- Murat, hogy emlékszel vissza a tavalyi, Lebegyev elleni címmeccsedre? Mikor hitted el, hogy világbajnok lehetsz?
- Még akkor sem hittem el, hogy világbajnoki címért bokszolhatok, amikor aláírtuk a szerzõdést. Igazából akkor tudatosult bennem, mikor beléptem a ringbe. Ráadásul rettenetesen izgultam, mert olyan kaliberû ellenfelem addig még nem volt, mint Gyenyisz. Annyit arról a meccsrõl, hogy nem lepõdtem volna meg, ha nem az én kezemet emelik a magasba. Nagyon szoros mérkõzés volt, még akkor is, ha testen egyszer meg tudtam fogni. Akkor azt hittem, nem megy végig, de annyi pofont addig összesen nem kaptam, mint akkor. Higgy nekem, Gyenyisztõl egyet sem jó kapni. Egyébként három évvel a mi meccsünk elõtt voltam Lebegyev sparring partnere valamelyik meccse elõtt. Ritkán dicsekszem vele, de az elsõ nap úgy megvert, hogy haza is küldtek még aznap. Udvariasságból ugyan azt mondták, hogy nem illik a stílusom az ellenféléhez, de az igazság az, hogy kikaptam.
- Hogyan kerültél Amerikába?
- A menedzsmentem belátta, hogy otthon, Vlagyikavkazban korlátozottak a lehetõségeim, ezért tapogatózni kezdtünk, kihez kellene bekopogni. Talán Kosztya Ponomarjov ajánlott be Abel Sanchezhez.
- Hogyan fogadtak a többiek?
- Ami megfogott az egészben, az az, hogy Sanchez és a srácok is barátsággal fogadtak. Nézd, itt különbözõ származású, vallású emberek vannak, de mindenki segíti a másikat, és ha nem ütközik a felkészüléssel, akkor mindig a helyszínen szorítunk a másikért.
- Sanchez gyökeresen megváltoztatta az ökölvívásodat?
- Nem. Az elsõ héten nem is csinált semmit, csak folyamatosan figyelte a munkámat. Aztán elmondta a hibáimat, és azóta is folyamatosan javítja. Talán már a fejemet is használom a ringben, nem csak az ökleimet.
- Nagy ütõnek számítasz a cirkálóban, ez is fejlõdött a a Big Bear-ben?
- Nem tartom magam egy bombázónak, de azt mondom, inkább pontosabb lettem az itt töltött évek alatt
- Ki nyeri a Super 8-at?
- Mindenképpen én szeretném nyerni. De itt nincs még közepes bokszoló sem, minden meccs pokoli nehéz lesz. Szerintem a gyõztes Uszik, Dorticos vagy én lehetek.
- Wlodarczyk?
- Mondanak róla mindent, hogy öreg, meg lassú, de én ezzel nem foglalkozom. Mondhat bárki, bármit, õ 36 évesen is remek bokszoló, egy pillanatra sem becsülöm le. Persze azon leszek, hogy túljussak rajta.
- Sokaknak voltál a szparringpartnere. Kivel vagy közülük jó viszonyban?
- Wilder, Joshua, Vlagyimir Klicsko is volt a partnerem, mindegyikükkel jóban vagyok, de akivel nagyon jó barátok lettünk, az Szergej Kovaljov. Cseljabinszkban rengeteg menetet bokszoltunk, és nagyon sokat tanultam tõle. Azóta is tart a barátságunk.
- Golovkin?
- Ááá, róla nem tudok elfogulatlanul beszélni. A mentorom, a tanácsadóm, a mesterem egyszemélyben. Ugyan most nincs itt, de talán nem haragszik meg, ha azt mondom a köztünk lévõ korkülönbség ellenére, hogy a legjobb barátom. A mentalitása, az edzésmunkája elképesztõ. Mondom, elfogult vagyok, de jelen pillanatban nálam õ a világ legjobb bokszolója.
- Mik a hosszútávú terveid? Fiatal vagy, 23 évesen világbajnok, merre tovább?
- Elõször is itt van a szupertorna. Jelenleg ez az elsõ számú cél. Amíg annak nincs vége, addig kár távolabbi tervekrõl beszélni.
- Murat, köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál!