Oscar De La Hoya portré

Született : 1973. február 4. Los Angeles, USA

       

Eredményei : 32 győzelem, 2 vereség (26 KO)

1994 - a WBO nagypehelysúlyú bajnoka
1994 - 1995 a WBO könnyusúlyú bajnoka
1996 - 1997 a WBC kisváltósúlyú bajnoka
1997 - 1999 a WBC váltósúlyú bajnoka
2000 a WBC váltósúlyú bajnoka

Utolsó mérkőzés: 2000.06.17-én pontozásos vereség Shane Mosley ellen a WBC váltósúlyú cím védéseként.

Ismertebb ellenfelek :

John John Molina (W. 12.)
Rafael Ruelas (W. KO 2)
Genaro Hernandez (W. KO 6.)
James Leija (W. KO 2.)
Julio Cesar Chavez (W. KO 4. és W. KO 8.)
Pernell Whitaker (W. 12.)
Hector Camacho (W.12.)
Ike Quartey (W. 12)
Felix Trinidad (L. 12.)
Shane Mosley (L. 12.)

Profi debütálás : 1992.11.23. (W. KO 1.)

Edző : Floyd Mayweather Sr.

Oscar De La Hoya igazi bokszoló családból származik. Nagyapja, Vincente De La Hoya amatőr bunyós volt a 40-es években, majd apja, Joel, a 60-as években profiként bunyózott. Gyermekként Oscar kirítt a családból. Mindenki bátyjától, Joel-től várta, hogy tovább vigye a családi tradíciót. A kis Oscar meglehetősen ijedős, nyafogós gyerek volt, aki gyakran szaladt haza sírva, ha valami sérelem érte. A boksz nem vonzotta, inkább a baseballpályák környékén lehetett őt megtalálni. Apja azonban nem nézhette tétlenül Oscar "eltévelyedését", és ráparancsolt fiára, hogy menjen az edzőterembe, és tanulja meg megvédeni saját magát.

Az akkor 6 éves Oscar foga eleinte nem fűlött az edzésekhez, ki nem állhatta az "agresszív" sportokat. Hamarosan azonban ráérzett a dolog ízére, és fanatikusan kezdett edzeni. Az eredmények pedig magukért beszéltek. Amatőrként több mint 200 győztes mérkőzése volt, és megnyerte a 1990-es Jóakarat Játékokat. Ebben az időben Oscar édesanyja rákban szenvedett, és hamarosan meghalt. Halála előtt azonban Oscar ígéretet tett neki, hogy megnyeri 1992-es barcelonai olimpiát. A döntőben az a Marco Rudolph várta, akitől egy évvel korábban már kikapott. Ezen a meccsen azonban nem volt pardon: Oscar leütötte német ellenfelét, és megnyerte az olimpiát! Ünnepelt sztárként tért haza az Egyesült Államokba, és ekkor kapta becenevét is: "Golden Boy".

De La Hoya profi pályafutása még 1992-ben elkezdődött. Első ellenfelét, Lamar Wiliams-t már az első menetben kiütötte, és a következő négy ellenfél sem úszta meg KO nélkül az Oscarral való találkozást. Érdekesség, hogy ötödik ellenfele az a Jeff Mayweather volt, aki a jelenlegi WBC nagypehelysúlyú bajnok, Floyd Mayweather nagybátyja, és Oscar jelenlegi edzőjének, Floyd Mayweather Sr.-nak a testvére!

Már profi karrierje elején látszott, hogy De La Hoya kivételes képességű bunyós. Ismertségének és népszerűségének köszönhetően már 12. mérkőzésén, 1994-ben a WBO nagypehelysúlyú bajnoki címéért mérkőzött, és a tizedik menetben kiütve ellenfelét, Jimmy Bredhalt, megszerezte első világbajnoki címét! Oscar mindössze egyszer védte meg címét, majd egy súlycsoportot feljebblépve Jorge Paez kiütésével a WBO cím könnyűsúlyú változatát is begyűjtötte.

