http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/web ... SrcOrder=o
http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/web ... SrcWord=50 év&SrcField=sf&SrcCategory=&CategoryID=AKA&BookID=700539&GotoBook=True&Price=&CBStock=Checked&CBDiscount=&LastDays=20&navsource=kereses
A Nagy Könyv
Hát csak azért, hogy ez se maradjon ki!
Miller, Walter M: Hozsánna néked, Leibowitz!
Ismertető a regényről
Én még az első megjelenésekor vettem meg és olvastam el. A közelmúltban pedig szert tettem rá "elektronikus formában" is.
Így mindenesetre könnyebb idézgetni belőle.
Lehet, hogy nem hoz át semmi lényegeset, de én többek között pont az alábbiak miatt kezdtem lelki rokonságot érezni a szerzővel.
Miller, Walter M: Hozsánna néked, Leibowitz!
Ismertető a regényről
Én még az első megjelenésekor vettem meg és olvastam el. A közelmúltban pedig szert tettem rá "elektronikus formában" is.
Így mindenesetre könnyebb idézgetni belőle.
Lehet, hogy nem hoz át semmi lényegeset, de én többek között pont az alábbiak miatt kezdtem lelki rokonságot érezni a szerzővel.
Aki ettől még nem kapna kedvet hozzá, az se csüggedjen, mert az olvasás során lehet azonosulni a könyv hangulatával.Egy alkalommal Kornhoer testvér a thon segédjét térden állva találta a refektórium ajtajában, és egy pillanatra az a benyomása támadt, hogy a másik éppen valami különleges módon imádja az ajtó fölötti Mária-képet, de a szerszámzörgés véget vetett az illúziónak. A thon segédje egy ácsok használta szintezőt fektetett le a bejáratban, és azt a mélyedést méregette, amelyet az évszázadok során a barátok sarui vájtak a kőben.
– Kormeghatározási módszereket keresünk – mondta az érdeklődő Kornhoernek. – Ez a hely alkalmasnak látszott a kopási sebesség mértékének a meghatározására, mert könnyű felbecsülni a forgalmat: emberenként és naponta három étkezés, amióta a köveket lerakták.
Kornhoerben akarva-akaratlanul is tiszteletet ébresztett az alaposságuk; a tevékenységet magát azonban nem értette.
– Az apátság építészeti dokumentációja hiánytalan – mondta. – Pontosan megállapítható belőle, hogy melyik épület mikor épült, melyik szárnyat mikor építették hozzá. Miért vesztegeti erre az időt?
A másik ártatlanul fölpillantott rá.
– A mesterem azt szokta mondani: “Nayol nem tud beszélni, ezért sohasem hazudik!"
– Nayol?
– A Vörös-folyó népének egyik természeti istene. A mester persze átvitt értelemben szokta használni. A legvégső érv mindig a tárgyi bizonyíték. A krónikások hazudhatnak, de a természet nem tud hazudni. – Észrevette a szerzetes arckifejezését, és gyorsan hozzátette: – Senki sem gondol csalásra! A thonnak egyszerűen elvi kérdés, hogy mindent alá kell támasztani objektív bizonyítékokkal.
– Megragadó gondolat – mormolta Kornhoer, aztán lehajolt, hogy jobban megnézze a rajzot, melyet a másik a padló homorulatának keresztmetszetéről készített. – Nocsak, ez éppen olyan alakú, mint az a görbe, amelyet Majek testvér normális eloszlásúnak szokott nevezni. Különös…
– Nincs benne semmi különös. Annak a valószínűsége, hogy egy-egy lépés eltér a középvonaltól, alighanem normális hibafüggvényt követ.
És végezetül a szomorú valóság a szerzőről:A thon segédje többfontnyi jegyzetet körmölt össze. Az ötödik nap után Thon Taddeo gyorsabban kezdett előrehaladni, és egész viselkedése olyan lett, mint a kiéhezett vadászkutyáé, amikor megcsapja a vad szaga.
– Csodálatos! – Szemlátomást ingadozott az ujjongás és a mosolygó hitetlenség között. – Töredékek egy huszadik századi fizikustól! Ráadásul az egyenletek még konzisztensek is!
Kornhoer átlesett a válla fölött.
– Ezt már láttam én – mondta elfulladva. – Nem tudtam eligazodni rajta. Fontos témáról szól?
– Még nem vagyok bizonyos benne. De a matematikája gyönyörű, gyönyörű! Nézzen ide, nézze ezt a kifejezést, ezt a hallatlanul összesűrített alakot! Ez itt, a gyökjel alatt, ez úgy fest, mint két derivált szorzata, de igazában a deriváltak egész halmazát jelképezi!
– Hogyhogy?
– Az indexek úgy permutálódnak, hogy kibővül az egész kifejezés; máskülönben semmiképpen sem képviselhetne egy vonalintegrált, ahogy a szerző mondja. Csodaszép! És nézze meg ezt a látszólag egyszerű kifejezést! Csalóka az egyszerűsége. Nyilvánvalóan nem egy egyenletet jelöl, hanem egy egész egyenletrendszert, rendkívül tömör alakban. Több napomba telt, amíg rájöttem, hogy a szerző nem egyszerűen mennyiségek, hanem egész rendszerek viszonyaira gondol! Még nem tudom mindegyik mennyiség fizikai tartalmát, de a matematikájának a kifinomultsága, hát az… az egyszerűen lenyűgöző! Ha ez csalás, akkor ihletett csalás. Ha pedig hiteles, akkor lehet, hogy hihetetlen szerencsénk van! Így vagy úgy, csodálatos! Látnom kell a létező legrégibb példányt!
Ez így egy kicsit hosszúra sikeredett.- Elnézést érte!Az elôször 1959-ben megjelent (és 1988-ban magyarul is közreadott) amerikai regény valóságos mérföldkő a sci-fi irodalom történetében, műfajának klasszikusa. Szerzője, Walter M. Miller (1923–1996) szinte nem is írt egyebet. Hiába próbálkozott, képtelen volt tökéletes művét felülmúlni. Könyvét második világháborús élményei ihlették: bombázótiszt volt az itáliai hadszíntéren. Ötvenhárom bevetésen vett részt, ő találta telibe a Benedek-rendiek ősi apátságát. A tragédia súlya egész életében nyomasztotta. Önkezével vetett véget életének. Könyve: vezeklés."
