×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Az ökölvívók technikai felkészítése II.

2016-07-02 10:53:30 /
Az ütések végrehajtásának módjával, illetve a védekezés mikéntjével folytatódik az ökölvívók technikai felkészítéséről szóló sorozat, amely a korábbiakban megszokott pazar és részletes módon írja le az egyes mozdulatok kivetelezését, legtöbb helyütt képekkel illusztrálva, illetve korábbi ökölvívó mérkőzésekből, bokszolók stílusából vett példákkal alátámasztva. Ezúttal is kérünk mindenkit, hogy az egyes technikákat ne kezdjék el házilag elsajátítani, bármilyen nemű kockázatot vállalva ezzel, hanem minden esetben kérjék képzett szakember segítségét. Kellemes olvasást kívánunk!

 


Gyors, egyenes ütés. (jab)

Ez az ütés, úgynevezett előkészítő ütés. Kivitelezésekor az elöl lévő lábbal az ellenfél felé lépünk (3.35/a ábra), majd mozdul a csípő és a váll. (3.35/b ábra) Ugyanekkor a láb szinte kiegyenesedik és az ütő kar kiegyenesedik és elindul a cél felé. (3.35/c ábra) Ez az ütésfajta gyors, de nem túl erős.


A jab, ahogy ezt az ütést nevezik, az egyik legalapvetőbb ütésfajta. Megelőzésre ugyanúgy alkalmas, mint előkészítésre. Kontroll alatt tudjuk az alkalmazásával tartani az ütőtávot, közbeüthetünk vele az ellenfél támadásába. De egy gyors jabbel megalapozhatunk egy két-három ütésből álló kombinációnak is.

Rendkívül gyors jabbel rendelkezett az 1984-es nehézsúlyú olimpiai bajnok Tyrell Briggs is, aki profiként is kiválóan alkalmazta a jabet. Viszont az is igaz, hogy ez a jab sem akadályozta meg Mike Tysont, hogy kiüsse Briggset. Tehát, ezt az ütésfajtát sem szabad túlértékelni.

1941-ben Billy Conn tett hatalmas előnyre szert a Joe Louis ellene mérkőzésén. Annyira összezavarta Louist, a rövid egyeneseivel, hogy a nála sokkal nagyobb ellenfele jobbára csak a levegőt csépelte. Azt, hogy Conn mégis elvesztette a 13. menetben a meccset, csak egy hatalmas technikai hibának köszönheti. 
 

Természetesen, annak ellenére, hogy a jab elvileg nem nagyon erős ütés, volt pár bokszoló a történelemben, akiknek a jabje rettenetesen nagyot szólt. Ilyen volt Sonny Liston, aki nem egy ellenfelét ütötte ki jabbel. Liston azt mondta egyszer, hogy a rövid, egyenes ütéseit szerette az ellenfél homlokára ütni, mert a sokadik ilyen ütés után az ellenfélnél gyakran léptek fel koordinációs zavarok. 

A másik nagy elsőkezes ütő George Foreman volt. Õ szintén sok ellenfelét ütötte le jabbel.
 

Hosszú, egyenes ütés. (cross, jolt)

Ez az ütésfajta annyiban különbözik a jabtől, hogy mivel itt az ütő kéz a hátsó, hosszabb utat kell megtennie az ütő kéznek, tehát az előrelépés után jobban rá kell fordítani a csípőt a mozgás irányára és a hátul lévő láb is nagyobb dinamikát ad. (3.38/a, b, c ábrák)


Attól függően, hogy melyik testrészt támadjuk hátsó kézzel, más-más röppályát ír le az ütő kéz. Ha fentről ütjük akkor crossnak nevezzük, ha lentről, akkor joltnak. Mindkét ütésfajtával támadhatjuk a testet és a fejet is.

A statisztikák szerint a cross vagy jolt a második leggyakrabban használt ütésfajta a jab után. Támadásban és védekezésben is remek fegyver, hiszen egy gyors crossal keresztbe lehet verni az ellenfél támadását.

Támadásban Lennox Lewis, Michael Spinks, és Joe Louis is igen hatékonyan használta mind a crosst, mind a joltot.

Ingemar Johansson 1959-ben az első mérkőzésükön úgy ütötte ki Floyd Pattersont, hogy 3-4 jab után hirtelen oldalra lépett és onnan ütötte a hátsó kezes egyenest, amivel padlóztatta Pattersont.
 

Max Schmelling egy hátsókezes kontrával ütötte le a legendás Joe Louist. Schmelling, elemezve Louis meccseit, észrevette, hogy ellenfele a jab után nem húzza vissza a kezét, hanem leengedi, ezért erre a hibára alapozták a taktikát. És be is jött, Louis padlózott is egy ilyen kontra után és a meccset Schmelling nyerte KO.-val.

2001-be Haseem Rahman egy ilyen hátsókezes egyenessel ütötte ki a jóval esélyesebbnek tartott Lennox Lewist. Haseem szinte ráterelte Lennoxot egy hátsókezes crossra és az el is döntötte a meccset, Lewis padlózott.

A joltot Donovan Ruddock ütötte magas szinten. Szinte a vívásból ismert tőrként döfte ki a joltokat, igen eredményesen. Testre, fejre egyaránt kiválóan ütötte, nagyon sok kellemetlenséget okozva ezzel az ellenfeleknek.

Bobby Fitzsimmons mindkét kezével nagyszerűen ütötte a joltokat. Előszeretettel használta ezeket testütésre. A 71-72 kg-os testsúlyához képest ezekben az ütésekben elképesztő erő volt, amivel nagyon sok ellenfelét küldte padlóra. Egyik ellenfele az mondta róla, hogy úgy érezte egy ilyen ütés ütán, mintha kalapáccsal ütötték volna meg. )Ami nem meglepő, hiszen Fitzsimmons civilben kovács volt. :) Egyébként Bobby mindkét alapállásból szinte tökéletesen bokszolt és ezért voltak az ütései kiszámíthatatlanok.

 

Horgok

A horgok helyes végrehajtás esetén igen komoly károkat tudnak okozni az ellenfélnek. Minden ütőtávból sikeresen használható ütésfajta.

Erős hátsókezes horog. Az ütést kissé rogyasztott térdekkel indítjuk, majd az ütés ütemének megfelelően szinte teljesen kiegyenesedik. A hátul lévő láb ütésirányba fordításával egyidejűleg a váll mozgásba lendül, a csípő és a törzs ereje is belekerül az ütésbe. (3.43/a ábra) Az ütő kéz könyökben behajlik és ívben megindul a cél irányába. (3.43/b ábra)

Amikor az ököl célba ér, a váll, a könyök és az ököl egy vízszintes tengelyen helyezkedik el. Állunk a mellkasra van eresztve.

Az elöl lévő kezünkkel a fejet és a törzset védjük az esetleges kontra ellen. A lábak nem teljesen nyújtottak, hogy ne veszítsük el az egyensúlyunkat. (3.43/c ábra)

A klasszikus horognak többféle kivitelezési módja van, a különbség az ököl és a könyök egymáshoz viszonyított helyzetében van. (3.43/d ábra)

Talán ez az egyik legnépszerűbb ütésfajta, minden ütőtávból hatékonyan használható.

James Jeffries az egyik mestere volt a középtávoli horgoknak, sok győzelmet köszönhet ennek az ütésnek, amikből akár sorozatokat is ütött.

Jack Demsey általában ezzel az ütéssel fejezte be a sorozatait. Egészen mélyről ütötte ezeket a horgokat és szinte mindegyik romboló erejű volt.

Floyd Patterson általában jabek után ütötte a horgait, amit gyakran megkettőzött, az első horgot testre ütötte, majd ugyanazzal a kézzel felhúzott egyet fejre is. 

David Tua szinte mindegyik KO győzelmét ennek az ütésnek köszönhette.


Rövid horog (hook)

A rövid horog indításánál az elöl lévő lábbal egy kis lépést teszünk az ellenfél felé, a hátul lévő láb lábujjhegyre áll és a csípőt és a törzset az ütés irányába fordítja. A térdek szinte teljesen kiegyenesednek. (3.46/a ábra)

Abban a pillanatban, ahogy a törzs mozgásba lendül, a vállízület egyenesvonalú forgó mozgásba kezd. Ugyanakkor az ököl görbevonalú mozgással közelít a célba, úgy, hogy a kar könyökben egy kissé behajlik. (3.46/b ábra)

Hogy mennyire hajlítjuk könyékben az ütő kezet, ez mindig a cél távolságától függ. Ha közeli a cél, akkor a könyék alig vagy egyáltalán nem hajlik. Ha középtávolról indítjuk az ütést, akkor a könyököt jobban behajlítjuk. (3.46/c ábra) Létezik a rövid horognak egy olyan variációja, amikor az ököl fentről lefelé ér célt. (3.46/d ábra) Ilyenkor a könyék az ökölnél magasabban helyezkedik el.

A rövid horgot támadásban és védekezésben is remekül lehet alkalmazni. Helyes végrehajtás esetén az ütés romboló erejű lehet. A rövid horog komoly fegyver. Az ütés rövidsége miatt az ellenfélnek minimális ideje van ellene felkészülni. Ahhoz, hogy ezt pontosan végre tudjuk hajtani, közel kell kerülni az ellenfélhez.

Mike Tyson egy ilyen rövid amplitúdójú horoggal ütötte ki 1985-ben Mark Youngot. Az ütés annyira gyors volt, hogy még az ismétlésekben is nehezen lehetett észrevenni, hogy vYoung mitől került padlóra. A James Tillis elleni mérkőzésen Tyson lehajolt egy jobbegyenes elől, Tillis beleesett az ütésbe, és Iron Mike egy káprázatos rövid bal horoggal leütötte ellenfelét. 


Gyors rövid horog

Az ütést a csípő tengelykörüli függőleges mozgásával indítjuk. Az ütésre ráfordul a csípő is (3.48/a) ábra) Ugyanakkor az ütőkéz behajlik és a váll elindítja az ütést. (3.48/b ábra)

Ez az ütésfajta nem annyira erős, és inkább elterelő, előkészítő, esetleg fogadó ütésként használjuk.
 

Hosszú horog (swing)

A swingnél az ütésben résztvevő testrészek egymás után kapcsolódnak a munkába: talp, lábszár, csípő, törzs, a váll és a kar. A swingnél teszi meg a leghosszabb utat az ököl a célig. Két alapvető fajtája van.

Az első variációnál az ütést fentről lefelé indítjuk, tehát a könyökünk az ökölnél magasabban van. (3.49 ábra) Az ütés végén az ütőkéz válla magasabban van a védekező kéz vállánál.



A második variációnál az ütés szinte vízszintesen ér célba. (3.50 ábra) A swing célbaérésekor a kar félig kinyújtott.

A hosszú horog általában az alacsony bokszolók kedvenc fegyvere, középtávoli és távoli támadásokat kezdeményeznek vele, általában egy előkészítő ütés után. Hátránya az ütésnek, hogy messziről kell indítani, ezért hosszú a röppályája. Az ütés végrehajtása gondos felkészülést igényel, mert mivel szinte az egész test részt vesz benne, ha luftot ütünk, az jelentős energiavesztéssel jár minden esetben. A pontos végrehajtáshoz nagyon jó ütemérzék és jó szem kell, mert hiba esetén könnyen keresztbe lehet verni az ütő ellenfelet.
 

Joe Frazier egyik kedvenc ütése volt a swing. A folyamatos támadásainál szinte észrevétlenül tudott fordítani a törzsén balra és onnan lőtte ki a félelmetes balhorgait. Sokszor úgy tűnt, mintha csak hadonászna a horgokkal, pedig ezek az ütések tudatosan készítették elő a mindent elsöprő horgot. 

Jack Johnson nagyon nagy hatékonysággal használta a ringben a swinget. Komoly szériákat tudott ütni és egymás után ütötte le a feltörekvő reménységeket. Így járt ellene James Jeffries is 1910-ben, amikor Black Jack annyira megszórta horgokkal, hogy a segítők feladták a mérkőzést.


Felütések

A felütéseket célszerű középről és középtávolról alkalmazni. Mind fejre, mind testre hatékony. Megfelelő előkészítés után befejező ütésenként komoly károkat tudunk okozni az ellenfélnek. Megfelelő kézgyorsaságú bokszolók fogadó ütésként is szívesen használják. Szinte minden testhelyzetből lehet felütést indítani, ezért kötelekhez szorítva is tudjuk vele bontani az ellenfél támadását és oldalra kilépve a kötelektől, menekülhetünk az esetleges szorult helyzetből.
 

Hosszú felütés

Az ütést lábról indítjuk, egyidejűleg a kézzel. A test mozgásba lendül a függőleges tengely mentén: talp, csípő, törzs. (3.52/a, b ábrák) Ahogy az ütőkéz válla megmozdul, a könyék kicsit hátrafelé mozog, az ököl pedig a testhez viszonyítva kicsit hátra és lefelé. A törzs mozdításával egyidejűleg a váll előrefelé mozog, az ököl villámgyorsan mozog előre és felfelé. (3.52/c ábra) Ütés közben a könyök enyhén behajlik. Célbaéréskor az ízületek megfeszülnek, ami komoly erőt biztosít az ütésnek. (3.52/g ábra)

Buster Douglas 1990-ben pár jabbel előkészített Mike Tyson ellen, majd egy felütéssel olyan komolyan eltalálta, hogy Tysont megfogta az ütés. Douglas elhelyezett rajta még pár ütést és véget is vetett a mérkőzésnek, nem kis szenzációt okozva ezzel. 

1933-ban James Sharkey vívott címmérkőzést Primo Carnerával. A hatodik menetben egy sorozattal Carnera megfogta Sharkeyt, majd egy jól helyezett felütéssel padlóra is küldte. Carnera sok ellenfelét felütéssel ütötte ki, pedig képzett ökölvívók ellen bokszolt.

Lennox Lewis is mestere volt a felütéseknek. 

Lewis szinte minden testhelyzetből tudott felütést ütni mindkét kezével. A Holyfield elleni mérkőzésén megszámlálhatatlan felütést helyezett el ellenfelén támadásban és védekezésben is. 2000-ben Mark Grant-et már az első menetben padlóztatta egy jobb felütéssel. Aztán a második menetben Grant duckinggal próbált elkerülni egy támadást, Lewis jól reagált és egy felütéssel le is zárta a mérkőzést.


Rövid felütés

Az ütést egy kis oldallépésből indítjuk, a törzs elfordul, a hátizmok megfeszülnek, a váll előre mozog, a kar behajlított állapotban van. (3.56 ábra) Ez az ütés leginkább közelharcban használható. Amennyiben jól állunk lábon és a törzs mozgásának energiáját bele adjuk az ütésbe, akkor védekezésben is hasznunkra válik.

1973-ban George Foreman Joe Frazierrel bokszolt. Az első menetben egy ütésváltást követően Foreman egy jobb felütéssel padlóztatta Frazier. Az állcsúcsra mért ütés olyan pontos és erős volt, hogy Frazier a szünetben nem tudott regenerálódni. Ezt Foreman észrevette és egy sorozat után egy újabb jobb felütéssel be is fejezte a mérkőzést a második menetben.

Mike Tyson rövid felütéseiről már írtunk fentebb. De nem lehet mellette elmenni, mert Mike ezeket a rövid felütéseket kombinációban is kiválóan ütötte ugyanazzal a kézzel. Egyet testre, egyet fejre. És a testütésben akkora erő volt, hogy az ellenfél látva, hogy indul a következő felütés, akaratlanul is lehúzta a könyökét, hogy védje a testet. De a második felütés Tysontól már a védtelenül hagyott fejre ment.


Gyors felütés (bolo)

A gyors felütéseket általában előkészítő vagy elterelő ütésként alkalmazzuk. Mivel csak a törzs és a hajlított kar izmai vesznek részt az ütésben, nincs jelentős ereje. (3.58 ábra) Fogadóütésként nagyobb erőt tudunk belevinni, hiszen akkor a mozgási energiánk is hozzáadódik az ütés erejéhez.


Hosszú felütés

A hosszú felütést mindig oldalmozgásból indítjuk. Jellemzője a szinte teljesen behajlított kar és az ököl hosszú röppályája. Hosszú felütést az esetek nagyrészében testre ütjük. Kiváló kontra lehet, ha az ellenfél támadó kezének könyöke alá ütjük. (3.59 ábra)

Mint minden hosszú röppályájú ütés, a hosszú felütés is nagyon gondos felkészítést igényel. Azon kívül, hogy a hosszú felütés kontrában is használható, előfordulhat olyan, hogy az ellenfél maga rövidíti le a távolságot.

A 3.60 ábrán egy kontra jobb felütést láthatunk, amivel az ellenfél jobbegyenesét verjük keresztbe.


Az emlékezetes 2001-es címmérkőzésen Zab Judah egy ilyen hosszú (hátsókezes) ütéssel fogta meg Kosztya Tszyu-t. Tszyu-t csak az mentette meg a kiütéstől, hogy az ütés már hátrálásban kapta el, így az veszített az erejéből.


Jellemző hibák ütés közben

Tekintve, hogy sok ütésfajta van és mindegyiknek meg van a szabályszerűsége, tudomásul kell venni, hogy a nem tökéletesen végrehajtott ütések sokba kerülhetnek a ringben.

Fényes példája ennek az 1936 június 11-i világbajnoki mérkőzés a „Barna Bombázó” Joe Louis és a „középszerű” Max Schmelling között. Louis mérkőzéseinek elemzésekor Schmelling szakmai stábja észrevett egy apró hibát Louis bokszában. Ez pedig az volt, hogy Louis a Jab után nem húzta vissza a kezét az álla elé, hanem egy pillanatra „leejtette” egy pillanatra, így teljesen szabadon hagyva a fej bal oldalát, amit így keresztbe lehetett verni. Szinte minden Louis által indított jabet Schmelling keresztbe verte egy hosszú jobb egyenessel. A mérkőzés után megszámolták, Max 91-szer (!!!) verte keresztbe Louist, aki az egészből semmit nem értett. A 12. menetben az utolsó jobbegyenes le is zárta a meccset.

Mik is azok a szabályok, amiket minden edzőnek meg kell tanítania a versenyzőinek:

  • az alapállásnak minden ütés előtt racionálisnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy minden ütést megfelelő alapállásból kell indítani. Párhuzamosan álló lábakkal nem lehet egyensúlyban tartani a testet, ütésnél a versenyzőnk orra esik. Ha a karokat szélesen tarta a bokszoló, akkor védtelenné válik az ellenfél ütéseivel szemben.

  • A test izmait feleslegesen nem feszítjük meg, ez energiavesztéshez vezet. Másrészt a megfeszített izmok mind ütés, mind védekezés közben sokkal lassabbak.

  • Nem „eshet bele a bokszoló az ütésébe, hiszen ez nemcsak egyensúlyvesztéssel jár, hanem védtelenné is teszi az ellenfél ütésével szemben.

  • Az ütés első fázisában a könyök mindig lefelé néz. Az oldalra kirakott könyök nem csak észrevehető, de jelentősen csökkenti az ütés erejét. Azonkívül a test könnyebben támadható.

  • Minden ütésnek a szabályos ütőfelülettel kell célba érnie. Nencsak azért, mert a szabálykönyvek ezt írják, hanem azért, mert minden nem szabályos ütőfelülettel célba érő ütés sérüléshez vezethet.

  • Minden ütés után az ütő kéznek a legrövidebb úton vissza kell térnie az alaphelyzetbe.

  • Nem hadonászunk, hanem ütünk! A hadonászás nyitottá tesz és figyelmeztet a támadásra.

 

1992-ben került sor Lennox Lewis és Donovan Ruddock mérkőzésére. Video elemzések során Lennox stábja észrevette, hogy Ruddock a hosszú jobbegyenese előtt leengedi egy kissé a kezét. 8 másodperccel a menet vége előtt Lennox észrevette, hogy Ruddock keze leesik és egy hosszú jobbegyenessel keresztbe verte, Ruddock felborult. A szünetben sem tudott kitisztulni, így a második menetben véget ért a mérkőzés. 

A legtöbb technikai hiba a tanulási folyamat elején van. MINDEN EDZÕNEK tisztában kell lenni azzal, hogy amíg a tanítvány egy-egy ütésfajtát nem sajátított el tökéletesen, addig NINCS TOVÁBBLÉPÉS! IGEN, EGYETÉRTEK, EZ HOSSZÚ, FÁRASZTÓ ÉS NEHÉZ FELADAT. DE MÉG MINDIG SOKKAL KÖNNYEBB, MINT AZ ESETLEGESEN ROSSZUL BEIDEGZÕDÖTT HIBÁKAT KIJAVÍTANI!
 

Védekezés

A boksz alapjában önvédelmi eszköz. Tehát minden létező ütésfajta ellen meg vannak a védekezési módszerek is. Egy bokszoló biztonsága mindig attól függ, hogy mennyire sajátította el a védekezés művészetét.

Az az ökölvívó, aki csak támad és nem törődik a védekezéssel, az eleve vereségre van ítélve!

A fentieknek tökéletesen megfelel Mike Tyson pályafutása. Karrierje elején Mike szinte sérthetetlennek tűnt, annyira rendben volt a védekezése. A szakmai stáb, Gus D'Amatóval az élen, óriási hangsúlyt fektetett Tyson védekezésére. D'Amato halála után Tyson a piszkos múltú Don King hatása alá került, aki egy agresszort faragott belőle. És mint tudjuk, az agresszornak nincs szüksége a védekezésre. Tyson bokszát átalakították, a védekezésre kevesebb energiát fordítottak. És Tyson elkezdett pofonokat kapni és vereségeket szenvedni.

Ezért kell minden bokszolónak különös figyelmet fordítani a védekezés elsajátítására. Hiszen annál semmi nem ad több önbizalmat, mint amikor magabiztosan kerülöm el a támadásokat.


A védekezést kézzel, vállakkal és elmozgással hajtjuk végre.

Kézzel történő védekezés

A kézzel való védekezés egyszerűen végrehajtható, tehát ezzel kezdjük a tanítást. De ennek a védekezési módnak is vannak hiányosságai. A legnagyobb ezek közöl az, hogy ilyenkor nehéz ütést indítani, mert kezeink a védekezéssel vannak elfoglalva.

 

Védekezhetünk a kezek segítségével fogással, lökéssel és blokkolással.

Védekezés kesztyűvel. Az ütést védhetjük tenyérrel (3.63 ábra) vagy a kézfejjel. (3.64 ábra)



Védekezés alkarral. (3.65 ábra)

Védekezés könyékkel. (3.66 ábra) A bokszban a könyékkel történő nem tiltott, de véleményes, mert az ellenfél kezének a sérüléséhez vezethet. Azért nem árt, ha tudjuk, hogy ez is egy védekezési forma.

Védekezés vállal. (3.67 ábra)

Az ellenfél ütését kezünk segítségével el is téríthetjük. Végrehajthatjuk tenyérrel belülről (3.68 ábra), tenyérrel kívülről (3.68 ábra), alkarral belülről (3.69 ábra), alkarral kívülről (3.70 ábra)

A térítéssel történő védekezés sok energiába nem kerül és az elsajátítása nem bonyolult. Az igazán profik ebben a védekezési formában szinte észrevehetetlenül védik az ütéseket, minimális energiafelhasználással.
 

Alkaros védekezés kívülről. (3.71 ábra)

Védekezés kesztyűvel. (3.71 ábra)

A blokkolással történő védekezéssel is megakadályozzuk, hogy a támadás elérjen bennünket. Ugyanúgy kesztyűvel, alkarral és vállal hajtjuk végre. (3.72 és 3.73 ábrák)

Ezek a védekezési módok a profi bokszban elterjedtek, mivel a menetek nagyrészében közelről vagy középtávolról támadják egymást a versenyzők.


Védekezés törzsből

A törzs segítségével történő védekezés a profi bokszoló névjegykártyája. Aki ezt magas szinten űzi, óriási előnyt élvez a ringben, hiszen a karjai szabadon maradnak, így bármikor tud kontratámadást indítani az ütés közben védtelenné váló ellenféllel szemben. És miután az ellenfél adott esetben a levegőt csépeli, jelentős energiát veszít. És mint tudjuk, az a legfárasztóbb ütés, ami nem ér célba.

Ezt a védekezési formát azok tudják hatékonyan használni, akik pontosan érzik az ütőtávot és tökéletes ütemérzékük van. Csak erre a védekezési formára alapozni a védekezésünket végzetes lehet, ezt azért tartsuk fejben.

Ez a védekezés elhajlásokból, lehajlásokból (ducking) áll.

Elhajlással mindkét irányban el tudjuk hárítani az ellenfél támadását. (3.74 ábra)

Az elhajlásnak ez a módja az egyik legnépszerűbb védekezési forma. Lehetőséget ad az ellenfél közelsége miatt egy azonnali kontratámadásra.

A hátrahajlás is megszokott védekező akció, amikor is az ütés elől kissé hátra és oldalra fordítjuk a testet. (3.75, 3.76 ábrák)

Hátrahajlásból remek kontrákat lehet indítani. Az ellenfél támadásánál az elöl lévő lábunkkal egy picit visszafelé lépünk, a törzset hátra húzzuk és ebből a testhelyzetből könnyen visszatámadhatunk.

Természetesen, ha ellenfelünk sorozatokkal támad, akkor nem ez a megfelelő védekezési forma.

Oldalra hajlással is azonnal tudunk támadó pozícióba lépni, ennek nagy mestere volt Floyd Patterson és Mike Tyson is.

A lehajlás (ducking) szintén népszerű védekezési forma. Arra figyeljünk, hogy a végrehajtásnál stabilan álljon a sportolónk, mert rossz végrehajtás esetén a mozdulatsor egyensúlyvesztéssel járhat. Ebben a védekezési formában lehajolunk az ütés elöl. (3.77 és 3.78 ábrák.)

A felütés kivételével bármelyik ütésfajta ellen remekül véd, ha a végrehajtását tökéletesen elsajátíttatjuk versenyzőinkkel. A test szinte guggoló testhelyzetbe kerül és kiegyenesedéskor indíthatunk is ebből kontrát, hiszen az ütésünk erejében a dinamikus láberő is részt vesz.

 

Elmozgásos védekezés

Az elmozgásos védekezés adja a legnagyobb biztonságot. Rendkívül sok technikai és taktikai feladatot tudunk ennek segítségével végrehajtani. Ilyen védekezési móddal szinte állandóan biztosan tudunk a lábunkon állni és a megszokott alapállásunkat kényszerülünk megváltoztatni. A magas bokszolók használják ez a formát, hiszen így kontroll alatt tudják tartani az ellenfelet és az ütőtávot is.

Hátrafelé mozgással gyorsan ütőtávon kívül helyezkedhetünk. (3.79 ábra)

Oldalmozgásos védekezéssel (3.80 ábra) lehetőségünk van az ellenfél védtelenül maradt testrészét támadni. A kezek ilyenkor is szabadon vannak, ami szintén megkönnyíti a visszatámadást.

Kombinált védekezés

A modern bokszban tisztán egyféle védekezés nincsen. Minden bokszoló tudásának, felkészültségének és képességeinek megfelelően kombinálja a védekezési formákat.

Jack Johnson korának kiemelkedő kombinált védekezésű bokszolója volt. A tanultakat ösztönszerűen alkalmazta. Nem betanult koreográfia alapján védekezett, hanem mindig alkalmazkodott az ellenfele támadó stratégiájához. Leengedett kézzel várta ellenfele ütését és elmozgásból azonnal kontrázott. Mivel rendkívül jól érezte az ütőtávot, megengedhette magának, hogy nyitottan védekezzen. Johnson, szinte tökélyre fejlesztette a védekezését.
 

Az akciók technikai összekapcsolása

Mérkőzés közben a bokszoló különféle technikai akciókat hajt végre. Ahhoz, hogy az ellenfelet megüsse, közel kell lépni, ütést indítani és ütés közben már az esetleges válasz akció semlegesítésének módját is fejben kell tartania. Támadhatunk helyből vagy mozgásból.

Az ütést indíthatjuk testsúlyáthelyezéssel vagy anélkül:

  • ütésindítás úgy, hogy a testsúlyunk egyenlően oszlik el a két lábunkon. (3.82 ábra) A teher ilyenkor a támaszték közepén van. A 3.82/a ábrán egy jobbos testütést láthatunk, a 3.82/b ábrán egy balhorgot.

  • Ütésindítás úgy, hogy a testsúlyt áthelyezzük az egyik vagy másik lábra. A 3.83 ábrán egy rövid testütés látható, a 3.84 ábrán pedig egy jobbos swing.



  • Ütésindítás úgy, hogy a testsúlyunk az ütő kéz oldalára tolódik. A 3.85 ábrán egy bal felütés látható.



A mozgásból történő ütéseknek négy fajtája van:

  • az ütést lépésből indítjuk, az azonos oldali kéz és láb egyszerre mozog, a hátul lévő láb kitámaszt.

  • az ütést lépésből indítjuk, az ellenkező oldali kéz üt, majd ebben a pillanatban az ütő kéz oldali láb is lép egyet.

  • előrelépés után, azonos oldali kézzel indítjuk az ütést, a másik láb az ütés beérkezésének pillanatában zár.

  • előrelépés után, ellenkező oldali kézzel ütünk, az ütés beérkezésének pillanatában zár a másik láb.

Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk a ringben dolgozni, mindig a megfelelő kombinációt alkalmazzuk mind támadásban, mind védekezésben. Ehhez természetesen rengeteg gyakorlás és nagy tapasztalat kell. Ahhoz, hogy versenyzőnk sikeresen szerepeljen sok összetevőnek kell egyszerre optimálisan összejönnie. Az edzők feladata, hogy tanítványaikat a legjobb formába hozzák. Ahogy fentebb írtuk, a türelem ebben a sportágban fokozottan fontos! FELKÉSZÜLETLEN ÉS ROSSZUL FELKÉSZÍTETT ÖKÖLVÍVÓT NEM ENGEDÜNK A RINGBE!


2016.07.02. - Csiga
 

Forrás:
http://www.telenir.net/sport/boks_sekrety_professionala/p4.php


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Jók ezek az írások, köszi csiga!:)
De mert kibicnek semmi sem drága: érdemes lenne videót is csinálni minden egyes technikai elemhez. Nagy munka, de szvsz elég nagy publicitása lenne;)

» Peacock   válasz erre
    2016-07-03 23:23:30

Ezt sem látom sehol kifejtve:

https://www.youtube.com/watch?...


:)

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-07-03 20:13:44

@csiga: :D

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-07-03 20:12:13

@bpjotruska: Igen, csak egyelőre két tucat szakember próbálja meghatározni az ütéstípusait, valamint külön veszekedés tárgyát képezik az elnevezések. :)

    2016-07-02 20:30:14

Alapos munka, koszi Csiga!
Egyetlen dolgot hianyolok: bizonyos Dereck Chisora altal alkalmazott utesfajtakat sehol sem talalok, neki kulon fejezetet szenteltel, s az majd kesobb jelenik meg? :-)

» bpjotruska   válasz erre
    2016-07-02 20:08:33
Ugrás az oldal tetejére