December 31-én a dominikai Jonathan Guzman Kyotóban lépett szorítóba, hogy első alkalommal tegye kockára júliusban megszerzett IBF nagyhamatsúlyú bajnoki címét. A hatalmas esélyesnek tartott címvédő az ismeretlen Yukinori Ogunival mérte össze képességeit, az összecsapás alakulása azonban igencsak rácáfolt a várakozásokra.
Jonathan Guzman vegyes érzelmekkel gondol vissza az első alkalomra, amikor Japánban vívott ökölvívó mérkőzést. A dominikai bunyós az IBF szervezet megüresedett trónjáért küzdött a hazai Shingo Wake-kel szemben, és briliáns produkcióval el is hódította a piros övet. Mielőtt repülőre szállt, hetven ezer dolláros fellépti díjat számoltak le neki a szervezők, amelyet a kézipoggyászába csomagolt.
A hazai szurkolók örömteli fogadtatását azonban sajnos nem sikerült maradéktalanul átélnie, miután Santo Domingóba érkezésekor észrevette, hogy a pénzének nyoma veszett.
A szigetországba történő decemberi visszatérésén a dominikai bunyós az ismeretlen Yukinori Ogunival mérkőzött meg, és potenciális győzelmét nem sokan kérdőjelezhették meg.
Guzman egy gyors kezű, jó mozgású, brutális ütőerejű címvédőnek számított a 122 fontos kategóriában, míg Oguni soha nem lépett ki a nemzetközi frontvonalra a találkozót megelőzően, ráadásul egyetlen komolyabb képességű ellenfele, a bajnok által csúnyán helybenhagyott Shingo Wake idő előtt oldotta meg őt egy évekkel korábban megrendezett japán rangadón.
Vajon miért szeretjük a bokszot igazán, ha nem azért, mert bármi megtörténhet a szorítóban?
Oguni ugyanis a nyitó gongszótól kezdve egyenrangú táncpartnere volt a nagyütő Guzmannak.
A japán kihívó a menetek előrehaladtával egyre magabiztosabban mozgott a ringben, amivel zavarba hozta a bajnokot. Oguni ezen felül támadásban is eleget tett, ütései pedig elég hangsúlyosak voltak ahhoz, hogy sakkban tartsák a dominikai bunyóst.
A harmadik felvonásban tovább torzult az elméleti meccskép a valóságban, miután egy remek ütemű, testre célzott balfelütés padlóra küldte a bajnokot.
Guzman nem tervezte megadni magát, és a hátránya ellenére folyamatosan igyekezett meccsben tartani magát, így egy színvonalas, kétoldalú mérkőzés kerekedett ki a világbajnoki ütközetből, amelynek végén a pontozók a hazai versenyzőt látták eredményesebbnek.
Az összecsapás felvezetőjében a következőképp fogalmaztam:
"Az év utolsó napján bármi megtörténhet. Főleg a felkelő nap országában, ahol szikrázó mágikusság övezi az esztendő utolsó bokszgáláit..."
Talán épp a lüktető mágikusság járult hozzá ahhoz, hogy az esélytelennek hitt Oguni képes volt kinőni a saját árnyékából, és remek teljesítményt nyújtva begyűjtötte élete első bajnoki címét.
Jonathan Guzmannak pedig a második szigetországi élményét sem sikerült hiánytalanul zárni. Csak remélhetjük, hogy ha már a címét nem is, legalább a meccspénzét sikerült sikeresen hazajuttatnia...
