1882. május 15-én született a wales-i Glamorganshireben. Egy szénbányász fia volt. Wilde kis termete lehetővé tette, hogy munkát vállaljon, és olyan helyeken is tudott bányászni, ahová a nagyobb és megtermettebb felnőttek nem fértek be. Itt fejlődött ki hihetetlen ereje és izomzata. Kis termetéhez képest félelmetes láb, váll és hátizomzata volt. Hogy kiegészítse a bányász munkáért kapott keresetét, 16 éves korában részt vett az úgynevezett "booth" tornákon. A torna lényege az volt, hogy két ember ment be, és a küzdelem addig folyt, míg az egyikük össze nem esett. Wilde testsúlya akkoriban körülbelül 34 kg volt, ennek ellenére meggyőzően legyőzte az összes ellenfelét, akivel összekerült. A krónikák 500 ilyen küzdelmről tesznek említést, de egyes források szerint összesen 700 ilyen mérkőzésen vett részt pályafutása alatt. Ezeken a mérkőzéseken tanult meg küzdeni, és itt fejlesztette ki félelmetes testütéseit.
Wilde első profi mérkőzése egy 3 menetes No-decision eredménnyel zárult. A tizenegyedik profi meccsén pedig összecsapott a volt középsúlyú világbajnokkal - aki egyébként fénykorában legyőzte Stanley Ketchelt is -, Billy Papkével. Papke 27 kilóval nehezebb volt, mint Wilde. De Wilde-t ez nem zavarta, és a harmadik menetben kiütötte a nála jóval nehezebb volt világbajnokot. Ez kb. olyan fegyvertény volt akkoriban, mintha ma Ricardo Lopez kiütné Bernard Hopkinst.
Profi karrierjének első évében 29 mérkőzést vívott, a következő évben pedig 17-et. A negyvennyolcadik mérkőzésén, 1913. január 1-jén összecsapott Billy Paddennel a 48 kg-os bajnoki címért Glasgowbban. Padden volt Wilde eddigi legkeményebb ellenfele. De a 18. menetben egy erőteljes ütés után összeroskadt, és ezzel Wilde lett a nemzeti bajnok. 1914. március 30-án elnyerte az európai légsúlyú címet Eugene Hussontól. 1914 végére Wilde rekordja félelmetes volt: 91 győzelem, 2 döntetlen, 64 kiütés és 8 No-decision.
1915. január 25-én Tancy Lee ellen lépett szorítóba a brit légsúlyú bajnoki címért. Lee elkerülte Wilde gyilkos ütéseit, amíg ő sikeresen el tudta helyezni a támadásait ellenfelén, 17 menet után a biró beszüntette a mérkőzést, és ezzel Wilde elszenvedte pályafutása első vereségét. A kudarc után Wilde 4 hónapos pihenőt tartott.
Wilde ezután 12 kiütéses győzelmet aratott, majd 1916. február 14-én Joe Symondstól visszaszerezte a brit légsúlyú bajnoki címet egy kiütéses győzelemmel. 1916. június 26-án került sor a Lee elleni visszavágóra, ahol a 11. menetben kiütötte korábbi legyőzőjét, és megszerezte újból az európai lésúlyú bajnoki címet. Még ebben az évben, december 16-án küzdhetett meg a légsúlyú világbajnoki címért az amerikai Young Zulu Kid ellen, akit a 11. menetben kiütött. Ezzel ő lett a légsúlyú világbajnok.
George Clark ellen megvédte a címét egy negyedik menetben megszerzett kiütéses győzelemmel, majd -amíg tartott az első világháború- főleg pénzdíjas boksztornákon vett részt. 1917-ben kétszer, 1918-ban pedig háromszor bokszolt, mind az öt mérkőzést kiütéssel nyerte. A világháború utáni első meccse a későbbi bantamsúlyú világbajnok, Joe Lynch ellen volt, akit 15 menetben pontozással legyőzött.
Ezután az Egyesült Államokba utazott, és ott volt néhány mérkőzése. Volt egy visszavágó Young Zulu Kid ellen, és megmérkőzött a később nehézsúlyú bajnokságot nyerő Jack Sharkey-val is. Wilde pályafutásának második vereségét a kétszeres bantamsúlyú világbajnok Pete Hermann ellen szenvedte el 1921. január 13-án. Hermann egész egyszerűen sokkal nagyobb és erősebb volt, mint Wilde, és a bíró a 17. menetben beszüntette az egyoldalú küzdelmet.
Egy hónappal a Hermann elleni mérkőzés után pontozásos győzelmet aratott Young Jennings ellen. Majd több mint egy évig nem bokszolt. Ekkorra már kezdett látszódni, hogy a rengeteg bokszmeccs és a pénzdíjas mérkőzések nagyon lestrapálták Wilde szervezetét. A visszavonulása előtt azonban még akart egy búcsúmérkőzést vívni Frenkie Genaro ellen. Genaro azonban kikapott Pancho Villatól, így a mérkőzést ellene kellett megvívnia.
Wilde ekkor már 44 éves is elmúlt, és túl volt pályafutása csúcsán. A Pancho elleni mérkőzés nagyon rosszul alakult a korábbi világbajnok számára. A második menet végén egy erőteljes ütés után a padlón kötött ki, majd a mérkőzés további meneteiben is többször a padlóra került, egészen a hetedik menetig, amikor is egy megsemmisítő erejű kombináció után már nem tudott felállni, és a bíró beszüntette a mérkőzést. A vereség után Wilde visszavonult.
Profi pályafutásának hivatalos rekordja 131 győzelem, 3 vereség, 2 döntetlen és 13 no-decision ítélet. Összesen 99 alkalommal győzött kiütéssel. Hét éven keresztül volt a légsúlyú világbajnok, és igen gyakran több súlycsoporttal feljebb lévő ellenfelek ellen bokszolt. Gene Tunney, a nehézsúlyú világbajnok azt nyilatkozta róla: "Wilde a legnagyobb fighter, akit valaha láttam."
1990-ben beválasztották a Boksz Hírességei közé. Azt is beszélik róla, hogy miután elnyerte a légsúlyú világbajnoki címet, financiális problémái támadtak, és újra elkezdett pénzért verekedni mindenféle gyanús helyeken. Egy ilyen alkalommal 4 óra leforgása alatt 23 embert ütött ki, és egyúttal bezsebelt egy rakás pénzt. Egy szavazáson a legnagyobb ütők közt az igen előkelő kilencedik helyet szerezte meg. Olyanok előzték csak meg, mint Marciano, Tyson, Dempsey, Ray Robinson stb.
1969-ben halt meg Cardiffben.
2001.06.04. Laja
