×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

A Max Baer krónika - I. rész

2008-10-27 00:00:00 /

A legtöbb ember emlékezetében, aki látta a 2005 – ben készült, a világ minden pontján nagy sikert arató, James J. Braddock történetét feldolgozó produkciót, bizonyára megmaradt Braddock fő riválisának a „két ellenfelét már a ringben kivégző rosszfiúként” feltűnő Max Baernek a neve. Baer karaktere a film kedvéért, hogy igazi utálható alakként jelenhessen meg „hamupipőke sráccal” szemben, természetesen komoly pácoláson ment át Hollywood konyhájában, amelynek következtében az átlag néző számára Maxről egy brutális gazember, egy érdektelen nőfaló téves képe alakulhatott ki. A család és a volt világbajnok tisztelői természetesen hevesen tiltakoztak, hogy a nagylelkű, rendkívül barátságos és talpig úriember Maxet a produkció ilyen színben tűntette fel. Mi az igazság erről a színes egyéniségről, akinek pusztító erejű jobb kezétől rettegett a ’30-as évek nehézsúlyú mezőnye? Ez a sztori hosszabb boncolgatást igényel, nem véletlenül kapta a „Krónika” címet. De vajon ki ne olvasna szívesen az ökölvívás egyik, olyan egyéniségekben, mint Joe Louis, Max Schmeling, Primo Carnera, Tony Galento, és persze Max Baer, bővelkedő hőskoráról, a ’30-as évekről? A történet megismerését kezdjük valamikor 1864 – ben…

Ekkor döntött úgy a több, mint 6 láb magas, 200 font súlyú, zsidó vallású Achille Baer, hogy Franciaország délkeleti részéből az Amerikai Egyesült Államokba emigrál, ahol éppen akkor ért véget a hosszú és véres polgárháború. Baer Wyomingban, Cheyenne tipikus „munkás” városában telepedett le, amelyet még a vasútépítők számára építettek fel. Achille, hentesként, hamar megcsinálta a szerencséjét, nemsokára már 4 húsboltot tudhatott magáénak a városban. Fiatal és sikeres férfi lévén természetesen egy idő után elkezdett a családalapításra koncentrálni. Feleségét, Frances Fischlt, aki szintén zsidó volt, a Baer család hagyományai szerint, egy társkereső cég szolgáltatásain keresztül ismerte meg. Achille, két lányának születését követően, felismerte, hogy gyermekei felneveléséhez egy sokkal nyugodtabb környezetre lenne szükségük, ezért a család Red Jacket – be költözött, Michiganbe. Max Baer apja, Jacob, 1875 – ben már itt született. Achille mesterségét Jacobra és bátyjára hagyományozta tovább. Jacob két tanulóév után a Swift & Company Társaság egyik vágóhídján kezdett dolgozni, Nebraskában. A jó kollegáris viszony meghozta számára a gyümölcsét, ugyanis 1904 – ben feleségül vette Dora Balest, aki egyik munkatársának, John Balesnek a lánya volt. Nővére születése után 4 évvel, 1909. február 11 – én megszületett fiuk, Max, akibe a családi legenda szerint a világra jöttekor éppen kint dúló brutális hóvihar ereje költözött. Max fél éves volt, mikor a Swift & Company Coloradoba vezényelte Jacob Baert, aki egy igazgatói posztot kapott a cégnél. Colorado a ’20-as években egy tehenész és bányász falu volt, ahol a sértődéseket és nézeteltéréseket általában az öklükkel igyekeztek tisztázni az emberek. Jacob azt tanácsolta 11 éves fiának, hogy ne keveredjen értelmetlen csetepatékba, inkább kerülje el a veszélyesnek látszó a helyzeteket. Az anyja pedig felhívta a figyelmét rá, milyen keményen dolgozik, hogy tisztességes ruhában járhasson a fia, és nem szeretné, ha egy – egy bunyóban esetleg megszaggatná az öltözetét.

Max korához képest igen magas volt és kiemelkedő tehetséget mutatott a csapatsportokban. Ereje és kitűnő reflexei nagy sikerekre predesztinálták a baseball és a kosárlabda terén. Az iskolai közösség irigykedő tagjai természetesen nem nézték jó szemmel a sikereket és lépten – nyomon belekötöttek a balhét kikerülő Maxbe, aki – szülei tanácsára – inkább futásnak eredt, noha utólag emiatt mindig gyávának érezte magát. Több alkalommal 15 éves nővére segített neki a bajban, aki egy nap megelégelte ezt és elmondta szüleinek, hogy Max soha nem üt vissza, noha rengeteget provokálják. Jacob ekkor elmagyarázta neki, hogy mi a különbség aközött, hogy elkerüli a balhés szituációkat, és aközött, hogy megvédi magát, ha szükséges, anyja pedig visszavonta a ruhájára vonatkozó figyelmeztetését. A legközelebbi alkalommal, mikor a nagyszájú társaság provokálta őt, Max visszaszólt nekik, hogy akkor hajrá, szívesen elveri őket egytől – egyig, de akadjon rá szemtanú is. Erre a bátor társaság inkább odébállt, és Max kilépett a gyáva szerepből anélkül, hogy valakire kezet emelt volna.

Az 1926 – os év fordulópont volt a 17 éves Max Baer életében, ugyanis ekkor szállta meg először az ökölvívás szelleme. Max és néhány cimborája éppen egy sacramentoi bár előtt ácsorgott, ahol -  a szesztilalom ellenére – likőröket szolgáltak fel.  A bárban fogyasztani természetesen nem volt pénzük, de az egyik srác kiszúrta Eddie Overholt autóját, az utca másik oldalán, amiről köztudott volt, hogy tulajdonosa mindig tárol benne egy kannányi likőrt. Már a fél kannányi nedűt elosztogatták egymást között, mire hirtelen kirontott a bárból Overholt, aki épp’ idejét érezte, hogy kicsit megöntözze a torkát. Mikor felfedezte, hogy az itókáját meglovasították, azonnal kérdőre vonta a meglehetősen zajos társaságot. „Ki volt az? Valamelyikőtök megfújta a piámat! Lépjen előre, aki ezt tette, szanaszét rúgom a seggét!”. Mivel Max volt a legméretesebb közöttük, Õ vállalta magára a felelősséget. „Én voltam, Uram! Kérem, legyen kíméletes!”.

Overholt, a 210 font súlyú egykori birkózó elengedett egy lengő ütést, Max viszont lazán oldalra lépett és megkínálta egy jobbossal a támadót, aki a földön találta magát. Overholt felpattant és egy bal – jobb összetétellel ugrott ismét neki Maxnek, amiből a jobbos el is érte a srácot, azonban Max megrázta magát, mosolygott egyet és egy irtózatos jobbegyenest helyezett el Overholt orrán. Miközben ellenfele éppen a csillagokat számolgatta, Max odament hozzá és felsegítette. Eddie felnézett rá, és azt mondta: „Ilyen ütést még nem, hogy embertől, de állattól sem kaptam! Ember, Neked bokszolnod kéne!”. Max agyában ezt követően folyamatosan visszhangzottak Overholt szavai, főleg, hogy az ismert bunyós Eddie az egész városban szétkürtölte, micsoda gyilkos erejű jobb keze van Maxnek.

A civil életben Maxre is a hentesmunka várt, apja ezt szándékozott neki is továbbadni, hogy Õ vigye tovább a szakmát a családban. A Baer farmon teljesített munkáért Max azonban nem kapott bért, ezért beállt a közeli kavicsbányába, hogy valami pénzhez jusson. Nehéz volt a két helyen egyszerre dolgozni, ám a kemény fizikai munka segített, hogy az addig vékonyka srác fizikailag alaposan megerősödjön.

Max a bányában keresett pénzből összegyűjtött egy 25 fontos, vászon boxzsákra és néhány sporteszközre. Egy emberi arcot rajzolt a zsákra, amelyet élvezettel és rendkívül nagy zajjal püfölt a farm egyik pajtájában. Nem sokkal később már egy, Manuel Mederios birtokán felépített ringben gyakorolhatott, ahol az említett személy a potenciális tehetségek felkutatásával foglalkozott. Itt látta meg Percy Madsen promóter Max Baert, akit teljesen lenyűgözött a fiú, amilyen erővel kivitelezte a támadásait. Természetesen megállapodtak, hogy Madsen segíteni fogja a fiú pályafutását.

A jó munkahelyi kapcsolatok, akárcsak apjának, Maxnek is kedvező fordulatot hoztak az életébe, természetesen most nem egy feleség formájában. John Hamilton, Max főnökének fia felfigyelt Baer tehetségére, és mivel köztudottan remek kapcsolatokkal bírt a bunyós világban, Max folyamatosan járt a nyakára, hogy hozzon neki össze egy meccset. Hamilton így vallott erről később: „Hatalmas volt és erős, de én úgy véltem, egyszerűen túlzottan jófiú a bunyóhoz. Ki akartam gyógyítani ebből a hülyeségből és ezért összehoztam Chief Caribou-val, egy nehézsúlyú indiánnal, a legkeményebb bunyóssal a környékből.”.

Baer debütálására egy igen forró májusi estén került sor, a stocktoni Oak Park Arénában. Max a meccs előtt 5 üveg szódavizet fogyasztott el, így mikor Caribou gyomron találta, Max azonnal összegörnyedt. Nem az ütés fájt neki, inkább az idegesség és a sok szénsav miatt émelygett. Ezért nekiállt minden erejét mozgosítva vadul üldözni Caribou-t, aki a támadások következtében az első menetben négyszer fogott padlót. A közönség csak ámult, mikor a második menetben Max bevitte a döntő találatot, és a „Főnök” eldőlt, mint egy korhadt fatörzs. Max Baer így nyerte meg élete első találkozóját.

Néhány KO győzelem után Max Baernek már komoly híre ment a környéken és az érdeklődés egyre inkább megnőtt iránta. Hamilton meglepte egy 3.800 dolláros sportkocsival, hogy ezzel is mutassa bizalmát Max fényes ökölvívójövője irányába. Baer nagyon örült a meglepetésnek, fel – alá kocsikázott Oakland utcáin. Öltözködését is jelentősen megváltoztatta, most már megengedhette magának a méretre vallott öltönyöket, drága cipőket és nyakkendőket. Ezeket a holmikat élete végéig megszállottként gyűjtötte.

Ahogy a boxvilágban félelmetes erejének a híre terjedt, úgy kezdtek el tartani tőle az ellenfelek. Jack McCarthy az egyik menet közepén egyszer csak ráhajolt a ringkötélre és nem mutatott sok hajlandóságot a meccs folytatására. Max rászólt, hogy folytassa, de McCarthy visszautasította. Baer ekkor megragadta a derekánál és erőteljesen a földre lökte. Diszkvalifikálták és elszenvedte élete első vereségét. Az 1930. év közepéig 22 meccset vívott, vagyona jelentősen gyarapodott és szépen haladt a világbajnoki cím felé.

1930. augusztus 25 - re összehozták Baer számára az Frankie Campbell elleni találkozót, San Franciscoba. A két feltörekvő sportoló a nemzetközi hírnévért, a jövőbeli nagy meccsekért küzdött meg egymással. A második menetben Campbell megcsípte Baert, aki a padlóra csúszott. Campbell úgy gondolta, hogy a bíró számolni fog Maxre és megindult a ringsarokba, miközben bőszen ünnepelte magát és integetett a közönségnek. Max felpattant, Frankie után vetette magát és egy hatalmas jobbhoroggal telibe találta ellenfele elfordított fejét. Campbell padlóra került, amiből aztán felkelt, de a szünetben panaszkodott trénerének, hogy úgy érzi, mintha valami elpattant volna a fejében. Ám Campbell folytatta a meccset és meg is nyerte a 3., és 4. menetet is. Amikor Baer kijött az 5. menetre, Tillie „Kid” Herman, korábban Max barátja és edzője, aki akkor Campbellt segítette, nekiállt gúnyolni és szapulni Maxet. Baer ettől vérszemet kapott és vadul támadni kezdte ellenfelét, akit a hatalmas ütészápor után már csak a kötelek tartottak talpon. Hermannak lehetősége volt bedobni a törölközőt, de nem tette, a bíró pedig mintha megfeledkezett volna kötelességéről, hogy leállítsa a meccset és megvédje Campbellt. Mikor végül Irwin közbelépett, Campbell ájultan rogyott a ringvászonra. Baer mellette volt, míg meg nem érkezett a mentő, majd a kórházban is meglátogatta riválisát, és az ágy mellett ülve kezét nyújtotta Campbell feleségének. Az asszony elfogadta a gesztust és így ültek kéz a kézben, némán Frankie ágya mellett. „Annyira sajnálom, óriási balszerencse volt” – mondta Max. „Ugyanúgy megtörténhetett volna, ha nem Ön áll ott, akkor is.” – válaszolta Ellie.

Következő nap Frankie Campbellt halottnak nyilvánították. Dr. Tillman, agysebész specialista állásfoglalása szerint Campbell halálát az állkapocsra mért sorozatos, nagy erejű ütések okozták és nem utalt semmi jel arra, hogy a koponya hátsó részére mért csapásnak köze lett volna a tragikus végkimenetelhez. A következő nap az újságok arról tudósítottak, hogy Max Baer teljesen összetört az eset miatt. „Egy korábbi meccsén már leléptették tévedésből, mivel nem ütötte ki az ellenfelét. Ezt a leckét nem felejtette el.” – írta egy sportújság. A bíró, Toby Irwin pedig arról panaszkodott, hogy látta már Campbellt színészkedni ilyen helyzetben és nem tudta, most komolyan meg van-e fogva, vagy csak eljátsza. A családja szerint Baer két hónapig ki sem mozdult otthonról, rengeteg dohányzott, ivott és alig bírt enni. Folyamatosan rémálmok kísértették, arról a bizonyos utolsó menetről. Később Max tető alá hozott egy bemutató mérkőzést, melynek bevételét, 10.000 dollárt, felajánlotta Ellie Campbell részére. Mikor a meccset követően megkérdezték Ellie-t, haragszik-e Maxre, a következőt felelte: „Nem érzek haragot Mr. Baer iránt. Az én szívemben csak szomorúság van.”.

Ekkoriban egy bizonyos James J. Braddock menedzserei össze akarták hozni védencüket Max Baerrel, azonban Baer emberei elutasították a lehetőséget. A hivatalos indoklás szerint túl korainak találták tapasztalatlan bunyósuk számára ezt a találkozót a rutinos Braddockkal szemben. A valódi ok azonban az volt, hogy Braddockot akkoriban több kétes hírű alak vette körbe, akikkel Baer menedzserei nem akartak üzletet kötni.

Ehelyett tető alá hoztak Max számára egy találkozót New Yorkba, a Madison Square Gardenbe, Ernie Schaaf ellen. A legendás helyszínen való debütálás nem hozott Max számára szerencsét, 10 menetben, pontozással alulmaradt a küzdelemben. Schaaf rengeteg jabbel dolgozta meg Max arcát, ami a 8. menetre már a felismerhetetlenség határán mozgott.


Körülbelül egy hónapos pihenőidő után 1931. január 16 – án Tom Heeney várt Baerre, a meccs vezetőbírója pedig nem más, mint a legendás Jack Dempsey volt. A harmadik menetet Heeney hatalmas attakkal kezdte, Baer testét támadva, aki azonban nem maradt rest és egy test – fej kombinációval válaszolt, amelyből ez utóbbit a hírhedt jobbossal kivitelezte, pontosan Heeney állkapcsára, aki a köteleken keresztül kiesett a ringből, egyenesen egy sportújságíró nem éppen ölelő karjaiba, Dempsey pedig elkezdett számolni rá, de későn. Heeney még csak a nyolcadik számolást hallotta Dempsey-től, mire az idő figyelő bíró jelezte, hogy eltelt 10 másodperc, vége az ütközetnek. Heeney természetesen tiltakozott, de ez az eredményen nem változtatott, Max KO – val nyerte a mérkőzést.

Max következő, Madison Square Garden beli meccsén (alig egy hónap elteltével) ellenfele az egykori félnehézsúlyú világbajnok, a rendkívül technikás Tommy Loughran volt, aki mérkőzött már a nehézsúlyú címért is, Jack Sharkey ellen, ahol azonban kiütéses vereséget szenvedett. Max bízott benne, hogy neki is sikerül erejével lehengerelni a jóval kisebb és gyengébb Loughrant. Reményei azonban ezen az estén nem váltak valóra, Tommy  szünet nélkül ütött balegyeneseivel gyönyörűen kibokszolta és leiskolázta Maxet, aki néha már maga is elmosolyodott saját, Tommy elcsípése érdekében indított ügyetlen próbálkozásain. A tudósítások szerint „Loughran annak a körülbelül 3 millió jabnek köszönhette a győzelmét, amit a 10 menet alatt kiosztott Baernek”. Loughran azonban respektálta Max Baer teljesítményét és kvalitásait. „Az a balos, amivel a kilencedikben elkapott, egy pillanatra rendesen lemerevített. Azt hittem, le fog menni, mikor a hetedik végén eltaláltam a balhorgommal, de Õ csak jött tovább. Max a nehézsúly legnagyobb ígérete, jövőre már biztosan eséllyel veszi majd fel a kesztyűt, bármelyik nagy névvel szemben. Nagy ütő, tisztán boxol és remek fickó.”.

1932. augusztus 31 – én következett egy újabb, később szomorú végkimenetelű összecsapás, az Ernie Schaaf elleni visszavágó. Az első 5 menetben igen passzív küzdelmet láthattak a nézők, akik lassacskán hangot is adtak nemtetszésüknek. A hatodik menet elején Tommy Thomas bíró egy kicsit harciasabb hozzáállást kért a felektől. Max megfogadta a tanácsot, és a kilencedik menetben egy iszonyatos hadjáratot indított Schaaf ellen, hatalmas, Ernie állkapcsára irányuló sorozatok formájában. Schaaf kibírta lábon a 10 menetet, de az utolsó gongszót meghallva azonnal összerogyott, és körülbelül 5 percbe telt, mire talpra tudták állítani. Schaaf 1933. januárjában vívott egy győztes mérkőzést, mely után, abszolút esélyesként, kihívhatta az olasz emberhegyet, Primo Carnerát. Schaaf, a várakozásokkal ellentétben, nagyon alárendelt szerepet játszott Carnera ellenében, folyamatosan nyelte be az óriás tiszta találatait. Három nappal a meccs után, egy agyműtétet követően, Ernie Schaaf 24 évesen elhunyt.

1933. júniusában egy olyan összecsapásra került sor, amely miatt még Max is szögre akasztotta a bohóc maszkját, a szorítóban ugyanis a német Max Schmeling várt rá. Ha valakire el lehet mondani, hogy rossz korban, rossz helyre született, az kétségtelenül Schmeling. A remek képességű és sikeres nehézsúlyú bokszoló Schmelinget Adolf Hitler nagyon szívesen festette le az árja elmélet egyik megtestesítőjének, és Goebbels propagandaminisztériumán keresztül hatékonyan hirdette is az általa megálmodott párhuzamot. Sajnos a propaganda – már akkor is – hatásosabbnak bizonyult az őszinte érzelmeknél, hiszen Schmeling soha nem azonosult a náci ideológiával, sőt, kifejezetten megvetette Hitler elveit és tetteit. A felerészt zsidó származású Baer azonban megértette a meccs ideológiai jelentőségét is, hiszen tisztában volt vele, mit jelentene Adolf Hitler számára, ha a III. Birodalom hőse legyőzne a ringben egy zsidót. „Úgy meg fogom csapkodni ezt a németet, hogy az egész országa meg fogja érezni, különösen Adolf Hitler.” – jelentette ki Baer a meccset megelőzően. A külsőségekre is figyelt: nadrágjára hatágú csillagot varratott nagynénjével, és a bal kesztyűjén is helyett kapott egy kis arany Dávid Csillag. Baer természetesen teljesen tisztában volt ellenfele nagyságával és nem volt negatív véleménnyel róla. Mikor a meccs előtti vacsorán Schmeling belépett a helyiségbe, Baer szeme felcsillant és megjegyezte Jack Dempsey-nek: „Fantasztikusan elegáns a fickó!”. A meccs után két nappal pedig kért egy autogrammal ellátott fotót Schmelingtől. „Te vagy a legnagyobb sportember és az egyik legjobb bunyós, akivel valaha mérkőztem!” – vallotta meg neki Baer. Baer fantasztikus formában volt a meccsen, mind fizikailag, mind pszichikailag teljesen egyben volt, a fényes jövőt és a világbajnoki címet látta már maga előtt. Hatvanötezer hisztérikus néző előtt folyamatosan kézben tartotta a mérkőzést, az első számú nehézsúlyú kihívó ellen. A tizedik menetben Schmeling, egy hatalmas ütészáport követően padlóra került. Kilenc számolás után felkelt, mire Max Baer odaszólt német névrokonának: „Ezt pedig Hitlernek küldöm!”, és egy hatalmas bal – jobb összetételt helyzett el Schmeling állán. A német ernyedten lógott a ringkötélen, ekkor Baer ránézett a mérkőzésvezetőre, és szólt neki, hogy ne engedje tovább. Arthur Donovan meg is fogadta a tanácsot, és kihirdette Baer TKO győzelmét.

A folytatása hamarosan következik!

Baranyai Gergely (Greg) 2008. szeptember 19.

Forrás: http://www.maxbaer.org/

Max Baer videók:

Baer vs Schmeling - 1. rész
Baer vs Schmeling - 2. rész
Baer vs Schmeling - 3. rész


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

greg,

Nagyon-nagyon jó lett a cikk! Várom a folytatást!!!!!

    2008-10-29 09:29:54

Gratulálok, nagyon tetszett!

» bézé   válasz erre
    2008-10-28 20:13:13

Köszönöm mindenkinek, örülök, hogy tetszett! Talán a folytatás még jobb lesz, Primo Carnera, Joe Louis, Galento és persze Braddock "mellékszereplésével":).

    2008-10-28 15:42:23

Ez az írás tényleg figyelemre méltó ! Egy szó mint száz,Profi munka volt uram ..

» Iron.01 The Legend Tyson_   válasz erre
    2008-10-28 15:33:12

Remek írás,várom a folytatást!

» ogreface   válasz erre
    2008-10-28 13:47:07

Ok,jogos...

» Antuofermo   válasz erre
    2008-10-28 10:53:08

Nyomjatok egy frissítést...

    2008-10-28 10:41:20

Csak tudnánk mi a címe....!? :)

» Antuofermo   válasz erre
    2008-10-28 10:38:43

Ez jó kis írás lett köszönjük Greg

» Miskolci   válasz erre
    2008-10-28 10:37:12
Ugrás az oldal tetejére