6. Srisaket Sor Rungvisai WP12 Roman Gonzalez, Nagylégsúly, WBC öv: A súlycsoportoktól független ranglista vezetője, Roman Gonzalez, miután negyedik kategóriájában is begyűjtötte a világbajnoki címet, kötelező kihívójával, Srisaket Sor Rungvisaival mérkőzött meg márciusban. Azt érezni lehetett Gonzalez nagylégsúlyú debütáló összecsapásán, hogy ez a kategória már túl magas neki, valamint azt is tudhatták, akik ismerték a divíziót, hogy a thai versenyző talán a legjelentősebb fizikai erővel megáldott versenyző 115 fonton, ám még így is helye van a mérkőzésnek ezen a listán. Sor Rungvisai zsinórban három összecsapást vállalt debütáló ellenféllekkel szemben Thaiföldön, majd megküzdött a sportág legmagasabban rangsorolt bajnokával, akivel szemben eleget tett ahhoz, hogy két pontozó is kihozza. Könnyen lehetett ezt a mérkőzést Gonzaleznek pontozni - annak ellenére is, hogy a veretlen nicaraguai padlózott a nyitó felvonásban - , ám a kontraszt Sor Rungvisai ellenfeleinek minőségében, valamint a mutatott forma egy P4P bajnokkal szemben elég jelentős ahhoz, hogy a véleményes pontozás ellenére említésre kerüljön a mérkőzés.
5. Jeff Horn WP12 Manny Pacquiao, Váltósúly, WBO öv: Jeff Horn legjobb ellenfeleit egy veterán korábbi bajnok (Randall Bailey) és veterán korábbi kihívó (Ali Funeka) nevéből álló rövid lista alkotta, mielőtt az ausztrál mesebeli lehetőséget kapott a legendás Manny Pacquiao ellen. A filippínó versenyző már bőségesen túl volt a zeniten, ám még így is eleget tett a legtöbb szakértő szerint, hogy megmentse büszkeségének maradékát a kenguruk földjének szülötte ellen, ám a három döntnök másképp gondolkodott, így Jeff Horn nem csak a WBO övét zsebelte be, hanem (legalábbis papíron) az év egyik legnagyobb meglepetését is okozta a bokszvilágban.
4. Sadam Ali WP12 Miguel Cotto, Nagyváltósúly, WBO öv: Miguel Cotto már nyáron kijelentette, hogy az idei esztendő az utolsó, amelyet aktív profi ökölvívóként tölt el. Miután a puerto ricói sztárnak nem sikerült komolyabb ellenfelet szerződtetni, így maradt egy langyosnak tartott búcsúmérkőzés, amely körül komoly felhajtást keltett az HBO, hogy képes legyen felkelteni az emberek érdeklődését az eseményre. Mindenki Cotto visszavonulására koncentrált, miközben Sadam Ali arra készült, hogy belepiszkol az ünneplésbe, és világbajnoki címet csatol a derekára december 2-án. A meglepetés első hullámai a mérkőzés korai meneteiben jelentkeztek, amikor a váltósúlyban is marginális erejűnek számítő Ali ütései többször megcsípték Cottót, aki néhány éve könnyedén kihordta lábon Saul Alvarez középsúlyú bombáit is. A találkozó során Cotto bal bicepsze megsérült, ami tovább rontott a négy súlycsoportban is világbajnoki címig jutó versenyző megtépázott esélyein. Az utolsó menetekben is összeszedett Ali szoros, ám megérdemelt győzelmet húzott be 12 menet után megosztott pontozással.
3. Tony Bellew TKO11 David Haye, Nehézsúly: A találkozó egy felhízott nehézsúlyú, valamint egy évek óta sérülések által sujtott pályafutású korábbi világbajnok versenyző ütközete volt, ám köszönhetően Eddie Hearn tehetségének, valamint a bunyósok extrovertált, szenzációhajhász habitusának, a párosításból az idei év egyik ügyeletes sztármérkőzése vált Angliában. Az esélyek ennek ellenére nyilvánvalóan az évek óta nehézsúlyban vitézkedő Haye oldalán álltak, aki nem csak nagyobbnak, ám jobb alapképességekkel megáldottnak, valamint tehetségesebbnek is számított a korábbi cirkálósúlyú címvédő Bellew-nál. A gátlástalan felvezetés után jött a találkozó, Tony pedig okos lábmunkával és jó ütemérzékkel oldotta meg, hogy elkerülje a padlót masszív tűzerejű riválisával szemben. A korai menetek után feltűnt, hogy David lábsérüléssel küszködik, ami nem segítette a helyzetét. A látványos és dramaturgiailag intenzív ütközet a tizenegyedik felvonásban ért véget, miután Bellew padlóztatta Haye-t, Shane McGuigan pedig bedobta a törölközőt, megvédve versenyzőjét a komolyabb károsodásoktól.
2. Robinson Castellanos RTD7 Yuriorkis Gamboa, Nagypehelysúly: Az olimpiai aranyérmes, majd többszörös profi világbajnok Gamboa nem hazudtolta meg kubai mivoltát, amikor koncentrációs, valamint anyagi jellegű problémák miatt parkolópályára került a karrierje néhány évvel ezelőtt. Az utolsó esélyt idén kapta meg Yuriorkis, amikor a Golden Boy Promotions leigazolta, és az első összecsapásán azonnal képernyőre tette az ESPN csatornán. Gamboa azonban, mint kiderült, nem gyulladt fel a bizonyítási vágytól. Ellenfele, a mexikói Robinson Castellanos klasszikus felhozóemberként indította pályafutását, mikor 3-7-es mérleggel állt tíz találkozó után. Az akarata azonban az elmúlt egy évtizedben világranglistás pozícióig emelte őt. Robinson úgy élte meg az ESPN csatornán adódó főmérkőzés részvételének lehetőségét, ahogy kell, és ahogy Gamboa soha sem tudta értékelni, amit az úgy nevezett "szabad világ" nyújtani tudott számára. Castellanos a harmadik és a negyedik felvonásokban is padlóztatta a kubait, kitartásával és rámenősségével kiütötte a lelket Gamboából, aki a hetedik etapot követően hátat fordított a küzdelemnek.
1. Caleb Truax WP12 James DeGale, Nagyközépsúly, IBF öv: Hogy mitől más ez a meglepetés, mint a többi? James DeGale nem egy idejét múlt, veterán bajnokként lépett szorítóba, mint Manny Pacquiao. Nem egy visszavonuló címvédőként, mint Miguel Cotto, aki ezzel üzletileg sebezhetővé vált. Nem egy súlycsoportokat váltó versenyzőként, mint Roman Gonzalez, aki fizikailag nagyobb ellenféllel szemben kellett, hogy mérkőzzön. James DeGale egy veretlen, ereje teljében lévő világbajnok volt, aki számára nyitva volt az átformálódás alatt álló nagyközépsúly trónjának kapuja. Caleb Truax nem volt veretlen reménység, és nem élvezett hazai pályát, mint Jeff Horn. Nem élvezett fizikai erőfölényt, mint Srisaket Sor Rungvisai. Egy olyan kihívó volt, akit azért szerződtedtek, hogy DeGale-t melegen tartsák egy potenciális címegyesítésig, amelyet a WBC címvédője, David Benavidez ellen terveztek. Truax korábban mindhárom komolyabb ellenfelével szemben kapitulált, legutóbb tavaly áprilisban bukott el Anthony Dirrellel szemben mindjárt az első felvonásban. Semmi sem sejtette a sikerét, ő azonban felnőtt a feladathoz, és tisztán kipontozta veretlen ellenfelét. DeGale tizenegy hónapot hagyott ki, valamint nyáron műtötték egy vállsérülés miatt. Ám mindezt bekalkulálva kapta Calebet ellenfélként, aki úgy döntött, átfirkálja a koreográfiát, és világbajnoki címet tesz a családi karácsonyfa alá. Az amerikai kihívó hatékony erőbokszot mutatott be, és tiszta pontozással múlta felül a hazai szurkolói előtt kapituláló DeGale-t.
Különdíj:
Ulises Lara WP10 Moises Fuentes, Harmatsúly: A korábbi szalmasúlyú világbajnok Fuentes egy csúnya vereséggel fejezte be a 2016-os évet a tehetséges Kosei Tanakával szemben, ám még így is hatalmas meglepetésnek számított, amikor júliusi visszatérésén tíz menetben kipontozta őt a felhozóember Ulises Lara. Lara mérlege a mérkőzés előtt 17 győzelem mellett 15 vereséget számlált, ám ez nem akadályozta meg őt abban, hogy - e sorok írója szerint - hét felvonást is bezsebeljen a korábbi címvédő Furentesszel szemben. A felek októberi visszavágójára Moises koncentráltan érkezett, és az első felvonásban megállította Larát.
Bokszkedvelők, szerintetek melyik volt az év legnagyobb meglepetése, és miért?
Ez a cikk eredetileg a ringcsoda.blog.hu oldalon jelent meg. További cikkek és érdekességek olvasásához KATTINTS IDE.