Sztorik a világ egyik legjobb profi edzőjétől - 2. rész

Hogyan készítette fel Evander Holyfieldet a Riddick Bowe elleni második találkozóra, hogyan segített Aaron Pryornak sportszerű eszközökkel legyőzni Alexis Arguellot, hogyan építette fel napjaink Wladimir Klitschkoját, miben látta a legendás Lennox Lewis legfőbb erősségeit, milyen taktikai fogásokat kért tőle a Vitali Klitschko elleni találkozóján, mit gondol a Pacquiao vs. Cotto, a Valuev vs. Haye és persze a Lennox Lewis vs. Wladimir Klitschko párosításokról. Többek között ezeket a témákat érintette Emanuel Steward abban a hosszabb beszélgetésben, amit az eastsideboxing.com készített vele, és amit most a profiboksz.hu látogatói is elolvashatnak 2 részre bontva.

Érdekes meccs volt az a visszavágó Arguello és Pryor között, mesélne róla egy kicsit?

Nagyon taktikus találkozó volt. Az első összecsapásuk borzalmas volt, fej, fej mellett haladtak, majd jött az visszaesés, aztán az a palack, szóval nem volt semmi. A második meccs képe már teljesen máshogy festett. Hajolgatott, szurkálta az ütéseit, aztán le is csapta Arguellot az első menetben, akiben - mint utólag elmondta - már akkor megfogalmazódott, hogy esélye sincs a győzelemre, mert egy teljesen más bokszolóval áll szemben, mint az előző meccsükön. Nagyon taktikus találkozó volt, tényleg, és úgy küzdött Aaron, ahogy senki nem gondolta róla. Azelőtt csak szórta és nyelte az ütéseket, de én megmondtam neki: „Most nem így fogjuk csinálni!”.

Tudják, az egyik fontos dolog, amit pályafutásom alatt megtanultam, hogy egyik bokszolóra sem erőltethetsz rá olyan dolgokat, amik jelentősen megváltoztatják az alapvető stílusát. Próbálom megtartani az öklözők stílusának alapvető sajátosságait, és csak a finomhangolást végzem el, mert minden csúcs bunyósnál megvannak azok a dolgok, amik miatt oda jutottak, ahol vannak. Ha bejön egy fószer, te pedig megpróbálod gyökeresen megváltoztatni, óriási hiba. Ha van egy bunyósod, aki már komoly sikereket ért el, akkor nem szabad drasztikusan belenyúlni a szerkezetébe. Egy csomóan ezt művelik, pedig a stílus az stílus, még ha esetleg nem is tetszik nekem. Tommy Hearns remek példa erre. Ugyanúgy megtartottuk a magas munkatempóját, kicsit jobb védekezéssel, több mozgással, bujkálással, illetve törzsből való hajolgatással.

Butaság drasztikus változtatásokat erőltetni. Wladimir még mindig a réginek tűnik, én csupán csiszoltam rajta, Lennox Lewis-zal szintén ez volt a helyzet. Alexis Arguellot is felkészítettem néhány találkozójára, óriási ütő volt, remek finissel. Lábon nem mozgott túl jól, de az egyik leghiggadtabb öklöző volt, ragyogó védekezéssel és ütőerővel. Holyfieldnél is ez volt a képlet, mikor vele dolgoztam, ugyanazokat a gyönyörű kombinációkat használta, csak én egy kicsit több előre-, hátra mozgásra hangoltam őt, ami elég is volt. Vagy itt van Chavez, nála sem próbáltam meg semmi drasztikus változást elérni. Egy kicsit több ökölvívást vittem a bunyójába, és őszintén meglepett, milyen jó képességű. Egyszer meg is kérdeztem tőle: „Miért nem így bokszolsz a meccseiden?”. Erre ez  volt a válasza: „Nézd meg, kikkel bunyózom. Camacho és Medric Taylor, ezek annyira gyors fickók, hogy muszáj agresszívebbnek lennem, de ha kell, ökölvívni is tudok.”. És, mikor együtt dolgoztam vele, én is el tudtam tőle lesni jó néhány remek edzésmódszert.

Magam is tanulok a bunyósoktól. Mikor nekiállunk a közös munkának, van egy alapvető elképzelésem, amit együtt beszélünk át. Megvitatjuk a dolgot, olyan bokszolókkal is, akik már értek el komoly sikereket. Chaveznek például előttem soha nem volt igazi edzője, amin komolyan meg is lepődtem. Saját magát edzette. Mikor velem készült, javítottunk az ütései hatékonyságán, és fejlesztettük az egyensúlyát, hogy a súlypontja ne annyira elől helyezkedjen el. Összességében véve, azért komoly változtatásokat nála sem akartam eszközölni, hiszen óriási bokszoló volt, kilencvenvalahány meccsel, és csupán egy vereséggel. A saját stílusát fejlesztettem tovább, ami később számos szituációban hálás dolognak bizonyult.

Evezzünk kicsit más vizekre! Kíváncsi vagyok, mi a véleménye a közelgő Manny Pacquiao vs. Miguel Cotto összecsapásról?

Úgy vélem, hogy Cotto fizikálisan egy nagyon erős bunyós, de a korábban mutatottakhoz képest sokat kellene javulnia a védekezésének. Rengetegen alábecsülik Cotto fizikai erejét. Nagyon szeretem Pacquiaot, mióta először, úgy öt évvel ezelőtt láttam bunyózni, mert a boksz minden elemét a legmagasabb fokon műveli. Soha, senkit nem került el, és ő az a típusú sportoló, akire igaz, hogy a bunyóra született. Az ösztöneiben van a boksz, remek egyensúly, időzítés, állóképesség, szóval minden a helyén van, és ezek mind vele született dolgok. Ő egy igazi harcos! Ha az igazi, vérbeli bunyós mintapéldányát kéne megjelölni, akkor az ő, vagy Duran lenne, de Pacquiao őt is magasról veri, a ritmusérzéke, az időzítése sokkalta jobb, mint az emberek többsége gondolja. Ha igazán megfigyeled, láthatod, mennyire jól, kiszámíthatatlanul variálja az ütőtávot, és meg kell nézni, milyen jól teljesített olyan bunyósok ellen, mint Morales, Barrera, és így tovább. Soha, senkit nem került el.

Úgy vélem, az ő ideális súlya úgy 130-135 font környékén van. A nagypehelysúly, vagy a könnyűsúly az igazi vadászterülete, de most, mint például Miguel ellen, született váltósúlyúakkal verekszik. Igazából, függetlenül attól, hogy a mérleg mit mutat, 10-12 font súly-, és így erőhátránya is van ezeken a meccseken. Ezt persze tagadni fogják majd, ha Miguelnek nem jönnek össze a dolgok a mérkőzésen, mert hát egy nagyobb darab jó bokszoló általában felülmúlja a kisebb darab jó bokszolót, de persze könnyen borulhat a képlet, ha sok ütést kap a kicsitől, amiket nem tud levédeni és így nem tudja olyan helyzetbe mozgatni a másikat, amiből előnyt kovácsolhat.

Nagy az izgalom Pacquiao körül, és óriási győzelmet várnak tőle, de én nem így látom a dolgot. Szerintem Miguel jól fel fog készülni és fejlődni fog, főleg védekezésben. Általában eléggé fent, középen van a fedezéke, a kesztyűit igen szélesen és lazán tartja egymás mellett, ami nem nyújt elég védelmet, hisz’ az ellenfelek simán átütnek a kezei között. Ha fejlődik ilyen téren, és kiaknázza egyébként nagyon jó ökölvívói képességeit, szorosabban tartja fenn a kesztyűit, és be tudja vinni azokat a kemény balhorgokat a kisebb ember testére, akkor nagyon érdekes fordulatot vehet ez a találkozó.   

Kemény meccs lesz Manny-nek, hiszen ő nem természetes váltósúlyú. Edzője, Freddie Roach ezért aggódott leginkább. Megvert egy Oscart, aki, tegyük hozzá, fizikailag nem volt olyan állapotban, mint kellett volna, bár az biztos, hogy ez nem Pacquiao hibája. Manny keményen felkészült, az, hogy az ellenfelek milyen állapotban érkeznek a meccsre, nem az ő problémája. De Freddie tudja jól, hogy Manny nem igazi váltósúlyú és ezért próbál némi egyensúlyt teremteni azáltal, hogy megszenvedteti az ellenfeleket a fogyasztással. Manny hihetetlen megbízható és következetes teljesítményt nyújt, ahogy öt évvel ezelőtt, és azóta minden csúcstalálkozóján is.

Miguelnek azért voltak mostanában megingásai és nehézkes meccsei. A Clottey meccsért nem akarnám őt annyira kritizálni, mint mások, mert a ghánai pont az a típusú bunyós, aki ellen egy védencemet sem engedném szívesen oda. Sugar Ray Leonardnak, Tommy Hearnsnek is kőkemény próba lenne, de igaz ez akármelyik váltósúlyúra a sporttörténelemből. Sziklaszilárd fedezék, erős fizikum, remek állóképesség, és a legnagyobb érzékelhető hiányossága, hogy az utolsó két menetben gyakran egyáltalán nem visz be ütést. Kiválóan összpontosít, és nagyon hatékonyak a támadásai. Én inkább őt éreztem nyertesnek a Cotto meccsen, de ha bíró lettem volna azon a találkozón, lehet, hogy Miguelnek adom a győzelmet, mert az utolsó két kört egyértelműen ő nyerte meg. Szerintem Clottey csapata nem nyomatékosította benne, hogy elvesztette az első menetet. Amúgy a leütésig az övé volt az első három perc, ám amiatt két pont hátránnyal indult. Nem volt annyi tapasztalatuk, hogy észrevegyék, nem elég vékonyan felzárkózni, hogy megnyerjék a meccset. Részemről mindenkit tisztelek, aki Clottey ellen ringbe lép. Ő egy irtó kemény fickó.

Szerintem Cottot túlzottan lesajnálják, mivel igen nehéz meccset vívott Clottey ellen, Pacquiao pedig millió dollárokat ütött ki Hattonből és De La Hoyából. Szerintem egyenlő esélyekkel lépnek ringbe.

Mit gondol David Haye esélyeiről a nehézsúlyban, ön szerint képes lehet megverni Nikolai Valuevet?

David nem igazi nehézsúlyú, de hát, ahogy korábban is szóltunk már róla, a divízió jelenleg nem bővelkedik igazán nagy tehetségekben. Az egyik jelenlegi legjobb, Chambers, akivel Wladimir valószínűleg ki fog állni, 210 fontot nyom mindössze, ezzel szemben David olyan 215-220 körül jár. A sebessége és a robbanékonysága miatt szerintem sok esélye van, hogy maradandót alkosson a királykategóriában. A jelenlegi nehézsúlyúakra nem a gyorsaság és a jól koordinált mozgás jellemző. Megítélésem szerint jelenleg Wladimir mozgáskoordinációja a legjobb a súlycsoportban, emellett a testmérete is elég jelentős, ez a két dolog pedig elég ritkán párosul egy bunyósban.

Ezért adok Haye-nek igen jó esélyt Valuevvel szemben. Utoljára Evander ellen láttam Valuevet, ahol szerintem simán veszített. Egyértelműen látszik, hogy a gyorsasággal és sok mozgással képtelen bármit is kezdeni. Egy gigászi jelenség, aki, ahogy én látom, az elmúlt egy évben körülbelül öt évet öregedett. Nem nagyon értem a dolgot, de valami miatt úgy látom, hogy teljesen kiveszett belőle a képesség arra, hogy mozogjon és bármit is csináljon, és szerintem ezt vette észre Haye csapata is. David elég gyors, és erős is, és hát ha Evander, az ő korában képes volt kemény kihívás elé állítani Valuevet, akkor úgy gondolom, hogy David Haye-nek is igen komoly sansza van rá, hogy felüljön a WBA nehézsúlyú trónjára. Én őt tartom a meccs esélyesének.

Nem akarom önnél kiverni a biztosítékot ezzel a kérdéssel, de tudnom kell, hogy mit gondol egy fénykorában levő Lennox Lewis vs. Wladimir Klitschko párosításról?

Mindig erről esik a legtöbb szó, ha a közelben vagyok. Ez, illetve egy, a Klitschko testvérek közötti összecsapás a leggyakoribb beszédtéma. Ezek az elmúlt tíz év nehézsúlyú helyzetét illető legnépszerűbb kérdések.

A pályafutásom során három sporttörténelmi jelentőségű bunyós útját egyengethettem, Tommy Hearnsét, Lennox Lewisét és Wladimir Klitschkoét, ami miatt nagyon szerencsésnek érzem magam. El tudom mondani a két fiú erősségeit, de, hogy mi lenne egy kettejük közötti összecsapás vége, mindenki döntse el magában, mert én bizony nem tudom megmondani.

Lennox egy olyan bunyós volt, aki sokkalta nagyobb fizikai erővel bírt, mint ahogy az emberek gondolták róla. Edzettem olyan bokszolókat, akik összecsaptak vele. Dolgoztam együtt Shannon Briggs-szel, aki egyből azt mondta nekem: „Teljesen ledöbbentett Lennox fizikai ereje. Mikor felkapja a kettős fedezékét olyan, mint egy hatalmas fatörzs.”. Fizikálisan borzasztó erős, csak ezt az emberek nem vették észre. Akinwande, akit szintén edzettem, a következőt mondta: „Lennox ereje az, ami egyáltalán nem tűnik fel, amíg szorítóba nem lépsz ellene, pedig borzasztó erős fickó.”. Lennox remek balegyenessel bírt, a jobb keze is nagyon jó volt, de a legnagyobb előnyének mégis a fizikai erejét tekintem. Ha kellett, erőből is meg tudta oldani a meccseit.

Emlékszem jól a Riddick Bowe elleni olimpiai döntőre. Az első menetet elveszítette, a második körre viszont kiviharzott a sarkából, és megsemmisítette Bowe-t. Egyszerűen fizikailag összetörte őt. Lennoxról el lehet mondani, hogy akármilyen helyzetből is megtalálta a győzelem irányába vezető utat. Ott volt a Vitali elleni találkozója. Miután legongatták a harmadik, vagy negyedik menetet, szóltam neki, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. „Elveszítjük a meccset. Általában te vagy a magasabb fickó, tartod a távolságot és kívülről bokszolsz, de ennek az ürgének iszonyat kellemetlen a stílusa, nem is látod az ütéseit. Utcai szagú bunyót kell csinálnod. Ne csak kipattintsd azt a balegyenest, hanem lökjél is rajta egyet, hogy kibillenjen az egyensúlyából. Üsd a balhorgot, és ha esetleg elvétenéd, akkor is csapd legalább vállon. Dulakodni kell vele.”. Lennox pedig olyan, hogy rád néz, meghallgatja, amit mondasz és rávágja: „Rendben!”. Ugyanez volt a képlet a Mercer elleni találkozón. Az utolsó két menetre ugyanezzel a taktikával küldtem ki, Lennox pedig az a típusú bunyós volt, aki képes volt hatékonyan kombinálni a dolgokat. Tudott erőből is bokszolni, amikor kellett, ugyanakkor az eszköztárában rengeteg ütés szerepelt. Tökélyre fejlesztette a felütést, amit oly’ hatékonyan alkalmazott a Michael Grant és a Vitali elleni összecsapásokon.

Wladimir azért nincs ezek birtokában. Vannak bunyósok, akik csak egy-két dolgot tudnak, azt viszont mesteri szinten. Ali például ilyen volt, alapvetően sokat mozgott és úgy indított egyes-kettes ütéseket. Nem ütött soha testre, balhoroggal sem támadta a testet, de amit tudott, azt annyira jól csinálta, hogy másra nem is volt szüksége. Wladimirnek olyan egyensúlya van, amit másnál még soha nem láttam. Az egyensúlya és a helyezkedése páratlan. Két méter magas a fickó, de megvan a képessége, hogy előre-, hátra mozogjon, előre-hátra, miközben egyensúlyban marad, és ott vannak azok az egyszerű egyenes ütések, amiket igen nagy hatékonysággal alkalmaz.

Chris Byrd például azt mondta: „Mikor először kikaptam Wladimirtől, úgy gondoltam, azért volt, mert jóval nagyobb nálam. Fizikálisan messze méretesebb volt, mint én, és úgy dobált, ahogy tetszett neki. A második meccsünk után már tisztában voltam vele, hogy ha 210 fonttal mérlegel, akkor is kikapok tőle, mert egyszerűen nem láttam az ütéseit, főként a jobb kezét. Megütött a balegyenesével, ami irgalmatlan pontos volt, akármikor próbáltam meg elindulni, hátralépett, és kizökkentett a ritmusomból. Bár figyeltem a jobb kezére, az első leütés után mégis az apámtól kellett megkérdeznem, hogy voltaképpen mitől is mentem le, aki közölte, hogy egy jobbegyenes volt. Én mondtam neki, hogy pedig folyamatosan figyeltem a jobb kezére, és egyszer sem láttam, hogy elengedte volna.”. Ez jól szemlélteti, mennyire gyors is ő. Byrd nem látta az ütéseket. Pedig figyelt, de egyszerűen nem észlelte, mikor Wladimir elindította őket.

Tehát 240 font súlyú, két méter magas, remekül mozog hátra és előre, iszonyat gyorsak az ütései, remek állóképességgel bír és gondolkodni is tud a szorítóban. Hogy Lennox ellen mire menne? Őszintén nem tudom megmondani. Tényleg fogalmam sincs. Mint bokszrajongó, nagyon jó lenne egy ilyen meccset látni, igazán érdekes lenne.

Végezetül mit szeretne üzenni a rajongóknak?

Sokan azt mondják, az ökölvívás haldoklik és már nem ugyanaz, mint régen, de ez nem igaz. Nem ugyanaz, de változik folyamatosan, ahogy a zene, és minden más dolog a világon. Az ökölvívás egészséges, nem haldoklik, csak egyszerűen más. Észre kell venni, hogy felnőtt egy új generáció, változtak a stílusok, változott minden. És, hogy miért egészséges a boksz? Meg kell nézni, mennyi álomütközetet hoznak tető alá. Nincsen egyetlen uralkodó bajnok, a bunyósok feljebb lépkednek, ott keresik a kihívásokat, és kiállnak egymás ellen, korábban ez pedig nem volt jellemző.

Annyi izgalmas meccset láthatunk manapság. Nem csak egy nagy meccs létezik, hanem sok, a végletekig kiélezett találkozó. Minél több nagy meccset vívsz, élvonalbeli fickókkal, annál jobban megnő az esélyed, hogy becsússzon néhány vereség is. Oscar jó példa erre. Rengeteg nagy meccset vívott, amelyeken néha vereséget szenvedett, de akkor is csak a csúcstalálkozók érdekelték. A Trinidad, a Quartey, a Hopkins elleni háborúk tették őt annyira népszerűvé, ezek miatt lett szupersztár, mert mindig a nagy mérkőzéseket kereste. Sok pénzt keresett, ám a nagyfokú kockázatot is mindig bevállalta.

Manapság már mindenki, a közemberek is tisztában vannak a nagy bokszolók nevével. Ha Pacquiaot, Barrerát, Hopkinst, Shane Mosley-t emlegeted, mindenki tudja, hogy kicsodák ők. Nem csak arról van szó, mint régebben, hogy csak egy-két nevet, mint például Hagleré, vagy Hearnsé ismernek, hanem sokkal több bunyóssal kapcsolatban vannak képben. A meccsek pedig hihetetlen bevételeket produkálnak. Olyan népszerűvé vált ez a sport, hogy amint bejelentenek egy-egy találkozót, szinte azonnal elkapkodják a jegyeket. A Manny Pacquiao vs. Ricky Hatton mérkőzésre például a világ minden tájáról érkeztek az emberek. Láttam olyan vegasi, vagy los angelesi gálákon is briteket, ahol európai bunyósok nem is szerepeltek.

Nemzetközi szinten ma már sokkal színesebb a mezőny, mint előzőleg. Az amerikaiak hosszú ideig uraltak mindent, főként a királykategóriát, ha pedig ma megnézed, kik a súlycsoport világbajnokai, olyan neveket látsz, mint Klitschkoék, Chagaev, Valuev, stb.

Más időket élünk, senki nem legyőzhetetlen, és senki nem marad veretlen sem, mert egyre jobb és több nagy meccset vívnak egymással. Megítélésem szerint tehát az ökölvívás egészséges, és most a változások korát éli meg.


2009. augusztus 11. - Baranyai Gergely (greg)

A cikk első része

Hozzászólok: