Legutóbbi, 118 font alatti súlycsoportokkal foglalkozó cikkünk óta eltelt időszakban sok érdekes mérkőzés tanúi lehettek a kisebb kategóriákat is kedvelő boksz-fanatikusok: Vic Darchinyan bravúros, és meggyőző teljesítménnyel nem csak legyőzte Cristian Mijarest, de a sikerével begyűjtött több címet, illetve felült a nagylégsúly képzeletbeli trónjára; többek között Hasegawa és Donire is megvédte címét, valamit megvívta első profi mérkőzését az utóbbi idők egyik legnagyobb magyar tehetsége, Bedák Pál. Említésre méltó továbbá, hogy - kissé váratlanul - bejelentette visszavonulását két korábbi szalmasúlyú klasszis, Eagle Kyowa és Yutaka Niida.
Visszatekintő: kislég-, nagylég-, harmatsúly
Kezdjük cikkünket egy rövid - a teljesség igénye nélküli - visszatekintővel. Napjaink egyik legaktívabb világbajnoka súlycsoportoktól függetlenül Edgar Sosa. A 29 éves mexikói bunyós 2007. áprilisa óta őrzi a WBC kislégsúlyú világbajnoki címét, és csak 2008-ban négyszer tette kockára koronáját, minden esetben sikerrel. Sosa gyakori szorítóba lépéseire jellemző, hogy előző hasonló cikkünk összesítő listájában is szerepelt a Jaro elleni találkozójával, és az azóta eltelt alig két hónapban sem pihent, és pár hete a hivatalos kihívó Juanito Rubillar 7. menetes kiütésével növelte címvédései számát. Viszont hiába az átlag feletti aktivitás és a győzelmek, Sosa egyelőre közel sem nevezhető sztárnak. Ennek okai elég összetettek lehetnek: részben nyilván az alacsony súlycsoport, illetve a hosszú távú (komoly) tv-s szerződés hiánya miatt szorul a háttérbe a kétségkívül remek öklöző.
Hozumi Hasegawa az állandóságot jelenti harmatsúlyban. A kobei harcos 3 és fél éve kapaszkodik erős és biztos kézzel a WBC címbe, és habár a japán öklözőkre jellemző módon kivétel nélkül hazájában teszik kockára övét, a klasszisa elvitathatatlan, és ezt legutóbbi Alejandro Valdez elleni találkozóján, október közepén is igazolta. Hasegawara úgy tűnik a már rutinszerű címvédések után egy igazán komoly kihívás várhat 2009-ben, ugyanis a hírek szerint előrehaladott tárgyalások folynak egy Cristian Mijares elleni mérkőzésről, melyre a szigetországban kerülhet sor.
Harmatsúlynál maradva mindenképpen meg kell említeni Joseph Agbekot, illetve a William Gonzalez elleni első címvédő összecsapását. A Cunningham vs Adamak cirkálósúlyú találkozó mögött - kissé érdemtelenül - háttérbe szoruló IBF címmérkőzés látványos és kiegyenlített csatával örvendeztette meg december 11-én a New Jersey-i közönséget. Az ütésstatisztika sokat elmond a mérkőzésről: a ghánai származású címvédő 815-, a nicaraguai kihívó pedig 915 ütést indított a 12 menetes küzdelem alatt, ami még az ilyen alacsony súlycsoportban vívott találkozók esetén is jónak mondható. A nyíltsisakos, szinte végig közelharcra redukálódó összecsapást végül többségi döntéssel (116-112, 114-114, 116-112) tudta csak behúzni Akbeko, és így a több sérülést is begyűjtő Gonzalez kénytelen volt karrierje második vereségét elkönyvelni.
Cikksorozatunk előző részében részletesen foglakoztunk a brutálisan erős nagylégsúllyal, és az eltelt időszakban gyakorlatilag minden komolyabb 115 fontos öklöző szorítóba is lépett. A kategória slágermérkőzése egyértelműen a Cristian Mijares vs Vic Darchinyan WBC, WBA, IBF címegyesítő találkozó volt. Előzetesen a szakértők többsége a technikásabb Mijares sikerét prognosztizálta, és viszonylag kevesen bíztak a 2007-ben súlyos ko vereségbe belefutó örmény-ausztrál győzelmében. A P4P, azaz súlycsoportoktól független ranglisták élmezőnyébe sorolt Mijares számára a lehető legrosszabbul indult a mérkőzés, és már a nyitó menetben meglátogatta a carsoni ring borítását. A Dühöngő Bika művésznevű Darchinyan ezt követően olyan magabiztossággal tartotta kézben az összecsapást, hogy a külső szemlélő számára még az is kérdésessé válhatott, hogy vajon Mijares hogy kerülhetett a világ élvonalába. Mijares a 9. felvonásig bírta a nyomást, mikor is egy gyilkos kombinációval Darchinyan pontot tett a találkozó végére. A fordított alapállású és furcsa stílusban öklöző Darchinyan taktikája mit sem változott a korábbi évekhez képest: beterelni az ellenfelet a kötélhez, majd a kemény elsőkezes előkészítés követően elindítani a félelmetes balt, amit ha sikerül célba juttatni, akkor az esetek nagy részében csak azt kell kivárni, hogy a bíró eljusson a számolás végére… Darchinyan a remek győzelme után sem pihen sokat, ugyanis már alá is írta a következő mérkőzésre szóló szerződés, és a hivatalos papíron a saját neve mellett egy bizonyos Jorge Arce szignója is megtalálható. A február 7-én esedékes Darchinyan vs Arce összecsapás már korábban is tervbe volt véve - akkor még légsúlyban - azonban míg Darchinyan belefutott Nonito Donaire horgába, addig Arce az előbb említett Mijares ellen volt kénytelen újra belekóstolni a vereség keserű ízébe.
