A fiatal bunyós egy sötét szobában ült és régi orsós bokszfilmeket nézett, bokszfilmek után. Annak ellenére, hogy keményen dolgozott az edzőterembe, hogy tökéletesítse a bokszolói technikáját, az ugyanolyan fontos volt, hogy tanulmányozza a régi nagy bajnokokat. Mi van, hogy ha félre néz és kihagy valamit? Mi van, hogy ha lemarad egy színlelt támadásról, egy lényeges dologról, vagy egy enyhe mozdulatról, egy finom lépésről, vagy egy speciális kombinációról? Mi van, ha elszalaszt egy olyan jellemzőt, melynek egyik ilyen régi nagyság a birtokában volt, és ezt nem tudná megmutatni a saját személyiségében? Sztoikus, összpontosított, céltudatos volt, miközben a fehér villódzó fény a képernyőről visszatükröződött az álmodozó szemeiből.
Mike Tysont alaposan megszállta a boksz és annak legendás gyakorlói. A harc lenyűgözőségét legendás edzője és mentora, Cus D’Amato továbbadta neki, és egy olyan harci rendszert dolgozott ki, amely Tyson számára született végrehajtásra. 14 éves korában a későbbi vitathatatlan nehézsúlyú bajnok már 190 font (86, 1 kg) súlyú volt, és pusztító arzenállal szerelkezett fel.
A lángoló kézsebesség és az a képesség, hogy egy szempillantás alatt áthidalja a közte és az ellenfele között lévő távolságot egy megtévesztően masszív és izmos testtel, úgy tűnt, mint ha a pusztításra tervezték volna.
A korai éveiben Tyson nagyon kemény rabja volt, az ellenfelek megsemmisítésének megtanulása iránti vágyának, ami számára az első osztályú drog volt akkoriban. D’Amato volt az elismert professzor, Tyson pedig az önkéntes tanuló, aki soha nem hagyott ki egy órát sem. Semmiben nem leszel olyan jó, ha nem teszel bele munkát. Nem tudta elég gyorsan felszívni a tudást abból a hatalmas bokszfilm könyvtárból, amit Tyson későbbi menedzserei, Jim Jacobs és Bill Cayton osztottak meg vele.
- Egész nap és egész éjjel mérkőzések filmjeit néztem – emlékezett vissza Tyson. – Reggel felkeltem, néztem néhány filmet, elmentem futni, zuhanyoztam, suliba mentem, hazaértem, kajáltam, megcsináltam a házimunkát, felmentem az emeletre és bokszot néztem, amíg el nem jött az idő, hogy menjek a tornaterembe. – Néztem a legnagyobb harcosokat, akik valaha éltek, és annyira szerencsés voltam, hogy valójában ez nem is volt a tisztességes más bunyósokkal szemben. Megformáltam magam és megtanultam, hogy hogyan lehetek olyan, mint ők. Megtanultam hogyan mozogtak a ringben. Megtanultam, hogy hogyan viselkedtek az utcán. Megtanultam, hogyan kajáltak. Megtanultam, hogyan viszonyultak a családjukhoz. Csak ismertem az életüket.
Tyson (50-6,44 KO) 1985 és 2005 között volt profi és mindent megnyert, amit meg lehetett nyerni. A neve, Muhammad Ali kivételével, sokkal inkább, mint bárki másé, a boksz szinonimája volt. Mint előtte Jack Dempsey, Joe Louis, Rocky Marciano és Muhammad Ali, ő is túllépett a sporton és kora felejthetetlenévé vált. De Tyson amennyit megtanult a saját divíziója elődjeitől, közben hatalmas rajongója volt a sportág kisebb férfijainak is.
- Megnéztem Sugar Ray Robinson mérkőzéseit, és megnéztem a „pound for pound”-ot (Robinson dokumentumfilm) újra és újra – mondta Tyson, aki végül az 1984. évi Los Angeles-i olimpián találkozott a legendás, ötszörös középsúlyú világbajnokkal. – Senki sem volt olyan izgalmas, mint Robinson. Nézem Robinsont ahogy bunyózik, bármit csinál, és azt mondom, - Uh, aztakurva.
- Henry Armstrong! Hűű! Henry Armstrong egy pillanatra sem állt le. Ez a srác egyszerre három súlyban tartotta a világbajnokságot: Pehely, könnyű és váltó. 126 és 147 font között? Egyszerre? Atya úr isten!
(Henry Armstrong 1937. október 29-én Petey Sarron (KO6) legyőzésével pehelysúlyú világbajnok lett. 1938. május 31-én (P 15) legyőzte a váltósúlyú világbajnok Barney Ross-t, majd három hónappal később (1938. augusztus 17-én) pontozással megverte (P 15) a könnyűsúlyú világbajnok Lou Amberst. Ez napjainkban 5 súlycsoportot jelent. Mint ha Lomachenko miután elnyerte a pehelysúlyú címet, és 1 éven belül legyőzi még Luke Cambell-t és Erroll Spence-t is úgy, hogy közben megver még 14 másik ellenfelet is, amiből legalább 4 top bokszoló.)
- Mostanában nem annyira nézem ezeket a srácokat, de ha van valami különlegesség (bokszdokumentum), akkor azt megnézem, vagy belenézek a telefonomba és megnézek néhány régi nagy bunyóst.
Az a tudás, amelyet Tyson tinédzserként, majd azt követően versenyzőként és bajnokként szerzett, olyan hatalmas, hogy könyv méretű, talán több kötetre is kiterjedne. Ha kedveled a profi ökölvívást, akkor órákon keresztül hallgathatnád, ahogy beszél a nagyszerű Hall of Fame harcosokról, és egy pillanatra sem unatkoznál. Tyson véleménye a múlt nagyjairól már csak azért is érdekes, mert nem csak hogy magas szinten van tisztába az ökölvívás gyakorlati részével, de ugyanolyan magas szinten ismeri az elméleti részét, illetve a korábbi bajnokait is. Itt csak egy csipetnyi ízelítő Mike Tyson véleményéből, hogy mit gondol erről a 10 legendás elődjéről:
JACK JOHNSON
Nehézsúlyú világbajnok: 1908 – 1915 / Rekordja: 54-11-7 (34 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Szeretem Jack Johnsont, elképesztő volt. Ne feledjük, hogy 15-16 évvel a rabszolgaság után született. Hogyan lesz egy fiatal texas-i gyerekből abban az időben egy olyan valaki, mint amilyen ő lett? Csodáltam, mert mindig nagyon kitartó volt. A fekete embereket már azért is megölték abban az időben, mert ránézett egy fehér nőre. Ő pedig elvett hármat is. Más volt mint Ali, évekkel korábban volt és Alinál kissé még extrémebb.
Kedvenc pillanat?
- Éppen egy kocsit vezetett és egy biciklis rendőr bírságolta meg. 1908 körül, és a zsaru 50 dollárra büntette. Tudod, hogy az akkor milyen sok pénz volt? Valószínűleg olyan 1000 dollár, ugye? (napjainkban) Jack Johnson adott neki 100 dollárt és azt mondta, - Tartsd meg a többit, mert visszafele is ugyanígy fogok jönni!
JACK DEMPSEY
Nehézsúlyú világbajnok: 1919 – 1926 / Rekordja: 54-6-8 (44 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Dempsey-t szerettem, mert izgalmas volt, nagyon vad és állatias. Úgy gondoltam, hogy ez menő, és éppen ilyen akarok lenni. Gyilkos mentalitása volt, de közben az emberek elfogadták és szerették. Hobóként kezdte, aztán a harsány húszas évekre ő lett az első milliódolláros bunyós. (1921-ben a Dempsey VS Carpentier elleni címvédésből származó bevétel 1.789.238 dollár volt, amikor első ízben lépték át az egy millió dollárt.)
Kedvenc pillanat?
- Jess Willard elleninek kell lennie. Eltörte a bordáit, az arccsontját és a szemgödrét is. A srácok akkoriban állatok voltak.
JOE LOUIS
Nehézsúlyú világbajnok: 1937 – 1949 / Rekordja: 66-3 (52 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Joe Louis volt az első nehézsúlyú, aki hajszálpontosan összerakta a kombinációit. Megüt téged, már ez kiütne, és három-négy ütést még bevisz, mielőtt a padlóra kerülsz. Annak a lehetősége, hogy felkeljenek egy ilyenfajta kiütésből, majdnem nulla. Soha nem ünnepelte a győzelmet, csak szétrúgta az ellenfele seggét, aztán visszament a sarkába, mint ha semmi sem történt volna.
Kedvenc pillanat?
- A Billy Conn (első küzdelem) és a Jersey Joe Walcott elleni (a második) meccsek. Mindkét meccsen vesztésre állt, és aztán eszméletlenre ütötte őket. Ha Joe Louis látta, hogy megsebzett, minden ütést dob rád. Láttad azt a kombinációt (a befejező) Walcott ellen…a mindenit!
ROCKY MARCIANO
Nehézsúlyú világbajnok: 1952 – 1956 / Rekordja: 49-0 (43 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Az eltökéltsége és az akaratereje tették különlegessé. Csak halálra verne ott téged. Marciano egy állat volt, és mindent megtett annak érdekében, hogy megnyerje a meccset.
Kedvenc pillanat?
- A kedvenc pillanatom a Jersey Joe Walcott (első mérkőzés) kiütése volt. Az egy gyönyörű jobb kéz volt. Marciano már az első menettől lemaradt pontokkal, és visszajött a 13. menetben és eszméletlenre ütötte. Így akarod elnyerni a világbajnokságot.
