A ravasz, az agy, és két kőkemény bokszkesztyű
Vitali Klitschko öntötte szavakba a gondolatot, mely szerint "A mérkőzés már jóval a nyitó gongszó előtt elkezdődik". Ezzel az ukrán bunyós arra utalt, hogy a megfelelő ügyességgel alkalmazott pszichológiai hadviselés legalább akkora kulcs tényező lehet a győzelemhez vezető úton, mint a bunyós két ökle. A győztesnek el kell ültetni ellenfelében a kétség magját, lélekben és elmében is meg kell törnie a riválist, hogy az már a meccs előtt vesztesnek érezze magát. Scoop Malinowski cikke alapján az alábbiakban olvashatunk néhány múltbeli szituációt, amikor az egyik fél ügyeskedésének hála, már jóval az első ütések elcsattanása előtt döntésre vittek egy-egy fontos mérkőzést.
Azzal a tézissel, hogy "Egy mérkőzés a szorítóban dől el", a szakértők nagy többsége hajlamos nem egyetérteni. Hogy hogyan lehet egy mérkőzést megnyerni már a kezdő gongszó előtt, ezt talán Antonio Tarver bizonyította be leginkább, a Roy Jones Jr. elleni második találkozóján. A felvezetés során Tarver folyamatosan gyártotta a keményebbnél kem
ényebb szidalmakat Jones irányába, megvádolta, hogy nevetséges kifogásokkal igyekszik elkerülni az előző csatájuk vitatható eredménye miatt kikényszerített összecsapást, és a személyes sértésekkel sem bánt szűkmarkúan, Roy férifasságára tett megjegyzéseket és szimplán bugris parasztnak titulálta őt. Az összecsapás előtt közvetlenül, mikor a mérkőzésvezető az instrukciókat taglalta, pedig Tarver egy kérdés formájában megadta a pszichológiai kegyelemdöfést az egykori PFP királynak: "Ma milyen kifogással jössz majd elő, Roy Jones?". Természetesen ezek a szövegek megtették a maguk hatását Jonesra, és körülbelül öt perc múlva ki is feküdt egy elementáris erejű Tarver féle horogtól. Ez volt az első alkalom, hogy Roy Jonest ilyen szinten letaglózták.
Aztán itt van Kosztya Tszyu esete. Az ausztrál bunyóst egyszer megkérdezték, hogy találkozott-e valaha személyesen Mike Tysonnal, aki erre így felelt: "Nem, még nem. De ott volt Zab Judah ringsarkában. De hát ez mit sem számít, hisz ő is tudta, hogy Zab veszíteni fog.". Igazán? Kérdezték tőle. És honnan tudta ezt Tyson? "Megvannak a magam megbízható forrásai." - mondta mosolyogva Tszyu. Már előre tudtad, hogy le fogod őt győzni? Honnan tudtad? "Soha nem sejtettem, hogy már a másodikban vége lesz. Nyolcra, vagy kilencre gondoltam, hogy addigra kellően elfárad. Én úgy edzek, ahogy senki más. És tisztában voltam vele, hogy ha nyomást gyakorlok rá, azt nem fogja hosszú ideig bírni és hibázni fog. Csak egy másodperc töredékén múlik az egész. Vicces dolog az ökölvívás. Mire egyet pislantasz, a másik már le is kapcsolja a villanyt.".
És, hogy mi volt Kosztya pszichikai fegyvere? Az ex-világbajnok utólag így beszélt erről: "Ha valakit meg tudok félemlíteni, meg is teszem. Mert nagyon bölcs ember vagyok. Tudom, hogyan demoralizáljam lelkileg az ellenfeleimet és hogyan trükközzek ellenük. Az ökölvívás inkább a mentális tényezőkön múlik, mint a fizikális dolgokon. Már a meccsünk előtt legyőztem Judaht. A mérlegelésen már az enyém volt.". Való igaz, a megfigyelők láthatták, amint a mérlegeléskor Tszyu odalépett Judah-hoz, és olyan melegszívű mosollyal az arcán karolta át, ahogy egy apa szokta a fiát. Riválisa láthatóan óriási zavarba jött, feszült volt, nem tudta, hogyan kezelje ezt a helyzetet. "Így van! És tudjátok, miről kérdeztem őt? A kislányáról. És ez sokkolta őt. Ilyenkor nem ezt várja az ember. Mikor megkapta ezt a teljességgel váratlan kérdést, letaglózódott. Nézd, én szeretem a gyerekeket. Végeztem egy kis szorgalmi feladatot, megtudtam, hogy a lányát Destiny-nek hívják. És a lányod hogy van? Hoppá! Ő teljesen mást várt. És itt el is vesztette a mérkőzést." - mesélte el Tszyu a híres mérkőzésen bemutatott fortélyt.
1994 szeptemberét írtuk, mikor Lennox Lewis Oliver McCall ellen készült megvédeni a WBC világbajnoki címét. A meccs előtt Lewis akkori edzője, Pepe Correa egy, a meccset megelőző sajtóesemény alkalmával igencsak felbosszantotta McCallt, a folyamatos ócsárlásaival és becsmérlő odamondogatásaival. A kihívó három hónapig készült magaslati edzőtáborban, Mexikóban erre a találkozóra, és úgy tűnt, Correa beszólásai még tovább ösztönözték őt és felélesztették a benne nyugvó vadállatot. Az utolsó sajtótájékoztatón McCall felugrott, ledobta a kabátját és ezt üvöltözte: "Álljatok csak fel mindannyian, most rögtön, én pedig itt és most verlek szét mindannyiótokat. Leszarom a meccset! Az egész bagázs engem akar lejáratni, de e
z nem fog működni! Kiütöm Lewist, úgy, hogy mindannyian meg fogjátok érezni!". Kis idő múlva, mikor McCall fellépett a mikrofonhoz, a pódiumra, rábámult Lewisra, és totális meggyőződéssel szajkózta neki: "KIÜTLEK! KI FOG-LAK ÜT-NI!". Hátborzongatóan magabiztos és vehemens szavak voltak ezek, mikor pedig Lewis felnézett, látszott az arcán, hogy átfutottak rajta McCall mondatai.
Eljött a mérkőzés estéje, McCall abszolút magabiztosnak és elszántnak tűnt, amikor Diana Ross "I'm coming out" című számára bevonult. Majd hirtelen könnyekben tört ki. Mi válthatta ezt ki nála? A veretlen Lewis egy Bob Marley szám közepette érkezett a ringbe, a himnuszok és a bemutatások alatt pedig nagyon zavartnak tűnt, arcáról csupa kétkedést és meghökkenést lehetett leolvasni: "Láttam én már sok mindent a pályám során, de mi baja lehet ennek a csávónak? Mi a francért sír?". Természetesen a végkifejlettel mindenki tisztában van, McCall a második menetben nyert kiütéssel. Néhány héttel később Malinowski egy interjú alkalmával megkérdezte McCallt erről a bizarr, sírós incidensről, aki azt válaszolta, hogy azért zokogott, mert tisztában volt vele, hogy meg fogja nyerni ezt a meccset.
Egy újabb történethez a közelmúltba, 2007 szeptemberébe kell visszakanyarodnunk, méghozzá a legelső Jermain Taylor vs. Kelly Pavlik mérkőzés sajtókonferenciáján történtekhez. Emanuel Steward a következőket mondta tanítványa, Taylor füle hallatára: "Nem lehet Hopkinst és Mirandát egy kalap alá venni. Pavlik csak kisebb, B kategóriás bunyósokkal bokszolt ezelőtt. Mirandát össze sem lehet hasonlítani azokkal, akikkel Jermain bunyózott. Ha én Hagler, Hearns, vagy Ray Robinson edzője lennék, nem akarnám, hogy a tanítványaim Taylorral küzdjenek. Ő a világbajnok. Látta mindenki, kiket vert meg. Ez olyan, mintha valaki általános iskolából azonnal egyetemre akarna menni. Egyszerűen túl nagy ugrás. Rengeteg dolgot látott már pályája során. Kemény, igazán kemény meccs lesz, addig az egy menetig, amíg tartani fog. Pavliknak esélye sincs a győzelemre.".
