A XVIII. században járunk, a helyszín Anglia. Abban a korban vagyunk, amikor az ökölvívás bár már sportként űzik, mégis csupán vásári látványosságnak számít. Habár az ökölharc, mint sport James Figg felemelkedése előtt már több mint 40 éves múltra tekintett vissza, mégis Figget tekinti a sportág hivatalosan is az első nehézsúlyú bajnokának. Figg nem csak ebben volt első: ő kezdte el az ökölvívást először oktatni és promótálni, mint képzettséget és versenysportágat. A 180 cm magas, 84 kg súlyú Figg gyakorlott kardforgató és tehetséges sportoló volt, aki vásárok alkalmával nagy sikerű fellépésekkel szórakoztatta a közönséget. Még a kétkezes harc tanulmányozása előtt hírnevet szerzett magának, mint a kard és a botharc mestere, amiért akkoriban a "Kard Atlasza" névvel illették. 1719-ben már minden akadály elhárult Figg korábbi nagy álma elől, és megrendezésre kerülhetett egy pusztakezes bajnokság. A bajnokságon Figg több ellenfelét is legyőzte - egyes források szerint 15 egymást követő mérkőzésen nem talált legyőzőre -, és kiérdemelte az Anglia Legjobbja címet.
Egyik legkeményebb ellenfele Ned Sutton gravesendi pipakészítő volt 1727-ben. Sutton ellen mind kard, bot és ökölharcban megmérkőzött, melyről a következők maradtak fent:
Az első összecsapást karddal vívták. A mérkőzés első harminc perce gyakorlatilag eseménytelenül telt el, míg Sutton támadásba nem lendült, ám előrenyomulásával azt érte csak el, hogy Figg saját kardjával saját karját sebezte meg. A szabályok szerint ez nem számított érvényes találatnak, ezért a mérkőzés tovább folytatódott. A hatodik menetben végül Figg megvágta Sutton vállát, és ezzel a vágással a mérkőzést is megnyerte. Harminc perces pihenő után az ökölharc következett. Alig telt el nyolc perc a mérkőzésből, amikor Sutton egy jól sikerült dobással Figget a mérkőzésvezető lábaihoz teremtette. Figg rögtön talpon termett, és hasonló dobással úgy földhözvágta Suttont, hogy utóbbinak hosszabb idejébe telt, hogy kiheverje a nehéz landolást. A mérkőzés folytatódott, és Sutton egy óriási erejű ütéssel kiütötte a szorítóból a nézők közé Figget (akkoriban nem volt még kötéllel körbevéve a ring). Figg miután visszamászott, úgy leütötte Suttont, hogy ellenfele rögtön jelezte: eljött a szünet ideje. A végső összecsapást bottal vívták, melyen Figg eltörte Sutton térdét, ezzel is bebiztosítva a három-null arányú győzelmét.
Peterborough grófjának támogatásával - aki mesteri fegyveres és kétkezi harcművészetére egy falusi vásár során figyelt fel - Figg később London jelenleg Tottenham Court Roadnak nevezett utcájában nyitotta meg a küzdősportok iskoláját, ahol rövid időn belül már több mint ezer tanítványát oktatta. A reklámplakátokon, melyeket William Hogarth tervezett neki, Figget így nevezték: "James Figg, a védekezés nemes tudományának mestere", és úriembereknek ajánlotta fel a kard és a bot edzőteremben és otthonukban történő tanítását. Hogarth nagy barátja volt Figgnek, és festett is egy képet egy parókás, csipkés ingű bokszolóról aki a kezeit maga előtt tartja. Egyik tanítványa, Godfrey kapitány később így emlékezett vissza: "A tudásomat sok fejsérüléssel, és a testrészeimet borító zúzódásokkal vásároltam meg." Godfrey írásából lehet igazából érezni, hogy Figg milyen könyörtelen tanító volt.
Figg később megalapította Figg Amfiteátrumát az Oxford Roadon, London egyik olyan körszínházát, amely otthont adott az akkoriban egyre népszerűbb pénzdíjas küzdelmeknek. Ezeken a mérkőzéseken a korábbi szorítót, melyet általában a nézelődők köre, vagy az általuk kézben tartott kötél jelentette, már felváltotta egy négyszögletű, kimagasló terület, melyet fakorláttal láttak el. Figg a sparringolást közönségszórakoztatásként népszerűsítette. Iskoláját a felsőbb osztályok látogatták, olyan nemesek, akik gyakran csoportosan jöttek, hogy kipróbálják öklüket vagy vívótudásukat. Mivel a pusztakezes küzdelmek óriási sikert arattak a munkásosztály tagjai között is, Figg továbbra is feltűnt vásárokon - többek között a londoni Southwark vásáron is -, ahol bárki ellen kiállt egy bokszmeccs erejéig. Az alkalmanként rendezett hivatalos mérkőzésein Figg megvédte bajnoki címét egészen 1734-es visszavonulásáig, amikor legjobb tanulója, George Taylor, mint Figg utódja nyerte el mérkőzés nélkül a címet. Figg, aki a walesi herceg és a királyi család barátja volt, 1740-ben halt meg. Annak ellenére, hogy sokan jobb vívónak tartották, mint bokszolónak, Figget tartják az "Ökölvívás Atyjának", mivel ő népszerűsítette és tanította először ezt a sportot, melynek azóta már sok millió rajongója van világszerte.
2005.04.02. Santos
