Április 14-én először a profi ökölvívás történetében az egyik nagy szervezet nehézsúlyú világbajnoki címéért két ex-szovjet öklöző vív meg egymással. Ilyen még nem volt, de egyre gyakrabban fog előfordulni. Szokjunk hozzá. Valuev-Chagaev, április 14. Stuttgart, WBA nehézsúlyú világbajnoki mérkőzés. A két sportoló összecsapásán túlmutat a mérkőzés: megütközik Európa legjelentősebb bokszistállói közül a két német rivális, a Sauerland az Universummal. Ebben az ütközetben az előbbi javára billenti a mérleget a bokszvilág legbárgyúbb mosolyú, legdróthajúbb promótere Don King, aki Valuevben a nehézsúly új korszakának messiását látja. A mérkőzés érdekes lesz még a jelentős méretbeli-súlybeli különbségek miatt (+30cm, +40kg Valuev javára) is.
Nézzük röviden a résztvevőket: A WBA jelenlegi bajnoka Nicolay Valuev. A hatalmas termetű orosz a 34. évében jár, és szokatlanul későn, húszévesen kezdett foglalkozni a boksszal. Pályafutását egy berlini összecsapással kezdte 1993-ban, melyet a második menetben kiütéssel hozott. Mint később kiderült, ez a mérkőzés nagy hatással volt karrierjére, mivel profi mérkőzésként vették figyelembe. Ez akkor derült ki, amikor Kolja Oroszország színeiben a Jóakarat Játékokra készült. (Előtte az orosz nemzeti bajnokságban a második helyen végzett). Miután napvilágot látott az 1993-as „botlása”, a Keleti Szörny nem utazhatott a Játékokra. Itt pont is került meglehetősen rövid amatőr karrierjére és valószínűleg szögre is akasztotta volna kesztyűit, de elképesztő méretei miatt promóterei nagy fantáziát láttak a fiatal oroszban. Cirkuszi látványosságént bejárta a fél világot, fellépett Ausztráliában, Japánban, Dél-Koreában, USA-ban, Németországban. Számtalan meccset vívott, többnyire középszerű (a rekordjaikat elnézve - helyi műkedvelő halászok-pékek-temetkezési vállakozók ellen). Nagy biznisz lehetett: valószínűsíthető, hogy yetinyi portréját meglátva szaporán teltek a sportcsarnokok, amerre csak járt. 1999-ben elnyerte az orosz bajnoki címet, ami azért akkor még nem volt egy nagy jelentőségű trófea (ma sem az egyébként). Az első komolyabb ellenfelére közel 10 évet kellet várni, 2002-ben a fiatal ukrán Taras Bidenkoval csapott össze Szöulban, és meglehetősen kétes pontozással diadalmaskodott. Mindenki kedvenc videomegosztóján látható az utolsó menetek egyike, ahol Valuevet igencsak megrogyasztotta Bidenko. Németországban vívott meccsei egyikén figyelt fel rá Willy Sauerland, a hasonló nevű bokszistálló főnöke, aki egyrészt nagyszerű show-bizniszt szimatolt, másrészt az akkor őt igencsak bosszantó, konkurenciánál alkalmazásban lévő Klitschko fivérek elveszejtőjét is belevizionálta a hórihorgas, elitélt-ábrázatú oroszba.
Az addigi ad-hoc ellenfelek után Sauerland szisztematikusan építette fel Valuev karrierjét: Bango, Vidoz, ’Jedi’ Nobles, Attila Levin és Clifford Etienne. Elismerésre méltó névsor és mindössze egy év alatt. Sőt, Valuev kifejezetten meggyőző teljesítménnyel, többnyire KO-val győzte le a fenti neveket. Eközben előkelő helyekre kúszott a nagy szervezeteknél és szakmailag is rengeteget fejlődött. Innentől az orosz pályafutása már reflektorfényben folytatódik: Larry Donald elleni elhíresült meccsén utoljára védte meg a WBA interkontinentális övét. A mérkőzésen sokak szerint a mozgékony amerikai győzött, aki ellen kiütköztek Valuev lassúsága és technikai hiányosságai, ám a bírók Valuevet látták jobbnak.
Ezután John Ruiz a WBA világbajnoka már nem kerülgethette az orosz elleni címvédést, hiszen a kihívói pozíció is rendben volt, illetve a Sauerland mellett Don King is Valuev útját egyengette. A promóter páros biztosra ment: még a hazai pályát is megvásárolták lépegetőnyi védencüknek. A végeredményt mindenki ismeri – dulakodós meccsen többségi döntéssel Valuevhez került az öv. Ezt egy gyors címvédés követte Don King egyik kiskatonája, Owen Beck ellen, akit meggyőző teljesítménnyel ütött le, majd újabb Don King menőt, Monte Barrett-et verte meg az USA-ban. Aki addig nem látott ökölvívást, annak könnyen be lehetett volna adni, hogy szabadfogású bírkózó meccsen van. Eddigi utolsó cimvédését Jameel McCline ellen vívta Valuev, ahol az amerikai a harmadik menetben padlóra került, de nem Valuev jóvoltából, hanem egy térdsérülés következtében. A Valuev hívek szerint simán nyert volna amúgy is az orosz, a Valuev ellenesek pedig úgy látták, hogy McCline dominált a ringben és csak pár menetre volt a kiütéstől a méretes pétervári.
Érdekes párhuzam Chagaev és Valuev pályafutásában, hogy az üzbég is „fekete” profi meccseket vívott amatőr karrierje elején. Õ mondjuk nem a Jóakarat Játékokra történő utazást bukta emiatt, hanem a Budapesten megnyert felnőtt nehézsúlyú VB címét, amit ráadásul a legendás Félix Savon legyőzésével szerzett meg. A 19 éves versenyző a ’97-es VB-n berobbant a köztudatba, először a kubai legyőzésével, majd a cím adminisztratív elvesztésével. Az üzbég szövetség kiharcolta ugyan, hogy Chagaev további amatőr karrierje során ne vegyék figyelembe két korai profi meccsét, de a címet persze nem kaphatta vissza. Az üzbég 16 évesen már Ázsia bajnok, majd 17 évesen az atlantai olimpián debütál nagy nemzetközi tornán. Itt elszenvedi három felnőtt amatőr vereségének egyikét (85/82) jelenlegi csapattársa Luan Krasniqival szemben (ezen kívül 1999-ben a VB-n Savon vesz rajta revansot, majd a sydney-i olimpián a grúz Tchanturiától kap ki). Chagaev igen sikeres amatőr karriert zárt 2001-ben, amire a belfasti VB szupernehézsúlyú címének megszerzésével tette föl a koronát. A VB után German Titov, a volt szovjet utódállamok tehetséges öklözőinek élelmes menedzsere szerződtette Chagaevet, korábbi csapattársaival, Abdullaevvel és Toygonbayevvel egyetemben. Megkapta a bugyuta „Fehér Tyson” becenevet, aminek semmi alapja nem volt, hiszen stílusa nyomokban sem emlékeztet Tysonéra. Ha már hasonlatokban utazunk, akkor nekem először inkább Michalczewski neve ugrana be: Chagaev is az ellenfél ütőtávján belül, állandó pressziót alkalmazva szeret küzdeni, karral, elhajlásokkal védekezve. Persze Titov elsősorban az USA-ban akarta eladni versenyzőit, szóval a „Keleti Tigris” névre nem sok amerikai néző lett volna kíváncsi. A következő két év során megvívott 5 mérkőzés nem éppen az a pálya volt, amit Chagaev elképzelt magának, ezért elfogadta az Universum megkeresését, ahol az alapvető stratégia a sikeres keleti bokszolók befuttatására épül.
Michael Timm edző csapatába került és a szokásos Universumos nehézsúlyú karrierépítés következett: középszintű, de viszonylag rutinos ellenfeleket kellett sorra leküzdenie. Sosem fogjuk megtudni hivatalosan, de valószínűsíthető, hogy a német klubbnál nem szánták az első számú nehézsúlyúnak az üzbéget. Ennek több oka is lehetett: pl. Dimitrenkoval ellentétben Chagaev sosem volt a közönség kedvence, mogorva ábrázata, rövid, elvakkantott nyilatkozatok jellemezték. Teljesítménye is hullámzó volt, néha - mint a Fields elleni első meccsen is - nem tűnt motiváltnak, csak szenvedett a ringben. Az áttörést Dimitrenko sérülése jelentette 2006-ban, amikor Chagaev ugrott be helyette a jó rekordú (de erősebb ellenfelek ellen rendre vereséget szenvedő) Rob Calloway ellen. Az összecsapás pikantériáját az adta, hogy egy négy évvel korábbi meccsük visszavágója volt, az egyetlen döntetlené Chagaev profi pályafutása során (Calloway sérülése miatt a harmadik menetben hírdettek döntetlent 2002-ben). Chagaev látványos kiütéssel a második menetben zárta le ezt a régen függőben lévő kérdést. Ezzel a győzelemmel megnyílt előtte a sorompó, Kohlék összeengedték a csapattárs Virchissel, aki ellen első 12 menetes meccsén többségi döntéssel győzött. A mérkőzésen Chagaev még Timm edző szerint is profi karrierje legrosszabb formáját mutatta, de az igazsághoz tartozik, hogy a meccs előtti napon és éjszakán Chagaev súlyos beteg édesanyja kórházi kezelését intézte telefonon Moszkvával. A következő lépcső a rutinos Michael Sprott kiütése volt, ezzel megnyílt az út az Universum és Chagaev előtt, hogy összehozzanak egy WBA eliminátori mérkőzést John Ruiz ellen. Chagaev egy szoros meccsen, megosztott pontozással győzte le a Csendes Embert, bár a végeredmény korántsem volt olyan megosztó, mint a korábbi Valuev-Ruiz meccs.
Ütőerő:
Ha egy játéktermi bokszgépbe kellene ütni, teljes lendületvétellel, nekifutásból, akkor minden bizonnyal Valuev ütése lenne a nagyobb, ám a ringben indított gyors, szűk ütéseknél Chagaevnél az előny. Bár ha figyelembe vesszük Valuev titkos térdszalag szakító technikáját....
Chagaev 8, Valuev 7.
Kondíció:
Valuev profi pályafutása során már többször bebizonyította, hogy hatalmas termete ellenére gond nélkül végig bokszolja a 12 menetet, ha arra kerül a sor. Ezek a menetek általában rengeteg dulakodással, bírkózással tarkítottak, szóval az orosz bírja a gyűrődést. Chagaev csak Ruiz és Virchis ellen bokszolt 12 menetet. Ezeken az összecsapásokon nem mutatkoztak rajta a kifulladás jelei, de a nagyobb tapasztalat mindenképp Valuev felé billenti a mérleget ebben a kategóriában.
Chagaev 8, Valuev 9.
Ütésállóság:
Még egyikük sem volt isten igazából tesztelve, de a Bidenko féle meccsből azért lehet sejteni, hogy az orosz ütésállósága nem áll egyenes arányban hatalmas termetével. Chagaev fejének keménységéről meggyőződhettünk a Virchis és a Sprott elleni összecsapásokon. A KO király Virchis néhányszor igen tisztán eltalálta Chagaevet, Sprott pedig az ötödik menetben egy, a ring padlójáról indított felütést helyezett el Chagaev állán, amitől annak fogvédője messzire repült. Az üzbégen egyik esetben sem látszott, hogy akár picit is megrendült volna. Ezek alapján úgy tűnik, ebben a kategóriában Chagaev viszi el a pálmát.
Chagaev 9, Valuev 8.
Rutin:
Valuev lényegesen több időt töltött profiként a ringben, mint ellenfele, hét 12 menetes meccsével szemben Chagaevvnek csak két végigküzdött címmeccse volt. Valuev profi ellenfelei is magasabb nívót képviselnek és már 14 éve űzi az ipart, míg kihívója csak 6 éve profi.
Chagaev 7, Valuev 9.
Offenzív képességek:
Chagaev eddigi sikereinek a kulcsa az offenzív képességeiben rejlik: technikailag képzett, széles ütésrepertoárjával hatékonyan operál, igen pontos és kiváló szeme van a kínálkozó lehetőségek észrevételéhez és azok kíméletlen kihasználásához. Ha eltekintünk Valuev méreteitől és csak a puszta technikát, dinamikát és pontosságot nézzük, akkor az orosz még ebben a mai nehézsúlyú mezőnyben is csak egy középszintű bokszoló, ám pontatlanságát és technikai hiányosságait hatalmas ütőtávval, és ütőfelülettel kompenzálja.
Chagaev 8, Valuev 6.