Meglehetősen furcsa volt Stewardtól ilyesmit hallani, hogy ilyen szinten lekicsinylően beszéljen egy ellenfélről. Az pedig totális képtelenségnek tűnt, hogy Pavlik mindössze egy menet alatt kapituláljon Taylor ellen. A mesteredző, úgy tűnt, lelket akart verni tanítványába és ő maga igyekezett pszichésen demoralizálni Kelly Pavlikot. Következett a közös fotózás. Látszólag mindkettejük tekintete nyugodt és higgadt volt, de míg Pavlik szemei szinte lángoltak, és a pusztítás mértéktelen vágyát lehetett leolvasni belőlük, a bajnok inkább üresen, közömbösen és enerváltan bámult a fotómasinák kereszttüzébe, majd ellenfelére. Taylor fordult el először, Pavlik pedig egy győzedelmes arckifejezéssel nyugtázta magának a tapasztaltakat.
Mikor Pavlik elhagyta a pódiumot, a cikk írója egy interjú alkalmával megkérdezte tőle, mit érez Taylorral és Stewarddal kapcsolatban.
Q: Úgy tűnt, Steward meg akart félemlíteni téged.
KP: Aggódnak és nyugtalanok. Emanuel Steward nem szokott ilyeneket mondani. De a bunyósa utóbbi néhány mérkőzésén mutatott teljesítménye miatt igyekeznie kell őt fejben és motivációban helyre tenni. Én viszont boldog vagyok attól, ahogy a dolgok haladnak. Szeretem, mikor jártatják a szájukat.
Q: Mit láttál Jermain szemében, mikor összenéztetek?
KP. Nyugtalanságot, nagyfokú nyugtalanságot. Egyáltalán nem bízik magában, azért megy a dumálás, mert kétségek gyötrik.
Q: Mi lehet a kulcstényező ezen a mérkőzésen?
KP: Nyomást gyakorolni. Az állóképességem és az erőm. És az, hogy nagyon alábecsülik a sebességemet. Lenézés... na, majd jól meg fognak lepődni a mérkőzés estéjén.
A végeredmény már sporttörténelem. Pavlik vajon tényleg a hetedik menetben győzte le ellenfelét, vagy már a sajtótájékoztatón? Rengeteget szakértő és bunyós szerint nem lehet mérkőzést nyerni pusztán nagy szavakkal és a meccs előtti lelki hadviseléssel. De az biztos, hogy a pszichológiai csatáknak döntő szerepe van a találkozók végkimenetelében, illetve a győztes és a vesztes személyében.
"Ha két embert összezársz, fél óra sem kell hozzá, hogy az egyik ne nőjön érezhetően a másik fölé." - Samuel Johnson.
Baranyai Gergely, Greg
Hozzászólok:
Szerintem nem igazán lehet egy adott meccsre meghatározni százalékban,hogy a különböző tényezőknek,így a lélektani hadviselésnek mekkora a szerepe és a boksz pont azért is érdekes,mert nagyon sokféle tényező kaphat döntő szerepet egy adott mérkőzésen.
És ha már Vitalij és Lewis szóba került,szerintem könnyen lehet,hogy a visszavágójuk azért nem jött létre,mert Vitalij óriási pszihológiai előnyben volt,amit Lewis is érzett.Később is látszott,hogy a rögeszméjévé vált,hogy legyőzze Lewis-t.Nem véletlen,hogy ő annyira akarta azt a meccset,Lewis pedig az ígérete ellenére sem vállalta.Valószínűle g nem azért volt így,mert mindketten Lewis győzelmére számítottak,hanem mert Vitalij úgy érezte,hogy erősebb Lewisnál,Lewis pedig kételkedett magában.Lehet,hogy azért is jósolta később mindig Klicsko vereségét,mert ha Vitalij kikapott volna,az eloszlatta volna ezt a belső kételyt.
Vitali is mindig nagyon csúnyán néz a meccs kezdetekor.
Azon röhögtem, hogy Sanders ellen az első-második menet után már nem látszott annyira magabiztosnak és pusztítónak. Inkább azt véltem az arcán felfedezni, hogy "hű bazmeg, ezt végig kell valahogy csinálni".
