A legendák velünk élnek… Mate Parlov [1948-2008] - 1. rész

Mate Parlov 1948. november 16.-án látta meg a napvilágot Splitben, amely akkor a „nagy” Jugoszlávia része volt. Gyermekéveiből valamennyit itt töltött. A helybeli fiúkkal a tengerparton múlatták az időt és a többiekkel együtt a futball labdát kergette, de szíve sohasem húzta túlságosan ehhez a sporthoz. A család pedig 1958-ban elköltözött Pulába, ahol nem távolodott el különösebben a szeretett tengertől, és a fociban is részt vett a többiekkel, de elég mérsékelt lelkesedéssel.

                        

Elmondása szerint egy véletlennek, és nem tudatos választásnak köszönheti, hogy egyáltalán kapcsolatba került a bunyóval. Osztálytársai 1963-ban elhívták a helyi ökölvívó klubba, hogy vegyen részt az edzéseken. Néhány későbbi ellenfelét leszámítva, senki a világon nem bánta meg, hogy sikerült elcsábítani a boksz világába Mate-t.
Hamar bebizonyosodott, hogy ez a nyúlánk, balkezes legényke igazi őserőt hordoz magában, és a mozgásában is megvan minden, ami egy eredményes ökölvívóban meg kell, hogy legyen. Szó, mi szó, rögtön ígéretes alapanyagnak látszott.
Hogy aztán, mi módon hasznosultak ezen erényei a pályafutása során, erről fogok írni egy rövid áttekintést az alábbiakban.

A Parlovhoz hasonló kvalitású, és hozzá hasonló érdemeket szerző zseniális európai ökölvívókról,- mint pl. Kovács „Kokó” István, vagy Nino Benvenuti- már csak azért is kötelességünk újra és újra szót ejtenünk, mert az Amerika centrikus bokszvilág hajlamos róluk megfeledkezni, vagy legalábbis csak valós tudásuk alatt rangsorolni őket.

Az amatőr ökölvívó

Legelső sikerei között éppen egy magyarországi tornát kell megemlíteni. 1967-ben az ún. ORT-n, vagyis az Olimpiai Reménységek Tornáján tette le igen hangsúlyosan a névjegyét. A volt szocialista országok közül 9 vett részt ezen a versenyen, ahol fiatal bokszolók kaptak lehetőséget a bizonyításra. A középsúlyúak versenyében Parlov a döntőben a nagy tehetségnek kikiáltott lengyel Zaborowskit döntő fölénnyel verte. A lengyel korábban a szovjet Taraszenkovot is kiütötte a második menetben, ezért igencsak bizakodott a döntő előtt. Utána viszont csak annyit mondott,- igen lelombozódva- hogy Parlov úgy siklik a szorítóban, mint a kígyó, és védhetetlen ütései vannak…
Mate Parlov neve ekkor még annyira ismeretlen volt, hogy a Képes Sportnak az eseményről tudósító szakírója következetesen Pavlovként írt róla…
Aztán hamarosan az egész világ megismerte ennek a 188 cm magas, fekete hajú, markáns arcvonású fiatalembernek a nevét. Nagyjából az lett a szabály, hogy ahol ringbe lép ott „automatikusan” ő a győztes. Ettől a „szabálytól” leginkább a hazai mérkőzésein tért csak el, de erről később.
Aldo Buršić keze alatt tette meg a kezdeti lépéseket, majd az ő útmutatásaival jutott fel a legmagasabb csúcsokig. Az eleinte önfejű, makacs fiatalember saját kárán tanulta meg, hogy a mester szava szentírás.
 
                                               

Szellős védekezését, ösztönös támadásait hamarosan felváltotta a precíz, tudatos boksz. Bár itt kell megjegyezni, hogy a teljesen beérett Parlovval kapcsolatban a későbbiekben is azt jegyezték meg kritika gyanánt, hogy hajlamos megfeledkezni a védekezésről…

Legjelentősebb sikereiről időrendben:

1966. - Horvát bajnok. Ezt viszonylag kevesen tudják. Talán azért, mert a „nagy” Jugoszlávia idején ezt nem különösebben jegyezték. Ekkor még nagyon fiatal, és alig találni róla adatokat ebből az időből.

1967. - Horvát és jugoszláv bajnok. A bevezetőben említett magyarországi ORT-n októberben győzött.

