A legjobb középsúlyú

[leibigab]

Nehéz közülük választani, hisz rendkívül erős a "középsúlyú" mezőny. Elég csak a felsoroltakra nézni és látható, hogy olyan bajnokok maradtak ki az összeállításból, mint: Dave Sands / Rubin Carter /  vagy Burley (ők pl. bajnokok sem lettek)  az "acélember" Tony Zale, Paul Pender, Benvenuti, Hearns, Leonard, Barkley, McCallum, Julian Jackson, Roy Jones, Nunn, Benn, Toney, McClellan....és még sorolhatnánk a jobbnál jobb ökölvívókat. (Ha esetleg valakit részletesebben érdekel a súlycsoport története, akkor a nagyágyúk képzelt csatája topicban elolvashatja a múlt századelejétől napjainkig!)<br><br><br>Marvelous Marvin Hagler:   a "Csodálatos" (becenevét adminisztratív úton is felvette, miután az egyik tévériporter nem volt hajlandó állandó jelzőjét (a Csodálatos-t) bemondani.) Nemcsak a középsúly, hanem a nyolcvanas évtized egyik legkiemelkedőbb ökölvívója. A New Yersey-beli Newark-ban született, később Rocky Marciano szülővárosába, Brockton-ba költözött és kezdett öklözni. 1977-től már ő a legjobb kihívó, 1980-ban Alan Minter kiütésével a trónra került. Címét 6 és fél éven át védi (köztük olyan kihívók ellen mint: Antuofermo, Hamsho, Duran, Roldan, Hearns, Mugabi), mikor 1987 elején vitatható pontozással kikapott a hosszú kihagyás után visszatérő Sugar Ray Leonard-tól. A "lepontozás" annyira elkedvtelenítette, hogy végérvényesen felhagyott az aktív ökölvívással, és a "színészi" pályát választotta. Olaszországba költözött és harmadosztályú filmekben szerepel(t). Kopaszra borotvált fej, körszakáll, csodálatos fizikum, balkezes alapállás (amit előszeretettel váltogat), technikailag képzett, remek ütőerő, álló és ütésbíró képesség jellemzik....egyszóval egy igazi univerzális ökölvívó. 1976-ban 2 pontozásos vereség mellett a Leonard elleni a 3. veresége pályafutása 67 mérkőzéséből. Ütésbíró képességét jól jellemzi, hogy profi karrierje során mindössze egyszer volt padlón, (Roldan ellen) de az sem volt igazi leütés...elcsúszott, de a bíró annak minősítette és rászámolt. Csak 33 éves volt, mikor visszavonult...1983-ban és 1985-ben is ő az év bokszolója...1985-ben Hearns és 1987-ben a Leonard elleni mérkőzése az év meccse. A Hearns elleni első menet az év menete, míg a Leonard elleni meccs az év meglepetése volt.<br><br>Bernard Hopkins:  "A hóhér" . Napjaink legkiemelkedőbb középsúlyú bokszolója. 1965 januárjában született a Pennsylvania állambeli Philadelphia-ban. Fiatal éveiben korán "belecsöppent" a bűnözésbe és a bandák közötti háborúba. 18 éves korában fegyveres rablásért került börtönbe. (Azóta ma már mondhatni példás családi életet él.) A börtönben ismerkedett meg az ökölvívással, (de, némely leírások szerint már előtte is, 10 éves korától bokszolt) háromszoros börtönbajnok, majd szabadulása után félnehézsúlyban kezdi meg a profi pályafutását 1988-ban. (Nem túl jól, mert a debütáláson vereséget szenved.) Több mint 1 éves pihenő után már középsúlyúként folytatta...1993 májusában Roy Jones ellen próbálkozik a világbajnoki címért, sikertelenül. (Azóta is veretlen.) (Nem igazán játszott alárendelt szerepet, de Jones egyhangú pontozásos győzelméhez nem férhetett kétség.) Jones miután elhagyta a súlycsoportot, Bernard előtt megnyílt a lehetőség. Másfél évvel később Mercado ellen döntetlent ért el, majd 1995 áprilisában a visszavágón kiütötte a 7. menetben és IBF világbajnok lett. Jónéhány címvédés után (köztük John David Jackson, Glencofee Johnson, Andrew Council, Simon Brown, Antwun Echols) 2001 áprilisában Keith Holmes ellen begyűjti a WBC koronát, majd fél évvel később Felix Trinidad kiütésével és a WBA övével általánosan elismert  középsúlyú bajnokká válik. Azóta is ő a vitathatatlan bajnok a középsúlyban. Magas, hosszú karú versenyző, technikailag képzett, jó álló és ütésbíró képességgel, jó taktikai érzékkel, aki ha kell beveti a piszkos trükköket is. Semmiben nem kiemelkedő különösebben, de egységesen mindenben jó..."Idős" kora ellenére is remek formában van, nem voltak neki olyan "háborúi", amelyek esetleg "kiégethették" volna. (Az a típusú bokszoló, aki csak annyit ad ki magából, amennyi a győzelemhez feltétlenül szükséges) 2001-ben ő volt az év bokszolója és a Tito elleni mérkőzés 10. menet pedig az év menete. Jelenleg az ő nevéhez fűződik a súlycsoport leghosszabb bajnoki uralma, legtöbb címvédése és kishíjján a leggyorsabb címvédés is. (1996-ban Steve Frank ellen 24 másodperc alatt győzött.) Szeptember 18.-án Oscar De La Hoya ellen kívánja címeit megvédeni...

