2008. a félnehézsúly éve lesz?

Pár hónappal ezelőtt éppen azt elemeztük (szintén Cliff Rold – Boxingscene cikke alapján), hogy mi csúszott félre 2007-ben a félnehézsúlyban, bízva abban, hogy jobb lesz a 2008-as év, most pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy milyen ütközetek váltak hivatalossá!
Tavaly ínséges időket éltünk a súlycsoportban az érdekes párharcokat illetően, de a januári Roy Jones vs Felix Trinidad mérkőzés nemcsak kimagasló bevételt hozott (500.000-t meghaladó PPV előfizetés, 25 millió dollár nyugdíjelőleg, nem rossz két aggastyánnak bélyegzett legendától), hanem elindította az idei év első rangú ütközeteinek sorát.

Április 12.-én a veterán Glen Johnson (47-11-2, 32 KO) keresztezi az ifjú titán Chad Dawson (25-0, 17 KO) útját. A 25 éves WBC bajnok megerősítheti helyét a csúcs közelében, amennyiben legyőzi a szívós 39 éves korábbi RING öv tulajdonost. Ugyanezen az estén a főmérkőzést szintén egy korábbi RING öv tulajdonos vívja Antonio Tarver (26-4, 19 KO) személyében, aki végre várhatóan nem bemutató meccset tart, mikor a brit Clinton Woods-szal (41-3-1, 24 KO) találkozik. Woods eddig csak Jones-tól és Johnson-tól kapott ki, és Tarvert is csak TOP 10-es ellenfelek verték meg (Jones, Johnson, Harding, Hopkins), ezenfelül mindketten képesek voltak revansra (Woods Johnsonnal szemben, Tarver Johnson-nal, Harding-gal és Jones-szal szemben egyaránt).

Egy héttel később, április 19.-én a középsúly és a nagyközépsúly korábbi nagy bajnokai, Bernard Hopkins (48-4-1, 32 KO) és Joe Calzaghe (44-0, 32 KO) félnehézsúlyban mérik össze erejüket Las Vegasban a Ring Magazin övéért. Sokan szkeptikusak Hopkinst illetően, hogy nem volt igazán szoros meccse az utóbbi pár évben, továbbá lehet, hogy ez az utolsó meccse. Mégis, talán soha nem találkozott még egymással két olyan harcos, akik fejenként több mint 20-szor védték meg a címüket.
Bár Dawson-on kívül a fenti párharcok résztvevői egytől egyig már a harmincas éveiket tapossák, sőt, a korelnök Hopkins immáron a 43. életévébe lépett, egyik harcost sem lehet a kora miatt leírni. Bízhatunk abban, hogy a koruk ellenére küzdelmes mérkőzéseket fogunk látni, hiszen mindannyian újabb elismerésre és reflektorfényre (valamint újabb pénzkereseti lehetőségre) áhítoznak.

Szintén április 19.-én Adrian Diaconu (24-0, 15 KO) az amúgy veretlen Chris Henry (21-0, 17 KO) esetleges legyőzésével megerősítheti a WBA kihívói pozícióját és reményei szerint még az idén megküzdhet a Dawson-Johnson meccs győztesével.
Yuri Barashian (25-3, 17 KO) február végén küzdelmes meccsen verte a vegyes megítélésű, de jegyzett Thomas Ulrich-ot (31-4, 21 KO), amivel biztosan felkerül a WBO top 15 harcosa közé… és ezzel eljutottunk Erdei Zsolthoz (28-0, 17 KO), a WBO bajnokához…

Sokáig bíztunk abban, hogy Zsolt végre újra neves és elismert ellenfél ellen léphet ringbe, hiszen az Universum és Danny Green menedzsmentje között tárgyalások folytak egy címegyesítő összecsapás érdekében, de végül ez tavasszal nem fog megvalósulni. Green (25-3, 22 KO) ellenfele a WBA kötelező kihívó Hugo Hernan Garay (30-3, 17 KO) lett volna, ami eldönthette volna Garay megítélését, azaz valóban ott-e a helye a top 10-ben, vagy csak Zsolt szenvedett meg vele eddigi két meccsük során. Az Universum többször hivatkozott már ”az amerikaiakra”, akik miatt a hőn áhított nagy meccsek eddig kútba estek, igaz sok konkrétumot ezekről az egyeztetésekről, megcélzott ellenfelekről nem hoztak nyilvánosságra. Zsolt nyilatkozatai is ellentmondásosak, hiszen volt, amikor úgy tűnt, hogy elégedett az elétolt kevésbé elismert ellenfelekkel, de többször éreztette azt is, hogy nem lenne ellenére nagy meccseknek sem. Green váratlan bejelentése a visszavonulásáról Garay-nak sem jöhetett jól, hiszen Tiozzo ellen már járt hasonló cipőben. Garay nemrég begyűjtött veresége is a túlfűtöttségéből fakadt, mikor gong szó után tovább ütött, így kiütés helyett őt diszkvalifikálták…

Hogy mégis ki lesz Zsolt ellenfele április végén? Egy amerikai… de sajnos nem azok közül, akikre pozitívan kaptuk volna fel a fejünket. A jónak tűnő amatőr múlttal rendelkező DeAndrey Abron (15-1, 10 KO) ugyan rajta van a WBO ranglistán az előkelő 7. helyen, de neves ellenfele eddig nem volt. Zsoltnak voltak hullámvölgyei a magas ellenfelekkel szemben, és emiatt még kellemetlen is lehet Abron. Hiába van sok kiütése, azokat nem igazán veretes ellenfelekkel szemben érte el, de ettől még eléggé szerencsétlen választás Zsolt számára. Ha simán nyer, akkor sokan fogják még jobban ürgének degradálni az amerikait, ha küzdelmesen nyer csak, akkor megint a fanyalgók kapnak szárnyra, hogy még egy ilyen hurka is megnehezíti dolgát, és miért is követeljük az Universumtól a nagy meccs lehetőségét? Ha esetleg kikapna… ebbe jobb lenne bele sem gondolni, azonban a bokszban minden lehetséges, különösen az élete lehetőségét megkapó ellenfelek esetében. Egyre kevesebben bíznak az Universumban és Zsoltban, hogy valóan lesz még nagy párharc a pályafutása során, és sokan vannak azon a véleményem itthon és külföldön egyaránt, hogy Zsolt ennél sokkal nagyobb mérkőzésekre is készen állt volna, és félő, hogy soha nem kapja már meg a lehetőséget újabb igazi bizonyításra. Más világbajnokoknak is vannak felhozó meccseik, de jellemzően nem 4 egymás után, hanem egyből a nagy párharcokat vagy a címegyesítéseket célozzák meg, amelyek sportértéke és anyagi vonzata (kiadási és bevétel oldalon egyaránt) magasabb. Három éve ezt várjuk Zsolttól és menedzsmentjétől, és bár nem lebecsülendő egyik címvédése sem, különösen a Shanoune és az Ulrich elleni, de ennyi idő alatt talán elvárható lett volna több igazi megmérettetés. A Zsolttal szemben szokásosan és rendszeresen kritikus hangvételű ESPN mellé a romló véleményével csatlakozott a immáron a RING Magazin is, ami már talán túlmutat azon, hogy csak pár fanyalgó drukker vagy ”fórumharcos” élcelődik Zsolt teljesítményén.

Ki lehetett volna még célpont a tavaszi címvédésre? Barashian egyértelmű választásnak tűnt volna, de ez a párosítás sem javított volna Zsoltnak az utóbbi évben megromlott presztízsén. Roy Jones elleni párharcra sokan vágyunk, azonban a meccs létrejöttének igen kicsi az esélye, hiszen Zsolt amerikai ismertsége nem dobná meg a PPV eladásokat, és mintha nem az övgyűjtés lenne Jones legfőbb motivációja az ellenfelek keresése terén… Zsolt a Profiboksz.hu Tippjáték díjátadó ünnepségén is elismerően nyilatkozott Jones Trinidad elleni teljesítményéről, saját bevallása szerint is fel kellene kötnie a gatyáját Jones ellen, de szívesen vállalná a mérkőzést. Jones megjelenése az Aréna gáláján és egy Markus Beyer elleni meccs megszellőztetése már önmagában több, mint amit az Universum Zsolt számára el tudott érni az elmúlt három évben. A WBO első 15 rangsorán találjuk még a lengyel csapattárs Aleksy Kuziemsky-t (14-0, 2 KO), a március végén már meccsel rendelkező Tavoris Cloud-ot (17-0, 16 KO), az angol Dean Francis-t (29-3, 23 KO) egytől egyig olyan bunyósokat, akik szintén nem sokat lendítettek volna előre Zsolt hírnevén. A WBO 14. Contender-es Jaidon Codrington (18-2, 14 KO) ismertsége talán nem kérdéses, elismertsége annál inkább.
Miközben a TOP 10-es versenytársak nagy többsége hónapokkal előre tudja, hogy ki ellen kell felkészülne (és most nagyrészt egymás ellen készülnek), minden idegszálúkkal a következő ellenfelükre tudnak koncentrálni, szinte fényképükkel fekszenek és kelnek, addig kérdés, hogy Zsolt motivációja ilyen szintű menedzselés mellett meddig tartható fenn.

Csak remélni tudjuk, hogy a 2008-ban pezsgésnek indult félnehézsúly, amely izgalmas párharcokkal indította az évet, és további nagy és régóta várt csatákkal kecsegtet a tavasz folyamán, Zsolt számára is újra meghozza majd a megfelelő megmérettetést és ő is részese tud lenni a súlycsoport feltámadásának.


2008. március 26.   Alain