×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Az utolsó pusztakezes bajnok - John L. Sullivan életrajz

2008-04-28 00:00:00 /

1880. december 9-én szokatlan hangvételű cikk jelent meg a Cincinnati Enquirer-ben, nyílt levél formájában. A szerzője így írt: "Felkészülten és készen állok megmérkőzni minden földi emberfiával, méghozzá ezertől tízezer dollárig terjedő összegért. Ez a kihívás leginkább Paddy Ryan-nek szól és egy hónapig érvényben marad. Addig eldöntheti, hogy elfogadja-e vagy sem. Tisztelettel John Lawrence Sullivan." A cikk szerzőjét ekkor még nem sokan vették komolyan, különösen az uralkodó bajnok, Paddy Ryan nem. Néhány év múlva azonban ebből a 22 éves fickóból lett az első igazi nagy ökölvívósztár, az első amerikai sportcsillag. Milliók rajongtak érte, az emberek büszkén emlegették a vele való találkozásukat, de még azt is, ha csak ismertek valakit, aki ismerte őt. Az utolsó pusztakezes és egyben az első kesztyűs világbajnokként elhíresült Sullivan tíz évig uralkodott a nehézsúly trónján és a XIX. század egyik legnépszerűbb alakja volt.


Fiatalsága

John L. Sullivan 1858. október 15-én született a massachusettsi Roxburyben, mely ma Boston része. Szülei - Michael és Catherine Sullivan - ír bevándorlók voltak. John érdekes módon nem az alig 160 cm magas édesapja fizikumát örökölte, hanem sokkal inkább a vele termetre nagyjából megegyező - kb 178 cm magas – édesanyjáét. Szülei papnak szánták, de az ifjú papnövendék hamar rájött, hogy a szent élet nem neki való. 16 évesen befejezte iskolai tanulmányait és munka után nézett. Dolgozott bádogosként majd ólomöntőként, de a szorgalmas ír bevándorlókra jellemző munkakedv is hiányzott belőle. Sokkal jobban vonzotta a szórakozás, ivás és a küzdősportok. Igazi harcos alkata volt, a közel 180 cm-es magasságához 90 kg csupa izom párosult. Azt tartották róla, olyan ereje van, hogy „egy ütéssel leterít egy lovat”. Ekkoriban ragadt rá a „The Boston Strongboy” ( A bostoni erősfiú) becenév is. Mielőtt profi ökölvívó lett sok mindenbe belekóstolt. Félprofiként játszott egy bostoni baseball csapatban, majd a Cincinnati Red Stockings profi szerződést is kínált neki. Sullivan ezt nem írta alá, inkább amatőr ökölvívó- és birkózómeccseket vállalt, súlyemelőversenyeken indult. A profi ökölvívás mellett végül 1877-ben kötelezte el magát, amikor egy előadáson járt a bostoni Dudley Street Opera House-ban. Fellépett itt egy Tom Scannel nevű nehézsúlyú ökölvívó, aki bemutatót tartott a sportágból, árnyékbokszolt és kiállt a közönségből felhívott emberekkel. A 19 éves Sullivan is tett egy próbát a társaság unszolására. Scannel a kezdő kézfogást ignorálva azonnal ütött és le is küldte a meglepett John-t. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. A felpaprikázott Sullivan felkelt és mintegy fél tucat pusztító erejű ütést vitt be Scannel-nek, aki végül leborult a színpadról és a zenekari árokban landolt.


Kezdetek

1879. március 14-én vívta első profi mérkőzését, ahol az ötödik menetben kiütötte John "Cocky" Woodsot. 1880-ban, egy bemutató jellegű mérkőzésen legyőzte a korábbi amerikai bajnokot, Joe Goss-t, majd kiütötte George Rooke-t, és John Donaldsont. A Donaldson elleni, Londoni Szabályzat szerint vívott meccs után mindkettőjüket letartóztatták díjbokszolásért. Ugyanebben az évben klassziskülönbséggel verte az ismert fitnesz- és ökölvívó edzőt, Mike Donovan professzort, aki a mérkőzés után a következőket írta Sullivan-ről: "...semmit nem tud a bokszról, de ő a valaha élt legvadabb harcos, és legnagyobb ütő. Ösztönös ökölvívó tehetség, de nem akarja megtanulni a technikákat, vagy lemásolni más stílusát. Soha nem lép hátra, az ütése pedig olyan, mintha egy megvadult ló rúgna fejbe."

1881-ben nyolc mérkőzést vívott,- többségüket kesztyűvel- és egy kivételével mindet kiütéssel nyerte. Áldozatai között volt az akkori kanadai nehézsúlyú bajnok Jack Stewart, és a közel 2 méter magas és 140 kilós Jack Burns is. Ezenkívül kiütötte a 8. menetben a hírhedt New York-i bűnözőt, a „Bullhead Terror” becenevű John Flood-ot, akivel – hogy a hatóságokat kijátsszák - egy uszályon küzdött meg a Hudson folyón.


A világbajnoki cím megszerzése

A sorozatos győzelmeknek köszönhetően 1881 végére már Sullivan számított a világbajnok Paddy Ryan elsőszámú kihívójának. Ryan 1880. május 30-án egy 87 menetes, másfél óráig tartó csatában szerezte meg a címet a brit Joe Goss (a korábbi bajnok) legyőzésével. A várva várt Ryan-Sullivan találkozó időpontját 1882. február 7-ére tűzték ki, helyszíne pedig a Mississippi Citybeli Barnes Hotel lett. A mérkőzésnek már a híre is hallatlan érdeklődést keltett. Az Evening Post menetről menetre írta le az eseményeket. A ringnél ott ült Oscar Wilde író is, aki ezért a pillanatért kéthetes hajóútra vállalkozott. Jesse James, a körözött bűnöző, akinek fejére 10 000 dollárt tűztek ki, 400 mérföldet lovagolt azért, hogy inkognitóban végignézze a mérkőzést. Az összecsapáson végig Sullivan dominált, majd a kilencedik menetben egy állkapocsra mért jobbossal kiütötte Ryan-t és ezzel világbajnok lett. A győzelem után Sullivan így nyilatkozott: "Ez volt az utolsó mérkőzés, amit puszta ököllel vívtam. Mostantól csak kesztyűben fogok öklözni. Ha az ellenfeleim úgy kívánják, kesztyű nélkül is kiállhatnak ellenem. Én azonban minden mérkőzésemen kesztyűt fogok viselni." (ezt az ígéretét azonban kétszer „megszegte”: Mitchell ellen 1888-ban, és Kilrain ellen 1889-ben)


10 éven át veretlenül

A világbajnoki cím elnyerését követően kihirdette, hogy 1.000 dollárt fizet annak, aki vele szemben négy menetnél tovább tartja magát a ringben. Azonban emellett azt is bejelentette, hogy csak fehér ellenfél ellen hajlandó kiállni. 1882-ben hét mérkőzést vívott, 1883-ban további hatot. Kiütötte többek között a korábbi pusztakezes világbajnok Jimmy Elliot-ot, majd a brit birodalom bajnokát, Charley Mitchell-t is. Mitchell majdnem megtréfálta a világbajnokot, ugyanis a rajongók óriási megdöbbenésére az első menetben leütötte Sullivan-t. A Nagy John L. azonban fordítani tudott, és a harmadik menetben csak a rendőrség közbelépése mentette meg a teljesen leamortizálódott Mitchell-t a kiütéstől. A két év alatt egyetlen ember tudta elnyerni az 1000 dolláros díjat, a szintén brit Tug Wilson, aki a krónikák szerint úgy húzta ki a négy menetet, hogy közben 24 leütésből állt fel. Sullivan az említett mérkőzésein kívül 1883 augusztusától októberéig egy túrán ötven bemutató mérkőzést vívott, melyeket egytől egyig kiütéssel nyert (más források szerint 49-et kiütéssel, egyet pontozással). Közben megházasodott, egy Annie Bates nevű kóristalányt vett el. A házasságból 1884-ben egy ifj. John nevű fiú született, aki azonban két évvel később meghalt diftériában.

Sullivan 1884-ben hétszer lépett szorítóba, majd a rákövetkező években egyre ritkábban. 1885. augusztus 29-én megszerezte a Queensberry Szabályzat szerint kiírt világbajnoki címet is, Dominick McCaffrey legyőzésével. 1886-ban elkezdődtek a gondjai az itallal és a következő két évben mindössze négy hivatalos mérkőzést vállalt. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy 1887-ben Nagy-Britanniában csak bemutató mérkőzéseken 5000 dollárt kasszírozott és ő lett a Lipton Beef Company reklámarca is, ami még jövedelmezőbbnek bizonyult, mint a boksz. 1887. augusztus 8-án teljesítménye elismeréseként szülővárosában egy 10 ezer dollár értékű övvel ajándékozták meg (rajta a felirat: „A bajnokok bajnokának, John L. Sullivan-nek”) és ekkor ragasztották rá a „Great John L.” („A Nagy John L.”) becenevet is. 1888. március 18-án a franciaországi Chantilly-ban, a korábban egyszer már legyőzött Charley Mitchellel mérkőzött ismét a világbajnoki címért. A Rothschild báró birtokán rendezett összecsapást Londoni Szabályzat szerint, csupasz ököllel vívták zuhogó esőben. A hatalmas mérkőzés- melyen "az első leütést John L. érte el, az első vért pedig Mitchell fakasztotta"- 39 meneten, több mint két órán át tartott, amikorra már mindkét résztvevő felismerhetetlenségig szét volt verve és a karjukat is alig bírták felemelni. Az esőáztatta ringben végül döntetlen eredmény született, így Sullivan megőrizte a világbajnoki címet.