[leibigab]

Papp László:   a Paplaci...zömök, fordított alapállású, ellenütésekre "építő", mokány kis versenyző, görbe lábakkal és nagyerejű "csapott" horgokkal. Nem csak ebben a mezőnyben, hanem az ökölvívás történetében is szinte egyedülálló amatőr múlttal. (2-szeres Európa és 3-szoros Olimpiai bajnok, hogy csak a legismertebb versenyeit említsem.) 1957 közepén állt át a hivatásosak táborába...1962 májusában a dán Christensen kiütésével lett Európa bajnok.  (Címét 6 alkalommal is megvédte, és mellette legyőzött néhány neves amerikai ellenfelet is...legnagyobb skalpja Ralph Tiger Jones volt, aki előzőleg már legyőzte Robinson-t, Johnny Bratton-t, Kid Gavilan-t és Joey Giardello-t is.)1963 közepén veretlen profi európa bajnokként már egy világbajnoki mérkőzés kapujában állt. Akkoriban a világbajnoki korona a zömök, sziklakemény és szívós nigériai Dick Tiger fejét diszítette. Tárgyaltak a mérkőzésről, de Tiger akkor irreálisnak számító 100.000 dollárt kért egy Papp elleni mérkőzésért, így adta a bokszvilág tudtára, hogy nem igazán szeretne Papp ellen mérkőzni. (Legalábbis Európában nem.) A híres angol promóter Jack Solomons megajánlotta a százezer dollárt, de ennek ellenére Tiger inkább elment amerikába és mérkőzött meg az olasz-amerikai Joey Giardello ellen 70 ezerért. Giardello-t nem tudta kiütni, így ott is hagyta a világbajnoki címét. Giardello lett a bajnok, így ő vált Papp Laci elsőszámú célpontjává. Előkészületben volt a szerződés, már-már csak az aláírások hiányoztak róla, amikor a kommunista vezetés Papp Lászlót hirtelen leállítatta. Az indokok között olyanok szerepeltek, hogy a profiboksz kegyetlen világában ki tudja, hogy mi minden történhet Papp Lászlóval...(Az "elvtársak" úgy látszik, hogy nem vették észre, hogy akkor Papp László már jónéhány éve profi ökölvívó volt.) Egyszer egy interjúban ekképpen nyilatkozott erről: "-Ön hét évig volt hivatásos ökölvívó, hat mérkőzésen profi európa bajnok is. Milyen volt abbahagyni? -Borzasztó. De abbahagyatták velem. Épp a profi világbajnokság előtt, 64-ben, amelynek a megnyerésére a szakemberek szerint esélyes voltam. Én lettem volna az első bokszoló, aki háromszoros olimpiai bajnokság után profi világbajnok is. Valószínű, hogy lehettem volna. Csak a fellépésért százezer dollárt kaptam volna . Ezt is, meg a dicsőséget is elvették tőlem. Egy sportvezető négyszemközt azt mondta nekem: "Papp elvtárs, hogy kereshet maga fél óra alatt ennyi pénzt, amikor egy munkásnak 2000 forint a havi fizetése?" Nagyon pipa lettem, ezt feleltem: "Tudja mit, majd ha magának is kétezer forint lesz a fizetése, én is fogok annyiért bokszolni." Hivatalosan azzal indokolták az engedély visszavonását, hogy a szocialista sporterkölccsel nem egyeztethető össze a professzionizmus. Kellett volna pedig nem csak a dicsőség, hanem a pénz is, akkor építettem a házamat, volt még rajta OTP-kölcsön. Azt mondták, hogy a kölcsönt majd kifizetik helyettem. Tudja mit válaszoltam? Hogy adják a Fóti gyermekvárosnak, nekem nem kell alamizsna, amíg van két öklöm, amivel megkeresem."<br>Állítólag néhány ember személyes bosszújáról lehetett szó, akik talán a pénzt irigyelték tőle, vagy csak egyszerűen nem tudták megbocsájtani, hogy népszerűsége és sikerei miatt nem packázhattak Papp Lacival kedvük szerint, mint ahogy azt tették más sportolókkal. Papp Laci ugyanis mindig, mindenkinek megmondta a véleményét, és ez visszabeszélésnek számított, merthogy ebben az időszakban a "jótanács" eképpen hangzott: "Ne fecsegj feleslegesen, tartsd a szád, mert NEM A ZSEMLE A KICSI, HANEM A POFÁD NAGY". (Azthiszem ebben a mondatban minden benne van az 50-es 60-as évek Magyarországáról.)<br>Nem tudni pontosan, hogy ki vagy kik is állították le, de egy dolog azonban biztos:  A Sporthivatal akkori elnöke, Egri Gyula írta alá azt a Papp Lászlóról szoló feljegyzést, aminek az utolsó néhány sora így hangzott:...."Ha minden kisérlet eredménytelen marad akkor bizonyos feltételek teljesítése után adminisztratív eszközökkel akadályoznánk meg  további hivatásos ökölvívóként való müködését...."<br>Papp László-t a világ bármely pontján ismerték, szerették és tisztelték, ő volt a magyar sport egyik legnagyobb, talán egyértelműen a legnagyobb alakja...Egyizben a The Ring magazin a hónap bokszolójának is megválasztotta (ezt azóta sem sikerült elérnie magyar bokszolónak)...Profi pályafutása mind a 29 mérkőzésén veretlen maradt...és szinte mindenkiben az a kérdés merül fel elsőként, hogy vajon világbajnok tudott volna-e lenni?...A "bajnokságra két riválisa volt" Giardello és Tiger (illetve a 3. az akkoriban alakuló nagyváltósúly "első" "világbajnoki" címéért Ted Wright. Wright-ot nagyvalószínűség szerint megverte volna.)...Nehéz egy ilyen kérdést (talán lehetetlen is) bizonyosan megválaszolni, hisz Pappnak sajnos az "igazi megmérettetése" elmaradt, de a szakértők nagyrésze úgygondolja, ha a ringben összekerült volna Giardello-val, reális esélye volt arra, hogy le is győzte volna Joey Giardello-t...

[leibigab]