1968. - Horvát és jugoszláv bajnok.
- Június 30.-án Belgrádban Jugoszláv- Szovjet, nemzetek közötti válogatott mérkőzésen legyőzi az ellenfelét. Szovjetunió így is nyer 12: 10 arányban. Viszont ebből már látható, hogy a jugoszláv szakvezetők felfedezték maguknak és számítanak is rá.
- Októberben Olimpia, Mexikó. 75 kg-ban a brit Chris Finnegan a bajnok. A legjobb nyolc között pontozással veri Parlovot. Finnegan 4 évvel idősebb és tapasztaltabb bunyós volt Parlovnál. A brit bunyós az év végén már megvívja első profi mérkőzését, majd egy sikeresnek mondható karriert épít fel 1975.-ig tartó profiskodása során. [Chris Finnegan 2009. 03. 02.-án hunyt el.] Parlovot amikor a kudarcról kérdezték, akkor úgy emlékezett vissza, hogy az olimpiai egész teljesítményére rányomta a bélyegét a sikertelen akklimatizáció és végig gyomorrontással küszködött.

1969. - Az év elején nemzetek közti válogatott mérkőzéseken győzelmekkel melegít, román és görög ellenfeleivel szemben.
- A 18. EB-n, június elején Romániában a 75 kg-osok között szerepel, és egészen a döntőig menetel. A döntőben az a Vlagyimir Taraszenkov (Vladimir Tarasenkov) az ellenfél, akit ’67-ben (az ORT-n) a lengyel Zaborowski a 2. menetben kiütött, és mint emlékezetes, ugyanezt a lengyelt, Parlov akkor egyetlen menet alatt- nem egészen két perc elteltével- elintézte a döntőben. Ezek jó előjelek voltak Parlov számára.
No, ez a döntő mégsem nem úgy alakult, ahogy a jugoszláv előzetesen azt eltervezte. Taraszenkov pontozással győzött, de Parlov elkezdte gyűjteni érmeit ezzel az ezüsttel.
- A visszavágásra igen gyorsan sor került. Még ebben az évben, decemberben a belgrádi Arany Kesztyű versenyen találkoztak újra, és ekkor már Parlov győzött pontozással. Nem mellékesen ez a tornagyőzelmet jelentette a számára.

                                             

- Ebben az évben is menetrendszerűen nyeri a nemzeti bajnoki címet.

1970. - Márciusban a belgrádi Oscar tornán (Beogradski Pobednik) lett tornagyőztes.
- Aztán még e hónap 29.-én egy váratlan vereség. Pancsován (Pancevo) a Kelet Német (NDK) válogatott ellen mérkőzött Jugoszlávia. Bár a hazai csapat 14:6 arányban jobbnak bizonyult, de Parlov ekkor nem járult hozzá a győzelmet jelentő pontok begyűjtéséhez. Ennek oka egy Hans- Joachim Brauske nevű, sziklakemény harcos volt. A német úgy nyert pontozással, hogy közben még le is ütötte Parlovot. Ez örökre fájó pont maradt Mate számára. Brauske nem volt kezdő, éppen 5 évvel volt idősebb a jugoszlávnál, és pontosan ezekben az években volt élete csúcsformájában. Ezt 1971-ben egy EB bronzzal bizonyította.

                                  

- Július 1.-én Belgrádban USA válogatottját fogadták a Jugoszlávok. Nem is jöttek gyenge csapattal a tengerentúliak. Parlov ellenfele egy bizonyos John Mangum nevű bunyós volt, aki később néhány évig profi is volt. A mérkőzésükön Parlov győzött. Az amerikai csapat erejét bizonyítandó, megjegyzem, hogy a nehézsúlyú emberüket Ron Lyle-nek hívták. Egyébként az eredmény Jugoszlávia: USA 12:10.
- November 8.-án Schwerinben (NDK) elérkezhetett volna Parlov számára a visszavágás ideje a márciusi vereség után. Az NDK: Jugoszlávia mérkőzésre a szívélyes vendéglátók 75 kg-ban biztosították is a megfelelő embert Brauske személyében, de Parlov ekkorra már súlycsoportot váltott és a 81 kg-osok (félnehéz) között lépett szorítóba, és így elmaradt a visszavágó. Brauske és Parlov is győzött a saját meccsén. A találkozó egyébiránt 10: 10-es döntetlennel zárult.
- El ne felejtsük, hogy a Balkán Bajnokságon Várnában (Bulgária) még 75 kg-ban szerez aranyérmet, és a jugoszláv bajnoki címet is még szintén középsúlyban szerzi meg!
- Az év utolsó versenyén, a decemberi belgrádi Arany Kesztyű tornán félnehézsúlyban nyeri el a bajnoki címet.

1971. - Egy egészen döbbenetes sikersorozat veszi ebben az évben a kezdetét Parlov számára. Időnként játszi könnyedséggel, máskor fogcsikorgató küzdelmek árán, de sorra megnyer mindent, amit csak el lehet képzelni.
- Februárban ismét győz a már 1970-ben is említett belgrádi Oscar tornán (Beogradski Pobednik).
- Még ebben a hónapban megnyeri a jugoszláv bajnokságot, 81 kg-ban.
- Májusban a Balkán Bajnokságot nyeri Titográdban (Jugoszlávia).
- Júniusban pedig a soros EB Madridban. 5 mérkőzés, 5 győzelem és máris a nyakában az arany. Ennyire egyszerű volna? Majdnem. A negyeddöntő hozta számára a legnehezebb meccset. A nyolc között 3:2 arányú pontozással veri a remek képességű lengyel Janusz Gortat-ot. Nem ez az egyetlen találkozásuk a világversenyeken. Talán mellékes, de én érdemesnek tartom megjegyezni, hogy szegény lengyel fiúnak láthatólag Parlov volt a nemezise…
Az év hátra lévő részében nem is találunk más érdemleges dolgot Parlovval kapcsolatban.

1972. - Elérkezett az olimpia éve. Csak emlékeztetőül: ekkor már ökölvívó berkekben több mint suttogás szintjén terjedt, hogy a kubaiak nagyon készülnek és robbanni fog a bomba. Később be is bizonyosodott, hogy ez volt a fordulat éve. Megtörtént az őrségváltás, és elkezdődött az azóta is tartó kubai hegemónia…
- Parlov Februárban egy NSZK-s kiránduláson, csapatmérkőzésen győzi le ellenfelét.
- Márciusban ismét jugoszláv bajnok lett a félnehézsúlyúak között.

                                              

- Májusban az akkor éppen Ankarában (Törökország) megrendezett Balkán Bajnokságon lett aranyérmes.
- Olimpia, München, (NSZK) szeptember eleje. Parlov egyszerűen bomba formában van. 5 mérkőzést kell megvívnia. Ebből egyedül a már ismert lengyel Gortat állja végig a három menetet, de a pontozás aránya 5:0. A lengyelnek ez így is bronzérmet ér. A többi ellenfél TKO vereséget szenved, vagy ki sem áll ellene. Sajnos a legyőzöttek között a magyar Tóth Imre neve is szerepel. Ő a második menetben kényszerült megadásra. Parlov a döntőben stílszerűen az esélyesnek hitt kubai Carillot söpri le meggyőző fölénnyel. Ha véletlenül eddig valaki is kételkedett a jugoszláv képességeit illetően, nos azoknak csattanós választ adott. Korábbi nagy sikerei ellenére sokan afféle balkáni, helyi bajnoknak tartották. Erre persze semmi ok nem volt, hiszen pályafutásának korhű vázlatának megrajzolása során jómagam is igyekeztem rávilágítani, hogy milyen erős és változatos ellenfelekkel szemben tette már eddig is próbára a tudását.

1973. – Februárban ezt a bizonyos Oscart (Beogradski Pobednik) nyeri meg.
- Áprilisban a Balkán Bajnokságon diadalmaskodik Athénban.
- Szintén ebben a hónapban újra megszerzi a jugoszláv bajnoki címet.
- Az év kétségtelenül legrangosabb eseménye az EB volt, amit ekkor Jugoszláviában, közelebbről, Belgrádban rendeztek meg június első napjaiban. Parlov az EB egyik legnagyobb sztárja lett volna mindenképpen, de hazai hősként különösen a figyelem középpontjába került. Néha már terhes is volt számára az állandó érdeklődés, de azért időnként, türelmet magára erőltetve a sajtó rendelkezésére állt. 4 győztes meccs után „természetesen” Európa-bajnok lett, de az elődöntőről nagyon elégedetlenül nyilatkozott. A szovjet Oleg Karatayev ellen második menetes TKO-val győzött. A mérkőzés nem nélkülözte a drámai pillanatokat. Parlovval most is megesett az a ritkaságnak számító esemény, hogy leütik. Ennek ellenére mégsem ez volt a döntő momentum, hanem egy vétlen összefejelés, ami miatt Karatayev feladni volt kénytelen a harcot. [Megjegyzés: sajnos a találkozót nem láttam és hitelt érdemlő, szakértői leírást sem találtam róla, ezért véleményem sem lehet róla, hogy ha pontozásra került volna sor, akkor milyen eredmény születik.]
A döntőben aztán az örök riválisok közül egy másik várta. A lengyel Gortat ellen 5:0 arányú pontozással győzött a jugoszláv. Gortat annyi dicséretet megérdemel, hogy megemlítsük, hogy ő volt az egyetlen a 4 vetélytárs közül, aki végig állta a 3 menetet. Parlov pedig zsebre tehette második EB aranyát.
1973-ban aztán szinte nem is találni újabb adatokat arról, hogy ringbe szállt volna. Rangosabb megmérettetéseken szinte biztosan nem vett részt. Ekkoriban mesélte el, hogy a jugoszláv szakvezetés nagyon szigorúan betartja, hogy a versenyzők az évi 25 mérkőzéses limitet soha ne lépjék át. Őt sem versenyeztették többet a megengedettnél, és ez szerinte okos dolog volt. A korabeli, aktuális statisztika szerint, addigi kb. 200 mérkőzéséből csak 16-ot veszített el, és még érdekesebb adat, hogy ezen belül a 68 nemzetközi meccsből mindössze 4-et. Tökéletesen megbízható adatok híján csak bizonyos (talán megengedhető) találgatásokba bocsátkozva gondolhatjuk, hogy a korai években szedte össze hazai vereségei nagyobb részét, meg talán a túlságosan „baráti” mérkőzéseken, ahol fontosabb volt az eredménynél az egészség megőrzése.
1974. – Májusban ismét jugoszláv bajnok lett. Érdemes megjegyezni, hogy ismét az örökös hazai riválisát Radovan Bisic-et győzte le a döntőben. Bisic elég balszerencsésnek érezhette magát a Parlov érában, hiszen félnehézben mindaddig ő számított a legjobb jugoszlávnak, amíg Parlov fel nem lépett a 81 kg-osok közé. Amikor Parlov felhagyott az amatőr bunyóval, akkor lássunk csodát, ’75-ben ismét Bisic lett a jugoszláv bajnok…   

                                      

- Júniusban a romániai Constantaban rendezték meg a Balkán Bajnokságot, amelyen 81 kg-ban Parlov bezsebeli újabb aranyát.
- Augusztusban került sor Havannában (Kuba) az első amatőr VB-re. Parlov szempontjából 4 mérkőzés és 4 győzelem. 8 között a ’72-es olimpiai döntőbeli riválisát, a kubai Carillot veri pontozással. A történet szerint a jó öreg Fidel (akkor még annyira nem öreg) az első sorból izgulta végig a meccset, majd az eredményhirdetés után sportszerűen megtapsolta a jugoszlávot, ahogyan „alattvalói” is tették…
Parlovot a döntőben az a Karatayev várta, aki bő egy évvel korábban már nehéz feladat elé állította. Karatayev ekkor úgy jutott a döntőbe, hogy harmadik menetes TKO győzelmet aratott Leon Spinks ellen.
A döntő viszont –végkimenetele miatt- kísértetiesen emlékeztetett a belgrádi találkozójukra. Sajnos a részletek teljes ismerete nélkül én is csak annyit tudok róla, hogy a szovjet bunyós sérülés miatt volt kénytelen feladni a meccset a második menetben. [Mások szerint a 3. menetben ért véget a küzdelem, és nem sérülés miatt, hanem a jugoszláv döntő fölénye miatt.]
Parlov ezzel a világbajnoki arannyal koronázta meg amatőr pályafutását, amelyről több érdemi információval már nem is szolgálok, viszont érdemes a szerzett címeket még egyszer gyorsan végigfutni.
Olimpiai bajnokság 1x.
Világbajnokság 1x.
Európa bajnokság 2x. Második helyezés 1x.
Balkán bajnokság 5x.
Jugoszláv bajnokság 8x.
És sok más tornagyőzelem, valamint győztes mérkőzések a jugoszláv nemzeti válogatottal.

A fejezet zárásaként, nyomozó kedvű, nyájas olvasók kedvéért megjegyzem, hogy a neten keringő adatok közül a 300 feletti amatőr mérkőzésszám minden bizonnyal téves. A korábban leírt adataimmal jól összecsengő az a „hivatalos” adat, hogy összesen 214 meccs, amiből 190 győztes és 20 vesztes, valamint 4 döntetlen volt.

Mate Parlov miután mindent elért az amatőr ökölvívásban, amit csak el lehet képzelni, ezért úgy döntött, hogy belekóstol a profi bunyóba. Szakértői vélemények szerint fizikálisan és mentálisan is felkészült volt a feladatra. Szerencsére nem gördítettek elé akadályokat ezért aztán 1975-ben már a profi ringben látjuk felbukkanni.

Hozzászólok: