Az egyik legrettenthetetlenebb harcos volt, aki valaha is a kötelek közé lépett. Az összes komolyabb korabeli bunyós ellen kiállt, középsúlyú létére még a nehézsúlyú Jack Dempsey-t is kihívta (bár a mérkőzés sohasem jött létre). Közel 300 mérkőzése alatt összesen kétszer volt kiütve: egyszer még a profi pályafutásának az elején, egyszer pedig mikor eltörött mérkőzés közben a válla. Összesen csak 7-szer kapott ki 14 éves pályafutása alatt. Senki más nem bunyózott fél szemmel rajta kívül. Legtöbb komoly csatáját akkor vívta, mikor már csak az egyik szemével látott.
Edward Henry Greb 1894. június 6-án született Pittsbourgh-ben. Szülei igen szigorúan nevelték (egyetlen mérkőzését sem nézték meg). Már igen fiatal korában elkezdett ökölvívással foglalkozni. 19 évesen vívta az első profi mérkőzését. Greb az egyik legszínesebb figura volt azok közül, akik valaha a kötelek közé léptek. "The Human Windmill" volt a beceneve, ami nagyjából emberi szélkeréknek vagy ventillátornak fordítható. Ezt a becenevet azért kapta, mert szinte minden lehetséges szögből képes volt ütéseket zúdítani ellenfeleire. Mikor beindult, olyan volt, mint egy cséphadaró. Rettentő kitartásához káprázatos gyorsaság párosult, és mindezek mellett rendkívül pontosan tudott ütni.
1913-ban aláírt egy szerződést George Engellel, és első meccsét Frank Kirkwood ellen május 29-én egy hat menetes mérkőzésen vívta. Amíg a krónikák 300 mérkőzésről szólnak, addig egyesek tudni vélik, hogy valójában 500 körüli mérkőzést vívott pályafutása alatt. Első 29 mérkőzése mind "no-decision" eredménnyel zárult. A "no-decision" magyarra fordítva körülbelül azt jelenti, hogy nincs döntés (döntetlen). Ez a fajta eredményhirdetés abban az időben nagyon divatos volt Pennsylvániában. Végül Greb és Engel útjai elváltak, és ezután Red Mason lett az új menedzsere.
A született tehetsége mellett az egyik legdurvább küzdőnek is tartották, mivel mérkőzések közben gyakran lökdösődött, fejelt, sőt állítólag még harapott is. "Pénzért küzdeni nem a nemeslelkűek művészete, és én nem is vagyok az."- nyilatkozta néha, mikor a durvaságairól kérdezték. Ennek ellenére meglepő módon csak egyetlen egyszer diszkvalifikálták, 1924-ben a Kid Norfolk elleni második mérkőzésén. Ennek előzménye is volt: 1921 augusztus 29-én is mérkőzött Norfolkkal, ahol egy kóbor mozdulatnál Norfolk ujja belekapott Greb szemébe amitől Greb jobb szemére teljesen, a balra pedig félig megvakult.
Greb pályafutása derekán egyenletesen jött fel a középsúlyú ranglistán, és egyre jobb ellenfelek ellen bokszolt. Kiállt mindenkivel közel s távol, sőt igen gyakran nagyobb és erősebb ellenfelek ellen egy két súlycsoporttal feljebbről is.
Greb legemlékezetesebb megmozdulása 1922. május 23-án jött el, amikor kiállt a kisnehézsúlyú amerikai bajnok Gene Tunney ellen. Tunney fél fejjel magasabb és jónéhány kilóval nehezebb volt Grebnél. Azonban Greb legelső ütése a mérkőzésen, amely egy bal horog volt, két helyen eltörte Tunney orrát. Az előző évben Norfolk ellen félig megvakult Greb, és ezt a mérkőzést nem akarta a véletlenre bízni. Fejjel előrenyomult Tunney mellkasa felé, és elengedte irtózatos ütéseit. Az első menet végén Tunney bal szeménél felszakadt a bőr, mely a mérkőzés végére már 4 inch hosszú lett. Egyik menet jött a másik után, és Greb tempója nem lankadt: kíméletlenül püfölte tovább a bajnokot. Tunney mindkét szeme irtózatosan bedagadt, és újabb sérülések keletkeztek az arcán. Tunney rengeteg vért vesztett a mérkőzés végéig, és a találkozó után egy hetes kórházi ápolásra szorult. Tunneynek ez volt az egyetlen veresége pályafutása alatt. Ezután még négyszer megmérkőztek egymásssal, amiből kettőt pontozással megnyert Tunney, kettő pedig no-decision eredménnyel ért véget. Tunney írta később az életrajzában: "Kevés ember küzdött olyan kegyetlenül és dühödten egymás ellen, mint ahogy én és Greb. De az első összecsapás egyszerűen félelmetes volt, és a mai napig nem tudom elfelejteni."
Tunney-ben és Grebben az volt a közös, hogy mind a ketten vérbeli profi bunyósok voltak. Állhatatosak és félelmet nem ismerők. Éppen ezért mérkőzésüket különösen nagy érdeklődés kísérte. Amikor két félelmet nem ismerő figura mérkőzik egymás ellen, ráadásul mindkettő elszántan tör a győzelemre, abból csak nagy csata lehet.
Harry Greb nemtörődöm figura volt: egyik napról a másikra élt. Nem szőtt nagy terveket, és mindig kiélvezte a pillanat adta lehetőségeket. Neki a világ egy nagy night-club volt pezsgővel és gyönyörű lányokkal. Egy viszonylag alacsony fickó volt, aki kész volt bárkivel bárhol megmérkőzni. A ringben, a tácparketten vagy éppen az utcán. Attól függően, hogy hozta a sors. Az, hogy ki, vagy hogy mekkora volt az ellenfél, az sosem érdekelte Grebet. A rajongói is ezért szerették őt. Igazi küzdő volt, harcos, egy mindenre elszánt fickó. Kész volt bárhol bárki ellen kiállni minden félelem és megalkuvás nélkül. A mérkőzés előtt egyébként még meg kellett mérkőznie Gibbonsszal, és csak a kettejük mérkőzésének győztese állhatott ki a bajnok Tunney ellen. A Tunney elleni mérkőzésen, amikor a ringben álltak egymással szemben, Greb egy utca sarki Don Quijoténak tűnt a szőke, hősies kinézetű Tunney mellett. 13000 néző volt kíváncsi az összecsapásra, és Greb győzelmére a fogadóirodákban 7-5 arányban lehetett fogadni. Tunney volt a nagyobb, a fiatalabb, a fittebb, az esélyesebb, és természetesen ő volt a kisnehézsúlyú bajnok. Ráadásul eddig a napig Tunney-nek egyetlen veresége sem volt sem amatőr, sem profi pályafutása során.
Aztán megszólalt az első menetet jelző csengő... Gene indított egy ütést, de Greb kikerülte, és egy bal horga betalált. Tunneynak eltörött az orra, és csupa vér lett az arca. Az ütésnél megremegett a térde, de nem ment le a padlóra. A menet végéig kihúzta valahogy, de a ringsegédek nem birták a vérzést elállítani. Valójában az első menetben eldőlt a meccs végkimenetele. Tunney néha igen keményen betalált fejre és testre, de Grebet ez nem állította meg. Cséphadaró módjára ütlegelte tovább a bajnokot, akin egyre több sérülés keletkezett, és a szemei egyre inkább bedagadtak. A nyolcadik menetben már mindkét versenyző és a biró is csupa vér volt Tunney sebeitől. Tunney később azt nyilatkozta, hogy a vérzéstől szinte alig látott, és a tizenkettedik menet után már csak meg akarta úszni kiütés nélkül a mérkőzést. Próbálta állni a sarat, nem összeesni, és figyelni, nehogy bekapjon egy hatalmas ütést. Mikor megszólalt a mérkőzés végét jelző gong, Tunney úgy állt ott, mint egy hős. Rengeteg sebből vérzett, a vérzéstől szinte alig látott valamit, hullafáradtnak tűnt, de állt a saját lábain. A pontozás csupán merő formalitás volt. A ringszpíker bejelentette az új kisnehézsúlyú bajnokot: Harry Grebet. A tömeg óriási ovációban tört ki, ünnepelték az új bajnokot, és éljenezték az igazán szívvel lélekkel küzdő Tunney-t. Greb és Tunney az egymás elleni küzdelmek alatt megkedvelték egymást, és később jóbarátok lettek. Harry utolsó veresége után, mikor felhagyott az ökölvívással, Tunney felkészülését segítette Dempsey ellen.
Ezután Greb 1923. augusztus 31-én legyőzte Johnny Wilsont, és így megszerezte a középsúlyú világbajnoki címet. Ezután hatszor megvédte világbajnoki címét. Ezek közül a legemlékezetesebb a halhatatlan Mickey Walker elleni mérkőzés volt 1925. július 2-án. Greb nagyon keményen készült erre a mérkőzésre, és mivel túlsúlyos volt, sajátságos módszert alkalmazott a súlycsökkenésre. Napközben edzett, és utána az egész éjszakát átmulatta a háremével, mert valóságos háreme volt. Néha olyan látványt nyújtott egy-egy ilyen mulatozás alkalmával, mintha valami török basa lenne, annyi szép nő volt körülötte. Esténként néha átruccantak Manhattanba, és addig ivott, míg el nem hányta magát. Egyszóval nem vette túl komolyan a felkészülést. A kemény edzésben sosem hitt igazán. A nagy fogyasztás csak arra volt jó, hogy teljesen elveszítse a kondícióját, s így a mérlegelésre már teljesen vérszegény állapotba került. A meccs előtt 10 napig még húst sem evett. Így aztán első 5 menetet el is veszítette. A mérkőzés nagyon rosszul alakult Greb számára. Ez már nem az a Greb volt, aki annak idején Gene Tunneyt elkalapálta. Ám a hatodik menetben valami furcsa történt. Az addig holtfáradtnak látszó Greb mintha felvillanyozódott vona, és hatalmas elánnal jött ki a sarokból. Szinte lerohanta Walkert, és el is helyezett pár pontos ütést ellenfelén. Mickey megpróbált visszatámadni, de Greb remek ütemérzékkel mozgott el, és Walker próbálkozásai rendre csak a levegőt találták el, mig Greb egyre több tiszta találatott vitt be ellenfelének. A hetedik menetben is Greb volt fölényben, Mickey állandoan fogásba menekült, így a birónak rengeteg dolga volt ebben a menetben. A menet végén egy összekapaszkodás után Walker hátraugrott, és a lendülettől a bíró a földre esett. A nézőtéren felhordültek, mert hirtelen azt hitték, hogy valamelyik küzdő került a padlóra. Grab az elkövetkező 8 menetből is megnyert hatot, így mégis sikerült megvédenie a címét. A tizennegyedik menetben Walker a kiütés szélén állt, csak a ringkötél mentette meg attól, hogy a padlóra kerüljön. A bajnok ekkor már 31 éves is elmúlt, és már túl volt pályafutása csúcsán. Több mint 250 mérkőzést vívott eddigre, és a sok mérkőzés és a rengeteg éjszakai mulatozás már meglátszott rajta. A mérkőzés előtt két héttel kezdett el fogyasztani, hogy tudja hozni a megfelelő súlyt. Ezzel szemben Walker ereje teljében volt. Õ volt az aktuális váltósúlyú világbajnok, de mivel nem tudta tartani a súlyát, feljebb kellett lépnie. Walkernek nem volt sok veszteni valója ezen a mérkőzésen. Nem volt már világbajnok, és egy nagyobb ellenféllel nézett szembe, aki ráadásul világbajnok is volt. Ezenkívül személyes ellentét is volt kettőjük között. Ki nem állhatták egymást. Egyesek szerint a mérkőzés éjszakáján az egyik mulató előtt összeverekedtek az utcán, miután a bárban szóváltásba keveredtek egymással. Bár erről a történetről mindenki mésképp vélekedik. Volt olyan is, aki szerint az egészet csak az újságírók találták ki. Mindenesetre Greb megvédte a címét, és ezzel újra bebizonyította a világnak, hogy még 31 évesen is ő a legjobb kozépsúlyú a világon.
1926. február 26-án veszítette el a címét Tiger Flowers ellen. Az egészségtelen életmód és nem megfelelő edzésmunka megtette a hatását. A kicsapongások és az, hogy sörön és hot-dogon élt sokáig, nem tett jót az erőnlétének. Ezzel együtt a nézők többsége úgy érezte, hogy ez a teljesítmény is elég volt a cím megvédésére, azonban a bírók mésként döntöttek. A tömeg iszonyúan felbőszült, és mindenfélét kezdtek dobálni a bírák felé. Kisebbfajta lincshangulat alakult ki a helyszínen. Állítólag a mérkőzés előtt néhány órával pár barátja felkereste Grebet a lakásán, ahol épp egy hölggyel volt. Olyan "hangosan" dolgoztak, hogy a sikoltozás kihallatszott a szobából. Ez nem az első ilyen eset volt Greb életében. Olyan is előfordult egy alkalommal, hogy a mérkőzés előtt az öltözőben két hölgy társaságában magukra zárta az ajtót: bár sokan ezt amolyan trükknek vélték, hogy az elenfelet megtévessze. Mindenesetre így vagy úgy, abban egyetért mindenki, hogy nem mindennapi figura volt Grab.
Megpróbálkozott még egyszer Flowers ellen, de a második mérkőzésen is kikapott. A vereség után Greb bejelentette, hogy visszavonul. Ezután egy autóbalesetet okozott, melyben újból eltört az orra, megsérült a combja, és egy törött csont befúródott a tüdejébe is. A szeme is igen rossz állapotba került. Röviddel a baleset után egy szemműtét közben a műtőasztalon 32 éves korában meghalt.
Visszavonulása után megnősült (az akkori miss amerika verseny győztesét vette feleségül), és Gene Tunney felkészülését is segítettre a Demspey elleni mérkőzésre.
2001 januárjában a Ring magazin minden idők legjobb középsúlyújának választotta meg Harry Grebet. Greb egyébként nem szívlelte az újságírókat. Pályafutása alatt igen kevés interjút sikerült készíteni vele. Csak a ringben véghezvitt tetteit és az ismert éjszakai kicsapongásait ismerte mindenki. Közelebbről igen kevesen ismerték, ezért a sajtóban teljesen hamis kép alakult ki a "brutális Greb"-ről.
Forrás : http://www.harrygreb.com
2001.03.29. Laja