Gene Fullmer:   Fehér börű, Származását tekintve mormon, Amerikából a Utah állambeli West Jordan-ből. Technikailag, a verekedőkhöz hasonlóan ő sem túl képzett, de agresszív, durva és ő is kőkemény. A 30.-ik mérkőzésén szenvedte el első vereségét a nagyon jó Gil Turner ellen, de a következő meccsén azonnal visszavágott neki. 1957-ben szerezte meg a bajnoki címet, Robinson pontozásos legyőzésével. Sugar Ray azonban visszavágott neki is, mégpedig a boksztörténelem egyik legprecízebb balhorgával...Ezután már "csak" az NBA világbajnoki címét tudta megkaparintani, úgy, hogy elkalapálta a sziklakemény Basilio-t (1959-ben az év mérkőzése volt) és legyőzte Robinson-t is. Később, a 60-as évek elején Dick Tiger-el vívott 3 mérkőzéses sorozatban maradt alul, ezután be is fejezte a pályafutását. 64 mérkőzéséből 55 a győzelmek száma. (pfff, nagyon megverte a volt remek váltósúlyú bajnok Benny Kid Paret-et, sokak szerint az a verés is "erősen" hozzájárult Paret következő mérkőzésén 4 hónappal később (Griffith ellen) bekövetkezett halálához...szinte szó szerint összetörte Fullmer. Öccse, Don Fullmer is profi bokszolóvá lett, Nino Benvenuti ellen (szintén középsúlyban) a világbajnoki címmérkőzésig is eljutott.)<br><br>Emile Griffith:   Színesbörű ökölvívó aki  Virgin szigetekről származott, de New York-ban élt. Rendkívül hosszú pályafutása volt neki is, végig bokszolta szinte a 60-as és a 70-es éveket. Évekig váltósúlyú bajnok, majd Tiger legyőzésével 1966-tól 1968-ig a középsúlyban is bajnok. Ő is nagyon jó ellenfelek sorát győzte le, rendkívül technikás versenyző. 1964-ben az év bokszolója, 1967-ben Benvenuti ellen az év mérkőzését vívta...Az ő nevéhez fűződik a 60-as évek egyik leghírhedtebb bokszhalálesete, mikor szinte agyonverte az előbb már említett Paret-et. (Paret-el gyűlölték egymást, mert ellenfele a civil foglalkozására nézve tett sértő megjegyzéseket (Griffith civilben női kalapkészítő volt). Emile a ringben "vett elégtételt" a sérelemért.  A már szédült ellenfelét tovább ütötte, mígnem az beverte a fejét a kötelet tartó vasba...a bíró egyszerűen nem tudott "időben" közbeavatkozni, miközben Griffith abban a pillanatban megakarta semmisíteni az ellenfelét...Paret kómába esett, majd néhány nappal később belehalt a sérülésébe.) 1964-ben ő volt év bokszolója.<br><br>Carlos Monzon:   Magas, szikár versenyző Argentínából, aki a 70-es években uralta a súlycsoportot. 1970-től 1977-ig világbajnok. Stílusát tekintve, egy telitalpon álló, de ügyesen ellépegető, "hosszú egyeneseket osztó" nagyütőerejű versenyző. Mintha Larry Holmes és Julio Cesar Chavez "egyesült volna" a személyében. Nem különösebben látványos, de hatékony. 1970-ben az év mérkőzésével (Benvenuti ellen) lett világbajnok és verte végig a 70-es évek legjobb középsúlyú bokszolóit, és mindezt előszeretettel tette Európában. (köztük mindenidők legjobb váltósúlyúi között jegyzett Napoles vagy éppen Briscoe, Griffith és Benvenuti...) 1977 nyarán világbajnokként visszavonult...1988-ban feleségét holtan találták házuk erkélye alatt, Monzon-t pedig gyilkosságért 11 évre ítélték. 1995-ben miután eltávozásra kiengedték, autóbaleset áldozata lett. 100 mérkőzéséből mindössze 3-at veszített el, azt is csak pontozással és a pályafutása korai szakaszában. (Jó barátja volt a színész Alain Delon, több mérkőzését is ő szervezte.) Sokáig a nevéhez fűzödött az, hogy a legtovább volt a súlycsoport bajnoka illetve a legtöbbször védte meg a címét a kategóriában. (Hopkins-nak sikerült ezeket megdönteni, de Monzon javára legyen mondva, Bernard "nem volt végig undesputed") 1972-ben az év bokszolója.

[leibigab]

