Ezt még anno a Szigeteken láttam, most látom, fent van a youtube-on is. -----Alacsony költségvetésű film- akit érdekel, annak jó szórakozást hozzá!
(8 részben van fenn, de mindig adja magát a következő rész).
Ezt még anno a Szigeteken láttam, most látom, fent van a youtube-on is. -----Alacsony költségvetésű film- akit érdekel, annak jó szórakozást hozzá!
(8 részben van fenn, de mindig adja magát a következő rész).
Nem egy sztorit, hanem egy könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amit ma vettem, karácsonyi ajándék keresgélése közben. Címe: Kasia Boddy : A Boksz története. Belelapozgattam és úgy vélem, hogy igen kellemes olvasmány lesz ez az ünnepek alatt, ami tényleg inkább a boksz történetével és legendáival foglalkozik a művészetek, történelmi események és híres emberek szemszögéből.
Kellemes olvasást!
"A stresszhelyzetek elleni legjobb védekezés, ha az ember újra és újra az éber
nirvana állapotába hozza magát."
1. Mehetne főoldalra, jó kis olvasmány volt ebéd közben, köszönet érte.
2. A negyedik képen az "illusztráció" felirat rossz helyen van, javasolnám áthelyezését a kép tetejére, ahol nem rontaná az esztétikai élményt.
3. Ez picit off: van egy történet, egy bunyós épp a meccs helyszínére tart éjszaka, mikor egy szellem megtámadja, és meg kell vele küzdenie.(asszem angliában, 18. századi lehet a sztori) Nem tudja valaki a címét?
"A lámpa csak akkor világít, ha meggyújtják."
Dzsalál Uddin Rum
1960. szeptember 4. Vasárnap délután. Kellemesen enyhe az idő. Olvasgatom a táviratokat, az otthon üzenetét. Rengeteg a buzdítás a családtól, ismerősöktől, barátoktól, sőt még idegenektől is. - A táviratok egy része még tegnapelőtt kelt, s bár további sikereket kívánnak feladóik, mégis kicseng belőlük bizonyos elégedettség: - „Már eddig is jobban szerepeltél a vártnál" - vagy: - „a bronz is fém" stb. - Hol vagyok már ettől - gondoltam, hiszen már az ezüst is biztos, és miért ne lehetne arany? Ugyanannyi sanszom van rá, mint ellenfelemnek - elvileg -, de az arany az enyém lesz! - Bíztam magamban. - Mások is így vélekedtek erről, ugyanis, ahogy tovább olvastam a táviratokat - igaz, ezek már a legfrissebbek közül valók -, a család, a Gránit vezetői és dolgozói, Papp Laci, és most tessék megkapaszkodni, Burci, hajdani osztályfőnököm is bíztak további eredményes szereplésemben . . . Nagyon jól estek ezek az üzenetek, növelték elszántságomat, mert éreztem, hogy most már nemcsak magamért kell verekednem.
Este egy sereg riporter keresett fel - a világ valamennyi nagy újságát képviselték. - Kérdeztek.
- Mit várok a döntőben?
- Magyar győzelmet - válaszoltam nekik.
- Mire alapozza ezt a véleményét? - érdeklődtek tovább.
- Tapasztaltabb vagyok, erősebb, és huszonkét éves. Szivkó csak tizenkilenc, így mindenképpen hátrányban van velem szemben. - És ami a döntő, mi kis ország vagyunk, jobban kell a győzelem. Negyedik aranyérmünket jelentené. De meg is szerzem! - szögeztem le még egyszer.
Még lefekvés után is eszembe jutottak a riporterek. Nagyon jó érzés volt, ahogy a világ minden tájáról érkezett újságírók kíváncsian várták, mit fogok válaszolni kérdéseikre. Ezeket a válaszokat továbbították és másnap a földkerekség valamennyi újságában megjelent és olvashatták az emberek. - Ez sem mindenkivel fordul elő - gondoltam elégedettem. Persze rajtam kívül még tizenkilenc ökölvívóval történt meg ugyanez akkor este. S a további tizenkilenc nyilatkozat legalább ilyen magabiztos volt, mint az enyém. Igaz, hogy a részvétel a fontos az olimpiákon, de azért a győzelem sem utolsó dolog. Mindenesetre, a nyilatkozók fele tévedett. Vajon, melyik csoportba tartozom majd? - tettem fel a kérdést magamnak, ki tudja hányadszor. Hát ez a problémafelvetés nem bizonyult a legjobb altatónak. Forgolódtam az ágyban. Na, csak ez hiányzik. Nem elég, hogy hetek óta állandóan éhes vagyok, s most egy átvirrasztott éjszaka kimerültsége . . . - nem, ekkora fórt nem adhatok Szivkónak, mert így a döntőben csak vereség következhet.
Óvatosan kicsúsztam az ágyból, a többiek - vezetők és azok a versenyzők, akik hétfőn szabadnaposak - még ott ültek a társalgóban. A többiek már aludtak. Beosontam Szenes Dezső bácsi szobájába, a sötétben kitapogattam az éjjeliszekrényét, tudtam, hogy van ott egy üveg pálinka. Meg is találtam, egy jót húztam belőle, s mire újra ágyba kerültem, a kisujjam hegye is bizsergett. Úgy aludtam, mint a bunda.
