Ekkor sokkal halkabb, szinte nesztelen léptek hallatszódnak kicsit távolabbról. Újabb ökölvívó, ismét egyedül. Balzsay Károlyt most senki sem kíséri útjára, tudja, hogy ezt a csatát egyedül kell megvívnia. Kék-fekete köpenyben, kicsit megfáradt, közönyös arccal lépked a ring felé. Cipői alig hallható nyomokat hagynak. Néha fel-fel pillant a ringre, próbálja fürkészni ellenfele arcát, sikertelenül. Károly fáradt. Talán nem is hisz úgy a győzelmében, mint ahogyan kéne. Tudja, hogy akivel majd szembenéz, igazi gyilkos, egy rendkívül veszélyes ellenfél. Balzsay belép a küzdőtérre, s leveti magáról selymesen csillogó köpenyét. Izmai most nem duzzadnak oly kerekdeden, mint máskor, teste nem annyira feszes, mint ahogyan azt megszoktuk tőle. Talán ez a felkészülés most nem sikerült olyan jól. (?) Ezen a mérkőzésen most nincs mérkőzésvezető, de még pontozóbírák sem. Ez a harc most másmilyen lesz. Ez a harc most fel fogja fedni az emberi létben rejlő drámaiságot, annak minden aspektusában. Ez a harc most nem ütésállóságról szól, vagy ütőerőről. Túlmutat a múlt, s jelen kor nagy bajnokain, s a győzelem többet jelent, mint pár díszes öv. Ez a küzdelem tesz azzá, amellyé ez a sport tétetni akar. Harcossá.
Ami egy nézőnek eszébe juthat, miközben várja a mérkőzést, az egyetlen szó. A magány. A bokszra, mint sportágra, sosem volt jellemző a magány. Hiába csupán két ember harcol, a felhajtás, a sportolókat körülvevő emberhad elveszi az egyedüllét súlyos érzetének élét. A showbiznisz a magány egyik ellenszere. Most azonban máshogy van. Nincsenek táblát szorongató, görcsösen mosolygó lányok, nincsenek harsány kiáltások a nézőtér sűrűjéből, nincsen tűzijáték és csillogás. Sötétség van, por, pislákolóan erőlködő fény, és csend. Csupán Balzsay lélegzetvételei hallatszódnak. Ekkor az ellenfele leejti testéről a köpenyt. Alakja alig kivehető, tekintete egyszerűen nincsen. Egy ellenfél, akinek nem lehet a szemébe nézni, mert bujkál előled. Olyan, mintha a zsigereidben rejtőzve várna arra, hogy lecsaphasson. Mint egy álom, vagy egy látomás. Rendkívül furcsa, és megmagyarázhatatlan. Károlynak élete csatáját kell megvívnia egy olyan ellenféllel szemben, ki minden rá vetett pillantás elől elzárkózik. Gong nélkül is tudja mindkét versenyző, hogy a harc elkezdődött. Balzsay enyhén unott arccal indul el előre, hanyag kettősfedezék mögé bújva. Ellenfele szinte vicsorogva, kihúzott mellkassal ront Karcsinak, és az első ütésével padlóra küldi a 35 éves magyar fiút. Karcsi arcán a fáradtság és düh furcsa egyvelege, ötvözete látszódik. Mintha nem akarná ezt. Mintha úgy hinné, győzni úgysem képes. Fél a vereségtől, fél a vereségig tartó úttól. Retteg. Tudja, teljesen egyedül van, és ha ma este nem győz, soha többé nem hagyhatja el ezt a poros, sötét, fáradt arénát. Akkor eggyé kell válnia a keringő, kormos sötétséggel.