Rocky Graziano: (eredeti neve Thomas Rocco Barbella) Olasz származású amerikai a New York-i Bronx-ból. Szegény családból származott, apjuk 6-8 éves gyermekeit egymással "bokszoltatta" és fogadott a részeg haverjaival, hogy melyik "lúrkó" üti ki a másikat. "Itt", és az utcán tanulta meg a "kőkemény, verekedő stílus" alapjait. (Jellemző a "környék" keménységére, hogy gyerekkori barátja volt a szintén ebben az időszakban "tevékenykedő" "Bronxi bika" néven ismerté váló Jake LaMotta. (róla is nemsokára szó lesz) Graziano előszőr különféle "zugmérkőzéseken" tűnt fel, majd a seregben kezdődött ökölvívó karrierje. Váltakozó sikerrel "indult" a profik között, de, amikor 1945-ben legyőzte a reménység Billy Arnold-ot, további remek győzelmek sorozatával kiérdemelte, hogy megmérkőzzön a középsúlyú bajnokságért. A trónon Tony Zale, az "acélember" ült akkoriban. 3 mérkőzéses sorozatuk ( 1946/47/48 ) a sportág klasszikusai között. (egyik sem ment végig, 2-1 lett Zale javára.)  Háborújuk annyira kemény volt, hogy szinte mindkettőnek "felemésztették" az energiáját. Rocky ezután még visszakapaszkodott a legjobbak közé, de 1952-ben Robinson "végérvényesen" megállította. (1946 és 1947-ben vívott Zale elleni mérkőzése lett az év meccse, míg az 1946-os meccsük 6. menete és a Fusari ellen a 10.  1949-ben az év menete)<br><br>Marcel Cerdan:   A franciák büszkesége, de Algériában született. Már gyerekkorában előszeretettel püfölte a zsákot, ha idősebb, ökölvívó testvére megengedte neki. Már 18 éves korában profi, majd váltó és középsúlyú Európa bajnok, később 1948-ban (miután valósággal összetőrte a sziklakemény "acélembert") középsúlyban világbajnok. Nem ülhetett sokáig a trónon, mert nemegészen 1 évvel később "jött" LaMotta...Cerdan válla már az első menetben elszakadt, noha még 9 meneten át ellenállt, de ez kevés volt a "dühöngő bika" ellen. A visszavágóra utazva repülőgépszerencsétlenség áldozata lett, 33 éves volt. (A Cerdan családot üldőzte a végzet. Fél évvel később 2 testvére is meghalt, majd következett a 3. néhány évvel később) (Nagy szerelme volt a francia sanzonénekesnő Edit Piaf. Fiából is "ismert" bokszoló lett. A Zale elleni mérkőzés az év meccse lett.) Testfelépítése, ereje, a "mi" Papp Lacink-ra emlékeztet...112 mérkőzéséből mindössze 4-et vesztett el. <br><br>Jake LaMotta:  (Giacobe LaMotta) "The Bronx Bull"...Ismét egy olasz-amerikai a 40-es 50-es évekből, és szintén egy könyörtelen verekedő...Bármelyik szakértőnek, ha egy 10-es listát kell felállítania arról, hogy ki volt mindenidők legütésállóbb bokszolója, Jake LaMotta biztos, hogy szerepelni fog rajta...106 profi meccséből mindössze 1 alkalommal (pályafutása végén) került padlóra. Kezdetben váltósúlyúként bokszolt, majd Cerdan legyőzésével középsúlyban lett bajnok, de mindössze 2 címvédés után jött a régi rivális Sugar Ray Robinson és megfosztotta őt a koronától. (Robinsonnal 6-szor mérkőzött, egy ízben le is győzte, csoda, hogy nem lett tőle "cukorbeteg".) Robinson csak úgy nevezte, hogy a "kalapácsfejű"...Stílusát tekintve: "Egyirányú bokszoló", aki csak előremenve tudott harcolni...leeresztett kezekkel, görnyedten, nyújtott nyakkal a homlokát "odatéve" ment előre, "hátha szétzúzza" az ellenfél az öklét a fején...így jellemezhető: Vagy "átrágom" magam rajtad, vagy szétvered a fejemet, de az neked is fájni fog...Bokszolói pályafutása után, "amatőr komikusként" mulatókban lépett fel. 1950-ben a Dauthuille elleni mérkőzése az év meccse és az utolsó menet az év menete volt. (Dauthuille pontozással vezetett ellene az utolsó menetig, mikor megindult a "bika"...a francia 13 másodpercel a vége előtt összeomlott.) Életrajzi filmje (DeNiro-val a főszerepben) oscar díjjat "zsebelt be". <br><br>Sugar Ray Robinson:   (eredeti neve Walker Smith jr.) Színesbörű, NewYork Harlem negyedéből származik. A "sugar" becenév legjelentősebb képviselője. A boksz egyik "aranykorának" 40-es 50-es 60-as évek, és egyben mindenidők egyik legnagyobb bajnoka. Elegáns stílus, páratlan kéz és lábgyorsaság  és technika jellemzi. Hosszú évekig váltó, majd 1951 és 1960 között megszakításokkal középsúlyban is világbajnok. Kora legjobbjait verte végig (hosszú lenne az általa legyőzött nagyágyúk listája), híres volt a revansairól is. (1951-ben az év bokszolója, mindkét Basilio elleni mérkőzése pedig az év meccse...és, ha felmerül a kérdés, hogy ki volt súlycsoporttól függetlenül mindenidők legnagyobb bajnoka, a szakértők nagyrészének 2 név ugrik be először...Muhammad Ali és Sugar Ray Robinson...200 mérkőzésből csak 19-et vesztett (ebből tízet a hosszú pályafutása utolsó 3 évében) és azon kevesek egyike, aki több mint 100 KO győzelmet aratott.

[leibigab]

Bob Fitzsimmons:  alias "szeplős Bob". Normál alapállású az 1800-as évek vége és az 1900-as évek elejéről. A boksztörténelem első olyan bajnoka akinek 3 különböző súlyban is sikerült világbajnoki címet szereznie. (középsúly 1891-97 / nehézsúly és félnehézsúlyban) Könnyebb súlya ellenére nehézsúlyúak ellen is sikeresen mérkőzött. (Bár, mint ezt a későbbiekben "látni fogjuk", ez nem volt ritkaság egészen a 60-as évekig) Angliában született, majd Új Zélandra vándorolt és kezdte meg ökölvívó pályafutását. Mikor "új" hazájában már nem talált ellenfelet, vándorolt át Amerikába. Patkolókovács volt, pipaszár lábon izmos "nehézsúlyú felsőtest". Nagyütőerejű, a "solar plexus" (gyomorszáj) ütés "feltalálója".  50 éves elmúlt, mikor még mindig mérkőzött, később a színjátszás kötötte le. 1883 és 1914 között profi, visszavonulása után 3 évvel halt meg.<br><br>Stanley Ketchel:   (eredeti neve Stanislaus Kiecal) Lengyel bevándorlók gyermeke, a század eleje és a súlycsoport egyik legnagyobb alakja. Karrierje egy vásári ökölvívóbódéból indult. Senki nem tanította bokszolni, széles ívben ütött horgokkal rohamozta az ellenfeleit. Az első 45 mérkőzéséből mindössze hatan állták ellene végig a teljes menetszámot. Ki is érdemelte a Michigani orgyilkos becenevet. Ütőerejére jelemző, hogy a félnehézsúlyú bajnok Philadelphia Jack O'Brian-t csak a gong mentette meg a kiütéstől és le tudta ütni a nála 20 kilóval nehezebb nehézsúlyú világbajnok Jack Johnson-t is. 1908 és 1910 között volt bajnok, de fiatalon, mindössze 24 éves korában halt meg. (Szerelemféltésből, hátulról lőtték agyon az "orgyilkost".)<br><br>Harry Greb:   (Edward Henry Greb) Ő nem rendelkezett Robinson tehetségével, vagy Ketchel erejével, de mégis a súlycsoport egyik legnagyobbika. Ütőereje nem volt különleges, gyorsasága viszont hihetetlen volt, és bevetette a piszkos trükköket is.  Olyan neves ellenfeleket győzött le mint, Johnny Wilson, Mickey Walker, Tommy Loughran, Ted Moore, Jimmy Slattery, Johnny Papke és az egyedüli akinek sikerült legyőznie a későbbi nehézsúlyú bajnok Gene Tunney-t... (edzőkesztyűzésen Jack Dempsey-t is "móresre tanította".)  16 egykori, vagy későbbi világbajnok ellen győzött. Az a legenda terjedt róla el, hogy soha nem edzett, a gyakori mérkőzésekkel tartotta magát formában. (Átlagban évi 22 mérkőzést vívott és összesen 299-et.) (A legendát viszont cáfolják a róla edzőteremben készült képek) 1923-26 között volt bajnok, pályafutásának utolsó 4-5 évét úgy verekedte végig, hogy az egyik szemére vak volt. 32 éves korában a műtőasztalon halt meg. (1925-ben 65 ezer néző előtt pontozással legyőzte az akkori váltósúlyú bajnok Mickey Walker-t. A történet szerint este egy kocsmában öszzeakadtak, rövid szóváltás után csupasz ököllel az utcán folytatták a küzdelmet.)<br><br>Tiger Flowers:   (Theodore Flowers) Fordított alapállású, a súlycsoport "első" színesbőrű bajnoka. 1926 közepén Greb legyőzéséval lépett fel a trónra és fél évvel később már adta is tovább a koronát Walker-nek. Olyan jó középsúlyú bokszolók ellen ért el sikereket, mint Greb (2-szer is) Jock Malone, Lou Bogash, Frank Moody, Johnny Wilson, vagy döntetlen a félnehézsúlyú Maxie Rosembloom ellen. Lelkész volt, innen a beceneve is. (Georgia-i "diakónus") Nagyszerű versenyző létére kevésbé vált ismerté, mert rövid ideig védte a címet és olyan bajnok volt előtte mint Greb és olyan követte, mint Walker. Közel 120 győzelme mellett mindössze alig több mint egytucatszor kapott csak ki. 1927 novemberében, az utolsó mérkőzése után 4 nappal egy jelentéktelennek tűnő szemöldökoperáció közben, 32 évesen halt meg.<br><br>Mickey Walker:   Ír származású amerikai, beceneve a "játékbulldog". 1926-31 között középsúlyú világbajnok, legyőzte a kor legjobb 160-170 font-os harcosait. 1922 végén Jack Britton legyőzésével váltósúlyban lett világbajnok, később a Greb-et legyőző Flowers ellen megszerezte a középsúlyú koronát. Félelmet nem ismerő harcos volt, aki nálánál jóval nagyobb bokszolók ellen is kiállt, nemegyszer sikerrel. Döntetlent ért el a későbbi nehézsúlyú világbajnok Jack sharkey ellen és olyan nehézsúlyúakat győzőtt le, mint De Kuh, Uzcudun, Levinsky, KO Christner, Risko, Weinert.... Népszerű ember és megrögzött nőcsábász, 7-szer nősült. 1935-ben, visszavonulása után a hobbijának a festészetnek élt, abban is sikeressé vált. (Bohém életét jól jellemzi, hogy miután 1926-ban pontozással kikapott Pete Latzo-tól, állítólag komoly másnaposságtól küzdve lépett aznap este a ringbe.)

[leibigab]

[quote author=Edgegod link=board=profiboksz;num=1093642517;start=0#6 date=08/30/04 ť 12:04:48]Leibigab<br><br>Charley Burley vajon miért van ennyire elöl a listán? Ha jól tudom még világbajnoki címmeccse sem volt soha és mégis begyüjtött jópár zakót.[/quote]<br><br>Charley Burley is "az a fajta" bokszoló, aki "meglehetősen jó volt" de mégis, "kevésbé" vált ismerté. ("Régen" is volt,  Joe Louis is akkor bokszolt, háború is volt, világbajnok sem volt, a felvételek sem túl gyakoriak róla...) Olyan jónevű versenyzőket győzött le, mint a későbbi váltósúlyú bajnok Fritzie Zivic vagy a jövő középsúlyú bajnoka Billy Soose vagy éppen a fiatal Archie Moore-t...vagy az akkori szintén nagyon jó versenyzők sorát...mint pl.: Holman Williams / Jackie Burke / Baby Kid Chocolate / Harvey Massey / J.D. Turner...de megmérkőzött ő a jövő nehézsúlyú világbajnokával, Ezzard Charles-al is. (Charles mindkétszer "csak" pontozással tudott fölékerekedni.) És szintén nem akárkiktől kapott ki... (Pl.: Jimmy Bivins legyőzte, de ő is Burley-hez hasonlóan kevésbé ismert versenyző (szintén néger) ő sem lett bajnok, de pl őt is mindenidők legjobb 50 nehézsúlyú bunyósa között tartják számon..."a legjobbak akik soha nem lettek bajnokok" között pedig meglehtősen előkelő helyen szerepel(ne) mindkettő....Változatos a karrierjük, hisz győztek a legjobbak ellen, de ugyanakkor kaptak is ki a "legjobbaktól".)<br>Az tartják róla, hogy akkoriban Burley "túl jó és túl fekete volt"! (Korának egyik legjobb színesbörű harcosa...)

[edge]

Leibigab<br><br>Charley Burley vajon miért van ennyire elöl a listán? Ha jól tudom még világbajnoki címmeccse sem volt soha és mégis begyüjtött jópár zakót.

[leibigab]

Papp László amatőr korában nagyváltósúlyban és középsúlyban is egyaránt bokszolt. <br><br>(Nagyváltósúlyban: 1952 és 1956 Olimpiai bajnok, 1951 Európa bajnok, 1952 / 1953 / 1955 / 1956 Magyar bajnok)<br>(középsúlyban: 1948 Olimpiai bajnok, 1949 Európa bajnok, 1946 / 1947 / 1954 Magyar bajnok)<br><br>A The Ring magazin 2000 végén összeállított mindenidők legjobb középsúlyú bokszolóinak a ranglistája:<br><br>1.  Harry Greb<br>2.  Sugar Ray Robinson<br>3.  Carlos Monzon<br>4.  Marvelous Marvin Hagler<br>5.  Jake LaMotta<br>6.  Charley Burley<br>7.  Tiger Flowers<br>8.  Stanley Ketchel<br>9.  Mickey Walker<br>10. Billy Conn<br>11. Marcel Cerdan<br>12. Tony Zale<br>13. Emile Griffith<br>14. Dick Tiger<br>15. Gene Fullmer<br>16. Bernard Hopkins<br>17. Rodrigo Valdes<br>18. Bob Fitzsimmons<br>19. Tommy Ryan<br>20. Joey Giardello<br><br>És akik még szóbakerültek...Carmen Basilio / Bennie Briscoe / Les Darcy / "The Nonpareil" Jack Dempsey / Mike Gibbons / Rocky Graziano / Roy Jones / Carl Bobo Olson / James Toney / Holman Williams...<br><br>(Papp Laci, igaz, hogy profiként veretlen maradt, le is győzött néhány jónevű versenyzőt is, de az igazi nagy megmérettetése sajnos elmaradt...Ha megmérkőzhetett volna a világbajnoki címért és legyőzte volna Giardello-t (ellene lett volna a nagyobb esélye)  vagy Tiger-t, akkor valószínűleg a mindenidők legjobb középsúlyú profibokszolóinak a listájára is felékerülhetett volna...így meg kell elégednünk, azzal, hogy mindenidők legeredményesebb amatőr bokszolói között jegyzik a nevét.)  <br>

[edge]

Hmmm... végülis feltehetjük, de én úgy tudom (persze lehet, hogy nem így van), hogy Papp Laci amatõrként nagyváltóban bunyózott. Magyar versenyzõt amúgy sem biztos , hogy jó egy ilyen szavazáson szerepeltetni, mivel néhányan gondolkodás nélkül rá szavaznak, bármi is legyen a kérdés. Így pedig nem a valós viszonyokat, hanem csupán az olvasók hazafiasságát mérné a szavazás. <br><br>Ui: a Ring magazin -tudtommal- sajnos nem sorolja minden idõk legjobb 20 középsúlyúja közé Papp Lacit.

[bandi78]

Edge, ne legyunk mar nevetsegesek, Papp Laci miert nincs a listan?!  >:(<br>A WBC szerint O volt a vilag legjobb amator es hivatasos okolvivoja kozepsulyban. Annyit csak megerdemelne, hogy erre a listara felkeruljon, nem?<br>Mellesleg nalam is Hagler a nyero. Felelmetes, hogy mire volt kepes a ringben. Kb. olyan votl, mint Tyson: fel tudta tuzelni a nezoket. Ma sem artana par ilyen bunyos

[dp]

Nálam is Hagler a nyerő.Talán a legméltóbb erre a címre a teljesítménye és hozzáállása alapján.

[Erwin]

Nálam Hagler a legjobb középsúlyú bunyós,de a kedvencem viszont egyértelműen Papp Laci.Én legszívesebben őrá adtam volna szavazatot. :'(

[edge]

Mit gondolsz ki volt minden idõk legjobb középsúlyúja? Brutálisan erõs a mezõny Szavazzatok!