A WBA címvédője, a japán Ryoichi Taguchi (26-2-2, 12 KO) az esztendő legnagyobb részében egy felkapott címegyesítést tervezett honfitársával, a WBO bajnok Kosei Tanakával szemben. A felek nyár végére gyakorlatilag mindenben megegyeztek egymással egy hatalmas érdeklődéssel kísért szigetországi összecsapást illetően, amelyet a tradicionális szilveszteri gálák időpontjára terveztek.
Az utolsó akadály a mérkőzés előtt Tanaka szeptemberi címvédő találkozója volt választott kihívója, a thaiföldi Rangsan Chayanram ellen. A japán övbirtokos a vártnál jóval keményebb összecsapáson végül behúzta az idő előtti győzelmet, miután maga is megjárta a padlót a nyitó felvonásban. A mérkőzés után azonban az orvosok megállapították, hogy Tanaka arccsontja mindkét oldalon eltörött. Ezzel a Taguchi elleni címegyesítésnek lőttek.
Milan Melindo (37-2, 13 KO) pályafutása legjobb esztendőjét tudhatja maga mögött. A filippínó bunyós májusban Tokióba utazott, hogy összecsapjon az IBF kislégsúlyú bajnokával, Akira Yaegashival. Mindenki, aki ismerte a japán címvédőt, tudta, hogy Melindónak 110%-ot kell nyújtania, ha el akarja hódítani a trónt a harcos szívéről híres Yeagashitól. Milan valóban magával vitte a legjobb formáját, és egy balhoroggal már az első felvonásban halántékon találta a bajnokot, amire még egy rövid jobbegyenest is rátett, mielőtt ellenfele a padlóra rogyott. A filippínó bunyós semmit sem bízott a véletlenre, további két ízben is leütötte Yaegashit, és kevesebb mint három perc leforgása alatt világbajnokká vált.
Közvetlenül a bajnoki címszerzése után Melindo úgy nyilatkozott e sorok írójának, hogy a célja a 108 fontos divízió világbajnoki öveinek egyesítése. Miközben az új övbirtokos a lehetőségeit fürkészte, bevállalt egy címvédést hazai szurkolói előtt a korábbi szalmasúlyú világelső Hekkie Budler ellen. A mérkőzés során Melindo mindkét szemöldökén csúnyán felszakadt, ám a küzdelemből történő visszavonulást makacsul elutasította; vérfüggyöny mögül fürkészte Budlert, majd hátborzongató hajrát indított, hogy átfordítsa a találkozó momentumát, és életben tartsa álmait. Az összecsapás záró felvonásában a filippínó versenyző mindent egy lapra tett fel, és egy leütést elérve biztosította szoros pontozásos győzelmét.
Amikor egy ökölvívó a legjobbá szeretne válni, igykeszik bárkivel kiálllni, akivel csak szükséges, hogy elérjen a legmagasabb szintre. Tanaka kiesése után Taguchi tovább fürkészte a kislégsúly élmezőnyét, várva a legjobb elérhető ellenfélre. A törekvései pedig hamar eljuttatták őt Melindóhoz. Az egyezkedések rövid úton a szerződések aláírásához vezettek egy decemberi ütközetet illetően.
A japán és a filippínó címvédő mérkőzésének győztese a WBA és az IBF szervezet öveinek birtokosává válik. De a párosítás nem csupán egy egyszerű címegyesítés. A súlycsoport perspektívájából tekintve végképp nem az.
A kislégsúlyt 1975-ben alapították meg, hogy komfortos platformot biztosítson azoknak a versenyzőknek, akik túl kicsik voltak a légsúly 112 fontos súlyhatárához, és ezzel túl nagy hendikeppel a nyakukban voltak kénytelenek versenyezni. Leszámítva azonban néhány jobb periódust, a 108 fontos divízió címvédőire az volt jellemző, hogy sokkal inkább ragaszkodtak az öveikhez annál, mint hogy kockáztassák azt más világelsőkkel szembeni összecsapásokon.
Ezért aztán a súlycsoport 42 éves történelmében mindösszesen kettő címegyesítést adott a bokszvilágnak. Az első a WBC címvédője, Humberto Gonzalez, valamint az IBF világelső Michael Carbajal között jött létre 1993-ban. A másodikra 2010-ben került sor a WBA bajnok Giovani Segura és a WBO övbirtokos Ivan Calderon között.
"Ez az összecsapás egy háborúvá fog válni." - jelentette ki Milan Melindo edzője, Edito Villamor, amikor e sorok írója védence pályafutásának holnapi találkozójáról kérdezte.
Villamor szavai talán úgy hangzanak, mintha szeretné kicsit emelni az érdeklődést bunyósa mérkőzése körül, ám ha ez részben igaz is, a filippínó szakember így is megfogalmazott egy nagy igazságot.
Amikor a bajnokok kislégsúlyban bevállalták a legnagyobb kihívást jelentő összecsapásokat, azt minden esetben a lehető legkomolyabban gondolták. Gonzalez és Carbajal, valamint Segura és Calderon ütközetei mind fantasztkus küzdelmeket hoztak. És még annál is többet. Leütésekkel tarkított háborúk voltak, amelyeket a mértékadó The Ring magazin az "Év Mérkőzése" díjjal jutalmazott 1993-ban és 2010-ben.
Ezek az összecsapások továbbá felelősséggel tartoztak a kategória linealitásának kérdését illetően is. Amikor Carbajal megállította Gonzalezt a felek első találkozóján, ő lett a 108 fontos súlycsoport első lineláis bajnoka, miközben Giovani Segura volt az utolsó versenyző, aki birtokolta ezt a titulust, mielőtt súlycsoportot váltott 2011-ben.
Taguchi és Melindo összecsapásán a The Ring üres öve is gazdára talál, miután a felek első, illetve második helyen állnak a kategória szervezetektől független rangsorában, és ezzel kislégsúlyban elindul a harmadik vérvonala a linealitásnak.
"Ez a találkozó kiemelt fontossággal bír, nem csak számunkra, hanem minden filippínó-, sőt, minden általános bokszszurkoló számára is. Büszkeséggel tölt el egy ilyen történelmi mérkőzés részesének lenni. Ez a mérkőzés jót tesz a súlycsoportnak, ahogy jótékony az egész sportágra nézve is." - fogalmazta meg Villamor.
Nehéz megkérdőjelezni ezeket a kijelentéseket. A Taguchi-Melindo mérkőzés egyrészt egy történelmi jelentőségű címegyesítés a kislégsúlyú kategória számára, amely képes lehet megnyitni kapukat további potenciális szupermérkőzésekhez, ahogy a WBC világbajnoka, Ken Shiro is megerősítette szándékát egy randevúról a hétvégén avatandó új WBA/IBF/Ring/Lineális bajnokkal szemben.
Másrészt, az összecsapás emlékeztetőként is szolgál a sportág egészségességét illetően.
Valóban jelentős mérkőzések csak akkor jöhetnek létre az ökölvívásban, amikor két harcos elég bátor ahhoz, hogy bevállalja a legnagyobb kihívásokat álmai megvalósítása érdekében.
Ez a cikkem eredetileg a mértékadó amerikai szaklapon, a UCNLive.com-on jelent meg. A fenti anyag az eredeti angol cikk szerkesztett magyar fordítása.