Hogy 13. Pác Tivald és a Néma revolverek városa most éppen miről jutott eszembe arról fogalmam sincsen, de mivel sürgősen beleolvastam, ezért röviden:
A regény arról szól, hogyan tulajdonítja el Benjamin Walter13 a Balszerencséjéről közismert Pác Tivald ötszázezer fontos örökségét, majd kasszafúrói működéséért járó börtönbüntetését. Benjamin Walter zsarolással kényszeríti Pác Tivaldot (aki mindig pácba kerül), hogy arcot és sorsot cseréljen vele. Tivald a jósikerű plasztikai műtét és egy még utoljára végrehajtott eredményes kasszafúrás után egy kis kiruccanást tervez volt feleségéhez. A kikapcsolódás helyett azonban egyik kellemetlenség a másik után éri. Mulatságos kalandok után, csodálatos lélekjelenléte segítségével vágja ki magát a kínos helyzetekből, míg végül is szülővárosának hőse lesz. Közben az igazi Benjamin Waltert egy fejlövés kapcsolja ki a mindennapi életből, amit a széplelkű orgazda küldött viszonzásképpen Pác Tivaldnak megfúrt kasszájáért, majd tovább üldözi. Pác balszerencséje, hogy kétszer is börtönbe kerül, és amikor végre a nehezen megszerzett és már "megszolgált" örökséget élvezhetné, újra történik valami...
A zenekar éppen befejezte a játékot. A pincér helyett a babaarcú, de egészen kövér karnagynő jött oda hozzá.
- No, mister Walter! Mi van az én csillagszememmel?
- Nagyon kellemesek... - dadogta. - Foglaljon helyet, nagysád.
A nő fojtott indulattal kérdezte:
- És mit tud a hajnalról? A hajnalról, amely pirkad? Mi?!
- A hajnal a napnak azon szakasza - felelte készségesen Benjamin-Walter-Pác -, melyben az elforduló glóbusz ismét visszatér a nap sugarainak síkjába.
- És miért vagyok én olyan, mint a holdkaréj? - folytatta a hölgy egy gyanakvó érettségibiztos statáriális tárgyilagosságával. - Mi?!
- Eme sarlószerű domborulat összefügghet a túltápláltsággal... - hebegte. - De kérem, kedves nagyság, foglaljon helyet...
- És mi van a szférák muzsikájával? Szívének karmesterével, és mi van a negyven dolláros karórával? Maga pimasz!!
És további definíciókat nem is várva, a szférák babaarcú holdkaréja úgy vágta szájon háromszor egymás után Pencroftot, hogy kezéből a kalap egy szomszédos asztalra repült.
Walter sietve távozott a kávéházból. A sarkon egy régimódian öltözött, napernyős hölgy szólította meg, földig érő, szürke kosztümben, álla mentén vonuló bársonyszalaggal, olyan kalapban, mint amilyen a szabadnapos csendőré, ha virágot tűz a csákója mellé. És ehhez drótszemüveget hordott.
- Benjamin Walter! Mit ígért ön Hedvignek?
- Kérem... Ezt pontosan már nem tudom...
Puff! A napernyő lecsap egyszer, kétszer, háromszor...
- És ezt külön Goethéért! - és mert e nagy emberről volt szó, a napernyő csont végével vágta orrba Benjamint, miután már eltört a műszer minden további részlete.
Azután otthagyta.
Pencroft idegesen nézett körül.
Gyönyörű pálmák ragyogtak a holdfényben, lágy muzsika szólt.
A tenger szomorú, sós szaga érződött a levegőben, és egy majom ugrándozott egy platán koronájáról a szomszédos fára.
Milyen gyönyörű! És úgy látszik, a balszerencséje nem szűnt még meg. Vagy az ilyesmi nem múlik el egyszerre?
Milyen szép éjszaka!
És ronggyá pofozzák, rúgják. Csak tudná, hogy miért?
Ez a bitang Benjamin Walter... Hát ennek minden nő kellett?
Ez még rendben van!
De itt mindenkit becsapott!
Ez is rendben van.
De miért kell ilyen sorozatosan csinálni?
És ahogy elindult, szemben vele közeledett a kikötő lakossága, élükön Steen egy revolverrel, hogy agyonlőjje őt.
Az Idők Végezetéig
Köztudottan a Katedrális folytatása és szerintem legalább annyira jó is, de ezzel így nem intézhetjük el.
Ken Follett meglehetősen termékeny írónak számít és elég sok témakörben mozog otthonosan, ámbár azt is megjegyezhetjük, hogy talán túl sokban is. Én nem vagyok sem képes, sem hívatott arra, hogy teljes bátorsággal jóváhagyjam, avagy éppen kritizáljam az általa leírottakat, de élek a gyanúval, hogy ő sem tudja pontosan, hogy milyenek is lehettek a XI- XIV századi, középkori emberek hétköznapjai. Bizonyos tárgyi ismereteken túlmenően azt hiszem, hogy az általa leírtak jórésze az írói fantázia műve, sőt műremeke.
A regény olvasása során többször is az a furcsa érzésem támadt, hogy még következik egy újabb csűrcsavar, és ezért már a váratlannak (meglepőnek) szánt fordulatokra – kiismerve Follett stílusát- szinte számítani lehetett. Ez viszont bárhonnan is nézzük, bizony: hiba. Ráadásul, amit mások is megfogalmaztak, hogy a regény folyamán sokszor olyan kísérteties érzése támadt az olvasónak, hogy az előző kötet képsorait játszatja el újra, más (hasonló természetű és sorsú) szereplőkkel.
Ettől függetlenül persze örömmel venném a kezembe egyszer majd ennek a folytatását, amire több okból sem biztos, hogy lehetőségem lesz valaha is…
Több észrevételem is akadt még ezzel a könyvvel kapcsolatban, amelyekért a felelősség elsősorban (valószínűleg) nem a szerzőt terheli. A katedrális fordítása során nagyon sok igen jó „magyarítással” találkoztunk, és ezeket a folytatásban nem vette át a fordító. Fene sem tudja az okát.
A másik megjegyzés az a kötet kivitelezésére, kialakítására vonatkozik. Olvasás közben olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy az a jóember, aki ezt a könyvet készítette (nyomdailag) az olvasási célzattal még nemigen vett a kezébe könyvet sohasem.
Azzal mondjuk, nem vagyok tisztában, hogy az eredeti kiadónak (vagy a szerzőnek) volt-e, vagy lehet-e kikötése a magyar nyelvű kiadással kapcsolatban, de még egy ilyen könyvet- basszus…
Akkorra, mint egy Mátyás korabeli kódex, több mint ezer oldal…- egy kötetben. A kényelmes olvasás, mint olyan, az ebben az esetben értelmezhetetlen kategória. Ha ideig, óráig bírta is tartania a kezem ezt az otrombaságot, akkor is majdnem megvakultam a betűk mérete miatt. Na szóval, röviden: minimum 2 vagy 3 kötetben kellett volna megjelentetni és akkor egy „emberibb” méretű, „felhasználó barát” akármit kaphatott volna az alaposan zsebbenyúló olvasó. Talán utána még új szemüvegre sem kellene költeni…
Utolsó gondolatként még annyi, hogy lehetséges, hogy egyszerűen le kell szokni a papíralapú könyvekről és könyvolvasásról.
