Terence Crawford vs Felix Diaz, Kisváltósúly, WBC/WBO/Ring/Lineális övek, 12 menet: Terence Crawford a sportág egyik első számú alakja. Õ az egyike azon kevés amerikai versenyzőknek, akik tartják a lelket az újvilág szurkolóiban a keletről érkező zsongás ellenére. Crawford továbbá a kisváltósúlyú divízió bajnoka, akinek számára egyre inkább érik a kategória váltás, miután nem sok kihívással kecsegtet irányába a 140 fontos súlycsoport. Az egyetlen valódi szupermeccs, amely kétségtelenül érdekelné az omahai ökölvívót, egy Julius Indongóval szembeni all-inclusive címegyesítés, amelyen minden jelentős öv és titulus (WBA/WBA/IBF/WBO/Ring/Lineális) terítékre kerülne. Indongo jelenleg a Ricky Burns felett aratott győzelmét követő pihenését tölti, miközben promótere, Nestor Tobias igyekszik megfűzni az IBF szervezetet, hogy haladékot kaphassanak a Sergey Lipinetsszel szembeni kötelező címvédésre. Ezzel Crawford számára maradnak az ismeretlenebb ellenfelek. Egyikőjük Felix Diaz, aki ma este igyekszik meglepni a bajnokot a new yorki Madison Square Garden csarnokában. A dominikai bunyós a 2008-as pekingi olimpián aranyéremmel ajándékozta meg hazáját, majd a következő esztendőben megkezdte hivatásos karrierjét. A főként másodszándékból bunyózó Diaznak azonban nem sikerült az igazi áttörés, még annak ellenére sem, hogy szoros, vagy kevésbé szoros találkozókon három jó nevű bunyóst is kiügyeskedett (Adrian Granados, Gabriel Bracero és Sammy Vasquez), s csak szoros, vitatott pontozással maradt alul a korábbi bajnok Lamont Petersonnal szemben. Diaz jó bunyós, érzi az ütemet, jól ugrik be, jól lehetetleníti el az ellenfeleit, hogy aztán előnyt kovácsoljon a helyzetből. Kéz- és lábsebessége hagy némi kívánnivalót maga után, ám még így sem valószínű, hogy alárendelt szerepet játszana a kisváltósúly top 10-es mezőnyével szemben. Crawford mindazonáltan nem a kategória rangsorolt bunyósa, hanem annak bajnoka. Izgalmas taktikai összecsapás várható a felek között.
Raymundo Beltran vs Jonathan Maicelo, Könnyűsúly, 12 menet: Ray Beltran a könnyűsúlyú kategória egyik legérettebb kihívója volt, amikor 2014 késő őszén megcélozta a bajnokságot a divízió akkori legjobbja, Terence Crawford ellen. Utóbbi könnyen kézben tartotta a meccset, és lekapcsolta Beltran címszerzésre tett törekvéseit. Ray azonban visszakapcsolta azokat, amikor tavaly decemberben, szintén az HBO képernyőjén egy Mason Menarddal szembeni karriermentő kiütéssel ismét komoly esélyessé vált egy jövőbeni bajnoki mérkőzésre. Jonathan Maicelo ugyancsak egy figyelemreméltó győzelemből érkezik a szombati találkozóra; ő a szép reményű Jose Felix Jr-t ütötte le öt alkalommal is egy tiszta tíz menetes pontozásos győzelem során. A tisztességes ütőerejű kapuőrök találkozója látványosnak ígérkezik, és nem kizárt, hogy nem éri meg a záró gongszót.
Konstantin Ponomarev vs Ed Paderes, Nagyváltósúly, 8 menet: Ponomarev azok közé a veretlen bunyósok közé tartozik, akiket lassan és kissé tán körülményesen épít a Top Rank. Az orosz bunyós 31-0-ás mérleggel áll a profik között, ám eddig kettő hozzá hasonlóan lassan épülő veretlen versenyzővel szembeni házirangadón kívül semmi komolyat nem villantott hét éves pályafutásában. Mikael Zewskit és Brad Solomont is szépen és simán megoldotta Ponomarev, akit bőséggel lehetne magasabb szintre léptetni. Bár még csak 24 éves, ez nem kizáró ok, hogy kapjon valakit a top 20-ból, miután arra teljességgel késznek mutatkozik. Ed Paredes sajnos nincs benne a top 20-ban váltósúlyban. Az egykor feltörekvőnek számító amerikai bunyóst az Alfonso Gomez és Alan Sanchez elleni tiszta pontozásos fiaskók árazták be, és a címkét a homlokán azóta sem tudta fennköltebb hangzásúra cserélni. Ponomarev nem most fog szintet lépni, de reméljük, hogy nem sokára igen.
Andre Dirrell vs Jose Uzcategui, Nagyközépsúly, interim IBF öv, 12 menet: Anthony Dirrell-től bátran kérhetnénk interjú időpontot, ha tanulmányt készülnénk írni az elherdált alapképességű versenyzőkről. De ha valamit megértettem az ökölvívás követésének másfél évtizede alatt, akkor annak egy része az, hogy a mentalitás ugyanolyan alapképesség, mint a sebesség, az időzítés, vagy pedig az ütőerő. Dirrell soha nem számított erős idegzetű bunyósnak. Épp ellenkezőleg. Remekbe szabott technikai virtuozitását soha nem volt képes maradéktalanul kihasználni, mert a nyomást kis túlzással kevésbé bírja, mint egy kirakatban kifakult strandlabda. Még ennek, valamint inaktivitásának ellenére is sikerül azonban címközelben tartani őt, amely nem meglepő, amennyiben számba vesszük, hogy Al Haymon tanácsadó rendezi a michigani bunyós dolgait. Ezúttal az interim IBF övért lép szorítóba Andre, amely szervezetnél korábbi legyőzője, James DeGale a címvédő. Ellenfele szombat este a venezuelai Jose Uzcategui lesz. Dirrel az elmúlt két esztendőben vívott két összecsapásán összesen háromszor járta meg a padlót. Uzcategui pedig, ha valamiben kiemelkedő, akkor az az erejének érvényre juttatása. Épp ettől izgalmas ez a párosítás. Dirrell nyerni fogja a meneteket, ez nem kérdés. A kérdés inkább az, hogy képes lesz-e tizenkét meneten át koncentrált maradni, és ezzel az utolsó lehetőségét életben tartani, hogy valaha még világbajnoknak nevezhesse magát.
David Benavidez vs Rogelio Medina, Nagyközépsúly, WBC eliminátor, 12 menet: Klasszikus tapasztalt veterán kontra jó képességű feltörekvő párosítás. Mindkét versenyző potenciális győzelme mellett szólnak legitim érvek. Medina egy sokat látott, dörzsölt, ultrakemény kapuőr, aki eddigi egyetlen világbajnoki összecsapásán megállta a helyét. James DeGale IBF övét védte Rogelio ellen, és szüksége volt a legjobbjára, hogy túlélje a kellemetlen pillanatokat útban egy megérdemelt pontozásos győzelem felé. David Benavidez egy szemtelenül fiatal, alig húsz éves feltörekvő, aki mai győzelmével máris kihívó szintre emelheti pályafutását. Alapjában azek a párosítások 50/50-es esélyekről indulnak. A trükk azonban legtöbbször az, hogy a fiatal, jó képességű versenyző általában a párosítás A oldalán áll, így az ő számára időzítik az összecsapást a promóterek. Itt is épp ez a helyzet. Ez persze nem jelenti azt, hogy David ne lenne elég jó, hogy legyőzzön egy Medina szintű ellenfelet. Letaglózó ereje mellett technikai összeszedettség is szorult az ökölvívó-családból származó Benavidezbe. E sorok írójának kifejezetten tetszett, amit eddig látott a mexikói származású, ám már amerikai állampolgárságú versenyzőből. Az új generáció látványos és eredményes öklözője válhat Davidből, ha okosan építik tovább.
Akira Yaegashi vs Milan Melindo, Kisváltósúly, IBF öv, 12 menet: Akira Yaegashi hatalmas túlélő. Roman Gonzalez ellen kamikaze háborút vívott, amelyben a teste megsemmisült, miközben a lelke még többet akart. Ezen az összecsapáson elveszítette a WBC/Ring//Lineális légsúlyú címeit a japán, és megkérdőjeleződött, hogy képes-e visszatérni egy ilyen megsemmisítő vereségből. Yaegashi egy kategóriával lejjebb lépett, ahol a csapattársa, Naoya Inoue által hátrahagyott WBC címért lépett szorítóba a mexikói trónkövetelő Pedro Guevarával szemben. Az éhes és tehetséges Guevara vadkan módjára hajszolta és bontotta le a bátran küzdő Akirát, míg végül a hetedik körben egy brutális májhoroggal megállította őt. Hát innen állt fel a yokohamai bunyós, és vált újra bajnokká. A cél maga az út, amit bejárunk. Yaegashi kemény utat járt be, melynek jelenlegi pillanatában három kategóriában abszolvált övszerzést. Hogy meddig képes kitartani a féktelen támadásairól és törhetetlen mentalitásáról ismert bunyós szavatossága világbajnoki szinten, azt nehéz megjósolni. Talán épp most vasárnapig. Milan Melindo egy jól képzett, koncentrált harcos, aki hosszú évek óta saját kategóriái top 10-es mezőnyében van, ám bajnoki címet eleddig nem sikerült nyernie. A filippínó éhesnek és koncentráltnak mutatkozott az elmúlt hetekben. Remek kontrabunyós, aki kegyetlenül kihasználja ellenfelei minden egyes hibáját. Yaegashi remek bunyóval múlta felül Javier Mendozát és Samartlek Kokietgymet, ám megizzadt a kellemetlen stílusú Martin Tecuapetlával szemben. A Melindo elleni címmérkőzése minden bizonnyal az utóbbi kategóriába fog tartozni 108 fontos futásában.
Naoya Inoue vs Ricardo Rodriguez, Nagylégsúly, WBO öv, 12 menet: Inoue a tavaly év végi, Kohei Konóval szemben aratott fantasztikus teljesítményével fellőtte magát a P4P top 10-es listára. Õ az a típusú bunyós, akiről már azelőtt tudtuk, hogy el fogja érni ezt a szintet, mielőtt még tervben voltak azok az ellenfelek számára, akiknek a legyőzése végül el is juttata idáig. Az idei évre a nemzetközi profilépítést tűzte ki Naoya számára promótere, Hideyuki Ohashi. Vasárnapi összecsapása egyenlőre még mindig egy tokiói szorítóba marasztalja a japán csodabunyóst, aki ezúttal a kötelező kihívójával, a mexikói származású Ricardo Rodriguezzel méri össze képességeit. Nem, nem valószínű, hogy Rodriguez bármiféle módon képes lesz tesztelni Inouét. A huszonnégy éves címvédő "a játék minden elemében" felülmúlja ellenfelét. Rodriguez lába ólmozott, védekezése könnyedén átlátható olyan ring intelligenciával, mint amellyel a japán rendelkezik. Alacsony kiütési százaléka ellenére képes galibát okozni Ricardo, amennyiben tisztán betalál. Inoue lábmunkája azonban a reciproka annak, amely mozgékonyság táptalajt adna a kihívónak az érvényesülésre.
