Boxkesztyű, bandázs és fogvédő
profiboksz.hu

2017 Csúcspontjai, 4/7: Az Év Csalása

2017-12-28 22:07:52 /
A sportok többségében a versenyzők teljesítménye nincs kitéve külső elbírálásnak. Amikor a száz méteres síkfutás rajtpisztolya eldördül, az atléták kilőnek, és amelyikük elsőként repül be a célvonalon, az nyeri a versenyt. Aki messzebbre hajítja a kalapácsot, aki nagyobb tömeget emel maga fölé a szabályoknak megfelelően, aki magasabbra képes ugrani anélkül, hogy a lécet érintené, az kapja az elismerést. Vannak azonban sportok, amelyek szubjektív értékelési rendszer szerint működnek. Az utóbbiak közé tartozik az ökölvívás, és egyben ez a sportág talán legnagyobb gyengéje. Ahol nyitva van a kapu a manipulációra, ott a manipuláció vendégségbe fog érkezni, és nem óhajt majd távozni. A boksz 130 esztendős modern történelme hemzseg a kétes végkimenetelű összecsapásoktól. Van, amikor egy mérkőzés valójában szoros, ilyenkor túlkapás klasszikus értelemben vett csalásról beszélni. Akadnak azonban félreérthetetlen helyzetek, amelyek túl nagy felületen árulkodnak arról, hogy bizonyos érdekek által vezérelt külső behatás lékelte meg egy pontozó pártatlan perspektíváját. Lássuk, melyek voltak a 2017-es esztendő legkellemetlenebb csalásai RingCsoda nézőpontból.




6. Jeff Horn SD12 Manny Pacquiao, Váltósúly, WBO öv: Manny Pacquiao elmúlt évek beli teljesítményei már meg sem közelítik azt a szintet, amelyet fénykorában képviselt, ám még ha ez tisztán érezhető is volt idei egyetlen ringbe lépésekor, ez még nem jelenti azt, hogy nem kellett volna tisztán megkapnia a győzelmet veretlen kihívójával, Jeff Hornnal szemben. Horn szépen teljesített egy kivénhedt legenda ellen, volt néhány tiszta menete, és arra is elég volt rámenősségge és fizikai ereje, hogy ne engedje a fejére nőni a filippínó klasszist. A találkozót azonban így is bőven le lehetett volna állítani, amikor Pacquiao rápörgetett a kilencedik menetben, és súlyos verést utalt ki a kihívónak. Tizenkét felvonás után a 8-4-es pontozás teljesen reálisnak tűnt a korábbi P4P király irányába, Waleska Roldan azonban jobbnak látta a 9-3-as leosztást a hazai pályán öklöző Horn javára, míg a másik két döntnök 7-5-re adta a mérkőzést egyik, illetve a másik irányba.

5. Martin Murray MD12 Gabriel Rosado, Nagyközépsúly: Martin Murray pályafutása távolról sem veszteg, ha zűrös végkimenetelű pontozásokról van szó. A brit bunyós négy ízben kapott lehetőséget világbajnoki címet szerezni, ám ebből háromszor gyanús körülmények között maradt a döntnökök által összetákolt pontozás rövidebb oldalán. 2011-ben Felix Sturm, 2012-ben pedig Sergio Martinez úszta meg övének lepasszolását, de 2015 novemberében Arthur Abraham is jócskán megszenvedett, mielőtt megosztott pontozással az ő győzelmét hirdették Murrayvel szemben. Az idegenbeli fiaskók után Martin idén áprilisban az Egyesült Királyságban lépett szorítóba, és visszakapott valamit a korábbi évek bosszúságaiért cserébe, amikor merőben véleményes többségi döntéssel az ő kezét emelték a magasba. Rosado jól tartotta a távolságot, jobbegyenesét elsőszándékból hasonlóan hatékonyan használta, mint ellenfele fogadásakor. Gyakran látunk olyat brit földön, hogy védik a hazai öklözőt az ítészek, de ha annyit mondunk, hogy a korábban sokat kritizált Terry O'Connor végezte a legkevésbé arcpirító munkát a maga 114-114-es döntetlenével, miközben akadt 11-1-es menetpontozás is Murray számára, akkor nem marad több kérdésünk afelől, hogy ez nem lehetett véletlen mellépontozás.

4. Gennady Golovkin D12 Saul Alvarez, Középsúly, WBC/WBA/IBF/RING/Lineális övek: Az év legfelkapottabb szupermérkőzése egy nem kevésbé felkapott végjátékkal zárult. Golovkin és Alvarez feszült, kalkulált, ám olykor erősen fellángoló tűzijátékkal ajándékozta meg a bokszvilágot, amely tizenkét folytatólagos meneten át tartott. A szakma és a szurkolók döntő többségénél tisztán győzött a kazah Golovkin, a vegasi pontozók azonban úgy döntöttek, betáraznak egy minél előbbi visszavágót, és döntetlenre adták a mérkőzést. Amiért azonban valójában felkerülhetett erre a listára a találkozó, az Adalaide Byrd partizánakciója, aki 118-110-zel, vagyis 10-2-es menetaránnyal hozta ki a mexikói Alvarezt. Ez a pontozás mindenki zsebében kinyitotta a bicskát, kivéve egyetlen embert, Bob Bennett-tet, aki a bokszvilág pechjére épp Byrd főnöke a Nevadai Atlétikai Bizottságnál. Byrd néhány héttel később újra munkában volt, mintha mi sem történt volna.

3. Kenichi Ogawa SD12 Tevin Farmer, Nagypehelysúly, IBF öv: Tevin Farmer számára semmi nem könnyű a hivatásosak között. A philadelphiai bunyós első tizenkettő mérkőzését 7-4-1-es mérleggel abszolválta, így nyilvánvaló képességei ellenére hatalmas hendikeppel volt kénytelen folytatni a versenyzést. Hiába remek lábmunkájú, ügyes ütemben támadó bunyós Farmer, a kezdeti mélyrepülés, valamint a csekély átütőerő miatt nehezen tudta meggyőzni az amerikai televíziós csatornákat, hogy helye van az ökölvívó programokban. Az alázat azonban messzire repítette Tevint, és zsinórban tizennyolc győzelem alatt világbajnoki kihívó vált a huszonhét esztendős versenyzőből. Ellenfele a decemberi IBF nagypehelysúlyú ütközeten a nagyközönség számára ismeretlen Kenichi Ogawa volt. Farmer hamar megtalálta az ütemet, amelyből hatékony jabekkel kontroll alá vonta a küzdelmet. A japán kihívó mindent megpróbált, hogy fizikai erőfölényével megtörje ügyes ellenfelét, ám sikeressége csupán néhány fellángolásra tűnt elégnek. Tizenkét felvonást követően azonban következett a hidegzuhany, amikor a döntnökök szerint a mérkőzést Ogawa nyerte megosztott pontozással. Remélhetőleg Farmer alázata nem sínyli meg a balszerencsét, hiszen jelenléte színesebbé teszi az izgalmas 130 fontos mezőnyt.

2. Fatih Keles MD10 Renald Garrido, Kisváltósúly: A török származású, Hamburgban élő Keles tíz megnyert találkozó után idén nyáron nem bírt a felhozóember Renald Garridóval, így csak egy döntetlenre futotta az erejéből. A WBO European öv birtokosa december 22-én megkapta a lehetőséget, hogy kijavítsa a botlást, és bizonyítsa, hogy készen áll a komolyabb kihívásokra. Nos, ha a mérkőzést valójában nem is nyerte meg, megkapta az idei év legnagyobb karácsonyi ajándékát, amikor minimális értékelhető menete ellenére az ő kezét emelték a magasba a visszavágón. Ha mást nem is, azt bizonyította a bírók tevékenysége, hogy Kelesbe valakik komoly pénzt invesztáltak, amit nem szeretnének idejekorán veszni hagyni.

1. Hassan N'Dam N'Jikam SD12 Ryota Murata, Középsúly, WBA reguláris öv: Ha van olyan csalás, ami gyakorlatilag megmagyarázhatatlan azok számára is, akik átlátják a boksz háttérműködését, az Hassan N'Dam májusi megosztott pontozásos győzelme Ryota Murata ellen. A francia címvédő Tokióba utazott, hogy ellenfele otthonában védje meg címét. Az olimpiai bajnok Murata Japánban már kihívóvá válásakor a legnépszerűbb sportolónak számított, miközben a szigetország bokszgáláin dolgozó pontozók számára általában nem ismeretlen fogalom a hazai fiúk pártfogása egy kiegyenlített forma összecsapáson. Ezt már csak tetézte a tény, miszerint az esemény promótere a bokszvilág egyik legnagyobb promóciója, a Top Rank volt, amely számára valóságos arany tojást tojó tyúk Murata. A mérkőzést jól kezdte N'Dam, a momentum azonban a negyedik körben átkerült a kihívóhoz, miután Ryota felrobbantott egy jobbegyenest a francia állán. Murata ettől kezdve bátrabban támadott, hatékonyan reagálta le a többnyire passzív N'Dam alkalomszerű offenzíváját, és magabiztosan fejezte be a találkozót. 8-4, vagy akár 9-3 is tisztességes menetarány volt a japán bunyós javára, akadt azonban két bíró, akiknek sikerült hét, illetve nyolc felvonást is találni Hassan számára, aki ezzel bajnoki övével a poggyászban hagyhatta el Tokió városát. Bob Arum minden bizonnyal öregedett néhány évet, mikor szembesült vele, hogy néhány ítész kergepontozó-kórt kapott, és olyan irányba torzította el a végeredményt, amellyel a saját testi épségét kockáztatta a tokiói arénában.

 

Különdíj:

Conor Benn W6 Cedrick Peynaud, Váltósúly: A legendás Nigel Benn fia tavaly tavasszal debütált a hivatásosak között, és hamar Eddie Hearn felkarolt feltörekvő versenyzői közé került. Tíz könnyedén behúzott győzelem után, idén decemberben Benn belefutott egy szívós ellenfélbe, aki kétszer is padlóra küldte őt a nyitó felvonásban. Peynaud fölénye a következő etapokban is kitartott, s bár Benn komoly koncentrációról és harcos szívről tett tanúbizonyságot, amikor az ötödik, valamint a záró hatodik felvonásban is sikerült vízszintesbe helyeznie Peynaudot, a találkozót így sem nyerhette volna meg egy neutrális pontozólapon. Conor szerencséjére azonban a mérkőzésvezető, aki egyben az összecsapás egyetlen pontozója is volt, 57-54 arányban a hazai versenyzőt hozta ki, aki így továbbra is veretlenül áll a profik között.

Bokszszurkolók, szerintetek melyik volt az idei esztendő legarcpirítóbb csalása?

Ez a cikk eredetileg a ringcsoda.blog.hu oldalon jelent meg. További napi frissülésű cikkek és érdekességek olvasásához KATTINTS IDE.


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Alvarez azért nem volt rossz Golovkin ellen de nem győzött szerintem sem, ahogy Mayweather ellen se volt rossz de döntetlen se volt mint az egyik pontozó szerint, May ellen elvitt 4 menetet szerintem és már ez önmagában nagy szó mindkettő ellen.

» nagygeza   válasz erre
    2017-12-30 17:44:58

Nálam a Horn - Pacquaio nem volt csalás, az Ogawa - Farmer meg nem olyan egyértelmű, mert Farmer több meneten keresztül alig csinált valamit, az nem volt egy könnyen pontozható meccs.

A Keles - Garrido volt talán a legundorítóbb. Ami még igazi csalás volt: Clark - Golub, Haertel - Polyakov, Danyo - Zhuravskiy. De még a Dirrell - Uzcategui is említhető.

» northpaw   válasz erre
    2017-12-30 02:19:50

Valamit nem jól csináltok ezekkel hirekkel. Csak a "box" gombra kattintva lép bele a hirbe. Még a f@szbúkon is úgy jelenik meg az üzenőfalon, hogy az internet elfogyott.

http://www.profiboks ...


A hirhez szólva, szerintem a legnagyobb jelentőségű csalás az mindenképp a GGG vs Canela. A visszavágón már egyértelmű Canela győzelem lesz szerintem, de az már egy másik mutatvány lesz. A legérthetetlenebb viszont a Njikam vs Murata meccs eredménye. Talán a "boritékos ember" félreérthetően fogalmazott. Közben a The Ring megszavazta a FOTY-t, idén végre egyet is tudok érteni vele :)

    2017-12-29 20:41:45

Az ember manapság már úgy ül le meccset nézni hogy jobb ha a pontozással nem foglalkozik mert kamera előtt is hatalmas csalások vannak a világ bármelyik táján, és " land of the free" sem kivétel ez alól!

» antonio   válasz erre
    2017-12-29 11:54:13

@bandi1115: Egy KO-t talán még ő sem tud félrepontozni.

» pepegross   válasz erre
    2017-12-29 11:39:06

@pepegross: Ha Inoue hozza a formáját, nem is lesz szükség Byrd-re.

» bandi1115   válasz erre
    2017-12-29 09:29:18

Adalaide Byrd szorgos munkájával nálam egyértelmű nyertes lett. Golden Raspberry Award for Worst Judge lehetne a díj teljesítményéért. Angol tudásom elég hiányos,ha hibásan alkottam bocs. Ami a legborzasztóbb, hogy idén még HÉT alkalmat kapott Mrs. Sólyomszem,tehetségé nek megcsillogtatására, az utolsó a mai Naoya Inoue meccs.

» pepegross   válasz erre
    2017-12-29 05:58:01

nyilván nem lesz, mert nem idén volt. bocsi, összemosódnak az évek.

    2017-12-28 23:14:09

nyilván meg lesz említve itt majd a kovalev-ward 1.

    2017-12-28 23:12:52
fel