×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Az 1960-as évek Golovkinja - Valeri Mr. KO Popenchenko életrajz

2016-04-03 05:23:58 /
"Elnézést, Ön valamikor Angliában élt?" - kérdezte meglepetten az AIBA elnöke, a brit Rudyard H. Russell a 64-es tokiói olimpia éremátadó ceremóniáján, majd elismerően folytatta: "Szeretném, ha ilyen fiam lenne!" Attól zavarodott össze egy röpke pillanatra az elnök, hogy az orosz olimpiai bajnok angolul, tökéletes kiejtéssel köszönte meg az érmet és a gratulációt. De nem ez volt az egyetlen meglepetés, amivel Valeri Popenchenko a 60-as években ámulatba ejtette a világot. A kora legjobb ökölvívójának tartott moszkvai fiú alaposan rászolgált a Mr. KO becenévre. Ha elindult egy versenyen, azt megnyerte, és amatőr ökölvívóktól szokatlan módon szinte minden meccsét kiütéssel "hozta", gyilkos jobbhorga előtt csak nagyon kevesek maradtak állva. Kimagasló sporteredményei mellett a tudományos életben is letette a névjegyét. Alig 30 évesen már tanszékvezető egyetemi docens lett, foglalkozott építészettel, matematikával és festészettel is. Hatalmas munkabírású, igazi polihisztor volt, akire azonban sajnos nem csak emberfeletti teljesítménye miatt emlékeznek a régi idők bokszrajongói. Az amatőr ökölvívás egyik legkeményebb ütőjének az életéhez hasonlóan a halála is különleges volt. 1975. február 15-én az akkor mindössze 37 éves Popenchenko a Baumann Egyetem negyedik emeletéről lezuhant és azonnal szörnyethalt. Az okok és a körülmények pedig a mai napig tisztázatlanok vagy titkosak.



Kezdetektől az Európa-bajnoki címig


Valeri Vladimirovic Popenchenko 1937. augusztus 26-án született Moszkva Kuntsevo nevű külvárosában, egy vadászpilóta fiaként. Miután az édesapja a nagy honvédő háborúban a fronton meghalt, az édesanyja beadta a taskenti Szuvarov Katonai Szakközépiskolába. 12 éves korában kezdett el ökölvívással foglalkozni, és még 18 sem volt, amikor 1955-ben ifjúsági szovjet bajnok lett. Ráadásul úgy, hogy a döntőben az ellenfele kétszer is leütötte. Ennek a sikernek is köszönhetően vették fel a leningrádi Haditengerészeti Egyetem gépészmérnöki karára, ahol a helyi Dinamo Box Klubban folytatta a pályafutását a kor egyik legjobb edzője, Grigorij Filipovics Kuszikjanc irányításával. Ekkoriban annyira fontosnak érezte a tanulmányait, hogy emiatt majdnem abbahagyta az ökölvívást is. Legfőbb oka ennek az volt, hogy a Dinamo felkészülés nélkül küldte harcba egy csapatbajnokságon, ahol erőnléti problémák miatt vereséget szenvedett. Szerencsére edzője meg tudta győzni a folytatásról. Kuszikjanc ráérzett, hogy ezt a fiút hagyni kell a saját, szokatlan stílusában harcolni és eredményes lesz.

1960-ban megszerezte az egyetemi diplomát, valamint ekkor nyert először szovjet bajnokságot is középsúlyban, melyet a következő öt évben minden alkalommal megvédett. Valeri a saját - szakemberek számára teljesen elfogadhatatlan - stílusban bokszolt. Minden ütése eltért a megszokottól vagy mondjuk úgy, a szakemberek által megálmodottól vagy elfogadottól. Éppen ezért a győzelmek ellenére Popencsenkót a szakma csak akkor kezdte elismerni, amikor már négyszeres(!) szovjet bajnok volt. Pedig abban az időben szovjet bajnokságot nyerni talán nehezebb volt, mint Európa bajnokságot.  Boris Grekov mesteredző így emlékezett rá vissza: "Valerinek egészen más volt a mozgáskoordinációja, amivel teljesen összezavarta az ellenfeleit. Edzőként számtalanszor átéltem ezt iskolázás közben. Mondom neki, üss egyenest. És látod, hogy repül a horog, becsukod a szemed és a kezed elhúzni sem tudod. Egyenest ütött ő, csak te úgy érezted, hogy az horog volt. Ezeknek a különleges ütéseknek köszönhetően nyerte meg kiütéssel a meccseinek több, mint 60%-át, ami azért amatőr bokszban nem volt megszokott."
Az 1960-as olimpiára nem vitték ki, azzal az indokkal, hogy "ne nevettessük már ki magunkat ezzel a fiúval a külföldi szakemberek előtt". Az 1963-as moszkvai Európa Bajnokságra már beválogatták. Ezen a versenyen a lengyelek kiválósága, Tadeusz Walaszek azért nem indult, mert akkor vizsgázott az egyetemen. "Ez ok lenne arra, hogy ne induljon valaki egy ekkora eseményen?"- kérdezte Popenchenko, aki éppen akkor kandidált az egyetemen filozófiából és gépészetből is. Az EB előtt minden szovjet edző, vezető azt állította: "a leggyengébb láncszeme válogatottunknak a középsúly, ott még bronzéremben sem reménykedhetünk." Popenchenko ennek ellenére aranyat nyert, a döntőben 2 menetben szinte "lemosta" román ellenfelét. Ezek után persze "felfedezték" és szuperlatívuszokban kezdtek írni róla az újságok.



