3.
Sok szaladgálás és kapkodás, sok telefonálgatás és káromkodás után éjszakai tanácskozás folyt Kelly irodájában. Kellyt sürgette az üzlet, meg balszerencséje is volt. Lehozta New Yorkból Danny Wardot, lekötötte neki a meccset Billy Cartheyvel három hete, és most Carthey két napja súlyos sérüléssel az ágyat nyomja. Az esetet gondosan titkolták a sporttudósítók előtt. Nem volt, aki Carthey helyébe lépjen. Kelly táviratozott Kelet-Amerika minden számba vehető könnyűsúlyú öklözőjének, de valamennyi szerződések kötötték. És most mégis támadt némi halvány remény.
-- Magának pokoli idegei vannak -- mondta Kelly Riverának első pillantásra, amikor találkoztak.
Rivera szemében kegyetlen gyűlölet fénylett, de az arca egykedvű maradt.
-- Meg tudom verni Wardot -- mindössze ennyit szólt.
-- Honnan veszi? Látta már verekedni?
Rivera fejével nemet intett.
-- Fél kézzel és csukott szemmel kiüti magát.
Rivera vállat vont.
-- Más mondanivalója nincsen? -- horkantott a menedzser.
-- Meg tudom verni.
-- Kivel bokszolt már eddig? -- kérdezte Michael Kelly. Michael a menedzser testvére volt, a Yellowstone Játékklub tulajdonosa, s ott nagy pénzeket keresett az ökölvívó-mérkőzéseken.
Rivera keserűn rátekintett, de szót sem szólt.
A menedzser titkára, láthatóan sportkedvelő fiatalember, hangosan elnevette magát.
-- No, jól van! Maga ismeri Robertset -- törte meg Kelly az ellenséges hangulatú csendet. -- Már itt kéne lennie. Érte küldtem. Üljön le és várjon, bár így külsőre nem sok jót nézek ki magából. Nem csaphatom be a közönséget kicsinált meccsel. A ring melletti helyeket tizenöt dollárért adom, úgy vigyázzon!
Roberts megérkezett, és rögtön látni lehetett rajta, hogy ivott egy keveset. Magas, vézna, laza tartású ember volt, járása, akárcsak beszéde, halk, szenvedő, vontatott.
Kelly egyenest a tárgyra tért.
-- Ide nézzen, Roberts. Maga henceg, hogy maga fedezte fel ezt a kis mexikóit. Azt tudja, hogy Carthey kitörte a karját. Hát ennek a kis sárga fickónak van mersze, és a fejébe vette, hogy beugrik ma helyette. Mit szól hozzá?
-- Rendben van, Kelly -- volt a lassú válasz. -- Felveheti a küzdelmet.
-- Úgy nézem, maga mindjárt azt fogja mondani, hogy meg is tudja verni Wardot -- kaffantott Kelly.
Roberts mérlegelte a dolgot.
-- Nem, azt nem mondom. Ward mesterien öklöz, bokszcsászár, de nem keni ki egykönnyen Riverát. Ismerem Riverát. Eddig még senki sem kapta el a gyengéjét. Nincs gyengéje, én legalábbis sose fedeztem fel. Azonkívül kétkezes öklöző. Bárkit, bármilyen helyzetből ki tud ütni.
-- Az nem számít. Fontos, hogy látványosan dolgozik-e majd. Maga egész életében bokszolókat nevelt és készített elő versenyekre. Én mérget veszek a maga ítéletére. Megéri-e majd a közönségnek a pénzt?
-- De meg ám! Wardnak nem lesz vele könnyű dolga. Maga nem ismeri ezt a gyereket. De én igen. Én fedeztem fel. Nincsenek idegei. Olyan, mint az ördög. Kis, helybeli fickó létére nagy meglepetés lesz Wardnak, de maguknak is. Nem azt mondom, hogy megveri Wardot, de biztosan olyat látnak majd tőle, hogy elhiszik nekem: a kölyöknek van jövője.
-- Rendben van -- fordult Kelly a titkárához. -- Hívja fel Wardot. Mondtam neki, hogy dugja ide az orrát, ha érdemesnek látom a fiút. Odaát lesz a Yellowstone-ban, biztosan dülleszti a mellét, és népszerűsíti magát.
Visszafordult az edzőhöz.
-- Iszik egyet?
Roberts felhajtotta a szódás whiskyt, és kényelembe helyezkedett.
-- Még nem mondtam el magának, hogyan fedeztem fel ezt a kis pockot. Két éve történt; akkor bukkant fel nálam, mikor Prayne-t készítettem elő a Deleney-vel hirdetett meccsére. Prayne gonoszul dolgozott. Nincs benne szikrányi kímélet. Edzőtársait irtó kegyetlenül összeverte, s már nem találtam egyetlen fiút sem, aki edzésre kiállt volna vele. Akkor vettem észre ezt a kis éhenkórász mexikói kölyköt, ott lógott állandóan a közelben. Nem volt más választásom, hát odahívtam, megfürdettem, ráadtam a kesztyűt, és beállítottam a ringbe. Szívós volt, mint a cserzett bőr, de gyönge. A bokszolás ábécéjét se tudta. Prayne ronggyá verte. De kitartott két gyötrelmes meneten át, csak akkor ájult el. Mégpedig az éhezéstől. Adtam neki fél dollárt, és jól megetettem. Látta volna, hogy zabált! Mint a farkas. Két vagy három napja egy falatot se evett. Ezt se látom többet -- gondoltam magamban. De másnap ott volt megint, mereven és összeverten, leste a fél dollárt meg az ételt. Idővel egyre ügyesebben dolgozott. Született öklöző, és hihetetlenül szívós. Nincsen szíve, darab jég van neki a helyén. És tíz szónál még nem mondott többet egyhuzamban, mióta ismerem. Csak dolgozik. Fát vág, és végzi a munkáját.
-- Láttam a fiút -- szólalt meg a titkár --, sokat dolgozott magának.
-- Minden valamirevaló öklözőm vele edzett -- folytatta Roberts. -- És ez tanult tőlük. Olyan is akadt, akit meg tudott verni. De a szívét nem adta bele; úgy nézem, nem szereti a szakmát. Legalábbis úgy mozgott.
-- Sokat szerepelt az utóbbi hónapokban mindenféle kis egyesületekben -- mondta Kelly.
-- Elég sokat. Nem tudom, mi ütött belé. Hirtelen megjött a kedve. Belevágott, mint a villám, és elverte az összes helybeli nagyságokat. Úgy látszik, kell neki a pénz; nyert is valamennyit, bár nem látni meg a ruháján. Furcsa fickó. Senki sem tudja, mit csinál, mivel tölti az idejét. Ha el is jön ide, rögtön lelép, és eltűnik, ha megtette a dolgát. Néha hetekig az orrát se dugja be. Tanácsot nem fogad el. Mondhatom, amelyik menedzser leköti, az jó boltot csinál vele, csakhogy ő meg hallani se akart róla. Csak figyelje majd, mikor megállapodnak. Legyen elkészülve, hogy magától is rögtön pénzt akar.
Ekkor érkezett Danny Ward. Egész kíséret követte. Menedzsere és edzője volt vele. Az előzékenység, jókedv, győzni akarás valóságos forgószeleként viharzott be a szobába. Üdvözléseket röppentett jobbra-balra, egy tréfát ide, egy szavacskát oda, egy-egy mosoly vagy kacaj mindenkinek jutott. De mindezt megszokásból, s csak részben őszintén. Danny jó színész volt, és azt tapasztalta, hogy a vidámság szerfölött hasznos tulajdonság, ha az ember előre akar jutni a világban. Belül hidegvérű verekedő volt és üzletember. A többi csak álarc rajta. Aki ismerte, vagy dolga akadt vele, megtanulta, hogy ugyancsak helyén van az esze, ha komolyra fordul a szó. Üzleti tárgyalásain szeretett maga is mindig jelen lenni, s néhányan azt állították, hogy menedzsere csak statiszta, egyetlen feladata, hogy Danny szócsöve legyen.
Rivera más volt. Indián vér keringett benne meg spanyol. Egy sarokba húzódva, csendesen, mozdulatlanul ült, csak fekete szeme siklott egyik arcról a másikra, mindent észrevéve.
-- Szóval ez volna a fickó -- szólt Danny, tekintetével végigmérve leendő ellenfelét. -- Na, mi van, öregfiú?
Rivera szeme gyilkosan szikrázott, de nem válaszolt. Utálta a gringókat egytől egyig, de szokatlanul heves gyűlölete ezzel a gringóval szemben még őt is meglepte.
-- Az istállóját! Csak nem egy süketnémával akar összeengedni? -- szólt Danny a menedzserhez. A nevetés elültével megeresztett még egy tréfát: -- Nagy pácban lehet Los Angeles, ha ez a legjobb, akit innen elő lehet kaparni. Melyik óvodából hozatta?
-- Rendes gyerek ez, Danny, higgye el -- védte Roberts. -- Nem olyan könnyű eset, mint amilyennek látszik.
-- Azonkívül a fél ház már el is kelt -- mondta Kelly. -- Ki kell állnia vele, Danny. Mást nem tehetünk.
Danny megint Riverára pillantott, hanyagul, lebecsülően, majd felsóhajtott.
-- Gyöngéden kell majd bánnom vele, úgy nézem. Hacsak fel nem robban addig mérgében.
Roberts felhorkant.
-- Jó lesz, ha vigyázol magadra -- figyelmeztette Dannyt a menedzsere. -- Ne fölényeskedj a sráccal, mert behúzhat egyet.
-- Hát persze hogy vigyázok -- mosolygott Danny. -- Mindjárt az elején vigyázni fogok, még dajkálom is egy kicsit, hogy a közönség meg legyen elégedve. Tizenöt forduló. Mit szól hozzá, Kelly? Elég, ha akkor kenem ki?
-- Jó lesz -- hangzott a válasz. -- Csak vigyázzon, ne lássák, hogy teszi magát.
-- Hát akkor tárgyaljuk meg a dohányt.
Danny szünetet tartott, számolt magában.
-- Természetesen a pénztári bevétel hatvanöt százaléka, úgy, mint Carthey ellen. De másképp osztozunk. Nyolcvan százalékkal megelégszem. Jó így? -- kérdezte menedzserét.
A menedzser bólintott.
-- Hé, maga is megértette? -- fordult Kelly Riverához.
Rivera megrázta a fejét.
-- Hát szóval úgy lesz -- kezdte magyarázni Kelly --, hogy a díj a pénztári bevétel hatvanöt százaléka. Maga egy ismeretlen senki. Megosztoznak Dannyvel, húsz százalék a magáé, nyolcvan Dannyé. Jó ez így, Roberts?
-- Nagyon jó, Rivera -- helyeselt Roberts. -- Nézd, neked még nincs neved.
-- Mennyi lesz a pénztári bevétel hatvanöt százaléka? -- kérdezte Rivera.
-- Ó, hát lehet, hogy ötezer, de felmehet nyolcezerig is -- magyarázta Danny. -- Valami ilyesféle. A maga része úgy ezer-ezerhatszáz körül lesz majd. Elég csinos pénz azért, hogy olyan híres fickótól kaphat ki, mint én. Mit szólsz hozzá?
Rivera válaszától a lélegzetük is elállt.
-- A győztesé az egész -- mondta határozottan.
Dermedt csend lett.
-- Elvennék a gyerektől a cukrot -- jelentette ki Danny menedzsere.
Danny megrázta a fejét.
-- Én már régi ember vagyok a szakmában -- mondta. -- Nem teszek megjegyzést a bíróra, és nem akarok szólni a jelenlevőkről, de ismerem a bukmékerek fogásait. Ez nekem nem üzlet. Olyan öklözőnek, mint én vagyok! Én biztosra megyek. Erről szó sem lehet. Eltörhetem a karomat is. Vagy beadnak nekem egy adag kábítószert. Akkor mi lesz? -- Ünnepélyesen megrázta a fejét. -- Akár győzök, akár nem, a nyolcvan százalék az enyém. No, mexikói, rendben?
Rivera a fejét rázta.
Danny pukkadozott. Komoly dologról volt szó.
-- Nézd csak a kis korcsot! Kedvem volna beverni a fejét.
Roberts nehézkesen fölkelt, hogy megakadályozza az ellenségeskedést.
-- A győztesé az egész -- ismételte Rivera mogorván.
-- Miért ragaszkodol ehhez? -- kérdezte Danny.
-- Meg tudom verni magát -- hangzott a kurta válasz.
Danny már csaknem a kabátját kezdte levetni. De amint menedzsere is tudta, színlelés volt az egész. A kabát fent maradt, és Danny hagyta, hogy a társaság lefogja. Mindenki vele érzett. Rivera magára maradt.
-- Ide nézzen, maga kis bolond -- kezdte Kelly Riverának magyarázni --, maga egy senki. Tudjuk, hogy mit csinált az elmúlt hónapokban, megvert egypár helybeli nagyfiút. De Danny igazi klasszis. Legközelebb már a bajnokságért lép szorítóba. Maga pedig ismeretlen. Senki a nevét se hallotta Los Angelesen túl.
-- Majd meghallják -- mondta Rivera vállrándítva -- ez után a meccs után.
-- Pillanatig is azt képzeled, hogy megversz? -- vágott közbe Danny.
Rivera bólintott.
-- Hát legyen már észnél! -- kérlelte Kelly. -- Gondolja meg, micsoda reklám ez magának.
-- Kell a pénz -- volt Rivera válasza.
-- Hát ha ezer évig élsz, akkor se nyersz tőlem -- biztosította Danny.
-- Akkor meg miért nem egyezik bele? -- vágott vissza Rivera. -- Ha olyan biztos a pénze, miért nem megy utána?
-- Hát megyek is, úgy éljek! -- kiáltott fel Danny hirtelen elhatározással. -- Agyonverlek a szorítóban, fiam, amiért így ugrálsz nekem! Kelly, írja meg a szerződést. A győztes viszi az egész dohányt. Tegyék bele az újságokba is! Mondják meg, hogy a végsőkig megy a verekedés. Majd én megmutatom ennek a zöldfülű kölyöknek!
Kelly titkára már írta is a szerződést, amikor Danny félbeszakította.
-- Megállj! -- Riverához fordult. -- Mérlegelés?
-- A meccs előtt -- hangzott a válasz.
-- Azt lesheted, zöldfülű! Ha a győztes viszi az egészet, akkor délelőtt tízkor mérlegelés.
-- És a győztes viszi az egészet? -- kérdezte Rivera.
Danny bólintott. Ez elég. Erejének teljében lép majd szorítóba.
-- Mérlegelés tízkor -- mondta Rivera.
A titkár tolla sercegve írni kezdett.
-- Két és fél kilót jelent -- nyűglődött Roberts Riverának. -- Túl sokat engedtél. Itt vesztetted el a meccset. Danny erős lesz, mint a bika. Bolond vagy. Biztosan kiken. Annyi esélyed sincs, mint egy harmatcseppnek a pokolban.
Rivera csak gyűlölettel izzó pillantással válaszolt. Még ezt a gringót is gyűlölte -- pedig őt találta eddig a legkülönb gringónak valamennyi között.
A negyedik rész
Az ötödik rész
