Eredeti nevén Maximilian Adolph Otto Siegfried Schmeling, 1905. szeptember 5-én született Klein-Luckowban. Szüleivel korán Hamburgba került, ahol apja a Hapag hajóstársaság kormányosa volt. A kis Max-nak az ökölvívás iránti érdeklődése 1921-ben egy mozielőadás során ébredt fel, amikor a vásznon Jack Dempsey és a francia Georges Carpentier vívta meg küzdelmét a nehézsúlyú világbajnoki címért.
Amatőrként Schmeling mindössze 12 mérkőzést vívott. 1924-ben lépett a hivatásos versenyzők táborába, először közép-, majd félnehézsúlyban és legvégül nehézsúlyban. Első mérkőzését 1924. augusztus 2-án vívta Hans Czapp ellen, akit a hatodik menetben kiütött. Októberben jött az első vereség, Max Diekmann technikai kiütéssel győzött ellene a 4. menetben. Az első két versenyévében 17 győzelem mellett 3 döntetlent és 3 vereséget gyűjtött be, jórészt gyengébb ellenfelek ellen, mígnem 1926. augustus 24-én megvívhatta élete első címmérkőzését. Berlinben (visszavágva a vereségért) Max Diekmann első menetes kiütésével német félnehézsúlyú bajnok lett. Egy évvel később (1927. június 19-én) (az első komolyabb ellenfeleként) a 14. menetben kiütötte a belga Fernand Delarge-t, ami az Európa-bajnoki címet jelentette számára. 1927 októberében védte meg először a címeit (európai és német bajnoki) a rutinos Hein Domgörgen ellen (KO7). Két hónappal később az első menetben kiütötte Michele Bonagliát, és azzal ismét megvédte európai "elsőségét".
1928 végén, immár nehézsúlyban, amerikai túrára indult, melynek első állomásaként Joe Montét győzte le kiütéssel a 8. menetben, a híres New York-i Madison Square Gardenben. 1929. február elsején több leütés után, a 9. menetben technikai kiütéssel kerekedett felül Johnny Risko-n, aki a kor nagyjaival szinte mindenki ellen bokszolt, és közülük sokukat le is győzött. A következő mérkőzésén, 4 hónappal később, a Yankee Stadiumban (abban az időben ez szintén a boksz fellegvárának számított, a Garden mellett) 15 menetben pontozással legyőzte a baszk Paolino Uzcudunt (lásd mérlegelési képük). Gene Tunney visszavonulása után, 1930. június 12-én a megüresedett trónért Max Schmelinget mérkőztették avval a Jack Sharkey-val, aki három évvel előtte egy vitatott mérkőzésen kapott ki a "nagy" Jack Dempsey-től. A 80.000 néző egyenlő erők küzdelmét láthatta a 4. menetig, amikor Sharkey balfelütése mélyen az öv alatt ért célba. Utána még reflexszerűen egy balfelütést is bevitt az éppen összecsukló Schmeling fejére.Az első ütés "éreztette hatását", Maxot a ringsegédei vitték a sarokba. A bíró diszkvalifikálta Sharkey-t, ezzel Schmeling nehézsúlyú világbajnok lett.
Az első címvédésére 1931 júliusában került sor, az amerikai Young Stribling ellen. Egy végig kemény mérkőzésen, a 15.menetben az amerikai jobbfelütése "suhant" el Schmeling orra előtt, akinek viszont a jobbhorga tisztán talált, amitől Stribling arccal előre a sarokba esett. Egy évvel később (1932. június 21.) újra összecsapott Sharkey-val, ahol Sharkey győzött erősen vitatott pontozással. (Véleményem szerint is bárki "megkaphatta" volna azt a meccset.) Max elveszítette a világbajnoki koronáját, de nem a harci kedvét, hisz három hónappal később már a szorítóban találjuk. Az ellenfele nem más, mint a kor egyik legjobb középsúlyú bokszolója, Mickey Walker, aki nehézsúlyban is "vitézkedett": kipontozta Risko-t és Uzcudunt és 15 menetben döntetlent ért el Sharkey-val! A mérkőzést figyelve már az elejétől érezhető volt, hogy az "egy számmal kisebb" Walker hősiesen helytáll ugyan, de ezt a mérkőzést csak Schmeling nyerheti meg. Az első perc végén már egy jobbegyenes rázta meg Walkert, majd a menet vége előtt két balegyenest követő jobbegyenessel a padlóra is küldte a volt középsúlyú bajnokot. Mickey egész a 8. menetig "sikerrel" kerülte el ellenfele jobbkezét, de a 8. menetben Schmeling többször leütve, egyszerűen "kivégezte" nagyhírű ellenfelét.
1933. június 8-án 53.000 néző előtt küzdött meg a "bohém" Max Baer-rel. Ezúttal is betalált a rettegett jobb kéz a 10. menetben, de ez esetben nem Schmeling adta, hanem ő "fogadta". A vereség kipihenése után ismét edzésbe állt, de a következő meccsén ismét kikapott (1934. február 13. Steve Hamas), majd döntetlent ért el Uzcudun ellen. Augusztusban százezer néző előtt kiütötte honfitársát, Walter Neusel-t (lásd jobb alul), majd visszavágott Hamas-nak, és kipontozta Uzcudunt is.
A The Ring listája 1935 decemberben: világbajnok James Braddock
1. Joe Louis
2. Max Schmeling
3. Ford Smith
4. Walter Neusel
5. Buddy Baer
6. Tommy Loughran
7. Eddie Mahrer
8. Hank Hankinson
9. Charley Retzlaff
10. Al Ettore
Schmeling a legendás hírnevét a soron következő találkozójának köszönhette. Történt ugyanis, hogy akkoriban feltűnt egy fiatal, színesbőrű titán, aki sorra verte a legjobb nehézsúlyúakat, és méltán tartották a bajnoki cím várományosának. Kiütötte a volt bajnok Primo Carnerát (KO6), Baer-t (KO4), a spanyol Uzcudunt (KO4) és a jónevű King Levinsky-t (KO1) is. Joe Louis, a "Barna bombázó" óriási ütőerejével, robbanékonyságával és remek kombinációival kápráztatta el mind a szakértőket és a közönséget. A "leszállóágban lévő" Schmelinget (aki igaz ugyan, hogy még mindig a legjobbak között volt) csak lépcsőfoknak tekintették neki a világbajnoki cím felé vezető úton. Schmeling nemcsak, hogy jó formában érezte magát, de egyenesen biztos volt a győzelmében. Megnézte Louis legutóbbi, Uzcudun elleni meccsét, ahol megfigyelte, hogy Joe minden balegyenest követően kissé leejtve húzza vissza balkezét. Maxnak, mint tudjuk, éppen a jobb keresztütés az erőssége. Jobbegyenes a leeresztett balkéz fölött... Ráadásul tudta, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy megint kiérdemeljen egy világbajnoki mérkőzést. De a nagyérdemű inkább csak azt találgatta, hogy Louis hányadik menetben fogja majd befejezni a meccset. Ehelyett az évtized legnagyobb párharca alakult ki a mérkőzésből.
1936. június 12-én 42.000 néző előtt a "Bombázó" veretlenségének önbizalmával lépett a szorítóba, a New York-i Yankee Stadionban. Az első néhány menet a tapogatózás jegyében telt, váltakozó sikerrel, néhány kemény találattal. Az első meglepetés a 4. menetben következett be. Schmeling egy bődületes erejű jobbegyenes után egy felütés-horog sorozattal árasztja el az ekkor már roggyant "Bombázót", majd ezt követte még két brutális jobbegyenes, amitől Louis "lecsüccsent", de egyből talpra állt. Louis a menet hátralévő részében hamar kitisztult. A 6. Schmeling, míg a 7. menet inkább Louis fölényét hozta. 10. round: ekkor már látható volt, hogy a német jobbkezesei megtették hatásukat. Louis tartozkodóbbnak, tompábbnak tűnt, arca bal oldala a duplájára dagadt. 12. menet: Schmeling villámgyors jobbegyeneseket lő ki színesbőrű ellenfelére, akinek ekkor már csak felvillanásai voltak. Majd, egy jobbfelütés, balhorog, ...jobbhorog, jobbcsapott, jobbfelütés (itt már Louis csak tántorog) után következett a "befejező" jobbkezes. Louis a padlóra rogyott, először a hátára fordult, majd a fejét rázta, hogy kitisztuljon ebből a zsibbadásszerű álomból ...közben a bíró tízig ért a számolással. A Németországba hazatérő Schmelinget nemzeti hősként fogatták. Max a győzelemmel a világbajnok James Braddock elsőszámú kihívójává lépett elő.
The Ring 1936. december: világbajnok James Braddock
1. Max Schmeling
2. Joe Louis
3. Mixie Rosenbloom
4. Jack Trammell
5. Tommy Loughran
6. Ray Impellitiere
7. Al Ettore
8. Ben Foord
9. Al McCoy
10. Bob Pastor
Le is kötötték a mérkőzést 1936 szeptemberére a Madison Square Gardennel, de a bajnok egy edzésen megsérült, így a mérkőzést tavaszra halasztották. A kor nagy rendezője, Mike Jacobs kihasználta a politikai helyzetet, a nácizmus előretörését és azt a tényt, hogy a hitleri Németország propagandagépezete megpróbálta a maga, illetve a fajelmélete javára kihasználni Schmeling győzelmeit. Jacobs felvette a kapcsolatot Braddock menedzserével (aki szintén nem rajongott a németekért), és felajánlotta neki, hogy Braddock Louis-szal mérkőzzön a címért. Garantálta a bevétel 50%-án felül, hogy Louis győzelme esetén 10 éven keresztül megkapja az általa rendezett nehézsúlyú világbajnoki mérkőzésekből befolyó jövedelem tíz százalékát. (Hát lehet egy ilyen ajánlatra nemet mondani?) A Braddock vs Schmeling találkozóra már a jegyeket árusították, de a mérkőzés sohasem jött létre. Amíg Schmeling bőszen készült Braddock ellen, addig Braddock titokban "már régen" Joe Louis ellen készült. Max, mikor ezt megtudta, dühösen hazautazott. Ekkor az európai rendezők őt és az angol Tommy Farr-t akarták mérkőztetni a "világbajnoki" címért. De Jacobs ezt is keresztül húzta. Louis 1937 júniusában kiütötte Braddockot, és világbajnok lett. A "Barna bombázó" első címvédő mérkőzésére kedvező ajánlatot tettek az angolnak, aki inkább azt fogadta el, mintsem, hogy Schmelingel küzdjön meg. (Farr remekül helytállva pontozással kikapott Louis-tól augusztusban.) Decemberben Max visszatért az USA-ba, ahol legyőzte Harry Thomas-t. 1938 januárjában Hamburgban pontozással győzött a középszerű Ben Foord ellen, áprilisban pedig kiütötte Steve Dudas-t.
The Ring 1938. január: világbajnok Joe Louis
1. Max Schmeling
2. Tommy Farr
3. Bob Pastor
4. Alberto Lovell
5. Maxie Rosenbloom
6. Nathan Mann
7. Tony Galento
8. Isadore Gastanaga
9. Roscoe Toles
10. Arturo Godoy
Közben a német sportember életének fontos állomása volt a híres színésznővel, Anny Ondrával kötött házassága is. Joe Louis, miután megszerezte a világbajnoki címet, elutasította a gratulációkat, -... majd ha Schmelinget is megvertem!- tette hozzá. Az első mérkőzésük óta két év telt el, ezalatt tudatosan kijavították nála az "ütés utáni balkéz leejtése", rossz beidegződését. Így létrejöhetett a "nagy visszavágó". A náci Németország bekebelezte Ausztriát és Csehországot, menekülők százezrei özönlötték el Amerikát. Az USA-ban a németellenes hangulat érezhető volt, Max, ezt Amerikába érkezve a "saját bőrén" is megtapasztalhatta. Amerikában nagy felháborodást keltett egy fénykép, melyen Schmeling egyik németországi győzelme után Schmeling és segédei -köztük a zsidó Jacobs is- fasiszta karlendítéssel köszöntik a páholyban ülő náci előkelőségeket. Nem csoda, ha Amerikában gyűlölködő közönséggel találkozott a hatalmas Yankee Stadionban. Pedig a kitűnő sportember soha nem volt náci. Ebben az időben Adolf Hitler személyesen egy "kihallgatáson" is fogadta. Erre a beszélgetésre Schmeling így emlékezett:
"A fő témát zsidó származású menedzserem, Joe Jacobs (nem tévesztendő össze a híres rendezővel Mike Jacobs-szal) további foglalkoztatása képezte. Azt várták tőlem, hogy megszakítsam vele az együttműködést. Erre a lépésre azonban nem voltam hajlandó, így Jacobs még hosszú ideig mellettem maradt".