Reggel pár falat kétszersülttel korgó gyomromban mentünk mérlegelni. - Istenem, hol vannak a régi szép idők, mikor még nehezék kellett a cipőmbe. - Ráálltam a mérlegre. 52,70 kg. Ez nem lehet igaz. - Napok óta nem eszem. - Árpi bácsi, maga érti ezt? - kérdeztem Énekes mestertől. Ő sem értette, de nincs mese, szauna, gőz, - gőz, szauna, nem valami változatos, de legalább tudtam volna izzadni. Igen, de nem volt mit. Olyan volt a szervezetem, mint a pergamen. Újabb mérés: 51,60 kg. Vissza a gőzbe! Csak így tovább - biztattam magam. Magamra kaptam még egy melegítőt. Fog ez menni, 60 dkg nem sok. Hamar leadom. De most már tényleg nem volt mit. Fönt ültem az ablakban a csövek fölött két melegítőben, ahol legnagyobb a meleg. legalább 75° volt, de még csak a homlokom sem gyöngyözött. Énekes elment vízért, hogy majd öntöz, hátha meg tudjuk indítani a párolgást. Míg odavolt, lemásztam a magasból, s végigvágtam magam a cementpadlón. Ott legalább jó, „hűvös" volt. Jött vissza Árpi bácsi és megpillantott a földön. --- Gyertek gyorsan, a Béka rosszul lett - kiabálta. Mindjárt berohantak a többiek, s mielőtt mukkanhattam volna, felkaptak és vittek ki a levegőre. Nagy nehezen sikerült meggyőznöm őket, hogy kutyabajom.
Újabb mérés, ha már kint vagyunk. Még 20 dkg. Megint eltelt félóra, már valóban szédelegtem. Mázsáljunk mester - mondtam, mert rögtön kifekszem. Mérés: 51,20 kg.
- Menjünk egy másik mérleghez, ebben nem bízom. - Felállok. 54,70 kg? Felordítottam. Futottunk a harmadik mérleghez. 48,30 kg. - Mi az! Utcai mérlegeket hoztak ide? - Már mindenki zabos volt. Mentünk a bizottsághoz reklamálni.
Végre hajlandók voltak az olaszok hitelesíteni a mérlegeket. Már alig álltam a lábamon, teljesen kimerültem. Az egész délelőttöt eltöltöttük, de végre túl voltunk ezen is. 50,80 kg volt a hivatalos mérés, amit jegyzőkönyveztek.
[Megjegyzés: (állítólag) A mérlegelésen megjelent az AIBA akkori alelnöke, Nyikiforov- Gyenyiszov és látva a herce- hurcát, ráparancsolt a szervezőbizottságra, hogy legkedvezőbb eredményt mutató mérleget nyilvánítsák hivatalosnak. Közben Törököt nézegette és a fejét csóválta: Miért kellett ezt a szegény fiút ennyire lefogyasztani?
Akkor neki is elkerekedett a szeme, amikor az alig 48 kg-ot mutató mérleg néhány perc múlva 50,80-at mért Töröknek. Ennyit a legendás olasz precizitásról.]
Hazamentünk a faluba. Minőségi ebéd, megszámlált kalóriák, minden előírás szerint. Csak úgy kopogott a szemem kaja után. Kicsit pihentem, utána bementünk Énekessel Rómába apróságokat vásárolni, de legfőképpen agyonütni az időt. Megállapodtunk, hogy a bunyóról egy szót sem szólunk, mintha nem is ismernénk. Nem voltunk beszédes kedvünkben. Szótlanul, gondterhelten ténferegtünk az utcákon.
- Mit gondol mester, győzök estére?
- Jobb vagy, miért ne győznél? De nem beszélünk bunyóról. Világos?
- Jól van, csak úgy kérdeztem.
Poroszkáltunk tovább. Két sarokkal lejjebb kérdi a mester:
- Meg tudod verni a Szivkót, Béka?
- Biztos, hogy megverem, nyugodt lehet mester. De egyébként nem beszélünk bunyóról. Világos?
- Világos - válaszolta nevetve.
Felhagytunk a morcos hallgatással és egész idő alatt másról sem beszéltünk, mint a döntőről. Közben vettem magamnak egy jóképű orkánt, csak az volt a baj, hogy aminek a hossza jó volt, nem jött rám. Aminek jó volt a válla, az meg földig ért. Hosszú válogatás után vettem egy négy számmal nagyobb kabátot, a hosszát már könnyebb lesz megfelelőre igazítani - vélte Énekes is.
Még indulás előtt is ezzel foglalkoztam.
Kurucz, a főszakács kérdezte, mit kérek vacsorára. - Akármi lesz is a döntőben, elhatároztam, hogy utána megtömöm magam. - Paprikáskrumplit kolbásszal és turóspalacsintát kértem tőle, de jó sokat.
Késő este kezdődtek a döntők. Aki ráért és jegyet tudott szerezni a srácok közül, az velünk jött. Huszonötezer ember volt jelen a Palazzo dello Sportban. Kellemes, légkondicionált sportcsarnok, friss, majdnem hűvös levegője felüdített, az elég hosszú - huszonnyolc kilométerre volt az olimpiai falu Rómától - utazás után.
Minden versenyzőnek külön öltözője volt, ahol senki nem zavarhatta az utolsó órákban.
Adler és Énekes, már ki tudja hányadszar magyarázta el a követendő taktikát. Felhívták figyelmemet Szivkó erényeire és hibáira. Betéve tudtam az egészet. Esküszöm, idegesebbek voltak, mint én. Főztek egy marha erős kávét, és míg ittam, nyugtatgattam őket.
- Ne féljenek mesterek. Bízzanak bennem. Megeszem ezt a srácot, ha belebetegszem is utána. Megszólalt a megafon az öltözőben. Ringbe szólították a légsúlyúakat. Az ilyenkor szokásos formaságok után a sarokban vártuk a gongot.
Szivkó a karám átlós sarkában állt és farkasszemet néztünk. Vártuk a jelt. Na, végre! Kongattak. Össze. Villanásnyi időre összeértettük jobbkesztyűnket és Szivkó máris kihasználva hosszú karját, döfni kezdte az egyeneseit: Bal-jobb-bal. Minimum hármat, de néha ötöt is megeresztett. A következő balegyenese alatt beugrottam és egy kemény balcsapottal fejbe vágtam. Ettől egy kis időre lelohadt a támadó kedve. Átvettem az irányítást. Továbbra is egyeneseket ütött, de már bágyadtabban és elsősorban azért, hogy távol tartson. Nem hagytam pihenni: Beugrottam a karja alatt és bal, jobb horgokkal gyűjtögettem a pontokat.
Legfeljebb már csak egy perc lehetett hátra az első menetből, mikor Szivkó taktikát változtatott. Abbahagyta a feltartó egyeneseket, mert nem hozták meg számára a kívánt eredményt. Belharcba bocsátkozott. - Rossz ötlet volt. - Én alacsonyabb, rövidebb karú és főként erősebb voltam. A gyomrán kezdtem a sorozást és a fején végeztem. Háromszor vagy négyszer sikerült elkapnom a menet végéig. Az utolsó balcsapott után úgy vettem észre, hogy bepárásodott a szeme és mintha imbolyogva ment volna a sarokba.
- Árpi bácsi -, mintha megroggyant volna a srác? - Vigyázz, lehet, hogy csak játssza az eszét. Ez a menet a tied volt, most csak arra vigyázz, hogy a következőben megőrizd az előnyödet, de ne hajtsd ki magad! A harmadik menetben dől el a meccs!
Gong! Szivkó támad, mint a fergeteg. Tudja, hátrányban van. Jár a karja, mint a dugattyú, alig győzök kitérni. Nem erőlködöm, csak támadjon. Inkább arra vigyázok csak, nehogy elkapjon. Behajt a sarokba. Trükközök. Balra mozdulok, jobbra lépek és aztán mégis balra akarok kimenni. Nem sikerült. Kaptam két marha kemény egyenest a szemem közé, meg egy kemény felütést a bordámra, hogy elállt a lélegzetem. Na, várj csak haver ! - Egy kicsit eltúloztam a légszomjamat. Szivkó nekitáltosodott, be a másik sarokba. Két egyenes zúgott el a fejem fölött. Bimm! Egy jobbhorgot a gyomrába, egyből összekunkorodott. Nesze pajtás ! Megeresztettem egy lórugást a balcsapottal, de sajnos, nem találtam el az állát, pedig oda szántam. Kinyílt a szemöldöke rögtön, s kis vörös patak kezdett csörgedezni szeszélyes kanyarral a szája irányába. Odacsaptam egy jobbegyenest a patak közepébe. Ezzel vörös monoklit varázsoltam a jobb szemére. De csak jött előre, töretlen lendülettel. Nem törődött a sérüléssel, szerencsére a bíró sem. Én meg hagytam, csak hajtson. Nem törődtem vele, hogy eltalál. Ki akartam ütni. Vártam a megfelelő pillanatot, de az csak késett. Letelt a második három perc is.
Ádler is feljött. Jól leszúrtak, amiért leadtam az előnyöm jórészét, „Zsi" azt mondta, már csak úgy nyerhetek, ha végig támadom a harmadik menetet és keveset kapok.
- Zavard. - Ne hagyd megállni! - két kézzel szórjad az ütéseket, verekedj, de okosan. Tisztán üssél és vigyázz, lehetőleg csak adjál.
Frissnek éreztem magam, felálltam, megráztam a köteleket. Szivkó még ült. Láttam, hogy jobb kedve van, mint az első menet után. Csak gong után állt fel, de már ideje sem volt kijönni a sarokból. Valósággal átrepültem a ringet, rögtön beugrottam, felütések, rövid horgok valóságos záporát szórtam rá, és még ott a saját sarkában sikerült bevinnem egy balcsapottat az álla tövére. Egyből bandzsítani kezdett. Láttam, megrendült a fickó. Nem hagytam élni. Menekült. Szó sem volt ellentámadásról, beérte volna, ha meg tud állítani. De nem tudott. Kergettem, mint orkán a felhőt. A semleges sarokban megint elkaptam. Végre sikerült állcsúcsra ütnöm a balcsapottat. Megroggyant. Rögtön támaszkodott, fogott. Leráztam magamról. Bimm bumm! Ráesett a kötélre. Körbe zavartam vagy kétszer, ki akartam ütni, de nagyon kemény feje volt, és a gong is neki segített.
Végül Szivkó úgy botorkált vissza a helyére, mint egy lazára tömött szalmazsák.
Mi van? Nyertem? - kérdeztem Zsi-t, meg Énekest.
Csak a vállát vonogatta mindkettő. - Nem tudjuk. Talán.
Levették a kesztyűket.
- Vigyázzon rá mester - szóltam Énekesnek -, ezeket a kesztyűket hazaviszem.
A mérkőzésvezető az NSZK-beli Nüsspen ezalatt összeszedte a pontozólapokat és középre hívott bennünket. A bandázs még a kezemen volt. Szivkót is már rendbe szedték a segédei, leragasztották a szemöldökét, eltúlzott frissességgel jött középre. Korábban kellett volna pattogni Öcsi - gondoltam, míg beálltunk középre. A bíró megfogta a kezünket, vártuk az eredményhirdetést, mikor észreveszem, hogy a bíró szorongatja a kezemet kétszer-háromszor. Átszóltam a vállam fölött.
- Zsi, a pasas nyomkodja a kezem.
- Akkor megnyerted Béka - kiáltott az öreg és égnek emelte a kezét. A nézők közt helyet foglaló kis magyar tábor ezt észrevette, de mire kitörhetett volna belőlük a diadalkiáltás, megszólalt a megafon. Csak annyit értettem, hogy l'Ungheria és Torok. Így, o-val.
Nüsspen magasra emelte a kezem. Hatalmas rivalgással üdvözölték bajnokságomat nemcsak a magyarok, de az olasz szurkolók is, akik végig engem biztattak. -- Talán mert külsőre olyan olaszos vagyok.
- Győztünk mesterek, győztünk! - kiáltottam boldogan és odarohantam Énekeshez, Ádlerhez. Összeölelkeztünk, de akkorra már tele volt a ring magyarokkal. A nagy boldogságtól szótlanul szorongattuk egy¬más kezét. Jött gratulálni Szivkó is meg az edzője. Rákacsintottam Ádlerre. - Jobb így, mint fordítva - igaz? - Mindenki boldogan nevetett.
Minden szám után, ott a ringben megtartották az ünnepélyes eredményhirdetést. Mialatt jattolgattunk, be is emelték a dobogót. Felsorakoztunk. Jobb kezem felől Szivkó, balról Eguindi és Tanabe.
Nem érzékenyülök el egykönnyen, de mikor lassan ünnepélyesen kúszott fel a középső árbocra a magyar zászló, és közben a himnuszt játszották és a huszonötezer ember vigyázzba vágta magát, kis híján felzokogtam attól a határtalan boldogságtól, amit csak érezni lehet, de leírni soha. Úgy éreztem, szétpattan a mellem. Sűrűn szivárgott a könny a szememből és arra gondoltam, hogy otthon a fél ország hallgatja, s mindenki nagyon meghatódott. Büszkeség, öröm, emlékek és felsorolni sem tudnám, mi minden kavargott fejemben, szívemben, az ünnepélyes eredményhirdetés néhány perce alatt.
Ned Kelly és Isaiah "Veszett" Wright mérkőzése 1874
Edward Rogers volt a kocsmáros a Birodalmi Fogadóban igaz én ismertem látásból meg hallomásból is de az igencsak meglepett hogy ő is ismer engem. A lovam tán 1 kortyot ha ihatott a vályúból mikor odajött hozzám a kocsmáros hogy személyesen üdvözöljön.
Ned Kelly kérdezte a kocsmáros.
Edward Rogers kérdeztem én.
Bár látszott rajta a megdöbbenés micsoda dolog hogy 1 pápista az ő keresztnevét a szájára meri venni de ezen gyorsan túltette magát és úgy fogta meg a ragacsos gyantás kezemet mintha én volnék a yorki herceg.
Nézze Ned a helyzet a következő mondta elég gyászosan. Itt verekedéseknek nincs helyük mert én nem engedem. Isaiah Wright az egyik kuncsaftom biztos vagyok benne hogy úriemberek módján is el tudják intézni ezt a dolgot. Edward Rogers el nem akarta engedni a kezemet az Istennek se még meg is forgatta megvizsgálta az ujjpereceimet és olyan gyöngéden bánt velem mint valami kínai gyógynövényárus mikor ráfekteti anyám kezét a kis selyempárnájára.
Nem akarnék én itt megverekedni vele.
Félreértett mondta a kocsmáros a szeme igen élénken csillogott de hogy miért azt el nem tudtam találni. A verekedéssel van a gond mondta aztán de ha Queensbury márkijáról lenne szó az egészen más.
Sose hallottam semmiféle márkiról és ezt meg is mondtam a kocsmárosnak.
Sose hallott még a Londoni Ökölvívó Szabályzatról?
Húzunk 1 vonalat a földön úgy hívjuk hogy rajtvonal és ha ezt verekedésnek nevezi hát éppen azt forgatom a fejemben hogy megverekszek Wrighttal.
Csak így csupasz kézzel?
Ha kiküldi be se kell mennem a kocsmájába.
Edward Rogers végigsimított a szakállán.
Gondolom hallotta már miről vagyok híres.
Én csak azt tudtam róla hogy a legmelegebb nyárban is 3 részes öltönyt visel.
Tudja én imádom a sportot imádom a karikadobálást a tekézést a krikettet és a birkózást nyilván hallotta hogy én szerveztem az angol cirkusz elleni krikettmeccset is vagy tán látta is?
Nem feleltem és ez nem is izgatta őt a könyökömnél fogva igyekezett a kocsma melletti ösvényre terelni gazdag ember volt nálam 20 évvel idősebb úgyhogy inkább engedelmeskedtem neki de fölhívtam rá a figyelmét hogy a lovam még nem fejezte be az ivást.
Dennis ordította el magát etesd meg Kelly úr lovát 1 kis zabbal.
l fiú elvezette a lovamat az utcán Rogers úr az ellenkező irányba nógatott és folyvást duruzsolt a fülembe. Gondolom jól ismeri a Byrnes nevű fiút mondta megmérkőzött magával az Országos Kiállításon Oxleyben. Maga 2 menetben legyőzte úgy tudom ugyanahhoz a felekezethez tartoznak.
Joe Byrne-ről beszél ugyebár.
Isaiah Wright persze őrült vadállat ezt nyilván maga is tudja. Ráadásul jókora súlyelőnye van de Joe Byrne szerint a maga esetében a súlyt nem kell túlságosan komolyan venni. Jöjjön velem megmutatom mire gondolnék.
Hátramentünk a fogadó mögé szeméttartályok árnyékszékek és a baromfiudvar mellett 1 füves porondféléhez értünk alatta folyt el a Tavasz patak.
Ez volna a küzdőtér mit szól hozzá? Hát lehet kívánni ennél alkalmasabb helyet ahol 2 úriember megverekedhet egymással?
Csakhogy itt magánügyről van szó feleltem.
Ennél nagyobb baromságot életemben nem ejtettem ki a számon de Edward Rogersnek a szeme se rebbent.
Augusztus nyolcadika megfelelne kérdezte vagyis a jövő héten.
Azt feleltem remek tökéletesen megfelel. Elmentemben megláttam Wright ocsmány dagadt képét az ivó nyitott ablakában fölmutatta az ujját hogy kapjam be. Nem ugrottam be a hergelésnek de azért meglepett hogy nem rohan utánam. Mind a ketten kivártuk a hetet a mérkőzésig én bizony másra se gondoltam csak arra mennyivel jobban érezném magam ha már kiütöttem volna a szarháziját.
Mire augusztus 8-án odaértem Beechworthbe akkora volt a tömeg a Birodalmi Fogadóban hogy be se fértek. Joe Byrne az ajtóban fogadott és fölvezetett az emeleti lakosztályba. Rogers úr már várt rám valamilyen zöld zsebkendőfélével.
Tessék mondta és odadobta azt a zöld holmit.
Talán női bugyi vagy melltartó gondoltam.
Ez az ökölvívói alsónadrágja.
Ahogy Rogers a szoba másik végéből felém jött az ablakon kinézve megláttam micsoda óriási tömeg gyülekezik odakint van aki karosszékben ül van aki meg csak áll a füves porond körül.
Rogers kivette a kezemből a selyem alsónadrágot és odatartotta maga elé de ha az volt a szándéka hogy férfiasabbnak tüntesse föl a holmit hát melléfogott. Tisztára úgy nézett ki mint 1 pojáca.
Én abban verekszek ami rajtam van jelentettem ki.
Az Isten szerelmére a Londoni Szabályzat szerint ez a kötelező viselet. Wright is ilyesmit fog hordani.
Az az ő dolga de én nem fogok meztelenül verekedni.
Rogers úr csettintett a nyelvével és komor képpel bámult ki a sokaságra.
Dehogy meztelenül micsoda butaság mondta. Hát nem büszke rá hogy ezekben a színekben indulhat?
Csak most vettem észre hogy zöld és narancssárga szalagokkal vette körül a ringet. Egészen kiment a fejemből hogy Wright protestáns.
Jöjjön ide fiam mondta Rogers magára kell hogy öltse a színeket. Mit visel az inge alatt?
Az istenverte ujjaival gombolta is már kifelé az ingemet el is húzódtam rögtön.
Jégeralsó kurjantotta az kell ide.
Nem.
Dehogynem mondta Rogers éppen az kell ide.
Ebben a pillanatban hatalmas üvöltés hallatszott Wright táncoló léptekkel jelent meg a gyepen 1/2 meztelenül a lábán csizma de a melle csupasz nem viselt semmi mást csak 1 narancs színű selyemalsót. Olyan lába volt mint valami jelzett kerítésoszlop meg nagy undorító térde és mikor körbetáncolta a ringet döbbentem vettem észre hogy az anyám Ellen Kelly is ott ül a legelső sorban a legjobb ülésen. Wright előtte bohóckodott rázta az ökleit és hencegett rosszul lettem mikor láttam mekkora állat milyen széles a válla a karja olyan vastag mint másnak a combja mikor annyit spekuláltam nem ezt a képet esztergáltam ki róla.
A szemérmeskedésnek most már nem volt sok értelme levetettem a ruhámat kivéve a hosszú gyapjú alsót arra húztam rá a zöld selyemgatyát. Igaz úgy néztem ki mint 1 szál kapor de mi a fenét csinálhattam volna?
Joe Byrne-t csudára mulattatta a dolog de mikor elkaptam a tekintetét sürgősen elkomorodott a képe.
Hát jó mondtam intézzük el a f...kalapot.
Ahogy indultam kifelé az ajtón tudtomra adták hogy mezítláb öklözni a szabályok szerint tilos hagytam hát hogy rám tukmáljanak 1 pár papucsot 1/2 számmal kisebb volt mint kéne de nem törődtem vele.
Szemerkélő esőben haladtunk el a baromfiól mellett Veszett Wright narancsot nyalogatott de mikor meglátott kiköpte és odalépett hozzám.
Halott ember vagy kisapám mondta és hatalmasat ütött a fejemre oldalra dőltem hallottam hogy anyám visítozni kezd disznóság csalás nem ér föltápászkodtam és láttam hogy Joe Byrne arrébb rugdossa Wrightot. Eddie Rogers és Maggie húgom belekaroltak anyámba.
Vér kiáltotta valaki első vér.
A vér a szemembe szivárgott meghúzták a földön a startvonalat és hivatalosan is elkezdődött a mérkőzés.
Az összecsapásból nem emlékszek semmire de Joe Byrne ötvenszer is elmesélte a történetet mégpedig ahogy itt következik.
Mikor elmentél a tyúkól mellett és Wright azt a rettentő csapást a fejedre mérte még mielőtt elérted a startvonalat az hittük neked végképp befellegzett. Protestánsok járnak ebbe a kocsmába úgyhogy senki rá se b...ott mi történik 1 pápistával inni akartak a véredből. Veszett Wrightnak a fülébe jutott hogy gúnyolódtál a Kukán és most el akart söpörni a föld színéről.
Wright fölhasította a szemöldöködet anyád meg azt visította hogy rohadt jelzett gyilkosság Wright megint rád akart rontani meg se várta hogy föltápászkodj. Akkor még alig ismertelek de a vak is láthatta hogy ez tisztességtelen ütés volt a bíróért kiáltottam de Eddie Rogers bíró is volt meg bukméker is és az összes pénzét Veszett Wrightra rakta föl. Senki más nem segített rajtad csak én én meg gondoltam a szabályok tiltják hogy üssek úgyhogy inkább jól térden rúgtam Wrightot. Jesszusom! Látnod kellett volna a szemét ahogy a képembe bámult a tömeg majd megőrült anyád elém pattant és a mérkőzés még meg se kezdődött.
Rogers meghúzta a startvonalat a sétapálcájával ti meg a vonal két oldalán szembefordultatok egymással. Neked már folyt a vér a szemedbe. Veszett Wright 2-3 centivel magasabb volt nálad súlyra meg annyival több hogy kib...ottul nem vitás hogy az egész protestáns banda őrá fogadott.
Wright őrjöngött mint a veszett kígyó bármit megtett volna csak hogy győzzön ő volt az erősebb de azt is hozzá kell tenni hogy 1 csöppet lassú volt és nehézkes.
Rogers elejtette a pöttyös zsebkendőjét ekkor jött a te 3 ütésed 3-nál is kevesebb másodperc alatt. Wright hátratántorodott hallanod kellett volna ahogy fölhördült a tömeg a protestáns banda mikor látták hogy meginog az ő diadalmas hősük, 1 szóval kib...ott nagy hirig volt. Az öreg Rogers zöld meg sárga szalagokat tűzött ki azt hitte hogy biztos győzelmet aratnak az orániak. Anyád már l/2-ig magán kívül volt azt kiabálta a tömegnek hogy a fia mindjárt elintézi őket is. A mérkőzés közepe táján rávigyorogtál ettől 1 kicsit visszatért az élet az arcára. Anyádra vigyorogtál akkor is mikor odaballagtál Wrighthoz és lecsaptad a rohadékot olyan könnyedén mint az alvó tehenet.
Bill Skilling olyan boldog volt hogy majd összevizelte magát fölkapta anyádat és megsörgette a levegőben.
Wright megpróbált föltápászkodni arrébb rugdalta a segédjét és visszajött a kezdővonalhoz. Megint kartávolságon belülre kerültél most elkapott az állad alatt és ahogy összekattant az állkapcsod már estél is hátra de a szemed továbbra is nyitva volt. Mind a ketten a földre kerültetek de te keltél föl elsőnek.
Wrightnak a gyorsaságával volt baj neked meg a karod hosszúságával. A 4. menetben 1 óriási ütést akartál bevinni a bikanyakára de nem volt hozzá elég hosszú a karod úgyhogy ő helyezett el 1 jelzett ökölcsapást a homlokodon. Elestél.
Egyik menet követte a másikat 30 másodperc szünetet tartottak ha valamelyiktek a földre került. Az eső alaposan rákezdett de senki se ment be a fogadóba. Hamarosan mind a kettőtök rászorult a segédjére irtó nehéz voltál a karjaim között a gyapjú alsógatyád csicsogott az esőtől vagy az izzadságtól tudja a fene de Veszett Wright se volt sokkal jobb állapotban. Én még életemben nem láttam embereket ennyire kifáradni.
