Carlos Monzon

Carlos Monzon 1942. augusztus 7-én született Argentínában San Javierben. 11 testvérével együtt a szülei Santa Febe költöztek, itt már korán elkezdett dolgozni, hogy a keresetével kiegészítse a családi kasszát. Tejet szállított, cipőt pucolt és újságot hordott ki. Nagyon fiatalon a Santa Fei Atletico Union Clubban kötött ki, ahol az edzője, Amilcar Brusa "etette" és vitaminokat adott neki, hogy jobban bírja az edzéseket.

Monzon nem volt kiemelkedően tehetséges bokszoló, de a ringben hatásos volt, amit csinált. Magas volt, esetlen, de félelmetesen hosszú karokkal rendelkezett, amit ki is használt. Gránitból volt az álla, és iszonyú jól védekezett, ellenfelei nagyon ritkán tudták csak tisztán eltalálni. A boksztaktikája nagyon egyszerű volt. Szurkáló ütésekkel előkészített, majd rettentő pontos és erős ütéseket helyezett el ellenfelein. Irtó nagyot tudott ütni a jobb kezével. Néha olyan erővel ütött, hogy a saját keze is megsérült a mérkőzés alatt. Alkalmazkodott ellenfelei stílusához, kitapasztalta az ellenfél reakcióit, és ezt felhasználva próbálta meg kihasználni ellenfelei hibáit.

87 amatőr mérkőzéséből 73-at megnyert, és 21 évesen 1963-ban kezdte el a profi karrierjét, mikor a második menetben kiütötte Ramon Montenegrot. Az első évben 10 meccsből kilencet megnyert, mindegyiket kiütéssel (az egyik No contest-tel végződött). A kilencedik mérkőzésen Rene Sosa ellen, akit a hatodik menetben kiütött, eltört a keze. A következő mérkőzésen, amit szintén kiütéssel nyert megint, előjött a korábbi kézsérülése, és egy 5 hónapos pihenőre kényszerült. Többször is összeütközésbe került a törvénnyel, egy alkalommal egy buszon, máskor pedig egy bár mögött verekedett össze valakivel. Végül az ügyeit elsimították, és visszatérhetett a ringbe. 1964-ben 11 mérkőzésből 8-at megnyert, kettőt elvesztett, egy döntetlen lett. A vereségeit később megbosszulta, és akiktől kikapott, azokat az ellenfeleit később legyőzte.

1970-ig évenként átlagosan 10-et mérkőzött, és a ranglistán egyenletesen jött egyre feljebb. 1966-ban Ramon Rocha legyőzésével megszerezte az argentin középsúlyú címet. 1967-ben megnyerte a dél-amerikai bajnokságot, de még nem akart Amerikában bokszolni. Az első 80 mérkőzéséből 74-et Argentínában, 4-et pedig Brazíliában vivott.

1970-ben kiállt Nino Benvenuti ellen, aki a középsúlyú világbajnok volt. A mérkőzést, mivel Benvenuti olasz volt, Rómában tartották meg november 7-én. Monzont nem nagyon ismerték a világon, mivel addig csak Argentínában és Brazíliában bunyózott, és a rekordja (82-3-9) sem volt valami félelmetes, ezért mindenki azt gondolta, hogy Monzonnak nem lesz esélye a népszerű olasz bajnok ellen. Benvenuti az akkori pound for pound listákon igen előkelő helyen szerepelt, és egyértelműen ő volt a favorit ezen a mérkőzésen. Azonban mindenki meglepődött, mikor elkezdődött a mérkőzés. Monzon agresszív támadó stílusban bokszolt, és kihasználva magasságát és hosszú kezeit, egymás után helyezte el jobbnál jobb ütéseit ellenfelére, aki nem tudott válaszolni a támadásokra. 12 egyoldalú menet után, mikor egy iszonyatos jobkezes a padlóra küldte Ninot, a bíró beszüntette a mérkőzést. Ezzel Monzon lett az új középsúlyú világbajnok. Egy évvel később a visszavágón már menet alatt kivégezte a korábbi bajnokot.

A következő ellenfél Emile Griffith volt. Ellene 1971-ben Buenos airesben állt ki. Griffith már több világbajnoki címmeccset is vívott, és túl akart járni ellenfele eszén. Ez azonban nem sikerült neki. Nagy csata után szoros pontozás mellett a tizennegyedik menetben Monzon véget vetett a küzdelemnek, mikor egy gyilkos erejű ütéssel a padlóra küldte Griffith-t, aki nem tudta folytatni a mérkőzést. Ezután egy gyors KO következett Fraser Scott ellen, majd egy nehéz mérkőzés a volt világbajnok Denny Moyer ellen. A mérkőzés nagyon kemény volt, egy alkalommal Manzon kikerült a kötélen kívül, és majdnem kiesett a ringből. Az első 4 menetből hármat el is vesztett Monzon, azonban az ötödik menetben egy remek ütéssel kiütötte Moyert. Ezután a francia Jean Cloude Bouttier következett. A mérkőzés elég egyoldalú volt, minden menetet Monzon nyert, és a 13. menetre már nem jött ki a francia, feladta a mérkőzést. Volt egy visszavágó is, ahol a francia az első tizenkét menetben elég jól bokszolt, de utána elfáradt és az utolsó három menetet Monzon simán megnyerte. A következő áldozat a dán Tom Boggs volt, aki a negyedik menetben egy ütéssel felszakította Monzon szemét. Monzon ezt nem hagyta annyiban, és az ötödik menetben háromszor is a padlóra küldte a dánt, mire a bíró beszüntette a mérkőzést. Majd jött "Bad" Bennie Briscoe, aki már bunyózott korábban Monzon ellen, és egy döntetlent ért el Buenos Airesben. Azonban a bajonkot ő sem tudta legyőzni, csupán két menet volt szoros, az összes többit Monzon nyerte, így egyhangó pontozással győzött, és továbbra is ő volt a középsúlyú világbajnok. Ezután kiütötte az ötödik menetben Lee Roy Dale-t, és megint megmérkőzött Griffithtel. Azonban Griffith most sem tudott semmi újat felmutatni, és nem túl szoros pontozással elveszítette a mérkőzést. Monzon következő összecsapása a váltósúlyú világbajnok Jose Napoles ellen volt. Két világbajnok csapott össze ezen a mérkőzésen Párizsban, azonban Monzon magasabb volt, és a kezei is hosszabbak voltak, így Naplolesnek szinte semmi esélye nem maradt. Az első öt menetben eljátszadozott Carlos az ellenfelével, és az ötödik menet után Angelo Dundee, Napole ringsegedje jelezte, hogy nem folytatják az egyoldalú mérkőzést. 1976-ban egy szoros mérkőzésen legyőzte a tehetséges Rodrigo Valdezt, ám a visszavágón a második menetben a padlóra került. Manzon életében ez volt az első és egyetlen alkalom, mikor a padlóra került. Valahogy összeszedte magát, és a mérkőzést végül megnyerte, de ezután már nem bunyózott. "Egy évig inaktív voltam. Filmet forgattam, és úgy éltem ,mint valami playboy. Most még győztem, de eddig még soha nem voltam a padlón, és szeretném, ha az emberek a régi Monzonra emlékeznének. Ezért úgy döntöttem, hogy nem bokszolok többé." -nyilatkozta a mérkőzés után. Így hát a csúcson hagyta abba, és nem próbálkozott újra meg újra, mint mások. Ezután üzletelni kezdett, ám nem minden ment simán. Volt, hogy komoly pénzeket is bukott egy-egy hibás döntés miatt, és végül belefásult az egészbe, egyesek szerint a kábítószerre is rászokott. Akkoriban ismerkedett meg Alicia Munizzal, akitől egy gyermekük is lett: Maximiliano. De a gyerek se változtatta meg Monzont. 1988. február 14-én Aliciát holtan találták a második emeleti erkélyük alatt, és Monzont gyilkosságért 11 évre ítélte a bíróság. 1995-ben egy alkalommal, mikor eltávozáson volt a börtönből, autóbaleset következtében 52 éves korában meghalt.

1972-ben az év bokszolójának választották, és a Benvenuti elleni meccse lett az év mérkőzése 1970-ben.

Pályafutásának utolsó 12 évében 87 mérkőzésen keresztül volt veretlen, ami olyan rekord, amit nem sokan ismételtek meg rajta kívül.

A címvédései közben nagyvilági életet élt, csak a mérkőzések előtt 1-2 hónappal kezdett el komolyabban edzeni, akkor is inkább futott, kesztyűzésre nem nagyon pazarolta az idejét. És így is 7 éven át ő volt a vitathatatlan bajnok, az első számú középsúlyú a világon. 1970 és 1977 között több filmet is forgatott "The count is over", "La Mary" és "El Machodo" címmel.

Forrás : http://bxhof.tripod.com/monzon.html