profiboksz.hu

Aki 46 évesen is nehézsúlyú világbajnok lett - George Foreman életrajz

2012-06-12 13:41:24 /
„Úgy mozog a ringben, mint a kikötőben a horgonyozásra készülő Queen Mary óceánjáró” – írták róla visszatérésekor, 1987-ben. Idős, túlsúlyos, esélytelen az élmezőnnyel szemben – ezek voltak az általános vélekedések George Foreman-ról, aki azonban egészen mást gondolt. Havonta lépett ringbe és ütötte ki sorban ellenfeleit, hogy ismét valóra válthassa álmát, megszerezze a világbajnoki címet. És sohasem adta fel. "Nem győzhetsz le egy csodát. És én egy csoda vagyok" – mondta egy interjúban és közel 46 évesen végre is hajtotta a csodát. 1994. november 5-én a tizedik menetben kiütötte a veretlen világbajnokot, Michael Moorer-t , amivel örökre beírta magát a boksztörténelembe. Ezen a napon George Foreman minden idők legidősebb nehézsúlyú világbajnoka lett!






A kezdetektől az olimpiai címig

Foreman 1949. január 10-én, egy igen szegény családban született a texasi Marshall-ban, de egy költözést követően már Houstonban nőtt fel. A család 7 gyermeke közül a későbbi „Big George” az ötödik volt a sorban és ekkoriban nevelőapja alkoholista életmódjának köszönhetően nem sok jóban részesült. Fiatalkorában útjai gyakran kereszteződtek a törvénnyel, számos utcai balhé részese volt. Méretének és agressziójának köszönhetően hamar tiszteletet szerzett a houstoni bandák körében. Miután meglátott egy hirdetést a televízióban, otthagyta középiskolai tanulmányait és csatlakozott a 16-24 éves fiatalok önképzését elősegítő Job Corps programhoz. Itt időtöltésképp néha bokszoltak a haverokkal, és egy ilyen alkalommal fedezte fel őt egy Doc Broadus nevű bokszrajongó felügyelő. Az ő tanácsára bele is vágott az amatőr karrierbe és első mérkőzését 1967. január 26-án rögtön egy elsőmenetes kiütéssel abszolválta. Mindössze másfél évnyi (!) amatőr múlt állt mögötte, amikor 19 évesen az 1968-as mexikói olimpián már őt indította az amerikai csapat nehézsúlyban és az akkor 16-4-es amatőrmérlegű Foreman meg is hálálta a bizalmat. Az olimpián 3 sima győzelmet követően a döntőben a görög származású, de orosz színekben versenyző Ionas Chapulos ellen a 2. menetben kiütéssel diadalmaskodott. A legtöbb sikeres amerikai amatőrhőz hasonlóan nem állt itt meg, az olimpiai aranyérem elnyerése után néhány hónappal a profi karrier mellett döntött.



A világbajnoki cím elnyerése


1969 júniusában lépett először ringbe a közepesen erős kihívást jelentő Don Waldheim ellen és a 3. menetben KO-val győzött. Negyedik meccsén kiütötte azt a Chuck Wepner-t, akiről egy későbbi - Ali elleni – meccse alapján Sylvester Stallone filmjeiben a Rocky Balboa karaktert formálta meg. Első komolyabb megmérettetése azonban mégis a kőkemény argentin Gregorio Peralta ellen volt, aki ezt megelőző 91 mérkőzéséből mindössze 5 alkalommal veszített. Foreman kondíciója a küzdelmes, 10 menetes mérkőzés végére teljesen szétesett, de a meccset végül mindhárom pontozónál egyértelműen hozta. Ezután 1970 augusztusában kiütötte a még keményebb, gránitállú kanadai George Chuvalo-t, majd néhány mérkőzés után másodszor (immár kiütéssel) diadalmaskodott Peralta felett, így a sorozatos győzelmekkel – melyek szinte mind kiütésesek voltak - szép lassan elért egy világbajnoki címmérkőzés kapujába. A sztori szerint az aktuális nehézsúlyú bajnok, Joe Frazier menedzsmentje egy komolyabb, de felhozó kihívást keresett a Muhammad Ali elleni visszavágó előtt és a 37-0-as mérlegű, méreteiben hasonló Foreman-ra esett a választásuk. Úgy gondolták, a fiatal Foreman nem lesz elég gyors és technikás, hogy kezelni tudja Smokin’ Joe szűnni nem akaró rohamait. A fogadóirodákban Frazier volt a mérkőzés egyértelmű esélyese. George azonban az 1973. január 22-i kingstoni estén durván keresztülhúzta ezeket a számításokat és két menet alatt esélyt sem hagyott ellenfelének. Győzelméért azonban fair play díjat nemigen kaphatott volna, ugyanis taktikájának legfőbb eleme az volt, hogy óriási erejét, fizikai fölényét kihasználva a bujkálva közelítő Frazier-t folyamatosan ellökdöste magától, mintegy „belökve” saját ütőtávjába, ahonnan viszont Frazier már nem érhette el őt. Négy és fél perc alatt összesen hatszor (!) küldte a bajnokot padlóra, miután Arthur Mercante mérkőzésvezető beszüntette az összecsapást és kihirdette a 24 éves George Foreman világbajnoki győzelmét.


Rumble in the Jungle


Foreman tehát 24 évesen feljutott a csúcsra, nehézsúlyú bajnok lett és ekkor úgy tűnt, senki sem állhat az útjába. Japánban egy elsőmenetes KO-val gyorsan elintézte a Puerto Rico-i Jose Roman-t, majd egy előzetesen nagyon nehéz mérkőzés várt rá, a korábban Muhammad Ali felett is diadalmaskodó „Fekete Herkules”, azaz Ken Norton személyében. A meccs a várakozásokkal ellentétben igen rövidre sikerült és teljes Foreman dominanciát hozott. Norton végig hátrált, és kereste ugyan a megoldást, de Big George sorozatos balhorgokkal demoralizálta, amit nem sokáig bírt. A második menetben háromszor is meglátogatta a padlót, és ezt végül a mérkőzésvezető leléptetéssel honorálta. A két villámgyors győzelem Norton és Frazier ellen szinte legyőzhetetlen státuszba emelte Foreman-t. Volt itt azonban még egy harmadik zseni, aki szintén bejelentkezett a világbajnoki címre. Muhammad Ali a Frazier-től elszenvedett 1971-es vereség után 2-3 havonta lépett ringbe és sorra aratta a sikereket. 1973 januárjára már 13 győzelmen volt túl (többek között visszavágott Frazier-nek és elverte Ken Norton-t is), így elérkezettnek látta az időt, hogy ringbe lépjen Foreman ellen és visszaszerezze korábbi bajnoki címét. A mérkőzés Don King egyik első rendezvénye volt. 5 millió dollárt ajánlott a két ökölvívónak fixen a mérkőzésért. Azonban ennyi pénze nem volt, így keresnie kellett valakit, aki „állja majd a cehet”. Zaire első emberében meg is találta ehhez a partnert. Az elnök, Mobutu Sese Seko úgy gondolta, hogy saját népszerűsége érdekében megfinanszíroz egy ilyen nagy sporteseményt. A Rumble in the Jungle (Balhé a dzsungelben) elnevezésű rendezvény óriási érdeklődés mellett zajlott. A szeptemberre tervezett meccs (melyről számos film és dokumentumfilm is készült) előtt Ali-ék már jóval hamarabb megérkeztek Kinshasába, még a nyár folyamán. A találkozót azonban Foreman sérülése miatt végül október 30-ára kellett halasztani. A helyszínen a mérkőzés előtt egy 3 napos zenei fesztivált is rendeztek, melyen olyan sztárok léptek fel, mint James Brown, B.B. King vagy Bill Withers (a fesztiválról Soul Power címmel szintén készítettek filmet). Ali a lelki hadviselés jegyében a mérkőzés előtt a visszafogottan készülő Foreman-t folyamatosan kinevette, sértegette. Egy öreg, lassan mozgó múmiának nevezte, aki semmit nem tud az ökölvívásról, csupán egy szimpla verekedő. A szakemberek ezzel szemben egyértelműen az elsöprő erejű, mindenkin átgázoló ütőgépet, a 40 (37 KO)-0-ás mérlegű Foreman-t tartották a mérkőzés esélyesének. A találkozón aztán ismét felborult a papírforma. Ali nem táncolt el, ahogy ígérte, hanem a meccs nagy részében behátrált a kötelekhez és csupán védekezett, hagyta, hogy Foreman üssön, amennyit csak bír (ezt a taktikát nevezte Ali rope-a-dope-nak). Közben szinte tökéletes védekezésének köszönhetően George alig tudta őt komolyabban eltalálni. Néhány menet után ez a taktika meghozta a gyümölcsét. Foreman ütött és ment előre folyamatosan, de egyre inkább kezdett elfáradni. Közben Ali a pszichikai hadviselést sem hagyta el, folyamatosan hergelte ellenfelét: „azt mondták, hogy tudsz ütni, George!” vagy „állítólag úgy ütsz, mint Joe Louis” megjegyzésekkel provokálta Foreman-t, aki vesztére vevő volt erre. A folyamatos támadásban (és az óriási hőségben) a 8. menet végére teljesen elfáradt, és egy Ali jobbegyenes utána megingott, amit ellenfele villámgyorsan ki is használt. Rávert még egy balost meg egy jobbhorgot, mire a hullafáradt Foreman a kötelekre esett. Ali rárontott és további hat pontos találat után Foreman életében először padlóra került, amiből tízig már nem is bírt felállni, így elveszítette világbajnoki övét. Az összecsapás után egyébként barátok lettek Alival (az 1996-os Oscar-díj átadáson, melyen a legjobb dokumentumfilm kategóriában a „When We Were Kings” (Amikor királyok voltunk) kapta az Oscar-díjat, Ali előrehaladott Parkinson-kórja miatt nem tudott egyedül felmenni a színpadra és George Foreman segítette őt fel a lépcsőkön az Oscar-díj átvételéhez).




Valami ismét megtörik


A vereség nagymértékben megváltoztatta Foreman addigi életét, a korabeli hírek szerint belevetette magát az éjszakába, vagyona jó részét elszórta, barátnőit szinte naponta váltogatta, röviden szólva élvezte az életet és egy ideig semmi mással sem törődött. Éles mérkőzésen csak másfél év múlva, 1976 januárjában tért vissza, azonban rögtön minden idők egyik legjobb meccsét hozta össze Ron Lyle ellen. Persze ezt megelőzően sem hanyagolta a ringbelépést, egyik ismert sztorija az 1975. áprilisi Toronto Five gála, amikor Kanada legnagyobb városában egy este öt ellenfél ellen lépett szorítóba. Természetesen mind az öt meccset megnyerte, de kanyarodjunk inkább vissza a Lyle elleni mérkőzéshez. A korábbi ellenfél, Ken Norton volt a szakkommentátor a Las Vegas-i Caesar’s Palace-ban, amikor a résztvevő felek ringbe léptek. Az őszinte küzdelem óriási harcot hozott, a védekezésre minimális figyelmet fordító bunyósok felváltva látogatták meg a padlót, összesen négy alkalommal a 4 és fél menet alatt. Az ötödik menetben azután Foreman a sarokban sorozatos horgokkal teljesen kikészítette a hullafáradt Lyle-t, aki végül a földre hanyatlott és képtelen volt a folytatásra. A The Ring Magazine szerint az 1976-os év legjobb mérkőzése ez a találkozó lett. Az ezt követő Frazier elleni visszavágó nem okozott különösebb nehézséget Foreman-nek, az általában folyamatosan előremenő Smokin’ Joe az első pillanatoktól kezdve állandó hátrálásra kényszerült. Igaz, jól bírta az ütéseket, de ezen kívül mást nem nagyon tudott hozzátenni a meccshez és miután ötödik menetben kétszer is – egy brutális bal, majd egy hasonló jobbhorogtól – meglátogatta a ringvásznat, a sarka feladta a mérkőzést. Három könnyebb győzelem után 1977 márciusában Foreman Puerto Rico-ba repült, hogy megküzdjön azzal a kifejezetten technikásnak tartott Jimmy Younggal, aki szintén elverte Ron Lyle-t és az előző év végén Muhammad Ali-tól is csak nagyon szoros meccsen szenvedett vereséget (sokan a meccs végeredményét is vitatták). A mérkőzés előtt már mindenki az óriási pénzt hozó Ali elleni visszavágót tervezte, ehhez Foreman-nak mindössze ezt a kissé nehezebb, de azért teljesíthető akadályt kellett volna vennie. A mérkőzésen azonban a szokásos agresszióját, vehemenciáját elhagyva Foreman visszafogottan kezdett, ezzel időt hagyott Young-nak, hogy felvegye a ritmust. Furcsamód ezekben az időkben Foreman nem volt túl népszerű sem az újságírók sem a közönség körében, akik végig inkább az ellenfelének szurkoltak. A harmadik menetben lenyomta Young fejét, amiért pontot vontak le tőle. A hetedikben ugyan rákapcsolt és komolyan meg is sebezte Jimmy-t, de nem tudta befejezni a mérkőzést, mivel Young - a mérkőzés folyamán nem először - sorozatos fogásba menekült. Ahogy teltek a menetek, Foreman egyre inkább elfáradt, Young meg mintha új erőre kapott volna és a fantasztikus 12. menetben (amely „az év menete” címet is elnyerte) végül le is ütötte Big George-ot. A mérkőzés után a pontlevonásnak és a leütésnek köszönhetően a három pontozó mindegyike Young-ot találta jobbnak, így Foreman kissé váratlanul elszenvedte karrierje második vereségét.

Ezt követően az öltőzőben eszméletlenül esett össze (hőgutát kapott) és amikor újra magához tért, azt Isten jelének tekintette. Emiatt nem sokkal késöbb felhagyott az ökölvívással is, megtért és lelkész lett. Saját kis templomában, saját gyülekezete előtt Isten szavait hirdette. Közben „aktív” családi életet élt, néhány év alatt három házasságot is kötött, melyekből azután 9 gyermeke született és mindemellett saját farmján szarvasmarhák tenyésztésébe kezdett. Ezidőtájt úgy tűnt, hogy az egykori bajnok, a KO király George Foreman a civil élet mellett döntött és örökre felhagyott a profi ökölvívással.



A nagy visszatérés

10 év múlva, 1987 elején bombaként robbant a hír: a 38 éves egykori világbajnok visszatér a ringbe! A váratlan bejelentés mögött Foreman három okot jelölt meg: pénzt akar szerezni gyülekezete számára, ismét világbajnok szeretne lenni és a harmadik szempont pedig egy Mike Tyson elleni mérkőzés volt. Az elitbe való visszakapaszkodást a felhozó ellenfélnek szánt, 25-11-es mérlegű Steve Zouski ellen kezdte meg és bár 18 kilóval nehezebb volt, mint tíz éve és lassabban is mozgott a ringben, az ütései még mindig iszonyú erejűek voltak. A 4. menetben annyira elverte Zouski-t, hogy a bíró TKO-t hirdetett. Ezután szinte havonta szorítóba lépve, egymás után szórta ki a ringből a negyed és harmadvonalas ellenfeleket. Mintegy három év alatt 24 győztes meccset vívott, melyek közül csupán egy végződött pontozással (legyőzve olyan bajnokokat, mint a korábbi cirkálósúlyú király Dwight Qawi, a többszörös világbajnoki kihívó Bert Cooper vagy a nagy fehér reménységnek tartott ír Gerry Cooney). A Cooney elleni második menetes KO után már egyértelmű volt, hogy Foreman hiteles világbajnoki kihívó, azonban időközben Tyson elveszítette bajnoki címét, és Holyfield lett a vitathatatlan nehézsúlyú király. A világbajnoki címhez őt kellett legyőzni. 20 ezer néző előtt, Atlantic City-ben került sor az Evander elleni találkozóra, 1991. április 19-én. Bár a mérkőzésen folyamatosan Foreman ment előre és néhány komoly ütéssel el is kapta a bajnokot, de a mérkőzés nagy részében ellenfele akarata érvényesült. Holyfield jobban védekezett, rendre megelőzte Big George-ot, többet ütött és többet is talált. A 11-ben pontot is vont le Foreman-tól Rudy Battle mérkőzésvezető, így nem volt nagy meglepetés, hogy 12 menet után végül Evander Holyfield kezét emelték a magasba. Foreman azonban 42 évesen sem vallott szégyent és 12 milliót keresett a találkozóval, mely kimagasló üzleti siker volt a HBO történetében is. A mérkőzésre 1,45 millióan fizettek elő PPV konstrukcióban (37,5 dolláros áron), amely így 55 milliós bevételt generált. Foreman a vereség után nem adta fel, és három „felhozónak” szánt, de igen kemény ellenfél legyőzése után (Ellis, Stewart és Coetzer) 1993 nyarán kihívta a WBO világbajnokát, Tommy Morrison-t. A 44 éves Foreman és a 24 éves Morrison küzdelme minden idők addigi legnagyobb korkülönbségű világbajnoki címmeccseként marad fenn a krónikákban. A találkozó előtt a 72-3-as mérleggel ringbelépő Foreman-t tartották esélyesebbnek, aki a mérkőzésen a Holyfield elleni meccshez hasonlóan komótosan, tankként menetelt előre és szórta a bombáit. A fiatalabb, gyorsabb Morrison azonban felkészülten várta, elmozgott, majd keményen válaszolgatott és összességében ő talált többet. A nyolcadik menetben Morrison egy mélyütés miatt öt perces pihenőt kapott. A tizedik körben pontot vontak le Foreman-tól, aki végül ugyan néhány menetet megnyert, azonban ez ismét kevésnek bizonyult a győzelemhez, és 76. mérkőzésén elszenvedte karrierje negyedik vereségét. Morrison győzelmének bejelentését az arénában hatalmas füttykoncert fogadta.



