Boxkesztyű, bandázs és fogvédő
profiboksz.hu

John Ruíz

0000-00-00 00:00:00 /

Korszakos zseni, vagy szabadfogású birkózó?

Egy boxoló kvalitásának megitéléséhez sokszor jó támpontot nyújt a közönség érzelemnyilvánítása, de John Ruíz esetében talán mindenkinél vegyesebb a fogadtatás. Sokan gyűlölik egyedi stílusa miatt, de az értő közönség tudja, hogy a legjobbak között van a helye, ami nem feltétlenül a mezőny gyengeségére tett utalás. A "Csendes ember" joggal lehet példaképe minden átlagos tehetséggel bíró, de a boxot szerető fiatalnak, akik szeretnének egyszer a legjobbakkal egy lapon szerepelni az ökölvívás bibliájában. Edzőjével, a forrófejű, de remek szakember Norman "Stoney" Stone-nal közösen kialakítottak egy stílust, amivel Ruíz átlagos képességeivel is képes átlag feletti teljesítménnyel előrukkolni mérkőzésről mérkőzésre. Mai írásunkban a népszerű John Ruízzal foglalkozunk, egészen a kezdetektől.

 

Családi problémák

John Ruíz 1972. január 4-én született a massachusetts-beli Methuen városában. Szüleivel és három testvérével (Robert, Edward, Jacqueline - mindannyiuk a Kennedy-kről kapták keresztnevüket, beleértve John-t is) a közeli Lawrence nevű, 80%-ban hispán lakottságú kisvárosban éltek egészen Johnny 7 hónapos koráig, amikor apja, Bienvenido Ruíz elhatározta, hogy visszatérnek hazájukba, a napos Puerto Rico-ba. 7 éves korában szülei elváltak, és édesanyjával, illetve testvéreivel visszatértek az Egyesült Államokba, ahol a massachusetts-i Chelsea-ben telepedtek le. Ez egy 35-40ezres lakottságú kisváros, ahol a lakosság fele fehér, másik fele latin-amerikai, feketék csak elvétve vannak. John elég mostoha körülmények között nőtt fel, a családban senki sem beszélt angolul, kénytelenek voltak pénz hiányában sokat nélkülözni, és nem volt könnyen járható út a kitörésre. Sok helyi fiatallal rótták a nappal is veszélyes utcákat, kiutat keresve.

 

A "Csendes ember"

Az ökölvívás mellett tette le a voksát. "Azt akarom, a gyerekeimnek könnyebb dolga legyen az életben, mint nekem volt. Ez motivált abban, hogy ökölvívó legyek." - mondta Ruíz. Az ökölvívással hét éves korában ismerkedett meg, amikor a szintén massachusetts-i mostohaapja levitte a helyi terembe. John sosem volt egy beszédes srác, mindig időben megjelent az edzéseken, kizárta a külvilágot és tette a dolgát, legtöbben a nevét sem tudták. 20 évesen már a világ 6 legjobb félnehézsúlyú amatőr bunyósa között tartották számon, az Egyesült Államokban pedig a legjobbnak mondták. 92-ben eljutott az olimpiai selejtezőre, ahol olyan kiválóságokkal tréningezett egy teremben, mint a mára szintén legendává vált Oscar De La Hoya, vagy a "Mosley-verő" Vernon Forrest. Itt sem változtatott edzési szokásain, nem "ájult el" a többi tehetséges fiataltól, csak az edzésre koncentrált. Ebben az időszakban kapta a "Csendes ember" becenevet, ami mára fogalommá vált. Már akkor is Norman Stone irányította edzéseit, többéves barátság és munkatársi viszony kötötte össze őket. (A hirtelenharagú edző 1989-ben vette szárnyai alá John-t, még 175 font versenysúlyú amatőrként. Ez az edző-jóbarát viszony a mai napig megmaradt) Stone egyszer magára hagyta Johnny-t, és csak napokkal később tért vissza az edzőterembe. "Látta valaki John Ruíz-t?" - kérdezte Stone néhány tréningező fiataltól. A kérdésre sokáig nem felelt senki, lévén nem tudták ki is valójában John Ruíz, majd egyszercsak egyikük felszólalt; "Jaa, az a csendes srác? Ott van." - mutatott Ruíz felé. Ekkora "született meg" az azóta védjeggyé vált "Csendes ember" elnevezés.

 

Amatőr évek

Amatőrként 178 fontban, a félnehézsúlyúak közt versenyzett. A legjobbak között tartották számon, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Igaz, hogy '91-ben aranyérmes lett egy Los Angeles-ben rendezett előolimpiai tornán, de nem tudta kvalifikálni magát a Barcelona-ban megrendezett '92-es olimpiai játékokra, mert a selejtezőn pontozással alul maradt Jeremy Williams-szel szemben (aki azóta szintén profi nehézsúlyú). Hogy "megkoronázza" amatőr pályafutását, pár hónappal az olimpia előtt legyőzte a kétszeres világbajnok, német Torsten May-t, aki nem sokkal később olimpiát nyert. Az amerikai csapat végül Montell Griffin-t nevezte, aki "csak" a negyeddöntőig jutott el, ahol vereséget szenvedett a Ruíz által legyőzött May ellen. 92-ben Ruíz profinak állt, segítője továbbra is Norman "Stoney" Stone maradt.

 

Minden kezdet nehéz

Miután nem sikerült kijutnia Barcelona-ba, hogy az Egyesült Államok csapatát képviselje a félnehézsúlyúak közt, profinak állt. Karrierje kezdeti szakaszában cirkálósúlyúként versenyzett, mert még nem "nőtt bele" a királykategóriába, nehézsúlyba. Pályáját gondosan építgették, az első egy évben 14 győzelmet jegyzett, amikor a Sergei Kobozev elleni meccs kezdő menetében eltört a keze, és fél kézzel nem tudta legyőzni a feltörekvő orosz riválist. A megosztott pontozásos vereség csak egy pillanatnyi kisiklást jelentett. Következő négy ellenfelét, köztük az akkor még reménységnek kikiáltott Julius Francis-t is imponáló magabiztossággal verte, majd egy kisebb szervezet (IBO) világbajnoki döntőjében "találta magát". Az ellenfél Danell Nicholson volt, aki ellen a kezdeti menetekben masszív pontfölényt alakított ki, de elkönnyelműsködte a végső meneteket, így ismét megosztott pontozással vesztett el egy fontos meccset. Ez sem szegte Ruíz kedvét, következő hét meccsén az eddigieknél sokkal "éhesebben" érkezett a ringbe, és csak a jóállú Boris Powell hallotta ellene a kiírt menetszám végét jelző gongot. Olyan ismert bunyósokat semmisített meg, mint a később Klitschkot is leütő Steve Pannell, vagy a klasszisok ellen is tesztelt Derrick Roddy, ellene még a WBC interkontinentális címet is begyűjtve. Első címvédésén a talán legnagyobb akkori reménységgel, a brutális ütőerejű szamoai harcossal, David Tua-val kellett farkasszemet néznie. A szakértők úgy gondolták, Ruíz lehet az, aki megállítja Tuaman-t, de a történések megcáfolták az elképzeléseket, miszerint Ruíz ki fogja boxolni az eszetlen verekedőt. A kezdő gongszó után mindketten balra forogtak le, Ruíz három előkészítő egyenese célt tévesztett, de Tua hatalmas balhorga állcsúcson robbant, minek hatására a Csendes ember a sarokba szorult, ahol Tua kíméletlenül kivégezte. Ez volt napjaink egyik legbrutálisabb kiütése.

 

A lehetőség kapujában

Tanulva a vereségekből, Ruíz következő meccseire minden eddiginél megfontoltabban, összeszedettebben és fizikálisan jobb állapotban érkezett. Négy könnyebb meccs után lehetőséget kapott a NABF gazdátlan regionális övének begyűjtésére. Ellenfelének a kőkemény, őszinte verekedő Jimmy Thundert jelölték meg. A mérkőzés kiegyenlített erőviszonyokról tett tanubizonyságot, ahol a hangsúlyosabb találatok Thunder oldalán voltak, míg Ruíz inkább megpróbálta sok kisebb ütéssel elnyerni az övet. A megosztott pontozás ezúttal John-nak kedvezett. Első kihívója a Grant ellen is csak pontozásban alulmaradó Ray Anis volt. Mindenki kemény meccsre számított, de Ruíz nem bízott semmit a véletlenre és egy jobbfelütéssel alig 20 másodperc alatt kiütötte Anist! Nem féltette a menedzsment a Csendes embert, következő mérkőzésére megszerezték az egyetlen embert, aki Tyson és Lewis ellen is végigállta a 12 menetet, Tony "TNT" Tuckert! Ruíz már az első menetben nekiesett a strapabíró rutinzsáknak és két szép leütéssel kishíjján rövidre zárta ezt a meccset is. Tucker az elkövetkező menetekben rendre nagy verést kapott, mígnem a 11. menetben a mérkőzésvezető megelégelte az egyenlőtlen küzdelmet és kihírdette Ruíz TKO győzelmét. Hasonlóképpen járt Jerry Ballard, Mario Cawley, Fernely Feliz, majd Thomas Williams is. Johnny ezekkel a győzelmekkel egyre feljebb lépegetett a WBC ranglistáján, világbajnoki címmérkőzés követelt magának, hogy ő lehessen az első latin nehézsúlyú bajnok.

 

Piszkos 12, először!

A WBA égisze alatt jött el a lehetőség, hogy Ruíz történelmet írjon, az ellenfél pedig nem más, mint az élő legenda, Evander Holyfield volt. Holyfield sosem tartozott a legsportszerűbb öklözők közé és ezen a meccsen is többször elővette legendás könyökét. Mindkét fél bizakodva várta az összecsapást, John 224, a vele egymagas Evander 221 fonttal mérlegelt. Ruíz fekete nadrágban és kesztyűkkel, Holyfield piros nadrágban és fehér kesztyűben lépett szorítóba.
Az első menetben Ruíz ráront ellenfelére, az agresszor szerepében lép fel, testütésekkel próbálja lejjebb terelni Holyfield fedezékét, néhány bal-jobb kombinációval meg is találja a rést Holyfield kesztyűi között és a jab-ek is rendre ülnek. A menet közepén Holyfield is szépen talál. Második menet, kicsit lassítanak a tempón a felek, méregetik egymást és lövöldözik az előkészítő egyeneseket. Ruiz egy kombináció után padlóra kerül, de nem találattól, csak elcsúszott. Steele-nek egyre többször kell szétválasztani a boxolókat fogásból. Harmadik menet, Holyfield érzi, amit eddig nyújtott nem elég, ezért hamar bekezd. Kemény ütésváltások, rendre Holyfield jön ki jobban. Egy lökéstől Ruíz padlózik, de Steele (jogosan) nem kezd számolásba, sok a válaszolatlan Holyfield találat, eddigi legjobb menete. Negyedik menet, az előző forgatókönyve szerint, Holyfield jön előre, Ruíz nem tud effektíven visszatámadni. Ötödik menet, kemény ütésváltások, most Ruíz talál többet, úgy néz ki magára talált, Holyfield a kötelekhez szorul, Ruíz menete. Hatodik menet, Ruíz bekezd két balhoroggal, Holyfield jó jab-ekkel válaszol. Ruíz felszerelését igazítani kell, az óra áll. Holyfield jó jab-jei egy csúnya monokli formájában vetülnek Ruíz jobb szeme alá. Hetedik menet, most Holyfield a kezdeményezőbb. Egy lökéstől Ruíz megint padlót fog, számolás most sincs, nem is indokolt. Jó Holyfield jab-ek és jobbkezek. Sok a fogás. Nyolcadik menet, nagy ütésekkel dobálózik mindkét oldal, de igazán tiszta találat nem nagyon van, Ruíz talán egy hajszállal pontosabb. Kilencedik menet, mindketten fáradtnak látszanak. Ruíz most kontrabunyóra rendezkedik be, ezzel megzavarja Holyfieldet, és tisztán nyeri a menetet. Másodízben kellett Ruíz kesztyűjén megigazítani a ragasztást, de Holyfield-nek is jól jött az extra-pihenő. Tizedik menet, az első percben nem történik semmi említésreméltó, Holyfield egy balhoroggal betereli Ruízt a sarokba, ahol egy csúnya mélyütést is bevisz, amitől Ruíz padlóra kerül. Legfeljebb 5 perc technikai szünet, de már 2 perc múlva folytatják. A mélyütés szemmel láthatóan megzavarta Ruíz-t, Holyfield jó kombinációkat üt. Tizenegyedik menet, kevés történés, főleg Ruíz jab-jei értékelhetők, meg egy-két Holyfield találat. Nagyon szoros a meccs. Tizenkettedik, döntő menet, Ruíz jab-bekkel kezd, majd egy Holyfield könyökléstől elered az orra vére, amit néhány Holyfield ütés követ. A menet közepén Ruíz ismét padlóra kerül, de most sem ütéstől. A közönség őrjöng, nagy a verekedés, már csak pár másodperc. Nagyon szoros ez a meccs, bárki nyerhet... gong, vége! Mindketten győztesnek érzik magukat, de nézzük a pontozók mit mondanak. 114:113, 114:113, 116:112, Holyfield! "Meglopva érzem magam" - kezdte Ruíz, "Holyfield sokat könyökölt és a fejét is végig dobálta" - folytatta. Holyfield ezzel a győzelemmel negyedszer ülhetett fel a "világ tetejére".

Piszkos 12, másodszor!

Az első mérkőzés utáni füttykoncert és eltérő szakértői vélemények egy visszavágó tető alá hozására sarkallták az illetékeseket. Fél év sem telt el, és Ruíz újra lehetőséget kapott Holyfield ellen. A mérkőzés dátuma 2001. március 3., a tét ismét a WBA nehézsúlyú öve. Ruíz ezúttal 227, Holyfield 217 fontot nyomott. John visszafogott fekete nadrágban, fehér kesztyűkben, Evander a 21. századeleji trend szerint, ezüstös nadrágban és piros kesztyűkben. Első menet, hiába ismerik egymást jól a mérkőző felek, mégis megtartják a távolságot, feltérképezik, vajon mivel újíthat a másik. Ruíz a kezdeményezőbb, de Holyfield is szépen válaszolgat, majd fog. Második menet, Holyfield jó kombinációkat alkalmaz, Ruíz bal szeme már meg is sérül egy erőteljes felütéstől. John testre támad inkább. Ennél több kell egy bajnokaspiránstól. Harmadik menet, Holyfield lép fel agresszorként, de Ruíz magára talál és átveszi az irányítást. Ülnek a jobbhorgok, a kihívó magára talált. Ruíz eddigi legjobb menete. Negyedik menet, Ruíz egyre magabiztosabb, ragyogó kombinációk robbannak Holyfield állán. A bajnok egyre többet szabálytalankodik. Egy fejeléstől felreped Ruíz homloka. Ötödik menet, Ruízt láthatóan zavarja a sérülése, Evander néhány ütése befér, John ballal szurkál, a látványosabb találatok a bajnok oldalán. Hatodik menet, Ruíz elmozog és szurkál, Holyfield már a tarkóütést is beveti... Nem igazán találja a helyét. Hetedik menet, Ruíz homlokán a vérzés mérséklődik, de láthatóan szemsérülése is zavarja. A menet elején nem történik semmi érdemleges, szemmel verik egymást és köröznek a ring közepén. Ruíz indít akciót, szép kombinációt üt, de nem nagyon talál. Holyfield jobbkeze párszor befér. Viszi a menetet. Nyolcadik menet, Holyfield jön előre, de inkább Ruíz talál. Balegyenes-jobbegyenes-jobbfelütés. Holyfield tördeli a bokszot, állandóan fogásba menekül. Kilencedik menet, láthatóan fáradnak a srácok, kevés a levédett ütés. Ruíz jobb szeme alá is kerül egy monokli. Tizedik menet, kemény belharc. Ruíz földre kerül, de Cortez jól látta, hogy mélyütéstől. Pontlevonás Holyfield oldalán, 5 perc pihenő Ruíznak. 3-4 perc elteltével úgy érzi készen áll a folytatásra és ő is egy mélyütéssel próbálkozik. Ez nem volt szép, de Holyfield mai produkciójához képest semmiség. Kőkemény ütésváltások, Holyfield egy jobbfelütéssel búcsúzik a menettől. Tizenegyedik menet, igazi nehézsúlyú verekedés, egyre lassabb ütések, egyre kevesebb védekezés. A harmadik percben Ruíz tisztán talál egy szűk balhoroggal, majd egy megsemmisítő felütéssel padlóra küldi Holyfieldet! Evander feláll, de látszik, hogy benne maradt az ütés. A hátralévő 25-30 másodpercben úgy kapaszkodik, mintha a hullámvasúton ülne Disney-landben. Nagyon rossz állapotban van a világbajnok. Tizenkettedik, végső menet, őszinte verekedés, Ruíz tisztábbakat, Holyfield többet talál. Mindketten nagyon elfáradtak. A közönség Holyfieldet bíztatja. Kemény ütésváltások és vége. Ruíz keze a magasban. Ismét pontozás. A ringsarkak reakcióiból most egyértelműbbnek tűnik, ki a győztes, de nézzük a pontozást. 116:110, 115:111 és 114:111, John Ruíz sporttörténelmet írt. Ő az első latinajkú nehézsúlyú világbajnok! (Akik az utolsó meccsen buktak el: Luis "The Wild Bull of the Pampas" Firpo (1923), Manuel Ramos (1968), Oscar Bonevena (1968), Joe "King" Roman (1973), Alfredo Evangelista (1977, 1978), Ossie Ocasio (1979), Lucien Rodriguez (1983) és Ruíz 2000-ben)

