James. J. Braddock (vagy ahogy az amerikai sportsajtóban híressé vált: Cinderella Man) a huszadik század boksz- és egyben sporttörténelmének egyik legnagyobb legendája. A szegénysorból való csúcsra jutás, a segélyért sorban álló munkanélküli bokszoló győzni akarása, aminek köszönhetően hamvaiból feltámadva győzte le a nehézsúlyú világbajnokot – ez az, amitől Braddock valóságos nemzeti hőssé vált. A hihetetlen élettörténetet Ron Howard A remény bajnoka című filmje révén nemsokára a moziban is megismerhetjük, Russell Crowe-val a főszerepben.
James J. Braddock 1905 június 7-én született ír bevándorlók gyermekeként New York City 48. utcájának egy parányi lakásába. Igen szegényes körülmények között, hat testvére társaságában nevelkedett Hudsonban.
Akárcsak a többi gyerek, a kis Jimmy is elsősorban a baseball-pályán töltötte idejét, s közben arról álmodozott, hogy tűzoltó vagy mozdonyvezető lesz, ha felnő. 1919. és 1923. között Jimmy számos munkahelyen kipróbálta magát: dolgozott futárként, malomban és nyomdai munkásként. A munkaidőn túl azonban egyre nagyobb lelkesedéssel járt le az edzőterembe – ugyanis szenvedélyesen rajongani kezdett a bokszért.
Braddock öt éven át bokszolt New Jersey amatőr bajnokságaiban, majd 1926-ban félnehézsúlyú bokszolóként feljutott a profik közé. Már első éve alatt megsemmisítő vereségek sorát mérte ellenfeleire: mérkőzéseinek zömét az első néhány menet során, kiütéssel nyerte. Braddock mindig is szeretett volna felkerülni a nehézsúlyba, egyedül az volt a probléma, hogy – bár
1929 július 18-án Braddock Tommy Loughran ellen lépett ringbe a félnehézsúlyú világbajnoki címért. Loughran olyannyira felkészült Braddock jobb kezéből, hogy 15 meneten keresztül el tudta kerülni a végzetes ütést, s végül pontozással győzött.
Nem sokkal később, szeptember 3-án összeomlott a New York-i tőzsde, s Braddock, akárcsak legtöbb honfitársa, szinte mindent elveszített. Hogy el tudja tartani feleségét és három gyermekét, egyik meccset a másik után vállalta be, de 22 mérkőzésből 16-ot elveszített. Miután jobb keze eltört egy meccs során, Braddock félretette büszkeségét, szögre akasztotta a kesztyűit, majd állami segélyért folyamodott.
A szűkös esztendők után azonban 1934-től újra jobbra fordult Braddock helyzete: miután az eredetileg meghirdetett ellenfél az utolsó pillanatban visszamondta a meccset, ő bokszolhatott John "Corn" Griffin ellen. Mindenki ámulatára Braddock, aki évek óta nem lépett ringbe, három menet után kiütötte Griffint.
Amint elterjedt a váratlan győzelem híre, Braddock újabb esélyt kapott. Ezúttal John Henry Lewis volt az ellenfél, s szinte mindenki arra fogadott, hogy Braddock padlót fog a mérkőzés vége előtt. Ismét tévedtek: Braddock a tizedik menet után kiütötte sokkal esélyesebbnek tartott ellenfelét.
1935 márciusára Braddock már nemzeti hősként lépett a szorítóba a legendás Art Lasky ellen, akit 15 körös küzdelemben győzött le. Ezzel a győzelemmel már ő volt a legesélyesebb arra, hogy kihívja Max Baer nehézsúlyú világbajnokot. Baer minden idők egyik legerőteljesebb „kiütője” volt, több ellenfelét verte eszméletlenre, sőt, volt, aki bele is halt aztán a KO okozta sokkba. 1935 június 13-án aztán James J. Braddock, a segélyen élő dokkmunkás, akinek nyerési esélyeit alig egy a tízhez taksálták a fogadóirodák, ringbe szállt Max Baer ellen. Braddock tudta, hogy alaposan felkészült Baer stílusából, s tudta, hogy ha távol tud maradni félelmetes jobb kezétől, akkor meg is nyerheti a mérkőzést. A taktika bejött: James J. Braddock lett az új nehézsúlyú világbajnok!
Világbajnokként két éven keresztül számos bemutató mérkőzést vívott, amíg 1937 június 22-én el nem veszítette övét Joe Louis ellen, aki a nyolcadik körben kiütötte Braddockot. Bár padlóra került, sokak szerint ez volt Braddock legjobb és legkeményebb csatája.
Braddock tipikusan az az ember volt, aki a csúcson szerette volna abbahagyni pályafutását, ezért csak azután akasztotta végleg szögre kesztyűit, miután 1938. január 21-én a 10. körben kiütötte Tommy Farrt.
Visszavonulása után menedzserével, Joe Gould-dal együtt bevonultak a hadseregbe 1942-ben, s őrmesteri rangot kaptak. Jim a háború vége előtt Saipan szigetén teljesített szolgálatot. Hazatérését követően segített helyreállítani a Verrazano hidat, s vállalkozása révén a hadseregnek szállított be felszerelést, generátorokat és egyéb gépeket. Feleségével, Mae-vel együtt nevelték három gyermeküket, Jay-t, Howardot és Rosemariet, Bergenben vásárolt családi házukban.
James J. Braddockot a küzdés hosszú évei után 1974. november 29-én álmában érte a halál. Még 1964-ben tagja lett az amerikai Ring Boksz Hírességek Csarnokának, s 2001-ben a Nemzetközi Boksz Hírességek Csarnokának.
További információ, fotók:
Siket Lóránt
NetAktív Kommunikációs Ügynökség
Tel.: 373-0350/114
e-mail: siketl@netaktiv.hu