Letölthető:
Az Idők Végezetéig
Már egy ideje gyűjtögetem az E-book-okat is, de ennél a könyvnél éreztem igazán, hogy sokkal jobban jártam volna, ha ebben a formában (pdf, stb. formátumok) olvasom el. (Anyagilag biztosan.)
Egyébként (feltételezhetően- sőt bizonyosan) is ez a jövő útja. Ez persze már más téma…
Ráadásul a multivox fel is olvassa nekem, ha éppen úgy akarom…
Summázva azért az elmúlt tél legnagyobb könyvélménye mégis ez volt a számomra.
Szerk.: A könyv az adott helyről már nem tölthető le. A link ugyan még az eredeti helyre mutat, de az oldal tartalma megváltozott.
Bizony a szerzői jog elszánt őrei lecsaptak...
Köztudottan a Katedrális folytatása és szerintem legalább annyira jó is, de ezzel így nem intézhetjük el.
Ken Follett meglehetősen termékeny írónak számít és elég sok témakörben mozog otthonosan, ámbár azt is megjegyezhetjük, hogy talán túl sokban is. Én nem vagyok sem képes, sem hívatott arra, hogy teljes bátorsággal jóváhagyjam, avagy éppen kritizáljam az általa leírottakat, de élek a gyanúval, hogy ő sem tudja pontosan, hogy milyenek is lehettek a XI- XIV századi, középkori emberek hétköznapjai. Bizonyos tárgyi ismereteken túlmenően azt hiszem, hogy az általa leírtak jórésze az írói fantázia műve, sőt műremeke.
A regény olvasása során többször is az a furcsa érzésem támadt, hogy még következik egy újabb csűrcsavar, és ezért már a váratlannak (meglepőnek) szánt fordulatokra – kiismerve Follett stílusát- szinte számítani lehetett. Ez viszont bárhonnan is nézzük, bizony: hiba. Ráadásul, amit mások is megfogalmaztak, hogy a regény folyamán sokszor olyan kísérteties érzése támadt az olvasónak, hogy az előző kötet képsorait játszatja el újra, más (hasonló természetű és sorsú) szereplőkkel.
Ettől függetlenül persze örömmel venném a kezembe egyszer majd ennek a folytatását, amire több okból sem biztos, hogy lehetőségem lesz valaha is…
Több észrevételem is akadt még ezzel a könyvvel kapcsolatban, amelyekért a felelősség elsősorban (valószínűleg) nem a szerzőt terheli. A katedrális fordítása során nagyon sok igen jó „magyarítással” találkoztunk, és ezeket a folytatásban nem vette át a fordító. Fene sem tudja az okát.
A másik megjegyzés az a kötet kivitelezésére, kialakítására vonatkozik. Olvasás közben olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy az a jóember, aki ezt a könyvet készítette (nyomdailag) az olvasási célzattal még nemigen vett a kezébe könyvet sohasem.
Azzal mondjuk, nem vagyok tisztában, hogy az eredeti kiadónak (vagy a szerzőnek) volt-e, vagy lehet-e kikötése a magyar nyelvű kiadással kapcsolatban, de még egy ilyen könyvet- basszus…
Akkorra, mint egy Mátyás korabeli kódex, több mint ezer oldal…- egy kötetben. A kényelmes olvasás, mint olyan, az ebben az esetben értelmezhetetlen kategória. Ha ideig, óráig bírta is tartania a kezem ezt az otrombaságot, akkor is majdnem megvakultam a betűk mérete miatt. Na szóval, röviden: minimum 2 vagy 3 kötetben kellett volna megjelentetni és akkor egy „emberibb” méretű, „felhasználó barát” akármit kaphatott volna az alaposan zsebbenyúló olvasó. Talán utána még új szemüvegre sem kellene költeni…
Utolsó gondolatként még annyi, hogy lehetséges, hogy egyszerűen le kell szokni a papíralapú könyvekről és könyvolvasásról.
Letölthető:
Az Idők Végezetéig
Már egy ideje gyűjtögetem az E-book-okat is, de ennél a könyvnél éreztem igazán, hogy sokkal jobban jártam volna, ha ebben a formában (pdf, stb. formátumok) olvasom el. (Anyagilag biztosan.)
Egyébként (feltételezhetően- sőt bizonyosan) is ez a jövő útja. Ez persze már más téma…
Ráadásul a multivox fel is olvassa nekem, ha éppen úgy akarom…
Summázva azért az elmúlt tél legnagyobb könyvélménye mégis ez volt a számomra.
Szerk.: A könyv az adott helyről már nem tölthető le. A link ugyan még az eredeti helyre mutat, de az oldal tartalma megváltozott.
Bizony a szerzői jog elszánt őrei lecsaptak...
A hozzászólást 2009 alkalommal szerkesztették, utoljára 1 harward-kor.
-
Santos
- Tiszteletbeli PKSZ tag
- HozzászólásokCOLON 2668
- CsatlakozottCOLON 1970-01-01 02:00:00
- Tartózkodási helyCOLON Budapest
Minap egy könyvesboltban belebotlottam a Hugh Laurie: A balek című könyvébe. Egyrészt imádom az angol humort, másrészt meg nem vagyok rest pénzt áldozni erre, ezért elég gyorsan haza is értem vele.
A könyvvel kapcsolatban a következőket írják:
Hugh Laurie története könyvben olyan, mint Guy Richie filmjei, A Ravasz, az Agy…, vagy éppen a Blöff. Vérbeli angol humor, csibészes gonosztevők. Rejtő Jenő és P. G. Woodhouse legjobb napjait idéző karakterek, lendületes cselekmény. Nem túlzás azt állítani, hogy miközben azért mégiscsak egy feszültséggel teli,pergő,izgalmas krimit tart az olvasó a kezében, úgy érzi, a könyv mellé egy Monty Python előadásra is jegyet váltott. Mert szinte nincs olyan bekezdés, amin ne nyerítene önfeledten. Laurie szarkasztikusan ironikus humora zseniális – ezek után érthető, honnan is merítette magának Dr. House karakterének legfőbb jegyeit.
„Repülővel utaztam Nápolyból Milánóba. Gyűlölök repülni, de Laurie könyve úgy lekötött, hogy észre sem vettem, amikor földet értünk. Szívből ajánlom mindazoknak, akik félnek a repüléstől és azoknak is, akik egyszerűen csak maradéktalanul jól akarják érezni magukat. Már várom a folytatást, és csak remélni tudom, hogy az elég hosszú lesz ahhoz, hogy egy tengerentúli úthoz is erőt adjon nekem.”
London Review
„Megemelem a kalapom Lauire előtt! Igazi mestere az angol humornak, amit mi, amerikaiak sajnos legfeljebb csak könyvekből ismerünk. Ha ilyen jól ír, kíváncsi vagyok, igazi orvosnak is megállná-e a helyet? Ja, és ha film készül a könyvből, én ragaszkodok hozzá, hogy Thomas Langot csakis Hugh játssza!”
New York Times
„Zseniális! Ha Laurie első könyve ilyen jó, milyenek lesznek a következők? Mert remélem, lesznek! Thomas Lang a legszerethetőbb balfék bérgyilkos, akit valaha papírra vetettek. Egyetlen bajom volt csupán a könyvvel: annyira élveztem, hogy villámgyorsan végeztem vele. Még, még, még!”
Los Angeles Chronicles
Laurie magáról és az írásról: „Sokkal jobban szeretek írni, mint színészkedni. Írás közben bármikor elnyújtózkodhatok a kanapén, majszolhatom a kedvenc csokim és lógázhatom a lábam is, ha akarom. Ellenben, ha filmezek, lehet hogy tizenötször is meg kell ismételnem ugyanazt az unalmas jelenetet. Hiába, mindig is a sekélyes örömök éltettek igazán.”
Itt egy rövidke részlet a könyvből:
Volt egyszer egy ember, aki felkeresett egy pszichiátert, mert már teljesen megbénította a repüléstől való félelem. A fóbiája azon a hitén alapult, hogy bármelyik gépre száll is fel, bomba lesz rajta. A pszichiáter próbálta kikezelni a fóbiát, de sikertelenül, így aztán inkább elküldte a beteget egy statisztikushoz. A statisztikus nyomogatta egy kicsit a számológépét, aztán tájékoztatta az embert, hogy annak az esélye, hogy a következő gépen, amire felszáll, bomba lesz, félmillió az egyhez. Az ember még mindig nem volt nyugodt, és meg volt róla győződve, hogy ő lesz az, aki a félmilliomodik gépre száll fel. Így a statisztikus újra nyomogatott egy keveset a számológépén, és azt mondta: "rendben, nagyobb biztonságban érezné magát, ha az esély tízmillió az egyhez lenne?" Az ember azt mondta, hogy igen, természetesen. Így a statisztikus azt mondta: "annak az esélye, hogy két, egymástól független bomba legyen a gépen, amire legközelebb felszáll, pontosan tízmillió az egyhez." Az ember értetlenül nézett és megkérdezte: "ez mind szép és jó, de hogy segít ez rajtam?" A statisztikus pedig így felelt: "Nagyon egyszerű: vigyen fel magával a gépre egy bombát."
Mindezt egy szürke öltönyös leicesteri üzletembernek meséltem el, aki a mellettem levő ülésen ült, de ő egyáltalán nem nevetett. Ehelyett odahívott egy légiutas-kísérőt és azt mondta neki, hogy szerinte bomba van a kézipoggyászomban. Újra el kellett mesélnem a sztorit a légiutas-kísérőnek, majd harmadszorra is a másodpilótának, aki hátrajött és a lábamnál guggolva, fenyegető arckifejezéssel hallgatott végig. Soha többet nem vagyok hajlandó udvarias társalgásba bocsátkozni!
Mit is lehet hozzátenni ehhez? QRVAJÓ!!! Szerintem...
A könyvvel kapcsolatban a következőket írják:
Hugh Laurie története könyvben olyan, mint Guy Richie filmjei, A Ravasz, az Agy…, vagy éppen a Blöff. Vérbeli angol humor, csibészes gonosztevők. Rejtő Jenő és P. G. Woodhouse legjobb napjait idéző karakterek, lendületes cselekmény. Nem túlzás azt állítani, hogy miközben azért mégiscsak egy feszültséggel teli,pergő,izgalmas krimit tart az olvasó a kezében, úgy érzi, a könyv mellé egy Monty Python előadásra is jegyet váltott. Mert szinte nincs olyan bekezdés, amin ne nyerítene önfeledten. Laurie szarkasztikusan ironikus humora zseniális – ezek után érthető, honnan is merítette magának Dr. House karakterének legfőbb jegyeit.
„Repülővel utaztam Nápolyból Milánóba. Gyűlölök repülni, de Laurie könyve úgy lekötött, hogy észre sem vettem, amikor földet értünk. Szívből ajánlom mindazoknak, akik félnek a repüléstől és azoknak is, akik egyszerűen csak maradéktalanul jól akarják érezni magukat. Már várom a folytatást, és csak remélni tudom, hogy az elég hosszú lesz ahhoz, hogy egy tengerentúli úthoz is erőt adjon nekem.”
London Review
„Megemelem a kalapom Lauire előtt! Igazi mestere az angol humornak, amit mi, amerikaiak sajnos legfeljebb csak könyvekből ismerünk. Ha ilyen jól ír, kíváncsi vagyok, igazi orvosnak is megállná-e a helyet? Ja, és ha film készül a könyvből, én ragaszkodok hozzá, hogy Thomas Langot csakis Hugh játssza!”
New York Times
„Zseniális! Ha Laurie első könyve ilyen jó, milyenek lesznek a következők? Mert remélem, lesznek! Thomas Lang a legszerethetőbb balfék bérgyilkos, akit valaha papírra vetettek. Egyetlen bajom volt csupán a könyvvel: annyira élveztem, hogy villámgyorsan végeztem vele. Még, még, még!”
Los Angeles Chronicles
Laurie magáról és az írásról: „Sokkal jobban szeretek írni, mint színészkedni. Írás közben bármikor elnyújtózkodhatok a kanapén, majszolhatom a kedvenc csokim és lógázhatom a lábam is, ha akarom. Ellenben, ha filmezek, lehet hogy tizenötször is meg kell ismételnem ugyanazt az unalmas jelenetet. Hiába, mindig is a sekélyes örömök éltettek igazán.”
Itt egy rövidke részlet a könyvből:
Volt egyszer egy ember, aki felkeresett egy pszichiátert, mert már teljesen megbénította a repüléstől való félelem. A fóbiája azon a hitén alapult, hogy bármelyik gépre száll is fel, bomba lesz rajta. A pszichiáter próbálta kikezelni a fóbiát, de sikertelenül, így aztán inkább elküldte a beteget egy statisztikushoz. A statisztikus nyomogatta egy kicsit a számológépét, aztán tájékoztatta az embert, hogy annak az esélye, hogy a következő gépen, amire felszáll, bomba lesz, félmillió az egyhez. Az ember még mindig nem volt nyugodt, és meg volt róla győződve, hogy ő lesz az, aki a félmilliomodik gépre száll fel. Így a statisztikus újra nyomogatott egy keveset a számológépén, és azt mondta: "rendben, nagyobb biztonságban érezné magát, ha az esély tízmillió az egyhez lenne?" Az ember azt mondta, hogy igen, természetesen. Így a statisztikus azt mondta: "annak az esélye, hogy két, egymástól független bomba legyen a gépen, amire legközelebb felszáll, pontosan tízmillió az egyhez." Az ember értetlenül nézett és megkérdezte: "ez mind szép és jó, de hogy segít ez rajtam?" A statisztikus pedig így felelt: "Nagyon egyszerű: vigyen fel magával a gépre egy bombát."
Mindezt egy szürke öltönyös leicesteri üzletembernek meséltem el, aki a mellettem levő ülésen ült, de ő egyáltalán nem nevetett. Ehelyett odahívott egy légiutas-kísérőt és azt mondta neki, hogy szerinte bomba van a kézipoggyászomban. Újra el kellett mesélnem a sztorit a légiutas-kísérőnek, majd harmadszorra is a másodpilótának, aki hátrajött és a lábamnál guggolva, fenyegető arckifejezéssel hallgatott végig. Soha többet nem vagyok hajlandó udvarias társalgásba bocsátkozni!
Mit is lehet hozzátenni ehhez? QRVAJÓ!!! Szerintem...
K [color=red:12ezy3zy]U[/color:12ezy3zy] P [color=red:12ezy3zy]A[/color:12ezy3zy] G [color=red:12ezy3zy]Y [/color:12ezy3zy]Ő [color=red:12ezy3zy]Z[/color:12ezy3zy] T [color=red:12ezy3zy]E[/color:12ezy3zy] S[color=red:12ezy3zy] ![/color:12ezy3zy]![color=red:12ezy3zy]![/color:12ezy3zy] 
Sietve utána néztem: 1. A kockavető, az talán most nem érdekel.Borz Elemér írtaCOLONLuke Rhinehart- A kockavető
A 1960-as évek végén jelent meg ez a könyv amerikában és szinte azonnal betiltották. De pont ezért még jobban terjedt és kultusz könyv lett. Mondjuk miután elolvastam megértettem miért. Abban az időben ez a könyv sok tisztes polgárt sokkolhatott. Az egész könyv szerkezeti felépitése története eltér a szokott sémáktól sohasem az történik amire gondolsz hogy fog. Nagyon nyiltan ir benne mindenről az ember legmélyebb, legtitkosabb, legmocskosabb és legbetegebb vágyairól. Ha elolvasod kisértésbe leszel hogy te is dobj a kockával.
Bernard Werber- A hangyák
Amikor olvastam a könyv tartalmát nem tudtam elképzelni hogy hogyan lehet egy könyv ami hangyákról és emberekről szól 12 országban bestseller. De pont ezér hazavittem és elkezdtem olvasni. Hát b.zmeg nem tudtam letenni.
Henri Charriére- Pillangó
Azt hiszem ezt a könyvet nem kell különösebben bemutatni. Valós történetet mesél el. Film is készült belőle Steve McQueen főszereplésével de meg kell hogy mondjam nekem a film nem nagyon tetszett, hosszú sok benne a hallgatás és a vége is szar. A könyv egész más és ha csak a fele igaz annak amit az iró leir akkor ez az ember nem akármilyen mutáció a szó pozitiv értelmébe. Aki nem olvasta de szereti a Prison Breaket vagy a Remény rabjait az olvassa el megéri.
Robert T. Kiyosaki- Gazdag Papa Szegény Papa
27 éves voltam amikor elolvastam ezt a könyvet. Azóta kapitalista akarok lenni. Ez nem vicc, ez komoly. Forradalmat csinállt a paraszti agyamba. Azóta már eltelt pár év és asszem jóval többet tudok a gazdaság és a kapitalista rendszer működéséről mint akkor és persze ennek fényében már másként tekintek erre a könyvre. De az biztos hogy ez a könyv adta a lökést. A könyv nem közgazdászoknak szól és sokan is kritizálják közülük de olyan alapigazságokat tartalmaz amiket nem lehet elvitatni. Én csak egy egyszerű falusi parasztgyerek vagyok szakközép végzetséggel és ha nincs ez a könyv akkor sohasem olvastam volna F. A. Hayekot, Milton Friedmannt, John Maynard Keynes-t vagy George Sorost és persze még sorolhatnám. Szó szó ha nincs Kiyosaki hülyén halok meg.
2. A hangyák, az már inkább. Feltétlenül meg fogom szerezni.
3. A Pillangó. Na az "kötelező" olvasmány volt. A film tényleg sokkal gyengébb.
4. Gazdag Papa Szegény Papa. Erről most elég amit leírtál.
-
Slajos
- Újonc
- HozzászólásokCOLON 28
- CsatlakozottCOLON 2007-08-07 11:49:21
- Tartózkodási helyCOLON Slovakia
Luke Rhinehart- A kockavető
A 1960-as évek végén jelent meg ez a könyv amerikában és szinte azonnal betiltották. De pont ezért még jobban terjedt és kultusz könyv lett. Mondjuk miután elolvastam megértettem miért. Abban az időben ez a könyv sok tisztes polgárt sokkolhatott. Az egész könyv szerkezeti felépitése története eltér a szokott sémáktól sohasem az történik amire gondolsz hogy fog. Nagyon nyiltan ir benne mindenről az ember legmélyebb, legtitkosabb, legmocskosabb és legbetegebb vágyairól. Ha elolvasod kisértésbe leszel hogy te is dobj a kockával.
Bernard Werber- A hangyák
Amikor olvastam a könyv tartalmát nem tudtam elképzelni hogy hogyan lehet egy könyv ami hangyákról és emberekről szól 12 országban bestseller. De pont ezér hazavittem és elkezdtem olvasni. Hát b.zmeg nem tudtam letenni.
Henri Charriére- Pillangó
Azt hiszem ezt a könyvet nem kell különösebben bemutatni. Valós történetet mesél el. Film is készült belőle Steve McQueen főszereplésével de meg kell hogy mondjam nekem a film nem nagyon tetszett, hosszú sok benne a hallgatás és a vége is szar. A könyv egész más és ha csak a fele igaz annak amit az iró leir akkor ez az ember nem akármilyen mutáció a szó pozitiv értelmébe. Aki nem olvasta de szereti a Prison Breaket vagy a Remény rabjait az olvassa el megéri.
Robert T. Kiyosaki- Gazdag Papa Szegény Papa
27 éves voltam amikor elolvastam ezt a könyvet. Azóta kapitalista akarok lenni. Ez nem vicc, ez komoly. Forradalmat csinállt a paraszti agyamba. Azóta már eltelt pár év és asszem jóval többet tudok a gazdaság és a kapitalista rendszer működéséről mint akkor és persze ennek fényében már másként tekintek erre a könyvre. De az biztos hogy ez a könyv adta a lökést. A könyv nem közgazdászoknak szól és sokan is kritizálják közülük de olyan alapigazságokat tartalmaz amiket nem lehet elvitatni. Én csak egy egyszerű falusi parasztgyerek vagyok szakközép végzetséggel és ha nincs ez a könyv akkor sohasem olvastam volna F. A. Hayekot, Milton Friedmannt, John Maynard Keynes-t vagy George Sorost és persze még sorolhatnám. Szó szó ha nincs Kiyosaki hülyén halok meg.
A 1960-as évek végén jelent meg ez a könyv amerikában és szinte azonnal betiltották. De pont ezért még jobban terjedt és kultusz könyv lett. Mondjuk miután elolvastam megértettem miért. Abban az időben ez a könyv sok tisztes polgárt sokkolhatott. Az egész könyv szerkezeti felépitése története eltér a szokott sémáktól sohasem az történik amire gondolsz hogy fog. Nagyon nyiltan ir benne mindenről az ember legmélyebb, legtitkosabb, legmocskosabb és legbetegebb vágyairól. Ha elolvasod kisértésbe leszel hogy te is dobj a kockával.
Bernard Werber- A hangyák
Amikor olvastam a könyv tartalmát nem tudtam elképzelni hogy hogyan lehet egy könyv ami hangyákról és emberekről szól 12 országban bestseller. De pont ezér hazavittem és elkezdtem olvasni. Hát b.zmeg nem tudtam letenni.
Henri Charriére- Pillangó
Azt hiszem ezt a könyvet nem kell különösebben bemutatni. Valós történetet mesél el. Film is készült belőle Steve McQueen főszereplésével de meg kell hogy mondjam nekem a film nem nagyon tetszett, hosszú sok benne a hallgatás és a vége is szar. A könyv egész más és ha csak a fele igaz annak amit az iró leir akkor ez az ember nem akármilyen mutáció a szó pozitiv értelmébe. Aki nem olvasta de szereti a Prison Breaket vagy a Remény rabjait az olvassa el megéri.
Robert T. Kiyosaki- Gazdag Papa Szegény Papa
27 éves voltam amikor elolvastam ezt a könyvet. Azóta kapitalista akarok lenni. Ez nem vicc, ez komoly. Forradalmat csinállt a paraszti agyamba. Azóta már eltelt pár év és asszem jóval többet tudok a gazdaság és a kapitalista rendszer működéséről mint akkor és persze ennek fényében már másként tekintek erre a könyvre. De az biztos hogy ez a könyv adta a lökést. A könyv nem közgazdászoknak szól és sokan is kritizálják közülük de olyan alapigazságokat tartalmaz amiket nem lehet elvitatni. Én csak egy egyszerű falusi parasztgyerek vagyok szakközép végzetséggel és ha nincs ez a könyv akkor sohasem olvastam volna F. A. Hayekot, Milton Friedmannt, John Maynard Keynes-t vagy George Sorost és persze még sorolhatnám. Szó szó ha nincs Kiyosaki hülyén halok meg.
A könyvespolcomon a hátsó sorban megtaláltam Wolfgang Held Fekete Gyertya c. regényét. Az eredeti címe: Das Licht der shwarzen Kerze, azaz inkább a fekete gyertya fénye. (mellékes)
Régen mikor olvastam, nagyon tetszett ez a II. világháborús történet, amely a Tabunról szól. A Tabun egy idegméreg, feltehetően az első a sorban. A korabeli neve foszforsavcianiddimetilamidetilészter, amit a mai nevezéktan ismeretében már másképp mondanak. Egy ellenálló talpára tetoválták a szerkezeti képletét, amelyet el kellett juttatnia a szövetségeseknek.
A háború folyamán viszont kikisérletézték a Szarin és a Szomán nevű harcanyagokat, amelyek nagyságrendileg hatékonyabbnak bizonyultak. És a fejlődés nem állt meg, mert ezt követték az un. biner harcanyagok. Igazi tömegpusztító fegyverek.
Wolfgang Held a neten...
A regényből film is készült, de elég halovány lett.
Kiegészítésként még annyi, hogy az első rovarölőszerek is ebbe a csoportba tartoztak, szerves foszforsavészterek voltak. Nem is csoda, hogy veszélyesek emberre és a melegvérű állatokra.
A könyv mindössze 250 oldal, néhány óra alatt elolvasható.
Fekete Gyertya
Régen mikor olvastam, nagyon tetszett ez a II. világháborús történet, amely a Tabunról szól. A Tabun egy idegméreg, feltehetően az első a sorban. A korabeli neve foszforsavcianiddimetilamidetilészter, amit a mai nevezéktan ismeretében már másképp mondanak. Egy ellenálló talpára tetoválták a szerkezeti képletét, amelyet el kellett juttatnia a szövetségeseknek.
A háború folyamán viszont kikisérletézték a Szarin és a Szomán nevű harcanyagokat, amelyek nagyságrendileg hatékonyabbnak bizonyultak. És a fejlődés nem állt meg, mert ezt követték az un. biner harcanyagok. Igazi tömegpusztító fegyverek.
Wolfgang Held a neten...
A regényből film is készült, de elég halovány lett.
Kiegészítésként még annyi, hogy az első rovarölőszerek is ebbe a csoportba tartoztak, szerves foszforsavészterek voltak. Nem is csoda, hogy veszélyesek emberre és a melegvérű állatokra.
A könyv mindössze 250 oldal, néhány óra alatt elolvasható.
Fekete Gyertya
A MEK-et ha nem ismerné valaki:
http://mek.oszk.hu/
Ez pl részlet Az előretolt helyőrség- ből
A vitorlamester olyan pofont kapott Galambtól, hogy lenyelt egy negyed font bagót, a kormányost pedig addig verte, amíg ez komolyan nem kérte, hogy hagyja már abba. Ebből az alkalomból be is mutatkozott, hogy ő Rongy Elek.
Most együtt ittak a sarokasztalnál, és a kormányost már az sem zavarta, hogy a kövér Yvette (aki teljesen babaarcú volt) nem vette le a szemét Galambról.
- Csodálkozom - mondta a kormányos, tülökké dagadt orrát időnként egy pohár vízbe mártva , hogy ilyen randa mesterséget választottál. Aki ekkora pofont tud adni, az előtt nyitva a világ.
A vitorlamester meggyőződéssel bólogatott. Koronatanú volt.
- Nagyon szép a mesterségem - védekezett Galamb -, a filharmónia és a balett manapság komoly hivatásnak számít.
- Az ilyen embernek tengerre kell menni! Tengerre! Nem gondoltál még rá, hogy matróz légy?
Galamb elkomorodott.
- Az is voltam.
- Nagyszerű! Ha megfelelsz a feltételeknek, beállhatsz a Brigittára. Vannak papírjaid?
- Nincsenek.
- Akkor megfelelsz a feltételeknek. Akarsz velünk jönni?
Yvette hirtelen közbeszólt:
- Ne menjen, Galamb úr! A Brigitta rövidesen el fog süllyedni. Rozoga, vacak vitorlás. Kimondom őszintén, ha a matróz urak nem veszik sértésnek, csak a legelszántabb csirkefogók vállalnak szolgálatot rajta.
- Ne hallgass Yvette-re. A Brigitta nagyon jó hajó - mondta bizonytalanul a kormányos. Yvette elsápadt a felháborodástól.
- Ezt nekem mondja? Nekem akar maga hajókról mesélni, miután húsz éve barátkozom a világ tengerésztestületével? Azt mondtam hogy a Brigitta el fog pusztulni, rothadt a bordázata, és fél hüvelykkel mélyebbre süllyed a hatóság által előírt merülési vonalnál.
- Ez igaz - vallotta be a vitorlamester -, de végre is az emberek nem a nyugalmas, biztos öregség miatt szállnak hajóra. Jössz, Galamb, vagy nem?
- Csakugyan olyan veszélyes jármű? - kérdezte tűnődve Galamb. A kormányos sóhajtott, és vállat volt.
- Mivel jelen van a hajók anyja, bevallom őszintén: a Brigitta nem pályázhatna a kék szalagra. Ha családos ember volnál, nem is hívnálak.
- Köszönöm. Mivel van családom, elfogadom a meghívást, és jelentkezem a Brigittára.
- De biztos, hogy nincsenek papírjaid?
- Egy szál sincs.
- Ezt majd igazolnod kell. A kapitány régimódi ember, és köti magát bizonyos formaságokhoz.
Rejtő, Verne regények, és sok más. Én már régóta kerestem: Zsoldos Péter: A Viking visszatér c. regényét, mert nagyon régen olvastam, és akkor valószínüleg csak kölcsön kaptam valakitől. Nos, innen letöltöttem, viszont azóta "természetesen" rábukkantam egy antikváriumban, és megvettem, így teljes a trilógia a polcon is.
http://mek.oszk.hu/
Ez pl részlet Az előretolt helyőrség- ből
A vitorlamester olyan pofont kapott Galambtól, hogy lenyelt egy negyed font bagót, a kormányost pedig addig verte, amíg ez komolyan nem kérte, hogy hagyja már abba. Ebből az alkalomból be is mutatkozott, hogy ő Rongy Elek.
Most együtt ittak a sarokasztalnál, és a kormányost már az sem zavarta, hogy a kövér Yvette (aki teljesen babaarcú volt) nem vette le a szemét Galambról.
- Csodálkozom - mondta a kormányos, tülökké dagadt orrát időnként egy pohár vízbe mártva , hogy ilyen randa mesterséget választottál. Aki ekkora pofont tud adni, az előtt nyitva a világ.
A vitorlamester meggyőződéssel bólogatott. Koronatanú volt.
- Nagyon szép a mesterségem - védekezett Galamb -, a filharmónia és a balett manapság komoly hivatásnak számít.
- Az ilyen embernek tengerre kell menni! Tengerre! Nem gondoltál még rá, hogy matróz légy?
Galamb elkomorodott.
- Az is voltam.
- Nagyszerű! Ha megfelelsz a feltételeknek, beállhatsz a Brigittára. Vannak papírjaid?
- Nincsenek.
- Akkor megfelelsz a feltételeknek. Akarsz velünk jönni?
Yvette hirtelen közbeszólt:
- Ne menjen, Galamb úr! A Brigitta rövidesen el fog süllyedni. Rozoga, vacak vitorlás. Kimondom őszintén, ha a matróz urak nem veszik sértésnek, csak a legelszántabb csirkefogók vállalnak szolgálatot rajta.
- Ne hallgass Yvette-re. A Brigitta nagyon jó hajó - mondta bizonytalanul a kormányos. Yvette elsápadt a felháborodástól.
- Ezt nekem mondja? Nekem akar maga hajókról mesélni, miután húsz éve barátkozom a világ tengerésztestületével? Azt mondtam hogy a Brigitta el fog pusztulni, rothadt a bordázata, és fél hüvelykkel mélyebbre süllyed a hatóság által előírt merülési vonalnál.
- Ez igaz - vallotta be a vitorlamester -, de végre is az emberek nem a nyugalmas, biztos öregség miatt szállnak hajóra. Jössz, Galamb, vagy nem?
- Csakugyan olyan veszélyes jármű? - kérdezte tűnődve Galamb. A kormányos sóhajtott, és vállat volt.
- Mivel jelen van a hajók anyja, bevallom őszintén: a Brigitta nem pályázhatna a kék szalagra. Ha családos ember volnál, nem is hívnálak.
- Köszönöm. Mivel van családom, elfogadom a meghívást, és jelentkezem a Brigittára.
- De biztos, hogy nincsenek papírjaid?
- Egy szál sincs.
- Ezt majd igazolnod kell. A kapitány régimódi ember, és köti magát bizonyos formaságokhoz.
Rejtő, Verne regények, és sok más. Én már régóta kerestem: Zsoldos Péter: A Viking visszatér c. regényét, mert nagyon régen olvastam, és akkor valószínüleg csak kölcsön kaptam valakitől. Nos, innen letöltöttem, viszont azóta "természetesen" rábukkantam egy antikváriumban, és megvettem, így teljes a trilógia a polcon is.
Köszi PTM, hogy megtetted helyettem a felsorolás leírását!PTM írtaCOLONÉn negyedszer olvasom újra mind a 13 részt, és imádom. Egyszerűen imádom!cezi írtaCOLONmelyik az a 13, en csak harmat olvastamharward írtaCOLONPl. Merle: A francia história (13 kötet)
A Francia história sorozat kötetei:
Francia história
Csikóéveink
Jó városunk, Párizs
Íme, a király!
Szenvedélyes szeretet
A pirkadat
Libben a szoknya
A gyermekkirály
Az élet rózsái
Liliom és bíbor
Veszedelem és dicsőség
Ármány és cselszövés
Pallos és szerelem
Csak annyi kiegészítést teszek hozzá, hogy ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a regényciklust két egymástól elkülönülő részre bonthatjuk, amelyek így az 1-6, illetve 7-13 részekre terjednek ki.
Valószínűnek tartom, hogy kezdetben Merle sem gondolta, hogy ekkora regényfolyam válik a Francia históriából, de mivel olyan hosszú történelmi időszakot ölel fel, kénytelen volt a főhős történetét a fiáéval folytatni. Azt hiszem, hogy ezeket a dolgokat hívják írói mesterfogásoknak, mivel az olvasóban nem igazán keletkezett hiányérzet. Tleg remekmű! Kár, hogy már nem lehet folytatása.....
-
PTM
- PKSZ Assistant Team
- HozzászólásokCOLON 1779
- CsatlakozottCOLON 1970-01-01 02:00:00
- Tartózkodási helyCOLON Fehér sarok
- CONTACTCOLON
Én negyedszer olvasom újra mind a 13 részt, és imádom. Egyszerűen imádom!cezi írtaCOLONmelyik az a 13, en csak harmat olvastamharward írtaCOLONPl. Merle: A francia história (13 kötet)
A Francia história sorozat kötetei:
Francia história
Csikóéveink
Jó városunk, Párizs
Íme, a király!
Szenvedélyes szeretet
A pirkadat
Libben a szoknya
A gyermekkirály
Az élet rózsái
Liliom és bíbor
Veszedelem és dicsőség
Ármány és cselszövés
Pallos és szerelem
Baráti jobbhoroggal: tanárúr
--
A "tanárúr" gúnynév WNB és dp sporttársaktól származik (c)2005
--
A "tanárúr" gúnynév WNB és dp sporttársaktól származik (c)2005
Nagy könyv, vagy kedvenc könyv, azt hiszem mindegy. Szóval, nálam a Topon lévők.
1. John Jakes: A kent család története. 8 kötet tömény amerikai történelem, kaland, romantika......letehetetlen. Kétszer adtam kölcsön a sorozatot, szerencsére visszakaptam őket. Állítólag nekik is a legnagyobb könyvélményeik közé került.
2. Herman Wouk: A forrongó világ trilógia. - Forrongó világ -Háború - Végső győzelem. A II. világháború szinte teljes története, a zsidó szerző szemszögéből. Családregényként is felfogható, de a lényeg az, hogy az összes fontosabb helyszínre elkalauzol, és nem maradunk ki a jelentősebb esemémyekből. Remek filmsorozat készült belőle, de csak a 2. és a 3. kötetet dolgozza fel. Kisebb hibáktól eltekintve, a film majdnem annyira jó mint a regény maga.
3. John Jakes: Észak és Dél trilógia. - Észak és Dél - Szerelem és Háború - Menny és Pokol. Az amerikai polgárháború idején játszódik, sokkal reálisabb képet fest róla, mint az Elfújta szél. Az Észak és Dél-ről készített filmsorozat már nem volt olyan sikerült, mint a Forrongó világ. Valahogy túlságosan mesterkélt, limonádé lett. A regény ennél ridegebb, naturálisabb, és hitelesebb is.
Milyen regényeket "vertek" meg nálam ezek a hármak?
Pl. Merle: A francia história (13 kötet); Tolkien: A gyűrűk ura; C. Barker: Korbács (ezt hajdanán egy délután olvastam el, úgy hogy fel sem keltem közben a fotelból); Harbinson: Csészealj projekt (4 kötet); K. Follett: A katedrális; U. Eco: A rózsa neve; S. Lem: Az Úr hangja; T. Clancy: Vörös vihar; stb.
Ma már sokkal komerszebb olvasmányaim vannak. Megszerettem J. Sandfordot. Sztem ő a legjobb a krimi irodalomban, bár másokat is olvasok időnként.
Nem teljesen ide tartozik, de folyóiratokról nem találtam topicot, ezért megemlítem, hogy nekem a Természet Világa a csúcs. Kb. 1983 óta vagyok olvasója, de sajnos nincs teljes sorozatom. Az "új" IPM- ről nincs valami nagy véleményem. A régit szerettem, és vásárolgattam is, de az sincs meg teljes egészében.
1. John Jakes: A kent család története. 8 kötet tömény amerikai történelem, kaland, romantika......letehetetlen. Kétszer adtam kölcsön a sorozatot, szerencsére visszakaptam őket. Állítólag nekik is a legnagyobb könyvélményeik közé került.
2. Herman Wouk: A forrongó világ trilógia. - Forrongó világ -Háború - Végső győzelem. A II. világháború szinte teljes története, a zsidó szerző szemszögéből. Családregényként is felfogható, de a lényeg az, hogy az összes fontosabb helyszínre elkalauzol, és nem maradunk ki a jelentősebb esemémyekből. Remek filmsorozat készült belőle, de csak a 2. és a 3. kötetet dolgozza fel. Kisebb hibáktól eltekintve, a film majdnem annyira jó mint a regény maga.
3. John Jakes: Észak és Dél trilógia. - Észak és Dél - Szerelem és Háború - Menny és Pokol. Az amerikai polgárháború idején játszódik, sokkal reálisabb képet fest róla, mint az Elfújta szél. Az Észak és Dél-ről készített filmsorozat már nem volt olyan sikerült, mint a Forrongó világ. Valahogy túlságosan mesterkélt, limonádé lett. A regény ennél ridegebb, naturálisabb, és hitelesebb is.
Milyen regényeket "vertek" meg nálam ezek a hármak?
Pl. Merle: A francia história (13 kötet); Tolkien: A gyűrűk ura; C. Barker: Korbács (ezt hajdanán egy délután olvastam el, úgy hogy fel sem keltem közben a fotelból); Harbinson: Csészealj projekt (4 kötet); K. Follett: A katedrális; U. Eco: A rózsa neve; S. Lem: Az Úr hangja; T. Clancy: Vörös vihar; stb.
Ma már sokkal komerszebb olvasmányaim vannak. Megszerettem J. Sandfordot. Sztem ő a legjobb a krimi irodalomban, bár másokat is olvasok időnként.
Nem teljesen ide tartozik, de folyóiratokról nem találtam topicot, ezért megemlítem, hogy nekem a Természet Világa a csúcs. Kb. 1983 óta vagyok olvasója, de sajnos nincs teljes sorozatom. Az "új" IPM- ről nincs valami nagy véleményem. A régit szerettem, és vásárolgattam is, de az sincs meg teljes egészében.
-
PTM
- PKSZ Assistant Team
- HozzászólásokCOLON 1779
- CsatlakozottCOLON 1970-01-01 02:00:00
- Tartózkodási helyCOLON Fehér sarok
- CONTACTCOLON
Re: A Nagy Könyv
[quote author=fly link=board=offtopic;num=1110442872;start=30#42 date=05/27/06 ť 20:08:59]AZ... mióta láttam a filmet azóta a hideg ráz a bohócoktól... :-/<br>Kár volt megnéznem.[/quote]<br><br>Nekem a könyv kapcsán alakult ki a "hajléktalan-csavargó fóbiám"... :)<br><br>Csak ajánlani tudom ezeket a könyveket mindenkinek!!!
Baráti jobbhoroggal: tanárúr
--
A "tanárúr" gúnynév WNB és dp sporttársaktól származik (c)2005
--
A "tanárúr" gúnynév WNB és dp sporttársaktól származik (c)2005
-
admin
- TEAM PKSZ
- HozzászólásokCOLON 823
- CsatlakozottCOLON 2006-08-26 09:27:12
- Tartózkodási helyCOLON Győr
- CONTACTCOLON
Re: A Nagy Könyv
AZ... mióta láttam a filmet azóta a hideg ráz a bohócoktól... :-/<br>Kár volt megnéznem.