Közel 68.000 tomboló néző előtt került sor a Joe Louis elleni visszavágóra. Gong! Első menet. Mindketten zárt alapállásból "méregetik" egymást, hogy ütést helyezhessenek el a másikon. Louis két "könnyű" balegyenessel próbálkozik, de Max hárítja azokat, majd egy kis belharc. Louis a kötelekhez tereli a németet, ahol horog-felütés sorozattal árasztja el. Ismét a ring közepén a két versenyző, az amerikai balegyenest üt, Schmeling már kontrázza is a "hatékony" jobbegyenesével, ami talál is. A "bombázó" terelgeti az ellenfelét a kötelek felé, a német "figyel", jobbkezes lehetőségre vár. Némi belharc, amit jobbfelütés balhoroggal fejez be Louis ...nem sokkal később kemény Louis jobbhorog talál. Balegyenes előkészítés után ismét egy Louis jobbhorog. Schmeling a kötelekhez szorul, a "bombázó" támadásba lendül! Bal előkészítés után egy kemény jobbkezes rázza meg a német versenyzőt. Louis vércseként csap le az áldozatára. Horog sorozat testre-fejre, Schmeling roggyant, a köteleknél lefelé kezd csúszni, de nem megy le, mert az egyik karjával a felső kötélsorba kapaszkodik. A bíró közbelép, a sarokba küldi az amerikait. Max-ra mindössze csak egyet tud számolni, mert az azonnal jelzi, hogy jól van, mehet tovább. Louis már ott is van előtte, ballal "beméri" Bumm...egy iszonyatos erejű jobbhoroggal találja telibe Schmelinget, aki meghemperedik a padlón, de egyből fel is áll. (Ezúttal ő követett el taktikai hibát, hisz ki kellett volna használnia a számolás adta pihenő időt.) Louis egyből horogsorozattal megy rá. Max ekkor már csak olyan, mint egy falevél a viharban ...Négykézláb a német..., de ismét egyből felállt. (Louis itt már nem is ment a sarokba.) A bíró megtörli Schmeling kesztyűit. Louis ballal "beméri", majd egy iszonyatos jobbhorog Schmeling oldalára, (ettől két bordája tört el) majd balhorog, amivel a fejét "odakészíti" a következő taglozó erejű jobbhorog elé. Schmeling az oldalára zuhant, ekkor ugrott be az edzője, és szüntette be a bíró az egyoldalú küzdelmet. Két perc és négy másodperc alatt dugába dőlt a náci propagandakampány is, amely a "felsőbbrendű fehér faj" és az "alárendelt színesbőrű faj" küzdelmének tüntette fel a mérkőzést.
Legközelebb egy évvel később lépett szorítóba Stuttgartban. Adolf Heuser első menetes kiütésével elnyerte az európai és a német nehézsúlyú bajnoki címeket. Két hónappal később kitört a második világháború. 1941-ben bevonult katonának, a krétai harcok során ejtőernyősként meg is sebesült. Schmeling a Hauser elleni győzelme után 8 évvel, 1947 szeptemberében visszatért a szoritóba, Werner Vollmer ellen, akit a 7. menetben ki is ütött. 3 hónappal később Draegesteint verte pontozással. 1948. május 23-án viszont kikapott a hazai rivális, a már szintén veterán Walter Neuseltől. (A Draegestein/Neusel elleni mérkőzéseken, idősödő kora ellenére Schmelingen egy kiló felesleg sem volt, valamint mindkét ellenfele alapállása hasonló volt: az "áll jól beágyazva a bal váll mögé", mert még mindig tartottak Max jobbkezétől.) 1948. október 2-án immár kiütéssel győzte le Draegesteint a 9. menetben. Még ugyanabban a hónapban, 31-én viszont pontozással kikapott Richard Vogt-tól. Ezután bejelentve visszavonulását, "éles mérkőzésen" többé nem lépett szorítóba.
A Schmeling házaspár a II. világháborút követően baromfi és haltenyésztéssel foglalkozott, majd 1957-ben Coca-Cola lerakatot nyitott Hamburg-Bramfeldben, majd a Coca-Cola cég európai képviseletének egyik vezetője lett. Ebből kifolyólag is szoros kapcsolatot ápol az Egyesült Államokban, ahol tiszteletben álló és népszerű személyiségként ismerik. Joe Louis-szal jó barátok maradtak, és többször találkoztak a háború után, valamint az idős Louis gyógykezelését is támogatta. Schmeling felesége sajnos a 80-as években elhunyt, ami nagyon megviselte a bajnokot.
A Joe Louis-szal vívott mérkőzéseit milliók izgulták végig Németországban a rádió mellett ülve. A "Mi Maxunk érzés" azóta sem vesztett semmit sem a hatásából. A szeptember 28-án a 98. születésnapját ünneplő Schmeling élő legendának számít Németország történetében. A 75. születésnapja után több, mint 2000 levelet kellett megválaszolnia. A jókívánságok halmaza a 85. és a 95. születésnapja után sem lett kevesebb. Egy Németországban lezajlott közvélemény-kutatás szerint a polgárok 50%-a minden idők legjelentősebb sportemberének tartja, 70%-a benne látja a sportszerű versenyző mintaképét. Az újságírók az ország "Örökös Legjobb Sportolójának" választották. Az egyik könyvében így ír önmagáról:
"Ha példakép lettem, azt elsősorban a kornak, semmint magamnak köszönhetem. Ez az idő hősöket követelt, és megteremtett engem". Tegyük hozzá: Max Schmeling példás szerénységgel viselte és viseli a népszerűséget, s osztogatja a mai napig az autogrammjait. Mind boksztudása, mind emberi kvalitása méltó példakép bárki számára.
Érdekesség
185 cm magas, versenysúlya fénykorában 85 és 90kg között mozgott.
Beceneve: Black Uhlan.
Felesége a férje egyetlen mérkőzését sem nézte meg.
Minden idők egyik legveszélyesebb jobbegyenes ütőjének tartják.
Kedveli a magyarokat, a miskolci junior Eb-re tiszteletdíjat is küldött.
A 80-as évek végén Las Vegasban, egy gálaesten kiderült róla, hogy lakásán zsidókat bújtatott a hírhedt "Reichskristallnacht" napjaiban. A Sands-szálloda tulajdonosa, Henri Levin a mikrofonhoz lépve a következőket mesélte el akkor a közönségnek: "1938. november 9-től négy napon keresztül Max Schmeling rejtett el a testvéremmel együtt. Ha akkor elkapnak bennünket, úgy ma nem lennék itt, de Max sem. Mindezt a mai napig, Schmeling kívánságára nem hoztam nyílvánosságra. Mert ő úgy vélte, hogy emberi kötelességének tett eleget. Én viszont szeretném, ha a közvélemény értesülne róla, hogy milyen ember is volt a világbajnok."
Többek között a néhány napja Lennox Lewis-szal szemben bátran helytállt Vitalij Klicsko-nak is ő a példaképe.
És végül hadd fejezem be egy Max Schmeling idézettel: "A boksz harcot jelent, célja: diadal az ellenfél felett, de csak akkor van értelme, ha mindenek felett áll a legfőbb elv, a fair play, a legszebb törvény: a sportszerűség!"
2003. 07. 05. Leibinger Gábor