Anno egy amcsi újságírótól olvastam egy cikket, melyben a Tszyu - Judah meccset fejtegeti. A meccs előtt mindenki Judah-t tartotta az összecsapás esélyesének, beleértve őt magát is. A mérlegelésnél mikor látta ezt a jelenetet, és hogy Judah mennyire összezavarodik akkor fordult meg a fejében, hogy itt bizony Tszyu az esélyes, ha egyetlen mondattal ennyire össze tudja zavarni Judah-t.
Amit Clay csinált undorító volt, a sportszerűség ellentétje volt minden téren. Manapság azt szerencsére már nem lehet megcsinálni, mert az elkövetőt lecsukják pár napra zaklatásért.
Az egyik legdurvább lélektani hadviselés pedig a Clay vs Liston volt.
Már hónapokkal korábban állandóan felkereste Listont a kihívó, és inzultálta az utcán, az edzőtermében, stb.
A jéghegy csúcsa meg a mérlegelés volt. Akkor megvizsgálták az orvosok, és olyan magas volt a pulzusa Clay-nek, hogy még az is szóba került, hogy így nem engedik meccselni, mert ki tudja, hogy milyen betegsége van. Az edzője, meg mindenki körülötte azt hitte, hogy bekettyent. Látni lehetett Listonon, hogy teljesen megzavarodik, nem érti, hogy most egy bokszolóval, vagy egy idegbeteg állattal kell megküzdenie. (Pedig Golota csak négy évvel később született meg...) XDXD
Én a Lewis Tyson ellen éppenséggel pont Lewist láttam magabiztosabbnak, és összeszedettebbnek. Tyson vigyorgott, nem az megszokott elszánt feje volt. Lewis a szokásos nyugalommal jött be.
Én legalábbis ezt láttam rajtuk.
A Lewis Rahman 1 volt olyan, ahol Lewis győzelmét láttam a bevonuláskor, aztán tudjuk mi lett a vége.
Nagyon jó kis cikk Köszi greg.
A Corrales Mayweather sztorira lennék kíváncsi. Nem tudom menniyre valós de olvastam olyat hogy Chico nyugisan piálgatott egy szórakozóhelyen a meccsük előtt May meg kivonult a szokásos élősködő tróger csürhéjével aztán ráküldött valakit Diegora hogy kössön bele. Chico meg letekerte a mukit azt kb ennyi amit erről a "regéről" tudok.
Sztrego sztem McCall nem azért sírta el magát a második meccsen mert vesztésre állt ne egyszerűsíts már le mindent feketére meg fehérre... Sztem a sok év drogozás kicsit odatett az agyának akkortájt és ezért sétált a ringben mint egy zokogó ötéves kisfiú aki kapott egy fülest.
Jones meg nagyon érdekes... Tarver ellen az 5ik menetben amit művelt az sztem az akkori Jonestól váratlan és fantasztikus volt. Máig nem értem mi lett vele akkor és mi volt vele előtte és utána. Mintha az "igazi" Roy lett volna de sajna csak egy menetig. De akkor fel is adta leckét a gyíkfejűnek.
http://www.youtube.c ...
Jonesra tényleg hatással voltak a szavak. Tarver ellen is félt, főleg a 3. meccsen. Calzaghe ellen is be volt rezelve, nem mert bokszolni.
Lewis nem azért lett kiütve, mert hatással lett volan rá McCall szavai, hanem a lazáskodása miatt. Lazára vette a figurát, és erre fizetett rá. McCall a visszavágón is elsírta magát, s nem azért, mert tudta, hogy nyerni fog, éppen ellenkezőleg, vesztésre állt.
Én is azokkal ertek egyet, akik szerint nem ezen mulik a dolog, mármint a pszichologiai hadviselésen. Persze nem teljesen mindegy milyen mentális állapotban lép vki szoritoba, de ha százalékban ki lehetne fejezni, akkor sztem nem számit 5-10%-nal tobbet. Ja es lehet, hogy tévedek, de nekem ugy rémlik hogy Vitali nem az ilyen lélektani trukkokre gondolt amikor az ominozus mondatot mondta, hanem valami olyasmire, hogy egyreszt maxmimális fizikai állapotban kell kerulni a merkozésre, masreszt taktikailag is minden ellenfelre specialisan kell felkeszulni. A McCall-t ileti: o pedig a visszavágon is magabiztosan kezdett, aztan ugyanugy konnyekben tort ki a masodik meccsen is es aztan feladta.. szoval ez a viselkedés nála teljesen más dolgokkal fugg ossze....