Piszkos 12, harmadszor!

Két ilyen szoros mérkőzés harmadik felvonást kívánt, és a felek megegyeztek egy 2001. decemben 15-i időpontban. Holyfield lilában, Ruíz az előző meccsen bevált fekete-fehérben érkezik. A kezdő menetekben Evander nem tud kibontakozni, John pedig nem erőlteti a támadást. Sok a fogás. A negyedik menetben kicsit nagyobb fordulatszámra kapcsolnak a fiúk, néhány szép találattal jelzik, hogy bokszmeccsről van szó. Nem jó a meccs. Egészen a tizedik menetig nem történik semmi, mindketten ölik a meccset, néha egy-egy találat becsúszik, de mindketten fogásba menekülnek. A tizedik menetben ismét kinyitják a pofonzsákot és gazdagon megajándékozzák egymást a felek és egészen a gongig meg sem állnak. Ez volt eddig a második jó menet. Utolsó előtti menet, Ruíz lép fel támadóbban, néhány tiszta találatot bevisz Holyfieldnek, aki szokásához híven állandóan fog és tördeli a meccset. Utolsó menet, mindketten nagyon elfáradtak, probálnak támadni, de egyikükben sincs átütőerő, Holyfield még búcsúzóul könyököl egyet. Ruíz orra a könyöklésnél valószínűleg eltört, ömlik belőle a vér. Megszólal a gong, vége. 12 nagyon nehezen pontozható menet után mindenki kiváncsi, a pontozók hogy látták. Julie Lederman... 116:112, Holyfield... Don O'Neill... 115:113, Ruíz... Tom Kaczmarek... 114:114! Döntetlen! Megosztott döntetlennel a WBA régi-új bajnoka, John Ruíz!

Bajnokként

Ruíz első címvédő meccsét az elsőszámú kihívó, a veretlen (32-0-1) Kirk "Bubba" Johnson ellen vívta. Johnson az a bunyós, akit előtte megszorítani sem nagyon tudtak, mindössze egyszer tudták leütni, és döntetlenjét is csak pontlevonások miatt volt kénytelen elkönyvelni. Ruízék második címvédésnek is egy nehéz meccset vállaltak. A mérkőzésen Ruíz akarata érvényesült, a feszült Johnson nem tudta azt nyújtani, amit előzetesen elvártak tőle, kétszer padlóra is került, de a mérkőzésvezető nem kezdett számolásba. A mérkőzés a 10. menet harmadik percében ért véget, amikor Joe Cortez megelégelte Johnson állandó mélyütéseit és teljesen jogosan leléptette a kanadai vadembert. Ezzel Ruíz ismét történelmet írt, ő az első boxoló, aki rangos szervezetnél első két címvédését egyértelmű döntés (pontozás, kiütés) nélkül abszolválta. Következett a félnehézsúlyú klasszis, Roy Jones Jr. A mérkőzésen Ruíz nem tudta kihasználni fizikai fölényét a p4p-éllovas ellen, aki könnyedén mozogva egyértelműen kipontozta a világbajnokot. Ruíz néhány szép találaton kívül sajnos nem sok vizet zavart. Jones megnyerte a mérkőzést, de azóta nem tudja hozni remek formáját. Egy szoros pontozásos győzelem után két megsemmisítő KO-vereséget is begyűjtött. Miután Jones maradt félnehézsúlyban, a szervezet mérkőzést írt ki az interim világbajnoki címért John Ruíz és Hasim Rahman között. Várható volt, hogy a győztessel nem fog kiállni Jones 90 napon belül, ezért mindketten úgy léptek ringbe, mintha a végleges övért küzdenének. Rahman korábban többször is meglepetést okozott, például lebombázta Lennox Lewist Dél-Afrikában, vagy előző meccsén leütötte a gránitállú David Tuát (igaz, gong után). Ezek a tettek nem bizonyultak elégnek John Ruíz ellen, aki végig taktikus boksszal, könnyű szerrel pontozta ki riválisát, ezzel visszaszerezve a címét. Első címvédése kétszeres bajnokként honfitársa, a remek képességű Fres Oquendo ellen volt. Oquendo legjobb teljesítményeit top-nehézsúlyúak ellen produkálta, de mindkétszer balszerencsés vereséget szenvedett. Először 8 menet macska-egér játék után kapott be egy balhorgot a kíméletlen David Tua ellen, majd 12 egyértelműnek látszó felvonás után fosztották meg a pontozók a győzelemtől a Chris Byrd elleni meccsen. Ruíz ellen csak elvétve voltak találatai, a címvédő Oquendora is képes volt ráerőltetni stílusát, majd döntetlenközeli meccsállásnál a tizenegyedik menetben néhány horoggal harcképtelenné tette. John azóta egyszer lépett ringbe, a Chris Byrdöt sokak szerint legyőző, de a pontozók szerint csak döntetlenre jó Andrew Golota ellen. Golota a kezdő menetekben meglepte a címvédőt, Ruízra a második menetben kétszer is számolni kellett, igaz, a második padlózásnál nem ütéstől ment le. A negyedik menetben az a csúfság is megesett Ruízzal, hogy karrierjében először levontak tőle egy pontot szabálytalanság miatt. Elég feszült volt mindkét bokszoló, ez látszott a sok szabálytalanságból, illetve abból, hogy többször a gong után is folytatták a küzdelmet. A kezdeti nehézségeken Ruíz túltette magát és szorosan ugyan, de tisztán verte a lengyelt a hátralévő menetekben muntatott teljesítményének köszönhetően.

Napjainkban

Ruíz jelenleg az egyik leghitelesebb nehézsúlyú világbajnok, címvédéseit jegyzett, jónevű ellenfelek ellen hozza. Egyesíteni szeretné a nehézsúlyú öveket egy körmérkőzés-sorozat keretében, de még nem érkezett visszajelzés a többi világbajnoktól. Következő ellenfele a nagyszájú James Toney lesz. Johnny nemcsak kiváló sportember, hanem példás családapa is. Két általános iskolás korú gyereke van, a 10 éves Jocelyn és a 13 esztendős John jr. Ruíz több alkalommal is adományozott bevételeiből rászorulóknak, szerepelt már tv-sorozatban, 2001-ben elnyerte Puerto Ricoban az év boxolója címet és ugyanebben az évben az év latin boxolója lett a WBA-nál. Hogy korszakos zseni, vagy szabadfogású birkózó? Valószínűleg egyik sem. Ő John Ruíz, a Csendes ember 'Ricoból!

2005.03.13. - Romsy


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Köszönöm ezt az èletrajzot. Amilyen szimpatikus ember ringen kívűl legalàbb annyira unszimpatikus a ringbeli stílusa. Mondjuk nálam Holyfield őt is felűlmúlja. Az első meccs amit láttam tőle az pont valamelyik Holy elleni borzalom volt. Amit szívesen újra nézek tőle az a Tua és a Jones elleni meccsei.

    2018-01-16 19:56:14
fel