Eddie Rogers hátratett kezekkel cirkált körülöttetek előrebökte az orrát úgy bandzsított rád mintha te volnál a pénztári egyenlege és nem tudná hogy most gazdag e vagy csődbe ment.
Veszett Wright kinyújtott karokkal rontott rád úgy mozgatta őket föl és alá mint a cséphadarót bele akart darálni a földbe. De te résen voltál ahogy kellett.
Az ütései elől 3x vagy 4x is elhajoltál Wright odaüvöltötte a tömegnek hogy beszari alak vagy. A Kukát is hol előrelökte hol visszanyelte a sokaság istentelen hangok törtek elő szegényből. Anyádat megint elkapta a harci láz odavisította neked hogy öld meg Veszett Wrightot.
A küzdelem lelassult fű már 1 szál se volt mert kirugdaltátok sárrá dagasztottátok a földet és az volt a súlyos büntetésetek hogy mind a ketten csak dagonyáztatok a latyakban. Mikor fölsegítettelek a kezed csupa vér és takony volt olyan csúszós voltál és sikamlós mint 1 frissen leölt és megnyúzott vadállat. Nemsokára föltámadt a szél és még sűrűbben esni kezdett Veszett Wright alig állt már a lábán de téged úgy látszik fölfrissített az eső.
Wright most már lassan és ormótlanul mozgott te viszont fürgén szökdécseltél megütötted a fejét és elesett megütötted a szeme fölött és elesett megint. A protestáns banda éljenzése kezdett elhalkulni a Kuka nyüszített de anyád igen elégedettnek látszott egyenes derékkal ült Bill Skilling esernyője alatt és a kezét összekulcsolta az ölében.
A segédje odatámogatta Wrightot a kezdővonalhoz de többre már nem tellett tőle csak állt ott imbolyogva.
És akkor azt mondtad Na most kvittek vagyunk.
És hogy nyomatékot is adj a szavaidnak akkorát bemostál neki hogy kiegyenesedett a gerince és nagy robajjal lezuhant a földre.
A vak is láthatta hogy Veszett Wrightnak vége 1 kalap szart se ért az üdvössége de a segédje protestáns volt ezért odavonszolta a hőst a kezdővonalhoz és talpra támogatta a mázsás testét. Bill Skilling bekiabált hogy üsd ki de te csak meglökted és Veszett Wright eldőlt mint a homokzsák és megsemmisítő vereséget szenvedett.
Rettentő üvöltés hallatszott a tömegből a Kuka berohant az arénába neked akart esni de a szemében rettegés és hitetlenkedés ült. Úgy ahogy volt ruhástul ráfeküdt a testvérére bele a dagonyába senki se mert a közelébe menni.
Tom Lloyd is ott volt aznap meg Bill Skilling meg az anyád meg Maggie. Steve Hartot akkor még nem ismertem. Nem fogadtunk ezért nem is nyertünk csak végigkísértünk a beechworthi utcákon egyenesen Ryan fogadójába. Aznap te voltál a mindenható Jézus Krisztus még Duffy Atya is eléd járult hogy imádjon.
Hogy megnyertem a mérkőzést azután amint mondják népszerű lettem ami még rosszabb volt mint mikor árulóként utáltak bár a körülmények sok tekintetben hasonlítottak. Most aztán minden részeg hülye azt képzelte magáról meg kell hogy mérkőzzön a Nagy Bajnokkal el kell hogy vegye tőle a koronáját.
Semmi élvezet sincs abban ha az ember részegekkel vagy tejfölös szájú kölykökkel bunyózik el is határoztam hogy a lehető legcsöndesebben élek elvégeztem a munkámat a fűrészmalomban hétvégén megkaptam a béremet kerültem a kocsmákat és a versenypályákat megkérdezheted a munkatársaimat ők majd megmondják milyen magamnak való csöndes fickó voltam én akkoriban. Ezzel nem akarom azt mondani hogy teljesen úgy éltem mint a remete sok boldog órát töltöttem Tom Lloyddal lovakat adtunk vettünk egyre jobban mentek a dolgok el is raktam minden számlát a lovakról amiket vettünk. Sőt jó barátságba keveredtem Veszett Wrighttal is igaz nemsokára letartóztatták orgazdaság miatt és bevonult 3 évre a beechworthi börtönbe.
Miskolci írtaCOLON1-szer hallottam Gönc Árpi bácsiról bunyós pityuról meg Papp Laciról közös sztorit! azt kéne leírni, mer az naon kész volt!:D
A Putyu elbujt valamelyik játékterem mélyére, félve a lebukástól, de Laci bácsi valahogy megtalálta, és csak picit segitettünk neki azzal hogy kitábláztuk az utvonalat.
Gondolom, szolidan mutatóújjal való orrdörzsölésbe kezdett az egész társaság, és diszkrét köhécselések közepette, szemmel és fejjel való biccentésekkel a megfelelő írányba bólogatott mindenki...
Miskolci írtaCOLON1-szer hallottam Gönc Árpi bácsiról bunyós pityuról meg Papp Laciról közös sztorit! azt kéne leírni, mer az naon kész volt!:D
Az Árpi bácsis történet a következö....
1992 év elején az akkor már félig visszavonult Putyu kitalálta, hogy jó lenne még egy olimpiát begyömöszölni a pályafutásába, ráadásul szuperben nem is állt túl jól a vállogatott és ezért simán meg is volt a helye...valamikor a tavasz elején össze is jött a kvailikáció, de az edzötáborokra már nem maradt ideje a mi Putyu barátunknak, ezért az mondta a Laci bácsinak hogy ö Göncz Árpi bácsi személyi testöre és bizony most sokat van vele úton, amit egy légifelvételel igazolt is:-)
Laci bácsi nagyon megörült a hirnek, mert öt a körülötte lévö emberek már régóta biszkálták, hogy miért nem intézi el a kárpotlását, hogy a komcsik nem engedték a VB cimért bokszolni. Azzal a feltétellel mentesitette az edzötábori jellenlét alól a Putyut, hogy alkalom adtán, ha négyszemközt lesz az Árpi bácsival akkor emlitse meg neki a problémát.
Innentöl kezdve a Putyut már csak a ruhapróbán és a barcelonai gép indulásakor láttuk, na meg a BologneSurLaMer-i edzötáborban de az már egy másik történet...
Amikor valaki kereste a Putyut a mindenki számára kötelezö csapatgyülésen és az eskütételen, a Laci bácsi kimentette, hagyátok a Putyut, tudja a dolgát, készül rendesen...
Kimentünk az olimpiára, a Putyu az elején kiesett de még maradt a faluban, élvezni a dolce vitát...
Egyszer csak jő a hirnők, délben magass kormányzati előljárok érkeznek, élükön a köztársasági elnőkkel, növelni a hangulatot és motiválni a sportolokat!!
A Putyu elbujt valamelyik játékterem mélyére, félve a lebukástól, de Laci bácsi valahogy megtalálta, és csak picit segitettünk neki azzal hogy kitábláztuk az utvonalat.
Mire megjőtt az Árpi bácsi, már diszruhában várta a fogadóbizottság a csapatiroda elött, Laci bácsi, Öcsi bá, Sermer Gyuri bá, Szücs, Mizsei, Béres, Én és a sor végén a Szikora Putyu.
Árpi bácsinak ideje sem volt köszönni, amikor a Putyu elélépet és bensöségesen átölelte és mint egy kedves közelli ismeröst még kétszer-háromszor hátba is vágta.
-Jaj drága Árpi bátyám, de rég láttam, jó hogy jön majd beszélnünk kell, tudja..itt ujabb pár hátcsapkodás, vigyor és kaján összekacsitás a teljesen ledöbbent államelnök felé.
-Ne haragudj drága fiam, de te ki vagy?
-Jaj Árpi bácsi, de nagy kópé, de nagy kópé...mindig ezt csinálja, na mindegy...
Kicsit nehezen indult ezek után a beszélgetés, amiböl Laci bácsi semmit nem értett, hiszen Árpi bácsi 2 percenként egyértelmüen jellezte, hogy még mindig nem sikerült a beazonositás, de a mi Putyunk ezt a kérdést nagyvonalúan kezelte, söt válaszra sem méltatta...
Az egyre kinosabb "beszélgetést" az uszók megérkezése szakitotta meg és Árpi bácsi további sok sikert kivánva, fejét csóválva bucsuzott...
Laci bácsi rögtön neki esett a Putyunak:
-Te, az Árpi bácsi nem is ismert meg, nem is ismer téged!!
-Jaj, drága Laci bácsi, tudja jól hogy hogy megy ez nemzetbiztonsági szinten..Nem látta az apró kis jeleket, és hogy az Árpi bácsi mennyire vigyázott arra, hogy ne hogy kiderüljön ki is vagyok én valójában?
Tudja Laci bácsi, ez egy bizalmi állás, ami addig müködik amig sikerül az embernek megöriznie az inkognitoját! A mi munkánkban fontos a diszkréció és tapintat....de ne izguljon, az Árpi bácsi nekem jellezte, hogy a kárpotlás el lesz intézve, csak egy kis türelmet kér...
A Videók 3 topicban jónéhány érdekes történetet beírtatok, amiket élvezet volt olvasni.
Hozzáírni nem tudtam, de szeretnék a jövőben sok ilyet olvasni!
Szerintem a többi fórumtársam is szívesen töltené az időt ilyen jó kis sztorik szemezgetésével...
Ha gondoljátok, akkor érdemes lenne ide áthelyezni az eddigi történeteket is, így a Videók 3 is "kitisztulna", és egy helyre kerülnének az eddigiek is.
Várom a reakciókat!
Na kérem, itt folytatódhat a jobbnál jobb sztorik mesélése. Ide mentettem át a videókból az oda kevésbé illő dolgokat.
dp
Bocs, hogy az eredetileg általad nyitott topikot töröltem, de csak így volt lehetőség ennek az akciónak a végrehajtására.
"Ugyanezen a turán a Szili Zoli majdnem megkapta a Dán állampolgárságot mert nem volt elõre állitva az órája és igy csak alsónadrágban érte el a koldingi Buszt... Az igazán nagyok pedig körömollóval vágták 10cmX10cm darabokra a melegitõfelsõt hogy le lehessen huzni a WC-ben ellenkezõ esetben 6 hónap börtönt kapott volna a fél vállogatott...."
Az utolso ket sztorit mar nem nagyon tudtam kovetni, de biztos jo lehetett... :)
