Nem is küzdelem volt ez. Kivégzés, mészárlás inkább. Tapasztalatlanabb,
profi bokszoláshoz nem szokott közönség már az első menetben agyonizgulta
volna magát. Az már igaz, hogy Danny megmutatta, mit tud; ragyogó
teljesítményt nyújtott. A közönség bizonyossága, izgalma és elfogultsága
akkora volt, szinte észre se vette, hogy a mexikói még mindig állja a
sarat. Megfeledkezett Riveráról, nem is igen látta. Igaz, a fiút teljesen
elborította Danny gyilkos támadása. Így telt el egy, azután még egy perc. S
ekkor, egy szétválasztás alkalmával, a közönség észrevette Riverát. Az ajka
felrepedt, az orra vérzett. Mikor megfordult, és fogásba menekült, látták,
hogy a hátán vastag csíkokban szivárog le a vér, mert a kötélkorlát
feldörzsölte. Azt azonban a közönség nem figyelte meg, hogy Rivera melle
nem zihál, s a szeme hideg fénnyel ég, mint egyébkor. Már sok becsvágyó
bajnokjelölt végigpróbálta rajta ezt a fergeteges rohamot az edzések
kegyetlen kavargásában. A féldolláros jutalmaktól heti tizenöt dolláros
fizetésig vitte így fel, s megtanulta, hogyan kell ezt állni -- kemény
iskola volt, de őt keményen iskolázták.
S ekkor meghökkentő dolog történt. Az ütések káprázatos forgataga egy
csapásra megszűnt. Rivera magában állt. Danny, az isteni Danny a hátán
feküdt. Teste meg-megrándult, amint az öntudat lassanként visszatért belé.
Nem botladozva csuklott össze, nem is zuhant el egész hosszában, mint a
tuskó. Rivera villámgyors jobbhorga a halál váratlanságával terítette le.
A játékvezető fél kézzel visszalökte Riverát, és ott állt az elesett
gladiátor felett, számlálva a másodperceket. Máskor a közönség nagy
üdvrivalgással fogadta az ilyen sikerült ütést. Most nem így volt. Nagyon
váratlanul jött az egész. Néma csendben leste a másodperceket a közönség,
s ebben a némaságban Roberts hangja vált hallhatóvá:
-- Megmondtam, hogy kétkezes öklöző!
Az ötödik másodpercben Danny arcára fordult, s mikor a bíró kimondta a
hetet, térdre emelkedve pihent, készen arra, hogy kilencnél talpra álljon,
még mielőtt elhangzanék a tíz is. Ha a térde még tíznél is érinti a földet,
legyőzöttnek számít, mintha kiütötték volna. Amelyik pillanatban a térde
elhagyja a földet, a küzdelem ismét megkezdődik, s ettől fogva Riverának
joga van támadni, s újra leküldeni őt a földre. Rivera nem játszott.
Mihelyt Danny térde elválik a szőnyegtől, újra ütni fog. Körözött Danny
körül, de a bíró is közöttük járkált, és nem hagyta, hogy hozzáférjen.
Rivera észrevette azt is, hogy nagyon lassan számlálta a másodperceket.
Minden gringó ellene volt, még a bíró is.
Kilencnél a bíró hirtelen hátralökte Riverát. Ez szabálytalan volt,
de alkalom Dannynek arra, hogy felálljon; a mosoly tüstént ott ült újra
a száján. Kissé meggörnyedve, karját a gyomorszája és arca előtt tartva,
óvatosan fogásba ment. A szabályok szerint a bírónak szét kellett volna
választania őket, de nem tette, Danny pedig úgy tapadt, mint egy
hullámverte kagyló. Egyre jobban kezdte összeszedni magát. A menet utolsó
perce sebesen pergett. Ha ezt még kibírja, egy teljes percet pihenhet majd
a sarokban. Kibírta, és végső elkeseredésében is mosolygott.
-- Az elmaradhatatlan mosoly! -- kiáltotta valaki s a közönség hangosan
felnevetett megkönnyebbülésében.
-- Borzalmas ütése van ennek az olajos bőrűnek -- lihegte Danny az
edzőjének a sarokban, miközben a segédek őrült igyekezettel működtek
körülötte.
A második és harmadik menet nem hozott izgalmat. Danny, a ravasz,
hétpróbás bokszcsászár, nem erőltette magát, kettős fedezékbe vonult,
kapaszkodott, s azon volt, hogy kiheverje az első menetben kapott ütés
kábulatát. A negyedik menetre már ismét a régi lett. Bárménnyire
megrendült, elkábult is, pompás állóképessége volt, s így hamar
visszanyerte minden erejét. Az emberevő taktikával felhagyott. A mexikói
kemény ellenfélnek bizonyult. Inkább legjobb tudását vette hát elő.
Fogások, ügyesség és tapasztalat dolgában ő volt a mester, s bár döntő
ütést elhelyezni nem tudott, tudományos módszerességgel csépelte és
fárasztotta ellenfelét. Rivera egy ütésére ő hárommal válaszolt, de ezek
nem voltak veszedelmes ütések. Csak számuk tette őket azzá. Tisztelte
ezt a kétkezes senkit, aki mindkét öklével olyan csodálatos rövid horgokat
tud ütni.
Védekezésül Rivera zavarba ejtő balegyeneseket alkalmazott. Újra meg
újra, egyik ütést a másik után helyezte Danny szájára és orrára, s
egyre jobban összezúzta az arcát. De Danny olyan volt, mint a kaméleon.
Harcmodorát állandóan, a szükséghez képest változtatni tudta, éppen ezért
tartották a bajnokság esélyesének is. Most a belharcot erőltette. Ebben
különösképpen erős volt, s így el tudta kerülni Rivera balegyeneseit.
Többször megvadította vele a közönséget, s betetőzte ezt egy csodálatos
felütésével, amely a levegőbe emelte a mexikóit, majd visszapottyantotta a
szőnyegre. Rivera fél térden pihent, igyekezve kihasználni az időt, mert
tudta, hogy a bíró most rövid másodperceket számol.
A hetedik menetben Danny újra behúzta gyilkos erejű felütését, ezúttal
azonban csak megingatni sikerült Riverát, de a következő pillanatban, mikor
tehetetlenül, védtelenül állt ott előtte, egy másik ütés kirepítette a
köteleken túlra. Rivera teste az újságírók közé zuhant le, ők tolták fel
ismét a szorító szélére. Itt pihent fél térdre állva, amíg a bíró nagy
sebesen számolta a másodperceket. A köteleken belül, ahová be kell lépnie,
Danny várta. Õt persze nem húzta vissza a bíró. A közönség magánkívül
ordított elragadtatásában.
-- Öld meg, Danny, öld meg! -- ordították.
Tucatnyi hang kapta fel a szót, míg úgy hangzott, mint a farkasok
vadászüvöltése.
Danny meg is tette a magáét, de Rivera már nyolcnál, ki sem várva a
kilencet, váratlanul átbújt a köteleken, és szerencsésen fogásba menekült.
A bíró erre működésbe lépett, elhúzta Riverát, úgyhogy fedezetlenül maradt,
egyszóval minden előnyt megadott Dannynek, amit tisztességtelen bíró csak
megadhat.
Rivera azonban állta a sarat, a kábulat is felszállt lassan az agyáról.
Ez mind egy tőről való. Ezek a gyűlölt gringók, ezek tisztességtelenek
egytől egyig. S a legnehezebb pillanatokban újra látomások rémlettek
fel a szeme előtt -- a végtelenbe futó vasúti sínek a sivatagban, a
ruralék és amerikai rendőrök, a börtönök és fogdák, azután a csavargók
a vízmedencéknél -- s egész szennyes, töméntelen szenvedéssel terhes
kálváriája, amit a Rio Blancó-i sztrájk óta megélt. A nagy vörös
forradalmat látta most ragyogóan és diadalmasan végigsöpörni hazáján.
A fegyverek ott csillogtak előtte. Minden gyűlölt arc egy-egy puska
volt, s ő a puskáért harcolt. Aztán úgy érezte, ő maga is fegyver, hogy
ő maga a forradalom. Egész Mexikóért harcolt.
A közönség kezdett dühbe gurulni. Mért nem tűri el Rivera a neki szánt
verést? Danny természetesen meg fogja verni, hát minek csökönyösködik
ennyit? Kevés embert érdekelt Rivera, csak azt az állandó, meghatározott
részét ennek a szerencsejátékos-tömegnek, amely a váratlanra játszik. Ezek
Dannyt tartották nyerőnek, mégis a mexikóira tették pénzüket, négy a tízhez
vagy egy a háromhoz arányban. Arra sem kevesen fogadtak, hogy hány meneten
át bírja Rivera. Vad ajánlatok repkedtek a szorító mellett; voltak, akik
kijelentették, hogy hét menetet sem áll ki, még hatot sem. A nyertesek most
már, hogy készpénzkockázatuk szerencsésen elmúlt, csatlakoztak az esélyest
biztató tömeghez.
Rivera nem hagyta magát. Az egész nyolcadik menetben ellenfele hiába
próbálta megismételni a felütést. A kilencedikben Rivera megint bámulatba
ejtette a közönséget. Fogás közben gyors, fürge mozdulattal kiszabadult,
s a kettejük test közötti szűk résben jobbja felemelkedett a derekától.
Danny a földre került, és kénytelen volt igénybe venni a kilenc másodperces
pihenőt. A saját csapdájában fogták meg. Híres jobbkezes felütése, a
közönség elképedésére, most rajta csattant. Rivera nem támadt rá, mikor
kilencnél feltápászkodott. A bíró nyíltan elállta az útját, holott mindig
félreállt, mikor fordított volt a helyzet, s Rivera akart felkelni.
Kétszer ismételte Rivera a felütést a tizedik menetben, derekától emelve
az öklét az ellenfél álláig. Danny felbőszült. A mosoly nem hagyta el az
arcát, de visszatért emberevő taktikájához. Riverában azonban nem tudott
kárt tenni. Rivera az ütések zápora közben is háromszor egymás után a
szőnyegre terítette. Danny most már nem állt talpra olyan hamar, s a
tizenegyedik menetre komolyan kikészült. Fogott, kettős fedezékbe ment,
takarékoskodott erejével, és igyekezett további erőt gyűjteni. És olyan
aljas módon küzdött, ahogy csak telik egy tapasztalt öklözőtől. Minden
cselt, minden fogást kipróbált. Mintegy véletlenül, fejelt fogás közben,
testéhez szorította karjával Rivera kesztyűjét, s a maga kesztyűjét Rivera
szájához nyomta, hogy elfojtsa a lélegzetét. Fogások közben gyakran
mocskos, szörnyű szavakat sugdosott feltépett, mosolygó ajkával Rivera
fülébe. Mindenki, a játékvezetőtől az utolsó nézőig, Dannynek szurkolt,
Dannynek segített, és tudták, hogy Danny mit forgat a fejében. Egy
ismeretlen felülmúlta harcmodorával, s ő most egyetlen hatalmas ütésre
készül. Hagyta, hogy üssék, leste az alkalmat, tettetett, és várta azt
a rést, amely lehetővé teszi, hogy teljes erejéből üssön egyet, és
megfordítsa a mérkőzést. Amit már egy másik, nagyobb bokszoló is
megcsinált, ő is megteheti -- üt egy jobbkezest meg egy balkezest, a
gyomorszájra meg az állra. Megteheti, hiszen arról nevezetes, hogy ütései
nem gyengülnek, karjai cseppet sem lankadnak, míg csak meg tud állni a
lábán.
Riverával a saját segédei sem sokat törődtek a szünetekben.
Törülközőikkel sündörögtek körülötte, de nem sok levegőt hajtottak ziháló
tüdejébe. Pók Hagerty tanácsokat adott neki, de Rivera tudta, hogy azok
hamis tanácsok. Mindenki ellene volt. Mindenünnen csalás vette körül. A
tizennegyedik menetben ismét földre küldte Dannyt, és leeresztett karral
várt, míg a bíró számolja a másodperceket. Az átelleni sarokban gyanús
sugdolózásra lett figyelmes. Látta, hogy Michael Kelly felkel, odamegy
Robertshoz, lehajol, és valamit a fülébe súg. Riverának éles hallása volt,
mint a macskának, elkapott valamit a suttogásból. Kíváncsi volt a többire
is, s mikor ellenfele lábra állt, küzdelem közben a sarokba kényszerítette,
s fogásba ment.
-- Muszáj -- hallotta Michaelt, Roberts pedig bólintott egyet. --
Dannynek muszáj győznie. Rengeteget vesztek. Egy mázsa pénzem van rajta.
Ha a tizenötödikben sem győz, tönkre vagyok téve. Magának szót fogad a
kölyök. Csináljon valamit.
Ettől kezdve a látomások eltűntek Rivera szeme elől. Ezek csapdába
akarják ugratni. Megint a földre küldte Dannyt, s leeresztett kézzel
pihent. Roberts felkelt a helyéről.
-- Ez elég neki. Menj vissza a sarokba -- szólt hozzá.
Parancsoló hangon beszélt, mint máskor az edzéseken. Rivera azonban
gyűlölettel nézett vissza rá, és várta, hogy Danny felálljon. Az egyperces
szünetben Kelly, a menedzser jött oda hozzá.
-- Hagyja már abba, az isten szerelmére! -- csikorogta érdes, fojtott
hangon. -- Feküdjön le, Rivera. Hallgasson rám, megcsinálom a szerencséjét.
Legközelebb majd megverheti Dannyt. De most le kell feküdnie.
Rivera csak pillantásával jelezte, hogy hallja, de nem adta jelét, hogy
beleegyezik-e, vagy más a véleménye.
-- Miért nem szól? -- kérdezte Kelly ingerülten.
-- Mindenképpen kikapsz -- mondta a Pók. -- A bíró majd gondoskodik róla.
Hallgass Kellyre, és feküdj le.
-- Feküdjön le, fiacskám -- kérlelte Kelly --, megígérem magának a
bajnokságot.
Rivera nem felelt.
-- Megígérem, fiacskám, meg én.
A gongütésre Rivera valami fenyegetőt érzett. A közönség nem észlelt
semmit. Bármi legyen az, a szorítón belül kell lennie, a közelében. Danny
régi biztonsága visszatért. Ez a biztonság zavarba ejtette Riverát. Valami
cselt sejtett. Danny rohamozott, de Rivera kerülte az összecsapást. Oldalt
táncolt, biztonságos távolságra. Szemmel láthatóan a másik fogást akart.
A cselhez nyilván fogás kell. Rivera hátrálva és körbejárva kerülte,
de tudta, a fogás és a csel előbb vagy utóbb eléri. Kétségbeesésében
elhatározta, hogy kiugratja a nyulat a bokorból. Danny újabb közeledésekor
úgy tett, mintha várná a fogást. Ehelyett az utolsó másodpercben,
éppen mikor a két testnek már össze kellett volna akaszkodnia, fürgén
hátraszökkent. Ugyanebben a pillanatban Danny tábora szabálysértést
kiáltott. Rivera bolonddá tette őket. A bíró habozva töprengett. Már
száján volt az ítélet, de nem ejtette ki, mert a karzatról egy éles
fiúhang közbesivított:
-- Kontár bíró!
Danny hangosan káromkodott, szorította Riverát, de az eltáncolt előle.
Rivera eltökélte, hogy nem üt többet Danny testére. Ezzel a módszerrel
félig már úgyis eljátszotta a nyerés lehetőségét, de tudta, hogy egyetlen
esélye még van a győzelemre: a kiütés. Ha a legkisebb alkalmat adja,
azonnal ráfogják a szabálysértést. Danny minden óvatosságot félredobott.
Két meneten át üldözte a fiút, aki nem mert összeakaszkodni vele. Rivera
egyik ütést kapta a másik után; tucatjával engedte magára zuhogni az
ütéseket, csak hogy a veszélyes fogást elkerülje. A nagyszerű, utolsó
roham után a közönség felugrált, és valósággal tombolt. Nem értette meg
a helyzetet. Úgy látta, kedvence végre nyerésre áll.
-- Miért nem szállsz bele? -- ordították. -- Sárga kutya! Sárga kutya!
Ne menekülj, ne menekülj, te kuvasz! Öld meg, Danny! Öld meg! Most
elkaphatod! Öld meg!
Az egész tömegben Rivera volt az egyetlen nyugodt ember. Természete és
vére szerint övé volt itt a legtüzesebb alkat, de annyi, sokkal forróbb
helyzetet állott ki már, hogy ennek a tízezernyi toroknak együttes
őrjöngése, örvénylő viharzása annyit számított neki, mint egy nyári
alkony bársonyos hűvöse.
A tizenhetedik menetben Danny újra támadott, s Rivera megingott és
elkábult egy súlyos ütés nyomán; karja tehetetlenül lógott, ahogy
hátratántorodott. Danny azt hitte, elérkezett az alkalom, a fiú a kezében
van. Rivera, mikor tettetésével így kicsalogatta Dannyt a védőállásból,
nagy erővel a szájára húzott be egyet. Danny elterült. Mikor felkelt,
Rivera a nyakára és az állkapcsára irányzott jobbkezessel újra leküldte
a földre. Ezt háromszor megismételte. Egyetlen bíró sem nevezhette ezeket
az ütéseket szabálytalannak.
-- Ó, Bill, Bill! -- könyörgött Kelly a bírónak.
-- Nem lehet -- válaszolt a bíró. -- Nem ad rá alkalmat.
Danny kimerülten bár, de hősiesen, minden alkalommal talpra állt. Kelly
meg mások a szorító közelében rendőrért kezdtek kiáltani, hogy állítsa le
a meccset, bár Danny segédei nem lengették meg a törülközőt. Rivera látta,
hogy a kövér, esetlen rendőrkapitány készül átbújni a köteleken, s nem
tudta, mire vélje. A gringók úgy csalnak ezen a mérkőzésen, ahogy akarnak.
Danny magatehetetlenül, kábultan tántorgott előtte. A játékvezető meg a
rendőrkapitány egyszerre nyúltak Rivera karja után, mikor az utolsó ütésre
lendült. De nem kellett leállítani a meccset, mert Danny nem kelt fel
többé.
-- Számoljon! -- kiáltott Rivera nyersen a bíróra.
Mikor a számolásnak vége volt, Dannyt segédei felemelték, és a sarokba
vonszolták.
-- Ki győz? -- kérdezte Rivera.
A bíró kelletlenül megfogta Rivera kesztyűs kezét, és a magasba emelte.
Nem ünnepelte senki. Rivera csendesen a sarokba ment, segédei még a
széket sem készítették oda. Hátával a kötélnek dőlt, és tekintete a
közönségre lövellte gyűlöletét: nézett körbe-körbe, míg gyűlöletébe
belefoglalta mind a tízezer gringót. A térde remegett, fel-felzokogott a
kimerültségtől. Hányinger környékezte, a gyűlölt arcok fel-alá táncoltak
előtte szédületében. Aztán eszébe ötlött, hogy hiszen ezek a fegyverek.
Megszerezte hát a fegyvereket. Kezdődhetik a forradalom.
