A hétvége legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye kétségkívül a nehézsúlyú WBC világbajnok Hasim Rahman kötelező címvédése lesz, aki korábbi legyőzője, az orosz-kazah-amerikai Oleg Maskaev ellen lép ringbe. Miközben a súlycsoport többi rangos címe szép lassan kelet-európai kezekbe vándorolt, a nehézsúlyra kényesen ügyelő amerikaiak John Ruiz, Lemon Brewster, és Chris Byrd veresége után, utolsó mentsvárukra Hasim Rahmanra szegezték tekintetüket, aki Vitalij Klitscho visszavonulása után megörökölte, mondhatni visszakapta egykori, igaz csak rövid ideig birtokolt övét. És az amerikai propaganda-gépezet hamarosan be is indult, Bob Arum, a mindenható promoter mindent megtesz, bevet azért, hogy Rahmanból a „Sziklából” igazi hőst faragjon, aki megmenti az Egyesült Államokat a terjeszkedő „Kelet” ellenében. Talán Arum fejében visszafelé pereg az idő, de nem kétséges, ő tudja, mi kell a népnek, és tudja mivel tömheti amúgy sem vékony pénztárcáját. „All eyes on Rahman”, „The Last Line of Defense for America”, a nemzeti érzelmekre mindig vevő amerikaiak megeszik a szalagcímeket, pláne azok után, ami az Államokban történt az elmúlt években. Amerika bajban, az emberek már ugranak is, utalják a dollárt a pay per view-ra, telt ház a helyszínen, a hírességek a hétvégi fellépő ruhájukat próbálgatják, minden csillog-villog és mindenki már csak a ringspeakert várja…Hasim Rahman vs Oleg Maskaev.
A következőkben Todd Thorpe, amerikai szakíró minap megjelent gondolatait tolmácsoljuk a mérkőzéssel, annak létrejöttével kapcsolatosan. A cikk egyértelmű kritika Maskaevnek, sőt még Rahmannak is, de igazából Thorpe bírálata az egész nehézsúlynak szól. Érdemtelen bajnokok és kihívók hemzsegnének a nehézsúlyban? Szombaton két profi rácáfolhat erre…
2006.08.08 Philadelphia
Figyelem, promóter és menedzser urak! A recept a következő: Nehézsúlyú pártfogoltaddal három év alatt győzd le a következő tíz ellenfelet, és garantáltan a legnagyobb, legelismertebb világbajnoki címért küzdhet. Errol Sadikowski, Gary Winmon, Sedreck Fields, Dennis McKinney, Julius Francis, Craig Tomlinson, David DeFiagbon, Quinn Navarre, Livin Castillo, Sinan Samil Sam.
Nem, ez nem vicc. Ezek a legutóbbi ellenfelei Oleg Maskeevnek, aki szombaton hivatalos kihívóként lép ringbe a las vegasi Thomas & Mack Centerben Hasim Rahman ellenében. „Az elmúlt 4 évben sokat fejlődtem, jó benyomást keltettem, ezért vagyok ma én a kihívó” – mondja Maskaev. És ennél is viccesebb, hogy Maskaev (32-5 25KO) jelenleg a legeladhatóbb ellenfél Rahman számára. Annyira, hogy a nézők már is szétszórták pénzüket, hogy pay per view nézhessék a meccset. Ebben persze nagy szerepet játszik az is, ami hét évvel ezelőtt történt. 1999. Október 6-án az Atlantic City-béli Broadwark Hallban, amikor még egyikük sem számított a nehézsúlyú elit tagjai közé, Oleg Maskaev szó szerint kiütötte a ringből Rahmant, egyenesen Jim Lampley HBO kommentátor asztalára a nyolcadik menetben, a csatorna Boxing After Dark programjában. A „B.A.D” és az egész boksz történelem egyik legemlékezetesebb kiütését láthattuk.
„Ez volt az egyik jó pontom” – mondja Maskaev.
Habár a visszavágó az első meccs kimenetelének tükrében nem tűnik rossz ötletnek - Rahman akkor mindhárom pontozónál vezetett, és sokkal jobb benyomást keltett-, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a két bokszoló karrierje azóta teljesen más irányba ment el. Kevesebb, mint két év múlva Rahman megszerezte Lennox Lewis vitathatatlan bajnoki trónját. A sporttörténelem egyik legnagyobb meglepetését okozta, mikor az ötödik menetben kiütötte a bajnokot, Dél-Afrikában. A visszavágón 2001-ben, Lewis revansot vett és kiütötte Rahmant, ezzel egy öt évig tartó, egyszer fent-egyszer lent periódusba küldte a baltimore-i Sziklát. 2005-ben Vitalij Klitschko visszavonulása miatt, újra Rahmanra szállt a WBC öve, miután legyőzte Monte Barrett-et tavaly augusztusban, de első címvédésén idén márciusban, csak egy kétes kimenetelű döntetlenre volt képes a túlsúllyal küszködő James Toney ellen. De mielőtt létrejöhetett volna a visszavágó Toney, vagy egy valószínűsíthetően látványosnak ígérkező címegyesítő meccs Wladimir Klitschko ellen, Rahmannak a WBC kötelező címvédést rendelt el az ellen a Maskaev ellenében, aki tavaly novemberben Sinan Samil Samot verte egyhangú pontozással Németországban.
A mostani tízmeccses győzelmi sorozata előtt, Maskaev karrierje leginkább a szakadék felé száguldott. Két meccsel a Rahman elleni diadal után, újra az HBO programjában szerepelt, mikor megállította Derrick Jeffersont, amivel a kazahsztáni születésű korábbi szovjet amatőr bokszoló közel került egy Lennox Lewis elleni összecsapáshoz. Ehelyett egy kiütéses vereség Kirk Johnson ellen 2000 októberében, és egy újabb Lance Whitaker ellen 2001 márciusában.Három mérkőzéssel később Oleg Maskaev már a visszavonulásán gondolkozik, miután újabb kiütéses vereséget szenvedett Corey Sanders ellen. „Közel voltam a visszavonuláshoz, de tudtam, hogy sok dolog maradt még bennem, amiket még nem tudtam megvalósítani, nehéz volt, de tovább harcoltam” – emlékszik vissza Maskaev. Szombaton a 37 éves öklöző, utolsó nagy lehetősége előtt áll. Mivel a divízió négy részre szakadt, igazából nem beszélhetünk a vitathatatlan címről, 2001 óta sok idő telt el. Arum, aki a Barrett elleni győzelem után leszerződtette Rahmant, mindent félre tett, hogy a meccs promóciójával foglalkozzon. Felhasználva Maskaev korábbi látványos győzelmét, és azt, hogy az orosz győzelmével az összes bajnoki öv, kelet-európai kezébe kerülne. Senkit nem érdekel, hogy Oleg Maskaev amerikai állampolgár és már több mint tíz éve az Államokban él. Ez „USA a világ ellen”, vagy ahogy hirdetik „Amerika utolsó védvonala”. „Hasim Rahman az egyetlen amerikai bajnok a nehézsúlyúak között” – mondja Arum. „És reméljük, hogy ez a mérkőzés elősegíti abban, hogy a többi oroszul beszélő ellen is harcba szálljon, akik a többi bajnoki övet birtokolják.”
Persze ez jó magyarázat, a kérdés viszont továbbra is fennmarad. Miért Maskaev kapott most lehetőséget? Tudjuk, ő a kötelező kihívó, de Maskaev csak tizenötödik a Boxrec.com számítógépes algoritmusokon alapuló ranglistáján, de például a WorldBoxingMedia.com-on meg se említik a nevét a legjobbak között. Hét bokszolónak legutóbbi tíz ellenfele közül, kétszámjegyű veresége van, beleértve hármat súlyos vereség sorozattal. A német születésű Samot hazájában komoly kihívóként kezelték, amikor is egyetlen amerikai kiruccanásán kínos vereséget szenvedett a volt cirkálósúlyú bajnoktól Juan Carlos Gomeztől. Az egyetlen dolog, amit nem vehetünk el Maskaevtől, ahogy mérkőzésein harcolt. Keményen verte Rahmant, Jeffersont, Alex Stewartot, és tiszteletreméltóan küzdött, miközben vereséget szenvedett, Tuától, McCalltól, vagy Johnson és Whitaker ellenében. Sosem volt egy világverő, de rengeteg kemény srác ellen harcolt, és sokkal többet megvert, mint akiktől kikapott. Vajon emiatt lett-e hivatalos kihívó vagy sem, lehetne rajta vitatkozni. De nyilvánvalóan elősegítette, hogy itt legyen most, és ő is tudja, hogy ez az egyetlen lehetősége maradt.
Ezen kívül, Rahman sem nevezhető egy biztos pontnak. Éppen elég, ha csak a Maskaev vagy a Lewis elleni mérkőzéseit nézzük meg. Azon a dél-afrikai éjszakán, úgy tűnt a „Szikla” egy igazi top bunyós. És jó pár meccsen úgy is nézett ki, hogy valóban egy top bunyós, viszont jó pár meccsen, csak egy harmadosztályú benyomását keltette. Ha szombaton megint betlizik, akkor az ő korszakának is vége. Ez az a divízió, amiben láthattuk, ahogy az olyanok, mint John Ruiz, Nikolay Valuev, Sergei Lyakovich és Corrie Sanders megnyerték valamelyik szervezet címét.
Egyáltalán még meglepődne valaki, ha Maskaev csatlakozna ehhez a listához?
2006. 08. 09. Leone510