Black Friday 2017 sportbolt
profiboksz.hu

Visszatekintés a székesfehérvári Felix Promotion gálára II.

2017-04-26 14:36:04 /

Múlt szombat este ismét Székesfehérváron rendezett profi ökölvívó gálát a Felix Promotion. Az eseménynek a tavaly novemberi sikeres rendezvényhez hasonlóan ezúttal is a Best Western Plus Lakeside Hotel adott otthont. Bár az eredetileg tervezett programból többen is kiestek betegség vagy sérülés következtében, a hat fennmaradó találkozóból így is maradt három címmérkőzés, továbbá láthattuk három feltörekvő, fiatal versenyző felfutásának újabb epizódját is.


Ökölvívással gazdagon telített napok végére tett pontosvesszőt a szombat este hat óra, amikor a Ringcsoda-csapat elindult a gála helyszínére. Miután csütörtökön megírtam a szerda esti beszélgetésből táplálkozó, Tóth Tomival készített interjút, pénteken ellátogattam a gála hivatalos mérlegelésére, amelyből este készítettem egy képposztot a RingCsodára. Éjjel megírtam a gála felvezetőjét egy nemzetközi oldalra, majd másnap röviden felvezettem a legtöbb jelentős hétvégi találkozót. Ezek után ünnep volt végre a szorító mellett állni, és beélesíteni a fényképezőm, mire a program első párosa a szorítóba lépett.

A nyitó mérkőzést Egedi Renátó és a komárnói Sárközi András vívta nagyközépsúlyban. A hat menetesre tervezett összecsapást Egedi mozgékonyságával és jó ütemű fogadó ütéseivel tartotta kontroll alatt, figyelme azonban egy pillanatra sem lankadhatott a végig koncentrált és harcos mentalitású Sárközivel szemben. A budapesti ökölvívóban az tetszik a legjobban, hogy mer kilépni a sablonos elképzelésekből, jól indít hátsókézzel, robbanékony, és végig friss marad fejben a harcosabb összecsapásai során is. András minden dicséretet megérdemel, keményen állta a sarat jobb képességű riválisával szemben, és horgaival alkalomszerűen látványos találatokat jegyzett, amelyek életben tartották a találkozó kétoldalúságát. Hat menet minőségi bunyót követően Renátó egyhangú pontozással diadalmaskodott. Talán menetet nem vitt Sárközi, de harcosságával kétségtelenül kivívta a szurkolók tiszteletét.

Az este második összecsapásán egy újabb feltörekvő, a nagyváltósúlyú Kispál Zoltán lépett szorítóba Simon Imrével szemben. Kispál szokásához híven ezúttal is agresszívan, berobbanó bombákkal kezdett, aminek következtében tisztán húzta be a nyitó felvonást passzív ellenfelével szemben. Az aktivitás-beli differencia a második körben sem változott jelentősen, míg egy szigorú Kispál sorozatot követően a debreceni illetőségű Simon csúnya orrsérülése véget nem vetett a találkozónak, amelyet így technikai kiütéssel abszolvált a kecskeméti ökölvívó. A gála végén a győztes menedzserével, Kutassy Józseffel váltottam néhány szót, aki egy, az év második felében esedékes Magyar-bajnoki címmérkőzésben reménykedik Kispál számára.

Berki Ferenc hat menetre kiírt nagyváltósúlyú találkozója következett a tapasztalt, szívós Szabó Ferenccel szemben. Utóbbi aktívan és bevállalósan kezdte a mérkőzést, amivel némileg meg is lepte a mindössze húsz éves ellenfelét. Berki a második körben engedte el először a kezeit, és egy robbanékony, szűk felütésekből álló sorozattal kizökkentette Szabót a ritmusából. Ezek a momentumok mutatnak rá a legletisztultabban arra, hogy milyen alapképességekkel is rendelkezik a Berki-csapat legfiatalabb versenyzője. Ferenc remekül fogad szűk, robbanékony balhorgokkal, folyamatosan és tudatosan dolgozik testre, fantáziadúsan fűzi kombinációba az ütéseit, és a ritmusváltása is zavarba ejtő az ellenfelek számára. Ehhez még hozzájön masszív fizikai ereje, amelynek hatására sorra pattogtak le róla Szabó próbálkozásai. Az összecsapás az említett felütések harcba küldésével váltott irányt, és ettől kezdve a fiatalabb versenyző tartotta kézben azt.