A Kilrain elleni mérkőzés

Sullivan egyre többet ivott és egyre kevesebbet törődött az ökölvívással. 1889-ben azonban új kihívó tűnt fel a színen, akit Richard Fox, a National Police Gazette kiadója egyszerűen csak „Az új bajnok”-nak nevezett. Fox nem kedvelte Sullivan-t egy korábbi nézeteltérésük miatt és már régóta egy olyan embert vadászott, aki letaszíthatja őt trónról. Hogy a mérkőzést tető alá hozza, lapjában többször is utalt rá, hogy Kilrain olyan veszélyes kihívó aki ellen Sullivan nem mer kiállni, mert fél a vereségtől. A Nagy John L. végül 10.000 dollárért elfogadta a kihívást (egészen pontosan abban állapodtak meg, hogy mindkét fél felrak 10 ezer dollárt és a nyertes viszi az egészet), így 1889. július 8-án Richburg-ben sor került a boksztörténelem utolsó csupaszöklű világbajnoki címmérkőzésére Sullivan és a szintén veretlen, de rutinos Jake Kilrain között. A mérkőzést óriási érdeklődés kísérte, az első alkalom volt, hogy az újságok folyamatosan tudósítottak a két résztvevő felkészüléséről (és ez volt az első alkalom, hogy egy mérkőzésről fénykép készült - lásd a cikhez felrakott két fotót), miközben arról is naponta cikkeztek, hogy hol kerül majd megrendezésre a mérkőzés. Először New Orleans volt tervben, de Louisiana kormányzója megtiltotta a küzdelmet, majd mivel más helyeken sem engedélyezték, így a szervezők az utolsó pillanatig titokban tartották a helyszínt. A bajnok a kihívást komolyan vette, William Muldoon birkózóbajnok segítségével 240 fontról 205 fontra fogyasztott le (kb. 16 kg), mintha számított volna rá, hogy élete leghosszabb mérkőzését fogja vívni. A rossznyelvek szerint azonban Muldoon legkomolyabb feladata az volt, hogy Sullivan-t távol tartsa az italtól. A felkészülés alatt nem egyszer kellett „hazarángatnia” John L-t az edzőtáborba a környékbeli bárokból.
A mérkőzést megelőző napon becslések szerint mintegy 3 ezer néző szállt vonatra, miután megtudta az addig titkolt helyszínt, egy Hattiesburg-től (Missisipi) délre levő kisvárost, Richburg-öt. A mérkőzés előtt a helyi seriff jelképesen azért belépett a ringbe és kihirdette a kormányzó parancsát, hogy a mérkőzést tilos megtartani. Miután azonban a közönség nem vette komolyan, lehurrogta és kinevette, mosolyogva ő is csak annyit mondott: „én megtettem a kötelességem, most azonban máshol fontosabb dolgaim vannak, éppen ezért távozom”. Délelőtt 10.30-kor, óriási hőségben kezdték az összecsapást és az első menetek a dobásokban, földrevitelekben jártasabb Kilrain sikerét hozták (a mérkőzést a Londoni Szabályzat alapján vívták, melyben ezek a technikák engedélyezve voltak). A hetedik menetben egy balhorgot követően Sullivan füle el is kezdett vérezni, de ezt rögtön a nyolcadik menetben megtorolta és ő ütötte le Kilraint. Ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy fordult a kocka, a bajnok borzalmas ütőerejét egyre kevésbé tudta kezelni a kihívó. Kilrain ezért kénytelen volt folyamatosan elmozogni, Sullivan pedig rendületlenül üldözni őt. Kilrain terve az volt, hogy a sok mozgással kifárasztja Sullivant, ha pedig az utolári akkor összeakaszkodnak és a birkózás meg megint az ö terepe lesz. A taktika azonban nem jött be, mert Kilrain fáradt el hamarabb. Azonban mivel a szabályok szerint egy menet a leütésig tartott, majd fél perc szünet következett, így volt olyan menet ahol Kilrain 15 percen keresztül sikeresen menekült. John L-t rendkívül frusztrálta ellenfele túlélési taktikája, ezért arra kérte a bírót, kényszerítse Kilrain-t, hogy „álljon meg és harcoljon”, de a bíró ezt megtagadta. A 31. menetben már mindkét harcos vérben és izzadtságban fürdött. Kilrain orra betört, az ajkai felrepedtek, egyik szeme csúnyán bedagadt. Sullivannek volt egy monokli a szeme alatt, a füle vérzett, és mindkét ökle nagyjából a duplájára dagadt a sok ütéstől. Bár a Nagy John L. volt fölényben, a 44. menetben rosszul lett és elkezdett hányni. Ezt a korabeli krónikák többféleképpen magyarázták, volt aki szerint azért, mert a szünetekben is whisky-t ivott, volt aki szerint teát csak az egyik segédje feljavított brandyvel és ez okozta a bajt. Kilrain korrekt módon nem használta ki a helyzetet, félreállt és döntetlent javasolt. Nem! – ordította ekkor Sullivan és folytatták a mérkőzést. Neki volt igaza, mert néhány percen belül egy bordára mért ütéssel már ő küldte le Kilraint. Teltek a menetek és a kihívó egyre kevésbé viselte a leütéseket, egyre lassult és szép lassan teljesen egyoldalúvá vált a küzdelem. Néha csak bement középre és magától összeesett, hogy kapjon újabb fél perc pihenőidőt. A mérkőzésnek a 75. mentben, 2 óra, 16 percnyi küzdelem után lett vége. Ekkora már Kilrain alig tudta tartani a fejét, olyan szerencsétlenül nézett ki, mintha eltört volna a nyaka. Az orvos figyelmeztette Kilrain segédeit a szünetben, hogyha még egyszer visszaengedik a ringbe, akkor nem fogja túlélni a mérkőzést. Így végül a segédek bedobták a törülközőt és a mérkőzést 75 menet után John L. nyerte, ő maradt a bajnok azon a történelmi meccsen, ahol utoljára fogott kockán a pusztakezes nehézsúlyú világbajnoki cím. Érdekesség, hogy már a mérkőzést követően az emberek tisztában voltak vele, hogy mennyire legendás találkozónak voltak tanúi: a fából készült ring darabjai szétszedték és 5 dollár/db-ért árulták, a ringet övező köteleket szintén. Sullivan kalapja 50 dollárért kelt el, a vizesvödre, amiből a szünetekben a segédek hűsítették 25 dollárért.

"Ha Kilrain megállt volna előttem, és férfi módjára harcol, nyolc meneten belül kivégzem" – jelentett ki a mérkőzés után Sullivan. Mivel a mérkőzést Missouri kormányzójának tilalma ellenére tartották meg, Kilrain-nek 500, Sullivan-nek pedig 3000 dollárt kell fizetnie és törvény elé is állították. Egy év múlva azonban börtön helyett 1.000 dollár büntetéssel megúszta. Népszerűsége ekkorra már minden képzeletet felülmúlt. Bármi, amit mondott, vagy tett rögtön címlapra került, ő pedig egyre kevesebbet edzett, és egyre többet ivott. Amikor az újságírók az edzésekről kérdezték így felelt: "A legnagyobb színészeknek sincs többé mit tanulnia". A következő 3 évben már ringbe sem lépett, csak bemutató mérkőzéseken. Megtagadta azt is, hogy az egyik legerősebb kihívó, a fekete Peter Jackson ellen kiálljon, lévén, hogy színesbőrűvel nem verekszik.


A végzet a Nagy John L-t is utoléri

Feltűnt viszont valaki, aki Jack Burke-től McCaffrey-n át Kilrainig mindenkit megvert és 1891. május 21-én kiállt Peter Jacksonnal is. James J. Corbett-nek hívták ezt a választékos modorú banktisztviselőt, aki 61 brutális menetben döntetlen bokszolt a sokak által került fekete fickóval, és aki közben sorozatos kihívásokat intézett Sullivan-hez. A bajnok végül elfogadta a kihívást, így 1892. szeptember 7-én, New Orleansban létrejött az összecsapás. A mérkőzést a Queensberry Szabályzat szerint vívták, 5 unciás kesztyűkben. Sullivan folyamatosan támadott, rengeteg luftot ütött, míg a nyolc évvel fiatalabb Corbett az akkor ismert összes trükköt bevetette; szurkált, eltáncolt, ha pedig Sullivan utolérte, fogott. Villámgyors kombinációival egyre-másra eltalálta a bajnokot, akinek már a 3. menetben eltört az orra, amely a mérkőzés végéig vérzett. A 17. menetre Sullivan elkészült erejével, teljesen szétzilálták kihívójának támadásai. Az összecsapás a 21. menetben ért véget, amikor Corbett egy jobbkezessel padlóra küldte Sullivan-t, majd egy tökéletes bal-jobb kombinációval ismét leütötte a bajnokot. A Nagy John L. megpróbált felállni, de képtelen volt rá, így elvesztette világbajnoki címét. Megőrizte azonban népszerűségét és 25. 000 USA-dollárt söpört be. Az újságok különkiadásokban számoltak be menetről menetre a mérkőzésről, az új világbajnokot "Gentleman Jim"-nek nevezve.


A „nyugdíjas” évek

A legyőzhetetlennek hitt Nagy John L. vereségét rajongói és maga Sullivan is nehezen fogadta el és soha többet nem lépett ringbe tétmérkőzésen. Egyetlen vigasza volt csupán, hogy fehér bokszoló ellen veszített. Az elkövetkező években sok mindennel foglalkozott: beutazta az Egyesült Államokat, Kanadát és Ausztráliát, színpadi színészként, ring szpíkerként, sportriporterként és baseball bíróként is szerepelt, nyitott egy bárt New Yorkban és vett egy szalont Bostonban. Még arról is volt szó, hogy indul a kongresszusi választásokon. Bemutató mérkőzéseket is vállalt Jim Jeffries-szel és Bob Fitzsimmons-szal és Tom Sharkey-val is. Az utolsó bemutató meccse egy 2 menetes mérkőzés volt 1905-ben Jim McCormick ellen.

1908-ben elvált feleségétől, Annie Bates-től és elvette gyermekkori szerelmét, Kate Harkins-t.
Kate hatására feladta hedonista életmódját, leszokott az alkoholról, sőt népszerűségét arra használta, hogy előadásokat tartson az alkohol pusztító hatásáról. 1912-ben feleségével vettek egy farmot a massachusettsi Abington-ban, ahol visszavonultan éltek, gyümölcsöt, zöldséget termeltek és csirkét tenyésztettek. 1916. májusában Kate elhunyt rákban, majd rá két évre Sullivan is követte.  Az utolsó pusztakezes bajnok, a Nagy John L. 1918. február 2-án, 59 évesen távozott, szívroham következtében. A Boston környéki Mattapan-ben temették el, az Old Calvary temetőben.


Érdekességek

-1990-ben lett az International Boxing Hall of Fame tagja
-A néhány éve Magyarországon is fellépő ír Dropkick Murphy’s zenekar 1999-es lemezére írt egy „Blood And Wiskey” című dalt Sullivan-ről
-1882-ben a Paddy Ryan elleni küzdelemre igyekezve megállt Washington D.C.-ben, hogy a börtönben meglátogassa Charles Guiteau-t, akit azzal vádoltak, hogy meggyilkolta James A. Garfield amerikai elnököt.
-Tiszteletére a Fallout 2 számítógépes játékba beletettek egy John Sullivan nevű, pödrött bajuszú, ökölvívást oktató karaktert.
- "Cast-Iron "Cothern profi pankrátor a jobb karjára Sullivan portréját tetováltatta.


Emléke

A normál alapállású Sullivan minden idők egyik legnagyobb nehézsúlyú bajnoka volt. Tíz éven keresztül veretlenül őrizte címét és szinte minden ellenfelét kiütötte. A boxrec.com nyilvántartásában rekordja 35-1-2 (30 KO), de itt csak a Queensberry Szabályzat alapján vívott meccseket jegyzik, a Londoni Szabályzat szerintieket nem. Más források szerint 47 győzelme volt, 1 veresége és 3 döntetlenje. A legvalószínűbb, hogy több mint ötven tétmérkőzése volt. A különböző statisztikák egy ponton azonban mindig egyeznek: karrierje során mindössze egyetlen vereséget szenvedett, egy másik legenda, James J. Corbett ellen. Hivatalos összecsapásain kívül viszont több száz bemutató mérkőzést vívott, gyakran előfordult, hogy bemutatóin egyetlen éjszaka alkalommal hat-hét ellenféllel is kiállt. A magánéletében Sullivan nagylelkű ember volt. Gondoskodott a szüleiről, jótékonysági intézményeknek adakozott rendszeresen, Boston szegény embereit fával, szénnel támogatta és emellett rendkívül hazafias is volt. Hatalmas hírneve és karizmatikus egyénisége sokat segített Amerikában az ökölvívás népszerűsítésében. A John L. Sullivan név csupa nagy betűvel kerül be a profiboksz történelemkönyvébe, ő volt az első kesztyűs világbajnok és a csupaszöklű korszak is az ő nevével zárult.

 

2008-04-15 Edgegod

A pusztakezes angol és amerikai bajnokok névsora
Az ökölvívás története - 1. rész
Az ökölvívás története - 2. rész
Az ökölvívás története - 3. rész
Az ökölvívás története - 4. rész
Az ökölvívás története - 5. rész


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

"A boxrecen írták anno, hogy 24 leütés volt a meccsen, érdekes azonban, hogy azóta a meccset magát is kivették Sullivan rekordjából (sőt, mióta a cikket megírtam, több más ponton is változott a rekordja). "

Időközben intézkedtem a boxrecen, majd sorra kerítem a cyberboxingot is, meg a többit is... :)
A nagy okosságomat egyébként egy bizonyos James A. Cox írásából merítettem, amit még 1985-ben olvastam. Meg kellene keresnünk Cox urat, hogy az általa leírtaknak mennyi az igazságtartalma, és mennyi a fikció.

» d.ph.harward   válasz erre
    2008-05-01 18:45:30

harward

Időközben találtam egy teljes (vagy teljesebb) Sullivan recordot is:

http://cyberboxingzone.com/box...

Itt is ezt írják a Tug Willson elleni meccsről:

-Wilson went to the floor 24 times during the bout to avoid being knocked out

» Edgegod   válasz erre
    2008-05-01 11:29:14

harward

A boxrecen írták anno, hogy 24 leütés volt a meccsen, érdekes azonban, hogy azóta a meccset magát is kivették Sullivan rekordjából (sőt, mióta a cikket megírtam, több más ponton is változott a rekordja).

» Edgegod   válasz erre
    2008-05-01 11:14:42

szuper cikk, jó lenne ha ezek egyszer könyv formájában is megjelennének.

    2008-04-29 20:48:13

jó lett de van 1 kis elgépelés: 1989-ben azonban új kihívó tűnt fel a színen, akit ....

» Roberto   válasz erre
    2008-04-29 19:50:08

Köszönjük, Edge!
A 4 menetes, fogadásos mérkőzésekkel kapcsolatban arról tudok, hogy az első 2 évben 34 alkalommal ütötte ki az ellenfeleit, csak az említett Tug Wilson bírta ki ellene. Az még szintén közismert, hogy Wilson egy jól képzett, tapasztalt bunyós volt, és Richard K. Fox felbérelt embere. Direkt erre készítették fel, hogy "ölje" a bunyót. Nahát neki sikerült is, mert állandóan menekült, aztán fogott. A 24 leütést azért kicsit kétkedve fogadom, (nem azért mert én nem tudok róla) mert annyi alibi lemenést nem lehet eljátszani 4 menet alatt. Igazi leütéseket pedig nem lehet elviselni ennyiszer, főként Sullivantól. Én egyébként úgy tudtam, hogy Sullivan, éppen az előbb leírtak miatt, igazán meg sem tudta ütni.
Érdekesség még az is, hogy a "nagy meccs" végén, 2 óra 16 prec verekedés után, majdnem összebalhézott Mitchell-lel, úgy kellett őket lefogni. Sullivan azt mondta, hogy azonnal hajlandó visszamenni a ringbe, ha Mithell úgy akarja...

» d.ph.harward   válasz erre
    2008-04-29 19:22:25

Bocsi,csak annyira megfogott a mérkőzés leírása hogy az elején ez a részlet "kimaradt"!Még egyszer Bocsánat és Gratulálok!

» ogreface   válasz erre
    2008-04-29 17:09:15

ogreface

Arról írtama cikkben is:

"1887. augusztus 8-án teljesítménye elismeréseként szülővárosában egy 10 ezer dollár értékű övvel ajándékozták meg (rajta a felirat: „A bajnokok bajnokának, John L. Sullivan-nek”) "

» Edgegod   válasz erre
    2008-04-29 15:54:29

Nagyon jól sikerült a cikk,Gratulálok!
Még egy kis érdekesség hozzá:Amikor Richard K. Fox lapkiadó Kilraint kikiáltotta "világbajnoknak",akkor több gazdag bostoni üzletember összeállt és készíttetett Sullivannak egy 397 gyémánttal kirakott tízezer dollárt érő aranyövet annak jelképeként hogy ők őt tekintik az igazi bajnoknak!

» ogreface   válasz erre
    2008-04-29 15:39:49

Az egyik legjobb cikk a portálon. Hibátlan!

    2008-04-29 13:05:31
Ugrás az oldal tetejére