Az ökölvívás klasszikus nyolc súlycsoportja (légsúly, harmatsúly, pehelysúly, könnyűsúly, váltósúly, középsúly, félnehézsúly és a nehézsúly), az utolsóként, 1903-ban bevezetett félnehézsúly óta létezik. Az ezt követő évtizedekben a "junior" ("kis") és "szuper" ("nagy") súlycsoportok bevezetésével a számuk fokozatosan a nyolcról 17-re bővült. (És esetleg 18-ra, ha a WBC vadonatúj bridgerweight kezdeményezése elindul és elterjed). És bár már ez sokak szerint így is túl sok súlycsoport, azonban tanúi lehettünk annak is, hogy rengeteg kiváló harcos jelent meg minden súlykategóriában.
Minden súlycsoport, minden idők legjobb bokszolóinak rangsorolása nehéz és szubjektív feladat. Legutóbb a Ring magazin kiváló boksztörténészei és szakírói vállalkoztak a feladatra, hogy rangsorolják súlycsoportonként minden idők legjobbjait. Név szerint: Steven Farhood, Doug Fischer, Tom Gray, Lee Groves, Stephen Edwards, Cliff Rold, Bob Yalen és Anson Wainwright. Valamennyien minden súlycsoport a valaha volt legjobb 5 bokszolóját rangsorolták. Miután megvolt mindenki összeállítása, 5 pontot kapott az első, négy pontot a 2., hármat a 3. és így tovább, majd összesítve a pontszámokat alakult ki a végső sorrend.
(Felhívva mindenki figyelmét: Ebben a rangsorolásban nem az egymás elleni képzeletbeli összecsapás "eredményei" a mérvadók, hanem a bokszolók a saját korukban "letett eredményeiknek" a rangsorolása!)
Ismét egy nem klasszikus, hanem egy fiatalabb súlycsoport. Az 1962-ben létrehozott, 69,853 kg felső súlyhatárú kategória egyik "első" bajnoka az amerikai Emile Griffith volt. Az október 17-én vívott első nagyváltósúlyú világbajnoki címmérkőzést az EBU Papp László és az amerikai Teddy Wright között hirdette meg, hogy megelőzzék a WBA-t, amely október 20-án rendezte meg az első világbajnokságát az amerikai Danny Moyer és Joey Giambra között. Papp a mérkőzést lemondta, ugyanis semmilyen hivatalos értesítést nem kapott egyik szervezőtől sem, hogy a találkozó hivatalos világbajnokságnak minősül, emellett ő a középsúlyú világbajnokságra várt. Az új súlycsoportot akkor még nem nagyon vették komolyan, így a rendezők a váltósúlyú világbajnok Emile Griffith-t ugratták be helyette, aki pontozással győzött is 15 menetben. Végül aztán csak az Osztrák Ökölvívó Szövetség, de rajtuk kívül senki más nem is merte el világbajnokságnak. Három nappal később Moyer is pontozással lett a WBA első világbajnoka. A WBC, Moyer 1963. február 19-i Stan Harrington elleni címvédő mérkőzés győztesét tette meg a kategória első bajnokának. Moyer ezt a mérkőzést is megnyerte 15 menetben. A súlycsoport a nyolcvanas évektől amolyan átjáró házzá vált a váltó és a középsúly között, Benitez, Leonard, Hearns, Duran és McCallum voltak a legnagyobb egyéniségei. Az IBF 1984. március 11-én avatta első bajnokát. Az amerikai Mark Medal az 5. menetben döntő fölénnyel győzött honfitársa Earl Hargrove ellen. A WBO szervezet első nagyváltósúlyú világbajnoka 1988. december 8-án az amerikai John David Jackson lett, miután Lupe Aquino a 7. menet után már nem ment ki ellene.
Nagyváltósúly
1. THOMAS HEARNS (31 pont)
Nagy részben a nagy vázának és kiütéses erejének köszönheti, hogy az egykori váltósúlyú bajnok nagyváltósúlyba, majd még feljebb lépett. 1982 végén, 15 menetben kipontozta Wilfred Benitezt, hogy megszerezze tőle a WBC címet. Négy címvédést abszolvált, mielőtt továbblépett középsúlyba és még tovább felsőbb kategóriákba. Emlékezetes címvédései, különösen a legendás Roberto Duran (KO 2) megdöbbentő kiütése... Luigi Minchillo elleni pontozásos, és a volt IBF bajnok Mark Meadal elleni (TKO 8) győzelme... Annak ellenére, hogy viszonylag rövid ideig volt a súlyban, hatalmas benyomást tett.
2. MIKE McCALLUM (30 pont)
A nagyváltósúlyban szerezte az első világbajnoki címét Sean Mannion (P15) ellen, és később sikereket ért el még közép és félnehézsúlyban is. A "Bodysnatcher" egy érett, kiváló technikus gránit állal... Három évig birtokolta a WBA címet, amit hatszor meg is védett... Megállította Luigi Minchillót (TKO 13) Olaszországban, David Braxton-t (TKO 8), Julian Jackson-t (TKO 2) egy gyors ütéspárbajban, Milton McCrory-t (TKO 10)... Végül "saját kárára túl jónak nézett ki", ezért McCallum képtelen volt ringbe csalni a Négy Királyok bármelyikét.
3. TERRY NORRIS (26 pont)
A rendkívül tehetséges texasi több mint egy tucat kiváló bunyóst vert meg az 1990-es évek háromszori nagyváltósúlyú uralkodása alatt... senki nem védte meg ennyiszer a címét ebben a súlycsoportban (16)... Meglepetésre John Mugabi (KO 1) gyors kiütésével szerezte meg a címet, amit aztán olyanokkal szemben védett meg, mint: Rene Jacquot (P 12), Sugar Ray Leonard (P 12), Donald Curry (KO 8), Jorge Castro (P 12), Carl Daniels (TKO 9), Meldrick Taylor (TKO 4), Paul Vaden (P 12) Vincent Pettway (TKO 8)... Azonban távolról sem volt tévedhetetlen, néha cserbenhagyta ring temperamentuma, ami diszkvalifikációs vereségekhez vezetett (Luis Santana ellen), vagy az ingatag álla vallott kudarcot Julian Jackson (TKO 2) és Simon Brown (KO 4) ellen, amit aztán megbosszult a visszavágón (P 12)... Amikor elkapta a fonalat, öröm volt nézni a bokszolásának gyorsaság, erő és finomság keverékét.
4. WINKY WRIGHT (15 pont)
Kiváló védekező harcos, aki magasan tartott fedezéke mögül bokszolt fordított alapállásból, és fantasztikus jabjével tartotta sakkban az ellenfeleit... Semmi feltűnő nem volt ezen kívül benne, de rendkívül hatékonyan csinálta... Ahogy halad, úgy tanult...Az első bajnoki próbálkozását elveszítette, amikor a jóval tapasztaltabb Julio Cesar Vasquezzel találkozott (P 12)... Két évvel később Bronco McKart ellen megszerezte az akkor kevésbé értékelt WBO világbajnoki címet (P 12), amit három alkalommal megvidett, mielőtt idegenben elveszítette Harry Simon ellen (P 12)... Megmutatta erejét egy Fernando Vargas elleni ellentmondásos vereségen (P 12)... Ezután megszerezte az IBF címet is, megvédve Jason Papillion (TKO 5), Bronco McKart (DQ 8) vagy Shane Mosley ellen kétszer is (P12)
5. NINO BENVENUTI (6 pont)
Az olasz ökölvívás hőse aranyat nyert az 1960-as római olimpián, és megkapta a verseny legjobbjának járó Val Barker-trófeát... Az első 65 pprofi mérkőzésén veretlen maradt, ezalatt Sandro Mazzinghni ellen elnyerte a WBA / WBC koronát (KO 6), amit aztán meg is védett vele szemben (P 15)... Közben több tétnélküli mérkőzést vívott, amikor aztán a koreai Ki Soo Kim ellen Dél-Koreában elvesztette a bajnoki koronáját... Ezután többszöri címvédéssel középsúlyban is világbajnok lett.
Egy fokkal alattuk, akik még szóba kerültek: Emile Griffith 3 pont, Felix Trinidad 3 pont, Ayub Kalule 2 pont, Koichi Wajima 2 pont, Sandro Mazzinghi 1 pont, Julian Jackson 1 pont,
2021. december 25. - Leibinger Gábor
