December 10-én, hazai pályán bokszolva próbál majd történelmet írni a veretlen nehézsúlyú Joseph Parker (21-0, 18KO), aki a mexikói Andy Ruiz Jr. (29-0, 19KO) ellen bokszol majd a WBO világbajnoki címért. A 24 éves új-zélandi bunyóssal a boxingscene.com online bokszportál készített hosszabb lélegzetű interjút, melynek fordítását közöljük.
Boxingscene: Joe, a legutóbbi meccsed Dimitrenko ellen a közvélemény szerint az idei év legjobb teljesítménye volt tőled. Mennyire volt ez fontos neked a Ruiz elleni világbajnoki meccs előtt?
Joseph Parker: Nagyon. A meccs utáni visszajelzések az edzőm, valamint a szaksajtó részéről igencsak jót tettek az önbizalmamnak, tudjuk, hogy minden rendben van, minden tökéletesen működik.
Már az első fél perc után úgy tűnt, hogy sokkal energikusabb, intenzívebb vagy, mint a korábbi meccseiden.
Mindent jól csináltunk a felkészülésem során, a meccs reggelén teljesen nyugodt voltam, az öltözőben pedig bemelegítés közben nagyon élesnek éreztem magamat. Miután megszólalt a gong, éreztem, hogy jól mozgatom a fejemet, különböző szögekből támadok, egyszerűen minden klappolt.
A Dimitrenko elleni meccset felkészülésnek szántátok a leendő nagy termetű ellenfelek ellen, hiszen David Price meg Anthony Joshua voltak a lehetséges jelöltek. Most viszont Ruiz ellen kell bokszolnod, akinek a stílusa és a testalkata is meglehetősen egyedi. Mennyire lesz nehéz felkészülni a gyorsaságára, tekintve hogy a mezőny egyetlen hozzá hasonló gyorsaságú bunyósa te magad vagy?
Először is, a testalkata jelentősen átalakult, innen is tudom, hogy nagyon komolyan készül. A kezei nagyon gyorsak, de én tökéletesen megbízok az edzőmben, Kevinben, hogy megtalálja a megfelelő kesztyűpartnereket a számomra. Amennyiben ez azzal fog járni, hogy mondjuk egy súlycsoporttal lejjebb versenyző bunyósok lesznek azok, akik Ruiz sebességét tudják hozni, semmi gond.
Ami a kézsebességet illeti, olvastam egy érdekes kommentárt Bob Arum részéről, aki azt mondta, hogy te egy nagyon erős fickó vagy, de nem különösebben gyors. Mit szólsz ehhez, figyelembe véve, hogy a gyorsaságodat a nagy erényeid közé sorolják? Vajon csak bosszantani akart Arum?
Bob egy okos ember. Nagyon sok ideje benne van ebben a sportban, és biztos vagyok benne, hogy tudja, milyen az, amikor egy bunyós gyors, és milyen, amikor nem az. De hát neki önbizalmat kell önteni a saját bunyósába, mentálisan támogatnia kell őt valahogyan.
Milyen élmény volt találkozni Bobbal?
Ó, fantasztikus élmény volt! A bunyó történelmének legnagyobb csatáit hozta össze, egy élmény volt a társaságában ülni, és hallgatni a történeteit. Végighallgatni amint Muhammad Ali promótálásáról beszél igazán érdekes volt, és még tanul is ilyenkor egy-két dolgot az ember a boksznak erről az oldaláról.
Sem egy mexikói, sem egy új-zélandi nem volt még nehézsúlyú világbajnok soha, és ez godolom, hogy az edződnek, Kevin Barry-nek is személyes motivációt jelent már 30 éve, hogy végre láthasson egy kiwi világbajnokot. Szoktatok gyakran beszélni erről, hogy történelmet írhatsz?
Természetesen fontos ez, több szinten is. Amint mondtad, még sosem lett világbajnok egy új-zélandi, tehát már ezzel történelmet írhatok, ráadásul én hazai közönség előtt fogok bokszolni, ami teljesen új szintre emeli az izgalmakat. Élvezni szeretnénk ezt a kihívást, és ez érezhető az edzőtáboromban is. Ugyanakkor Kevin nagy figyelmet szentel a kesztyűzéseknek, és annak, hogy napról napra minden a terv szerint haladjon.
Hány éves voltál, amikor David Tua küzdött Lennox Lewis ellen, emlékszel arra, hogy nézted-e a meccset?
Nyolc éves voltam, és tisztán emlékszem. Apám és én átmentünk a nagybátyámékhoz, és az egész család szorított Tua-nak, hogy hátha sikerül neki. Emlékszem a meccs utáni csalódottságunkra, amikor végül mégsem sikerült győznie.
Gondoltál már akkoriban arra, hogy egy nap majd te is világbajnoki címért fogsz bokszolni?
Õszintén szólva nem, akkoriban még nem. Viszont 10-12 évesen már néha visszagondoltam arra a meccsre, és arra, hogy egy nap majd én is odáig juthatok, no meg hogy győzök is, persze.
Azokban a ritka pillanatokban, amikor egyedül vagy, milyen gondolatok és érzések kavarognak benned?
Néha látom magam, amint magasba emelik a kezemet, és a szorítóban ünnepelünk a családommal meg a barátaimmal, hogy valóra vált, amit egykor fiatal dél-aucklandi kölyökként megálmodtam.
Szóval az uralkodó érzés az izgalom?
Igen, az. Az izgalom, hogy végre itt a lehetőség, hogy itt, Új-Zélandon lesz a meccs, hogy én is része vagyok, és hogy nem csak nekem, hanem a családomnak is fontos.
Pont ezt akartam kérdezni. Tudom, hogy nemrég született meg a kislányod. Azt is tudom, hogy ez egy nagy utazás, amely négy éves korod óta tart az édesapáddal közösen, valamint azt is, hogy a bokszban elért sikereid újra összekapcsolták a családodat a szamoai nagyapáddal. Mennyire érzed azt, hogy a világbajnoki cím megszerzése az egész családnak szóló hagyaték lenne?
Ez lenne a csúcs számomra és a családomnak is. Sokat találkozom a rokonaimmal, és együtt ünnepeljük a sikereimet, de ez lenne a csúcs. Én fogok küzdeni, remélhetőleg az én kezemet emelik majd a magasba, de ez az egész a családomnak is szól, a hazámnak, és természetesen a szüleim hazájának, Szamoának is.
Figyelembe véve a történelmi jelentőséggel együttjáró, rád és Ruizra nehezedő nyomást, mit gondolsz, a Carlos Takam elleni IBF selejtező mérkőzés tapasztalata segítségedre lesz majd? Hiszen olyan volt az a meccs, mint egy mini-címmérkőzés.
Először is el kell mondanom, hogy csalódott voltam az azon a meccsen nyújtott teljesítményemmel kapcsolatban. Tudom, hogy sokkal többre vagyok képes. Ugyanakkor keresztülmenni egy olyan meccsen, mint az volt, felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot jelent. Úgy küzdeni, hogy érzed, nem hozod a legjobb formádat, majd visszajönni a holtpontról és megnyerni a meccset, nos, ez igencsak megerősítette az önbizalmamat. Andynek is volt pár nagy meccse, de nem hiszem, hogy valaha keresztülment egy olyan háborún, mint én Takam ellen. Persze meglátjuk majd mi lesz, lehet, hogy ő pont az a fajta fickó, aki fel tud nőni az adott kihíváshoz.
Stílusában milyen fajta meccsre készülsz? Mit gondolsz, Andy és Abel Sanchez milyen taktikával rukkol majd elő?
Szerintem az lenne a legjobb számára, ha agresszívan kezdene, és egyből szórni kezdené az ütéseket, persze vigyáznia kell majd, nehogy belelépjen a jobbosomba. Az igazság az, hogy Kevin meg én készen állunk arra is, ha gyorsan kezd, ha lassan kezd, ha belharcolni próbál vagy ha kívülről próbál majd bokszolni. Mindenféle stílusra készen állunk, amit csak megpróbálhat érvényesíteni.
Az edződdel, Kevin Barryvel való kapcsolatod gondolom, hogy változott 3 év alatt, jobban együtt tudtok működni?
Örülök, hogy feltetted ezt a kérdést. Kezdetben úgy volt, hogy “Figyelj, figyelj és figyelj!”, amire természetesen szükségem is volt; idő közben annyi változott, hogy ha olyasmire akar rávenni, ami szerintem nem igazán felel meg nekem, akkor megmondom, ő pedig figyelembe veszi a visszajelzéseimet. Megvan az egyensúly közöttünk, és remekül együtt tudunk működni.
Vegyük például a Takam elleni meccset: voltak pillanatok, amikor nagyon szenvedtél vele. Olyankor energiát tudsz meríteni a közönségből, vagy annyira koncentrálsz, hogy kizárod magadból a külvilágot?
Attól függ. Van, amikor teljesen kizárod a külső dolgokat, de néha pillanatokra érzed a tömeg által sugárzott energiát, és az feltüzel. Lehet, hogy éppen egy nehéz meneted van, és akkor hallod a közönség biztatását, amitől pillanatokra bevillan, hogy büszkévé akarod tenni őket, és ez kétségtelenül segít.
Tudom, hogy megszerezni a világbajnoki címeket, és felépíteni a saját hagyatékodat nagyon fontos neked, ugyanakkor te egy hivatásos bunyós vagy, és azért is csinálod ezt az egészet, hogy biztosítsd a családod jövőjét. Mennyire tűnik szürreálisnak, hogy alig több mint három évvel a profi karriered kezdetétől máris olyan meccsekről van szó, ahol hétszámjegyű összegek a meccspénzek, és mennyire tudod elválasztani a harcot az üzlettől?
Nagyon szürreális az egész. Amikor elkezded a bunyót, kezdetben viszonylag kis pénzekért bokszolsz, majd egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek ezek az összegek. És egyszer csak azon kapod magad, hogy olyan pénzekről egyezkedsz, amelyekről nem is gondoltad, hogy ilyen fiatalon elérhetőek lesznek. Tudom, hogy nagyon keményen dolgoztam ezért, ugyanakkor próbálok alázattal viszonyulni a megkapott lehetőséghez. És azt is tudom persze, hogy egy egész csapat dolgozott azon, hogy idáig eljussak. Észnél kell lenni nagyon, és felvállalni a felelősséget, ami ezzel jár. Semmiképpen nem szeretnék majd úgy visszavonulni, hogy más embereket hibáztassak a pénzügyi kudarcaimért. Meg kell ragadni a lehetőséget, el kell olvasni a szerződést, találni egy jó ügyvédet, leülni, és átgondolni, hogy jó-e nekem ez a szerződés.
Amikor aláírtad a szerződést a Duco-val, gondoltad volna, hogy reális lehetőség majd egyszer Új-Zélandon bokszolnod világbajnoki címért?
Nem! Soha nem hittem volna, hogy ez megtörténhet, főleg nem ilyen hamar. De hát nagyon okos fickók a promótereim. Hogyan is juthattam volna el idáig nélkülük?