Az 1964-es tokiói olimpia és 1965-ös berlini EB


Az 1963-as EB-n aratott fényes győzelme megnyitotta Valeri előtt az utat a tokiói olimpiára, ahova már a súlycsoport abszolút esélyeseként érkezett. Első ellenfele a pakisztáni Sultan Mahmud volt, akit az első menetben a második leütés után kiszámoltak. A második meccsét a ghánai Joe Darty ellen 5-0-ás pontozással nyerte. Ez lett az egyetlen mérkőzése az olimpián, ahol az ellenfele végig tudta állni a 3 menetet. A harmadik összecsapása a már említett lengyel Tadeusz Walaszek ellen történt. Popenchenko nagy különbséggel vezetett, majd a harmadik menetben kiütötte Walaszek-et, így jutott a fináléba. A döntőben az ötszörös nyugatnémet bajnok, Emil Schulcz ellen az első menet első percében szintén kiütéssel győzött. Minden olimpián a legtechnikásabb ökölvívó kapja meg a Val Barker Kupát, Tokióban ezt a rangos címet Popenchenko nyerte el. Az éremátadó ceremónián kiváló angolsággal köszönte meg a gratulációt a Nemzetközi Amatőr Szövetség akkori elnökének, Lord Russelnek, aki úgy meglepődött, hogy egyből azt kérdezte: "Elnézést, Ön valamikor Angliában élt?" És a választ meg sem várva, hangosan mondta a már idézett mondatot: "Szeretném, ha ilyen fiam lenne!"
Egy év múlva, az 1965-ös berlini EB-n ismét megállíthatatlan volt. Csak az első meccse ment végig, ezután az osztrák ellenfele az első, a lengyel pedig a második menetben kapitulált. Végül a döntőben az angol William Robinsont is az első menetben ütötte ki, majd miután kilépett a ring négyszögéből, általános meglepetésre szögre akasztotta a kesztyűit. Ereje teljében hagyta abba, ekkoriban őt tartották a világ legjobb amatőr ökölvívójának. A hirtelen befejezés okai nem ismertek. Egy verzió szerint belefáradt a bokszba, egy másik szerint első felesége, Natalija Denyina kérésére döntött így, akitől azonban egy kis idő múlva el is vált. Harmadik variáció szerint az elég határozott anyja parancsolta neki, hogy hagyjon fel az ökölvívással, mert tudóst akart nevelni a fiából.



Civil élete


1967. szeptemberében egy Ermitázs-beli Rodin kiállításon megismerkedett második feleségével, Tatjana Vologdinával, aki tudós-dinasztiából származott. Ezzel a házassággal megkezdődött Valeri életének második fejezete, hiszen később megszületett fia Makszim és elköltöztek Moszkvába. Itt a továbbiakban főleg a tudományos munkájával foglalkozott, és sikeresen védte meg a mérnöki diplomáját is. 1968-tól kandidátus, majd 1970-75 között tanszékvezető egyetemi docens lett. "Valeri rendkívül céltudatos és munkaszerető ember volt, szinte mindenben, ami érdekelte, kitűnő teljesítményt nyújtott" - mesélte felesége, Tatjana. "Például, amikor beleszeretett a sakkba, akkorát fejlődött rövid idő alatt, hogy a korabeli sakkvilágbajnok, Mihail Tal nemzetközi nagymesteri jövőt jósolt neki. Nagyon szerette az irodalmat, rajongott Puskinért, az Anyegint fejből tudta. Lermontovot is szerette. A 37. születésnapján meglepte a vendégeket azzal, hogy bármelyik Lermontov vers címét bemondták, ő elmondta az egész verset. Az irodalom szeretete, a jazz iránti feltétlen rajongás mellett a sportkarrier befejezése után kezdett el foglalkozni az építészettel, festészettel és ezek szerinte megkönnyítették a tudományos munkáját. Például a világhírű matematikus Alekszand Arhangelszkij egyetlen topológiai előadását sem hagyta ki. És nemcsak meghallgatta az előadásokat, hanem remekül el is igazodott bennük, pedig a topológia a matematika egyik legnehezebb ága. És hogy mennyi közösségi munkát vett a vállára! Tagja volt a szovjet-francia, a szovjet-olasz, a szovjet-chilei és még a jó isten tudja, hány baráti társaságnak. Gyakran utazott külföldre, terjesztette az olimpiai eszméket (remekül beszélt angolul), tudományos előadásokat tartott rengeteg helyen. Kevesen tudják, hogy Valeri fél évig elnöke volt a Nemzeti Olimpiai Bizottságnak is. Az ő ötlete alapján építették az első hallgatóknak készült egyetemi sportkomplexumot, hogy ne csak szellemi, hanem fizikai képzésben is részesüljenek a fiatalok. Közben írta a doktori disszertációját is. Nem volt egy gyenge ember, de ez a rengeteg munka lassan felőrölte. Az utolsó időkben nagyon hamar elfáradt. Szerintem azon a végzetes napon a lépcsőn menve agyi infarktust kaphatott. Az orvosok meghagytak ebben a tudatomban."



Halála


Popenchenko 1975. február 15-én - 37 évesen - máig tisztázatlan körülmények között lezuhant az újjáépítés alatt álló Baumann Műszaki Egyetem negyedik emeletéről és azonnal szörnyethalt. A hivatalos verzió szerint baleset történt, de napvilágot láttak más lehetőségek is. Lehetett hallani öngyilkosságról és gyilkosságról is. Mindenesetre az akkori moszkvai tanácselnök az eset után kijelentette: "Popenchenko halálával kapcsolatban semmilyen információ nem adható ki a sajtónak!" Tovább nehezíti a tisztánlátást, hogy a legtöbb még élő barát, ismerős az eset után 40 évvel sem szivesen beszél a történtekről, vagy csak név nélkül vállalja a nyilatkozatot.
"Ültem a szobámban a tanszéken, amikor kiáltozást hallottam az udvarról: Popenchenko lezuhant!" - meséli egykori egyetemi kollégája. "Hogyhogy lezuhant? Honnan? Amikor megértettem, mi történt, azonnal odarohantam. Addigra már ott álltak az őrök és senkit nem engedtek tovább. Mutattam az igazolványomat, mondtam, hogy a kollégája vagyok, odaengedtek. Mellette volt az egyetemi orvos, de segíteni már nem tudott. Ahogy négy emeletet zuhant, a tarkójával az aulában álló fém asztalba verte a fejét, egy pillanat alatt meghalt. A nyakcsigolyái eltörtek, ahogy a koponyaalap is. Mai napig előttem van a borzalmas kép, ahogy az orvos a tenyerében tartja Valeri vérző fejét.Az orvosok állítják, ha valaki esik lefelé a magasból, az kiabál vagyis inkább ordít. De az egyetlen szemtanú, az egyetem könyvtárosa, akitől alig négy méterre esett Popenchenko, állítja, hogy egyetlen hang nélkül zuhant a test. Ezzel összefüggésben nem zárható ki, hogy Valeri elvesztette egy pillanatra az eszméletét, nekiesett a korlátnak, ami meglehetősen alacsony volt és átesett rajta. Persze, hallottam más verziót is. Állítólag egy órával a történtek előtt úgy összeveszett a rektorral, hogy visszatérve a szobájába a kollégájával megittak egy-két pohárral. Hogy igaz-e? Nem tudom... De beszéltek gyilkosságról is. Állítólag volt kapcsolata a leningrádi maffiával, valamit nem teljesített nekik és így álltak rajta bosszút.."
Popenchenko egy egykori válogatottbeli társa viszont másképp gondolja: "Majdnem biztos vagyok benne, hogy Valeri öngyilkos lett. Neki pár pohár pezsgő elég volt ahhoz, hogy elveszítse a fejét. Emlékszem, egyszer Kazanyban együtt mulatoztunk egy uszodában. Nem ivott sokat, de hirtelen gondolt egyet, felmászott a 10 méteres trambulinra és ugrott egy fejest. Illetve akart, mert a levegőben a hátára esett. Kimászott, vörös volt az egész háta. Mondom neki, Valera hülye vagy? Nevetett és azt válaszolta: ennyit ki kell bírni, nem? - és mosolygott. Kiismerhetetlen ember volt. Részegen meg különösen. A végzetes napon a boncolás szerint sokat ivott. Az nem igaz, hogy aki zuhan, az mindig ordít. Az öngyilkosok gyakran csendben ugranak. Ha Valerit ledobták volna vagy a saját hibájából esett volna le, akkor nagyjából vízszintes testhelyzetben ért volna földet. Ehhez képest Popenchenko teste majdnem függőlegesen esett az asztalra. Ugyanakkor bevallom, az öngyilkosságot nem tudom tényekkel alátámasztani. Popencsenkónak igazából nem volt miért öngyilkosnak lennie. Írta a doktoriját és amennyire én tudom, már a védés napja is ki volt jelölve. Mesélték, hogy a halála előtti napon mosolyogva mondta a titkárnőjének: "Na, most kezdődik az élet!" Úgy tudom, valamilyen pénzt adott neki a rektor a sportélet fejlesztésére."
Végül álljon itt Popenchenko ökölvívó mesteredző barátjának véleménye is: "Nem cukorból volt az az ember. Egyszer kissé kapatosan sétáltunk a Leningrád sugárúton, hirtelen beszaladt a hatsávos út közepére, széttárta a kezeit, mintha azt mutatta volna, hogy: "Én Popenchenko vagyok, bármit megtehetek!" Alig tudtam kirángatni az autók közül. Ami a halálát illeti, én hiszek a hivatalos verziónak. Baleset lehetett, sosem hallottam öngyilkosságról beszélni. A végzetes napon délután 16 órakor kellett volna találkoznunk. A boncolási jegyzőkönyv szerint elég magas volt a vérében az alkoholszint. Amikor elkezdtek a rendőrök érdeklődni, kivel ihatott, engem is elvittek vérvételre. Józan voltam. Abban az állapotban, amiben ő akkor volt, simán megbotolhatott, megcsúszhatott. Vagy áteshetett a korláton, ami még a derekáig sem ért. Egyébként csak az után magasították meg a korlátokat az egyetemen, miután egy hallgató is a mélybe zuhant."

Mi történt valójában? Valószínűleg sosem tudjuk meg a pontos igazságot. A 37 évesen elhunyt Valeri Popenchenko-t a moszkvai Vvedenskoye temetőben helyezték végső nyugalomra.



Érdekességek:

- 213 amatőr mérkőzéséből kereken 200-at nyert meg, nagyrészüket kiütéssel.
- Becenevei a Mr. Knockout vagy Mr. KO, illetve a Russian Rocky
- Elnyerte a "Munka Vöröszászló Érdemrend" (Order of the Red Banner of Labour) kitüntetést is
- 1964-ban megkapta az olimpia legjobb ökölvívójának járó Val Barker kupát, amit rajta kívül olyan sztárok érdemeltek még ki, mint Teofilo Stevenson, Roy Jones Jr. vagy Vasyl Lomachenko
- Sylvester Stallone az ő edzéstechnikáit is alkalmazta a Rocky című filmjében.
- Rendkívül tisztelte Papp Lacit, az ökölvívás úriemberének tartotta. "Amikor kesztyűt húztam, az a vágy lobogott bennem, hogy olyan legyek, mint Papp László. Õ minden idők legjobbja, ezt senki sem vitathatja." - mondta róla a 60-as években.
 


Emléke

Popenchenko-t rövid, de annál eredményesebb ökölvívói karrierje, valamint szerteágazó tudása és misztikus halála miatt az orosz ökölvívás talán legnagyobb legendájának tartják. Emellett a bokszszakemberek is minden idők egyik legjobb es legkeményebb ütőerejű amatőr ökölvívójaként említik. Pályafutása alatt mindent megnyert, amit amatőr bunyós akkoriban megnyerhetett. Fénykorában szinte minden meccsén kiütéssel győzött, nagyon kevesen bírták ellene végigállni a 3X3 percet. Tulajdonképpen a Golovkinhoz való hasonlat egyelőre még a kazah bunyós számára hízelgő. Rolf Steinbreher, a NDK ökölvívó válogatottjának egykori szövetségi kapitánya mondta Popenchenko-ról: "A bokszban előfordul, hogy egy ökölvívó képzetlennek tűnő mozgása kivételes egyéniséget takar. Ilyen volt Valeri Popenchenko. Egy öntörvényű, önképzett ember, aki a kiismerhetetlenségével az ellenfeleit semmisítette meg, a bírókat pedig azzal, hogy minden helyzetből a maga javára tudta fordítani az eredményt."




