„Ha befejezem az ökölvívást, orvos leszek… de még csak 22 éves vagyok, mindenre van időm ezen a világon…” – nyilatkozta 1981-ben a mexikói Salvador Sanchez, miután egyik pillanatról a másikra a bokszvilág szűk elitjébe csöppent a verhetetlennek hitt Puerto Rico-i bokszikon, Wilfredo Gomez legyőzésével. Az élet azonban durván keresztülhúzta az ifjú bajnok számításait. A minden idők egyik legjobb pehelysúlyú bunyósának tartott Sanchez 1982. augusztus 12-én a Juan Laporte elleni visszavágójára készült. Kora reggel beszállt hófehér Porsche 928-as sportkocsijába és az edzőtáborba indult. Sajnos azonban soha nem érkezett meg oda. Túlságosan is sietett, és az úton egy kanyarban előzésbe kezdett, melyet nem sikerült befejeznie. Egy szembe jövő kamionnal frontálisan ütközött és azonnal meghalt. Később a helyszínelők csak a tárcájában megtalált papírokból tudták kideríteni a mindössze 23 évesen elhunyt bokszzseni személyazonosságát…
A kezdetek
Salvador Sanchez 1959. január 26-án született az egzotikus nevű mexikói Santiago Tianguistenco-ban. 1975-ben egy nagyon rövid amatőr karrier után 16 évesen profinak állt (mindössze 4 mérkőzést vívott a fejvédősök között). Első 18 meccséből 17-et kiütéssel nyert meg. 18 évesen a mexikói harmatsúlyú bajnoki címért becsúszott élete egyetlen veresége: kihívta a mazatlani Antonio Becerrá-t, aki hazai pályán leütötte a „Chava” becenevű Sanchez-t az első menetben. A mérkőzés további részében ugyan Sanchez dominált, de a pontozók végül Becerrá-t látták jobbnak megosztott pontozással. Sanchez nem értett egyet a döntéssel, de nem csak ő gondolta így a dolgot, a jelenlevő szakemberek szerint is túl sokat nyomott latba a hazai pálya Becerra teljesítményének megítélésében. Két könnyű győzelem jött Chava karrierjében, majd ismét egy kis kisiklás történt. 1978 áprilisában - már pehelysúlyban - Juan Escobar ellen újfent komoly problémái adódtak a fiatal Salvadornak. Első mérkőzése volt ez az Egyesült Államokban, amelyen rögtön kétszer padlóra is került. Életében utoljára történt meg vele ez a csúfság és egyben ez volt az utolsó mérkőzése, amelyet nem sikerült megnyernie (a leütés után azért sikeresen összeszedte magát és döntetlenre mentette a meccset). Ezt követően Sanchez sorban verte el a másod és harmadvonalas ellenfeleket, köztük például 1979 augusztusában Felix Trinidad jelenleg edzőként tevékenykedő édesapját is. Egyre többet lépett fel amerikai gálákon, és sorozatos győzelmei után 33-1-1-es mérleggel megérett egy világbajnoki címmeccsre, amely a WBC bajnok Danny Lopez ellen érkezett el…
A világbajnoki cím megszerzése
A hajszíne miatt „Kis vörös”-nek becézett Danny Lopez 4 éve volt a WBC világbajnoka, és kilencszer védte már meg címét (az 1979-es Mike Ayala elleni meccsét a Ring Magazin az év mérkőzésének választotta). A hetvenes években a legnépszerűbb, legeladhatóbb bunyósnak számított az alacsonyabb súlycsoportokban, a korabeli tv-közvetítések egyik legnagyobb sztárja volt. Szinte minden meccsét kiütéssel nyerte, kemény állúnak és igazi bombázónak tartották. Bár lassan már Sanchez is komplex harcossá érett, gyors volt, erős és magasan képzett, de még mindig Lopez számított a mérkőzés esélyesének. 1980. február 2-án Phoneix-ben csaptak össze, és a meccs a vártakkal ellentétben nagyon egyértelmű Sanchez győzelmet hozott. A 21 éves mexikói 12 meneten keresztül verte végig a ringen a Danny-t, és azután a 13. etapban nagyon keményen elkapta a britet. Ezt már a mérkőzésvezető sem bírta tovább nézni, és beszüntette a kilátástalan küzdelmet. Sanchez elérte első célját, világbajnok lett, de eszében sem volt csupán itt megállni...
Sok más bajnokkal ellentétben nem ült hosszú ideig a babérjain, és két hónappal később már meg is védte címét a 48-1-es mérlegű Ruben Castillo ellen. A mérkőzés nem volt annyira sima, mint a Danny Lopez elleni, de Sanchez ekkor is egyértelműen jobb volt 15 menetben és pontozással győzött. Újabb két hónap után Sanchez megadta a lehetőséget Lopez-nek a visszavágásra, azonban ez a meccs is nagyon egyoldalúra sikeredett. Danny eleinte még tudta tartani magát, de az idő előrehaladtával egyre inkább Sanchez került fölénybe és a 14. menetben ismét kiütötte a „Kis vörös”-t. A verésnek köszönhetően Lopez az ökölvívás befejezése mellett döntött. A következő áldozat a veretlen Patrick Ford volt, aki ugyan meglepetésre az egyik pontozónál döntetlenre hozta a találkozót, de így sem volt esélye a győzelemre. Sanchez 1980-ban még egy utolsó címmeccset bokszolt (már az ötödiket ebben az évben), szintén egy fiatal feltörekvő, a rendkívül kemény és későbbi világbajnok Juan LaPorte ellen. Főhősünk ezt a meccset is könnyedén hozta, talán ha 2 menetet engedélyezett ellenfelének a 15-ből. Salvador a sikeres 1980-as év után 1981-ben sem adta alább, márciusban a tizedik menetben kiütötte a 43-1-es mérlegű Roberto Castanon-t, majd az 50-3-as rekordú Nicky Perez ellen húzott be egy újabb strigulát. A könnyed és látványos címvédéseknek köszönhetően 1981 augusztusában végre elérkezett a világhír kapujába, álmai mérkőzéséhez, melyen a P4P listák egyik éllovasa, a Puerto Rico-i bokszlegenda, Wilfredo Gomez nézett vele farkasszemet a ringben.
A Wilfredo Gomez elleni klasszikus mérkőzés
Puerto Rico-ban Wilfredo Gomez népszerűségét csak egyetlen ember volt képes megközelíteni a mai napig, aki nem más mint Felix Trinidad. A mai Puerto Rico-i sztárok, Miguel Cotto, Ivan Calderon, Juan Manuel Lopez, Kermit Cintron, stb.. népszerűsége sehol sincs ahhoz képest, ami ezt a két bunyóst övezi ebben az országban. Gomez az 1970-es évek második felében szinte mindent elért, amiről egy ökölvívó álmodhat. 4 éve őrizte már a WBC kispehelysúlyú világbajnoki övét, 13 címvédéssel a háta mögött. Minden győzelmét kiütéssel érte el, a P4P listákon is az elsők között szerepelt és hazájában nemzeti hősként tisztelték. 1981-ben azonban úgy döntött, hogy 32-0-1 (32 KO) mérlegével feljebb lép és elveri a pehelysúlyú bajnokot, Salvador Sanchez-t is. A mérkőzést – amely minden idők legnagyobb Puerto Rico-i érdekeltségű sporteseménynek számított egészen az 1999-es De La Hoya vs Trinidad meccsig - 1981 augusztus 21-én sikerült tető alá hozni. A mérkőzés előtt a fogadások 2-1 arányban álltak Gomez javára. A Las Vegas- Ceasers Palaece-ban megrendezett találkozót minden idők egyik legjobb pehelysúlyú meccseként tartják számon, ezért lássuk részletesebben is, hogy mi történt azon az éjszakán:
1. menet: igazi Puerto-Rico-i vs mexikói csata következik, Gomez már benn a ringben, amikor Sanchez óriási ováció és latin élőzene közepette - mint címvédő - megérkezik a szorítóba.
A bemutatások után kis gond adódik Sanchez egyik segédjével (pontosabban annak hiányával), de a mérkőzés elkezdődik: a két nagy ütő eleinte csak méregeti egymást, azután kisebb-nagyobb ütésváltásokba is bonyolódnak. Ekkor történik az első gyors meglepetés:
egy hiriget követően a veretlen Gomez leül a földre és úgy tűnik bajban is van… a számolás után Sanchez lerohanja, üti ahol éri. Gomez védekezik, hátrál és túléli a kritikus időszakot.. a végén még visszatámadni is marad ereje, majd jön a gong.
2. menet: Sanchez fölénnyel indulunk, de Gomez is fokozatosan magára talál és a menet második felében már ő jön előre és a kötelekhez kényszeríti a mexikóit, aki szintén keményen küzd. Parázs ütésváltások, igazai közönségmeccs alakul ki.. A nézők egyértelműen Gomez-nek szurkolnak, aki a menet végére kis fölénybe kerül..
3. menet: ismét Gomez lép fel támadóan, ő uralja a ringet, mégis valahogy a jól védekező, körbetáncoló Sanchez tűnik tudatosabbnak. Egy balhoroggal meg is csípi kicsit Gomez-t. majd egy brutális felütéssel ismét.. és a Puerto Rico-i hátrálni kényszerül. Ezután mindketten visszavesznek kicsit, óvatosabbá válnak.. így kevés a találat..
4. menet: ismét Gomez jön előre, Sanchez csak eltáncol.. néha egy balossal jelzi, hogy ő is itt van. A közönség hirtelen „Mehikó, Mehikó” kiabálásba kezd, Sachez-t bíztatva. Salvador balosai ülnek is rendesen, amikor hirtelen bekap egy brutális jobbost, de meg se rezzen.. a menet végére fantasztikus küzdelem alakul ki a sarokban: számolatlanul repkednek a felütések, horgok, miközben a védekezés mindkét bunyósnál az ablakban…
5. menet: továbbra is a rövidebb karú Gomez igyekszik közelebb kerülni Sanchez-hez, aki a saját komfortzónáján belül (de Gomezén kívül) mozog és onnan bombáz. A köteleknél persze ismét parázs ütésváltások alakulnak ki. A menet végén Chava rendesen megcsípi Gomez-t, de közbeszól a gong…
6. menet: mindketten óvatosan kezdenek, majd Gomez próbál támadni, de kontrákból rendre Sanchez eredményesebb. Gomez jol zárja a szögeket, rendre a sarokba tereli Chava-t, de ott nem jut vele semmire, a mexikóit szinte lehetetlen rendesen eltalálni.
7. menet: a szünetben látszik, hogy Gomez szemei (főleg a bal) Sanchez ütéseitől durván feldagadtak. Mindezek ellenére Gomez jön előre, próbál támadni. Sanchez ellép, hajolgat és sikeresen kontráz. Egyértelmű, hogy ez az ő napja. A menet második felére az irányítást is átveszi, a mérkőzés folyamán először kényszerül Gomez folyamatosan hátrálni és védekezni.
Azonban a Puerto Rico-i a menet végén megrázza magát, ismét támadásba lendül és egy jobbhoroggal keményen elkapja a mexikóit. Óriási hirig alakul ki, de egyik bunyós sem tud meggyőző fölényt kialakítani.
8. menet: Gomez támad, összeakaszkodnak. Gyűrik egymást keményen, majd Gomez beszorítja Sanchez-t a sarokba, ahol hirtelen fordul a kocka… Helyet cserélnek, Gomez kényszerül a sarokban és Sanchez támad… hihetetlen kemény adok-kapok következik.. Majd Sanchez egy nagyon durva jobbossal elkapja Gomezt…majd még eggyel és rögtön utána egy harmadikkal is. Sanchez a kötelekre hanyatló Gomez-t ezután keményen megszórja, melynek a bíró közbeugrása vet véget. Gomez végül a földre bukik és bár fel tud állni, de nincsen teljesen magánál. Mindenki meglepetésére Sanchez kivégezte a verhetetlennek hitt Puerto Rico-i ütőgépet….
Később Gomez így idézte fel a találkozót: „Óriási mérkőzés volt, mindketten elkeseredetten küzdöttünk a győzelemért. Ez volt az első vereségem, ezen az éjszakán jobb volt nálam. Többször is keményebb megsebzett engem, ami elég megalázó érzés volt. Meg vagyok győződve arról, hogy ő volt minden idők legjobb mexikói harcosa. Jobb volt, mint Julio Cesar Chavez.”
A fantasztikus győzelem után, a világhírnév kapujában azonban mégsem alakult minden a mesébe illően. A bajnok következő kihívója, a brit Pat Cowdell a várakozásokkal ellentétben igen jól állta a sarat, még a meglepetés is a levegőben lógott. A mérkőzés elején többször zavarba hozta Sanchez-t, aki csak a hajrára tudott egyértelműen fölénybe kerülni. A15. menetben ugyan lement Cowdell - 25 másodperccel a meccs vége előtt – egy borzalmas jobbegyenes után, de ezzel együtt is csak megosztott pontozással maradt alul. A mérkőzés után felmerült, hogy Sanchez feljebb megy könnyűsúlyba az akkori király, Alexis Arguello ellen egy pénzes mérkőzésre, de ebből végül nem lett semmi. Az év végén az 1981-ben elért négy győzelmének (Castanon, Perez, Cowdell és Wilfredo Gomez) és a meccseken mutatott fantasztikus bunyójának köszönhetően Salvador Sanchez –t a Ring Magazine az év legjobb bokszolójának választotta (holtversenyben Sugar Ray Leonard-dal).
Nyolcadik címvédő meccsére 1982 májusában, Dallasban került sor egy honfitársa, Jorge „Rocky” Juarez ellen. A mérkőzés 15 menetét Sanchez-fölényben bokszolták végig, de ezt Chava-nak végül nem sikerült leütésre „váltania”. A viszonylag sima győzelmet a helyszínen lévő Garcia szurkolók hangos füttyel fogadták, pedig kedvencük ezen az estén esélytelen volt a győzelemre. Sanchez ezzel a pontozásos diadallal megszerezte 43. győzelmét.
Utolsó mérkőzése a későbbi P4P bunyós, a feltörekvő Azumah Nelson ellen
1982. július 21-én azután eljött egy újabb igazi nagy csata, az akkor még nem túl ismert, veretlen, ghánai Azumah Nelson ellen, aki később a 80-as évek második felének egyik legjobb bokszolója lett. A New York-i Madison Square Garden-ben az első menetekben ugyan Nelson jött előre, de Sanchez talált többet és ő is tűnt pontosabbnak Az ötödik menetben a kiváló, de még ifjú, szárnyait csak bontogató Nelson többször is a kötelekhez kényszerítette Sanchez-t és ott rendre kemény adok-kapok alakult ki. A nehezen pontozható mérkőzésen azért még mindig egyértelműen Sanchez tűnt jobbnak. Azumah ugyan elérte néhány komoly ütéssel a kemény állú Chava-t, de a kontrákból ő is legalább annyit beszedett. A hetedik menet elején Sanchez egy borzasztó kemény balhoroggal megcsípte Nelson-t, aki megrogyott és 2-3 métert repült hátra a kötelekhez. Sanchez rárohant, nagy hirig alakult ki.. melyben egy ismét befért egy (amolyan Diego Corrales-féle) gyilkos szűk balhorog, és Nelson a földre kényszerült. A bíró komótosan számolt tízig, Nelson pedig villámgyorsan kitisztult, így Sanchez-nek már esélye sem maradt lefiniselni a ghánait. Sőt a menet hátralévő felében ismét Nelson lett az agresszor. A nyolcadik etap elején a ghánai megint „megette” a büntető balhorogot, de nem ment le, csak megingott és az egyensúlyát veszítette el.
Később, ugyanebben a menetben ismét, a mérkőzésen immár negyedszer talált be a Sanchez balos, de Nelson kihúzta a gongig. A következő menetek szorosak voltak, de rendre inkább Sanchez érdemelte ki a győztesnek járó 10 pontokat. A 12. kör végén azután Sanchez elcsúszott, féltérdre kényszerült.. és az aréna őrjöngeni kezdett. Persze semmi komoly nem történt, a meccs ment tovább. Sanchez ezt követően is valamivel jobban dominált, míg végül eljött, az utolsó, a 15. menet. A menet kezdetétől fogva hihetetlen hirig alakult ki, a pontozólapokon viszonylag szorosan álló két bunyós megpróbálta döntésre vinni, hogy ki érdemes a WBC pehelysúlyú övére. A kemény ütközetből ismét Sanchez került ki győztesen, egy újabb balhorog után Nelson a sarokban landolt, és csak komoly erőfeszítések árán bírta folytatni a mérkőzést. Sanchez azonban ekkor már nem könyörült, a következő 4-5 ütése szinte kivétel nélkül talált, Nelson pedig annyira rossz állapotba került, hogy a bíró közbeugrott és véget vetett az egyoldalú mérkőzésnek.
Érdekes módon a kiütés pillanatában a pontozóknál csak 2-1 arányban vezetett Sanchez, pedig Azumah azon kívül, hogy folyamatosan jött előre és sokat ütött, nem sok minden szólt mellette… a találatokat rendre Sanchez vitte be. A későbbi Hall of Fame-tag Nelson-ról azt azért érdemes még megemlíteni, hogy a következő nyolc évben nem talált legyőzőre...
Sanchez ezzel a nagyszerű győzelmével immár kilencedik alkalommal védte meg WBC övét, és a korszak legjobb pehelysúlyúként 23 évesen felért az abszolút csúcsra. A súlycsoportoktól független listákon is a legjobb 3-ban szerepelt a neve, olyan ökölvívók társaságában, mint Sugar Ray Leonard és Thomas Hearns. Sajnos nem adatott meg neki, hogy sokáig élvezhesse a sikereit. Egy Juan La Porte elleni visszavágóra készült, sőt tervbe volt véve egy visszavágó Wilfredo Gomez-zel is, valamint a már említett szupermeccs a könnyűsúlyú király, a tavaly elhunyt Alexis Arguello ellen. A sors azonban másképp döntött. Augusztus 12-én reggel az edzésre igyekvő Sanchez az úton egy kamion előzésébe kezdett és egy szembejövő másik kamionnal frontálisan ütközött. A brutális balesetben esélye sem volt a túlélésre. Az elhunyt bajnokot szülővárosában, Santiago Tianguistenco-ben helyezték örök nyugalomra.
2007-ben, a halálának 25. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Juan LaPorte (aki ellen Sanchez halála előtt a visszavágóra készült) a következőket mondta Chava-ról: „Kétségkívül életem legkeményebb küzdelme volt az első találkozónk. Életre szóló tapasztalatokat szereztem azon az estén. Mindketten kiadtunk magunkból mindent, sokat tanultam tőle. Jobban bunyózott nálam, a kondíciója pedig fenomenális volt. Néha sikerült ugyan megütnöm, de sokkal nagyobb tapasztalata volt. A mérkőzés után bejött az öltözőmbe, gratulált és azt mondta, hogy bármelyikünk nyerhetett volna és én leszek a következő pehelysúlyú világbajnok. Szomorú, de a próféciája végül beigazolódott. Halála után egy hónappal a megüresedett címért Mario Miranda ellen a tizedik menetben TKO-val győztem és elnyertem a WBC pehelysúlyú koronáját. Amikor azt mondta nekem, hogy én leszek a következő bajnok, úgy éreztem megáldott engem. Tragikus, hogy pont azon a napon írtam alá a visszavágónkról a szerződést, amikor autóbalesetben meghalt. Ez nagyon mélyen megérintett engem. Õ volt minden idők legjobb mexikói bokszolója.”
Érdekességek:
- a Sun Kil Moon nevű folk-rock zenekar 2003-as Ghosts of the Great Highway című lemezén egy dalban emlékezett meg Salvador Sanchez-ről
- 1981-ben év bokszolója lett Sugar Ray Leonard-dal közösen a Ring Magazine-ban
- Kortársainál is jóval több mérkőzést vívott, rekordja halálakor - 23 évesen– már 44-1-1 (32KO) volt…
- William Detloff, a Ring Magazine egyik legnagyobb tudású bokszszakértője, egy 2 éve készült elemzésében egy elképzelt Salvador Sanchez vs Manny Pacquiao meccsről a következőket írta:
„Sanchez kemény balegyenese, ügyes, célszerű mozgása és kiváló ütésbíró képessége Pacquiao ellen elég eredményes lehetett volna. Ráadásul az a bokszoló volt, aki nem esik soha pánikba, ezért arcizma sem rándulna Pacman rohamaira. Túlságosan hűvös alkat volt ehhez. Az előrejövő Pacquiao-t elegendő számú jobbkezessel és kontraütéssel kapná el, aki talán fel is repedne, Sanchez pedig szoros, talán vitatható pontozással győzne”.
- 9 évvel halála után, 1991-ben választották be minden idők legjobbjai közé, az International Boxing Hall of Fame-be.
- 1999-ben a „The Associated Press” magazin minden idők legjobb pehelysúlyúi listáján Sanchez-t a harmadik helyre sorolta. A Ring Magazine hasonló listáján szintén harmadik helyezést ért el minden idők legjobb pehelysúlyúi között.
Emléke
A normál alapállású Sanchez kiváló boxer-puncher bunyós volt, aki gondolkodott is a ringben, de mindezek ellenére mégsem minden mérkőzésén tűnt brilliánsnak. Jó felépítésű, hatalmas szívű bunyós volt. Nagyon jól mozgott lábon, gyors és erőteljes volt a balegyenese és igen pontosan ütött. A korszak egyik legjobb kontrabunyósaként tartják nyilván. A „Minden idők 100 legnagyobb ütője” listán a 88. helyre sorolta a Ring Magazine.
Mint említettük, nem minden meccsén volt lehengerlő, néha a könnyebb ellenfelekkel is végigbokszolta a kiírt menetszámot, de a klasszisokat mindig meggyőzően verte el. Három olyan bokszolót is legyőzött, akik később még világbajnokok lettek (Nelson, Gomez, LaPorte). Az újságírókat azonban nemcsak ökölvívó teljesítményével nyűgözte le, hanem az interjúk alatt mutatott kiemelkedő intelligenciájával is. A boksz befejezése után orvosi pályára készült. Minden idők egyik legjobb pehelysúlyúja volt, de hogy orvosnak milyen lett volna, az sajnos soha nem derülhetett ki…
2010-03-15 edge
