Az ökölvívósport gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, versenyszámként pedig már az ókori olimpiai játékok műsorán is jelen volt. Népszerűségéből azóta sem veszített, manapság is a világ egyik legkedveltebb és legnézettebb sportágainak egyike. Verseny- és szabályrendszere idővel kettévált: a profi mellett létrejött az amatőr ökölvívás is, az újkori olimpiai játékok küzdelmein például kizárólag utóbbi szekció képviselői indulhatnak. Manapság talán inkább a profi ökölvívás számít népszerűbbnek: a legjobb hivatásos bokszolókat világszerte ismerik, az általuk vívott mérkőzésekre, a rájuk épülő gálákra a helyszínen több ezren, a televíziók előtt több millióan kíváncsiak. A hatalmas érdeklődés miatt a bevételek is óriásiak, a televíziós társaságok és a hirdetők is komoly összegeket fektetnek a sportágba (főleg a sportág legmagasabb szintjén), a befektetések pedig gyakran busás haszonnal járnak. A profi ökölvívásba áramló pénzekből pedig komoly összeg jut(hat) a versenyzőknek és az őket felkészítő, pályafutásukat egyengető stábnak is. Így a remélt gazdagság és hírnév hatására folyamatos a versenyzők és szakemberek áramlása a profik tábora felé a legjobb, legtehetségesebb amatőr ökölvívóktól a megélhetési bokszolókig. A professzionális ökölvívás tehát napjainkban is virágzik, de ez nem jelenti azt, hogy ne küzdene gondokkal.
Szervezetek dzsungelében
Az egyik legnagyobb problémát talán a profi boksz szervezeti felépítése jelenti. A legtöbb sportágat egy nemzetközi szervezet irányítja, így a világ legjobb csapata vagy sportolója az, amely, vagy aki az adott sportág nemzetközi szövetsége által kiírt világbajnokságot megnyeri. Az esetek többségében az olimpiai bajnoki cím talán még a világbajnoki címnél is nagyobb presztízzsel bír, de ne feledjük, az olimpiai részvétel is az adott sportág nemzetközi szövetsége, vagy a felügyelete alatt álló kontinentális szövetségek által megrendezett selejtezőkön (ami akár maga a világbajnokság is lehet) elért eredmények függvénye. A világbajnoki (vagy olimpiai) bajnoki cím elnyerése tehát a legtöbb sportág esetében egy jól leszabályozott, átlátható folyamat eredménye. A professzionális ökölvívás nem olimpiai versenyszám, így itt a világbajnoki cím az elérhető legmagasabb titulus (bár a WBA és a WBO esetében ez sem igaz, de erről majd a későbbiekben). A probléma az, hogy a professzionális ökölvívásban ritkán derül ki, hogy valójában ki is egy adott súlycsoport legjobbja. Ennek oka, hogy míg (ahogy azt már említettük) a legtöbb sportágnak egy nemzetközi irányító szervezete van, addig a profi ökölvívásban több szervezet is adományoz világbajnoki címet. A www.boxrec.com adatbázisa szerint a 2014. november 16-i adatok alapján 19 (!) ilyen szervezet létezik jelenleg (http://boxrec.com/title_search.php). Az adatbázisban szereplő szervezetek közül az IBU 1913-tól 1946-ig működött, ekkor jogutód nélkül hivatalosan is megszűnt (bár utolsó címmérkőzését már 1938-ban lebonyolította), míg a WBU 1995-től 2009-ig létezett. Az említett 19 szervezetből négynél egyetlen világbajnoki címmérkőzést sem vívtak 2013. január 1. óta, így ezek inaktívnak tekinthetőek (mivel az adatbázisban szerepelnek, a megszűnésükről nem beszélhetünk). A következőkről van szó:
- NBAW (utolsó világbajnoki címmérkőzés éve: 1961)
- NYSAC World (1977)
- WBB (2011)
- IBC (2012).
Jelenleg tehát 15 szervezet működik aktívan, de az általuk adományozott világbajnoki címek sem tekinthetőek azonos értékűnek. Közülük tizenegy (GBC, GBF, GBO, GBU, IBA, IBO, IBU, UBF, UBO, WBF – World Boxing Federation, WBF – World Boxing Foundation) sorolható a kisebb hagyományokkal rendelkező úgynevezett „ABC”-szervezetek közé, az általuk adományozott világbajnoki cím értéke meglehetősen kétes. A GBF-nél pl. 2002-ben vívták az első három világbajnoki címmeccset, aztán 12 év (!) szünet után idén augusztusban került sor a következő kettőre. A GBO tevékenysége eddig mindössze két vb-meccsben merült ki (2002, 2013), míg az UBF-nél 2000 után idén küzdöttek először világbajnoki övért. Utóbbiak munkássága (így világbajnoki övük értéke is) meglehetősen komolytalan. Valóban komoly szervezetnek csak négyet tekinthetünk (IBF, WBA, WBC, WBO), az általuk adományozott világbajnoki cím tekinthető igazán értékesnek a profi ökölvívás világában. A www.boxrec.com is ezen szervezetek súlycsoportjait mutatja be részletesen a világbajnoki cím története és a világbajnoki címmérkőzések szempontjából (http://boxrec.com/media/index.php/Category: World_Champions_By_Weight_Class). Ha a továbbiakban csak a négy legjelentősebb szervezetet vesszük figyelembe, akkor is fennáll a lehetősége annak, hogy egy súlycsoportnak egyszerre négy világbajnoka legyen. Lehetőség van persze a címegyesítésre is, de a szervezetek (vagy éppen a különböző szervezetekhez kötődő ökölvívók, tévétársaságok, promóterek) közti ellentétek vagy nézetkülönbségek ezt gyakran megakadályozzák, még akkor is, ha egy adott mérkőzés létrejötte szakmai és/vagy szurkolói szempontból indokolt lenne. Sajnos manapság is igen gyakori, hogy kiemelkedő képességű ökölvívók különböző ürügyekkel elkerülik egymást, ami egyáltalán nem válik a sportág előnyére. Ezért is ritka, hogy egy adott súlycsoportnak „vitathatatlan” bajnoka legyen. Több médium is foglalkozik különböző ranglisták felállításával akár p4p, akár súlycsoportokon belül, de egyrészt ezek a ranglisták mindig vita tárgyát képezik, másrészt arra a kérdésre, hogy ki tekinthető egy adott súlycsoport legjobbjának, a ringen belül kellene választ adni. Jó kezdeményezés volt e tekintetben a nagyközépsúlyú Szuper Hatos Torna. Más súlycsoportokban is tető alá lehetne hozni egy ilyen sorozatot annak eldöntésére, hogy ki is egy adott súlykategória legjobbja. Körültekintőbb szervezéssel és lebonyolítással ez lehet a jövő útja (https://www.profiboksz.hu/egyeb-irasok/szuper-hat-de-vajon-tenyleg-hatost-dobtunk/).
Ki is a bajnok?
A másik problémának a szervezeteken belüli versenyrendszer tekinthető. A nagy szervezetek a világbajnoki cím mellett sok kisebb címet is adományoznak, de ezek sok esetben nem túl értékesek és nem is látható tisztán, hogy egy ilyen címet elnyerő (és esetleg megvédő) ökölvívó hogyan tud a szervezeten belül feljebb lépni, vagyis egy ilyen cím elnyerése nem feltétlenül lendíti előre az ökölvívó karrierjét. Az sem látható mindig tisztán, hogy hogyan is alakulnak a szervezetek világranglistái, mely ökölvívók kerülhetnek fel rá és hányadik helyre, kik kerülhetnek kihívói pozícióba és miért (itt nyilvánvalóan fontos szerep jut a menedzsereknek). Komoly probléma, hogy egy ökölvívó sok esetben nem a valós tudása, hanem a háttere miatt kerülhet kedvezőbb pozícióba. Adott szervezeten belül, adott súlycsoportban sem mindig egyértelmű, hogy ki is a legjobb. A 2014. november 16-i adatok szerint az IBF-nél a legtisztább a helyzet, itt a tizenhét súlycsoportból tizenhatnak van bajnoka, mindössze egy cím betöltetlen. De ami a lényeg, hogy súlycsoportonként egyetlen bajnokot találunk (http://boxrec.com/media/index.php/Category: World_Champions_By_Weight_Class), nem többet. Nyilvánvalóan a követendő példa is ez lenne. A WBO-nál hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt négy súlycsoport bajnoka a WBA-nál már jól bejáratott, a „tényleges” (Regular) világbajnoki címnél is többet érő „szuperbajnoki” (Super Champion) státuszba van kiemelve (http://www.wboboxing.com/). A WBC-nél is csak egy súlycsoport „lyukas”, viszont egy-egy kategóriában már egy „nyugalmazott” (Emeritus Champion) és egy „ideiglenes” (Interim Champion) bajnok is van a világbajnok mellett-mögött (http://wbcboxing.com/wbceng/champions). Eddig, még ha nem is teljesen tiszta (kivéve talán az IBF-et), de azért érthető a helyzet. Aki azonban a WBA-nél tapasztalható állapotokat akarja kibogozni, az alaposan kösse fel a gatyáját! Itt ugyan minden súlycsoportnak van tényleges világbajnoka, de a tizenhét bajnok mellett tizennégy ideiglenes és tizenegy szuperbajnokot is találunk. És ez még nem minden, ugyanis a WBA megkülönböztet még „egyesített” (Unified) és „vitathatatlan” (Undisputed) bajnokokat is, akik szuperbajnokok vagy tényleges világbajnokok lehetnek. És hogy ez hogyan is fest a valóságban? Az említett öt különféle cím kilenc (!) variációja létezik jelenleg a szervezetnél. A leggyakoribb (hat súlycsoport) verzió szerint a tényleges bajnok mellett egy ideiglenes bajnokot találunk. Ugyancsak hat súlycsoportban szuperbajnok, tényleges bajnok, ideiglenes bajnok a felállás, mégpedig úgy, hogy két súlycsoportban a szuperbajnok egyesített, további egy súlycsoportban pedig vitathatatlan bajnok is egyben. Három kategóriában egy szuperbajnok mellett egy tényleges bajnok található, közülük egy súlycsoportban a szuperbajnok vitathatatlan bajnok is egyben, míg egy másikban a világbajnok egyesített bajnok is. Az utolsó kombináció (két súlycsoport) a szuperbajnok-ideiglenes bajnok tandem, az egyikben a szuperbajnok egyesített bajnok is (http://www.wbanews.com/wba-ranking, http://boxrec.com/media/index.php/Category:World_Champions_By_Weight_Class). Ugye világos? A fentiekből is kiolvasható, hogy a WBA-nál jelenleg 40, különféle című-rangú bajnok jut a 17 súlycsoportra, ami komolyan megkérdőjelezi a világbajnoki cím értékét és legfőképpen a hitelességét ennél a szervezetnél.
Összességében elmondható, hogy bár a professzionális ökölvívás napjainkban is virágzik, de a sok, világbajnoki övet adományozó szervezet, a szervezetek közötti ellentétek, a versenyrendszer nehéz átláthatósága és az anyagi érdekek megakadályozzák azt, hogy valójában kiderüljön, ki tekinthető egy súlycsoport legjobb ökölvívójának. Ezen problémák megoldására próbálunk megoldást keresni az alábbi írással, melyben egy új, a jelenlegiektől eltérő felépítésű és működésű világszervezetet mutatunk be. A szervezet versenyrendszerének alapja továbbra is a jelenleg is működő kihívásos rendszer a mostaninál letisztultabb, világosabb formában.
Egy lehetséges forgatókönyv
Az új szervezet neve International Professional Boxing Association (IPBA, Nemzetközi Professzionális Ökölvívó Szövetség) lenne. Az elnevezés mindössze egy szóban különbözik az International Amateur Boxing Association (AIBA, Nemzetközi Ökölvívó Szövetség) elnevezésétől, de ez az egy szó (Professional – Amateur) egyértelmű különbséget tesz az amatőr és a profi szakág között. Az „International” elnevezést használja egyébiránt (a teakwondo-t leszámítva) a nyári olimpiákon szereplő összes nemzetközi sportszövetség is (http://www.mob.hu/engine.aspx?page=MOB_szovetsegeseink_nemzetkozi_nyari), ezért választanánk ezt a profi ökölvívásban elfogadottabb „World” helyett (a „nagy” szervezetek közül egyébként az IBF is emellett döntött, vagyis a profik világában sem idegen az „International” elnevezés). A szervezethez csatlakozhat bármely (akár nem független) ország professzionális ökölvívó szövetsége, (vagy az országos ökölvívó szövetség professzionális részlege), de országonként csak egy! A profi ökölvívás sajátossága ugyanis többek között az is, hogy nem csak világszinten, de akár egy országon belül is több szervezet működhet (pl. Argentína, Fülöp-szigetek; http://boxrec.com/title_search.php) egymással párhuzamosan. Bármely ökölvívó tagja lehet a szervezetnek, aki ezen szövetségek valamelyikénél licencet kap, nemzetiségtől függetlenül.
Az országostól a kontinensbajnoki címig
A versenyrendszer első szintje az országos bajnokság. Az országos bajnoki címnek a legtöbb sportágban komoly értéke van, hiszen sok esetben az országos bajnoki címet elnyerő sportolók (vagy csapatok) képviselhetik hazájukat a nemzetközi megmérettetéseken. A profi ökölvívásban ez a cím általában nem bír túl nagy jelentőséggel, a legtehetségesebb ökölvívók gyakran ki is hagyják ezt a lépcsőfokot karrierjükből. Az IPBA-nél azonban kötelező a megszerzése abban az esetben, ha egy bokszoló rangosabb címekért is mérkőzni akar. Így vissza lehetne szerezni az országos bajnoki cím megbecsültségét a profi ökölvívásban. Az országos bajnoki cím megszerzésének módjáról az országos szövetségek döntenek, de természetesen csak a náluk licenccel rendelkező sportolók indulhatnak harcba érte. Ha egy ökölvívó megszerezte a címet, három alkalommal köteles azt megvédeni ahhoz, hogy még rangosabb övekért mérkőzhessen, így biztosítható, hogy valóban rátermett ökölvívó képviselje hazáját a nemzetközi mezőnyben. Az aktuális kihívó személyéről az országos szövetség hivatott dönteni. Az országos bajnoki cím megszerzése után az ökölvívónak minimum egy hét, maximum két hónap áll a rendelkezésére címe megvédésére. Ha a második hónap vége hétköznapra esik, a hét vasárnapjáig kitolható a határidő, hiszen a hétvégi mérkőzésekre több szurkoló mozgósítható, mint egy hétközi összecsapásra és a tévétársaságok számára is kedvezőbb lehet egy hétvégi időpont. Ha az ökölvívó a cím megszerzése, az első, vagy a második címvédése után bármilyen igazolható indok (pl. sérülés) miatt nem tud kiállni a soron következő címvédő mérkőzésére, a hazai szövetség két új ökölvívót jelöl ki az ideiglenes országos bajnoki címért megvívandó mérkőzésre. Ennek a mérkőzésnek az aktuális bajnok hivatalos visszalépésének időpontjától számított két hónapon belül kell megrendezésre kerülnie. Ha a visszalépő bajnok újra harcra kész (amit hivatalos úton kell jeleznie a hazai szövetség felé) és az országos bajnoki cím éppen betöltetlen (az ideiglenes bajnok – vagy egy esetleges hosszabb kihagyás után bajnokok - sikeresen letudta mindhárom címvédését) a visszatérő bajnok onnan folytatja karrierjét, ahol visszalépése előtt abbahagyta. Ha a cím megszerzése után lépett vissza, akkor az első címvédésére kerül sor, ha az első címvédés után, akkor a másodikra, ha a második után, akkor a harmadikra. Ha a visszatérés idején az ideiglenes bajnok még nem, vagy legfeljebb kétszer védte meg a címét, a visszatérő bajnok lesz az ideiglenes bajnok kötelező kihívója. Ebben az esetben azonban (mivel tulajdonképpen két bajnokról van szó) ez a mérkőzés mindkettejük számára címvédő meccs lesz. Bár ez talán furcsán hangzik, de ezzel a lépéssel sem a kényszerűségből visszalépő, sem a helyére beugró ökölvívó pályafutása nem törik meg. A címvédő mérkőzések után a vesztes fél újra próbálkozhat a kihívói pozíció eléréséért, döntetlen esetén természetesen a címvédőé marad az öv (az már az országos szövetség döntésén múlik, hogy kiír-e egy visszavágót). Ha a mérkőzés tétje mindkét fél számára a címvédés, döntetlen esetén kötelező a visszavágó, amely a következő címvédésnek számítandó mindkét ökölvívó esetében. Ha egy döntetlen eredménnyel mindkét ökölvívó letudta harmadik címvédését, mindkettő feljebb léphet, de a kontinentális kihívói ranglistán az kerül előbbre, amelyik korábban szerezte meg az országos bajnoki címet (erről a későbbiekben bővebben). Erre azért van szükség, mert ha a két ökölvívó a visszavágón is döntetlenre végez, késlelteti az ország többi bokszolóját abban, hogy az országos bajnoki címért mérkőzzön. Az országos bajnok természetesen vívhat felhozó mérkőzéséket a címvédései között, de ezek eredménye nem veszélyeztetheti a további országos bajnoki címmeccseit. Az itt leírt szabályok (leszámítva a címvédések legkésőbbi időpontját) vonatkozik az IPBA–nél vívandó minden címmérkőzésre! Az országos bajnok a harmadik címvédését követően (elvileg maximum hat hónap és 18 nap után – ha az összes címvédő mérkőzése hétfői napra esik) előlép kontinentális kihívóvá.
Az IPBA-nél fontos szempont, hogy a versenyrendszer átláthatósága mellett annak időbelisége is kiszámítható legyen. Egy ökölvívó számára egy lépcső megmászása (tehát egy cím megszerzésének lehetősége) nem tarthat tovább egy évnél (kivételes esetekben igen, erről később). Az országos bajnoki cím esetében ez a feltétel még teljesül (maximum hat hónap és 18 nap), de a kontinensbajnokság esetében már problematikusabb a helyzet. A címvédéssel kapcsolatos szabályok itt némileg változnak: abban nincs változás, hogy a címvédések időintervalluma továbbra is minimum egy hét, maximum azonban már három hónap. A feljebb lépéshez itt is legalább három egymást követő címvédésre lenne szükség (ideértve az igazolható visszalépéssel kapcsolatos szabályokat is), bár – mint azt látni fogjuk – ez már nem minden esetben valósul meg (erről is később). A kontinensbajnoki rendszer a következőképpen néz ki: az adott földrész bajnokát a megadott időintervallumnak megfelelően hívhatják ki a kontinensbajnoki listán helyet foglaló kihívók. Ahogy már korábban is említettük, a kihívók aszerint kerülnek fel a listára, hogy mikor abszolválják a harmadik országos bajnoki címvédésüket. Pl. ha a kontinensbajnok mögött december 31.-én nincs kihívó egy adott súlycsoportban, az az ökölvívó kerül a ranglista első helyére, aki január 1.-én (vagyis másnap) védi meg harmadszor országos bajnoki címét (az országos bajnoki cím harmadszori megvédése azonnali kontinensbajnoki kihívói listára való felkerülést jelent). A listára való felkerülés (és az ottani helyezés) tehát dátumfüggő. Ha két (vagy több) ökölvívó azonos napon védi meg harmadszor országos bajnoki címét (természetesen ugyanabban a súlycsoportban), az az ökölvívó kerül előbbre a rangsorban, aki korábban kezdte pályafutását. Ezzel is biztosítható, hogy egy ökölvívó pályafutása ne nyúljon túl hosszúra címmérkőzés nélkül, ha azt az adott ökölvívó kiérdemelte. Ha az a dátum is egyezik, az idősebb ökölvívó élvez előnyt. Ha a születési dátum is megegyezik, az adott ország aktív professzionális ökölvívóinak (a harmadik címvédés napján meglevő) száma rangsorol köztük a www.boxrec.com adatbázisa alapján (minél több, annál jobb ranglistahelyezés). Ha egy ökölvívó felkerül a kontinentális listára, továbbra is megvédheti országos bajnoki címét, és ha el is veszti azt, a listán elfoglalt pozícióját nem fenyegeti veszély (vagyis védettséget élvez a kontinensbajnoki mérkőzéséig). A kontinentális listára való felkerülés után érdemesebb azonban az országos bajnoki címtől megválni, hiszen ezzel az ökölvívó lehetőséget biztosíthat hazájából másoknak is ahhoz, hogy felkerüljenek a kontinentális listára, másrészt ezzel felesleges pluszterheléstől óvhatja meg magát. Az egy éves határidőt itt is be kell tartani, de a háromhavonta (plusz az esetleges hétfői címvédés miatt további 6 nap) abszolválandó címmérkőzések erre lehetőséget adnak. Ha címvédőnek önhibáján kívül nincs meg a három címvédése egy év alatt (háromnál kevesebb kihívó kerül fel a kontinentális listára), feljebb léphet. Ebben az esetben tehát – ahogy azt korábban jeleztem - nem valósul meg a kötelező három címvédés. Ha létrejön a harmadik címvédés (vagy letelik az egy éves határidő), a megüresedő kontinensbajnoki trónért a ranglista első két helyezettje mérkőzhet meg maximum három hónappal a harmadik címvédés vagy az egyéves határidő lejárta után. Mivel a három hónapos határidő négy címmérkőzés megrendezését engedi évente, a negyedik helynél hátrébb rangsorolt ökölvívók nem jutnak el egy éven belül a kontinensbajnoki címmérkőzésig (ha a bajnok három sikeres címvédését követően a megüresedő trónért vív a negyedik és ötödik helyezett, akkor az ötödik helynél hátrébb lévők). Erre az esetre hívható életre a regionális bajnoki cím. Négy kihívó esetén erre természetesen nincs szükség, négynél több kihívó esetén pedig a következő az eljárás: a kontinentális szövetségek úgynevezett regionális bajnoki címeket írhatnak ki, amelyek az országos és a kontinensbajnoki cím között foglalnak helyet a szervezet hierarchiájában. A regionális bajnoki cím megvédésének időintervalluma megegyezik az országoséval. Ha a kihívók száma 5 és 14 közé esik, két kontinensen belüli regionális bajnoki cím kerül kiosztásra. Azért 14 fő a maximum, mert a regionális bajnoki cím megvédésére legfeljebb két hónap áll rendelkezésre (plusz az esetleges hétfői címvédés miatt további 6 nap, mint az országos bajnokság esetében), ez pedig hat címmérkőzést enged egy év alatt. A bajnokon kívül tehát hatan (összesen heten) kerülhetnek fel a regionális ranglistákra, két ranglista esetén pedig megvan a maximális 14 fő. A regionális listák elrendezése a következőképpen alakul:
Régió 1. Régió 2. (Régió 3.)
Kontinentális lista: 1. 2. (3.)
3. (4.) 4. (5.) (6.)
5. (7.) 6. (8.) (9.)
7. (10.) 8. (11.) (12.)
9. (13.) 10. (14.) (15.)
11. (16.) 12. (17.) (18.)
13. (19.) 14. (20.) (21.)
Ha a kontinentális kihívók létszáma 15-21 közé esik, létrejön a Régió 3., 22-28 között pedig a Régió 4. és így tovább. Mivel kontinensbajnoki címmérkőzésből évente legfeljebb négyet lehet rendezni, legfeljebb négy regionális bajnok számára biztosítható a kontinensbajnoki címmérkőzés. Ha a kihívók száma 28 fölé nő, további regionális címe(ke)t kell kiírni, de az ez(eke)t megszerzők számára már nem biztosított, hogy egy éven belül a kontinensbajnoki címért mérkőzzenek. Ez egy – ahogy már fentebb jeleztük – kivételes eset az egy éves időintervallum túllépésére. Ha a ranglistán szereplő ökölvívók száma valamilyen oknál fogva (sérülés, súlycsoportváltás stb.) 5 fő alá csökken, a regionális bajnokság megszűnik, marad a kontinensbajnoki cím. Az így létrejövő kontinentális ranglistára abban a sorrendben kerülnek fel az ökölvívók, amilyen sorrendben a regionális cím megszűnésekor voltak. A regionális bajnoki cím időben ugyan nem rövidíti le az utat a kontinensbajnoki cím megszerzése felé, de az esetleges hosszú várakozási időt egy cím közbeiktatásával kompenzálja az adott kontinentális szövetség. A regionális bajnoki cím kiírása esetén az adott kontinensek valójában nem kerülnek földrajzi régiók szerinti felosztásra (pl. közép– vagy kelet–európai regionális bajnokság), mivel egyrészt a kontinensek felosztása földrajzi régiókra már önmagában is problematikus, másrészt ez a lépés az ökölvívók, illetve a menedzserek mozgásterét is szűkítené, és ezzel csorbulna az ökölvívás nemzetköziessége.
Kontinentális szövetségek
Most pedig térjünk rá arra, hogy a valóságban hogyan is festene ez a rendszer. A www.boxrec.com adatbázisa alapján 2012 januárjában átvizsgáltuk a 17 súlycsoport ökölvívóit országok és kontinensek szerinti lebontásban. A vizsgálat eredményei az alábbi táblázatban láthatóak:
Afrika | Amerika | Ausztrália és Óceánia | Ázsia | Európa | összesen | vizsgálat időpontja | |
szalmasúly | 2, 25 | 7, 97 | 1, 2 | 5, 179 | 1, 1 | 16, 304 | 2012-01-01 |
kislégsúly | 5, 64 | 7, 222 | 1, 1 | 7, 221 | 1, 1 | 21, 509 | 2012-01-01 |
légsúly | 9, 81 | 15, 274 | 3, 4 | 10, 333 | 14, 32 | 51, 724 | 2012-01-02 |
nagylégsúly | 7, 57 | 13, 254 | 2, 4 | 8, 327 | 9, 24 | 39, 666 | 2012-01-02 |
harmatsúly | 14, 115 | 15, 409 | 1, 2 | 12, 358 | 12, 66 | 54, 950 | 2012-01-07 |
kispehelysúly | 15,104 | 19, 456 | 2, 4 | 12, 394 | 14, 83 | 62, 1041 | 2012-01-07 |
pehelysúly | 18, 122 | 22, 677 | 2, 9 | 12, 387 | 21, 110 | 75, 1305 | 2012-01-13 |
nagypehelysúly | 13, 96 | 24, 584 | 3, 14 | 13, 322 | 21, 160 | 74, 1176 | 2012-01-21 |
könnyűsúly | 18, 203 | 24, 856 | 3, 19 | 13, 275 | 27, 230 | 85, 1583 | 2012-01-21 |
kisváltósúly | 21,136 | 24, 808 | 4, 28 | 14, 234 | 31, 301 | 94, 1507 | 2012-01-22 |
váltósúly | 24,169 | 23, 761 | 5, 51 | 16, 176 | 33, 392 | 101, 1549 | 2012-01-25 |
nagyváltósúly | 14, 83 | 26, 599 | 4, 57 | 15, 88 | 35, 415 | 94, 1241 | 2012-01-26 |
középsúly | 14, 86 | 23, 565 | 4, 38 | 15, 101 | 33, 484 | 89, 1274 | 2012-01-27 |
nagyközépsúly | 16, 84 | 20, 389 | 5, 71 | 14, 37 | 34, 322 | 89, 903 | 2012-01-28 |
félnehézsúly | 21, 67 | 18, 352 | 5, 54 | 10, 23 | 33, 336 | 87, 832 | 2012-01-29 |
cirkálósúly | 15, 45 | 18, 404 | 6, 72 | 11, 30 | 33, 402 | 83, 953 | 2012-01-29 |
nehézsúly | 19, 70 | 21, 620 | 5, 74 | 9, 43 | 34, 312 | 88, 1119 | 2012-01-30 |
összesen |
245 (20%), 1607 (9%) |
319 (27%), 8327 (47%) | 56 (5%), 504 (3%) | 196 (16%), 3528 (20%) | 386 (32%), 3671 (21%) | 1202, 17636 |
A kontinensek alatti cellákban az első szám azt jelzi, hogy az adott súlycsoportban hány ország képviseli legalább egy ökölvívóval a kontinenst, a második szám pedig az adott kontinens összes, az adott súlycsoporthoz tartozó ökölvívójának számát adja meg (az összesítésnél ugyanez a szisztéma). Az országok kontinensek szerinti beosztását az „A világ országai” (kiadó: Agát Kft., Top–O-Gráf Térképészeti Iroda, 2000) című könyv alapján végeztük, bár vitás kérdésekben (pl. Grúziát a fenti mű Ázsiához sorolja, míg az ország ökölvívóit a www.boxrec.com adatbázisa az európai listán tartja nyilván) a www.boxrec.com adatbázisára támaszkodtunk. A táblázat elkészítése során több problémával kellett szembesülnünk. Az esetleges január hónapon belüli súlycsoportváltások miatt egy ökölvívót akár két ranglistán is számba vehettünk, illetve új ökölvívók ranglistára kerülése (vagy arról való lekerülése, ha már legalább egy éve inaktív az adott bokszoló) miatt a táblázatban szereplő adatok nem biztos, hogy teljes mértékben fedik a valóságot. A teljesen pontos adatokhoz a 17 súlycsoport ranglistáit egy nap alatt kellett volna feldolgozni, de ez fizikailag szinte lehetetlen vállalkozás lett volna. Ennek ellenére úgy véljük, hogy a táblázat adatai kiindulási alapnak megfelelnek, 17636 ökölvívó esetében elenyésző lehet a fenti okokból adódó esetleges hibaszázalék. Bár a statisztika már lassan három éves, véleményünk szerint reális képet mutat a professzionális ökölvívás globális helyzetéről és feltételezhető, hogy szűk három év alatt alapjaiban nem változtak azok a folyamatok, amelyek a fenti adatokat eredményezték. Valószínűsíthető tehát, hogy egy friss statisztika is hasonló eredményeket mutatna.
A hat kontinens, valamint a 17 súlycsoport összesen 102 kontinensbajnoki címet eredményez egyszerre. A 102 kontinensbajnoki címből mindössze 15 esetében (15%) nincs meg az az öt ország földrészenként, ami szükséges a regionális bajnoki cím kiírásához. Ez önmagában ugyan nem probléma (a regionális bajnoki cím kiírása elvileg nem kötelező), de ha egy súlycsoportban csak 1 vagy 2 ország ad ökölvívót az adott kontinensnek, az már megkérdőjelezi az adott súlycsoport kontinensbajnoki címének értékét. Különösen igaz ez akkor, ha az adott súlycsoportot kontinentális szinten ugyanennyi ökölvívó képviseli (lásd: szalmasúly, kislégsúly: Ausztrália és Óceánia, Európa). Nem lenne igazságos, ha pl. az egyetlen európai kislégsúlyú bokszoló legyőzne három, pl. légsúlyból lefogyasztó ellenfelet az országos bajnoki címért, majd más országok (így kihívók) hiányában ő, mint országos bajnok, mindjárt kontinensbajnoknak is tekinthető lenne (ráadásul regionális címmérkőzések nélkül), míg Amerikában vagy Ázsiában több mint 200 ökölvívó közül kerülhet ki a kontinensbajnok, nagy valószínűséggel több címmérkőzéssel. Ezért lenne igazságos, ha adott súlycsoportban csak olyan földrész adhatna önálló kontinensbajnoki címet, ahol a súlycsoportban legalább 5 ország képviselteti magát ökölvívókkal (elsődleges szempont), vagy legalább a Régió 1 és 2 kiírásához szükséges maximális számú, azaz legalább 14 ökölvívó jelen lenne (másodlagos szempont). A legalább tizennégy ökölvívó garantálná a súlycsoport működésének zökkenőmentességét. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy ötnél kevesebb kihívó esetén (ideiglenesen) megszűnik a regionális cím, hiszen ez csak akkor történik meg, ha a kihívók száma öt fő alá csökken (ahogy arról már szóltunk), de megfelelő számú (legalább öt) kihívó esetén a regionális cím újra kiírásra kerül. Öt fő alá akkor is csökkenhet a kihívók száma, ha ugyanennyi vagy annál több ország képviselteti magát az adott súlycsoportban, ugyanis előfordulhat, hogy nincs egyszerre legalább ugyanilyen számú olyan ökölvívó, aki egymás után háromszor meg tudta volna védeni országos bajnoki címét és így felkerülhetne a kontinentális kihívói listára. Utóbbi esetben tehát nem az ökölvívók száma, hanem a lehetséges kihívók minősége dönt a regionális cím kiírásáról. Mivel a fenti két feltétel Ausztrália és Óceánia esetében csak öt súlycsoportnál teljesül (29%, Európa esetében 88, Afrika, Amerika és Ázsia esetében 100% ez az érték), ráadásul a kontinens ökölvívóinak száma is jóval kevesebb, mint a többi földrészé (a kontinensek közül a második legkevesebb ökölvívóval rendelkező Afrika is több, mint háromszor annyi bokszolót ad a professzionális ökölvívásnak, mint Ausztrália és Óceánia) ezért Ausztrália és Óceánia, valamint Ázsia Ausztrálázsia néven összevonható lenne. Az összevonás nemcsak földrajzi szempontból lenne indokolható, hanem azért is, mert az ázsiai ökölvívók száma a súlycsoportok növekedésével egyre fogy. Míg a négy legalacsonyabb súlycsoportból a kislégsúlyt leszámítva (itt is csak egy fő a lemaradás Amerikával szemben) Ázsia adja a legtöbb ökölvívót, addig a négy legmagasabb súlycsoport mindegyikében ez a földrész rendelkezik a legkevesebb bokszolóval. Ha a négy legmagasabb súlycsoportban összeadjuk a két földrész ökölvívóinak számát, csak Afrikát előznék meg, tehát még arról sem beszélhetnénk, hogy az összevonás esetében túl sok ökölvívót adna a két kontinens a többihez képest. Nagyközépsúly alatt pl. Ázsia az összes súlycsoportban ugyanazt a ranglistahelyezést éri el az ökölvívók számának kontinensek közötti sorrendjében önállóan, mintha összevonnánk Ausztráliával. A két földrész összevonása egyébként sem szokatlan a jelen professzionális ökölvívásában, hiszen több regionális szintű szervezet (pl.: OPBF, PABA) is összefogja ezt a két földrészt. Emellett több világszervezet is külön címet adományoz az ebből a régióból kikerülő bajnokoknak (pl.: IBF: Australasian és Pan Pacific, IBO: Asia Pacific, WBO: Asia Pacific, World Boxing Federation: Asia Pacific, World Boxing Foundation: Asia Pacific - http://boxrec.com/title_search.php).