Szabó rutinja és keménysége jóvoltából még képes volt egy szoros, kétoldalú záró felvonást abszolválni, ám ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy pontozással esélye legyen a küzdelmes összecsapás behúzására. Berkit a mérlegelést követően kérdeztem a súlyáról, illetve hogy melyik súlycsoportba tervezik belőni őt. Feri azt mondta, hogy fogják tudni hozni a nagyváltót, és egyelőre ott tervezi a közeljövőjét. A méretbeli fölényén nem lepődök meg többé, miután az utolsó néhány napban hat kilogrammtól kellett megszabadulnia a bunyósnak. Véleményem szerint egy esetleges Kispál Zoli elleni visszavágó már most jóval magasabb színvonalú találkozó lenne, mint amilyen a szeptemberi odavágó volt, miután mindkét versenyző szépen fejlődik gáláról gálára.

A hazai környezetben ringbe lépő Törteli Balázs következett a programban, aki novemberben begyűjtött Magyar-bajnoki övét kockáztatta a kiskunfélegyházi Rácz Antal ellen. Balázs, mint mindig, ezúttal is remek formában várta a találkozót, amelynek az első felvonása egyben az utolsónak is mutatkozott. A meglepően jó mozgású Rácz bal könyöke az etap közepén meghúzódott, majd néhány pillanatnyi technikai szünetet követően Törteli egy rövid, pontos balfelütéssel talált testen, amely megrogyasztotta, majd néhány ütéssel később padlóztatta a tapasztalatlanabb kihívót. A találkozó ezzel véget ért.

Balázs mérkőzésről mérkőzésre érettebbé, türelmesebbé válik, ugyanakkor rátermettsége megmutatkozik azokban a pillanatokban, amikor lehetősége nyílik befejezni a találkozót. A következő fejezet számára a nemzetközi színtérre történő kilépés lehet, amelyre reményei szerint még idén sor kerül egy címmérkőzés formájában. Akárhányszor beszélgetek Balázzsal, mindig ugyanoda jutok: a még mindig csak huszonnégy éves versenyző alázata példaértékű. Pontosan ez mutatkozott meg a szombati összecsapásán is. Koncentrált, tudatos, célravezető munka, amellyel kérdés nélkül sikerült behúzni a kötelezőt.

Már csak két ütközet volt hátra, amelyeken az idehaza legizgalmasabbnak számító cirkálósúlyú divízió négy felkapott versenyzője lépett szorítóba újabb, eddig nem látott párosítások formájában. Darmos József és Bozai Gyula ideiglenes Magyar-bajnoki címért kiírt összecsapása kiegyenlített, elsőosztályú küzdelmet vetített elénk, ám a gyakorlatban jobbára csak a várakozás második szegmense realizálódott. Bár Bozai szokásához híven agresszívan kezdte az összecsapást, ellenfele már az első felvonás derekán megcsípte őt, amivel sikerült megmentenie az etapot. A menetkép a második körben is megismétlődött: a rakkolósabb, elsőszándékból dolgozó Gyula becsülettel tette a dolgát, a türelmes, remek taktikával ringbe lépő Darmos azonban szűk védekezéséből hatékony ütemben robbant előre a saját támadásaival. A kemény kontrák, a rövid, tökéletes ritmusban kipattant fogadóütések menetről menetre tették egyoldalúbbá a küzdelmet, és fogyasztották a mindig bevállalós, nyíltsisakos felfogásban öklöző veteránt. Az amatőr időkből származó képzettség és tapasztalat döntőnek bizonyult Darmos javára, így nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben bírja a kiskunmajsai versenyző a kései meneteket, úgy nem lehet kérdéses a győzelme. Egy szoros hatodik felvonás csak olaj volt a tűzre a találkozó izgalmi töltetének szempontjából, a következő menetben azonban, kissé váratlanul, véget ért az összecsapás. Józsi előbb egy jobbhorog-test-balhorog-fej kombinációval csúnyán padlóztatta Bozait, majd néhány pillanattal később egy brutális jobbhoroggal szinte kirepítette őt a szorító kötelei között.

Flórián Béla mérkőzésvezető utóbbi alkalommal már nem is számolt. Eleget látott. Bozai Gyula hatalmasat küzdött, és minden tiszteletet megérdemel. Tette a dolgát, mint mindig. Darmos József tudatosan tervezett ökölvívását élvezet volt látni, érződik, amint lépésről-lépésre megtalálja önmagát a hivatásosok világában. Edzőjével, Nyikovics Gáborral kétségtelenül összeérik a befektetett munka, és remekül passzol a két fél habitusa egymáshoz. Egy mentálisan-képességileg-erőnlétileg csúcsra járatott Darmosra eredményes és magasröptű évek várhatnak még. A találkozó után rákérdeztem a hatodik körre, Józsi pedig azt válaszolta, hogy azt az etapot kivette, hogy adjon magának egy kis pihenőt a találkozó kései szakaszára rákészülve. Nos, úgy tűnik, tényleg minden szempontból ráérik a profi bunyóra Darmos. Ezúttal azt is eltalálta, hogy milyen ütemben vegyen ki egy kis pihenőt, amely egyúttal ösztönzőleg hat az összecsapás feszültésforrására is…

A harci bikák attól különböznek a többi bikától, hogy soha nem adják fel a küzdelmet. A bikaviadal csak egy félelemmentes, kitartóan támadó bikával válhat tökéletes művészeti alkotássá. Egy jó harci bika küzdőszelleme akkor sem inog meg, amikor a lovas pikadorok pikái széles sebet ütnek annak vállizmai közé, és a vér széles csíkokban folyik le az oldalán az aréna homokjába…

Tóth Tamás egy harci bika. Annak született, és erre szocializálta az élet. Minden csepp vérébe ez van kódolva.

Szellő Imre ezen az estén tökéletes matador volt. A küzdelem minden pillanatát, annak minden egyes mozzanatát kontrollálta technikai képzettségével és rutinjával. Az első felvonás a küzdelem első harmadát szimbolizálta. Imre belőtte a távolságát, és megalapozta a ritmust, amelyben a küzdelem folyt.

A második felvonás volt a pikadorok harmada, amelyben a pikák, vagyis az öklök csúnya sérülést vertek a bikára. Tomi orrnyerge szélesen és mélyen szakadt fel, hogy azonnal vörös nedv borított el mindent.

Az összecsapás fennmaradó része volt a harmadik terció. A matador kezébe vette a vörös muletát és a vékony pengéjű kardot. A bika ereje és kitartása továbbra is elkápráztatta a publikumot. Olykor hatalmasakat fujtatott. Ilyenkor vércsíkok fröccsentek a küzdőtér homokjába. Aztán küzdött tovább.

Szellő hatékonyan dolgozott. Mozgékonysága éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy kitérjen ellenfele ütőtávjából, s precíz gépezetként használt ki minden lehetőséget a kontrára. Kézben tartotta az összecsapást, amely a menetek előre haladtával vörössé és sikamlóssá vált. A mérkőzésvezető, a legendás Mickey Vann a negyedik körben kérte fel a ringorvost, hogy ellenőriztesse a szakadást Tóth orrnyergén.

A küzdelem megérte az ötödik felvonást. A bika megalkuvást nem tűrően és nehezen küzdött tovább, míg a matador könnyed és látványos viadalt abszolvált.

Vann az etap utolsó harmadában lépett közbe. Tomi túl sokat nyelt a hátrafelé is folyó vérből. A mérkőzésvezető jobbnak látta leállítani a küzdelmet.

Szellő Imre tovább őrzi veretlenségét, és halad előre a kitűzött cél, egy jövőbeni világbajnoki összecsapás felé. A legfrissebb, márciusi WBO világranglistán tizedik helyen álló bunyós számára ehhez lépcsőzetesen nehezedő nemzetközi kihívások vezethetnek el.

A harci bika soha nem ismer kegyelmet, és ő maga sem akar kegyelemben részesülni. Tóth Tomi küzdeni akart. Tovább és tovább. Ez van minden csepp vérébe kódolva. Azokba a cseppekbe is, amelyek az ingemre fröccsentek, miközben ő félelemmentesen harcolt az aréna homokján.

A gáláról készült képek megtekintéséhez KATTINTS IDE.


Ez a cikk eredetileg a ringcsoda.blog.hu oldalon jelent meg. További napi frissülésű cikkek és érdekességek olvasásához KATTINTS IDE.


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

fel