1979. szeptemberében egy irtózatos erejű jobbhorog kishíján lezárta Larry Holmes Muhammad Alitól megörökölt nehézsúlyú világbajnokságát. Holmes aztán (ki tudja, hogy csinálta) de sikeresen regenerálódott a leütésből, és meg tudta tartani a címét, ám az az ütés többször felidézett, örök emléket hagyott benne, mint ahogyan az Ali – Frazier – Foreman éra legtöbb bunyósában, aki találkozott Earnie Shavers-szel a ringben. Nem csak az említett korszak egyik legnagyobb ütőerővel rendelkező bunyósa volt, hanem minden idők legkeményebb ütői között is általában igen előkelő helyen rangsorolják. Vajon hogy emlékszik Õ karriere legszebb momentumaira, a korszak nagyjaival vívott harcaira és például a Sylvester Stallone elleni kesztyűzésre? A következő interjúból megtudhatjuk!
Earnie, elég későn kezdtél ökölvívással foglalkozni, ugye?
Igen, huszonkét éves voltam. Tudod, boldog vagyok, hogy így történt, ugyanis sokan, akik már egészen korán elkezdték, néhány év után ki is égtek, vagy ráuntak a dologra. Huszonkét évesen ez egy izgalmas újdonság volt nekem.
És hogy kezdődött ez az egész számodra?
Egy nagyon jó barátom, Vincent Austin, folyamatosan piszkált, hogy menjek le vele az edzőterembe. Egy idő után ráuntam, és beadtam a derekam. Mikor beléptem a terembe, az edző rám nézett és azt mondta: „Oh, haver, úgyis szükségünk van egy nehézsúlyúra. Bajnok lehetsz és sok pénzt kereshetsz!”. Ez felébresztett valamit bennem. Aznap már el is kezdtem az ökölvívó edzéseket. Egy olyan sráccal bunyóztam, aki a következő évben világbajnok lett. Simán kibokszolt engem, de mikor néha eltaláltam egy – egy jobbkezessel, gyakorlatilag keresztülszárnyalt a ringen. Azt mondta az ürge, hogy ezzel a jobbossal akárkit kiüthetek. Hazamentem és átbeszéltem a dolgot az asszonnyal, hiszen remek, biztos melóm volt a General Motorsnál. Egy hétig kellett kérlelnem, mire beleegyezett.
Hogyan alakult az amatőr pályafutásod?
Két, vagy három évig tartott, ha jól emlékszem, összesen 18 amatőr meccset nyertem meg. 1969 – ben az AAU nehézsúlyú bajnoki címét birtokoltam. Sok, nálam jóval tapasztaltabb bunyós volt a mezőnyben.
Első profi meccsedre emlékszel még?
Hogyne, Silas Howellt ütöttem ki az első menetben.
Ki volt az első igazán neves ellenfeled?
Jimmy Young, akivel a harmadik menetben végeztem.
Mindig a gyors KO lehetőségét kerested?
Egyáltalán nem, egyszerűen a félelmetes ütőerőmnek köszönhettem a gyors KO győzelmeket. Nem lehet minden bunyós ellen egyféle stílusban küzdeni. Nekem általában összejött a kiütés, de például Ali, vagy Holmes ellen ez már nem működött. De legtöbbször KO-val nyertem.
Mi történt a Jerry Quarry és a Ron Lyle meccseken, amelyeket elveszítettél?
Mikor Quarry-vel öklöztem, éppen komoly menedzselési problémáim voltak, és Don Kinggel is összekülönböztem. De ez csak egy dolog. Quarry nagyszerű bunyós volt. Hibákat követtem el, amiket Õ csúnyán meg is torolt. Lyle-t pedig leküldtem a második menetben, de vissza tudott jönni, és a hatodikban már Õ kapott el engem. Így alakult, nem keresek kifogásokat.
Foreman és Frazier ellen soha nem küzdöttél, mi ennek az oka?
Egyszerűen elkerültek engem. Ha ma rájuk kérdeznél, Õk is ezt mondanák. Frazier személyesen mondta nekem, hogy túl nagy tűzerővel bírtam. Foremant kiütöttem volna. Hosszú karjai voltak, de a közelébe tudtam volna férkőzni, hogy ki tudjam ütni.
Beszéljünk kicsit az Ali elleni találkozóról, hogyan tudtál rá felkészülni?
Tizenöt menetre edzettem. Tudtuk, hogy Ali igyekszik majd távol tartani magától, ezért úgy edzettem, hogy én is megfelelően érezzem a távolságot. Azonban az akkori edzőm igen tapasztalatlan volt még. Úgy gondolom, ha egy jobb szakemberrel készülök fel, akkor máshogy alakul a meccs képe és jobb teljesítményt nyújtok. Ali fantasztikus bunyós volt, kibokszolt és megérdemelten nyert. Körülbelül háromszor meg tudtam Õt fogni az ütéseimmel, a végére azonban elfáradtam, de a kiütés neki sem sikerült.
(Ali utána egyszer ezt mondta Shavers ütőerejéről: „Akkorát kaptam tőle, hogy az összes földim visszaszédült tőle Afrikába!”.)
Ami a második Holmes elleni találkozót illeti… Gondoltad akkor, hogy abból az irdatlan jobbkezesből képes lesz Holmes felállni?
Nem! De hadd mondjak valamit! Ha Holmes-szal 25 meccset vívok, Õ 25-ször legyőzött volna. Holmes a korszak legalulértékeltebb bunyósa, holott egy hatalmas ökölvívó volt. A meccsünk előtt már volt alkalmunk együtt sparringolni, és ezalatt túlságosan jól kiismert, minden mozdulatomra fel volt készülve.
Mi történt azon a meccsen? Egyszerűen elfogyott a levegőd?
Túl sok energiát pazaroltam el rá, hogy folyamatosan a kiütésre hajtottam. Mikor ennyire erőlködsz, hamar kiégsz. Nekem is felemésztette az összes erőmet ez a hibás taktika.
Visszavonultál 1983-ban, azonban négy év, majd később nyolc év múltán újra visszatértél. Mi sarkallt erre?
Szép ajánlatokkal kecsegtettek, nekem meg szükségem volt a pénzre. Jó ötletnek tartottam ezt akkoriban. Hát, néhányan jól is jártak belőle…
Problémák voltak a szemeddel, ami miatt végülis visszavonultál ’83-ban, igaz?
Igen, Larry hüvelykujja a ’79-es meccsünkön belém akadt, és ez nem múlt el nyomtalanul.
Ki volt a legkeményebb ellenfeled a ringben?
Roy „Tiger” Williams. És többen vannak hasonló véleményen, például Holmes is. Kemény, nagydarab, erős srác volt. Végülis a tizedikben sikerült kiütnöm.
A legjobb teljesítményedet ki ellen nyújtottad?
Ken Norton ellen, kétségtelenül.
Ha visszatekintesz a karrieredre, tennél bármit is másként?
Remek pályafutást tudhatok magam mögött. Minden úgy történt, ahogy kellett, hogy történjen. Soha nem sérültem meg komolyabban és még manapság is remek formában érzem magam, több más, akkori bunyóssal ellentétben.
A mai nehézsúlyúakról mit gondolsz?
Kiütném mindet, biztos vagyok benne.
Szó volt a kilencvenes években egy Tyson elleni találkozóról, ha jól tudom.
Igen, ’94-ben, de aztán elutasított engem. Egy olyan bunyóst, mint én, vagy Ron Lyle, soha nem győzött volna le. Nem ijedtünk volna meg tőle. Ilyen lerohanó stílussal, mint Tysoné, nem lehet egy olyan nagy ütővel szemben érvényesülni, mint én. Kiütöttem volna. Nyelte volna becsülettel a jobbkezeseimet.
Mitől másak a mai ökölvívók, mint Ti voltatok?
A legfőbb probléma, én úgy vélem, hogy azok a régebbi edzőnagyságok, akik kívülről – belülről ismerték a sportot és az edzésmetodikákat, már meghaltak, és soha nem adták tovább a tudásukat. A maiak meg csak az egyszerűbb utat keresik, a bunyósok pedig nem edzenek maguktól is rendszeresen. Inkább bulizni akarnak, meg fényűző életet élni, a sportot magát pedig nem veszik elég komolyan.
Beszélj nekem kérlek arról a bizonyos sparringról Sylvester Stallonéval!
A Rocky filmjében Clubber Lang szerepét szánta nekem. Elvittek Californiába, hogy találkozzak Stallonéval. Aztán felvetette velem a kesztyűt és küzdelemre ösztökélt. Tudtam, hogy ha komolyabban eltalálom, akkor kinyírom az ürgét. Stallone azt mondta: „Ernie, nekem azt mondták, hogy keményen tudsz ütni és én ezt élethűen meg is szeretném jeleníteni a vásznon.”. Kisebb ütésekkel támadtam, erre újra megkért, hogy üssek csak nagyobbakat, mert valósághű küzdelmet akar. Na, erre kinyitottam a pofonládát, úgy, hogy Stallone szinte azonnal feladta a harcot. Nemsokára haza is lettem küldve, természetesen a szerep nélkül. Egyébként egy rendes gyerek volt.
(Stallone így emlékezett erre: „Kis híján megölt. Úgy májon talált, hogy azonnal rohantam a WC-re és tisztességesen kirókáztam magamat.”)
Sok régi bunyóssal tartod a kapcsolatot manapság?
Igen, Larry Holmes-szal és Ken Nortonnal sokszor beszélünk. Sajnos sokan már nincsenek közöttünk abból az időből. Alival minden év márciusában van egy közös jótékonysági rendezvényünk. Ali, Norton és Holmes a legnagyszerűbb fickók, akikkel valaha találkoztam.
Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád, mint bunyósra az emberek?
Egy olyan ökölvívóként, aki mindig, mindent beleadott és nem sok híja volt, hogy világbajnoki címet szerezzen. A nevem említésére egy félelmetes ütőerejű bokszoló jusson mindenki eszébe, aki a nehézsúly legfényesebb időszakában bokszolt. Ezt szeretném.
2008. november 12. - Greg
Videók:
Muhammad Ali vs Earnie Shavers - a teljes mérkőzés
Earnie Shavers összefoglaló