A szakmát teljesen lenyűgözte az a játszi könnyedség, amellyel Oscar felülkerekedett ellenfelein. Többekben felmerült a kérdés, hogy vajon komolyabb ellenfelek ellen is képes lesz-e ilyen eredményeket elérni? Hamarosan választ kaphattak, mert Oscar 17. mérkőzésén az ellenfél az igen rutinos John John Molina volt, aki ezt megelőzően 36 győzelem mellett mindössze 3 vereséget számlált, és hosszú időn keresztül volt az IBF nagypehelysúlyú világbajnoka. De La Hoya 12 menetben verte Molinát, aki ezzel a második olyan bunyós lett, aki megúszta kiütés nélkül Oscar ellen.

De La Hoya nem sokat pihent a babérjain: három hónappal a Molina elleni meccse után már az IBF könnyűsúlyú bajnokával, Rafael Ruelasszal nézett farkasszemet. Ruelas ezt megelőzőleg 43 győzelmet tudhatott magáénak mindössze egyetlen vereség mellett! Oscar ellen azonban már a második menetben padlót fogott, és kénytelen volt átadni a címét. Ruelas után szintén egy ex-világbajnok, a veretlen Genaro Hernandez következett, aki hat menetig bírta De La Hoya ellen. A következő ellenfél megint csak egy korábbi világbajnok, Jesse James Leija volt, aki 2 meneten át állta a sarat, mielőtt kiszámolta volna a bíró!

Ezzel a fantasztikus sorozatával Oscar egy év leforgása alatt négy világbajnok ellen aratott győzelmet, és ebből három alkalommal kiütéssel. Ennek a négy ellenfélnek az összesített mérlege 144 győzelem és 6 vereség! Aligha meglepő, hogy Oscart ebben az időben már igen előkelő helyeken rangsorolták a súlycsoportoktól független ranglistákon. Ahhoz, hogy De La Hoya szupersztárrá válhasson, szembe kellett néznie minden idők egyik legjobb bunyósával, a mexikói nép bálványával, a WBC-bajnok Julio Cesar Chavezzel. A nemes egyszerűséggel csak "El Grande Campeon" néven emlegetett Chavez a 100. mérkőzésén lépett ringbe Oscar ellen. A 98 győzelmemből, 1 döntetlen és egy vereségből álló mérlege gyakorlatilag példa nélkül álló a bosztörténelemben! A mérkőzés azonban már az új generációhoz tartozó De La Hoya pillanatait hozta. 4 menet alatt Oscar eltörte Chavez orrát, és a bőr is felrepedt a mexikói bajnok szeme felett. Ezzel a győzelmével De La Hoya elfoglalta az őt megillető helyet a boksz legnagyobbjai között.

A WBC kisváltósúlyú címet Oscar egyetlen alkalommal védte meg, a veretlen mexikói Miguel Angel Gonzales ellen. Győzelme után feladta a kisváltósúlyú címet, és kihívást intézett a legendás váltósúlyú bajnok, Pernell Whitaker felé. A mérkőzésre 97 áprilisában került sor, és a védekezés nagymesterének tartott Whitaker igencsak megnehezítette Oscar dolgát. A meccset végül agresszív harcmodorának köszönhetően De La Hoya nyerte pontozással, de fölénye nem volt olyan egyértelmű, mint korábbi meccsein.

Whitaker elleni győzelmével Oscar 4 súlycsoportban is világbajnok lett. Az első címvédés David Kamau ellen volt, aki igencsak megbicsaklott Oscar félelmetes balhorgától, és a második menetben képtelen volt felállni egy leütés után. Kamau után az extravagáns fenegyerek, Hector Camacho következett, aki ütésálló képességének köszönhetően ugyan végigbírta mind a 12 menetet, de az egész meccsen alárendelt szerepet játszott, és Oscar győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben. 97-ben még kétszer lépett ringbe Oscar, és mindkét meccsét KO-val abszolválta.