Védekezés:
Valuev felépítéséből adódóan a védekezését nem a villám-táncos lábmunkájára vagy gumiszerű törzsből hajolgatásokra építi, hanem fizikai fölényét kiaknázva távol tart, fog, tehénkedik, leteper, végső esetben betakarja ellenfeleit átlagon felüli karjaival. Viszont ezt meglehetősen hatékonyan csinálja, nem passzív védekezés ez, hiszen közben őrli vele az ellenfél kondícióját is. Chagaev védekezése sem tanítani való, legfeljebb mint negatív példa: lábmunkája gyakorlatilag nincs, törzsből immel-ámmal elhajolgat, jobb híjján alkarral, fejjel hárít. A védekezését a támadásnak rendeli alá: bátran bevállalja, hogy ütésért cserébe ütést kap, kérdéses, hogy Valuev ellen ez bejön-e.
Chagaev 6, Valuev 7.
Gyorsaság:
Chagaev kézgyorsasága nehézsúlyban figyelemre méltó, lábon már nem annyira fürge. Valuev a nehézsúlyú élmezőny laglassabb bokszolója, nagy a tehetetlensége, olyan ő, mint egy nehéz páncélos lovag egy nagy pallossal: lassú lendületvétel, de hatalmas ütőtáv, általában valamit elkaszál azért.
Chagaev 7, Valuev 5
Taktika:
Itt Valuev és stábja tűnik a befutónak. Valuev egy intelligens bokszoló, ismeri saját erősségeit és gyengéit. Nyilatkozatai alapján tudjuk, rengeteget tanulmányozzák a leendő ellenfél korábbi meccseit és személyre szabott taktikát próbálnak kidolgozni ellene. Ez mondjuk látványosan nem sikerült Larry Donald ellen, de nyílván sokat tanultak abból az összecsapásból is. Stílusából adódóan Valuevnek jól fel kell építenie a mérkőzéseit és ennek fontos eleme, hogy az általában képzettebb, gyorsabb ellenfeleket (pl. Barrett) fizikailag folyamatosan fel kell őrölni. Ezért tudatosan rengeteget tördeli a meccseket, támaszkodik, fogást keres. Chagaev eddigi meccsein, még a Ruiz ellenin is, azt az egyszerű taktikát alkalmazta, hogy sokat üt és majd csak lesz valami. Mint fentebb is írtam, legnagyobb fegyvere az ellenfél védekezésén keletkezett rések kihasználása. Igazság szerint Valuev ellen sem bizakodhat másban. Stílusából és adottságaiból következően nem követheti mondjuk Larry Donald taktikáját. Gyors balkezében bízhat leginkább.
Chagaev 6, Valuev 8.
Forma:
Chagaev Ruiz ellen volt talán a legösszeszedettebb, biztosra vehető, hogy a VB cím kellően motiválja és élete formájában lesz. A Valuev-Beck meccs után még a korábbi sok fanyalgó is kissé felhúzta a szemöldökét, az orosz élesnek és hatékonynak tűnt. Barett ellen már megint a korábbi pontatlan, bírkozó Valuevet láttuk, a McCline meccs pedig túl rövid volt, hogy következthessünk Valuev formájára.
Chagaev 8 , Valuev 8.
Egyéb tényezők:
Minden egyéb tényező az orosz győzelme mellett szól: Hatalmas fizikai fölénye, a hazai pálya - hiszen mégis csak Sauerlandos rendezvény lesz ez -, ő a címvédő, az egész bokszvilág, a nagy TV csatornák és a menedszerek is csak mint a hatalmas pénzekkel kecsegtető Valuev-Klitschko meccs egyik kötelező állomásaként tekintenek erre az összecsapásra. Chagaevet a szakértőkön, bennfenteseken kívül nem igazán ismerik és ráadásul rá semmilyen King Kongos turnét nem lehetne alapozni sem az USA-ban, sem Európában.
Chagaev 5, Valuev 9.
Összesítve:
Chagaev 72
Valuev 76
Szinte biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az a meccs, ami kimozdítja a nehézsúlyt a nagy pangásból, nem lesz látványos ütés-tüzijáték és egyik bokszoló sem fogja Alit vagy a nehézsúly korábbi nagy alakjainak egyikét sem idézni. Kulcskérdés, hogy mit kezd Chagaev a nagy méretkülönbséggel, de szinte biztosra veszem, hogy Valuev eddig legnagyobb próbatétele lesz ez a meccs. Még a Ruiz elleninél is nagyobb, mert az üzbég stílusa nem kedvez annyira Valuevnek, mint annak idején a Puerto Rico-ié.
2007. 04. 02. Varga Viktor (Chagaev)