2016.04.03  csiga és edge

Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

@Leccgocsemp: Papp László, a politika áldozata
http://www.profiboksz.hu/hires...

Az elszalasztott lehetőség
http://www.profiboksz.hu/hires...

Papp Laci, Papp László, Lazlo Papp
http://www.profiboksz.hu/hires...

    2016-04-05 11:15:42

Bocs ha nem figyeltem régebben, Papp Laci elétéröl volt már cikk? Tudom vannak könyvek, de elolvasnák még 1-2 érdekességet róla, a cikkben emlitett Schulz nem Papp későbbi leendő profi ellenfele volt?

» Leccgocsemp   válasz erre
    2016-04-05 09:56:21

Nagyon jó cikk lett, élmény volt olvasni. Kár, hogy csak ennyi volt a pályafutása, tekintve, hogy a leírtak alapján sokkal több maradt benne.

    2016-04-04 14:22:15

Jó cikk lett, öröm volt olvasni!

Ritka dolog, hogy egy ember a testét és az agyát is így tudja használni, mint Popenchenko, viszont ahogy olvassa az ember a "dolgait", ebben is benne van az, hogy egy kicsit mind őrült, aki zseni.

» ogreface   válasz erre
    2016-04-04 10:41:07

@max333: Ezt elég érdekes éppen itt feltenni (lehetne ilyesmire fórumtopic), de ha már megtörtént:
Moore harcmodorát erősen a közelharc, a horogütések jellemezték. Ehhez közel kell menni, és noha mesterien hajlongott derékból, azért csak beakadt volna útközben annyi találat Kovaljovtól, amennyi már kellemetlen. Bár Durelle ellen bebizonyította, hogy őt nehéz agyonütni.

» Untouchable   válasz erre
    2016-04-04 07:06:48

Sziasztok!
Meg akartam már kérdezni nagyon rég óta egy fiktív boksz meccs Kovalev vs Archie Moore. Ki lenne az esélyes a győzelemre?

» max333   válasz erre
    2016-04-04 00:24:03

Sziasztok!
Meg akartam már kérdezni nagyon rég óta egy fiktív boksz meccs Kovalev vs Archie Moore. Ki lenne az esélyes a győzelemre?

» max333   válasz erre
    2016-04-04 00:24:00

Nagyszeru cikk.Koszonom szepen.Ha lehetne es modotokban all tegyetek meg fel tobb orosz v mas bunyosrol is hasonlo cikkeket.Elore is koszonom!

» torontoisrac   válasz erre
    2016-04-03 21:17:14

Gratula, nagyon jó írás!

» kovban   válasz erre
    2016-04-03 20:52:54

Szovjet körülmények között, ahol hiába volt kiváló bokszoló, azzal profiként pénzt nem kereshetett volna, az olimpia megnyerésével meg már eljutott a csúcsra. A halála biztos hogy baleset volt.

    2016-04-03 20:45:37

Teljesen racionális , hogy miután egy olimpiát megnyert, abbahagyta a bokszot. A Szovjetunióban profi nem lehetett, nyerhetett volna még egy, vagy még két olimpiát, viszont a tudománnyal akkor nem tudott volna foglalkozni. Aközött kellett mérlegelni, hogy tudomány vagy újabb olimpia. Egy megnyert olimpia után már jobbnak látta, ha a másikat választja. Tehát érthető hogy visszavonult.

    2016-04-03 20:42:40

Koszi a cikket erdekes volt!

» felix trinidad   válasz erre
    2016-04-03 19:59:09

A youtube-on van 1 vagy 2 film Popenchenkorol, beleneztem. Rovid pillanatokra mutatnak par merkozeset is. Tenyleg elegge rendhagyo mozgasa volt. Talan Vitali Klicskonak volt hasonlo ahogy a kezeit tartotta, meg a szogek amelyekbol meg ahogy utott. A felsoteste merevebbnek tunik utesek kozben mint az oklozoke altalaban, es az uteseket is mas alaptartasbol inditja mint a megszokott technika. Viszont kezzel es labon is eleg gyorsnak latszik a felveteleken.

» Slajos   válasz erre
    2016-04-03 19:29:31

Egészen kiváló cikk, köszönjük!

    2016-04-03 18:06:44

Köszi ezért a remek cikkért!

» bandi78   válasz erre
    2016-04-03 18:05:15

@csiga: Tudom,hogy ezt sugallta:)
De ez pont olyan,hogy lemennek 3 percet kesztyűzni és Popenchenko kijelenti, Tal világbajnok lehetett volna az Ibf-nél.
Mindegy, a lényeg,hogy Tal kivételes sakkozó volt(aki Botvinniktől olyan símán elveszi a címet más nem is lehet), Popenchenko meg érdekes boxoló lehetett. Majd keresek róla meccseket remélem van fent.

» Hamed1.0   válasz erre
    2016-04-03 15:57:24

Köszönöm a cikket, én sem hallottam korábban róla de örülök, hogy megismertettétek velem.

    2016-04-03 15:20:26

Nagyszerű cikk, gratula

» JCalzaghe   válasz erre
    2016-04-03 13:45:59

@Hamed1.0: Szerintem ezzel arra utal Tal bácsi, hogy Popencsenko alkalmas lett volna rá, ha csak ezzel foglalkozik...

    2016-04-03 13:38:13

Köszönöm a cikket, sok újat tudtam meg belőle!

» Untouchable   válasz erre
    2016-04-03 13:35:14

Na azért ez egy jó kis idealizált valóság lehet:)
Aki elkezd sakkozni annak brutál nehéz a 2600 körüli nemz.-i nagymester fokozat teljesítése. Az,hogy jó agyad van plusz matematikus vagy nem sokat jelent. Ugyanúgy közel 1 évtizednyi tanulás kell ahhoz a fokozathoz(félelmetes memorizációs képesség,megnyitáselméletek fejből tudása vagy 20 lépés mélységig fekete-fehér). Ez a belépő és akkor napi szinten követni a konkurrenciát az újítások miatt és elemezni+memorizálni . Nekem erre van rálátásom és azt gondolom Tal inkább diplomatikusan fogalmazott mert a nemzetközi nagymesterség teljes embert kíván. Lékó Péter nyilatkozta egyszer,hogy azért nincs jogsija mert nincs rá ideje. Mondjuk Lékó 1 klasszissal a belépő szint felett van 2800 élőpont körül.

A többit elhiszem csak Tal hízelgett neki azt gondolom.

» Hamed1.0   válasz erre
    2016-04-03 13:30:16

@Monroe Hutchen: Ertem, koszonom. Csak az elso hozzaszolasodbol nem volt vilagos.

» Slajos   válasz erre
    2016-04-03 12:32:01

Kösz a cikket, ez érdekes volt.

    2016-04-03 12:26:06

@Slajos: Értelemszerűen az, akkori politikai hatalom nem engedte meg neki! Gondolj bele? Bobby Fischer keresztbe lenyelte az orosz Mark Tajmanovt és az összes nagyágyút, továbbá Fischer kellemetlen és irritáló személyiség volt!

» Monroe Hutchen   válasz erre
    2016-04-03 12:04:04

@Monroe Hutchen: Politikai okok miatt szeretett volna talalkozni vele vagy politikai okok miatt nem talalkozhattak?

» Slajos   válasz erre
    2016-04-03 11:47:53

Összességében kiváló írás, Gratulálok hozzá! Annyiban szorul kiegészítésre, hogy mikor sakkozni kezdett, szeretett volna találkozni a legendás Bobby Fischerrel, de ennek politikai okai voltak!

» Monroe Hutchen   válasz erre
    2016-04-03 11:45:07

Koszonom csiganak es edgenek, hatalmas cikk lett egy szamomra eddig ismeretlen zsenirol. Ez a kivalo iras is megerosit abban a velemenyemben, hogy Aliek es kesobb Tysonek sem lettek volna akkora kiralyok ha azokban az idokben a keleti blokk oklozoi is profiva valhattak volna.

» Slajos   válasz erre
    2016-04-03 11:40:18

Köszönöm Nektek. Sajnos eddig hallani sem hallottam róla :(

    2016-04-03 11:26:26

Atyaég, micsoda ember, és mekkora történet! Köszönöm, hogy megismertettétek!

    2016-04-03 11:13:48
Ugrás az oldal tetejére