Aki 3 különböző súlycsoportban volt világbajnok, de egyidőben!

"Egy emberi dugattyú volt, sosem láttam nála jobb alacsony embert. És nem is fogok. Olyan mint Armstrong, nem lesz több", mondta róla a korszak legendás nehézsúlyú bajnoka Jack Dempsey. Eredeti neve Henry Jackson volt, 1912-ben született Missisippiben. Később a család egyik fele északra vándorolt, St Louis kemény déli negyedébe. Aztán valahogy feltörtek. 1929-ben már heti 20 dollárt keresett a Missouri Pacific Railroadnál. Amikor a vasútnál dolgozott, egy nap, egy újságot sodort a lábához a szél. Felvette és  elolvasta a címlapot. Ha a "Csokoládé Kölyök" (Kid Chocolate) megnyeri a meccset, 75 ezer dollárt kap. Henry azt mondta magának: A vasútnál 180 évig kellene dolgoznom 75 ezer dollárért. Gondolt egyet és átment a nyugati partra, hogy szerencsét próbáljon.

Kaliforniában Melody Jackson néven először az amatőrök között mérkőzött élelemért. "Királyi csatákban" vett részt, aminek a lényege az volt, hogy jó néhány fekete srácot egyszerre küldtek be a ringbe, (néhol bekötött szemmel), és aki a végén egyedül állva maradt, az volt a győztes. Lekötött küzdelmekbe kényszerítették és közel 150 ilyen mérkőzés után kezdhette meg profi pályafutását 1931-ben. Közeledett az 1932-es olimpia, lefogyasztott harmatsúlyra, mert ott figyelembe vették a válogatón. Útiköltségre a nagy bokszrajongó Mae West adott neki 100 dollárt, aki egész életében jó barátnője volt. De kikapott, és ezután végleg a hivatásosak táborába állt. (Akkoriban ezt lehetővé tette a korszak laza adminisztrációja. Az amatőrök között Henry Armstrong, míg a profiknál Melody Jackson néven szerepelt.) Már az eredeti nevét, az Armstrongot viselte, de a pehelysúlyú súlycsoportban megkapta az "örökmozgó" vagy a "gyilkos Hank" beceneveket.

"Egyfolytában ütött, a kezdő gongütéstől a végső gongütésig. Amit csinált, az abból állt, hogy mindig az ellenfele lábát figyelte, és valamilyen ösztönös módon ráérzett, hogy mikor készül ütni a másik, és azonnal ütéssel előzte meg azt", beszélt a stílusáról a boksztörténész Hank Kaplan. Henry szíve abnormálisan lassan vert, ez tette lehetővé a számára, hogy a 15 menetes mérkőzéseket az első perctől az utolsóig a fáradtság jele nélkül végig hajtsa. Fejét lehajtotta, folyamatosan hajolgatva nyomult előre, közben a horgaival nonstop bombázta az ellenfelet, mint egy mini Joe Frazier. Armstrong volt az első fekete öklöző, aki első helyen szerepelt a Los Angeles-i Olimpiai Csarnokban, a nyugati part Madison Square Gardenjében. Két Hollywood-i híresség segítette érvényesülését, Al Jolson és George Raft, akik beajánlották a híres menedzsernek, Eddie Meadnek. 10 ezer dolláros szerződést kötöttek vele. Ekkor végleg felvette a Henry Armstrong nevet, hogy titokban tarthassa dicstelen "fizetett öklöző" múltját. " 1937-ben megnyerte első bajnokságát (pehelysúlyban) Petey Sarron ellen. De volt egy ember, aki árnyékot vetett rá, ő Joe Louis volt. Ezért Jolson és Raft elhatározták, hogy egyszerre három súlycsoportban indítják. Meg is nyerték a bajnokságot Armstronggal. Megnyerte a második bajnoki címét is, amikor átlépte a könnyűsúlyú kategóriát és bajnok lett a váltósúlyban, Barney Ross-szal szemben. Majd hatalmas súlyvesztés után megszerezte a könnyűsúlyú bajnoki címet Lou Amberstől.

"Brutális küzdelem volt! Ambers ellen az utolsó hat menetben Henry már vért öklendezett, de a bíró nem állította le a mérkőzést, így tudta megnyerni a harmadik súlycsoport bajnoki címét is. Ő volt az első és egyetlen olyan versenyző, aki három súlycsoportban volt bajnok egyszerre", meséli a boksztörténész Bert Sugar. A mai súlycsoport beosztásokkal ez azt jelentené, mintha valaki 1 éven belül begyűjtené 5-6 súlycsoport bajnoki címeit. Ez ma szinte elképzelhetetlennek tűnik. Ambers ellen a szája úgy felszakadt, hogy a ringvásznát a vér áztatta. A bíró közölte Henryvel, hogy inkább véget vet az összecsapásnak, mert a szorító vöröslik a véredtől. Erre Henry azt felelte, hogy: "Neee, megígérem, hogy mostantól nem fogok vérezni", és attól kezdve lenyelte a sebből ömlő vért. Ezután bevezették, hogy több különböző súlycsoportban egyidőben senki nem lehet világbajnok, valamelyik címéről le kell mondani a bajnoknak.

                           

A bokszoló, aki sosem adta fel, ugyanakkor olyan ember volt, aki sosem tudta, hogy mikor elég. Költött, ivott, Hollywoodi playboyként élt, égette a pénzt, mint a tűzifát. Ráhajtott minden csinos nőre. "Gyakran "randevúzott velem", és körbejártunk karon fogva. Amikor Eva Gardner és Frank Sinatra összeházasodtak, lemondott Eva Gardnerről", mondja Henry mostohalánya, Edna Nashville. Még a legünnepeltebb Párizsi énekesnő sem volt elérhetetlen számára. Valaki bemutatta Josephine Bakernek, és ő Josephine-nel úgy hat hétig élt együtt. Minden, ami őt érdekelte, a ruházkodással, az ivással és a nőkkel volt kapcsolatos, és ez minden. Fel kellett térképeznie a saját életét. Az embernek azzal kell foglalkoznia, amihez leginkább ért. Ő a bokszoláshoz értett a legjobban. Armstrong még megpróbált megszerezni egy negyedik súlycsoport bajnoki címét, a középsúlyú koronát.  Ceferino Garcia-t 12 fonttal könnyebben is lebokszolta, de a bíró, akit állítólag lefizettek, döntetlent ítélt, majd gyanúsan hamar eltűnt a ring közeléből. Pedig másfél évvel korábban a Gardenben már legyőzte Garciá-t. 1945-ben 101 kiütéssel és 149 győzelemmel, 21 vereséggel és 10 döntetlennel a háta mögött vonult vissza.

A mintabokszoló nem élt mintaszerűen. Egy milliót keresett és ebből semmi sem maradt. Ahogy abbahagyta a bokszot, csúszott egyre lejjebb, lejjebb, és lejjebb. De ő elfogadta. "Ez nagy lecsúszás volt számára, de még mindig kisebb háromszoros bajnokként, mint emberként. Végül azonban valaki rátalált, és Los Angeles kocsmáiból visszavitte St Louisba. Mégegyszer utoljára nagy hős válhatott belőle." - mondja Bert Sugar. Ideje nagy részét a Herbert Hoover ifjúsági klubban töltötte, (aminek az igazgatója is volt) fiatalokat edzett, és közben baptista lelkész lett. Henry Armstrong tiszteletes megmenekült. Újjászületése után azonban meghalt a felesége... "Hajnalai két órakor a felesége szívinfarktust kapott otthon és Henry olyan gyorsan vezetett a kórházig, ahogy csak tudott. 8 háznyira a kórháztól a felesége azt mondta: - Állítsd le a kocsit Henry, nem tudjuk megcsinálni. Csak ölelj át...és így halt meg a karjaiban, a Taylor sugárúton", meséli barátja Bob Burns. Armstrong újra nősült, hirtelen visszaköltözött Kaliforniába és visszavonultan élt. Napjai észrevétlenül teltek. Hat különböző betegség végzett vele. Félig vak volt, teljes nincstelenségben érte a halál. 1988-ban 76 évesen halt meg.

"Olyan valaki volt, aki mindenét odaadta az embereknek, de nem hiszem, hogy az emberek tényleg jól bántak vele. Az élet néha nem az az adok-kapok játék, hanem, hogy vesztek és vesztek. És Henry Armstrongról mindig ez jut az eszembe. Mindenét odaadta a szorítóban és aztán az élet minden nehézségét ki kellett állnia", mondja Bert Sugar. Pehelysúly felett az ellenfelei sok esetben 4-5 kilóval voltak nála nehezebbek, ennek ellenére a korszak számos klasszisát legyőzte. Sarron a 150 mérkőzéséből mindössze csak Armstrong ellen maradt fekve. "Abban az évben sok pehelysúlyúval verekedtem. 125 font körül voltam, aztán jött ez a váltósúlyú ötlet. A szövetség elnöke hallani sem akart róla, de én megesküdtem, hogy a mérkőzésre 138 font felett leszek. Beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy ha csak egy grammal is kevesebbet nyomok a mérlegelésnél, azonnal sztornírozza a meccset", emlékezett vissza Armstrong. Sör és víz kúrába kezdtek literszám. Az első mérlegelésnél így is csak 135 fontot mutatott a műszer. "Olyan volt a hasam, mint valami dob, lötyögött benne a víz. Ráálltam a mérlegre, a menedzserem bemutatta a szokásos ujjtechnikáját, és a mutató 139-nél állapodott meg." (Armstrong számos esetben kevesebb volt, mint a minimál súly, ezért a menedzser, miközben Henry a mérlegen állt, átölelte, mintha a súlyát olvasná le, közben az ujjával egy kicsit rásegített.) A szövetség megbízottja, aztán simán engedélyezte a mérkőzést, Henry viszont ott állt több liter vizzel a gyomrába, emiatt tartott is a küzdelemtől. Aztán néhány órával később zuhogni kezdett az eső, a meccset pedig egy héttel elhalasztották. A bizottság hosszú percekig tárgyalta, hogy beéri-e az aznapi mérlegeléssel vagy a meccs előtt újra kell mázsálni. Beérték az aznapival, úgyhogy Henry a mérkőzés napjára legalább ki tudta pihenni a gyötrelmes súlyhozatalt.

                             

Armstrong 1945-ben vonult vissza a versenyzéstől, a pályafutása során olyan bunyósokat győzött le, mint: Baby Arizmendi, Midget Wolgast, Juan Zurita, Mike Belloise, Benny Bass, Petey Sarron, Chalky Wright, Barney Ross, Lou Ambers, Ceferino Garcia, Pedro Montanez, Lew Jenkis, Fritzie Zivic, Tippy Larkin, Sammy Angott vagy "Bummy" Davis, ezért méltán került be az ökölvívás halhatatlanjai közé. 1937-ben ő volt az év bokszolója, és azon kevesek egyike, akiknek a kiütéses győzelmeinek a száma meghaladta a százat. A legtöbb szakértő súlycsoporttól függetlenül is, minden idők 10 legnagyobb ökölvívója közé sorolja. Bert Sugar a "Minden idők 100 legnagyobbja" listáján a 2. helyen szerepel Sugar Ray Robinson mögött. Egyébként Henry és a fiatal Robinson megmérkőztek 1943-ban, ahol Robinson nyert 10 menetben pontozással. Henry undorítónak nevezte azt a küzdelmet, mérges volt, hogy Robbie nem állt le vele és bocsátkozott ütéspárbajba, hanem inkább futott előle egész éjjel. Henry Armstrong a valaha élt legkeményebb verekedők egyike, legyőzött számos, nálánál technikásabb ellenfelet is, mert azok nem tudták megakadályozni, hogy Henry a közelükbe kerüljön. Henry Armstrong a kicsik között az egyik legnagyobb volt.

                       


2009. október 21. - Leibinger Gábor (leibigab)

Hozzászólok: