profiboksz.hu

„Iron” Mike Tyson

0000-00-00 00:00:00 /

Ki is valójában Mike Tyson? Vagy ahogy emlegetni szokták: Iron Mike. Aki 1987-től 1990-ig 3 éven át egyedül ült a három világszervezet (WBC, WBA és IBF) nehézsúlyú trónján. Akinek 49 mérkőzéséből 43 kiütéssel végződött, és sohasem szenvedett pontozásos vereséget senkitől. Akinek a mérkőzésein mindig telt ház van, aki Muhamad Ali után meghozta a szenvedélyt a nehézsúlyba. Akit többször eltiltottak (egyszer végleg, de aztán megváltoztatták az ítéletet), akinek a mérkőzésein nem alszanak el a nézők, akit sokan egy huszadik századi gladiátornak tartanak. Ki is Mike Tyson valójában ? Erre a kérdésre keressük a választ.


A kezdet

Michael Geraldine Tyson Brooklyn Bedford Stuyvesant negyedében született 1966. június 30-án. Apja, Jimmy Kirkpatrick, és anyja, Lorna Tyson, nem voltak megesküdve, így a gyermek anyja nevét kapta meg. Jimmy Kirkpatrick egy nagydarab, izmos ember volt, aki kétkezi munkásként kereste a kenyerét. Mike Tyson tőle örökölte a természetadta erejét. Édesapjuk Mike 2 éves korában elhagyta a családot, emiatt anyja a jóval veszélyesebb és szegényebb Bronsvillba volt kénytelen költözni. Édesanyja egyedül nevelte őt, bátyját és nővérét. Mivel bátyja jóval idősebb volt, ezért az ideje nagyrészét a kis Mike édesanyjával és nővérével Denisszel töltötte. Kiskorában állandó céltáblája volt a környékbeli nagyobb fiúknak, akik "kis tündérfiú"-nak csúfolták. Mivel nővére és anyja szeretetre méltó és jóságos emberek voltak, akkoriban a fiatal Michaelből mindenféle erőszakos hajlam hiányzott. Inkább nyájas volt és kedves. Édesanyja utálta az erőszakot. A helybéli vagányok puhánynak csúfolták Tysont, és többször el is vették tőle a zsebpénzét. A hangja is inkább csendes volt, és gyermekként kerülte az erőszakot.
A kis Tyson magányos gyerek volt, és a legtöbb időt a környékbeli galambokkal töltötte. Egy alkalommal az egyik környékbeli csibész kitekerte az egyik galamb nyakát, és letépte a fejét. Erre Tyson olyan méregbe gurult, hogy teljes erőből nekiesett a kölyöknek, és laposra verte. A küzdelem alatt szembesült Mike a testi erejének nagyságával. (Jóval erősebb volt, mint a korabeli srácok.) Ez után az eset után már senki nem merte puhánynak csúfolni, sőt, egyre zordabb alakokkal mászkált, akik unalmas napjaikat különféle bűncselekmények elkövetésével tették izgalmasabbá. Tyson élvezte ezeket a "balhékat", pedig az édesanyja többször is nemtetszésének adott hangot a különféle gaztettekkel kapcsolatban. A rendőrséggel tizenkét éves korában gyűlt meg először a baja. Tizenhárom éves korára pedig valóságos bűnlajstrommal rendelkezett már, és a környékbeli rendőrök ismerték, mint a rossz pénzt. Egy ilyen balhé után a New York-i Tyron javítóintézetben kötött ki.
Itt ismerkedett meg Bobby Stewarttal (az egyik őrrel), aki korábban profi ökölvívó volt. Stewart elkezdte ökölvívásra tanítani a sácot, majd mivel úgy gondolta, hogy tehetséges és a korához képest nagyon erős, egy alkalommal elvitte Mike-ot, hogy bemutassa Cus D'Amatonak az egykori nehézsúlyú bajnok Floyd Petterson volt edzőjének. Tyson élete ezzel 180 fokos fordulatot vett.

D'Amato fiatal ökölvívókkal foglalkozott azóta, hogy Floyd Pattersonból az addigi legfiatalabb nehézsúlyú világbajnokot faragta. Cus D'Amato még Patterson bukása után, mikor mélyponton volt, egyik barátjának az ideális nehézsúlyú világbajnokról beszélt, amilyennek ő megálmodta: "Közepes magasság, villámgyors lábak, gyors kezek és acélos áll. Mindenre elszánt, fogékony és buzgó tanítvány." D'Amato leírása ráillett Tysonra, pedig mikor ezt megálmodta, Mike még meg sem született.
Mikor D'Amato először meglátta Tysont a catskilli rendőrkapitányságon, ahol Stewart bemutatta neki, azt mondta: "Íme, egy nehézsúlyú világbajnok. Ha Ő akarja, akkor az lehet belőle, csak rajta múlik." D'Amato konkrét tervekkel kezdte el a fiatal Tyson felkészítését. Megálmodott magának egy bajnokot, és szerette volna létrehozni az alkotást. Tysont Floyd Pattersonnal ellentétben más módszerekkel edzette, mivel a fizikai paramétereik lényegesen eltértek. Mivel Tyson alacsonyabb volt az átlagos nehézsúlyúaknál, ezért D'Amato ezt a tulajdonságát akarta kiaknázni. A teoriája az emberi test életpontjaira és támadható felületeire alapozódott. A májra, a vesére, a szívre, a bordákra és természetesen az állra. Azt is vallotta, hogy egy harcosnak a veszélyek és a fájdalom azok, amikre szüksége van ahhoz, hogy igazán legyőzhetetlen bajnokká váljon. Cus D' Amato elmélete szerint a gyáva és a bátor ember között nincs különbség. Mindketten félnek. A különbség a két ember között mégis az, ahogyan az adott szituációban cselekszenek. Mindig szorult és veszélyes helyzetekbe hozta a tanítványát, hogy lássa, mire lesz képes. Miután nyomás alá kerül valaki, akkor derül ki, hogy mennyit is ér valójában. Ezek a gyakorlatok D'Amato hite szerint nagymértékben fejlesztették a jellemet, és növelték a küzdőképességet.

Cus D'Amato

Cus D'Amato igazi megszállott volt. Bronxban született, és szinte egész életében csak az ökölvívással foglalkozott. Fiatalabb korában maga is ökölvivó volt, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia az aktív sportot. Mivel álmai szertefoszlottak, hogy belőle valaha nagy bajnok lesz, ezért elhatározta, hogy fiatal tehetségekkel fog foglalkozni, és minden idejét a boksznak szenteli.
Pályafutása elején, mikor ökölvívást oktatott a manhattani Gramercy edzőteremben, D'Amato ott is lakott az edzőteremben. Egy hátsó kis szobában aludt, és az egész napi foglalatosságát a fiatal és idősebb srácok tréningezése tette ki. Mivel egész nap a tanítványokkal foglalkozott, ezért soha nem nősült meg. Cus D'Amatot a legtöbb ökölvívóval ellentétben hidegen hagyta a pénz. Soha egyetlen tanítványával sem kötött szerződést, és a sikerekből sem vette ki a részét. Mikor egy alkalommal az adóhivatallal nézeteltérése támadt (ekkor már túl volt a negyvenen), úgy határozott, hogy munkanélküliként fog élni, és Manhattanból Catskillbe költözött, Camille Edward házába. A catskilli edzések költségeit két bokszrajongó üzletember: James Jacobs és William Cayton fedezte. Az idősödő D'Amato úgy fogadta be az edőtermébe a különböző balhés srácokat, miként egy öreg pap az eltévedt bárányokat. A keze alatt sok kábítószer és drog hatása alatt álló srácból lett értékes és a tásadalom számára később hasznos polgár. Nem egy szimpla bokszedző volt csupán. Úgy vélte, hogy a tanítványokkal a ringen kívül is foglalkozni kell. Sőt, a legtöbb srác mint valami kollégiumban, ott is lakott a catskilli házban, mint egy bentlakásos sportkollégiumban. Együtt jártak az edzésekre, és voltak közös programok - fagyizások séták -, ahová az egész csapat együtt ment. Egyfajta ökölvívóképző volt ez. A mester és tanítvány kapcsolata túlmutatott az edzések alatti munkán. A legtöbb srácot Cus saját fiaként kezelte, és ennek szellemében is foglalkozott velük. D'Amato elmélete szerint egy bokszolót "fel kell építeni", mint egy házat. Nem elég megtanítani az ütéseket és jó erőnlétet adni nekik. A lelküket és a személyiségüket is állandóan fejleszteni kell. Mikor D'Amato először látta öklözni Tysont, az esti vacsoránál egyszerűen bejelentette : "Ebből a srácból nehézsúlyú világbajnok lesz". Nem volt egy szószátyár figura, és a viccelődés sem volt erős oldala, így a többiek nagyon meglepődtek, hogy pusztán egyetlen alkalom után ilyen kijelentéssel állt elő az öreg.
D'Amato igen hosszú időt töltött ökölvívó edzőként, ezért nagyon jó módszerei voltak a különböző képességek kifejlesztésére. A kezdetekben minden tanítványával megtanította a helyes védekezést. Tysont pl. kisebb és gyorsabb ellenfelekkel küzdette nagyon sokszor úgy, hogy nem üthetett vissza, csak a védekezésre koncentrálhatott. Az öreg mester nagy hangsúlyt fordított a védekezésre. Elmélete szerint az a legjobb, ha az ellenfél el sem talál, abból nem lehet baj. A védekezés után természetesen a támadást is megtanította a srácoknak. A kiütési pontokat (máj, vese, bordák, állcsúcs, szívgödör) kellett támadni a tanulóknak egy külön erre a célra kifejlesztett bábun. A védekezés és támadás mellett nem feledkezett meg a pszichikális felkészítésről sem. A fiatal Tysont nem hivatalos versenyekre is elhordta, ahol az emberek pénzben fogadtak a fiatal kölykökre, és füstös italszagú kocsmákban kellett verekedniük a fiataloknak. Tyson eleinte nagyon be volt gyulladva ezeken a versenyeken, mivel sokszor jóval erősebb és nagyobb fiúkkal is össze kellett akaszkodnia. Ezek a csaták megalapozták a későbbi karrierjét. Ezért tudott később szinte halálosan nyugodt maradni egy-egy komolyabb mérkőzés alkalmával. Tyson nagyon szorgalmas tanuló volt. Naponta általában két edzés volt, és utána bokszfilmeket néztek - Jim Jacobsnak volt egy ötezer filmből álló gyűjteménye -, majd a boksz érzelmi oldaláról beszélgettek D Amatoval órákon át. Mikor épp nem beszélgettek, akkor Mike a bokszról szóló könyvek közül olvasott egyet, egy kisebbfajta könyvtárral rendelkezett az öreg mester. Amatőrként junior olimpiai bajnok is volt, és számos nemzetközi versenyt megnyert. Legtöbb ellenfele már az első menetet sem bírta ki. Az olimpiai selejtezők alkalmával Henry Tillmann ellen egy nagyon gyanús mérkőzésen pontozással kikapott, így az olimpiai tornán nem behetett részt. Cus igazságtalannak tartotta az ítéletet. Csúnya vitába keveredett a bírókkal és a szervezőkkel, de végül is az olimpiai éremért nem kűzdhetett a fiatal és tehetséges Tyson. Ekkor abbahagyták az amatőr versenytzést, és elkezdtek profi mérkőzéseket szervezni Tyson számára. Ezeket a meccseket Jacobsék filmre vették, és mikor már túl volt Tyson a tizedik győzelmén, egy összeállítást elküldtek nénény bokszújságnak és az ABC tévétársaságnak. Tyson rekordja félelmetes volt: az első 10 mérkőzéséből 10 kiütés, 7 az első menetben. Hat alkalommal az ellenfelei egy rövid időre el is veszítették az eszméletüket. Ezután a TV-társasággal kötött szerződés alapján Tyson egy mérkőzéssorozaton vett részt. Négy hónap alatt kilenc mérkőzést vívott, melyeket le is adta a tévé. Mind a kilenc alkalommal kiütéssel nyert, ezzel egycsapásra az érdeklődés középpontjába került. A teljesítménye olyan kiegyensúlyozott és lenyűgöző volt, hogy az emberek felkapták a fejüket. Ráadásul akkoriban még csak épphogy elmúlt 18 éves. Általában ellenfeleit nemcsak egyszerűen kiütötte, hanem leütötte. Brutálisan megsemmisítette azokat, akik ringbe szálltak ellene. Az embereket megérintette a fiatal fiú szenvedélye. A régi idők gladiátoraira emlékeztetett, ahogyan az egyszerű fekete gatyájában és cipőjében az izmoktól duzzadó testalkatával megjelent a ringben. Ahogy ott körözött ellenfele körül, olyan volt, mint egy ragadozó, aki épp lecsapni készül a zsákmányra. TYsonnak ezután volt néhány pontozásos győzelme Tillis, majd Mitch Green ellen, de itt inkább arról volt szó, hogy ellenfelei a lefogást és a távoltartás taktikáját választva a túlélésre játszottak ahelyett, hogy komolyabban próbára tették volna Tysont.

A vitathatatlan bajnok

Miután Tyson sorra ütötte ki az ellenfeleit, vagy akit nem ütött ki, azt is meggyőző fölénnyel elverte, a HBO-val sikerült egy szerződést kötniük egy több mérkőzésből álló sorozatra. Az első ellenfele Trevor Berbick volt, az akkori WBC nehézsúlyú világbajnok. Berbick már az első menetben bekapott pár akora ütést, hogy a köteleknek esett, és kétségbeesetten próbálta lefogni ellenfelét. A menet végén még a nyelvét öltötte Tysonra - akit láthatólag ez cseppet sem hatott meg -, azonban a második menetben elérkezett Berbick számára a vég. Egy kombináció után egyszerűen nem tudott felállni, ide-oda dülöngélt a ringben, mint aki berúgott, és nem tudja, hogy merre van a fent és a lent.

Sajnos időközben Cus D'Amato elhunyt, így nem érhette meg életművének beteljesedését. Mike Tyson 20 évesen minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka lett, megdöntve Floyd Patterson korábbi rekordját, aki 21 évesen érte el a címet. Tyson, miután elnyerte a WBC címét, begyűjtötte a WBA és az IBF övét is két csúnya mérkőzésen James Csonttörő Smith, majd Tony Tucker ellen. Tyson ellenfelei inkább a túlélésre bokszoltak, mintsem győzni akartak volna, ezért mind a két mérkőzés elég csúnyára sikeredett. Rengeteg dulakodás, fogás, és kevés értékelhető találat fémjelezte a találkozókat. Miután Tyson begyűjtötte az összes komolyabb szervezet övét, ő lett hosszú idő után az első undisputed, azaz vitathatatlan bajnok a nehézsúlyban.

Melypont

Miután világbajnok lett, a sztárság, és minden, ami ezzel együtt jár, hirtelen zuhant Tyson ölébe. Nem volt még erre felkészülve. Hirtelen rengeteg pénze lett, és ezzel együtt rengeteg "új barátja". És a nőismerősei száma is megnőtt, miután ennyire ismert személlyé vált. D'Amato halála után nem talált új mesterre, egy olyan emberre, akit szeretett és tisztelt volna. Volt egy viharos házassága is az ismert színésznővel, Robin Givensszel, de az igazi boldogságot, a nyugalmat és a rendezett családi körülményeket ez a kapcsolat nem hozta meg Tysonnak. Épp ellenkezőleg az összes addigi barátjával megszakadt a kapcsolata, és csupa ismeretlen ember vette hirtelen körül. Felesége és anyósa teljesen befolyásuk alatt tartották Tysont, aki egy alkalommal még az öngyilkossággal is megpróbálkozott (BMW-jükkel szándékosan nekihajtott egy fának). Magánéleti problémái közepette és komoly edző hiányában készült fel a James Buster Douglas elleni mérkőzésre. Douglast senki nem tartotta esélyesnek, így Tyson nem vitte túlzásba az edzéseket. Ez és a magánéleti problémái meg is tették a magukét. Douglas a 10. menetben az addigra teljesen elfáradt Tysont leütötte, aki a 10 számolásáig nem tudott felállni, és ezzel elveszítette világbajnoki címét. A mérkőzésen Tyson az első menetekben be akarta fejezni a meccset, ezért a védekezésre nem figyelve csak támadott. Rengeteg ütése célt tévesztett, és sok ütést is kapott. A rettentő rossz teljesítménye ellenére a 8.-ik menetben kiütötte Douglast, akit a bíró rossz számolása és a gong mentett csak meg a kiütéstől. Azonban a 9. menetben kipihenve magát a 10.-ben már Douglasnál volt a kondicionális előny, így a holtfáradt Tysont a 10. menetben kiütötte. Ezzel vége lett egy vitathatatlan bajnok győzelmi sorozatának. Eközben már Don Kinggel volt szerződése. A vereség után néhány felhozó mérkőzést vívott, majd szerette volna Douglastól visszanyerni a címet, azonban közben Douglast Evander Holyfield kiütéssel legyőzte, így a cím is az övé lett. Szeretett volna kiállni Holyfield ellen, de sérülése miatt nem jött össze a találkozó. 1991 augusztusában részt vett a "Miss Fekete Amerika" választáson, és az egyik "hölgyet" felvitte a szobájába, aki feljelentette nemi erőszakért. 1992 február 10-én 6 évi szabadságvesztésre itélték. Hogy valójában történt-e erőszak, azt sohasem tudjuk meg. Egy ügyvédi műhiba miatt azonban Tyson börtönbe került. 1995 március 25-én szabadult, Don King a saját limuzinjával hozta "haza", majd aláíratott vele egy 250 millió dolláros szerződést, ami Don King rendezési jogára és persze "menedzseri munkájára is" kiterjedt.

A visszatérés

Tyson néhány felhozó meccs után 1996. március 16-án egy látványos kiütéssel Frank Brunotól elnyerte a WBC cimét. Eltökélt célja lett újból egyesíteni a címeket. Lennox Lewis volt ekkor az első számú kihivó a WBC-nél, így vele kellett volna megmérkőznie. Ám Tyson inkább egy címegyesítő meccset akart, mert a Lennox vs Tyson meccsre nem volt olyan nagy az érdeklődés Amerikában, mint egy esetleges címegyesítő meccsre. 1996. szeptember 7-én Bruce Seldon (KO1) legyőzésével a WBA bajnoki öve is meglett, de a WBC nem akart egyesíteni, ezért azt meccs nélkül "veszti" el. Így Lennox Lewis helyett a WBA első számú kihívójával, Evander Halyfielddel kellett megmérkőznie.

Tyson vs Holyfield I.

A várva várt szuper mérkőzés 1996. november 9-én jött létre. Tyson 30, míg Holyfield 25 milliót kapott a mérkőzésért. (Ennek nagy részét persze a menedzserek tették zsebre.) Holyfield éppen akkor kapott ki a harmadik mérkőzésükön Riddick Bowe-tól, nem túl meggyőző ellenfél benyomását keltve. Ez félre is vezette Tysont és mindenki mást is. A felkészülést lazára vette, mivel teljesen biztos volt a győzelmében. Holyfield már elmúlt 34 éves, és a Bowe elleni meccsen nagyon fáradtnak látszott a mérkőzés vége felé. Néhány menet alatt ki akarta ütni ellenfelét. Ezalatt a vereség után talpra állva Hollyfield élete legkeményebb felkészülésén esett túl. A mérkőzés előtt mindenki Tyson győzelmét várta. A fogadóirodák is hat az egyhez fizettek Holyfield győzelmére. Majd elérkezett a várva várt pillanat, és a két bokszoló megmérkőzött a WBA nehézsúlyú világbajnoki címéért. A meccset felidézve a következőket mondhatjuk: Már a bevonuláskor és a mérkőzés elkezdése előtt látszik az óriási feszültség mind a két bunyóson. Az első menetben Tyson rögtön a lényegre tér: tiszta erőből elkezdi támadni Holyfieldet, aki mindenki nagy meglepetésére visszatámad, sőt több jó kombinációja is tisztán betalál. Közben ő is kap tiszta találatokat. A feszült hangulatot jól jellemzi, hogy az első menet végét jelző gong után még odaütnek egymásnak. Holyfield megpróbál távolról elsütni egy-két kombinációt, és amint Tyson ütotávba ér és elereszti a bombáit, Holyfield azonnal fog. Emiatt a menetek nagy része dulakodásból áll. A dulakodások kozött azonban mindkét oldalról váltakozva be-be talál egy-egy nagy ütés. A dulakodások alkalmával rengetegszer érintkezik az öklözők feje (Holyfield ezt már Bowe ellen is csinálta), nehéz megállapítani ilyenkor, hogy szándékos volt-e vagy sem, de tény, hogy rengeteg fejelésgyanús jelenet jellemzi a mérkőzést. A negyedik menetben Holyfield teljesen passzívvá válik. Rengeteget szabálytalankodik: fog, fejel és vállal nekimegy ellenfele fejének. Tysonon kezdenek látszani az idegesség jelei, egy alkalommal szándékosan vállal meglöki ellenfelét, mintegy válaszolva a szabálytalanságokra. A bíró nem tesz semmit. A 6. menet ádáz küzdelmet hoz. Tyson egy komináció után egyensúlyát veszti, és egy kesztyűjére mért ütésnél hanyatt esik a lendülettől. A bíró tévesen rászámol Tysonra, pedig nem ütéstől ment le, hanem a saját ütésének a lendületétől. A menet végén egy óriási adok kapok van, melynek végén Tyson feje és szája vérezni kezd. Mike a bírónak magyaráz, mivel a sérülések nem ütéstől, hanem egy összefejelésből származnak. A 7. menetben is óriási a harc. Mike ismét szól a bírónak a szabálytalanságok miatt. A menet vége felé összefejelnek, és Tyson megszédül. Csak azért nem esik el, mert meg tud kapaszkodni ellenfelében. Fájdalmas arccal kitámolyog a kötelekhez, de utána folytatja a küzdelmet. A 8. és a 9. menet is nagy csatát hoz, azonban látszik, hogy Tyson fáradtabb, mint ellenfele. Egyre több tiszta ütést kap, és egyre kevesebb tiszta ütést tud bevinni. A 10, menet végén Holyfield megrendíti ellenfelét, és óriási ütészáport zúdít a bajnok fejére. Mike-ot a gong menti meg a kiütéstől, azonban olyan ütéseket kapott, hogy azt a szünetben nem lehet kipihenni. A 11. menetre még az előző menetben beszedett ütések hatása alatt jön ki, és néhány másodperccel a menet megkezdése után megint egy óriási ütészáport kap. A bíró laállítja a küzdelmet, és technikai KO-t hirdet. Tyson lehorgasztott fejjel a szoritósarokba támolyog, és leroskad a székre. A mérkőzés forgatókönyve kísértetiesen emlékeztet mindenkit a Douglas elleni vereségre. A helytelen felkészülés és a taktika nélküli bunyó ilyen szintű ellenfelek ellen már nem vezet sikerre.

Tyson vs Holyfield II.