Lewis teljesen beszarva vonult be Tyson ellen, az első menetben is szemmel láthatóan fosott. Aztán mi lett a vége.
Egyetértek Hollywood-dal. Tényleg számtalan példa van az ellenkezőjére is. Ettől függetlenül a téma érdekes és úgy gondolom tényleg nem lehet figyelmen kívül hagyni.(Arnold is beszélt ilyen dolgokról a Pumping iron című dok. filmjében)
Ali Foreman elleni győzelme is kimaradt innen. Az a leghíresebb ilyen "meccs előtti győzelem". Jó cikk.
A bevonulást én sem szeretem kihagyni egy egy meccs előtt, mert tényleg sokat látni már ott. Egyszerűen úgy gondolom 95% ban már akkor megjósolható a meccs végkimenetele.
Pac pl Cotoo ellen tényleg vigyorogva ment be a ringbe.
csatlakoznék hollywoodhoz: azokat az eseményeket, mikor valaki tökéletesen eljátssza a pszichológiai hadviselést, mégis veszit, senki nem jegyzi. Az ezzel szembeni ellenállóképességre egyébként ugyanúgy lehet edzeni, és van, akinek "veleszületett" lelki páncélja: próbálná meg valaki mondjuk Abrahamot szemmelverni...
Igen Pavliknak ott szerencsére is volt szüksége.
Szerintem azért sokan túlértékelik ezeket a meccs előtti "színjátékokat".
Pl. sosem láttam Pacmant, hogy ilyen trükkökkel próbáljon előnyt szerezni. Bár az ő ellenfelének elég lehet ha meglátja rajta azt a határtalan önbizalmat amivel ringbe lép.
Szerintem az élsportolók nagy része tudja már kezelni ezeket helyzeteket és a ringben ki tudja hozni magából a maximumot.
Persze van ellenpélda is.
Wladimir Klitschko elég mélyponton volt még Peter ellen is, de ma már esélye nem lenne az afrikainak.
Taylor pedig kétséges, hogy valaha is redbe jön mentálisan, őt most nem lenne nehéz lelkileg megtörni már a meccs előtt.
Tszyu talán legnagyobb fegyvere volt az esze, míg Judah egy tyúkagyú senki nyilvánvaló volt, hogy ott nem nyerhet. A Taylor - Pavlik már érdekesebb, szerintem ott Taylor nagyszerű formát mutatott és Pavliknak jó adag szerencse is kellett ott a győzelemhez. Más mérkőzésvezető lehet, hogy leállította volna azt a meccset akkora verést kapott Pavlik.
Jó cikk, köszönjük.
Való igaz, hogy sok minden eldől a meccs előtt. Nekem a közelmúltból Pacman- Oscar meccs bevonulása jut eszembe. Pacman mosolygott, magabiztos volt ( tudom a koksz, de ne fárasszatok ezzel ) míg Oscar-on látszott, hogy nagyon nincs rendben. Az HBO egyik beharangozójában ODLH valami vitaminbogyókat szedett be reggel.Azzal kommentálta, hogy azért szedi, hogy fájdalmat okozzan Pacquiao-nak. Hát ez sem suggalt valami nagy önbizalmat.
Én is köszi, szuper volt. Tszyu a legkirályabb, kuncogtam, amikor olvastam. Elképesztő, hogy ilyennel állt elő. :)
Na ez egy nagyon jó kis cikk volt! Rég olvastam már ennyire lebilincselő sztorikat... :D
Nagyon jó és érdekes a téma. A mentális felkészülésnek iszonyatosan nagy jelentősége van, de ezek eléggé kiragadott példák. Tucatnyi példa van az ellenkezőjére is. Mikor valaki tuti biztos a győzelmében, nagyon nagy arc a meccs előtt, nagyon magabiztos és mégis kicsapják, szóval ez eléggé ingoványos talaj.
