Elképesztő, fenomenális, hihetetlen. Unalmas, lapos, eseménytelen. Az első három jelző a párosítás fontosságát, a versenyzők tehetségét, technikai képzettségét hivatott jellemezni. A második három jelzőben pedig a mérkőzésről magáról próbáltam az egyik – sajnos igen valószínűnek mondható – kimenetelt összefoglalni. Gonosznak tűnik a mérkőzésről magáról szóló jelzők halmaza, és valóban az is. Ne feledjük: az ökölvívás nem feltétlenül és kizárólag a Gatti–Ward meccsekről szól, hanem szól bizony Willie Pepről vagy Nicolino Locchéról is. A két mexikói nagyszerű ökölvívó. Bármit is kövessenek el a ringben egymás ellen – vagy éppenséggel látszólagosan ne kövessenek el semmit sem –, az az ökölvívás magasiskolája lesz. Ha valaki értékelte az „öreg” Hopkins meccseit – bizony, volt nem egy olyan menete, ahol több ijesztés volt, mint ütés –, az minden bizonnyal ezt a találkozót is élvezni fogja. Szóval legyen ez a mérkőzés unalmas, lapos, eseménytelen: én úgy várom 2007. március 17-ét, mint cukros bácsi a kicsöngetést.
Ütőerő:
Marquezt gondolom erősebb ütőnek. Olyan sok munícióm nincs ennek az állításnak a megvédésére egyébként. A számok meglepőek: mérkőzéseinek 70%-át nyerte idő előtt Barrera – és most jön a meglepetés, pontosan ugyanennyi Marquez idő előtti győzelmeinek az aránya. Mondhatnánk, hogy Barrera nagyobb nevek ellen érte el a KO-sikereket, de kontrázhatnánk azzal, hogy azok a sikerek még a 122 fontos súlycsoportban voltak. Maradjunk a megérzésnél – egyszerűen azt érzem, hogy Marquez egy paraszthajszálnyival keményebb...
Barrera 7, Marquez 8.
Kondíció:
Két olyan veteránról van szó, akik úgy bokszolják le a 12 menetet, ahogy én gurítom le a nyári fröccsömet (lásd még a rutinosan szót). Nem lesz itt összeomlás, szuszmákolás, fülön és egyéb testnyílásokon keresztül kapkodott levegő. Barreránál voltak ugyan aggasztó jelek (Pacquiao elleni meccs vagy a Juarez elleni első találkozó), de a legutóbbi formája olyan meggyőző volt e téren, hogy 9 pontnál kevesebbet nem mertem adni neki. Marquez egyedül azért nem kap 10 pontot, mert sohasem volt igazán szorgos-dolgos meccse. A világ legjobb alapállásából elkontrázgat napestig, de nem tudjuk, mi lenne, ha minden menetben 80-100 ütést kellene eldobálnia... Lehet persze, hogy simán bírná.
Barrera 9, Marquez 9.
Ütésállóság:
Gondolkoztam sokat, hogy merjek-e 10 pontot adni a két fiúnak, de egy bizonyos Manny Pacquiao lebeszélt a maximális pontszámokról. A két mexikói fiú álla egyébként igen masszívnak mondható, nem az a cserbenhagyós típusú szerkezet. Az lenne a nagyon szép, ha nekilátnának tesztelni egymás állát, és jönne a „mucho machismo”. Fájdalom – erre kevés az esély.
Barrera 9, Marquez 9.
Rutin:
Nos, vélhetően egyik öklész sem fogja Galla Miklóst eszünkbe juttatni azzal, hogy „Jaj, kamera! Jaj, lámpa!”. Mindketten stabil szereplői óriásgáláknak, nem várható a rutintalanok összeomlása, dekoncentrációja. Barrera ugyan gyakrabban szerepelt ilyen gálákon – hiszen Marquez ismert arról is, hogy a világ leginkább félremenedzselt ökölvívója –, de ez a honfitársa ellen egy lyukas garast nem fog érni. Marquez volt már főmeccs főszereplője, nehezen hihető, hogy bármivel is ki lehet zökkenteni majd.
Barrera 10, Marquez 10.
Offenzív képességek:
A fiúk – ha akarnak – nagyon is tudnak támadni. Legyen szó kombinációról, vagy csak keményen elhelyezett egyes ütésekről, két nagymesterről beszélhetünk. Tegyük mindehhez hozzá, hogy a nagypehelysúly két legműveltebb balegyenese találkozik majd márciusban – és ezek a balegyenesek szokták előkészíteni a többi kemény ütést. Pontosítanék, a balegyenesek nem csupán ennek a súlycsoportnak, hanem a teljes mezőnynek az elitjében szerepelnek (súlycsoporttól függetlenül első 10-ben lévő balegyenesekről van szó).
Apró pontlevonással büntettem azt a tényt, hogy a fiúk manapság nem nagyon akarnak támadni. Jobban szeretik azt, ha jön az ellenfél, és ők kontrázhatnak – lenyűgözve bennünket azok pontosságával, erejével.
Barrera 9, Marquez 9.
