James Joseph Tunney 1897. május 25-én született New Yorkban Greenwich Village-ben. Szülei középosztálybeliek voltak, nem nyomorogtak, viszonylag jó módban éltek. Tunney az ucán kezdett el bunyózni, és elég fiatalon beiratkozott a Greenwich Village Atlétikai Klubba. Tizedik születésnapjára egy bokszkesztyűt kapott ajándékba, és akkor elhatározta, hogy egyszer világbajnok lesz belőle. Az első világháborúban is részt vett, itt kapta a becenevét: "The Fighting Marine", ami körülbelül annyit tesz, hogy: "A kűzdő tengerész" vagy "A tengrész harcos". A háború után Tunney lett a kisnehézsúlyú bajnok a hadseregben.
1919-ben, miután megnyerte a kisnehézsúlyú bajnokságot, visszajött Franciaországból, és szépen kúszott fel a ranglistán. A Jack Dempsey versus Georges Carpentiers mérkőzés undercardjában Soldier Jones-t kiütötte a hetedik menetben, majd rövid idő múlva a harmadik menetben elintézte Jack Burke-t is. Ezután pontozással megverte Battling Levinsky-t, és ezzel megszerezte az amrikai kisnehézsúlyú címet.
Majd ezután életének egyik legkomolyabb mérkőzésére került sor. 1922. május 23-án megmérkőzött minden idők egyik legjobb középsúlyú bunyósával, Harry Grebbel.
Tunney nagyobb volt, nehezebb, technikásabb, intelligensebb, egyszóval egyértelműen ő volt a mérkőzés esélyese. Greb ráadásul fél szemére vak is volt, mivel egy korábbi alkalommal megsérült, és az egyik szemére megvakult. A mérkőzés gyakorlatilag az első utéssel eldőlt. Greb balhorga telibe találta Tunneyt-, és két helyen eltörött az orra. Mindkét szeme bedagadt, és akadályozta Gene-t a látásban. Manapság a mérkőzést azonnal leállítanák, de akkoriban ez nem volt divat. Utolsó vérig kellett küzdeni, amíg össze nem esik az ember. Egyszóval Tunney törött orral és mindkét arcán bedagadt szemmel folytatta a mérkőzést. "Egy dolog járt csak a fejemben: Talpon maradni !" - mesélte később a mérkőzésről. A mérkőzésen rengeteg vért vesztett, és a meccs után kórházi kezelésre is szorult. Hősiesen állta a támadásokat, és végig küzdötte a 15 menetet, de a kisnehézsúlyú bajnoki címét elveszítette.
Két nappal később a kórházból Tunney már el is küldte Grebnek a visszavágóra felkérő levelet. Ez volt élete első veresége, és nem akart belenyugodni a dologba. A visszavágón pontozással legyőzte Grebet, és így visszaszerezte a bajnoki címét. Ezenkívül még háromszor csaptak össze, melyből egyet megint nyert pontozással, és két mérkőzés no-decision lett.
Ezután legyőzött még pár ellenfelet, néhány nehézsúlyút is, és elérkezett az idő, hogy az aktuális nehézsúlyú világbajnok ellen is kiálhasson. A nehézsúlyú világbajnok akkoriban a rettenetes harcos Jack Dempsey volt. A mérkőzést Philadelphiában vívták több mint 120000 néző előtt 1926-ban. Demsey már hét éve volt a nehézsúlyú világbajnok, és egy kivétellel minden ellenfelét kiütéssel győzte le, egyszóval félelmetes rekordja volt. De Tunney gondosan elemezte ellenfelét, és felkészült a mérkőzésre. A csatát pontozással Tunney nyerte, és a tömeg nem akart hinni a szemének. A félelmetes Bajnokot legyőzték! Mikor Dempseyt megkérdezték a mérkőzés után, hogy miért veszített, mosolyogva csak ennyit válaszolt : "Jó kérdés. Talán elfelejtettem, hogyan kell küzdeni..."
Dempsey persze azonnal visszavágót követelt, ami egy év múlva össze is jött.
A visszavágóra is több mint 100000-en voltak kíváncsiak élőben, és Amerika-szerte több millióan hallgathatták a mérkőzés közvetítését. A mérkőzés ugyanúgy alakult, mint az első: Tunney technikásan kibokszolta Dempseyt, aki nem tudott igazán felülkerekedni. Azonban a hetedik menetben egy hatalmas keresztütése betalált Demseynek, aki egyből vérszemet kapott, és rárontott Tunney-ra, aki összerogyott. Akkoriban vezették be azt a szabályt, hogy a versenyzőnek kiütéskor a semleges sarokba kell mennie, és Dempsey nem ment a sarokba, hanem azt várta, hogy Tunney felálljon, hogy egyből rátámadhasson. A bírónak több másodpercet is igénybe vett, mire Dempseyt a sarokba tessékelte. Így késve kezdte el a számolást. Összesen 17 másodperc telt el a kiütéstől addig, míg Tunney felállt, de a bíró szerencsétlenkedése miatt végül is nem számolták ki. A menetet kihúzta valahogy, és miután kicsit pihent és összeszedte magát, a következő menetben a padlóra küldte Dempseyt, aki azonban felállt. Végül pontozással újra legyőzte a korábbi bajnokot. Ez a mérkőzés egyébként a "The Long count" néven vonult be a boksztörténelembe.
Eztután még egyszer megvédte a címét, majd 1928-ban 13 év után visszavonult, és sikeres üzletember lett. Mint üzletember a második világháború alatt jó barátok lettek Demseyvel, és kölcsönösen segítették egymást. Két könyvet is írt "A Man Must Fight" és "Arms for Living" címmel.
Tunney összesen 67 mérkőzést vívott: 65-öt megnyert, 47-et kiütéssel, csak egyszer kapott ki pontozással.
Gene Tunney 1978-ban halt meg hosszú, boldog élet után 81 éves korában. Négy gyermeke közül az egyik, John Varick Tunney 1971 és 1977 között California állam szenátora volt.
2001.04.10. Laja
