A Nagy Könyv

[supras]

Nem tudtok nekem valami jó kis sorozat gyilkosos könyvet. ami igazi emberről szól.

[greg]

Sajnos totál kimaradt az életembõl ez a mûsor, pedig szeretek olvasni. <br><br>Jack Kerouac: Úton - ját nevezték? Gondolom nem...

[donvito]

[quote author=gallien link=board=offtopic;num=1110442872;start=15#18 date=04/25/05 ť 19:13:31]Hihetetlen, hogy milyen műsort sikerült csinálni az MTV-nek. Amikor megláttam a kölyköket a feliratozott pólóban, azt hittem sorverseny lesz...<br><br>Siralmas volt, de tényleg. Egy nagyszerű kezdeményezést nyírtak ki villámgyorsan.[/quote]<br><br>Nekem tetszet! Mármint a műsor. <br>Nem tudom mi baja van mindenkinek vele? Lehet, hogy öregszem (”...MTV moves too fast, I refuse to understand...”), vagy csak zsigerből utálom a kereskedelmi tévék bohóckodását, de … tényleg gallien, pontosan mi baja is volt a műsornak?<br><br>Engem pl. rádöbbentett, hogy qrva sok magyar könyvet még nem olvastam el!

[gallien]

Hihetetlen, hogy milyen műsort sikerült csinálni az MTV-nek. Amikor megláttam a kölyköket a feliratozott pólóban, azt hittem sorverseny lesz...<br><br>Siralmas volt, de tényleg. Egy nagyszerű kezdeményezést nyírtak ki villámgyorsan.

[supras]

Nem tudjátok annak a könyvnek a pontos címét aminek az elején Ted Bundy van és valamilyen kéjgyilkosok a könyv címe? Valami Olasz vagy Francia ember írhatta. Ha tud valaki erről akkor megköszönném ha segítene.

[ecstasy999]

Az utolsó pillanatban kaptam észbe, de még sikerült szavazatot leadnom itt:<br><br>http://www.bookline.hu/control/news?new ... r><br>Nagy nehezen szûkítettem a listát, de a Kis herceg, a Virágot Algernonnak, az 1984, és az Állatfarm (hiába, Orwell...) között annyira nem sikerült dönteni hogy végül mindre szavaztam egyet-egyet.

[Erwin]

Talán kapcsolódik a topik témájához ez a tipp.Nem olyan régen talált rá húgom erre az oldalra. Nagyon ajánlom főleg a kispénzűeknek, akik szeretnének oltári olcsón viszonylag jó állapotú könyvekhez hozzájutni:<br>http://www.vatera.hu/index.php<br>Ez egy aukciós oldal, ahol lehet licitálni milliónyi termékre, köztük több 100 féle könyvre. Én már kipróbáltam, tényleg jó és megbízható. Olyan könyvek is vannak, amelyeket szerintem máshol nehezen lehetne megtalálni. Érdemes megnézni  :)!

[dp]

Én imádok olvasni. De sajnos csak éjszaka van rá időm.<br><br>Rejtő jenőnek nagyon nagy rajongója vagyok, bizonyos időközönként mindig leveszek egyet a polcról. Örök! http://www.rejto.hu<br><br>Aztán ott a klasszikus Zabhegyező - szerintem mindenkinek el kelle olvasni a15 éves kora körül.<br><br>Különben az első könyv amit elolvastam az a Karl May: A sivatag szelleme című könyv volt. Azt követte még legalább 15 Karl Maytól...<br><br>Másik kedvencem: Ordas Iván: Simonyi óbester<br>Ez szinte kötelező azoknak akik szeretnek olvasni!!!<br><br>Kicsit más stílus, de szeretem a Terminator sorozatot is olvasni. Van vagy 30 könyvem belőle. Ez a képzelt nukleáris háború utáni eseményeket dolgozza fel.<br><br>Van egy másik könyv: Camus: Közöny<br>Ez kemény, rosszabb, mint egy horror kötet. Miután elolvastam eléggé letargikus állapotba kerültem, olyan hatással volt rám a könyv. Bár ez nem tartott sokáig szerencsére. utána annak is örültem, hogy van két kezem! És izgalmat láttam egy szál fában is <br><br>Hirtelen ennyi. De ha eszembe jut még valami akkor azt , megosztom Veletek!<br>

[donvito]

Antoine de Saint-Exupery<br>Éjszakai repülés<br><br>Az élet egyszerű és rút dolgai, a dolgos mindennapok szépen, már-már magasztosan leírva. Azt mondják a stílus maga az ember, így Saint-Exupery gyönyörű ember lehetett. Néha a sírnivalóan közönséges dolgokat gyönyörűnek mutatja, hiszen szépek is lehetnek, de ahhoz, hogy ezt észrevegyük minimum Saint-Exupery-nek kell lennünk. <br>Talán ez volt anno az első könyv, amely megmutatta nekem, hogy egy regény több is lehet, mint maga a történet, amit elmesél. <br><br>És ugye az a lakatlan szigetes dolog ... akkor viszont<br>Richard Bach<br>Illúziók<br>Ha van az Éjszakai repülésnek ellenpólusa, akkor talán ez az a könyv: nem hétköznapi dolgokat abszolút természetesnek beállítani (pl., vannak benne hasznos tanácsok arra az esetre, ha lakatlan szigeten ragadtunk!!! ;D).<br><br>vito

[WNB]

Na...most hogy leírtam, amit gondoltam, a kételkedés miatt rákerestem, hogy találok-e valami hivatásos viszonyítási pontnak kinevezhető valamit Coelho-témában...ezt találtam:<br><br>(Hálják meg, öcsécském...há nem ez vólt áz ésemények válós sorréndje... )<br><br>http://es.fullnet.hu/0150/kritika.htm<b ... i]KÖVETÉSI TÁVOLSÁG M. Nagy Miklós <br><br>Minimalista ezoterika<br>Paolo Coelho: Veronika meg akar halni. Fordította Nagy Viktória. Athenaeum 2000, 2001. 224 oldal, 1690 Ft <br><br>Most egy recenzió erejéig úgy-ahogy elfogadva bizonyos kritikai iskolák alapszabályát, mely szerint a kritikus primer véleménye - tetszik?, nem tetszik? - lényegtelen (és véletlenektől befolyásolt) önéletrajzi vallomás, arra kellene koncentrálnom, hogy szövegeinek mely tulajdonságai révén válhatott a brazil Paolo Coelho - mint azt a fülszövegből megtudjuk - "a világ egyik legnépszerűbb írójává", akinek eddigi 13 könyvét 52 nyelven 32 millió példányban adták el. <br>Adódna egy kézenfekvő és egyszerű válasz: Coelho a maga minimalista nyelvével, amely véletlenül sem hozza zavarba az olvasót - sehol egy leleményes fordulat, meghökkentő kép, marginális rétegkifejezés, sehol egy kis nyelvi őrület (ez utóbbi különösen fontos, hiszen a szerző egész direkten arra biztatja az embert, hogy merjen őrült lenni) -, illetve a bölcsességként avagy "rejtett igazságként" felmutatott frázisok gátlástalan ismételgetésével - hatékonyan elégíti ki a tömegízlést. Csakhogy ez önmagában semmit sem magyaráz: nyilván írók ezrei próbálkoznak hasonlóval, s a siker mértéke valószínűleg nem csak attól függ, hogy az egyes író cinikus üzleti megfontolásokból vagy az "igazság" kimondásának őszinte hitével választja ezt a műfajt, amelyet jobb híján "minimalista ezoterikának" nevezek.<br>Coelho, gyanítom, inkább az utóbbiak - mármint az őszinte hittel alkotók - kategóriájába tartozik, de az átlag fölé leginkább talán azzal emelkedik, hogy tud történetet kitalálni és elmesélni, ami ritka adomány még ilyen szinten is. 1988-ban megjelent óriási sikerű első regénye, Az alkimista jobb példa erre (ott valóban felejthetetlen az alapsztori: az egyszerű andalúziai pásztorfiúnak egy jóslat nyomán el kell mennie Egyiptomba a kincsért, hogy megtudja - a kincs valójában ott volt a szülőföldjén, karnyújtásnyira), de a Veronika meg akar halni sztorija is viszonylag ötletesnek mondható, s tökéletes terepet nyújt Coelho alkotói módszerének működtetésére. Egy huszonnégy éves, szép szlovén lány különösebb ok nélkül, pusztán csak életének üressége miatt öngyilkossági kísérletet hajt végre, aztán egy elmegyógyintézetben tér magához, s megtudja, a kísérlet miatt annyira károsodott a szíve, hogy már csak napok vannak hátra az életéből. A dörzsöltebb olvasókat innentől kezdve nem sok meglepetés éri: Veronika a halál közelségében természetesen felismeri az élet értékét, azt, hogy valahol, kibújásra készen, az élet mohó vágyával telve rejtőzik benne egy olyan lény, akit tudna szeretni, megismeri az igazi szerelmet és az őrült, gátlástalan erotikát, és rájön a nagy igazságra, hogy az őrület és a normalitás között nincs éles határvonal, sőt... És természetesen a könyv végén kiderül, hogy a halálos betegség csak egy ügyes pszichiáter jótékony hazugsága volt (ő egyébként a regény egyetlen viszonylag egyénített, izgalmas alakja), aki ezzel meg is gyógyította Veronikát, sőt más "őrülteket" is.[/i]<br><br>...

[WNB]

...<br><br>A pszichiátriai klinika hálás terep, s ha az olvasó nem túlzottan igényes (mondjuk, nem Ken Kesey Száll a kakukk...-jának vagy Joanne Greenberg Nem ígértem rózsakertet című regényének zsenialitását kéri számon Coelhón), elismerheti, hogy a szerző ügyesen dolgozza ki a témát. Veronika alakján kívül megismerjük még néhány "őrült" zanzásított esettörténetét, s így nagyjából tíz-tizenöt oldalanként kompakt ismereteket kapunk egy-egy pszichiátriai, pszichológiai vagy ezoterikai alapjelenségről: a depresszióról (a statisztikai, filozófiai és farmakológiai vetületeivel együtt), a pánikbetegségről és a skizofréniáról, az inzulinsokkról és az elektrosokkról, Freudról, a buddhista meditációról, az asztrálutazásról... nagyjából ennyi: se nem sok, se nem kevés - jól tálalt, könnyen emészthető, hasznos információinput. Egyszóval Coelho regénye úgy is funkcionálhat, mint átlagembernek szóló pszichiátriai gyorstalpaló avagy lelki túlélőcsomag. <br>Ugyanilyen gazdaságosan adagolja Coelho az egyéb információkat is - a történet ugyan Ljubljanában játszódik a kilencvenes években, de a szerző kísérletet sem tesz a kronotoposz érzékletes megjelenítésére: beleszövi ugyan a szövegbe a Szlovéniáról és a délszláv háborúról szóló alapinformációkat, és időnként megemlíti Prešerent, a legnagyobb szlovén költőt (még egy anekdotát is elmesél róla), de az egész azt a benyomást kelti, hogy nagyjából egynapos vagy inkább egy-két órás munka lehetett a regényvilág megteremtéséhez szükséges adatok összegyűjtése, s az emberben - egy ilyen erkölcsi kérdésekben tobzódó mű olvastán - óhatatlanul felmerül a becsületes írói munka kérdése. Nemigen érezhető, hogy Coelho többet tudna Szlovéniáról, mint amennyit a regényben felhasznált, s ha csak ennyit tud, akkor miért éppen itt játszódik a történet? Csak mert Szlovénia és Ljubljana neve olyan egzotikusan cseng?<br>Veronika és a könyv többi szereplője a szerző szándéka szerint a hétköznapi élet ürességébe és túlszabályozottságába betegszik bele, az ellen lázad fel, s e lázadás révén gyógyul meg: megszabadulnak "negatív érzéseiktől", felfedezik és kiélik "rejtett vágyaikat", "mernek őrültek lenni", s ily módon megismerik a nagy "igazságot", amely "egyetlen szóban foglalható össze: "élj"". Az ilyen frázisok - avagy a maguk átható egyszerűségében felismert bölcsességek - mentén haladó művek lételeme, hogy a szerző képes legyen aforisztikusan megfogalmazni bizonyos "felismeréseit", s ebben Coelho nem nagyon jeleskedik, én például egyetlen idézésre méltó részt találtam: "Mindannyian a saját világunkban élünk. De ha fölnézel az égboltra, láthatod, ahogy a csillagok, ezek a külön világok, együtt csodálatos csillagképeket, naprendszereket, galaxisokat alkotnak."<br>Számomra azonban a regény jobb sorsra érdemes alakjai sokkal inkább egy szürke regényvilágban senyvednek - amelynek se íze, se bűze, ahol jellemábrázolásként helyenként be kell érnünk annyival, hogy "fiatal, okos férfi" -, s szinte várom, hogy föltekintve Coelho napként csillogó szemét pillantsák meg, s odaszóljanak, mint istenükhöz (vagy mint egy amatőr színielőadás rendezőjéhez?): "Hé, mester, jobb mondatokat akarunk! Ilyeneket, amiket te írsz itt nekünk, élő ember nem mond ezen a földön. Miért? Szerinted jó az úgy, hogy: "Szeretném, ha új fordulatot venne az életem. Kalandra vágyom, segíteni akarok a rászorulókon." Gondolkozz már egy kicsit, mert ez így ciki, a k*va életbe." De ilyen lázadás nincs a regényben, s így gyógyulás sincsen: a szereplők élettelen papírmasé figurák maradnak, akik csak a szerző vértelen nyelvén tudnak beszélni.<br>Coelho mester azt írja a regény utolsó előtti mondatában: "És aprólékos pontossággal leírta Veronika esetét." Hát éppen ez hiányzik: az "aprólékos pontosság"... <br>Egy kis szöszölős, lelkiismeretes írói meló, gyűjtögetés, szavak rakosgatása, csiszolgatás, a jelenetek gondosabb kidolgozása, és egész jó is lehetne ez a regény... De lehet, hogy akkor Coelho nem lenne "a világ egyik legnépszerűbb írója"?<br><br>###<br>Rokontopik, máshol:<br><br>http://forum.origo.hu/forum?act=show&fid=59624<br>

[WNB]

Nem olyan régen olvastam el "életem első" Coelho-könyvét..."A Piedra folyó partján ültem, és sírtam".<br><br>Egy rövid idézet:<br><br>"Egész éjszaka szeretkeztünk - és a szerelem összemosódott az alvással és az álmokkal. Éreztem őt magamban, és magamhoz szorítottam, hogy biztos lehessek abban, hogy tényleg igaz, s hogy ne mehessen el hirtelen - mint egy kóbor lovag, aki valaha itt élt, ebben a várban, amelyet azóta szállodává alakítottak."<br><br>Önkényesen kiragadtam a kontextusból, de a mondatvégi teljesen abszurd disszonancia nem valamilyen jól megtervezett, előre megfontolt szándékkal elkövetett, rafinált dolog, hanem inkább épp a humor pillanatnyi - de szvsz nem teljesen kivételes és alkalmi (összbenyomás, magánvélemény) - hiányából fakad, és egyszerűen csak valahogy beesik...és valahogy a rövid részlet disszonanciájában egy kicsit benne van az "egész" disszonanciája is. Most így érzem...rengeteg helyen túlságosan is lázas didaktikussággal akar "taní-tani"...anélkül, hogy ezt bármivel is ellenpontozni akarná (pl. irónia-önirónia), és sok helyen a didaktikusság szenvedélye mögött nem éreztem a nyelv igazi szenvedélyét (ennek valójában akkor is van értelme, ha elsőre nem úgy tűnik - de mégis jobb lenne másképp mondani, de nincs rá idő, nyomdába adás, stb. - így is megveszik, és végülis még akár közérthető is lehet (***) ), olyan esetleges és gyakorlatias volt a szenvedély (~alkalmazott szenvedély vs. alkalmazott matematika - mint pl. maga a (***), mint illusztráció! ), mintha mindenképpen fontosabb lett volna a "program" (és a tanterv) teljesítése, ami célul van kitűzve, mint hogy (apró cél - k**va nehéz megvalósítás) viszonylag sok helyen legyen közben elejtve egy-egy valójában igen fáradságos munkával előállított, mesterkéltség nélküli módon is tökéletes szépségű, VVS-csiszolású mondat... <br><br>(De mondjuk fordítást is lehet elb@szni, bár van egy határ ebben...nem tudom.)<br><br>Viszont mindenképpen "van rá igény"...<br><br>Lehet, hogy "Az alkimista", mint "főmű" jobb lesz...majd meglátom.

[Erwin]

Nemere István - Kiált a csend<br><br>Egy skandináv Nobel-dijas író igaz története. A fiatal feltörekvő újságíró beleszeret egy drogos prostiba. Pár hónap után a nő váratlanul lelép. Fél év múlva telefonhívást kap az újságíró egy vidéki kórházból, ahol épp haldoklik a hirtelen eltűnt szerető. Kiderül, hogy teherbe esett az írótól, és már meg is szülte a teljesen nyomorék, szinte életképtelen gyermeküket. A szülés után nem sokkal meghal az anya, és a fiatal iró egyedül marad a döntéssel, hogy magához veszi-e a nagyon beteg és haldokló kisfiát, vagy elfogadja a szülész orvos "segítségét" és örökre megszabadul a tehertől. Kis gondolkodás után az előbbit választja. A történet a továbbiakban arról szól, hogy miként lesz a viszonylag csóró újságíróból egy elismert és gazdag író, aki szinte teljesen elzárkózik a külvilágtól azért, hogy minél hosszabb és szebb élete legyen a fogyatékos kisfiának, aki sem beszélni, sem kommunikálni nem tud. Szomorú és elgondolkodtató könyv, aminek nincs igazán jó vége, de szerintem kihagyhatatlan. <br><br>Másik nagy kedvencem Kosztolányitól a Nero, a véres költő. Igazi klasszikus alapmű.

[Erwin]

W.E.B. Griffin - A háború katonái (BROTHERHOOD OF WAR)<br><br>Ez egy 8 részes könyvsorozat, az USA-ban több díjat is nyert. A történet a II. világháború környékén kezdődik, és több fiatal amerikai katona tiszt életét és karrierjét mutatja be a kezdetektől. Nagyon olvasmányos (már legalább is annak, akit érdekel az ilyen katonai és politikai téma), de nem tipikusan háborús könyvek, hanem inkább az egész akkori amerikai hadsereg hátterét mutatja be a szerző, valós személyek szereplésével. Nagyon jól követi a történelmi eseményeket, pl. koreai és vietnámi háború és az ezekre történő előkészületek. Nekem ezek a kedvenc könyveim  :D. Már vagy ötször végigolvastam a kollekciót. Ajánlom mindenkinek!<br><br>Ezt a topikot nekem találták ki, mert imádok olvasni (csak több időm lenne rá  >:()  :D!<br><br><br>

[Romsy]

Kótai Mihály: Ritmusérzék és kombinációk

[pyngy]

Alexander Dumas: Monte Christo Grófja!

[gallien]

Lem: Kiberiáda és Coelho: Alkimista<br><br>Zseniális darabok!

[PTM]

Robert Merle: "Francia História"-sorozat<br><br>13 részes regényfolyam, melyből eddig 12 kötet jelent meg magyarul, az Európa Kiadó gondozásában. Zseniális művek, kétévente újrakezdem az egész ciklust...<br><br>"Merle történelmi regényfolyamának első kötete ezúttal a múltba kalauzolja olvasóit. A francia história nem pusztán a 16. század emberének életmódját, gondolkozását, kultúráját megvilágító mű. A családregény első részében egy ifjúvá serdülő fiú meséli el családjának és kisgyermekkorának történetét, apja várszerző és azt megtartó tevékenységét, a vallási ellentétek megjelenését a családban, az első érzelmi és érzéki hatások felfedezését, testvéréhez és féltestvéréhez, dajkájához való viszonyát. A fiatalember fejlődésével párhuzamosan megismerkedhetünk a bonyolult politikai eseményekkel is: az angol-francia háború krónikájával, a hugenották és pápisták viszálykodásával, a tizenhatodik század szűkebb francia történetének fordulópontjain keresztül a korabeli világpolitika eseményeivel. <br><br>A szerző alapos kutatómunkája nyomán színes képet kapunk minden olyan motívumról, - az öltözködéstől, szokásoktól kezdve a bonyolult vallási kérdéseken keresztül az uralkodóházak és udvarok szövevényes világáig -, amely a ma embere számára közelebb hozza a régmúlt időket. Az érdekes, izgalmas történelmi regény a műfaj átlagánál igényesebb szórakozást nyújt, nem lebecsülhető mennyiségű információt is közvetítve."<br><br>U.i.: a "Patkánykirály" tényleg kolosszális mű. Másik kedvencem "A Dűne" Frank Herberttől.

[WNB]

Valamikor réges-régen az IPM-ben folytatásokban adták le...mintha.<br><br>http://www.terebess.hu/keletkultinfo/pa ... id=tx00<br>

[edge]

A "Patkánykirály" tényleg nagyon jó könyv volt. Igaz én csak egyszer olvastam és az is már vagy 15 éve volt, de emlékszem rá, hogy alig bírtam letenni. Tipikusan az a "két nap alatt kiolvasod" kategória (és nem azért, mert olyan rövid ).