Ebben az időben kezdtek hallatszani olyan hangok, melyek szerint Oscar remekül teljesít az előző generáció nagyjai ellen, de a saját korosztálya legjobb bunyósaival kerüli az összecsapást. Különösen két bunyóst emlegettek, mint potenciális fenyegetést. Az egyik a WBA-bajnok Ike Quartey, a másik pedig az IBF-király, Felix Trinidad. Kicsit rosszindulatúnak tűntek ezek a megnyilvánulások, mert De La Hoya 13 mérkőzés alatt 10 világbajnokot győzött le. Valószínűleg sokaknak nem tetszett, hogy egy "szépfiú" a boksz igazi szupersztárjává válhatott. Sajnos olaj volt a tűzre, hogy De La Hoya legközelebbi mérkőzésén visszavágót adott Julio Cesar Chaveznek, aki a legtöbb szakértő szerint már régen túl volt fénykorán. Ezt a meccset 98-ban De La Hoya ismét csak KO-val nyerte.

1999 februárjában aztán elérkezett a nagy pillanat. Oscar elfogadta a WBA- bajnok ghánai bunyós, Ike Quartey kihívását. A mérkőzés tétje Oscar WBC címe volt, mert a WBA nem adta beleegyezését a címegyesítéshez, de Quartey inkább lemondott bajnoki címéről, csakhogy bokszolhasson Oscar ellen. A nagy érdeklődéssel várt szupermeccs a két bunyós szoros összecsapását hozta. A mérkőzés elso felében Oscar egyértelműen irányított. A 6. menetben le is ütötte ellenfelét, de Quartey felállt, és leütötte Oscart! A meccs második felében aztán Quartey valamelyest előnyre tett szert. A mérkőzés döntetlenre állt az utolsó menetig. A 12. menetben aztán Oscar minden erejét összeszedve támadott. Egy remek bakhorog következtében Quartey ismét padlót fogott, de képes volt lábra állni. Oscar kinyitva a pofonládát, mindent egy lapra feltéve támadott, és a sarokba szorítva szinte tönkreverte ellenfelét. A hihetetlen Quartey azonban kihúzta a menet végéig, így a bírók megosztott pontozással Oscart hozták ki győztesnek!

Fantasztikus győzelme után De La Hoya kijelentette, hogy hamarosan ringbe lép a súlycsoport másik nagyágyúja, Felix Trinidad ellen. "Felvezető" ellenfélnek pedig a rutinos veteránt, a remek technikájú Oba Carrt választotta. A mérkőzés Oscar enyhe fölényét hozta csak, de a 11. menetben egy villámgyors balhorog úgy állcsúcson találta Carrt, hogy képtelen volt folytatni a küzdelmet. Semmi nem állhatott útjába minden idők egyik legnagyobb érdeklődéssel várt váltósúlyú összecsapásának!

A Tito elleni mérkőzésre 99 szeptemberében került sor. Az összecsapás némi csalódást okozott, ugyanis a várva várt gigászi csata elmaradt. Mindkét bunyós óvatosabban bokszolt szokásos stílusánál. De La Hoya biztos pontfölényre tett szert a meccs első szakaszában. A meccs vége felé azonban kondíciója fogyni kezdett, és ekkor már inkább Trinidad akarata érvényesült. A meccset végül általános meglepetésre Trinidad nyerte pontozással. Ezzel Oscar elszenvedte első vereségét.

Oscar visszatérése nem váratott sokáig magára. 5 hónappal a Tito elleni meccs után ringbe lépett Derell Coley ellen, akit magabiztos bunyóval győzött le. Ezzel Oscar visszanyerte WBC címét, ugyanis az időközben súlycsoportot váltó Tito feladta azt, így a WBC a Coley - De La Hoya meccs győztesét ismerte el bajnoknak. Hogy a Trinidad elleni fiaskót feledtesse, és újra elfoglalhassa az őt megillető helyet, Oscar elfogadta a könnyűsúlyból nemrég feljebb lépő "Sugar" Shane Mosley kihívását.

A Mosley elleni összecsapásra 2000 júniusában került sor. Sokan úgy gondolták, hogy Oscar túlságosan is erős lesz Mosley számára. Ez alkalommal azonban Oscar életében először olyan ellenféllel találkozott, aki még nála is gyorsabb volt. A mérkőzés szorosan indult, de a meccs végére Mosley egyértelmű fölénybe került, és egy fantasztikus 12. menet után megérdemelten emelte a kezét a magasba a bíró. Oscar elszenvedte második vereségét. A legfájóbb a dologban, hogy ez alkalommal tényleg jobb volt az ellenfél.

Oscar elérkezett karrierje mélypontjához. Elbocsátotta korábbi edzőjét, Roberto Alcazart, aki sokak szerint eddig sem a megfelelő szakember volt egy ilyen kaliberű bunyós felkészítéséhez. De La Hoya egy időre visszavonult a boksztól, és énekesi karrierbe kezdett. A "Golden Boy" zenészként is "Golden" lett, ugyanis lemeze hamarosan az eladási statisztikák élén szerepelt. Oscar azonban úgy érezte, hogy van még bizonyítanivalója a világnak, és bejelentette: hamarosan visszatér. Ellenfele pedig a modern ökölvívás egyik legizgalmasabb bunyósa, Arturo Gatti lesz.

Perspektíva :

De La Hoya következő meccse 2001 tavaszán lesz. A Gatti elleni összecsapás esélyese egyértelműen Oscar. Ha sikerrel veszi ezt az akadályt, akkor több lehetőség is kínálkozik. Legutóbbi nyilatkozatai szerint Oscar szeretné karrierjét egy súlycsoporttal feljebb, nagyváltósúlyúként folytatni. A lehetséges ellenfelek között olyan bunyósok vannak, mint a WBC-bajnok Javier Castellijo, vagy az időközben szupersztárrá előlépő korábbi ellenlábas, Felix Trinidad. Kettejük újabb összecsapása valószínűleg minden nézettségi rekordot megdöntene. Neves ellenfelekben nem szenved hiányt Oscar. Vereségei ellenére mai napig a legnézettebb nem nehézsúlyú bunyós a világon. Ahol Oscar megjelenik, ott néző- és bevételrekord várható. Kétségkívül napjaink egyik legismertebb, legünnepeltebb bunyósa, aki rengeteget tett azért, hogy a "buta bunyós" sztereotípia egyre kevésbé állja meg a helyét a köztudatban.

A bunyós:

Oscar vitán felül napjaink egyik legjobban képzett, legiskolázottabb bunyósa. Remek lábmunka, precíz, gyors kombinációk és taktikusság a legfőbb jellemzői Oscar bunyójának. Profi karrierje első szakaszában kifejezetten KO-királyként tartották számon. Az utóbbi időben bunyója talán vesztett agresszivitásából, és inkább kontrabokszot csinál. Oscar védjegye a tökéletesen kivitelezett, villanásszerű balhorog, amely súlycsoportja egyik legrettegettebb ütése. Oscar szurkáló balegyenese szintén tananyag lehetne a bokszakadémián. Jobbkézzel szintén remekül üt, de ezt hajlamos elhanyagolni, ami utóbbi meccsein különösen szembetűnő volt. Sokan állítják: Oscar eredetileg fordított alapállású bunyós. Az mindenesetre tény, hogy a mérkőzésein gyakran váltogatja alapállását. Ritkábban említik, de szintén fontos tényező, hogy Oscar kevéssé hajlamos a kisebb felületi sérülésekre. Gyorsasága, félelmetes balkeze, elmosódó kombinációi és remek ütemérzéke bárki számára félelmetes ellenféllé teszik.

Érdkekességek :

• Oscar a bemutatásnál soha nem néz az ellenfél szemébe, hanem felfelé fordítja az arcát. Saját bevallása szerint ilyenkor halott édesanyjáért fohászkodik.
• Aligha van olyan bunyós, aki ennyire népszerű lenne a hölgyek körében. Egy statisztikai adat szerint De La Hoya meccsein a nézők több mint 50% a hölgyek aránya!
• Oscar imád golfozni. Ilyen irányú tehetségét amatőr versenyeken is gyakran próbálja kibontakoztatni!

2001.02.15. Boros "Golyo" Tamás