A két legalacsonyabb súlycsoport esetében Afrikát és Európát lehetne összevonni (Euro-afrikai cím) az adott súlycsoportokhoz tartozó ökölvívók száma és a földrajzi közelség alapján, így kislégsúly esetén az első, szalmasúly esetén a második szempont is teljesülne. Természetesen a professzionális ökölvívók és a professzionális ökölvívásban résztvevő országok száma is folyamatosan változik. A fenti táblázat adatai így természetesen csak tájékoztató jellegűek, de véleményünk szerint a professzionális ökölvívásban jelenlévő tendenciákat jól példázzák. Az ökölvívók és a résztvevő országok számának nagyobb változása akár a versenyrendszert is befolyásolhatja. Ez elsősorban a regionális címek kiírásánál (vagy ki nem írásánál, illetve csökkentésénél) esetleg bizonyos súlycsoportok esetében kontinentális címek összevonásánál vagy önállósításánál (pl.: Euro-afrikai cím) jelentkezhet. Ennek lekövetése napi feladatot róna a világszövetség, avagy a kontinentális szövetségek adminisztrációjára, de ez egy világ- vagy kontinensméretű szervezet esetében kötelező feladat kell, hogy legyen.
A világbajnoki cím
A kontinensbajnoki cím után pedig már a világbajnoki cím következik. Az IPBA–nél a fentebb leírtak alapján tehát négy kontinentális szövetség működik: afrikai, amerikai, ausztrálázsiai és európai. Szalmasúly és kislégsúly esetében a kontinentális szövetségek száma (amíg Európa ilyen kevés versenyzőt ad a két súlycsoportnak) három: amerikai, ausztrálázsiai és euro–afrikai. A kontinensbajnokok három címvédés után a már korábban leírt módon és feltételekkel kerülhetnek a világbajnoki kihívók listájára, és az aktuális világbajnok kihívása is az eddig leírtak szerint történik. Az aktuális világbajnoknak – a kontinensbajnoki címhez hasonlóan – minimum egy hét, maximum három hónap (plusz az esetleges hétfői címvédés miatt további 6 nap) áll rendelkezésére címe megvédésére. Mivel ez egy éven (és maximum 24 napon) belül négy címvédést tesz lehetővé, így biztosított, hogy valamennyi kontinensbajnok egy éven belül kihívhassa az aktuális világbajnokot az után, hogy kontinensbajnoki címét harmadszor megvédte (szalmasúly és kislégsúly esetében a három kontinentális szövetség miatt egy kontinens akár kétszer is kiállíthatja bajnokát egy éven belül). A négy mérkőzés talán kissé soknak tűnik évente (főleg azonos címvédő esetén), de ezzel egyrészt jobban fenn lehetne tartani a szurkolók érdeklődését, másrészt a világbajnokok is nagyobb aktivitásra lennének kényszerítve. És azt se felejtsük el, hogy ha a világbajnoknak nincs megfelelő kihívója (tehát olyan ökölvívó, aki egymás után háromszor tudta megvédeni kontinensbajnoki címét), az éves címvédéseinek száma is csökkenhet.
Ha egy ökölvívó címmérkőzést veszít, a továbbiakban egy szinttel lejjebről folytathatja pályafutását. Az országos (és regionális) bajnoki címmérkőzés vesztese újra az országos kihívói pozícióért küzdhet, a kontinentális bajnoki címmérkőzés vesztese a regionális kihívói lista, (ennek hiányában ugyancsak az országos lista), a világbajnoki címmérkőzés vesztese pedig a kontinentális kihívói lista utolsó helyére kerül. Ezzel ugyan az adott ökölvívó elveszti az esélyét arra, hogy rövid időn belül visszaszerezze címét (bár egy rövid kihívói lista esetén erre is van lehetőség), de az sem történhet meg, hogy egy vesztes címmérkőzés végleg kettétörje egy ökölvívó pályafutását.
Fontos kitérnünk még egy fontos dologra, ez pedig a súlycsoportváltás. Természetesen bármelyik ökölvívó bármikor válthat súlycsoportot, csak az nem mindegy, hogy az adott ökölvívó ezt pályafutásának melyik fázisában teszi. Ha egy ökölvívó még nem jutott el országos bajnoki címmérkőzésig sem, mindenféle következmény nélkül súlycsoportot válthat és küzdhet tovább az országos bajnoki címért új súlykategóriájában. Ha az ökölvívó bármilyen kihívói ranglistán (regionális, kontinentális, világ) szerepel és hivatalosan jelzi az illetékes (regionális vagy kontinentális lista esetén a kontinentális, világranglista esetén a világ) szövetség felé a súlycsoportváltást, az új súlycsoportjában ugyanarra a ranglistára kerül, ahol előző súlycsoportjában szerepelt, de ott az utolsó helyre lesz besorolva. A súlycsoportváltás ebben az esetben lehet előnyös is, ha az új súlycsoport kihívói listáján az előző súlycsoporténál kevesebben szerepelnek (pl. az ökölvívó az előző ranglistán 7. volt, míg az új ranglistán pl. csak öten szerepelnek, így itt 6. lesz), de egy 1. helyen álló ökölvívó a súlycsoportváltással a kötelező kihívói pozícióját kockáztatja. Ha az adott ökölvívó már bajnok, új súlycsoportjában kötelező kihívóvá lép elő azért a címért, amelyet az előző súlycsoportjában birtokolt. Ez a lépés azonban kockázatos lehet, hiszen így az ökölvívó egy már vagy megszerzett, vagy pedig egy, esetleg két alkalommal megvédett címet tesz kockára egy kihívói pozícióért (ez a kockázat világbajnoki cím esetén természetesen nem áll fenn, hiszen innen már nem léphetnek feljebb az ökölvívók). Ha az adott ökölvívó a korábbi súlycsoportjában már három alkalommal is megvédte címét, új súlycsoportjában is kötelező kihívója lesz a regnáló bajnoknak, igaz, itt nem teszi kockára korábbi címvédéseit, hiszen előző súlycsoportjában is kötelező kihívó lett volna. Ha a (bármilyen címmel) rendelkező bajnok súlycsoportot vált, a megüresedő címért a kihívói lista első két helyezettje mérkőzhet a súlycsoportváltás hivatalos bejelentését követő két hónapon belül. Ha a súlycsoportot váltó ökölvívó kihívói listán szerepel, a mögötte állók természetesen egy helyet előrelépnek a hivatalos bejelentést követő napon.
Végül lássuk, hogy optimális esetben milyen út vezet a világbajnoki címhez! Mivel minden lépcsőfok megmászása maximum egy évet vehet igénybe, ezért ha valaki országos bajnoki címet szerez (az addig vezető út időtartama lehet kérdéses, hiszen ez az országos szövetségek belügye), onnantól kezdve három vagy (regionális cím beiktatása esetén, maximálisan 28 fős ranglistával) négy év kell ahhoz, hogy valaki világbajnoki kihívó lehessen. Mindez, az országos bajnoki címet megelőző időszakot is beszámítva egy igazán tehetséges bokszoló esetében nem vesz több időt igénybe, mint a jelenleg fennálló rendszerben. A különbség „mindössze” annyi, hogy adott ökölvívó mindig pontosan tudja, hogy a világbajnoki címig vezető út melyik fázisában van éppen.
Konklúzió
Bár a fentiekben felvázolt szervezet versenyrendszere elsőre bonyolultnak tűnhet, összességében logikus, egymásra épülő és időben is kiszámítható lépcsőkből áll, ami a jelenleg működő világszervezetek esetében nem feltétlenül mondható el. Előnye, hogy bármely ország bármely ökölvívója azonos esélyekkel kapcsolódhat be a rendszerbe, ha ugyanis országos kihívói pozícióba kerül, egy előre leszabályozott úton juthat el akár a világbajnoki címig. Emellett valóban csak az lehet a legjobb, aki minden akadályt sikerrel tud venni. Hátránya, hogy a menedzserek és promóterek mozgástere a címmérkőzésekre vonatkozó szigorúbb szabályok miatt szűkebb (a címvédő csak a ranglista első helyezettjével mérkőzhet, nincs tehát pl. szabadon választott címvédés), emellett az is könnyen elképzelhető, hogy bizonyos esetekben a televíziós társaságok érdekei is mást diktálnak, mint az IPBA-é (bár ez sem ismeretlen a profi boksz világában). Előfordulhat, hogy az aktuális világbajnok kihívási jogáért bizonyos súlycsoportokban erősebb kontinensek ökölvívóinak várniuk kell gyengébb kontinensek képviselőire, de mint látható, évente legalább egyszer minden kontinens bajnoka sorra kerül, mint világbajnoki kihívó, így egyetlen, a kontinensbajnoki címét egymás után háromszor megvédeni tudó (vagyis a világbajnok kihívására valóban érdemes) bokszolónak sem kell egy évnél többet várnia a világbajnoki címmeccsre. Problémás lehet még a címmeccsek közötti szűk határidő is, akár a felkészülés, akár a meccs megszervezése szempontjából. Az előbbi felvetés azonban egy önmagát folyamatosan jó kondícióban tartó ökölvívónak, utóbbi pedig egy valóban a bokszoló érdekeit szem előtt tartó, azt a ringben, címmérkőzésen tudni akaró menedzsmentnek nem okozhat problémát. Egyébként is, a régi idők ökölvívói a maiaknál jóval több meccset is elbírtak, ami a jelenkor öklözői és menedzserei számára is példaértékű lehet.
Nyilvánvaló, hogy a professzionális ökölvívás jelenlegi viszonyai között ennek a struktúrának nincs létjogosultsága, hiszen egyik világszervezetnek sem lehet az az érdeke, hogy egyetlenegy új világszervezet létrejötte miatt megszűnjön, feladva ezzel több évtizedes munkájának eredményét. A fentebb bemutatott versenyrendszer (vagy legalábbis annak bizonyos elemei) azonban talán alkalmazhatóak lennének pl. regionális szinten egy nagyobb szervezet keretein belül.
2014. november 18. - Kun Attila (dadi)