Védekezés:
Ha valami aspektusa különleges a párosításnak, az pont ez. A két legjobban védekező mexikói ökölvívó találkozik. Mindent tudnak ezen a területen. Tudnak hátralépéssel vagy fogással – azaz távolságkezeléssel védekezni, de tudnak elhajolni, illetve karral is hárítani. Szédületes biztonságot ad ez ökölvívásuknak – ha akarják, egyszerűen „elbújnak” ellenfelük elől. Sajnos éppen ez az a pont, ami miatt nem várok közönségmeccset. De még egyszer: ha valaki élvezi az ökölvívásban megtalálható nüanszokat, akkor ezen a mérkőzésen figyeljen oda a védekezésre. Érdemes lesz!
Barrera 10, Marquez 10.
Gyorsaság:
Nem ők a leggyorsabbak a mezőnyben, de a lemaradásukat technikai tökéletességükkel remekül tudják kompenzálni. Mit is értek ez alatt? Elsősorban azt, hogy a jól megválasztott ütések miatt egyszerűen nem maradnak le egyetlen kínálkozó lehetőségről sem. Ha kell, egyeneseznek, ha a távolság azt kívánja, jönnek a horgok vagy a felütések. Nem villámsebességgel – arra ott van az a Fülöp–szigeteki gyerek, akinek már unom leírni a nevét. Ez a sebesség – kombinálva a remekül használt ütésskálával – bőven elég ahhoz, hogy a szűk elitet leszámítva terrorizálják a mezőnyt.
Barrera 8, Marquez 8.
Taktika:
Ha már Ignacio „Nacho” Beristain megkapta tőlem a magáét, már ami a menedzseri képességeit illeti, most ezen a területen is megkapja az őt megillető kritikát. A világ egyik, ha nem a legjobb edzőjének tartom. Egyszerűen az ökölvívói olyan tökéletesen iskolázottak, illetve taktikailag olyan fegyelmezettek, hogy..., hogy..., hogy az csuda. Barrera e területen már sokszor bizonyított. Azt is bizonyította, hogy nem fél a közönség pfujolásától sem, ha a kényelmes győzelméhez az szükséges. Karrierje vége felé persze ő már ezt is megengedheti magának, hiszen nyújtott elég emlékezetes pillanatot nekünk, ökölvívó rajongóknak. Rudy Perez nem világverő edző, de Barrera önmaga meg tudja már oldani a dolgokat.
Barrera 10, Marquez 10.
Forma:
A legutóbbi meccsükön mindketten meggyőzően teljesítettek. Érdekes, hogy a visszafogottabbnak tartott Marquez utolsó meccsén bátran, elég támadóan (magához mérten nagyon támadóan) bokszolt, hosszú idő után először lehetett élvezni elejétől a végéig egy mérkőzését. A támadó szellem ugyanakkor azt is eredményezte, hogy viszonylag sok találatot benyelt, és bizony sokan töprengtek, hogy mi lett volna, ha egy-egy találatot a Jacánál sokkal komolyabb tűzerővel rendelkező Barrera visz be. Nos, töprengeni tovább nem kell; márciusban meglátjuk. Barrera leiskolázta Juarezt a második összecsapásukon. Marquezt nem fogja leiskolázni – ezért is különösen kérdéses Barrera formája mind fizikai, mind mentális értelemben. Ha jó formában, koncentráltan érkezik a mérkőzésre, akkor véleményem szerint a 3 hüvelyknyi fesztávolságbeli előnyét maximálisan ki tudja használni.
Barrera 9, Marquez 9.
Egyéb tényezők:
Barrera lassan megszokja a 130 fontos versenysúlyt, ami hiába magas neki, mégis immár 2004 év vége óta itt tanyázik. Marquez első komoly nagypehelysúlyú meccsét vívja, lehet, hogy ez is tényezővé válik. Marquez hosszú idő után keres nagy pénzt, Barrera már megszokta ennek a sportnak ezt a kellemes részét. Lehet, hogy ez is görcsössé teszi Marquezt. Marquez egyébként két vereséget is szerintem éppen a görcsösségnek köszönhetően szenvedett el (az első meccsét és a Norwood ellenit. A harmadik zakója Indonéziában volt a hazai Chris John ellen, akit a pontozók erősen a szívükbe zártak...), de ezek már nagyon régen voltak.Hiába: mégis, ha van valakinél kérdőjel az egyéb tényezők területén, az bizony Marquez.
Barrera 10, Marquez 9.
Összesítve:
Barrera 91
Marquez 91
Eszméletlen magas pontok jöttek ki az elemzésemben, de egyszerűen ilyen magasra tartom a két ökölvívót, és kész. Marquezben dübörögni fog a bizonyítási vágy, de ezt ne úgy értsék, hogy kipattan minden menetben a sarokból, és jön előre, mint egy elszabadult kombájn. Nem, ennél sokkal fegyelmezettebb ő – és Barrera is. Remek technikai küzdelmet és óriási taktikai harcot várok. Barrerának 3 hüvelykkel hosszabb a fesztávja – ez menetenként kb. eggyel több balegyenes találatot fog eredményezni neki. Irgalmatlan szoros meccs lesz, és azt hiszem, ez az összesen 12-vel több balegyenes dönt végül Barrera javára.
Busa Zoltán (Boniek)
