Mi lesz veled királykategória? - 2. rész

A nehézsúly nagy reménységeiről szóló cikkünk első részében (Mi lesz veled királykategória?  - 1.rész) bemutattuk azokat a feltörekvő nehézsúlyúakat, akik már az élvonalhoz tartoznak, vagy legalábbis közel állnak hozzá. A második rész azokról a bunyósokról szól, akik még nem mérettettek meg annyira, hogy a legjobbak közé soroljuk őket, de a képességeik és az eddigi eredményeik sejtetni engedik, hogy a jövőben komolyan számolni kell velük is, mint lehetséges trónkövetelőkkel. Lássuk tehát, kik azok, akikre érdemes lesz figyelni a jövőben:
 



Malik Scott (35-0-1, 12KO)

Remek mérleggel rendelkező, de viszonylag ismeretlen bunyós. Pedig jó adottságai vannak, csak valahogy az ellenfélválasztása éveken keresztül nem volt olyan, hogy felhívta volna magára a figyelmet, ráadásul egy komoly sérülés és egy műtét miatt ki is hagyott több mint három évet. Egészen a közelmúltig Scott csak kesztyűpartnerként találkozott igazán jó bunyósokkal, úgy viszont a kategória krémjével: Lennox Lewis, James Toney és Wladimir Klitschko egyaránt igénybe vette a segítségét. A hosszú kihagyás után azonban egy túlsúlyától megszabadult, igen jó fizikumú Malik Scott tért vissza, és végre kezdett jobbacska ellenfelekkel bokszolni.  A jó mérlegű Bowie Tupou elleni győzelme után Scott lehetőséget kapott, hogy egy jónevű és viszonylag ismert, másik veretlen feltörekvő ellen mutathassa meg tudását, azonban az ukrán Vyacheslav Glazkov elleni kiegyensúlyozott, kemény csata után a pontozólapok alapján döntetlent hirdettek, amivel természetesen Scott és csapata, meg az amerikai szaksajtó jó része nem értett egyet. Az erősségeit vizsgálva Scott jó felépítésű, atletikus bunyós, igen gyors kezekkel, jó reflexekkel és jó mozgással. Technikai képzettsége és védekezése is jónak mondható, ragadhatott rá valami a világklasszisokkal való kesztyűzéseken. Komoly amatőr háttere van, juniorként nyert olimpiát és világbajnokságot is. Az ütőereje azonban nem az igazi, és általában nem is lép fel eléggé agresszívan, inkább a jó balegyenesére épít, és a biztos pontozásos győzelmekre törekszik, ezért nem a legizgalmasabb stílusú bunyós. Scott legközelebb július 20-án bokszol, és a kemény kihívásnak ígérkező brit Dereck Chisora ellen mutathatja meg, hogy helye van a súlycsoport élvonalában. Nehéz megmondani, mit kezdenek majd egymással. Chisora több alkalommal is bizonyította már keménységét a legjobbak ellen, Scott viszont a képességei alapján valószínűleg senkinek sem jelentene könnyen megoldható feladatot. Fontosabb győzelmei: Raphael Butler UD8, Bowie Tupou TKO8. Döntetlen: Vyacheslav Glazkov SD D10.



Bryant Jennings (17-0, 9KO)

A nem is olyan régen még teljesen ismeretlen amerikai üde színfoltja a mai nehézsúlynak. Jennings tavaly kis szerencsével kapott lehetőséget, hogy bemutatkozhasson a nagyközönségnek: az NBC Sports csatorna által közvetített gálán ugorhatott be egy másik veretlen amerikai ellen, miután a tervezett főmérkőzés, a Chambers – Lyakhovich az előbbi bunyós sérülése miatt elmaradt. Jennings pontozásos győzelmet aratott, és produkciója minden bizonnyal tetszett a közönségnek, hiszen a következő meccsén már a volt WBO világbajnok Siarhei Liakhovich ellen bokszolhatott, szintén az NBC Sports képernyőjén. A veretlen, de még nagyon kipróbálatlan, alig tizenkét profi mérkőzésnél tartó Jennings-et valószínűleg felhozóembernek szánták a Robert Helenius elleni súlyos vereségből talpraállni készülő ex-világbajnoknak. Bryant azonban másképpen értelmezte a saját szerepét, és egy remek ütésváltásokkal tarkított, kemény mérkőzésen komoly verést osztott ki a fehérorosznak, akit végül a 9. menet után az edzője nem engedett ki a ringsarokból.  Ezzel a meggyőző teljesítménnyel Jennings bekerült a legjobb amerikai feltörekvő nehézsúlyúak közé.  Még három győzelem következett, köztük egy szép kiütés a jó mérlegű Bowie Tupou ellen. Jennings szóba került már a szintén veretlen KO-király Deontay Wilder lehetséges ellenfeleként, majd készen állt volna megmérkőzni a világbajnok Wladimir Klitschko ellen is, de végül nem rá esett az ukrán választása. Legutóbb az orosz Andrey Fedosov ellen bokszolt június közepén, ahol némi tapogatózás után komoly verést osztott ki orosz ellenfelének.  A ránézésre a huszonéves Evander Holyfield-et idéző, rendkívül kidolgozott izomzatú Jennings fő erősségei valószínűleg a nagyon lelkiismeretes edzésmunkából erednek. Nagy munkatempóval dolgozó, kiemelkedő állóképességű, kombinatív, mozgékony és gyors bunyós, aki alkalmanként szívesen leáll verekedni, de ha szükséges, el is tud mozogni az erősebb, masszívabb bunyósok elöl. Az ütőereje inkább közepesnek nevezhető, de mintha fejlődne ezen a téren is. Méretre, súlyra a kisebb nehézsúlyúak közé tartozik, de ezt egyrészt a rendkívül hosszú kezeivel kompenzálja (188 centiméteres magasságához 218 centis karfesztáv tartozik ), másrészt fel is szedett pár kiló izmot, és 102-104 kilósan - tiszta izomban – már eléggé erősnek és atletikusnak tűnik. Az ütésállósága nem igazán ismert még.    A meglehetősen masszív és nagy ütőerejű Bowie Tupou elleni meccsén padlóra került, de hamar felkelt, és megfordította a meccset. Nagyon érdekes lesz követni, hogyan szerepel majd a legjobbak ellen, hiszen ügyes, technikás bunyós, unalmas meccset pedig még nem láthattunk tőle. Fontosabb győzelmei: Maurice Byarm UD10, Siarhei Liakhovich RTD9, Steve Collins UD10, Bowie Tupou TKO5.



Deontay Wilder (28-0, 28KO)

A „Bronz Bombázó” becenévre hallgató amerikai KO-király igen ellentmondásos alakja a nehézsúly új generációjának.  Egyesek benne látják a jövő nagy bajnokát, mások szerint meg csak egy jól felfújt propaganda-termék, amely az első komoly megmérettetésnél látványosan ki fog pukkadni. Mi lehet hát az oka, a rajongók és az ádáz kritikusok szöges ellentétben levő álláspontjának? Wilder nem túl hosszú, de eredményes amatőr karrier után állt hivatásosnak: 2008-ban bronzérmet szerzett a pekingi olimpián és még ugyanabban az évben be is mutatkozott profiként. Pár év alatt rendkívül impozáns, sőt egyedülálló mérleget épített fel, hiszen minden hivatásos meccsét kiütéssel nyerte. Kevés ellenfele mondhatja el magáról, hogy eljutott a második menet végét jelző gongszóig, a negyedik menet végéig pedig senki nem húzta ki ellene. A szépséghiba az egészben csak az, hogy Wilder ellenfeleinek a minősége semmiféle fejlődést nem mutatott éveken keresztül, még a huszadik profi meccse után is olyan harmadvonalas bunyósokat „mészárolt”, amilyeneken más, bátrabban menedzselt feltörekvők már az első 5-10 mérkőzésükön túljutnak, ráadásul szép számban akadtak közöttük kisebb súlycsoportokból „felhízott” bunyósok is. Némi pozitív változás 2012-ben következett be: Wilder előbb a jó mérlegű, de nem túl acélos Kertson Manswell-t intézte el igen gyorsan, majd a hozzá hasonló termetű és szintén veretlen Kelvin Price-ot ütötte ki a harmadik menetben. Wilder első komolyabb megmérettetésének a kissé levitézlett. egykori olimpiai bajnok Audley Harrison elleni meccset szánták volna. A találkozóra az idén áprilisban került sor, és sajnos igen keveset tudtunk meg belőle arra vonatkozóan, hogy mire lenne képes Wilder komolyabb ellenfelek ellen. A komoly ütőerejű bunyósok ellen rendszeresen „lefagyó” Harrison ugyanis ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, így az első komoly Wilder-találatot követő kissé fejetlen roham el is döntötte a meccset, már az első menetben. Wilder nagy erőssége természetesen az igen komoly ütőereje. Mellette szól még a nagy termete, és nagyon atletikus testfelépítése, de az olimpiai bronz sem egy rossz ómen. Hiányosságai között említhető a kissé kiforratlan stílusa, a termetéhez és erejéhez képest nem túl hatékonyan alkalmazott balegyenese, és a megkérdőjelezhető ütésállósága (Wilder egyszer járt padlón profiként, a nem túl nagy bombázónak ismert Harold Sconiers ellen). Hajlamos fejetlenül támadni, olyankor pedig nagyon pontatlan, és ki is nyílik, ami veszélyes lehet jobb képességű ökölvívók ellen.  A 28 profi mérkőzése ellenére nagyon kipróbálatlan bunyós, és mint már említettük, négy menetnél hosszabb meccse még nem volt, így az állóképességéről és küzdeni tudásáról sem sokat tudunk. Remélhetőleg az idén kiderül, mit tud kezdeni egy keményebb ellenféllel, és tényleg ő lehet-e a jövő bajnoka. Fontosabb győzelmei: Kertson Manswell TKO1, Owen Beck TKO3, Kelvin Price KO3, Audley Harrison TKO1.
 

Magomed Abdusalamov (18-0, 18 KO)

Az orosz zúzógép érdekes színfoltja a nehézsúlynak. Hirtelen tűnt fel a színpadon, majd egymást követő, kivétel nélkül kiütéses győzelemmel végződő meccsei miatt kezdett egyre nagyobb visszhangot kelteni, és manapság már lassan közismert figurának számít. A 190 centi magas, általában 100-105 kiló körül mérlegelő, fordított alapállású Abdusalamov egyetlen taktikát ismer: menni előre, és ütni, amíg padlón nem marad az ellenfél. Megalkuvást nem tűrő stílusa, nagy harci szelleme hamar népszerűvé tette, azonban komoly hiányosságai is vannak: lábon nem túl gyors, arzenálja igen egysíkú, és a védekezést kis túlzással hírből sem ismeri. Pontozással igencsak verhetőnek tűnik. Kemény fejű fickó, hiszen több meccsén is számolatlanul nyelte a pofonokat, mielőtt kiütötte az ellenfelet, de általában gond nélkül átgyalogolt rajtuk. Eddig csupán a hatalmas termetű amerikai veterán, Jameel McCline tudta megmutatni neki, hogy ebben a súlycsoportban nem csak ő üt nagyot, amikor is egy remekbe szabott jobbossal padlóra küldte Mago-t az első menetben. Jó jel viszont, hogy az orosz reménység igen hamar összeszedte magát, kitisztult a komoly ütésből, és a következő menetben megállította a szebb napokat is látott McCline-t. Ennek ellenére, ha Abdusalamov védekezését valahogy nem fejlesztik legalább elfogadható szintre, nagyon nehéz dolga lesz a súlycsoport legjobbjai ellen. Mindenesetre érdekes lesz figyelni, hogy meddig jut, mert sok mindent el lehet róla mondani, de azt, hogy unalmas lenne, azt biztosan nem. Fontosabb győzelmei: Rich Power TKO3, Maurice Byarm TKO2 , Jameel McCline TKO2, Victor Bisbal TKO5.


Luis Ortiz (19-0, 16 KO)

A kubai Ortiz amatőrként nem tudott kilépni világklasszis honfitársa, Odlanier Solis árnyékából. Bár igen szép amatőr mérleggel büszkélkedhet (343-19), nemzetközi szinten nem sikerült begyűjtenie a legnagyobb trófeákat, ezért viszonylag későn, 30 évesen megszökött hazájából és profinak állt. Kezdetben igen bátran menedzselték, már négy profi mérkőzés után túl volt két egész komoly felhozóember elleni győzelmen, de valamiért alábbhagyott a nagy lendület, és egy ideje komoly visszaesés tapasztalható az ellenfeleinek minőségében. Pedig kár, mert az adottságai alapján sokra hivatott bunyós. A fordított alapállású, 193 centi magas Ortiz jobb fizikumú, atletikusabb felépítésű, mint híresebb honfitársa, Solis,  és talán kissé érettebben, komolyabban is áll hozzá a sporthoz, mert eddig sikerül elkerülnie a profinak állt kubai amatőr klasszisok hagyományos betegségét, a látványos elhízást.  Ütőereje viszonylag jónak nevezhető, stílusa is meglehetősen rámenős, agresszív, nem szereti a pontozóbírókra bízni a meccsei kimenetelét. Ugyanakkor a mozgása kissé fura, néha esetlennek tűnik, és a kézsebessége sem kiemelkedő. Ütésállóságáról, kondijáról nem sokat tudhattunk meg eddig. A legnagyobb baj mégis inkább az, hogy a karrierje stagnálni látszik, nemzetközi szinten ismert ellenfele alig volt még, és bár egy-két alkalommal felröppentek olyan hírek, hogy komoly kihívás elé lesz állítva, de nem lett semmi belőle. Ennek ellenére van olyan nagy szervezet, amely felvette már a ranglistájára, tehát nem kizárt, hogy világbajnoki meccshez jut, de mindenképpen jó lenne látni azelőtt legalább 1-2 ismertebb, keményebb bunyós ellen, hogy kiderüljön, milyen fából is faragták. Fontosabb győzelmei: Kendrick Releford UD8 , Zack Page TKO8, Epifanio Mendoza DQ7.


Amir Mansour (18-0, 14KO)

Mansour az összeállítás kakukktojása. Hogyan lehet reménységnek nevezni valakit, aki 40 éves, egy olyan sportban, ahol 35-36 év felett kezdenek idősnek számítani a bunyósok? Nos, az amerikai KO-király mozgását és fizikumát elnézve joggal merülhet fel a kérdés, hogy az összesen közel 10 év börtönbüntetését nem-e abban az intézményben töltötte, ahol korábban Bernard Hopkins is megfordult, és amely az örök fiatalság forrását rejti? Az alacsony termetű, de félelmetes izomzatú, kissé talán a legendás Mike Tyson-ra emlékeztető felépítésű, fordított alapállású Mansour ugyanis korát meghazudtolóan gyors és robbanékony bunyós, igen jó ütőerővel, rámenős, agresszív stílussal. Egyelőre még igazán komoly kihívás elé nem állította egyetlen ellenfele sem, így a korán és a magasságán (185 cm hivatalosan, de alacsonyabbnak néz ki) kívül egyéb hátrányait nem ismerjük. Hogy mire lesz ez elég? Reméljük hamarosan kiderül, és ha jól menedzselik és elég aktív lesz, talán eljuthat egy világbajnoki mérkőzésig is. A jelenlegi formáját elnézve ez nem lehetetlen, talán van még 3-4 jó éve. Gondot az jelenthet, hogy nehéz lehet jól rangsorolt ellenfeleket találni egy nem túl ismert, 40 éves, de nagyon veszélyes bunyósnak, ezért nem lesz sétagalopp előrelépnie a ranglistákon. Legutóbbi mérkőzésén a közismert, utolsó pillanatban beugró és felkészületlen Jason Gavern-et ütötte ki már az első menetben. Fontosabb győzelmei: Dominick Guinn UD10 , Epifanio Mendoza TKO6 , Jason Gavern KO1


Andy Ruiz Jr. (18-0, 12KO)

Az alig 23 éves mexikóiról valószínűleg nem sokan hallottak még. A fiatal kora ellenére tekintélyes amatőr mérleget (105-5) magáénak tudó Ruiz az ismertebb nehézsúlyúak közül egy alacsonyabb és kövérebb Chris Arreola-ra emlékeztet. A vicces fizikum azonban csalóka: Ruiz rendkívül gyors kombinációkat ütő, képzett, tisztességes ütőerejű, rámenős bunyós, vagyis a stílusa sokkal látványosabb, mint a fizikuma.  Természetesen a jelentős túlsúly így is hátrány marad, bár a profi bemutatkozása óta jópár felesleges kilótól sikerült megszabadulnia. Ennek ellenére még szemlátomást messze áll a számára ideális súlytól. Ez viszont nem akadályozta meg abban, legutóbbi meccsén a két jóval ismertebb KO-király, Deontay Wilder es Denis Boytsov ellen 2, illetve 6 menet ellenállásra képes felhozóembert, Matthew Greer-t egy menet alatt négyszer küldje padlóra és egy jól mutató első menetes kiütéses győzelemmel szépítse a mérlegét. Persze, jó mexikói módra néha ő is megfeledkezik arról, hogy a pofonokat kerülni is kell, nem csak osztani, de eddig még nem került bajba az időnként kissé hanyag védekezése miatt. Ruiz egyébként népszerű kesztyűpartner, Evander Holyfield, Chris Arreola és az UFC-sztár Andrei Arlovski is igénybe vette már a segítségét. Kissé kipróbálatlan, nem túl jó testi adottságokkal rendelkező, de roppant gyorskezű, ügyes, fiatal srác, érdekes lesz figyelni, hogyan fejlődik tovább. Aktív bunyós, két meccse volt az idén és jelenleg is van egy július végén esedékes lekötött mérkőzése: a szintén veretlen, amerikai reménységgel, Joe Hanks-szel (21-0, 14KO) méri majd össze az erejét. Fontosabb győzelmek:  Elijah McCall TKO3 , Matthew Greer KO1.
 

Dominick Breazeale (5-0, 5KO)

Az amerikai olimpikon összeállításunk legkevésbé kipróbált bunyósa, ő a „zöldfülű” a társaságban. A korábban amerikai focival próbálkozó, jelenleg 27 éves Breazeale 2008-ban kezdett bokszolni.  Amatőrként nemzeti bajnoki címet szerzett hazájában, majd a 2012-es londoni olimpián ő képviselte az Egyesült Államokat szupernehézsúlyban. Az olimpiai szereplése nem sikerült valami jól, már a nyitó körben búcsúznia kellett. Pár hónappal később állt hivatásosnak, bízva abban, hogy az adottságainak jobban megfelel a profi bunyó. Breazeale jól megtermett, erős testalkatú, 198 centi magas bunyós. 110-115 kiló között szokott mérlegelni, de meg kell jegyezni, hogy jóval kevésbé sportos, kidolgozott izomzatú, mint ismertebb honfitársai, Deontay Wilder, Seth Michell vagy Bryant Jennings. Eddigi ellenfeleinek a minősége is jócskán hagy kívánnivalót maga után, bár javára szól, hogy egyikkel sem bajlódott sokat, ugyanis a második menet végéig senki nem maradt talpon ellene. Breazeale erősségei között tehát a jókora termetét és az ütőerejét említhetjük, no meg a rámenős, látványos stílusát. Hiányosságként meg lehet említeni a nem túl gyors kézsebességét, kissé előre látható, széles ütéseit. Nem ártana az sem, ha megszabadulna néhány plusz kilótól, mert hosszabb meccseken hátráltatni fogja a túlsúly. Nagyon kipróbálatlan bunyós még, de az adottságai alapján lehet belőle valami.
 


Mike Perez (18-0, 12KO)

Az Írországban élő, látványos stílusú kubai bombázó nagyon ígéretes nehézsúlyúnak tűnt két évvel ezelőtt, amikor megnyerte a népszerű Prizefighter torna első nemzetközi verzióját. A komoly amatőr múlttal rendelkező (Junior világbajnok volt 2004-ben, félnehézsúlyban), fordított alapállású Perez az elődöntőt és a döntőt is rövidre zárta, a francia Gregory Tony es az amerikai Tye Fields is kénytelen volt már az első menetben kapitulálni ellene. A tornán mutatott teljesítménye, komoly ütőereje és látványos stílusa miatt sokan szívesen látták volna, ha tovább lép a kubai, megméreti magát az élvonal ellen, és esetleg eljut egy világbajnoki mérkőzésig. Sajnos azóta Perez csak két felhozóember ellen lépett szorítóba, pontozásos győzelmeket aratva Friday Ahunanya és Zack Page ellen (utóbbit már egyszer legyőzte pontozással korábban is ), 2012-ben egyáltalán nem bokszolt, és az idén is csak egy meccse volt.  Perez erősségei közé számít a komoly ütőerővel párosuló jó kézsebesség, és az amatőr háttérnek is köszönhető  megfelelő képzettség. Hátránya a viszonylag kis magasságához társuló ingadozó, de általában túl nagy súly (183 cm, 108-112 kg), ami nehézkéssé teszi a mozgását. A legnagyobb baj vele mégis az inaktivitása, amely miatt kiesett a komolyan jegyzett feltörekvők közül, pedig megfelelően felkészülve, néhány plusz kilótól megszabadulva lenne keresnivalója az élvonalban. Legutóbbi mérkőzésén némi meglepetésre csak pontozással sikerült legyőznie a jó nevű és veszélyes, de fontosabb meccseit általában kiütéssel elbukó amerikai Travis Walker-t. Fontosabb győzelmei: Zack Page PTS8 kétszer, Gregory Tony TKO1, Kertson Manswell UD3, Tye Fields TKO1, Friday Ahunanya UD10, Travis Walker UD10.



Joe Hanks (21-0, 14 KO)

A remek felépítésű amerikai bunyóst valószínűleg nem sokan ismerik még a nehézsúly kedvelői közül sem. Hanks-et ugyanis kissé ráérősen építgetik, az eddig legyőzött 21 ellenfele közül nem igazán volt senki, aki komolyabb kihívás elé állítsa. Talán ennyi meccs után már lassan lépnek a promóterei, és végre komolyabb felhozóemberek, netán jobbacska másodvonalas bunyósok ellen is csatába merik küldeni a jó adottságokkal rendelkező, 29 éves Hanks-et. Az eddigi ellenfelei ellen mutatott teljesítménye alapján kissé nehéz felmérni a képességeit, de a jó fizikuma vitathatatlan (193 centi , kb. 110 kiló, remek izomzattal), a kézsebessége is jónak tűnik, és jól variálja az ütéseket. A meggyőző KO-aránya ellenére mintha az igazi átütő erő hiányozna belőle, a lógatott balkezes védekezése sem tökéletes, és nem tudhatjuk, hogyan viselkedne, ha komoly harcra késztetné az ellenfél. Remélhetőleg a következő 1-2 évben kiderül, hogy van-e esélye az élvonalba verekednie magát. Egy fontos lépést tehet hamarosan, amikor a szintén veretlen Andy Ruiz Jr-ral találkozik. Fontosabb győzelmei: Cliff Couser KO1 , Johnnie White UD6 , Alfredo Escalera Jr. UD10.

 


Utószó

Õk lennének tehát a nehézsúly következő generációja, a királykategória jövendő bajnokai. Persze, a teljesség igénye nélkül, hiszen könnyen kimaradhattak olyan bunyósok, akikre még nem figyeltünk fel, de hamarosan az élvonalba verekszik magukat. És minden bizonnyal vannak olyanok is, akik bekerültek az összeállításunkba, de hamar el fognak bukni, amint komolyabb ellenfelekkel kerülnek szembe. Az idő majd elárulja... 

Mi lesz veled királykategória?  - 1.rész

bpjotruska 2013.07.14.