A mérkőzést óriási érdeklődés előzte meg, hisz mindenki kíváncsi volt, hogy vajon Holyfield másodszor is le tudja-e majd győzni Mike-ot. Azonban a nagy küzdelem sajnos elmaradt. Tyson ezen a mérkőzésen jóval gyorsabbnak és robbanékonyabbnak tűnt, mint az előző találkozón. Nem egy nagy ütésre törkedett, hanem kombinációkat próbált meg elsütni, és a védekezése is határozottan sokkal jobb volt, mint az első mérkőzésen. Azonban a második menetben egy szerencsétlen összeakaszkodás során felszakadt a jobb szeme sarkában a bőr, és erősen vérezni kezdett. Mivel a bíró nem vont le pontot Holyfieldtől, pedig nyilvánvaló volt, hogy szabálytalanság történt, ezt mintegy megbosszulandó, Tyson a következő menetben az egyik összeakaszkodásuk alkalmával kiharapott egy darabot Holyfield füléből. A mérkőzés kb. 4 percre leállt, majd mindenki megdöbbenésére ahelyett, hogy Tysont leléptette volna a bíró, a mérkőzés mehetett tovább. A menet végén Tyson újra megharapta Holyfield fülét, mire az fájdalmasan elkezdett ugrálni. A negyedik menetre már nem jött ki. Ekkor a bíró Tysont szándékos sérülés okozása miatt diszkvalifikálta, és így a mérkőzést hivatalosan Holyfield nyerte meg. Ekkor kisebbfajta káosz tört ki, mert Tyson nem vette tudomásul az ítéletet, és elindult az ellenkező sarok felé, hogy folytathassák a küzdelmet. A betóduló biztonságiak és a saját csapata azonban végül sikeresen megfékezte, majd kisvártatva hatalmas füttykoncert kíséretében elhagyták a ringet. A mérkőzésen Holyfield elég kevésszer tudta eltalálni Mike-ot, ezért megint inkább csak dulakodott, és próbálta fárasztani ellenfelét ahelyett, hogy bokszra törekedett volna. A mérkőzés harmadik menetének utolsó percében láthattunk végre egy kis bokszot, mivel Holyfield feladta a fogásos taktikáját, és nekiesett Tyson-nak. Azonban eltalálni nem nagyon tudta, inkább csak ő kapott be ütéseket. A mérkőzés után Mike Tyson kiadott egy nyilatkozatot, melyben az állt, hogy ellene többször is szabálytalanságot követett el Holyfield, ám a bíró tőle nem vont le pontot, erre Tyson elvesztette a fejét, és dühében megharapta ellenfele fülét, mivel az ő szeme is csúnyán megsérült. A nyilatkozat ellenére a Nevadai Atlétikai szövetség 3 millió dollár büntetés megfizetésére kötelezte Mike-ot, és egy évre eltiltották.

Napjainkban

Az eltiltás alatt újra megházasodott (időközben gyermekei is születtek új feleségétől), Dr. Monika Turnert vette el feleségül. 1997-ben jogosítvány nélkül motorozott, és közúti balesetet okozott, így újabb négy hónapos börtönre ítélte a bíróság.

A börtön után 1999 januárjában Francois Bothát ütötte ki az 5. menetben, majd Orlin Norris ellen volt egy vitát kavaró mérkőzése ugyanez év októberében. Az első menet végén a gong szó után megütötte Norrist, aki összeesett, de a saját lábán hagyta el a ringet. Ám a második menetre nem jött ki, mivel állítólag megsérült a bokája az esésnél.(Orlin Norrist láthattuk Vitalij Klicskó ellen is, így nem csodálkozunk ezen az eseten...) Mindenesetre no contest eredmény született, és megint szóba került Tyson eltiltása az állj utáni ütés miatt.

2000. január elején Angliában 2 menet alatt kiütötte az angol nehézsúlyú bajnokot, Julius Francist. Júniusban Lou Savarese ellen újabb érdekes mérkőzést vívott: egy megrendítő erejű ütés után a bíró le akarta állítani a meccset, hogy számolhasson Savarese-ra, ám Tyson nem állt le, és tovább ütötte Savarese-t. A bíró azonban ahelyett, hogy leléptette volna, felemelte Tyson kezét, és győztest hirdetett. A nézők és Savarese is értetlenül álltak az eset előtt. Újabb bírói hiba történt (Tyson pályafutása során ez már nem az első ilyen volt).

Októberben megmérkőzött Andrew Golotával, de Golota a második menet után nem volt hajlandó tovább bokszolni, és feladta a mérkőzést. Az igazsához hozzátartozik, hogy az első menet végén Golota kapott egy iszonyú erejű ütést, amitől elterült, de végül felállt, és nem kellett kiszámolni. Később arra hivatkozott, hogy ennél az ütésnél megsérült az arca, ezért nem tudta folytatni a mérkőzést. Tyson jelenled a David Izon elleni mérkőzésére készül, majd ha ezt az akadályt sikeresen veszi, remélhetőleg végrejön az évek óta várt szupermérkőzés: a Lennox Lewis vs. Mike Tyson meccs. Erre a mérkőzésre még soha nem látott 100 millió dolláros díjazást tűztek ki. Mindkét fél kapna 50-50 millió dollárt.

Forrás :
Phil Berger : Véres KOrszak
Ken Jones & Chris Smith : "Boxing the Champions"
http://www.wu-wien.ac.at/usr/h96a/h9602552/MF_Frameset.htm


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

fel