A legjobb pehelysúlyú

[leibigab]

Edge<br><br>Hogy te mikre nem gondolsz (talán lehet benne valami), de akkor azt is vegyük figyelembe, hogy ezek a régebbi bajnokok, noha technikailag képzetlenebbek, de fizikálisan jóval szívósabbak/erősebbek "újkori" társaiknál, hisz a század elején a kesztyűk is kisebbek voltak, a menet szám is jóval több volt, több mérkőzést vívtak és a "kicsik" (pehelysúly/könnyűsúlyúak is) nehézsúlyúakkal is sparringoltak nem egyszer (sőt)...a "taktikázás" is kevesebb volt, hogy ez ellen, meg az ellen védem meg a címet"...többségük nem milliókért lépett szorítóba és nem "kényelmesedtek el" miután megszedték magukat...sokszor az utcán pusztakézzel is megvívták a maguk küzdelmeiket...és úgye minnél többet bunyózik valaki utcán, vagy akár a ringben, annál rutinosabb/keményebb lesz...

[edge]

Elsõsorban a legrégebbi bajnokokra gondoltam a "nem láthattak"-nál:<br><br>Terry McGovern  1900-01 <br>George Dixon 1892-97, 1898-1900 <br>Jim Driscoll  Brit bajnok 1907-13 <br>Abe Attel  1903-04, 06-12<br><br>Ebbõl az idõszakból még a nehézsúlyúakról is alig van értekelhetõ felvétel.<br><br>Valamint én azt is számításba venném egy ilyen listánál, hogy abban az idõben minden bajnok amerikai vagy brit volt.. most pedig az alsóbb súlycsoportok 70-80%-a mexikói, dél-amerikai, ázsiai bunyósokból kerül ki. Szerintem az akkori közlekedési, infrastukturális, stb. viszonyok miatt sokkal kisebb és emiatt gyengébb mezõnybõl került ki a bajnok.

[leibigab]

Edge<br><br>Véleményem szerint, ez a lista "meglehetősen friss" még a mai klasszisokhoz, igazából a pályafutásuk után, vagy a kései szakaszukban alakul ki róluk a "reálisabb" kép. (Gondoljunk csak Mike Tyson-ra. A csúcsonlévő Tyson-t sokan nagyon-nagyon jónak tartották (főleg, amíg veretlen volt, nem derült ki igazán, hogy mi a gyengéje), ma már mindenidők 10 legjobb nehézsúlyú bokszolója közé sem fér be sok helyen.  Úgygondolom, hogy kicsit pl. Hamed-del is hasonló a helyzet. Hosszú ideig veretlen volt, ezért nagyon jónak tűnt (noha a legyőzött ellenfelei minőségén lehetne vitatkozni, igaz, őket mondhatni meggyözően verte), de aztán jött Barrera és akkor már egyáltalán nem tűnt legyőzhetetlennek. Most mondhatnánk, hogy de akkor már pályafutása végefelé járt...de, szerintem nem tűnt ő akkor sem rossz formában lévőnek, és Barrera megmutatta nekünk, mit kell ellene bokszolni, hogyan lehet őt legyőzni. Elszenvedte az első verést és onnan azóta sem tudott talpraállni...(Ha, előbb találkoztak volna, vagy akár Morales-szel akkor ma lehet hogy talán már senki sem erőltetné, hogy ott legyen a legjobbak között...) Egy bajnokot az tesz igazán nagy bajnokká, amikor kiderül róla, hogy akár vesztes helyzetből is képes fordítani, vagy egy vereség után is képes visszakapaszkodni a csúcsra...<br>Az ilyen listáknál természetesen szerepet játszik a nosztalgia, bizonyos méretű elfogultság is.  Azt nem tudom én sem, hogy ezek közül a bokszolók közül a lista összeállítói mennyit láttak, mennyit nem láttak, de jónéhányat akár élőben is láthattak bokszolni, míg amerikában van a Jim Jacobs féle bokszfilm gyűjtemény ami a világon az egyik legnagyobb, és ahoz ha nagyon akarnak, valószínűleg hozzá is férhetnek. (úgyhogy, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy 5-16mm-es filmeken megnézhették akár az itt szereplő összes bajnokot is.) (Főleg abból kiindulva, hogy mi itt magyarországon láthattunk jónéhány felvételt, és ahoz képest a mi gyűjteményünk mondhatni szinte nulla.)<br>(Bevallom őszintén, hogy így kapásból a listáról ha emlékezetem nem csal, pl. Chalky Wright-tól (bár tőle lehet) Abe Attel és Ernesto Marcel-ről biztos hogy nem láttam még felvételt, a régebbiekről is csak keveset.)

[edge]

Ez a Ring magazinos listán elég furcsa, mivel kb. a fele 1940 elõtti versenyzõ akiknek egy részétõl nemcsak hogy mi, de még a lista készítõi sem láttak valószínûleg mérkõzést. Valamint az is érdekes pl. hogy a Hamed, Barrera, Morales trióból senki sem került bele (Hamed kb. pont az az elõtti idõszakban -2000 tájékán- volt a csúcson) még a "szóbakerültek" közé sem.

[leibigab]

2001 végén az amerikai The Ring magazin szakíró gárdája összeállította mindenidők legjobb pehelysúlyú bokszolóinak 20-as listáját. Nézzük, hogy ők kiket tartanak a legjobbaknak:<br><br>1.   Willie Pep  1942-48, 49-50<br>2.   Henry Armstrong  1937-38<br>3.   Sandy Saddler  1948-49, 50-57<br>4.   Freddie Miller  1934-36<br>5.   Kid Chocolate  NewYork állam világbajnoka 1932-34<br>6.   Johnny Kilbane  1912-23<br>7.   Salvador Sanchez  1980-82<br>8.   Alexis Arguello  1974-76<br>9.   Eusebio Pedroza  1978-85<br>10. Johnny Dundee  1923-27<br>11. Terry McGovern  1900-01<br>12. George Dixon 1892-97, 1898-1900<br>13. Vincente Saldivar  1964-67, 70<br>14. Chalky Wright  1941-42<br>15. Azumah Nelson 1984-88<br>16. Petey Sarron  1936-37<br>17. Battling Battalino  1929-32<br>18. Jim Driscoll  Brit bajnok 1907-13<br>19. Abe Attel  1903-04, 06-12<br>20. Baby Arizmendi NewYork állam bajnoka 1934, 1935-36 California-Mexico állam világbajnoka 1935-36<br><br>És aki még szóbakerült: Tony Canzoneri / Bobby Chacon / Young Corbett II / Antonio Esparragoza / Johnny Famechon / Eder Jofre / Danny Lopez / Ernesto Marcel / Ruben Olivares / Sugar Ramos<br><br>És mint látható, a mai klasszisoknak nem sikerült 2001 végén még bekerülniük mindenidők legjobbjai közé. Talán majd a legközelebbi összeállításnál esetleg már találkozhatunk Barrera, Morales vagy esetleg Hamed nevével is, de úgygondolom,  hogy mivel nagyon erős ez a mezőny, nem közvetlen az élbolyba sorolják majd be őket.

[leibigab]

Willie Pep:   (eredeti neve: William Papaleo) Olasz származású amerikai, fehérbőrű versenyző, világbajnok 1942-48 és 1949-50 között. Mindenidők egyik legtechnikásabb pehelysúlyú bokszolója, a legjobb lábtechnikával. 1945-ben ő az év bokszolója, Saddler-rel vívott mérkőzéssorozatuk a sportág klasszikusai között található.<br><br>Sandy Saddler:   (Joe Saddler) Színesbörű versenyző, aki Bostonban született, de a NewYork-i Harlemben nőt fel. Ő uralta a súlycsoportot az 50-es években, világbajnok 1948-49 és 1950-57 között. A pehelysúlyhoz képest meglehetősen magas aki jó volt belharcban és a távoli ütésekben is.  A brutális ütőereje az, ami a legfőbb fegyvere volt. Nagyon jónevű könnyűsúlyú bokszolókat is szinte összetört. (Az áldozatai listáján ott szerepelt többek között Pep, Joe Brown, Lauro Salas, Paddy DeMarco, Flash Elorde is.) Nem vetette meg a ringbéli csibészséget sem. A súlycsoportoktól függetlenül mindenidők legjobb ütői közé sorolják. Azon kevesek egyike, aki átlépte a 100 kiütéses határt.<br><br>Vincente Saldivar:    Mexikói származású, fordított alapállású versenyző, aki a 60-as éveket uralta. Technikailag képzett 1964-1970 között világbajnok. Legyőzte Sugar Ramos-t, Raul Rojas-t, Winstone-t (3-szor is) és a kitünő Johnny Famechon-t is. 37 győzelem mellett, mindössze 3 vereséget szenvedett, abból kettőt az utolsó 3 meccsén.<br><br>Danny Lopez:   Fehérbörű amerikai, "kis vörös" versenyző. Kemény ütések, szív, és nem túl jó védekezés jellemezte a 70-es évek egyik legizgalmasabb harcosát. 1976-tól 1980-ig a WBC világbajnoka. 1979-ben Mike Ayala elleni győzelmével ő kapta az év mérkőzése címet. 42 győzelméből 39-et idő előtt aratott. 1980-ban Salvador Sanchez vetett véget az uralkodásának.<br><br>Salvador Sanchez:   Ismét egy mexikói. Az előzőleg említett Lopez kiütésével robbant be a köztudatba. (Lopeznél klasszisokkal jobb volt az ellene vívott mérkőzéseken) "Elegáns" stílus és nagy ütőerő jellemezte. Lopez mellett olyanokat győzött le, mint Castillo, LaPorte, Wilfredo Gomez, Azumah Nelson (és Felix Trinidad sr.) Mindössze két évig tudott a csúcson maradni, mikor 1982 nyarán a Porsche-ja összeütközött az országúton egy teheratóval. 23 évesen talán még a csúcsra sem ért fel, mikor meghalt. Vajon milyen jó lehetett volna még? 1981-ben Ray Leonarddal holtversenyben ő az év bokszolója.  44 győzelem mellett mindössze egyszer veszített. (pontozással)<br><br>Eusebio Pedroza:   színesbörű versenyző Roberto Duran hazájából,  Panamából.  Normál alapállású, aki nem Sanchez, nem annyira kecses, pl. mint Arguello és nem annyira álhatatosak az ütései mint pl. Lopeznak, hanem ő nyugodtan és keményen odaállt és győzött le olyan jó minőségű ellenfeleket mint: Lockridge, Laporte vagy Olivares. 23 évesen próbálkozott először megszerezni a bajnoki koronát harmatsúlyban, akkor még kikapott a félelmetes Zamora-tól, de két évvel később már sikeresen vette az akadályt és lett pehelysúlyú bajnok. WBA címét 7 éven keresztül sikeresen védte.<br><br>Azumah Nelson:   Az Afrikai Ghana-ban született ez a színesbörű versenyző. Normál alapállású, ő nem rontott fejetlenül előre, hanem akcióit balegyenesekkel előkészítette, és ha az sikeres volt, akkor támadott. 1984 és 87 között pehelysúlyú bajnok, majd 1988-90/90-94/ és 1994-96 között nagypehelysúlyú világbajnok. Legyőzte Villasana-t, Wilfredo Gomez-t, LaPorte-t, Martinez-t, McDonell-t, Fenech-t, Grove-t és Gabe Ruelas-t is...beceneve, egyszerűen csak "a professzor"...

[edge]

A témához kapcsolódóan felkerültek ftpre a következõ meccsek összefoglalói:<br><br>Sanchez vs Gomez<br>Sanchez vs Danny Lopez 2<br>Saddler vs Pep 4

[edge]

Nálam a TOP5 így fest:<br><br>1, Salvador Sanchez<br>2, Sandy Saddler<br>3, Willie Pep<br>4, Erik Morales<br>5, Marco A. Barrera<br><br>Salvador Sanchez 16 évesen kezdte a karrierjét és két év alatt az elsõ 18 meccsébõl 17-et kiütéssel nyert meg (pehelysúlyban ez nem túl gyakori ). Igaz ezután becsúszott az egyetelen versége (egy megosztott pontozásos vereség, mely a mexikói bantamsúlyú bajnoki címért zajlott) de Sanchez ekkor is mégcsak mindössze 18 éves volt. A következtõ két évben továbbra is megállíthatatlanul haladt elõre, majd 20 évesen megszerezte a WBC pehelysúlyú bajnoki övét a szintén a listán szereplõ KO király Danny Lopez kiütésével. Ezt követõen 9-szer védte meg ezt a címet, többek közt Danny Lopez (másodszor is kiütötte), Wilfredo Gomez (Gomez mérlege a mérkõzés elõtt 32-0-1 (32 KO) volt), valamint a szintén a listán szereplõ Azumah Nelson ellen. Korai halála (23 éves korában autóbalesetben hunyt el) ellenére minden idõk egyik legnagyobb p4p bunyósaként tartják számon. Teszek majd fel róla a napokban ftpre néhány összefoglalót .<br><br>A másik két legenda közül azért helyeztem egy leheletnyivel Saddlert elõbbre (akinek 103 KO gyõzelme páratlan és utolérhetetlen ilyen alacsony súlycsoportban), mivel 4 mérkõzésükbõl 3-szor legyõzte a brilliáns lábmunkával, ám nem túl kiemelkedõ ütõerõvel rendelkezõ Pepet.

[hayimpapa]

Morales az egyik nagy kedvencem, gondolkodtam is, hogy őt tegyem a legjobbnak. De mivel all-time ranglistáról beszélünk, ezért Pep egyértelműen a legjobb. Nem értem, hogy vezethet Morales (aki szintén TOP3-as) ennyivel.

[Erwin]

Én Barrerával kapcsolatban elfogult vagyok,de Willie Pep rekordja is tiszteletet parancsoló.Nálam Hamed is ott lenne a top 5-ben,de ahogy eltűnt a színről,az nagyon nem tetszett. :-/

[Tommy_Carrot]

Alexis Arguello.<br><br>Igaz, hogy több súlycsoportban is vitézkedett, de talán pehelysúlyban volt a fénykora. Szerintem jó eséllyel kiállhatna bárki ellen fentiek közül.

[edge]

Ki volt minden idõk legjobb pehelysúlyú bunyósa?<br><br>A jelöltek mérlege:<br><br>Willie Pep             230 (KOs  65)  11  1<br>Salvador Sanchez   44 (KOs  32)    1  1<br>Sandy Saddler      145 (KOs 103)  16  2<br>Erik Morales           46 (KOs  34)    1  0<br>Naseem Hamed       36 (KOs  31)    1  0<br>Vicente Saldivar     37 (KOs  26)    3  0<br>Azumah Nelson       39 (KOs  28)    5  2<br>Danny Lopez          42 (KOs  39)    6  0<br>Marco A. Barrera     58 (KOs  41)    4  0<br>Eusebio Pedroza      41 (KOs  25)    6  1<br><br>Indoklást, egyéb javaslatokat írjatok bátran (Leibi: ha esetleg ráérsz, akkor megint jöhet egy hasonló kis ismertetõ a jelöltekrõl )<br><br>ui: mielõtt vki PacMant hiányolná a listáról: még 1 éve sincs pehelyben, ezért nem került fel