Tizenhat év, ennyi idő telt el a két olimpia között, amikor szupernehézsúlyban Wladimir Klitschko, illetőleg Anthony Joshua aranyérmet szerzett. Igen közhelyes megállapítás, és remélhetőleg nem ezzel a címmel akarják majd sehol eladni ezt a meccset, de tényleg a generációk harcáról lesz szó, ha a brit bunyós nyer, végleg elsöpör majd egy – nagyon megosztó – korszakot a nehézsúlyban, amennyiben viszont Klitschko győz, talán a legnagyobb kritikusainak is fityiszt tud mutatni vele és esetleg mindenki pozitívan fogja majd megítélni az örökségét, amit ökölvívóként maga után hagy a sporttörténelemben.A 41 esztendős ukrán – ha lehet így fogalmazni – rendkívül pragmatikus stílusa sokaknál kiveri a biztosítékot, egyáltalán nem alaptalanul. A vallásos emberek, ha időszámításról van szó, Krisztus előtti és utáni időszakot szeretnek emlegetni, Klitschko pályafutásában ezt a viszonyítási pontot leginkább Corrie Sanders nevéhez kötjük. Az ukrán ökölvívó fiatal éveiben, feltörekvő időszakában sokkal offenzívabb módon bokszolt, az ütésskáláját, kombinációit illetően sokkal nagyobb merítéssel dolgozott, ütőerejének és fizikumának – na, meg az Universum menedzselési stratégiájának – köszönhetően elhitte magáról, hogy senki nem tudja útját állni és ez egy ideig valóban így is volt.
Aztán jött az azóta már elhunyt dél-afrikai, aki gyors kezeivel, tökéletes időzítésével és nem utolsósorban bombasztikus ütőerejével teljesen lealázta az ukrán addigra már WBO nehézsúlyú bajnok ökölvívót, egyszerűen átment rajta, mint meteor a piskótán. Az egész mérkőzés arra emlékeztethette a nézőket, mint mikor egy kisgyerek rugdal egy úszógumit, ami métereket repül, mikor a poronty csak hozzáér. Ez nem egy olyan kiütés volt, amit Lamon Brewster ellen szenvedett el, itt nem csupán padlóra küldték néhány óriási pofonnal, hanem megalázták, és innentől rákerült a bélyeg: üvegállú, nincs benne harcos véna, az első valamirevaló ütőerővel rendelkező riválisa ronggyá verte.
Innen rendkívül nehéz volt visszajönnie, de mégis megtette. Nyomott egy reset gombot, összebútorozott Emanuel Stewarddal, aki az évek alatt kidolgozta számára ezt a borzasztóan hatékony, de végletekig leegyszerűsített stílust. Klitschko súlypontja fokozatosan átkerült a hátsó lábára, a balegyenes, mint fő eszköz megmaradt, de a fegyvertár további összetevői jobbegyenesre és balhorogra butultak le, és az ukrán ökölvívó nyakló nélkül fogott, tehénkedett, ha védekezésre kényszerült. Ha minden fogásért 1000 dollárt kellett volna befizetnie a mérkőzések után, sok esetben annyi nem maradt volna a zsebében, hogy tudjon enni egy szelet pizzát a legközelebbi sarkon.
Ahogy Wladimir idősödött és izomzatilag egyre sűrűbb, kötöttebb lett, lelassult a mozgása, és azokban a korábbi, rakétaként kilődözött egyenesekben nyoma sem maradt a valamikori dinamizmusnak, továbbá az időközben elhunyt Steward helyére lépő Johnathon Banks – ha lehet – még passzívabb attitűd irányába vitte az ökölvívót. Ez leginkább az utolsó három összecsapásán volt tetten érhető, azokat az egykoron gyors és romboló erejű balosokat csak előretologatta, mintha egy ablakot akarna kinyitni a nappalijában, dinamikus jobbegyenest pedig nem is emlékszem, hogy indított volna. A bolgár Pulev pl. simán elhessegette az egyeneseit – az más kérdés, hogy Klitschko (bal)horgai itt tökéletesen funkcionáltak és a kihívó figyelmetlensége miatt ezekből olyan erejűeket szedett be, amik egy meteoritot is eltérítettek volna a röppályájáról…
Bryant Jennings viszont már tökéletesen kihasználta Klitschko egyre merevebb mozgáskultúráját és – bár jelentősebb támadásra nem volt képes – simán elkerülte az ukrán támadásait, esetenként gyakorlatilag csomót kötve a világelső kezeire.
Aztán jött Tyson Fury, aki egy olyan csomagot tárt Klitschko elé, ami csupa keserű pirulát tartalmazott. Méretre nagyobb, karja hosszabb volt, és eszébe nem jutott megállni Klitschko előtt, csak pont annyira, amíg bemaszatolt neki kettőt-hármat, majd el is tűnt a helyszínről. Fury teljesen olyan volt, mint maga Klitschko: rendkívül hatékony, lényegre törő, minimalista, ugyanakkor nézhetetlen.
Az eredmény: újabb megalázó vereség. Ezúttal nem verték ronggyá Wladimirt, nem mosták fel vele a padlót, hanem egész egyszerűen kibohóckodták, gúnyt űztek belőle, ő pedig tökéletesen asszisztált ehhez, hiszen addig-addig mérlegelt egy támadást, amíg egy nyugdíjas nénike végignézi az összes parizert a hűtőpultban, elolvassa az összetevőiket is és eldönti, melyiket vigye haza reggelire. Ellenfele meneteként indított 6 darab ütése pont elég volt ahhoz, hogy a pontozólapokon magabiztos győzelmet szállítson. Ez a vereség tehát ezért volt leginkább kiábrándító; Tyson Fury kettes alával magabiztosan legyőzte őt, aki akkora egyest bokszolt, hogy kifogyott a tinta, mire bevésték.
Hol volt már az a Klitschko, aki Samuel Peter ellen háromszor állt fel a padlóról és mindannyiszor megrázta magát, kemény ütésekkel tovább zakatolt előre, majd a végén legyőzte a kőkemény öklű nigériait? Vagy aki a rendkívül kellemetlen stílusú, balkezes Tony Thompsont egy egálszagú mérkőzés végén mégis meg tudta állítani?
Van egy általánosan kialakult sztereotípia Klitschkoról, amely arról szól, hogy a Sanders elleni vereség óta fél az ellenfelei ütéseitől és azért nem vállal kockázatot, mert tudja, hogy bárki, bárhogy találja el, a padlón köt ki – a’la Amir Khan. Szerintem ez egy rendkívül lecsupaszított verziója a helyzetnek, a kép ennél komplexebb. Én úgy gondolom, az ukrán nem attól fél, hogy megütik, sokkal inkább attól, hogy megalázó helyzetbe kerül, hogy nevetségessé, gúnyolódás célpontjává válik. Ebbe beletartozik nyilván a padlóztatás is, de az olyan szituációk szintén, amikor valaki összezavarja, ő pedig elkezd luftokat ütni, ilyenkor inkább nem is indít támadásokat, ahogy Fury ellen láthattuk.
Egy sok évvel ezelőtt olvasott Emanuel Steward interjúban ütötte meg a fülemet, amit a Mester elmondott Klitschkoval kapcsolatban. Arról mesélt, hogy Wladimirnek nagyon tetszettek azok a felütések, amiket Steward korábbi tanítványa, Lennox Lewis egyébként tényleg mesteri módon használgatott. Gyakorolták is sokat edzésen, és Klitschko minduntalan azt kérdezgette edzőjétől, illetve a jelenlevőktől, hogy nem tűnik-e túl sutának, mikor üti, nem néz-e ki az egész rosszul így kívülről. És mérkőzésen nem igazán alkalmazta, talán a Samuel Peter elleni második találkozón ütött belőle kettőt (a teljesen kába levő nigériai fejére), egyet talán Mariusz Wachnak is bevitt, illetőleg Bryant Jenningsnek is postára adott egyet, csak, mint emlékszünk, a csomag sajnos visszament a feladónak…
Ez elég furcsa hozzáállás, hiszen izgatta valaha pl. Ricardo Mayorgát, hogy hogy néznek ki a parasztlengői, Naseem Hamedet, hogy néha beleesik a saját támadásaiba, vagy – hogy ne menjünk messze – Wladimir bátyját, Vitalit, hogy gyakorlatilag nincs olyan ütése, amit egy vidéki magyar klubban ne javítanának ki neki?
Klitschko maga mondta, hogy tudja, Fury ellen be kellett volna vállalnia 2-3 luftot is, hogy egy találata célba érjen, mégsem tette. Miért nem? Jenningst miért nem merte lerohanni? Vagy Chambers ellen miért húzta az utolsó menetig a meccset, miért nem mert kilépni a komfortzónájából (talán emlékszünk rá, Emanuel Steward elég keményen üvöltött már vele, hogy csináljon már valamit és üsse ki a hozzá képest gyerekméretű ellenfelet)? Valóban, a kétméteres izomhegy Klitschko, kb. 140 amatőr és 60 profi meccsel a háta mögött megijedne ezeknek az embereknek az ütéseitől? Ezt aligha tudom elképzelni. Az elméletet az is megerősíti, hogy az olyanok ellen, akik valóban kárt tudtak volna tenni benne – Samuel Peter, Mariusz Wach, Tony Thompson (második mérkőzés), Ruslan Chagaev – sokkal inkább mert próbálkozni és előre nyomulni.
Meggyőződésem tehát, hogy Wladimir Klitschko a megszégyenüléstől tart leginkább, így ez sokkal komplexebb probléma nála, mint a leütéstől, vagy padlózástól való félelem. Az másodlagos nála, hogy ki, mekkorát üt, akkor van probléma, ha ez gyorsasággal, esetleg olyan technikai elemekkel bővül – vagy helyettesítődik – amivel szemben neki nincs ellenszere. Ilyenkor menekül tehénkedésbe, fogásokba, birkózásba. A legjobb példa erre egy teljesen egyszerű védekezési elem: a törzsből való hajolgatás. Emlékezzünk csak Mormeckre, Povetkinre, vagy Jenningsre, igazából semmit nem tettek, csak elhajolgattak az egyenesei elől, Wladimirnál egyből beakadt a lemez és elkezdte lenyomkodni a fejüket, hiszen pl. felütéseket, szűk horgokat nem mer, vagy nem tud használni. Nézzük meg, a jó erőben levő Wachnak milyen nyugodtan neki mert menni, Mormeck ellen pedig – aki csak szimplán lehajolgatott – milyen szinten kivonta magát a küzdelemből.
Ha valami biztos, akkor az az, hogy soron következő mérkőzésén sem Fury szintű lábmunkára, sem mélyhajlásokra nem kell számítania.
Anthony Joshua gyakorlatilag egy diktátor a kötélnégyszögben, egyszerűen nem tűri el, hogy ne úgy történjenek a dolgok, ahogy azt ő gondolja és a bunyójának komplexitásában minden adottsága meg is van ahhoz, hogy az akaratát érvényre juttassa.
AJ a jelenlegi mezőnyben a legtökéletesebb nehézsúlyú ökölvívó. Félelmetes fizikummal, hosszú karokkal rendelkezik, és a tömegéhez képest gyors mozgással, hatékony lábmunkával, kreatív kombinációkkal, brutális ütőerővel, jó távolságtartással, de emellett megfelelően higgadt fejjel jellemezhető a bunyója.
Vélhetően Joshua teljesen más stílusban fog odaállni Klitscho elé, mint Fury. Az ukrán ex-világbajnokot legyőző britnek nincs olyan ütőereje, amivel komoly hátrálásra kényszeríthette volna Wladimirt, amit vélhetően a Fury-táborban is pontosan tudtak, ezért maga Tyson hátrált és táncikált el folyton. Joshua ennyire nem táncoslábú, nála azonban ott van az az erő, megfelelő technikai merítéssel és sebességgel tálalva, ami visszakozást válthat ki ellenfeléből.
A maga módján ő is megpróbálja majd mozgatni 41 éves riválisát, a fiatal brit azonban – Furytól eltérően – gyakorta le fog horgonyozni Klitschko előtt, hogy meg tudja valósítani szokásos offenzív taktikáját és rendesen alá tudjon támasztani kőkemény ütéseinek.
És ez akár jól is jöhet Klitschkonak, hiszen jobban kedveli ezeket a típusú ellenfeleket, mint azokat, akik elmozognak előle, és ha a 6-8 évvel ezelőtti ukránról lenne szó, nem is haboznék legalább 50%-ot adni neki, de ezzel a megkopott dinamikával és sebességgel, amit az utóbbi mérkőzésein – és a jelenlegi felkészüléséről napvilágot látott videókon – tapasztalhattunk tőle, ez inkább 20-25% csak, leginkább a rutinja és a balhorga miatt, ami – egyetlenként - még mindig igen veszélyesnek tűnik.
A legfontosabb kérdések a meccsel kapcsolatban, amit még nem tudunk:
- Klitschko meg tud-e újulni 41 évesen, vagy vissza tud-e kanyarodni a 20-as éveiben látott stílusához?
A válasz vélhetően nem, én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy – pláne Banks irányításával – egy keményvonalasabb felfogásra álljon át, nyilván egy Hopkinsnak, egy Mayweathernek, egy Lennox Lewisnak ez nem jelentene nagyobb gondot, de Klitschkot nem abból a fából faragták.
- Joshua fel tud-e nőni a feladathoz?
Én azt gondolom, hogy igen. Természetesen nehéz dolga lesz, hiszen kb. 85.000 ember fogja teli torokból üvölteni a nevét, és ez azért egy rutinosabb versenyzőnek is komoly pressziót jelent. Karriere legnehezebb feladata várja, amivel ő is tisztában van, Klitschkohoz hasonló rutinnal, erővel, képzettséggel rendelkező ellenfele még soha nem volt, itt nincs helye a taktikai baklövéseknek, mert az ukrán van annyira rutinos, hogy egy-egy adott hibát (bármilyet azért nem mondanék) megtoroljon. Az összecsapást Amerikában is közvetítik és mindenki az elmúlt évek legnagyobb mérkőzésének titulálja az eseményt. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy Joshua van annyira intelligens és higgadt sportoló, hogy ezeken felül tudjon emelkedni és magabiztosan tegye majd a dolgát.
- Mennyire van jó állapotban Klitschko 41 évesen, két év kihagyás után, mennyire fogja bírni a meccset?
Ezzel vélhetően nem lesz komolyabb probléma, az ukrán folyamatosan karban tartja magát, nem hízik el a meccsei között, nem iszik, vagy dohányzik, egészségesen él, extra hatással tehát nem bírnak majd ezek a tényezők. Amit korábban írtam, az természetesen továbbra is ott van a levegőben, azokban a dolgokban – lassulás, a dinamizmus hiánya, gyengébb reakcióidők, reflexek – nem várható pozitív fejlemény.
- Mennyire bírja az ütést Anthony Joshua?
Ez egy érdekes kérdés, hiszen eddig leginkább egyetlen ellenfele, Dillian Whyte tudta őt alaposabban megküldeni, akkor nem igazán tűnt őszintének AJ mosolya. Az biztos, hogy a jelenlegi Wladimir Klitschkoval szemben nincs arany középút, hiszen az inkább már gyengén közepes tempóban előretologatott egyenesei kivédekezhetők, a korábbiakhoz mérhető kárt nem okoz velük, viszont azok előtt a kicsit nyújtott, villámgyors balhorgok előtt – ha betalálnak – nincs fej, ami megállna, ahogy teljesen mindegy az is, hogy a harckocsi egy Volvo, vagy egy Trabant karosszériáján megy át, úgyis mindkettőt az aszfaltba lapítja.
Én három forgatókönyvet tartok lehetségesnek:
1. Joshua – ahogy írtam – folyamatosan mozgatja Klitschkot, és fokozatosan bontogatja őt, először csak egyes-kettes ütésekkel, kombinációkkal, majd egyre beljebb nyomul az ukrán védelmében, aki nem tudja ezzel a sebességgel, időzítéssel tartani a tempót. Wladimir hamar elbizonytalanodik, Joshua pedig kiüti őt, a harmadik menetig bezárólag.
2. A mérkőzés az első pontnak megfelelően kezdődik, Klitschko viszont valahogy kivédekezi a rohamokat, a hosszabb meccsekben rutintalan britnek pedig a hatodik menetnél túlra is kell merészkednie. Joshua, ahogy fárad, elkezd taktikai hibákat védeni, hanyagolja a lábmunkát, leejtegeti a kezét, és elköveti azt, hogy megáll a korábbi világelső előtt, aki jóval többféle meccshelyzetet látott és élt már át, mint riválisa és – ahogy Pulevnél láttuk – kipattan egy ütés, ami elkaszálja AJ-t.
3. Klitschko előretologatott kezekkel, hátrahajlásokkal, fogással, birkózással kihúzza valahogy a 12 menetet, de túl sok számottevő akciója nem lesz, és fiatal brit riválisa simán, nagy pontkülönbséggel elhozza a győzelmet.
Ahogy már kiemelésre került, Klitschko stílusa és stratégiai palettája a Steward és Banks évek alatt szép lassan faék jellegűre egyszerűsödött, korábban fizikális és ütőereje, dinamikája miatt rá tudta erőltetni akaratát a másikra, a köztes időszakban pedig durván törte a meccseket és ellenfelei erejét, állóképességét. Emiatt túl sok új, kreatív elképzelést nem lehet tőle várni ezen a találkozón sem, nem fog pl. körhajlásokat használni, vagy hirtelen belharcra hagyatkozni, netán ragadni Joshuára és 3-as, 4-es kombinációkkal bombázni őt, egész egyszerűen azért, mert ezeket nem tudja, nem képes rá, és megújulni sem fog 41 évesen. Ugyanazt fogja tenni, amit korábban mindig, csak némileg lassabban, kevésbé robbanékonyan, és – faék egyszerűséggel – egyetlen válaszra fogunk az egész meccs alatt várni tőle: be tudja-e vágni azt a balhorgot, mint egyetlen fegyverét a győzelemre?
2017. április 14. - Baranyai Gergely (greg)
