Az év egyik leglátványosabb, legszínvonalasabb összecsapásán a pehelysúly koronázatlan királya, Marco Antonio Barrera egyhangú pontozással legyőzte az 5-szörös világbajnok Johnny Tapiát!
Az összecsapás első menetei kiegyenlített küzdelmet hoztak, ám kis különbséggel ugyan, de Barrera hozta a meneteket. Barrera jéghideg, letisztult stílusa és Tapia csupa tűz bunyója éles kontrasztot alkottak a ringben. Barrera kemény balhorgaira Tapia sistergős jobbegyenesekkel igyekezett válaszolni, váltakozó sikerrel. Tapia többet ütött, ám a mexikói bunyós lényegesen pontosabb volt és feltartó balegyenesei sok gondot okoztak Johnny-nak.
Az első 5 menet után úgy tűnt, hogy egy rendkívül élvezetes, látványos, ám különösebb drámát nélkülöző összecsapást láthat majd a közönség. A 6. menetben azonban Tapiában mintha elpattant volna valami. Johnny úgy döntött, hogy nem hajlandó egy "sótlan" mérkőzést produkálni barátja, Barrera ellen. Ennek megfelelően az eddig is magas fordulatszámon pörgő Tapia még fokozta a tempót, és egy fergeteges rohammal nekiszorította Barrerát a köteleknek. Mire a meglepett mexikói feleszmélt, vagy féltucat felütés csattant az állán. A közönség tombolva követelte a folytatást, és Barrera nem is maradt adós a válasszal, több pontos ütéssel talált a menet vége felé.
Az unalmasnak eddig sem nevezhető összecsapás innen kezdve átment igazi ki-ki mérkőzésbe, helyenként kíséretetiesen emlékeztetve az első Morales vs Barrera derbire, azzal a különbséggel, hogy Tapia a 6. menetet leszámítva nem volt képes igazán komoly gondot okozni ellenfelének.
Tapia azonban ezúttal sem tagadta meg önmagát: olyan adag érzelmi töltéssel vetette bele magát a küzdelembe, amit kevesen vártak annak tudatában, hogy a két bunyós köztudottan jó barátságban áll egymással. Ennek a barátságnak csak akkor lehetett jeleit látni, mikor a menetek elején és végén összeütötték a kesztyűt a küzdő felek. Ami a két "pacsi" között történt, annak kevés köze van a baráti érzelmekhez: Barrera balhorgai, egyenesei és felütései, egyre gyakrabban csattantak Tapia testén, aki minden egyes akciót azonnal igyekezett megtorolni, ám szembetűnő volt, hogy Barrera nem csak erősebb, de pontosabb is ellenfelénél. Tapia arca a beszedett ütések hatására kezdett feldagadni és az orra is folyamatosan vérzett.
A mérkőzés csúcspontja a 11. menet volt, mikor Barrera egy 4-5 ütésből álló kombinációval rendesen megtorpantotta Tapiát. Olyan ütések voltak ezek, amelyektől a súlycsoport bunyósainak minimum 90%-a legalábbis térdre rogyott volna. Tapia azonban megrázta magát, incselkedve odanyújtotta a fejét ellenfelének, majd azonnal ellentámadásba kezdett. Valószínűleg ekkor döntött úgy Barrera, hogy megpróbálja befejezni az összecsapást. A mexikói bunyós a menet utolsó percében olyan ütészuhataggal borította el ellenfelét, hogy Tapia csak üggyel-bajjal volt képes komolyabb következmények nélkül kihúzni a menet végéig.
Az utolsó felvonásban mindkét bunyós megpróbálta döntésre vinni a dolgot. Ehhez Barrera állt közelebb, ám Tapia nem hagyta, hogy könnyen bezsebelje a győzelmet. A mérkőzés végén a közönség felállva ünnepelte a két bunyóst, ami nem meglepő, tekintve, hogy az összecsapás nemcsak mindenben megfelelt az előzetes elvárásoknak, de lényegesen meg is haladta azokat.
A mérkőzést Barrera 118-110, 118-110 és 116-112 arányban nyerte, ami teljesen jogosnak mondható, tekintve, hogy végig egyértelműen fölényben volt, és néhány pillanatot leszámítva a győzelme nem forgott veszélyben. Tapiának sincs szégyenkeznivalója: ennyi idősen is versenyben volt a fiatalabb és erősebb ellenfelével szemben, de fizikai korlátait nem volt képes átlépni. Barrera újra bebizonyította, hogy nem véletlenül tartják a súlycsoport legjobb bunyósának.