Apropó Arce. Ragadjunk is le a sokak által kedvelt mexikói harcosnál egy rövid pillanatra. 2005. márciusában feledhetetlen - Magyarországon is élőben közvetített - mérkőzésen semmisítette meg Hussein Husseint a kis mexikói, és ezzel a véres sikerrel egy csapásra nézők millióit állította maga mellé. Ezt követően meggyőző sikerekkel tartotta magát a leglátványosabb bokszolók élmezőnyében Arce, majd jött a sokak számára sokkoló, ám várható vereség Mijarestől. A fiaskó óta érezhetően romlott El Travieso renoméja, és bár azóta is győzelmet győzelemre halmoz, kissé talán beleszürkült az átlag világbajnokok mezőnyébe, és a boksz-videó vadászok sem ő mérkőzései után kezdenek el elsőként keresgélni a világhálón egy-egy komolyabb gálát követően. A Darchinyan elleni összecsapás viszont újra olyan lehetőséget kínál számára, amelyet megragadva ismét a pár éve látott magasságokba repítheti. De ahogy minden fegyvernek két éle van, úgy ez esetben is fennáll a veszélye annak, hogy Arce vereséget szenved, ami a további karrierje szempontjából rossz esetben akár végzetes is lehet.
Bedák Pál bemutatkozott a profik táborában
Örömteli esemény, hogy végre nem csak ázsiai és mexikói kisemberekről szólhat cikkünk, de pár mondat erejéig egy magyar öklöző is terítékre kerülhet. Bedák Pált nem nagyon kell bemutatni a hazai szurkolóknak, mivel a Pimpa becenevű bunyóst az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai reménységének tartják. Bedák amatőrként már letette a névjegyét: kadet-, és junior Európa-bajnoki cím, junior világbajnoki elsőség, a felnőttek között Európai Uniós arany, illetve Európa-bajnoki bronz-, és világbajnoki ezüst gazdagítja a 23 éves tehetség vitrinjét. Pimpa a nem túl sikeres pekingi olimpiai szereplés után lépett át a profik táborába, és december 9-én Söldenben már be is mutatkozott a Spotlight Boxing színeiben versenyző budapesti bunyós, és ahogy azt illik, már az első menetben kiütötte a nyeretlen Robert Csicsot. A jelenlegi állás szerint Pimpa jövőjét - akinek edzéseit valószínűleg a korábbi könnyűsúlyú WBO bajnok Artur Grigorian fogja irányítani - légsúlyban képzeli el a német klub, és ha minden jól alakul, akkor reményeink szerint pár év múlva már akár célba is veheti valamelyik nagy szervezet trónját.
Szalmasúly: két címvédés, két visszavonulás
A legkisebbek háza táján két világbajnoki mérkőzés mellett sajnos két korábbi bajnok visszavonulásáról is szóltak az elmúlt hetek, hónapok.
A kínai Chengduban igazi vérfürdőt láthatott a publikum a Juan Palacios vs Teruo Misawa találkozón, ahol az előbbi bokszoló interim, azaz ideiglenes WBC címe volt a tét. A találkozó elején még úgy tűnt, hogy az agresszív japán kihívó képes lehet meglepetést okozni, azonban Misawa hiába támadott rendületlenül, a 3. menetben már ő került padlóra. Az erejével elkészülő japán végig nagy szívvel küzdött, de az élesebb és pontosabb Palacios felőrölte, és több romboló felütést követően a mérkőzésvezető a 7. menetben leléptette le a vert helyzetben lévő Misawat.
Oleydong Sithsamerchai is kockára tette a WBC címét honfitársa, a szintén könnyen kimondható nevű Pornsawan Kratingdaenggym ellen. A még mindig csak 23 éves fordított alapállású Sithsamerchai a találkozót végig irányítva 120-108, 118-110, 117-113 arányú egyhangú pontozásos győzelmet aratott, és várhatóan hamarosan összecsap a már említett interim bajnok Palaciossal, és így végre talán megérheti azt is a cikkíró, hogy nem gabalyodnak bele az újai a klaviatúrába legalább az egyik öklöző nevének legépelésekor.
Eagle Kyowa, Eagle Den Junlaphan, Eagle Akakura. Nem, ez nem a legújabb japán karate filmben szerepelő harcművészek nevei, még csak nem is három különböző emberről van szó, ugyanis mindhárom név egy és ugyan azon személy azonosítására szolgál. A többség számára Eagle Kyowa néven ismert thai bokszoló másfél évvel ezelőtt még a szalmasúly legjobbjának számított. A japánban élő Kyowa 12. hivatásos mérkőzésén már begyűjtötte a WBC világbajnoki címét, és habár 2004. végén rövid időre kénytelen volt tőle megválni (a Bustos elleni találkozón megsérült a válla, és feladni kényszerült az összecsapást), egészen a 2007. novemberében megvívott Sithsamerchai-től elszenvedett vereségéig őt tartották a szalmasúly első számú öklözőjének. A boksz minden elemében magasan képzett Kyowa keménysége, dinamikája, technikája és nem utolsó sorban intelligenciája nem csak a legkisebbek között számított kiemelkedőnek, de súlycsoportoktól függetlenül is az egyik legkomplexebb ökölvívónak számított a mindig mosolygós, szimpatikus sportember. Sithsamerchai személyében azonban nem csak egy nem várt vereség, hanem egy súlyos szemsérülés is az útjába került Kyowanak, aki egy évet pihent, várva arra, hogy a kezelések hatására javulni fog a kellemetlen látászavar, de végül az ex-bajnok kénytelen volt bejelenteni visszavonulását. A mindössze 30 éves bunyós 20 mérkőzést vívott profi pályafutása során, és olyan feledhetetlen küzdelmekkel ajándékozta meg a szurkolókat, mint pl. az emlékezetes Mayol elleni 12 menetes háború.
Kyowával szinte egy időben egy másik szalmasúlyú kiválóság, Yutaka Niida is bejelentette a visszavonulását. A csupaszív japán ütőgép 4 éven keresztül őrizte a WBA övét, majd idén szeptemberben súlyos, 4. menetes tko vereséget szenvedett a nicaraguai Roman Gonzaleztől. A harmadik X-et októberben betöltő Niida visszavonulása meglehetősen váratlan lépés volt, mivel - Kyowaval ellentétben - az ő esetében a hírek nem szóltak egy esetleges súlyosabb sérülésről. Érdekesség, hogy korábba többször is felmerült egy Kyowa vs Niida címegyesítő mérkőzés lehetősége, de a sajnálatos visszavonulásokat követően a szurkolók kénytelen lesznek elkönyvelni, hogy egy borítékolhatóan izgalmas csata beszámolója helyett csak egy üres bekezdés és egy nagy kérdőjel marad a szalmasúly történetét feldolgozó lexikonban.
Fontosabb eredmények:
Edgar Sosa vs Juanito Ribillar - WBC kislégsúlyú vb. mérkőzés: Sosa wi, tko7
Hozumi Hasegawa vs Alejandro Valdez - WBC harmatsúlyú vb. mérkőzés: Hasegawa wi, tko2
Fernando Montiel vs Juan Alberto Rosas - nagylégsúlyú mérkőzés: Montiel ud10
Nonito Donaire vs Moruti Mthalane - IBF légsúlyú vb. címmérkőzés: Donaire wi, tko6
Cristian Mijares vs Vic Darchinyan - WBC, WBA, IBF nagylégsúlyú vb. címmérkőzés: Darchinyan wi, ko9
Jorge Arce vs Isidro Garcia - WBA nagylégsúlyú interim vb címmérkőzés: Arce wi, tko4
Oleydong Sithsamerchai vs Pornsawan Kratingdaenggym - WBC szalmasúlyú vb. címmérkőzés: Sithsamerchai ud12
Juan Palacios vs Teruo Misawa - WBC szalmasúlyú interim vb. címmérkőzés: Palacios wi, tko7
Joseph Agbeko vs William Gonzalez - IBF harmatsúlyú vb. címmérkőzés: Agbeko md12
Bedák Pál vs Robert Csicso - légsúlyú mérkőzés: Bedák wi, ko1
Daisuke Naito vs Shingo Yamaguchi - WBC légsúlyú vb. címmérkőzés: Naito wi, tko11
Takefumi Sakata vs Denkaosan Kaovichit - WBA légsúlyú vb. címmérkőzés: Kaovichit wi, ko2
2008. december 31. Gallen Ervin (Erwin)