Feláll. Balzsay minden erejét összeszedve feláll. Ellenfele ismét nekiront, és kötéltől kötélig veri, űzi, üti és hajtja Károlyt. A magyar kettős fedezék mögül tekintget, vicsorgó, fájó arccal tűri a mázsás pofonokat. Az első menetet a mindent elsöprő fájdalom jellemzi. Kétségbeesés. Balzsay megpróbál egy eldobott balhoroggal válaszolni, azonban egy ilyen lassú és erőtlen ütést kivédeni nem kihívás egy ilyen ellenfél számára, aki ezután újból támadásba lendül. Most testen tapogatja meg Balzsayt, aki szinte összegörnyedve lépked hátra. A nem létező gong menti meg a biztos kiütéstől. Sarkában nem várja szék, sem edző, sem orvos. Két kezét pihentetve a kötélen nézi, ahogyan orrából a vércseppek cipőjére hullanak. A második felvonás sem kezdődik sokkal jobban. Két borzasztó erejű balegyenest hord ki lábon Karcsi, majd az azt követő jobb felütés a kötélnek löki, ahol ismét fedezék mögé kell bújnia. Tudja, lábon kéne mozogni, de egyszerűen képtelen. Az ellenfele által kiváltott félelem szinte szoborrá dermeszti a magyar fiút. Lábai földbe gyökereztek, tekintetével folyton ellenfele szemeit keresi, továbbra is sikertelenül. A ringet megvilágító lámpák néha-néha pislákolnak egyet, s mire újra felvillan a fény, az ellenfél máris más szögből támad. Karcsinak semmilyen ütőlapja nincsen. Egyre kilátástalanabb a harc. Végtelenszámú ütést kap Balzsay, vicsorogva, fájó tekintettel tűri. Körülbelül 7 másodperc van hátra az etapból, amikor is Karcsi egy bomba erejű jobbfelütést kap állcsúcsra, amitől fél kézzel rögtön a kötelet kényszerül fogni. Térde és kesztyűi nem érintik a ringvásznat, és a gong megmenti őt a biztos kiütéstől.
„Azt hiszem eltört az orrom.” Gondolja magában Balzsay. Ellenfele a szemközti sarokban végig háttal áll neki, szinte levegőt sem vesz. Karcsi folyamatosan zihál, pedig még csak két menet telt el ebből a horrorisztikus mérkőzésből. A magyar öklöző szinte retteg a folytatástól. Tudja, másodperceken belül megszólal a harmadik menetre figyelmeztető gong, és újból meg kell állnia a szörnyeteg előtt. Nem érzi magában azt az erőt, melyet eddig mindig. Tanácstalan, majd gong. És kezdődhet a harmadik menet. „Lesz, ami lesz…” Balzsay egy hatalmas eldobott jobb horoggal a mérkőzésen először eltalálja ellenfelét, akinek a fogvédője a ring másik sarkába repül! Valami furcsa, mélyről jövő fájdalomkiáltás hallatszik. Üthető, tehát harcolni is lehet ellene. Karcsi épp lendülne bele a második ütésbe, amikor is ellenfele hirtelen közelebb lép, majd két kézzel eltaszítja magától Balzsayt, és az épp hátralépő magyar még egy hatalmas jobb egyenest is kap mellkas tájékra. Karcsi háttal a kötélnek esik, rögtön felemeli mindkét kezét, és tudja mi következik. Vagy mégsem? Leejti kezeit, és látja, hogy ellenfele leesett foggumiját keresi, majd találja meg. Felveszi, majd megindul Balzsay felé. Két jobbhorgot helyez el Karcsi testén, majd egy balhorog, jobb felütés kombinációval próbálja végleg leteríteni magyar riválisát. Karcsi feje szinte felrobban a fájdalomtól, amelyet a testütések váltanak ki belőle. Karcsi ismét féltérdre roskad, vicsorogva zihál. Pokoli a fájdalom, amely ezt a harcot övezi. Azonban muszáj tudatosítani magában, hogyha itt veszít, akkor mindenhol veszít. Át kell értékelnie a harcról alkotott képét, véleményét. Realizálnia kell, hogy ez nem egy ökölvívó mérkőzés. Ez a bokszmeccs szinonimája feladásnak és felemelkedésnek. Jobb öklével a vászonra csap, és újból feláll. Még ezután is képes folytatni. Gong.
A negyedik menettől egészen a hetedik menetig Karcsi olyan fájdalmakban részesül, amelyekben karrierje során még sosem. A mélyből feltörekvő szenvedés, mely nem csak a fizikai fájdalom síkján mutatkozik meg. Sokkalta inkább a rá nehezedő mentális nyomás teszi elviselhetetlenné ezt a fájdalmat. Tudja, hogy ez a harc az, amely beárazza őt, és az ő létét. Tudja, hogy ebben a 12 menetben dől el, hogy ki is ő valójában. Harcos, vagy áldozat? Győztes, vagy vesztes? Hogy ő egy a legyőzöttekből, vagy az egyetlen legyőző? A hetedik etapban ismét megtántorodik, kifordul. Ellenfele hátralép, és szinte kéjes metakommunikációval jelzi, hogy harcolni akar! Lassú, fájdalmas halált akar. Nem gyors kegyelmet. A hetedik menet utáni szünetben Karcsi olyan, mintha egy kínzókamra utolsó élő foglya lenne. Arca több helyen felszakadt, orrából vér folyik, bordája eltörött. Az alatta növekvő vértócsában visszatekintő arcát kémleli. Nincs tovább. Talán ennyi volt, vége van. Ekkor egy hosszú csíkban fény nyílik meg a ring melletti koszos padlón. A fény útja az aréna egyik ajtajához vezet, ahol nagyon nehezen kivehető alakok állnak. Három női forma, egy felnőtt, és két apró teremtmény, szőke fürtökkel. Egymás kezét fogva nézik Balzsayt. Majd hirtelen felülről néhány hang szűrődik be, egészen halkan, alig kivehetően. „Kitartást Karcsi, Te vagy a bajnok! (Sárközi Róbert)”; „Életed legnagyobb meccse lesz, de a végén Te nyersz. Bízunk benned! (Ezüstvihar)”; „Karcsi, Veled van az egész ország! Te vagy a bajnok, győzni fogsz! (Leonard); „Hajrá Karcsi! Győzni fogsz! (ogreface)”. Ezer meg ezer hang szól, mind ugyanolyan halkan. Ez az ő nagy fegyvere. A kezdeti hiedelemmel ellentétben talán még sincsen egyedül! Talán több százan szurkolnak neki, és emberek tucatjai ütögetik meg vállát, s bíztatják küzdelemre! Karcsi kihúzza magát, és előre tekint. Mintha megtalált volna valamit, amit eddig nem. Ellenfele szemeibe néz, megragadta annak ragacsos, gyáva tekintetét. Mintha az egy kicsit meghőkölt volna. Karesz kiront a sarokból, talán még gongszó sem volt. Hatalmas balegyenes jobb horog kombinációval nyit, ellenfelének reagálni sem volt ideje, majd hátrébb tántorodik. Megrendítő, Balzsay féle ütések voltak ezek. Ellenfele saját sarkának esik, háttal támasztja azt. Karesz megrendítő erejű ütéseket mér rá, főleg a fedezéket találva el, melyek közt néha-néha bebújik egy-két tiszta találat is. Karcsi hátralép, majd eddig nem megszokott, teljes higgadt arccal verekedni hívja az ellenfelét. Teljesen váratlan fordulat lép a képbe. Karcsi mintha valami új erővel rendelkezne, mintha nem is az az ember lenne, aki 8 menettel ezelőtt ringbe lépett. Izmai feszesek, duzzadnak, tekintete lángol és éhes. Ellenfele az eddigieknél tétovább léptekkel indul meg előre, s hasonló vehemenciával támadásba lendül, és SIKERTELENÜL! Karesz kilép balra, majd oldalról két egyenessel megbombázza őt! Gyönyörű, és mesteri lépések, ütések! Vége! Vége az első, magasan nyert menetnek.Karcsi saját sarkába lépdel, kihúzott mellkassal, emelt állal, szikrázóan erőteljes tekintettel. Kitekint az ajtóra, és a két fényben álló alak mosolyog rá. „Apu, mikor végzel már?!” Szól a kisebbik, s ezt az ő kezét fogó, egy anyai mosollyal nyugtázza. Karesz csupán belemosolyog a felülről áradó hangokba. Bokszolni, sőt, harcolni akar! Úgy, mint még sohasem! Nem magáért, vagy semmitmondó rekordokért akar harcolni. Mindenért! A reggelekért, a mosolyokért, a hangokért, és minden másért akar harcolni. Az életért. Mert az jár neki, és ő EL FOGJA VENNI!
Kezdődik a kilencedik menet. Karcsi magabiztos léptekkel halad előre, és töménytelen mennyiségű balegyenest zúdít ellenfelére, aki teljesen tanácstalanul áll előtte. Balzsay minden ütése talál, és orvosi pontossággal operál. Ellenfele lassul, és folyton csökkenő ereje aligha képes már kirángatni ebből a helyzetből. Balzsay körbe-körbe lépdelve, egyenesekkel kínálja ellenfelét, majd teljes súlyból beleáll egy jobbhorogba. Ellenfele súlyos zsákként hullik a földre. Karcsi fölötte áll, és tekintetével végigköveti a feltápászkodó harcost. Elszállt ez a felvonás is.
A tízedik menetre teljesen felcserélődtek a szerepek. Egy teljesen enervált alakot látunk Karesszal szemben, míg a magyar bunyós motivált, és győzni akar. Mint még sohasem! Az ellenfél hatalmas – mint amelyeket láthattuk Karcsitól a meccs elején – elhajított horoggal próbálja meg eltalálni Kareszt, aki egy körhajlásból megkontrázva 3 tiszta találatot helyez el annak testén. Pokolian fájdalmas, borda törő horgok ezek. Balzsay hátralép, de nem pihen. Teret nyer, hogy balegyenesébe teljes súllyal és erővel tudjon beleállni. Tökéletesen kivitelezett jab, meglátszik az eredményen is. Az ellenfél megtántorodik, s az szemeiben eddig is bujkáló aljasság most testet ölt. Farkát behúzott kutyaként menekül a fölé tornyosuló Karcsi elől. A magyar srác pedig csak űzi, hajtja ellenfelét a ringben, kötéltől…
Az utolsó előtti felvonás pillanatában Karesz arcán megbújik valami. Egy mosoly szökken egyik izmáról a másikra. Ellenfele guggoló helyzetben várja a 11. menetet. A gong után nehézkesen felegyenesedik, majd kettős fedezék mögött lépkedni kezd körbe-körbe. Nem akar egyenesen Balzsay útjába állni. Õ pedig lógatott kezekkel zakatol előre, az utolsó pillanatban felemeli, majd támadásba lendül. Ütései szinte alapjaiban rázzák meg az arénát, és még fedezéken keresztül is pokoli hatással bírnak. Ellenfele megrendül, majd földre hull. Feláll. Karcsi nem bánja, most már másról szól ez az egész. Tudja mi a dolga, és tudja, miért. Félmosollyal arcán lépeget ellenfele után, aki már csak köröket ír a ringben. Egy-egy eldobott Balzsay horog elől még kibújik ugyan, de ezeket nem is ártó szándékból indítja Karesz. Csupán amolyan hetykén dobálja őket. Élvezi, hogy ellenfele már tiszteli, és tart tőle. Olyan magabiztosan lépeget vissza a menet végén, hogy már az önmagában megsemmisítő hatású.
Az utolsó, 12 menete következik ennek a drámai összecsapásnak. Az a Balzsay Károly, aki demotiváltan, fáradtan és elkedvtelenedve védekezett az első menetekben, most ragyog, és él. És él… Kilép a ring közepére, a maga mögött hagyott vértócsa már felszáradt, magába szívta az elmúlt menetek magányát. Karcsi pontot akar tenni a mérkőzésre, a harcra. Tudja, helyette más eldönteni nem tudja, az ő kezében van hatalom. Csak ő tud dönteni e fölött. Előkészítetlen, hatalmas ütéssel találja el ellenfelét, aki földre zuhan. Nem mocorog. Nem képes felállni, és szinte eggyé válik a koszos ringvászonnal. Beleolvad annak színébe. …7; 8; 9; 10! Vége! És ebben a pillanatban eloszlik a sötétség, és a dermedt por. Fénnyel, és rajongókkal telítődik meg az aréna, arany és bíborszínben úszik az egész lelátó. Az egyik standon még egyen pólóba is öltöztek a szurkolók, valami profiboksz.hu-s felirattal. Rengeteg ember, és ömlik a tombola. Gyermeki, és szerelmes kezek ölelik Balzsay Károly nyakát, a szurkolók pedig egyként kiáltják: Nyertél Karesz! Nyertél Karesz! És ugyebár mi bokszrajongók tudjuk, hogy egy ilyen egyhangú győzelem után nem jár visszavágó!
Szép volt Karesz! Ezen cikkel gratulálok életed legcsodásabb győzelméhez!
Streck Dániel; profiboksz.hu - 2014.09.26