FLOYD PATTERSON
Nehézsúlyú világbajnok: 1956 – 1959, 1960 – 1962 / Rekordja: 55-8-1 (40 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Nem kapta meg a megérdemelt elismerést, és ennek nagy része a személyiségére vezethető vissza. Nagyon introvertált, keveset beszélt, és az emberek nem értették meg, vagy viszonyultak hozzá úgy, mint a többi bajnokhoz. Nagyon kedves ember volt. Harcosként gyors volt és a méretéhez képest nagyon keményen ütött.
Kedvenc pillanat?
- A második (Ingemar) Johansson elleni mérkőzés, amikor ájultra kiütötte (egyetlen balhoroggal). Az egy igazán jó ütés volt.
SONNY LISTON
Nehézsúlyú világbajnok: 1962 – 1964 / Rekordja: 50-4 (39 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Olyan durva és kemény volt amilyen csak lehet. Egy alkalommal Ali dumált neki, és Liston adott neki egy pofont. Nézd meg azokat a srácokat, akikkel Liston harcolt, mielőtt megnyerte a címet. Cleveland Williamsszel kétszer? Azta kurva! Zora Foley? És ezeket a srácokat megölte. Egyszer eltört az állkapcsa (Marty Marshall ellen), kikapott (8 menetben pontozással), és visszament egy újabb meccsre a srác ellen. (Egy évvel később a visszavágón, Liston 10 menetben egyhangú pontozással győzött Marshall ellen)
Kedvenc pillanat?
- Mindegyik. Mindegyik meccse nagyszerű volt. Cleveland Williams felrázta, és aztán visszajött és kiütötte.
MUHAMMAD ALI
Nehézsúlyú világbajnok: 1964 – 1967, 1974 – 1978, 1978 / Rekordja: 56-5 (37 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Ali természetesen a hősöm volt. A magabiztossága és az önbizalma nagyon különlegessé tette. Ali bunyósként mindent rosszul csinált, lent lógatta a kezeit, sosem ütött testre a karrierje alatt, és hátrahúzta a fejét. Mindez nála működött, de ha bárki más próbálta volna ezt, őket megölnék. Addig harcolna veled, amíg meg nem hal, soha nem adná fel.
Kedvenc pillanat?
- Az első Sonny Liston meccs, az első Joe Frazier és a harmadik Joe Frazier elleni küzdelem. Cleveland Williams ellen volt a legjobb.
JOE FRAZIER
Nehézsúlyú világbajnok: 1968 – 1973 / Rekordja: 32-4-1 (27 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Marcianóhoz hasonlóan az elszántsága és a győzni akarása. De ő vadabb volt Marcianonál és ő is egy kemény ember volt. Benne is megvolt az a mindenáron győzni akarás. A harmadik Ali elleni mérkőzés végén Joe Frazier már nem látott, és azt mondta az edzőjének: - Mondjad hol van, én pedig elkapom!
Kedvenc pillanat?
- Joe Fraziernek az Ali elleni küzdelemnek kell lennie. Az első meccs az egyik kedvenc küzdelmem, de a harmadik a legjobb, mert ott halálig mentek. Addig harcoltak, amíg már nem tudtak harcolni, és azt nem tudod felülmúlni.
GEORGE FOREMAN
Nehézsúlyú világbajnok: 1973 – 1974, 1994 - 1995 / Rekordja: 76-5 (68 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Nagyon merész volt, durva volt a ringben és nagyon keményen ütéseket dobott. Mindig azt mondta, hogy Sonny Liston volt a bálványa, és csak figyelned kell, ahogy George Foreman harcol és látni fogod a hasonlóságot. Legyőzhetetlennek hitték egy időben.
Kedvenc pillanat?
- Joe Frazier (az első meccs) volt a legjobb pillanat George Foremannek. Nem könnyű nézni, hogy ilyen könnyen szétveri Joe Fraziert, de a stílusok alakítják a küzdelem képét, és ez része a játéknak, bébi. Joe Frazier több volt, mint amit a George Foreman elleni találkozón láttuk.
LARRY HOLMES
Nehézsúlyú világbajnok: 1978 – 1985 / Rekordja: 69-6 (44 KO)
Mi tette őt különlegessé?
- Ali árnyékában volt, és be akarta bizonyítani, hogy ő a maga ura.
Csinált néhány nagyszerű meccset a csúcson, és nyert a padlóról felállva. Végül megkapta a tiszteletet, és 100 százalékra meg is érdemelte. Nézd csak, milyen különleges volt még a csúcskora után is. Végigment Holyfielddel, legyőzte Ray Mercert, és asszem egy ponton múlt, hogy Oliver McCall megverte. Ha Holmes ment volna néhány meccset, mielőtt mérkőzött velem, akkor semmi esetre sem tudtam volna kiütni a negyedik menetben.
Kedvenc pillanat?
- Tetszett a Renaldo Snipes, Ernie Shavers és a Mike Weaver elleni meccsek. Csomó nagyszerű meccse volt.
2020. július 17. - Leibinger Gábor
