Interjú Alekszandr Povetkinnel

Március 31-én Cardiffban lép szorítóba David Price ellen Alekszandr Povetkin. Egy hónappal a mérkőzés előtt Szása mesélt nekünk a hírnévhez való viszonyáról és a félelmeiről is.

- Milyen érzéseid voltak, mikor visszahelyeztek a ranglistákra? Öröm, megkönnyebbülés?

- Minek örültem volna? Tudtam, hogy ártatlan vagyok, bíztam abban, hogy még szorítóba léphetek. De még most is bosszús vagyok, ha arra gondolok, hogy mennyi időre loptak ki a nehézsúly vérkeringéséből. Nehezen viselem a mocskot.

- Mocskot? Mire gondolsz?

- Hogy legyek finom? Arról a mocsokról beszélek, ami a bokszot körülveszi.

- A "botrányok" után a társaid véleménye megváltozott rólad?

- Ugyan dehogy. De a külföldi promóterektől kaptam hideget-meleget. Akkoriban szívesen köszörülték rajtam a nyelvüket, most meg hallgatnak, mint a szar a gazban.

- Mennyire viselt meg a mellőzés?

- Tudtam, hogy ártatlan vagyok, edzettem folyamatosan, készültem a visszatérésre. Én sosem adom fel.

- Hogyan sikerült bizonyítani az ártatlanságodat?

- Kérdezd meg az ügyvédeimet. Rendkívül hálás vagyok nekik, remek munkát végeztek.

- Miután eltiltottak még szigorúbban ellenőrzitek, mit eszel?

- Persze. Megválogatom, hol eszem és mit. Látod, itt ülünk (az interjú egy moszkvai japán étteremben készült) iszom a teámat és csak reménykedni merek, hogy nem szórták tele valami cuccal. (nevet) De, hogy komoly is legyek, persze, figyelünk mindenre. Étkezésre, vitaminokra. Egyébként hetente ellenőriznek most is, de már nem zavar. (mosolyog) Nincs szükségem újabb kellemetlenségekre.

- David Price a következő ellenfél. Tanulmányoztad már?

- Nem. Majd a felkészülés utolsó hetében behatóbban megnézzük.

- Azért csak van némi képed arról, hogy mi lesz a ringben. Megosztanád velünk?

- Bemászunk a ringbe, aztán pofozkodunk egyet. (mosolyog) Mit osszak meg? Ez boksz. Különösen nehézsúlyba egyetlen pofon eldönthet mindent. Hogy válaszoljak is, az első pár menetben óvatosnak kell lenni, mert amíg Davidnek van kondija, addig nagyon veszélyes. A harmadik menettől már Hammer ellen is máshogy vette a levegőt, onnantól elfogyott a kondi.

- Price szinte minden meccsét Nagy-Britanniában vívta, te hat év után most fogsz külföldön ringbe lépni. Hogy viszonyulsz ehhez?

- Nekem igazából mindegy, hol bokszolok. Az sem zavar, ha a csarnokban mindenki Price-nak drukkol.

- Az előző meccseden azzal a Hammerrel bokszoltál, aki megverte Price-t. Lehet fogadni a győzelmedre?

- Azon a meccsen a főszerepet az állóképesség játszotta. Amíg Davidnek volt ereje, le is ütötte Hammert. Aztán elfogyott számára a levegő. Konkrétan kifújt, kondi KO lett a vége.

- Ha legyőzöd Price-t, jöhet Anthony Joshua? Hiszen szinte mindenki szerint le fogja győzni Parkert.

- Nem tudom, bízom benne, hogy igen, de erről inkább kérdezd a promótereket.

- Nemrégiben azt mondtad, hiába vagy 38 éves, testben 28-nak érzed magad. Csak vicceltél ugye?

- Dehogy! Tényleg egyben vagyok. (mosolyog)

- A 38 éves Povetkin hány menetet bírna a 28 éves ellen?

- Szerintem a 38 éves könnyedén verné a 28 évest. (nevet)

- Tudom, hogy egészségesen élsz. Néha sem engedsz meg magadnak kilengést?

- Sosem bagóztam, nyolc éve nem ittam alkoholt. Kajában néha elgyengülök, most farsangkor megettem egy rakás palacsintát. Nem mondom, hogy gyakran, de azért néha elcsábulok.

- Melyik a kedvenc ételed, amitől el vagy tiltva?

- Öreganyám lekváros fánkjai. Az olyan, mint a kábítószer. Elkezded, nem tudod abbahagyni.

- Kicsit megkésve kérdezem, mi a véleményed a Mayweather-McGregor meccsről?

- Nem volt ezzel gond. Két népszerű srác keresett egy vagon pénzt. Ennyi.

- Te bevállalnál jó pénzért hasonló meccset mondjuk egy MMA-ellen?

- Mondd meg kivel? (mosolyog) Azért nekem más küzdősportban is van tapasztalatom, edzéseken kiegészítésképpen a mai napig használom a lábaimat. De egy ilyen összecsapásra minimum három hónapos felkészülés kéne.

- Tehát jó pénzért bárkivel? Egyébként szereted a kihívásokat?

- Szeretem, de már rég nem hazardírozom. Néha még előjön, de már egyre ritkábban.

- Bokszban is egyre inkább előretör a trash talk, különösen a sajtótájékoztatókon. Mi erről a véleményed?

- Az orosz embernek ez idegen. Hogy jövök én ahhoz, hogy sértegessek egy számomra ismeretlen embert? Csak azért, hogy emeljem a meccs ázsióját? Nem szeretem az ilyen viselkedést.

- Kurszkban születtél és nőttél fel. Milyen gyakran tudsz hazalátogatni?

- Kevesebbszer, mint szeretném, de amint van időm, azonnal hazalátogatok.

- Otthon még megismernek az emberek az utcán?

- Persze, hiszen én is mindenkit ismerek. Kisváros, ismerjük egymást. Ezért ha hazamegyek, szinte ki sem teszem a lábam otthonról. Inkább a családommal töltöm az időmet.

- Hogy viszonyulsz a népszerűséghez?

- Hozzám otthon is bátran odajönnek az emberek egy közös fotóra vagy aláírásért, és én akkor is megállok beszélni velük pár szót, ha emiatt elkések valahonnan. Egyedül azt nem szeretem, ha valami helyi félrészeg menő odaszól, hogy:"öcsém, írd má'alá!" Akkor elég gorombán tudok nézni...

- Kurszk tipikus vidéki kisváros, a helyi kiskirályaival. Gyerekkorodban gyakran keveredtél verekedésbe?

- Persze, előfordult. (mosolyog) De már ott sem ugyanaz a világ van, mint régen. Kerülöm a torzsalkodást, már öreg vagyok az utcai verekedésekhez. (nevet)

- Elég régóta te vagy a Kurszk megyei Ökölvívó Szövetség elnöke. Jut erre is időd?

- Távollétemben a bátyám, Vlagyimir irányítja a szövetséget. Minden a tervek szerint folyik. Néhány tanítványunk országos bajnok lett, és most komolyabb kihívásokat keresünk számukra.

- Szása megnézted a Gassijev-Dorticos meccset?

- Persze, épp Szocsiban voltam. Jó meccs volt, Murat remek teljesítményt nyújtott.

- Mit vársz a cirkálósúlyú döntőtől?

- Már mondtam, nem szeretek prognosztizálni. De nehéz is lenne találgatni. Uszik a technikásabb, talán gyorsabb is, de Murat ereje bődületes, és technikailag is rendben van.

- Valakitől azt hallottam, hogy a Rocky című film hatására kezdtél el bokszolni. Ez igaz?

- Dehogy! Apám vitt le a terembe. Persze, a filmet láttam. Egyébként az ilyen filmek növelik a boksz népszerűségét.

- Sosem akartál filmsztár lenni?

- Sosem gondolkoztam ezen. Bár, ha a bokszot népszerűsíteném vele, akkor elvállalnám. (mosolyog) Sajnos sokan gondolják, hogy a bokszolók hülyék. Hidd el, az utcán jóval több hülye van, mint bármelyik bokszteremben. Ott nem tűrik meg a hülyéket. Ha kérdezi tőlem egy szülő, hogy mit sportoljon a gyereke, mindig azt mondom, hogy válasszon neki valamilyen küzdősportot. Önfegyelemre tanít, önbizalmat ad.

- Tényleg, te félsz valamitől az életben?

- Nem tudom. Szerintem nem. Egyszer még cápák között is úsztam. De mint tudjuk, félelemérzetük csak a bolondoknak és a halottaknak nincs. Sokmindentől lehet félni. Hogy miben különbözik a bátor a gyávától? A bátor legyőzi a saját félelmét. Én ezt szeretném elérni.

- Szása, köszönjük az interjút!

2018. március 6. - csiga