Az ütőerő
Az ökölvívásban döntő jelentőségük van az ütéseknek: számuknak, erejüknek, pontosságuknak, helyes végrehajtásuknak. Az ütéseknél nagy szerepet játszik a sportoló ésszerű mozgáskoordinációja. Éppen ettől függ az ütés ereje. Helyes, ésszerű mozgáskoordinációról akkor beszélhetünk, ha a kérdéses mozgás végrehajtásában részt vevő izmok erejét, valamint a test és egyes részei tömegének a mozgását maximálisan kihasználjuk.
A mechanika törvénye szerint a test mozgásának az energiáját, azaz a kinetikus energiát vagy esetünkben az ütőerőt így mérhetjük: E= m × v²/2, ahol m az ütés végrehajtásában részt vevő tömeg, a v pedig a tömeg mozgásának a sebessége. Következésképpen, a testnek minél nagyobb tömegét vesszük igénybe az ütésnél, és minél nagyobb sebességgel halad ez a tömeg a szükséges irányban, annál hatásosabb, erősebb az ütés. Döntő, megfelelő hatású erős ütést bármely harctávolságon lehet ütni, többek között belharcban is. Az ütés hatásfoka minden egyes esetben a test és az egyes testrészek helyes, ésszerű mozgáskoordinációjától, például a test súlyának az ellentétes vagy az azonos lábra való áthelyezésétől fog függeni. Mindegyik ütésnél a testnek és egyes részeinek mozgáskoordinációja meghatározott, és konkrét izomcsoportok vesznek benne részt. Az összes testrészek mozgáskoordinációjának, a megfelelő izomcsoportok összehúzódásának és megnyúlásának elő kell segítenie tömegeik mozgásának és az ütő kar mozgási sebességének az ésszerű felhasználását, azaz növelnie kell az ütés hatásfokát. Az ütés hatásfokának a szempontjából döntő jelentőségű a sebességek összetétele, a test mozgása és az ütő kar mozgása. Például ha az ökölvívó jobbegyenest üt fejre, jobb lábbal elrugaszkodik, és a testsúlyát előrehelyezi, de feleslegesen balra hajlik, akkor a mechanika törvénye szerint ebben az esetben a sebességek felbontása történik, és ezáltal az ütés ereje is kisebb lesz. Az ökölvívásban igen fontos szerepet játszik a mozgásgyorsaság és az ütés végrehajtásának a sebessége. Olykor lehet ütni a test jelentéktelen tömegének a felhasználásával is, de gyorsan és hirtelen, és az ütés elég erős és hatásos lesz. Végeredményben azt a következtetést lehet levonni, hogy az ütésnél - legyen az egyenes, horog vagy felütés, történjék jobb vagy bal kézzel, kül, közel vagy belharctávolságon, irányuljon fejre vagy a testre - az a fontos, hogy az ütő kar és a test ütésben részt vevő tömege és mozgásának az iránya ésszerűen összeessen.
Tekintsük át az ütésnél a mozgás energiáját és az ütés sebességét biztosító forrásokat:
- Az első forrás az ökölvívó testtömegének az előre mozgása az ellenfél felé. Ez állandó összetevő az ütő kar mozgási energiájának és mozgási sebességének fő, de nem egyetlen forrása. Az ütés energiájának és sebességének a növekedését elősegíthetik más irányokban haladó mozgások is.
- A második forrás a test tömegének a mozgása alulról felfelé. Ennek a mozgásnak a sebességét a lábfeszítők, valamint a hátnak és magának az ütő karnak az izmai biztosítják.
- A harmadik forrás a törzs forgása. Ez a mozgás elengedhetetlen alkotórész az ütések végrehajtásánál.
- A negyedik forrás a test tömegének a mozgása felülről lefelé az ütés végrehajtása közben. Pl. a jobb vagy balegyenesnél a testre az ökölvívó hirtelen lehajlik, eközben a teste tömegének felülről lefelé haladó mozgása hozzájárul az ütés sebességének és energiájának a növeléséhez.
Az ütés erejét több tényező befolyásolhatja: Az izomerő, az izomkoordináció, a testsúly megfelelő szerepeltetése, az ellenfél megközelítése kellő távolságra, az egyes testrészek mozgásának a sebessége, a csuklók rögzítése, az ököl és a kiütési pontok érintkezési felületei, a testek relatív sebessége, a találati biztonság, helyes légzés...stb. Hatással lehet az ütőerőre a csontozatunk sűrűsége is, mivel a nehezebb csontozat javíthatja a tömegtényezőt a mozgási egyenletben. Az ellenfélhez viszonyított azon távolságot, amelyből az ütés erőteljesen végrehajtható anélkül, hogy a test egyensúlya megváltozna, ütőtávnak nevezzük. A helyes ütőtáv az erőteljes ütés egyik alapja. Az ütés gyors és késedelem nélküli elindítását a folyamatos mozgásból nagymértékben az egész test, az izomzat, a csuklók laza, könnyed (tónusos) állapota biztosítja. Mivel az ütés találatának pillanatában nagy lökőerők keletkeznek, az ütés ereje csak abban az esetben érvényesülhet, ha elsősorban a test "csuklóit" (boka, térd, váll, könyökök...stb) és ezzel kapcsolatban a kar és az ököl izomzata, átmenetileg rögzült állapotba kerülnek. A "csuklók" megfelelő rögzítése következtében a test tömegének az ütés irányában való elmozdításából származó erő ennek következtében töretlenül érvényesül. A rögzítés azonban természetesen csakis az ütközés rövid ideje alatt áll fenn. Az ütés sikere érdekében a helyzetfelismerés pillanatában az öklöt késedelem nélkül a kiütési pont irányában kell elindítani. Kezdőknél alapvető hiba, ha az ütőhelyzet pillanatában, az ütés végrehajtására úgy készülünk fel, hogy az ütés természetes haladásával ellenkező irányba készülő mozgást végzünk. (pl. mikor az ütés előtt "ösztönösen" a karunkat egy pillanatra hátra húzzuk és ezzel próbálunk még nagyobb lendületet adni az ütéshez). Az ütések hatása nemcsak az ütőerő nagyságától, az ököl keménységétől stb. függ, hanem az ököl és a kiütési pont érintkezési felületeinek a nagyságától is. Bár a kesztyűk formája és szerkezete olyan, hogy látszólag az érintkezési felületek nagyságát állandónak lehet venni, mégis a kesztyűkön keresztül is érvényesül az érintkezési felületek nagysága. Kisebb felületen ugyanakkora erő nagyobb hatású, mint nagyobb felületen, ezért az ökölvívók az ütéseket az ököl kiütőpontjával, vagyis az ujjtövek felett lévő bütykökkel igyekeznek elvégezni.
Az ütés végrehajtásának a mechanizmusa
- Ütőtávba lépés
A helyzetfelismerés pillanatában, különböző egyéb fontos tényezőktől eltekintve, az ütés ereje alapvetően attól függ, hogy az ütés elindítása előtt az ökölvívó súlypontja milyen helyzetben van. A súlypont az ütőerő szempontjából akkor van előnyös helyzetben, ha megközelítőleg a középpontban, ill. még előnyösebb, ha a hátul lévő láb közelében fekszik. Csak az esetben lehet a test tömegét megfelelő módon szerepeltetni. Ütőtávba mindig küzdőtávból lépjünk. Az ütőtávba lépést a jobb láb talpának első két támadópontjaival a talajra gyakorolt nyomást indítja el, és ennek hatására bal lábbal (normál alapállás esetén) lépünk ütőtávba és kapunk lendületet az ütéshez.
- Az ütés végrehajtása
Az ütést az előző részmozdulat folytatásaként kell végrehajtani. A lökőerő hatására a test (a súlypont), amennyire azt a test egyensúlyi helyzete megengedi, áthelyeződik a bal lábra, és azzal a törzs mozgásba jön. A test súlya ugyanis nemcsak a súlypont térbeli helyzetének a megváltoztatásával vesz részt az ütés erejében, hanem döntő szerepe van abban a törzs mozgásának is. Az ütéseknél a súlypont térbeli változását, a törzsnek a gerincoszlop tengelye körüli fordítása kíséri, amely nagymértékben növeli az ütések erejét. A törzs mozgását követi a váll robbanékony mozgása, ill a törzs ráfordításával nyert sebesség a karokkal közvetlenül kapcsolatban álló vállak mozgását idézi elő. Ennek következtében az ököl kellő sebességgel halad a kiütési pont felé. Az ütés pillanatában a lábak a testet alátámasztva, biztosan nyugszanak a talajon. A test tömegének kellő mértékű szerepeltetése az ütőerő szempontjából döntő jelentőségű, de a test egyensúlyát minden körülmények között fenn kell tartani. Ennek következtében a test tömegének a felhasználása az ütésben csak korlátozott lehet. Ennek a fontos feltételnek a test csak úgy tud megfelelni, ha az ütközés pillanatában a jobb láb féltalpából (két támadópontjából) kiinduló lökőerő egyensúlyozására a bal láb teljes talpon (vagyis három támadóponton), a talajjal kellőképpen érintkezik. A bal láb teljes talpon való érintkezésének a talajjal, megfelelő időben be kell következnie. Ebből a szempontból kétségtelenül előnyös, ha az alátámasztás az ütés közvetlen célba érése előtt vagy az ütközés pillanatában történik. Ha ugyanis az alátámasztás kellő időben nem jön létre, céltévesztés esetén az ökölvívó egyensúlyát veszti, találat esetén pedig az ütés erejének hatása csökken. A kellő alátámasztás lehetővé teszi, hogy a törzsfordítás ideje alatt, a már felfokozott mozgásmennyiség az ütésnél, az ütközésnél érvényesüljön. Majd a találat pillanatában kell bekövetkeznie a már előbb említett csuklók rögzítésének. A láb alsó részéből indul a lendület és kapcsolódik be a munkába a comb, ezt követi a csípő és a derék forgó munkája, majd a hát a váll és a kar, és továbbítják az erőt az ütőkar öklébe. Mint látható, több izom kapcsolódik be egymás után a munkába, ahol a lendületek, erővonalak egymást felerősíteni hivatottak. Ha ezek az erővonalak a helytelen mozgáskoordináció miatt megtörnek, úgy maga a mozdulatsor hiába gyors, az ütés ereje csökken. Az ütés közben mozgás mellőzhetetlen alkotó része az ököl helyes helyzete és kellő időben történő hajlítása a csuklóizületben. Az a kiegészítő hatás, amelyet az ökölnek a csuklóban való hajlításából és az ökölnek az ütés pillanatában való összeszorításából és rögzítéséből nyerünk, "óriási".
- Az ütőtáv elhagyása
A sikeres ütés végrehajtásához szorosan hozzátartozik az ütőtáv elhagyása is. Az ütés, az ütések befejezése után általában a felső test hátramozdul. Így kerül ki az ökölvívó az ütőtávból, majd lép külharctávolságba. Ezzel egyidejűleg a karok ismét elfoglalják alapállási helyzetüket. Az ütőtáv elhagyásánál tehát először a test súlypontját kellő mértékben hátrahelyezzük, hogy ennek következtében bal lábbal el tudjunk mozdulni. A helyes izomkoordináció lehetősége teszi, hogy a test tömege felgyorsuljon, és a végső fázisban az ütközés pillanatában a legnagyobb sebességet érje el. Az ütés végrehajtása annál gyorsabb, minél rövidebb az említett fázisok ideje. Szoros kapcsolat áll fenn az általános mozgás és a mozgásformák ritmusa között. Az általános mozgásformák közötti ütemek arányos összhangja biztosítja azt a szükséges folyamatosságot, amelynek következtében a mozgásformák zökkenésmentesen jönnek létre. Ha az általános mozgás és a mozgásforma ritmusa nincs összhangban, akkor ritmuszavar állhat elő, ami a mozgásforma sikerét kétségessé teheti.
A hatásos ütőerő a küzdelemben a következő tényezők együttes függvénye:
- Technika (Az egész test szakszerű, koordinált mozgása. Az ütőtávolság minnél precízebb bemérése, elkapása.)
- Gyorsaság (Egyrészt, a saját mozgásgyorsaságunk, másrészt az ellenfél elképzelésének, védekezésének megelőzése)
- Taktika (Az ellenfél megindítása előrefelé, belecsalogatása az ütésünkbe, így az ütőerő a két test frontális ütközésekor mégnagyobb hatású)
- Kockázatvállalás az akciók végrehajtásához (A támadó ellenféllel szembe mozogni, ami számunkra is ugyanolyan veszélyeket rejt)
- Tempó vagy ritmusérzék (Elkapni az ellenfél szembemozdulásának a pillanatát)
Ütőknek születünk vagy fejleszthető?
Részben. Természetesen a technika csiszolásával és a mozdulat felgyorsításával fejleszthető az ütőerő. De mint látható, a csontozatunk, izmaink minősége, felépítésünk, tehát a genetikánk is már előre meghatározza a későbbi korlátainkat. Egy Chris Byrdnek hiába "jóval gyorsabb" a keze, mint egy ugyanolyan súlyú Foremannek, de utóbbinak a testfelépítése sokkal erősebb, így az a lassabb sebességével, de az alkatának megfelelő technikájával sokkal erősebb ütésre volt képes. Érdekes, hogy pl. "Big" George fia, aki szintén profi bokszoló, alkatilag és méretre és stílusra is hasonlít a papához, de még is szembetűnően hiányzik belőle az a fajta őserő ami az édesapában meg volt. A vélemények megoszlanak, ugyanis számos kemény öklű bajnok emlékezett vissza arról, hogy már azelőtt is dinamit volt az ökleikben, mielőtt megismerkedtek volna az ökölvívás szakszerű technikájával. Ugyanakkor pl. a volt nehézsúlyú világbajnok, az ütőspecialista Jack Dempsey azt állítja a könyvében, hogy a gyengébb ütőerővel bíró bokszolók egyszerűen nem tanultak meg rendesen ütni. Ebben is van valami. A lábon gyorsan és sokat mozgó, "táncoslábú" öklözők már a stílusukból adódóan is általában kisebb ütők, mert folyamatosan mozgásban vannak, így az ütések kevésbé vannak alátámasztva. Ilyen volt a fiatal Muhammad Ali is. Többnyire mozgásból ütött, lábujjhegyen táncolt, így az ütéshez többnyire csak a kar és a váll izmainak erejét használta ki. A nagyon gyors kézzel megáldottak között pedig vannak olyanok, akik a gyorsaságra helyezik a fő hangsúlyt, és a találat pillanatában nem szorítják kellően erősen ökölbe a kezüket. Ellenpéldaként ott van Tommy Hearns. A magas, vékony Hearns, alkatilag inkább kelti egy tüdőszanatóriumból szökött valaki benyomását, mint egy ökölvívó világbajnokét. Amatőrként számos mérkőzést vívott és nagyon alacsony KO aránnyal rendelkezett. Végül Emanuel Steward megtanította ütni, és az intenzív gyakorlások hatására, Hearns profiként, minden idők egyik legkeményebb váltósúlyú ütőjévé vált, akinek az ütőereje még félnehézsúlyban is erősnek számított. Tehát vannak akik ütőknek születtek, és vannak akik alkatilag nem, de ennek ellenére ezt a képességüket felfejlesztették és úgy már komoly ütőerőt értek el. A szintén nagyon vékony, minden idők egyik legkeményebben ütő pehelysúlyúja, a közel 180 centi magas Sandy Saddler mondta egyszer, hogy: "Az ütéseim kemények voltak, mert tudtam, hogyan kell helyesen ütni!"
2009. december 16. - Leibinger Gábor (leibigab)
Hozzászólok:
Nagyon jó a cikk!Láttam ezt a dok.filmet amiből a képek származnak de nem tudom már mi volt az asszem Discovery vagy Spektrum...és ott a különböző küzdő sportokat hasonlították egymáshoz.
Pl.:Legnagyobb ütőerő,KO-k "mérete",ilyesmi:P
Köszi leibigab!!Veri-veri tenk júúú!:)
nem volt okoskodás. a mozgási energia képletében az 1/2 azért szerepel az m
előtt, hogy látsszon, hogy a tömegnek milyen arányú szerepe van a végeredményt tekintve.
Semmi baj... Kozben felfedeztem, hogy McCline meg egy alkalommal "nagyobb utonek" bizonyult Vitalijnal: Chris Byrdot is padlora kuldte, akit Vitalij szinten nem tudott lecsapni. Tulajdonkeppen fura, hogy egy McCline meretu, ereju, valamelyest bokszolni is tudogato ficko olyan keves komoly eredmenyt ert el.
"Erdekesen kapcsolodik ez a meccs is az utoeros cikkhez. McCline az 50 %-os KO-aranyaval haromszor csapta le a jo formaban levo Petert, Vitalij meg a 92 %-aval meg sem tudta renditeni komolyabban... Pedig Peter azon a meccsen csak a bokszzsak szerepet jatszotta. Innen is latszik, hogy a KO-arany nem feltetlenul egyenesen aranyos az utoerovel. Sok mulik a gyorsasagon, pontossagon, agresszivitason, kepzettsegen es meg ki tudja min. Az "uvegallu" kisebbik Klicskot nem tudta megfogni McCline, a betonallu Sam Petert igen. Ugy latszik, az amerikai nem volt eleg gyors/agressziv/stb ahhoz, hogy sok kiutest erjen el - de ha eppen talalt egy jo utese, akkor meg is volt a hatasa. Lehet, hogy ha lemernek, nagyobbat utne mint Vitalij."
Idézet:bpjotruska
Bocs bpjotruska csak érdekes volt amit írtál, aztán gondoltam bemásolom.
A jó ütés gyors. Minél gyorsabb egy ütés összességében annál erősebb (nagyobb hatású) lesz, és annál nehezebb védeni.
A gyorsaságnak két összetevője van: kéz végsebesség (a találat pillanatában elért kézsebesség), és indítási dinamika (mennyire "váratlan" az ütés). A találat hatását elsősorban az előbbi, a nehéz védhetőséget az utóbbi adja. E két dolog egymás ellen dolgozik, a váratlan indítás miatti magas izomfeszülés megakadályozza a maximális csúcssebesség elérését.
"A jó ütés mögött van megtámasztás" ez főleg a toló jellegű ütésekre igaz. A kisebb dinamikájú, de fizikálisan erősebb ütőknek figyelniük kell erre, a nagyobb dinamikájúaknak kevésbé. Ha megtámasztást teszel egy ütés mögé, akkor szükségszerűen minden szempontból lassabb lesz, mint az "eldobált". A kyo-s hátsó kezes ütés ennek iskolapéldája: a boka-térd-csipő-váll -könyök-ököl emberi ostorként működik "elméletileg", gyakorlatilag azonban sokkal inkább faltörő kos jellegű: szinte egy oszlopot képez a találati felület és a hátsó láb között az ütést végrehajtó, emiatt habár az ütés nem bír nagyon gyors lenni, de mégis jól működik.
"Az erős ütéshez kell tömeg." Ahogy az ütéssel felgyorsított tömeg nő, úgy nő a leadott energia és lendület. A sebességgel ugyan négyzetesen aránylik, de lényegesen könnyebb testtömeget építeni, mint kézsebességet, karhosszúságot Azt sem szabad elfelejteni, hogy az izmok nagyobb megtámasztást biztosítanak, egy erős törzsizomzattal rendelkező egyén akárhogy áll, az ütése mögött mindig ott van egy jelentős tömeg. Ezt 50-60 kilós pálcikaemberként nem lehet megtenni.
Ennek kapcsán beszélni kell még az energia és impulzus kapcsolatáról is
az energia ugye a sebesség négyzetével és a tömeggel arányos, míg az impulzus a sebességgel és a tömeggel. Energialeadás elsősorban sérülések okozásának a nagyságához kapcsolódik, míg az impulzus ahhoz a gyorsuláshoz, amit kifejt az ellenfélen. A nagyobb impulzusnak - arányában - a fejre k.o célzattal mért ütéseknél van jelentősége, a nagyobb energiának a testre mérteknél, illetve azoknál, amivel törni, sérülést okozni akarunk.
A nagyobb energia mögé nem kell akkora megtámasztás, míg a nagyobb impulzus mögé feltétlenül: ideális esetben a teljes test egységben mozog.
Szabályos ütőfelület:
a rossz kéztartás rengeteg sérülés forrása lehet, jómagam többször törtem emiatt ujjaimat, kézközépcsontjaimat. A szabályos kéztartás és a pontos találat talán fontosabb, mint az ütőfelület feleddzése.
Pontosság.
A pontosság alatt összefoglalóan az ütemérzék, szem kéz koordináció, és reflexek kapcsolatát szokták érteni, én ebből az ütemérzéket emelném ki, mint méltánytalanul elhanyagolt szempontot: egy jó pillanatban elküldött ütés hatása megsokszorozódik - ha pont felénk mozog pl. az ellenfél, ha épp kinyílik, ha épp ütni akarna.
Szellemi kondicionálás
A jó ütés akkor talál, amikor a legnagyobb sebességgel halad az ököl. Ez azt jelenti egyrészt, hogy "mögé kell ütni" az ellenfélnek, másrészt azt, hogy elég közelről kell támadni ahhoz, hogy ne kelljen lefékezni az ütést, de elég távolról, hogy legyen idő felgyorsítani. Mivel mindenkinek más az ideális ütőtáv, aki a sajátját rá tudja kényszeríteni az ellenfelére, emiatt előnybe kerül. Fontos még, hogy a harcos, ha elindítja az ütést, akkor "teljes szívvel" tegye, mert ha attól fél, hogy közben megütik, akkor "hátrahőkölhet", vagy elvesztheti a megtámasztást, ami az ütés legyengüléséhez vezet."
Igen,egy korábbi topicban már összeszedtem ezt (a "milyen a jó ütés?" topicban egy másik fórumon):
"A jó ütés gyors. Minél gyorsabb egy ütés összességében annál erősebb (nagyobb hatású) lesz, és annál nehezebb védeni.
A gyorsaságnak két összetevője van: kéz végsebesség (a találat pillanatában elért kézsebesség), és indítási dinamika (mennyire "váratlan" az ütés). A találat hatását elsősorban az előbbi, a nehéz védhetőséget az utóbbi adja. E két dolog egymás ellen dolgozik, a váratlan indítás miatti magas izomfeszülés megakadályozza a maximális csúcssebesség elérését.
"A jó ütés mögött van megtámasztás" ez főleg a toló jellegű ütésekre igaz. A kisebb dinamikájú, de fizikálisan erősebb ütőknek figyelniük kell erre, a nagyobb dinamikájúaknak kevésbé. Ha megtámasztást teszel egy ütés mögé, akkor szükségszerűen minden szempontból lassabb lesz, mint az "eldobált". A kyo-s hátsó kezes ütés ennek iskolapéldája: a boka-térd-csipő-váll -könyök-ököl emberi ostorként működik "elméletileg", gyakorlatilag azonban sokkal inkább faltörő kos jellegű: szinte egy oszlopot képez a találati felület és a hátsó láb között az ütést végrehajtó, emiatt habár az ütés nem bír nagyon gyors lenni, de mégis jól működik.
"Az erős ütéshez kell tömeg." Ahogy az ütéssel felgyorsított tömeg nő, úgy nő a leadott energia és lendület. A sebességgel ugyan négyzetesen aránylik, de lényegesen könnyebb testtömeget építeni, mint kézsebességet, karhosszúságot Azt sem szabad elfelejteni, hogy az izmok nagyobb megtámasztást biztosítanak, egy erős törzsizomzattal rendelkező egyén akárhogy áll, az ütése mögött mindig ott van egy jelentős tömeg. Ezt 50-60 kilós pálcikaemberként nem lehet megtenni.
Ennek kapcsán beszélni kell még az energia és impulzus kapcsolatáról is
az energia ugye a sebesség négyzetével és a tömeggel arányos, míg az impulzus a sebességgel és a tömeggel. Energialeadás elsősorban sérülések okozásának a nagyságához kapcsolódik, míg az impulzus ahhoz a gyorsuláshoz, amit kifejt az ellenfélen. A nagyobb impulzusnak - arányában - a fejre k.o célzattal mért ütéseknél van jelentősége, a nagyobb energiának a testre mérteknél, illetve azoknál, amivel törni, sérülést okozni akarunk.
A nagyobb energia mögé nem kell akkora megtámasztás, míg a nagyobb impulzus mögé feltétlenül: ideális esetben a teljes test egységben mozog.
Szabályos ütőfelület:
a rossz kéztartás rengeteg sérülés forrása lehet, jómagam többször törtem emiatt ujjaimat, kézközépcsontjaimat. A szabályos kéztartás és a pontos találat talán fontosabb, mint az ütőfelület feleddzése.
Pontosság.
A pontosság alatt összefoglalóan az ütemérzék, szem kéz koordináció, és reflexek kapcsolatát szokták érteni, én ebből az ütemérzéket emelném ki, mint méltánytalanul elhanyagolt szempontot: egy jó pillanatban elküldött ütés hatása megsokszorozódik - ha pont felénk mozog pl. az ellenfél, ha épp kinyílik, ha épp ütni akarna.
Szellemi kondicionálás
A jó ütés akkor talál, amikor a legnagyobb sebességgel halad az ököl. Ez azt jelenti egyrészt, hogy "mögé kell ütni" az ellenfélnek, másrészt azt, hogy elég közelről kell támadni ahhoz, hogy ne kelljen lefékezni az ütést, de elég távolról, hogy legyen idő felgyorsítani. Mivel mindenkinek más az ideális ütőtáv, aki a sajátját rá tudja kényszeríteni az ellenfelére, emiatt előnybe kerül. Fontos még, hogy a harcos, ha elindítja az ütést, akkor "teljes szívvel" tegye, mert ha attól fél, hogy közben megütik, akkor "hátrahőkölhet", vagy elvesztheti a megtámasztást, ami az ütés legyengüléséhez vezet."
Vannak olyan bunysok, akikben akkora osero van, hogy karbol is kepesek vegzeteset utni. Ilyen pl. Vlagyimir Vircsisz, akibol mindenfele dinamika hianyzik, nem nagyon dol bele az uteseibe, megis elszall tole az ellenfel, ha allon talalja.
érdekes téma lehet még, hogy az ütőerő hol érvényesül. Egy szokásos pozícióbeli jabnél / jobbegyenesnél, vagy nagyon közel, belharcban, esetleg teljesen szokatlan szituációban.
Tyson sok KO győzelmet ért el úgy, hogy egy látszólag veszélytelen szituációban csak lassítás után lehetett látni, hogy mivel is ütötte ki az ellenfelét. De ugyanez volt a helyzet Rockyval.
marquez
Csak a pontosítás kedvéért 6×4×4/2=6×4/2×4=6/2× 4×4 ált.isk. nem tudom hanyadik
egyébként később szerintem mindenki az E=1/2×m×v² -et tanulta és semmit nem változtat a lényegen. Összetettebben meg felesleges leírni.
Calzaghe
Természetesen folytatódik a sorozat, már be van készítve a következő rész, hamarosan adásba is kerül.
Izmot lehet felszedni, technikát is lehet tanulni, de a csontozatán senki sem tud változtatni. Más: az a bokszló, aki nem adja bele a teljes testsúlyát az ütésbe, nem azért teszi, mert nem tudná, hanem azért, mert nem kockáztató típus. Teljes testsúllyal ugyanis nem csak ütni lehet, hanem beleszaladni a másik nagy ütésébe. Aki csak karból üt, a derekát és a gerincét, tehát a felső testét arra tartalékolja, hogy kitérjen, ha kell. Ezért nem üt nagyot, de nem is kap nagy ütéseket (ld. Madár).
Köszi a cikket leibi!
Szakértő Én erre a Malignaggi Erdei nevekre Corralest tudnám ellenpéldának említeni.
Izmosnak nem igazán volt nevezhető főleg nagypehelyben, mégis olyan leütéseket produkált ilyen karból ütött horgokkal, hogy egyszerűen nem értettem hogyan volt képes erre mikor szegény úgy festett mint egy anorexiás.
Malingiani...ez tetszett... :D (Amúgy Malignaggi).
Ezt leszámítva amúgy egyet értek veled, nagyon sokat számít az, hogy valaki beleadja-e az ütésbe az egész testsúlyát (ütés-mozgás koordináció), illetve a robbanékonyság (gyorsaság és pontosság).
Ellenben vannak, akik a jó testi adottságaik, felépítésük és csontozatuk hatására sokkal nagyobbat ütnek alapból, mint mások. Ettől persze nem lesznek jobb bokszolók, de ha ugyanolyan szinten elsajátítják a technikát is, igen erős előnyben lesznek... :)
Neemmm...Csak a pontosság számít! Pontosság= testsúly beleadása+gyorsaság( robbanékonyság)+ oda ahová kell:)tized milliméter pontossággal...
Genetika..persze, az is van...de...Ott van ez az idióta Malingiani..Az pl. nem rakja bele a testsúlyt..Vagy a Zsolt Erdei...Az se. Csak lazán karból.Csak kilövi, és bár én megfeküdnék tőle, egy ütéshez szokott ember fel sem veszi:)
Köszönjük, több ilyen cikk kellene.
Viszont 1 kérés: a megindított box iskola videókból kapunk-e még, mert jó lenne.
Előre is köszi!
Igen, ezen gondolkodtam is mielőtt beírtam, ezek szerint nem elég alaposan. Köszi a kiegészítést és akkor elnézést leibigabtól is az alapatalan okoskodásért, a cikk továbbra is jó!
Szokásos remek cikk leibitől.. köszi :)
marquez
A szorzás kommutativ (felcserélheto) muvelet, azaz tokmindegy, hogy eloszor szorzod ossze a tomeget a sebesség negyzetevel, es utána osztod el kettovel, vagy eloszor osztod a tomeget kettovel es aztan szorzod a sebesseg negyzetevel..a vegeredmeny ugyanaz lesz...
Hasznos cikk, egy pontatlanság viszont van benne: A mozgási energia a tömeg felének és a sebesség négyzetének szorzata, vagyis E= m/2 × v² és nem E= m × v²/2 ahogy az a cikkben szerepelt. Ezzel együtt nagyon jó kis írás, köszi.
A cikk a csonttal kapcsolatban csak a csontsűrűségről (nagyobb tömeg) és a „csukló megfelelő rögzítéséről” beszél, bár a végén említést tesz a „csontozat minőségéről” is. Vastagabb, erősebb csontúak azonban (azonos technikai kivitelezés mellett) nem csak azért tudnak nagyobbat ütni, mert a csont tömege nagyobb, hanem azért is, mert az erősebb csontúaknak az ízületük is erősebb, tehát inkább tud megfelelő irányban maradni az ököl. Az erőt az ütő sportoló támaszkodó talpa és az ökle között a csontrendszer viszi át az ellenfél fejéhez, tehát a csontrendszernek alapvető szerepe van, bár való igaz, hogy a kiviteli technika vékony csontúakat is nagy ütővé képes tenni.
Jó kis írás. :) Mindjart letesztelem a gázóraleolvasón, és a postáson,hogy mennyire hatékony.
jó kis cikk.főként haye-nek ajánlanám h olvasgassa ha majd esetleg kiáll valameik klitcshko ellen és még el is akarná találni az ellenfelet:)