Újra világbajnok 46 évesen


Foreman ezután sem adta fel bajnoki álmait és másfél év múlva, a következő mérkőzésén ismét világbajnoki címért küzdhetett, méghozzá az IBF-WBA bajnok Michael Moorer ellen. A legendás találkozóra 1994. november 5-én került sor, és bár mindenki elismerte Foreman nagyságát, a mérkőzés előtt mégis 3-1 arányban a veretlen Moorer-t tartották befutónak. A meccsen is Moorer tűnt aktívabbnak, sorban nyerte a korai meneteket, azonban a lábmunkája messze nem volt olyan jó, mint Holyfield-nek vagy Morrison-nak. Foreman előtt megállni pedig sosem számított életbiztosításnak. Az ötödik menettől Foreman egyre hatékonyabban alkalmazta a balegyenes, jobbegyenes kombinációt, amit Moorer már ekkor is néha csúnyán „megevett”, de még keményen és ügyesen válaszolgatott. A 6-7. menetek kiegyenlítettek voltak, és bár Foreman továbbra is ütötte a bal-jobb kombókat, úgy tűnt, azonos erőviszonyok vannak mindkét oldalon. A 8-9. menetben Foreman fáradni látszott és Moorer vitte be a látványosabb találatokat. A tizedik menetben azonban megtörtént a nagybetűs „CSODA”: a menet felénél Foreman ismét bevitt egy bal-jobb kombót, egyenesen Moorer állára, aki eldőlt, mint egy zsák és a tízig számolásra sem volt képes felállni. Így 21 év után, közel 46 évesen George Foreman ismét világbajnoki övet csatolhatott a derekára! Ezzel Big George a boksztörténelem legidősebb nehézsúlyú világbajnoka lett! A KO után térdre ereszkedve és az ég felé nézve elmondott egy imát.

Közvetlenül a mérkőzés után a WBA és IBF címei közül az elsőt azonnal „leadta”, így a fél évvel későbbi címvédő meccsén csupán az IBF övéért ment a találkozó. Foreman ellenfele a csúcson lévő német Axel Schulz volt, aki jó eséllyel pályázott a bajnoki címre. A 12 menetben a német jobban is teljesített, mint 46 éves ellenfele, azonban általános meglepetésre a meccs végén a pontozók mégis a lassú és enervált Foreman-t hozták ki győztesnek. A bajnok ezután – bár tervezett még bokszolni - nem akart kockáztatni, ezért leadta ezt a bajnoki övét is. Három meccset vívott még, egyet a veretlen Crawford Grimsley ellen, majd a 36-0-ás mérlegű Lou Savarese-t is elverte. Utolsó mérkőzése egy eliminátori találkozó volt, a WBC bajnok Lennox Lewis kihívásáért. Ellenfele a 29-1-es mérlegű, ereje teljében lévő, de lábmunkában nem nagyon jeleskedő Shannon Briggs volt. A 48 éves Foreman a mérkőzés nagy részében dominált a magasabb és első blikkre keményebbnek tűnő ellenfele felett (Ledermann 116-112-re adta a meccset Foremannak), azonban ezen az estén a pontozók valószínűleg valami egészen mást néztek. Többségi pontozással Shannon Briggs-nek adták a győzelmet, ami után Foreman végleg szögre akasztotta a kesztyűit. Ötven évesen ugyan még szó volt arról, hogy ringbe lép a hasonló korú másik legenda, Larry Holmes ellen, de a nagy reklámmal beharangozott küzdelem végül nem jött létre.


A „nyugdíjas” évek

Foreman azok közé az ökölvívók közé tartozik, akik a sportban elért népszerűségüket visszavonulásuk után is kiválóan tudták kamatoztatni. Sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy neki sikerült ez a legjobban. Egy közelmúltban készült kimutatás szerint jelenlegi nettó vagyona 240 millió dollár körül mozog, amivel ő a földkerekség leggazdagabb bokszolója. Ezt a kimagasló összeget úgy sikerült elérnie, hogy a 90-es évek elején eredményes visszatérését elsősorban a helyes étkezésének tulajdonította, amivel kiválóan passzolt egy Russell Hobbs nevű grillsütő forgalmazó elképzeléseihez, aki leszerződtette egy egészséges, zsírszegény grillsütő reklámozására. Az üzlet annyira sikeres lett, hogy a George Foreman Grill-ből 15 év alatt több mint 100 millió(!) darabot adtak el szerte a világon. A grill-biznisz a mai napig is jól működik és pénzt termel a kasszába, de Foreman emellett még számos más dologgal foglalkozik. 2004. márciusig – 13 éven át - a HBO állandó szakkommentátora volt, emellett továbbra is vezeti egyházát valamint saját edzőtermét is, ezenkívül a korábban már említett állattenyésztéssel sem hagyott fel. Ha valakinek ez még mindig nem lenne elég, üzletemberként számtalan sikeres dologba betársult, ilyenek például a több mint 1000 üzlettel rendelkező Meineke Car Care Centers franchise, környezetbarát tisztítószerek valamint testápoló termékek, illetve a George Foreman’s Life Shake nevű táplálékkiegészítő forgalmazása. Sőt tulajdonosa az UFood Grille étterem franchise-nak és az elmúlt években 10(!) könyvet is írt. Röviden összefoglalva: George Foreman, az egykori bokszvilágbajnok 60 éves kora felett is irigylésre méltóan aktív és sikeres életet él.



Érdekességek:


- a The Ring Magazine által összeállított „Minden idők legnagyobb 100 ütője” listán Foreman-t a kilencedik helyre rangsorolták
- lánya, Freeda Foreman szintén profi bokszoló volt
- a mai napig ő minden idők legidősebb nehézsúlyú világbajnoka, valamint a két világbajnoki címe között eltelt 21 év szintén rekord
- 1973-ban és 1976-ban is az év bokszolójának választották
-1976-ben szerepelt egy korabeli népszerű tévésorozatban, a „Sanford and Son”-ban, ahol saját magát alakította
- 11 gyermeke van összesen (10 saját, 1 örökbe fogadott), közülük az első öt fiút mind George Foreman-nak nevezte el és akik közül a III-as számú szintén profi bokszoló



Emlékezete:

A 192 cm magas, normál alapállású Foreman minden idők legkeményebb öklözőinek egyike, aki azonban sohasem tartozott a kifinomult technikájú bokszolók közé. Sikereit brutális nyers ütőerejének, agressziójának, valamint nagyon jó ütésálló képességének köszönhette. A védekezése meglehetősen szellős volt, azonban az úgynevezett kagyló-védekezés mégis általa híresült el. KO aránya minden idők egyik legjobbja: 76 győzelméből 68 végződött kiütéssel. Visszatérése 38 évesen, majd az azt követően nyert világbajnoki címe az ökölvívás számtalanszor felemlegetett örök legendái közé tartozik. A szakemberek minden idők legjobb nehézsúlyúi között tartják számon, biztos helye van az úgynevezett szűk elitben is. Üzleti sikereivel, példás magánéletével, valamint szakkommentátorként a HBO képernyőin pedig azt is bebizonyította, hogy egy kőkemény bunyós is lehet sokoldalú, értelmes és humoros ember.



2012. június 11.  edge

Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Így jobb:

http://www.youtube.c ...

    2012-06-20 19:04:57

@Hagler: http://www.you tube.com/watch?v=ZZt ZlTIglDU&noredirect= 1

Mindig a legnagyobb zsakot valasztotta :)

    2012-06-20 18:38:50

@edge: Remek cikk, gratulálok.

@Chiro: Liston elvesztette a hitelességét, mikor a visszavágón lefeküdt Ali ellen, emiatt nem kapott több nagy meccset.

    2012-06-20 18:32:12

Van egy edzesviseo, talan 24-25 eves lehet,ket perc alatt teljesen 'C'-re csapja a 180-as zsakot, csak balhoroggal :D orias.

» Hagler   válasz erre
    2012-06-20 15:08:54

Jó cikk nagyon! Big George egy igazi legenda, filmbe illő karrier az övé, minden tiszteletet megérdemel.

    2012-06-20 10:39:43

Köszi a cikket. BIG George a legnagyobb !!!

» kritikus   válasz erre
    2012-06-19 22:38:40

Szuper cikk! Köszi edge!

    2012-06-19 07:08:26

Meseszerű karrier -sok -sok munkával, és sok-sok ring- és üzleti IQ-val.

    2012-06-17 10:44:59

@Maris_szomszed: Azért az öreg is megszórta párszor olyan kombóval, hogy ha történetesen nem olyan kemény a feje, mint amilyen, simán padlót fogott volna.

    2012-06-13 22:44:11

@Dirhanka: Listont tényleg eléggé kerülték.

    2012-06-13 22:41:59

Jó cikk egy nagy bajnokról, köszönet érte!

» ogreface   válasz erre
    2012-06-13 10:27:11

Hopp kimaradt hogy közös ellenfél volt Alival Ron Lyle.Olvasgatnék róla is

» Dirhanka   válasz erre
    2012-06-13 09:08:53

@Chiro: Joe Fraizer - Sonny Liston nem történt meg.Illett volna egy olyan meccs is. Biztos vagyok benne, Liston oda állt volna. Tisztelem Joe-t .De Sonny ellen nem akart bunyózni,Kár ezért is. Nagy tüzijáték lett volna.

(minap a sport1-en láttam egy legendákat bemuató műsort, ahol Alit láttam bunyózni.Az ellenfele volt érdekes .27 évesen állt az ember profinak ,azelött pedig 7,5 ült sitten,majd kihozták ,hoyg pénzt csináljon .Ron Lyle nek hívták az embert. Róla lehetne esetleg majd olvasni köv cikket:)?

» Dirhanka   válasz erre
    2012-06-13 09:05:17

köszönöm a cikket, nagyon jó volt.....szeretem a "régi" időket....:)

» BigSkull   válasz erre
    2012-06-13 08:04:30

@edge: Köszönöm a remek cikket egy élmény volt olvasni!
Viszont egy hibát én is észleltem!
"Foreman 1948. január 10-én, egy igen szegény családban született a texasi Marshall-ban"
Minden hivatalos forrás amit eddig én láttam 1949-et jelöl meg születési dátumának!

» foreman99   válasz erre
    2012-06-13 00:28:54

@Dirhanka: Akkoriban nem volt jellemző a meccsek körüli huzavona. Amint adódott a lehetőség, összecsaptak. Nem is tudsz elmaradt nagy párosításokat.

    2012-06-12 22:57:35

Sok ilyet még!

» csikimacko   válasz erre
    2012-06-12 20:16:08

Nekem ő a a kedvenc nehézsúlyúm :D

» bandi78   válasz erre
    2012-06-12 19:48:16

Foreman úr nagy arc...:) Amikor fiatalabb volt nem értette annyira a viccet, de öreg Foreman nem ejt el egy interjút sem poénkodás nélkül...:)

» Shaham   válasz erre
    2012-06-12 19:30:31

@leibigab: 77-ben érdekes lett volna, Ali erősen hanyatlófélben volt már akkor, bár taktikailag még mindig zseniális, igaz Foreman sem volt már mentálisan akkor a helyzet magaslatán a Zairei vereség benne maradt nagyon, de az egy nagyon kemény meccs lett volna mindkettőjük számára....

    2012-06-12 17:30:59

@leibigab: Köszönöm! Nagyon nagy kár ,hogy nem jött össze . Egy okosabb boxolással talán nyerhetett volna. Hiszen Zaireben még csak 24 éves volt . Hiába a sok meccs még is fiatal. Ali akkor volt 32. Nem megyek bele jobban , túl sok lenne a ha ! :)

Remek cikk ismét , sok ilyet még a 70-es évekből!

» Dirhanka   válasz erre
    2012-06-12 17:26:20

kész, ennyi elég volt. :) Maris szomszed többet nem szolhat hozzá :)) (javitottam kozben )

    2012-06-12 17:25:17

Amúgy az Evander elleni meccs klasszikus: ahogy Holy össze-vissza csapkodta a nagydarab, komolyabb védkezésre képtelen mackót az egyik menetben, az felejthetetlen. Ilyen megalázó fölényt - főleg ha két ekkora legenda vivja - ritkán látni nehézsúlyú meccsen.

» Maris_szomszed   válasz erre
    2012-06-12 17:16:02

Na, ha már fogékony vagy a javításokra :)

"A találkozót azonban Foreman sérülése miatt végül október 20-ára kellett halasztani."
Október 30-án volt a meccs.

"A korábbi ellenfél, Ken Norton volt a szakkommentátor a Los Angelesi-i Caesar’s Palace-ban, amikor a résztvevő felek ringbe léptek."
A Lyle ellenei meccs - és a Caesar’s Palace is - Las Vegasban volt / van.

» Maris_szomszed   válasz erre
    2012-06-12 17:13:04

@Maris_szomszed: szorri ..ez vmi fatális hiba volt :) januar 10. a helyes datum, javitottam. köszi.

    2012-06-12 17:04:31

Csak egy apró korrekció: az összes, általam ismert forrás az 1949.01.10-es születési dátumot jegyzi, 2009-ben ráadásul az eastsideboxing-on születésnapi megemlékezés is volt.

http://www.eastsideb ...

» Maris_szomszed   válasz erre
    2012-06-12 16:55:07

@Dirhanka: "Egy re meccset megérdemelt volna , ahol Ali nem hozza ki a sodrából."

De ismerve Alit, a visszavágón is kihozta volna a sodrából:)

"Erről nincs valami infó , hogy Ali akart e a Remeccset?"

Big George az Ali meccs után a 75-ös évet teljesen kihagyta, aztán 76-ban megkezdte a visszakapszkodást. Természetesen Alit is érdekelte egy visszavágó, de ez a visszavágó csak 1977-re realizálódhatott volna... HA Big George nem kap ki Youngtól és utána nem vonul vissza.

» leibigab   válasz erre
    2012-06-12 16:54:20

Tyson nem akart Foremannel boxolni , kerülte őt. Sokkal inkább sajnálatos az, hogy Ali elleni visszavágó nem jött létre .Zaire kegyetlen volt!Egy re meccset megérdemelt volna , ahol Ali nem hozza ki a sodrából. Erről nincs valami infó , hogy Ali akart e a Remeccset?

- 11 gyermeke van összesen (10 saját, 1 örökbe fogadott), közülük az első öt fiút mind George Foreman-nak nevezte el és akik közül a III-as számú szintén profi bokszoló :D

Tényleg nagy tisztelet ennek az embernek!Példás!

» Dirhanka   válasz erre
    2012-06-12 16:39:07

Tényleg nagyon jó cikk, olvasmányos és érdekes!

Nincs szüksége Alinak arra, hogy fényezzem, de az biztos, hogy a legenda nem lenne teljes George Foreman és a Rumble in the jungle nélkül! (http://www.youtube. com/watch?v=VclkMxyv kR4&feature=related)
Jól tartja magát, hála az égnek, külön öröm volt számomra, hogy átjött Európába, és a Klicskó-Haye meccs felvezetésében is szerepet vállalt.

Ami eszembe jut róla nagy hiretelenjében, az nálam is a Rumble in the jungle és a hatalmas ütőerő.

És a humora sem rossz. A youtube-on hallottam egy rádióinterjút, ahol a stúdióban a két műsorvezető felhívta telefonon. A stúdióban ott volt Don King is. Beszélgettek Big George-dzsal, s amikor megtudta, hogy ott van Don King is, akkor csak ennyit mondott búcsúzásként:
- Ott van ős is? Akkor jobb lesz, ha vigyáztok a pénztárcátokra!

» Thunderstruck   válasz erre
    2012-06-12 16:00:17

Fantasztikus írás köszönjük. Méltó mindenidők legerősebb és talán legnagyobb ütőerejű bunyósához!

    2012-06-12 15:54:29

@Lemmy: vitali 41 és 'már' hanyatlik(nincsenek ko-i)

» kovacsik   válasz erre
    2012-06-12 15:52:18

nagy kedvenc...és sztem a legnagyobb ütő..
kár h tyson ellen nem láthattam(uk)

» kovacsik   válasz erre
    2012-06-12 15:28:44

@Lemmy: Vitali idén úgy néz ki visszavonul, másrészt Foreman 46 évesen LETT bajnok, ami azért nagyobb teljesítmény, mint megvédeni lenne a címet ugyanennyi idősen.

Szerintem ez is egy filmvászonra illő történet, talán jobban is, mint a ténylegesen megfilmesítettek.

    2012-06-12 15:16:46

Koszonom ezt a remek cikket edge!

Foreman nekem is nagy kedvencem.

    2012-06-12 15:14:38

Köszönet a cikkért!
Az öreget mindig nagyon bírtam, örülök, hogy a mai napig ennyire aktív és sikeres.
A 21 év nagyon nehezen lesz megdönthető, borzalmasan hosszú ez az idő a csúcson, még ha pihent is közben egy kicsit.
A korrekord megdöntésére Vityának viszont jó esélye van, 46 évesen is elverné az ilyen szintű kihívókat, mint Charr. Sajnálni fogom, ha így lesz, de minden rekord megdől egyszer...

    2012-06-12 15:02:04

remek cikk az egyik (ha nem a) kedvencemről! :)

» charlie.firpo   válasz erre
    2012-06-12 14:38:20

Remek cikk. Köszi!

    2012-06-12 14:24:22

Köszönjük szépen! Nagyon tetszett!

,,valamint a két világbajnoki címe között eltelt 21 év szintén rekord''

Megdöntik-e valaha?...

» pacquiaofan   válasz erre
    2012-06-12 14:15:20

De jó ezt olvasni. Ilyenkor azt sajnálom, hogy a 70-es években még kis pöts voltam, és nem láthattam élőben ezeket a meccseket. De tényleg... Ken Norton vs Foreman, Ali vs Foreman, Ali vs Frazier.. Ma meg Klicsko vs Chisora... ehh...

Köszi a cikket!

    2012-06-12 13:58:44

respect Big George :)
imadom az oreget :)

» Hagler   válasz erre
    2012-06-12 13:58:34
fel